LFG.HU

taverna

Cikkek, írások / Szűrés szerzőre

Mopat 2020. márc. 31  
A lagúna 4novella  Cimkek
Van egy hely az Ealon, ezen a megkínzott, a kozmosz által egyszer már halálra ítélt kis bolygón, amelyet haldokló és megkergült csillagok vesznek körbe. Ezt a helyet Truknak hívják. Képzeljünk el néhány, a vízből csak pár száz méter magasra kiemelkedő szigetet. A szigeteket egy hatalmas korall-zátony veszi körbe, ezzel lagúnát képezve. Valahogyan megúszta az Ealon bekövetkezett nagy Katasztrófát. Hiába mozgott a tengerszint fel-alá, Truk köszöni szépen, itt van. Vajon együtt mozgott az óceán szintjének változásával? Hiszen ez a Pacific-óceán, ami egy hírhedten vulkánikus, földrengéses terület volt már a Katasztrófa előtt is. Szigetek bukkantak fel, vagy éppen tűntek el a hullámaiban.
Mopat 2020. márc. 24  
Óceán az Ealon 3novella  Cimkek
– Aranyos kis rendszer, ugye? – közlöm a fiúkkal. Előttünk egy bolygó kéklik a távolban: az Eal. Még mindig a Train Spotter nevű teherhajón vagyunk. A konvojunk ott áll, lényegében egyedül a nagy semmi közepén. Igaz, több teherhajó, korvettek, siklók és rengeteg vadász alkotják a csapatot. Már lassan egy félórája itt dekkolunk. Mögöttünk a kapu energiakapcsai szinte izzanak, a gyűrűben egy tó vize vet haragos hullámokat...
Mopat 2019. dec. 17  
Terra Tizenhárom (novella) 1novella  Cimkek
– Olyan rossz érzésem volt azóta, hogy a griff-lány kimondta a Terra Tizenhárom nevét! – közli a jelenlévőkkel I. Graun, minden félorkok ura, miközben egy jókora kivetítőt tanulmányoz. Ezzel a megjegyzésével az összes jelenlévő egyetért. Mind azt remélték, hogy ezen a félreeső, eldugott planétán lehet egy kicsit lazítani, legfeljebb néhány elbitangolt fejvadászra, mágusra, egy-két törp alkoholistára kell számítani. Ehelyett kisebb népvándorlás helyszíne lett a rendszer. – Az ott egy űrállomás, méghozzá egy B típusú orbitális védelmi platform – jegyzi meg MacErra.
Mopat 2019. máj. 16  
Fűtő voltam a pokolban 5novella  Cimkek
– Arrh...larrhi…gahh...burml…luh! Hát, ez nem a jó öreg MÁV szignál, meg kell hagyni! Érdeklődve emelem fel bika-szerű fejemet a digitális kamerám kijelzőjéről a hangszórók felé. Állok az állomás peronján, és természetesen fényképezek. – Arrh…barrem…guhh! Ez sem hangzik sokkal jobban. Vagy a vasutas fullad bele az ásványvizébe az irodában, vagy a helyi Szabó bakter alszik és bekapcsolva maradt a mikrofonja. Persze, a legegyszerűbb lehetőség az, hogy a hangszóróban valami ork tájszólásban beszélnek, amiből egy mukkot sem értek. A legjobb az lesz, ha folytatom a fényképezést.
Mopat 2019. márc. 7  
Tunguzka – 2. rész novella  Cimkek
Ellenőrzöm, hogy mennyi oxigén maradt a páncélom ellátó rendszerében. Van még két órára való. Habár állítólag lélegezhető benn a levegő, de nagyon magas a páratartalom. Ki tudja, mi mindent szipognánk itt be, szóval belső keringetőn vagyunk. Ismeretlen hajóban amúgy is ez a normál protokoll. Mind a hárman így teszünk a kijelzőm szerint, még az egérkék is behúzták a búvó nyílásokat. Néhány egértank bekapcsolja a tornyára szerelt fényszóróit, de ettől semmi nem lesz jobb, cserébe saját magunk félelmetes árnyjátékában gyönyörködhetünk.
Mopat 2019. feb. 6  
Tunguzka 2novella  Cimkek
- Ó, hogy az a… Egy pillanatig nem figyel oda az ember fia ebben a telibevert erdőben, ahol évszázadok természetes és mesterséges kosza hever a hó alatt és jól meg is akadt a lába. Szerencsémre, nem tegnap óta csinálom én ezt a melót, szóval villámgyorsan aktiválom a szervocsizmák talpán a jégkarmokat és nem esek akkorát, mint a budiajtó. Egy ledőlt drótkerítés rozsdás huzaljai közül próbálom kihúzni páncélos lábbelimet, közben azért emlegetem az ismert galaxisok mindenféle istenét rakásra, hogy így meg úgy csesszék bele, szegény nagyapám biztosan büszke lenne erre a szóáradatra. Már ha tudnám, hogy pontosan ki is volt a nagyfater.