LFG.HU

Cikkek, írások / Szűrés szerzőre

Tiaro 2006. ápr. 25  
22novella  Cimkek
A rózsaablakon beszűrődő holdfény mintáit nézem a kőpadlón. Megkapó kompozíció. A mintázat monotonitását megtöri a fény játéka, a harmóniába diszharmónia vegyül. Szépen kiemeli a köveken terjengő folyadék drámai hatását. Figyelem, ahogy a vörös lé lassan elkeveredik az átható szagú világos folyadékkal. Nézem a természet különös játékát. Máskor talán eltöprengenék a művészet alsóbbrendűségén, de...
Tiaro 2004. feb. 26  
23novella  Cimkek
Megkeseredtem? Talán. Mondjuk úgy, hogy kijózanodtam. Régen még hittem a csodákban... Hittem a szabadságban, hittem, hogy a jövő megváltoztatható. Az olyan illúziókban, ahogy az ember ül a motoron, és hajt bele a semmibe. Ahogy a szél kimossa a fejéből az ostoba gondolatokat, hogy végre maga legyen. ...
Tiaro 2004. feb. 11  
28novella  Cimkek
A lény magányosan üldögélt egy fagyos szikladarabon. Ez így persze nem fedte a valóságot: mivel nem akarta, jelenleg nem rendelkezett testtel, amivel ülhetett volna, mégis azt tette valamilyen formában. Élvezte az igazi téli csendéletet maga körül: a fölé magasodó hegycsúcsokat vastagon fedte az érintetlen, friss fehér hó, komor méltóságuk most valahogy még fenségesebb ruhát öltött. ...
Tiaro 2003. aug. 6  
10novella  Cimkek
Furcsa éjszaka volt. A felhők ezüstszínben úsztak az égen (sosem láttam még ilyennek őket) a hold éppoly fényes volt, mint bármikor, a csillagok szelíden, de hidegen mosolyogtak rám. Épp elég fényük volt ahhoz, hogy megvilágítsák az előttem komorló fejfát. Szép, fehér márványból volt kifaragva, a betűk régen lekopták már róla, de a kő nem veszített színéből. Persze lehet, hogy csak a holdfény miat...
Tiaro 2003. júl. 22  
8novella  Cimkek
A hadvezér némán ült a nyeregben. Hófehér lova igazi büszke tartású, nemes állat volt, szoborként állva tűrte a lovasa, és a rajta csillogó nehéz vértezet súlyát. A vezér méltó gazdája volt a ménnek: díszes, ezüstfehér páncélzatára aranyból verték az ősi címereket, tokjában nyugvó hosszú kardjának markolatgombján egy egész uradalmat vehetett volna bárki, aki kiszedi belőle a beléfoglalt tündöklő z...
Tiaro 2003. júl. 10  
11novella  Cimkek
A férfi lassan, de magabiztosan haladt előre, mint akinek semmi vesztenivalója nincs. Fogait összeszorítva, kifehéredett ujjakkal markolta a hatalmas, türkizkék jégből vert pallost, aminek pengéje oly tisztán csillogott, mintha éppúgy abból a kék kristályból metszették volna, mint a hatalmas markolatgombot. A harcos méltó gazdája volt a nemes fegyvernek, mélykék, természetellenesen szép szemei, z...
Tiaro 2003. jún. 24  
8novella  Cimkek
A három hófehér hajú vándor egykedvűen haladt előre. Lassan mentek, mintha minden lépésért meg kellett volna küzdeniük, s valójában nem is járt messze ez a kijelentés a valóságtól. Rongyos ruháik, maszatos, vérfoltos arcuk egyszerű csavargókká változtatta őket, pedig a kosz alatt nem közönséges föld...