LFG.HU

Ursa_Maior
novella

 A hamarosan induló második ST évadra várva mellékelten küldök egy háttér történetet bemutató novellát.
Akár így is történhetett volna.

1983. október 21, péntek

Egyesített Hírszerző Bizottság ülése
CIA Központ, Langley, Virginia

Már jócskán több mint félórával túl a kötelező bemutatkozásokon és kávékon Faurer altábornagy szeme még mindig rendszeresen megakadt a vele szemben ülő férfi szürke öltönye és kék nyakkendője közötti ordító különbségen. A hírszerzésben eltöltött évtizedek alatt megszokta, hogy hallgasson az ösztöneire, ezért a kaotikus színek, valamint a férfi rendkívül ápolt külseje között feszülő ellentmondás nem hagyta nyugodni.
- … a harmadik tárgyalási forduló is eredménytelennek bizonyult. Mi 420 rakétát ajánlottunk, a szovjetek arányos csökkentést javasoltak. Véleményünk szerint a szovjet vezetés még nem döntötte el, mit válaszol. Mindazonáltal egy ilyen jelentős kérdésben még a gerontokrata elvtársak sem szoktak ilyen sokat tökölni. – vitte le a hangját William Casey, a CIA igazgatója. Szavai nyomán halk kuncogás támadt a teremben. Az USA hírszerzési szervezeteinek vezetői tisztában voltak a Szovjetuniót irányító párttagok igencsak magas életkorával és az ebből fakadó problémákkal. Egyedül az altábornaggyal szemben ülő dús, ősz sörényt viselő férfi nem nevetett. – Lincoln kérlek. – fordult a CIA igazgatója Faurer felé.
– Mint arról néhányotokat már korábban is tájékoztattuk nemrégiben sikerült elfogni és megfejteni egy üzenetet, melyben Kurt Schmidt professzor, Kelet-Németország legjobb belgyógyászának azonnali moszkvai útját rendelik el. A hír önmagában nem lenne érdekes, de az hogy az utasítás a legmagasabb szintű katonai vezetésen keresztül került kiadásra, valami rendkívülit sugall. Tudjuk, hogy a Központi Bizottság több tagja is rendkívül rossz egészségügyi állapotban van, illetve a főtitkárral kapcsolatban is merült fel hasonló gyanú. Figyelembe véve a közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták okozta fenyegetést, valamint a KAL 007-es brutális lelövését úgy véljük vezetési válság van kialakulóban odaát. Ismerve a rendszer sajátosságait, egy vezetőváltás során kialakult bizonytalanság alatt jelentősen megnövekszik az esélye annak, hogy teljesen elszabadul a pokol. Ha bármelyikőtöknek van olyan információja, amivel vissza tudjuk metszeni az előbbi hírt, kérlek osszátok meg. – és ezzel leült.
„Na és most jön a neheze.” – gondolta Faurer. „Mindegyikünk féltékenyen óvja hírforrásait, és még a több itt ülővel sem szívesen osztja meg a megszerzett információmorzsákat, csak ha nagyon muszáj.” Márpedig egy töredék önmagában nem sokat ér. Ráadásul ezeket meg is kell erősíteni, a szakma szlengje szerint vissza kell metszeni. „Kíváncsi vagyok, – szőtte tovább gondolatait – melyikük lesz erre hajlandó.”
- Dr. Brenner! – fordult Casey igazgató az eddig csendben ülő ősz hajú, szürke öltönyös férfi felé. – Öné a szó!
- Tisztelt Uraim! Az önök előtt található mappa utolsó három oldalán egy titkos forrásból származó beszélgetés leirata látható. Kérem nyissák ki! – Faurer odalapozott, és ahogy gyorsan átfutotta a gépelt sorokat, a szemöldöke a homlokára szaladt. Már maga a tény, hogy a Nemzeti Hírszerző Tanács vezetői előtt, egy külsős szakértő titkos forrásról beszéljen, is elég szokatlan volt, de a lehallgatott beszélgetés részletessége egyenesen megdöbbentette.
- Ez honnan származik? – pattant fel a mappát lobogtatva. – Ha ez igaz, a forrás miért nincs az irányításom alatt? Milyen kódszó alatt áll? – A legtitkosabb információk a vonatkozó előírások a szerint szigorúan titkos minősítés mellett egy kódszóval is rendelkeztek. – Hogy lehet olyan eszköz, amiről nincs tudomásom?
- Nyugi Lincoln! – szólt rá Casey igazgató, aki felkészülten várta a kirohanást. – Top Secret Uniform. – mondta anélkül, hogy a papírjaiba nézett volna.
A jelenlévők egymásra néztek, páran halkan méltatlankodtak, néhányan elővették füzetüket, hogy ellenőrizzék szerepel-e a Uniform kódszó a felhatalmazásaik között, de végül még a katonai technikai hírszerzés vezetője is csak a fejét rázta.
- Csak az elnök, én, és Dr. Brenner rendelkezik minden információval a forrásról. – mondta nyugodtan mosolyogva Casey, éreztetve a CIA még a titkosszolgálatokon belül is speciális helyzetét. – Dr. Brenner. Kérem folytassa!
A szürke öltönyös férfi rezzenéstelen arccal kezdett bele újra mondandójába.
- Az információ egy kísérleti eljárásból származik, és az eddig elért eredmények igencsak bíztatóak. Jelenleg ez a legtöbb, amit elmondhatok, de Casey igazgató és én szavatoljuk a jelentésben leírtak megbízhatóságát.
Ahogy Brenner leült, a katonai technikai hírszerzés vezetője kezét felemelve jelezte, hogy szót kér. Bár a többieknek is jelentős katonai múltja volt, sőt a legtöbbjük tábornoki rangig vitte, mégis egyedül ő viselt egyenruhát.
- Figyelembe véve, hogy egyértelműen technikai jellegű információszerzésről van szó, biztos vagyok benne, hogy mihamarabb vagy mi, vagy Faurer tábornok hozzáférést kapunk a forráshoz, mely a kísérletek befejeztével átadásra kerül valamelyikünk számára.
- Biztosíthatom, hogy nem technikai forrásról van szó. – vágta oda kurtán az ősz hajú tudós.
Faurer indulatában egy pillanatra megemelkedett székében, míg a másik állkapcsa hallható csattanással zárult össze. A tengerészgyalogosok nehezen viselik a lekezelést. Szinte egyszerre emelték fel kezüket.
- Köszönöm uraim, nincs több kérdés a megbeszélést befejeztük. – vette vissza a szót Casey igazgató, és ezzel kirobbanása előtt felszámolva a várható vitát. – Az anyagok alapján, kérem készítsék elő javaslataikat, melyet hamarosan az elnök elé tárunk.
Ahogy a tagok lassan kisorjáztak a teremből a két tábornok, az egyenruhás és Faurer közre fogták a tudóst és lemaradtak vele.
- Maga szemlátomást nem ismeri a szakmánkat Dr. Brenner. – kezdte fenyegetően közel lépve és szinte az ősz férfi arcába beszélve Faurer. – Ilyen típusú anyagot csak lehallgatással lehet szerezni. Az pedig hozzánk tartozik. – mutatott a tengerészgyalogos tábornokra és magára. – Valamelyikünk meg fogja szerezni a forrást, mert a törvény így rendelkezik. És ebben az országban van, amitől még a CIA sem tudja megmenteni! – Fellépésük megtette a hatását. Az ősz hajú férfi magabiztossága egy pillanat alatt megingott. Szemlátomást megijedt.
- Ő az enyém! – csattant fel félelmében. Évtizedek óta dolgozom rajta! – A két másik férfi figyelmét nem kerülte el, hogy nem tárgyként, hanem nőként hivatkozott a forrásra.
- És a lánynak neve is van? – kérdezett vissza Faurer.
- Tizenegyes. Tizenegyes. – hajtotta le a fejét megsemmisülten a tudós. Érezte, hogy nem titkolózhat tovább.
- Ah. Köszönjük. – zárta rövidre a beszélgetést Faurer, ahogy észrevette a hátuk mögött gyors lépésekkel közeledő Casey igazgatót. – Akkor Tizenegyes képességei és jövőbeli sorsa mindenképpen a következő megbeszélés napirendi pontjai közé kerülnek. Ja igen. – emelte fel mutatóujját. – Többet ne vegye fel ezt a nyakkendőt ehhez az öltönyhöz. Az embernek kisül a szeme.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához