LFG.HU

HammerTimeCafe
Thirlen
ismertetőCimkek

Az alábbiakban a magyarul kiadásra nem került Shadowrun regényekről és antológiákról található rövid ismertetésem és merőben szubjektív kritikám. Nem teljes, az alábbiakon kívül még több, mint féltucat könyv vár elolvasásra, de talán így is tud ötleteket adni, mit érdemes elolvasni és mit messziről elkerülni. Természetesen az alábbiak kizárólag az én véleményemet és élményeimet tükrözik.

Neat (Russell Zimmerman)

A kiégett mágus Jimmy Kincaid magánnyomozóként próbál megélni Puyallupban. Varázsereje alig van, ellenben kibervere akad pár, továbbá iszik, dohányzik, verekszik, és néhanapján chipezik. Amikor pedig besétál az irodájába egy gyönyörű nő, hogy megkerestessen vele egy eltűnt személyt, az események beindulnak…

Ha eddig nem esett volna le mindenkinek, ez hamisítatlan magánnyomozós Noir történet. Minden megtalálható benne, ami ehhez kell, de a varázsa az, hogy egyben minden megvan benne, ami egy jó Shadowrun sztorihoz kell. A kettőből így együtt valami olyan bűnös szórakozás jön létre, amiből eddig csak nagyon keveset kaphattunk. Bizony, az LX-IR méltó trónkövetelőt kapott. Az egyik legjobb SR novella, amit valaha olvastam. És a legjobb? Már meg is jelent a folytatása (Shaken), ami háromszor ilyen hosszú… 5/5

shadowrun-neat

Nothing Personal (Olivier Gagnon)

Egy beképzelt, kezdetben kicsit szociopata Mr. Johnson közelebb kerül az árnyakhoz, mint valaha is tervezte. Van itt minden – Mátrix betörés egy tapasztaltabb dekás mellett, behatolás céges kutatótelepre, kötelező csavar, stb. Néha kicsit olyan érzésem volt, mintha a bevezető jellegű “Sose kezdj sárkánnyal”-t olvasnám. Összességében kellemes darab, ha igencsak rövid is. A végén az árnyvadász csapat játékstatisztikái, amik fura módon az ebook verzióból kimaradtak. Új nézőpontja miatt 4/5.

nothing_personal

 

Sail Away, Sweet Sister (Patrick Goodman)

Az Another Rainy Night közvetlen folytatása. Az ott megismert sámán és rendőrnő kalandjait viszi tovább. A végén a szokásos statisztikák a szereplőkhöz, bár ezúttal kicsit eklektikusan. A képek ezúttal elmaradtak (gondolom kicsit photoshopolni kellett volna őket), ellenben negyedik és ötödik kiadáshoz is kapunk értékeket. A történet viszont… Akkora klisékkel operál, mint ide Lacháza. Kis jóindulattal 3/5

sailaway

 

Hell on Water (Jason Hardy)

Ez a regény rettenetes. Hosszú, nagyon idegesítő stílusú körmondatokban beszél, körülbelül olyan stílusban, mintha valaki egy kocsmában mesélné, hajnali kettőkor, összeakadó nyelvvel, részegen. Ez volt az a regény, amelyiket többször abbahagytam és újrakezdtem, egyszerűen annyira rossz. Sztori terén kb. ennyi: Árnyvadász csapat Lagoszban végigmegy egy hídon. Tényleg ennyi. Illetve jól meg van tűzdelve flashbackekkel, hogy hogyan jutottak idáig, de 75%-ban mennek a hídon. Közben kicsit olyan, mintha kezdő mesélő mindent a játékosok nyakába zúdítana az öngyilkos merénylőktől a paraligátorokon át a szökőárig.

Plusz van egy pont, amikor Gyűrűkúrásan az egyik szereplővel közlik: “Ja, egyébként meghalsz tíz oldal múlva! Nem mondjuk meg miért!”. És az illető váratlanul és kivédhetetlenül meghal tíz oldal múlva. Lehet, hogy valakinek jobban bejön ez az erőltetett, nyakatekert sztorizgatós hangulat, de nálam stabilan 1/5.

hellonwater

 

DocWagon 19 (Jennifer Brozek)

Riporternő – és megbízható, kiberszembe épített kamerája – interjút készít egy DocWagon mentőautó személyzetével munka közben. Az egész úgy van megcsinálva, mintha az ebből készült műsort néznénk, reklámokkal, miegymással. Azért érdekes, hogy a mentőautó személyzete gyakorlatilag árnyvadász csapatként van felépítve, de az már kicsit gyanús, amikor már a sokadik csapattag vallja be szégyenkezve, hogy régebben árnyvadász volt. Összességében jól megírt, szórakoztató darab, de pont az újszerűségét adó műsorjellege az, ami egy kicsit valószerűtlenebbé teszi. 4/5

docwagon19


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához