LFG.HU

`novella` kategória

Acelpatkany 2020. jún. 16  
Háborúk hősei –  RuneQuest Glorantha novella 23novella  Cimkek
Megdörrent az ég, most hangosabban, mint eddig. Nemrég az alkonyatból nagyon hirtelen sötétséget varázsoltak a vastag viharfelhők, és most az Órlánt és Ernálda nászából származó eső öntözte a sivár, agyagos földet. Lovainkat kikötöztük a földbe vájt kunyhó elé, mi pedig az eső elől bekucorodtunk vendéglátónk hajlékába. A lovak szívós szeréd fajtából valók voltak, pár nap rideg tartást kibírnak. A tűzgödör halódó parazsának fényében most öt szempár szegeződött rám.
Mopat 2020. márc. 31  
A lagúna 4novella  Cimkek
Van egy hely az Ealon, ezen a megkínzott, a kozmosz által egyszer már halálra ítélt kis bolygón, amelyet haldokló és megkergült csillagok vesznek körbe. Ezt a helyet Truknak hívják. Képzeljünk el néhány, a vízből csak pár száz méter magasra kiemelkedő szigetet. A szigeteket egy hatalmas korall-zátony veszi körbe, ezzel lagúnát képezve. Valahogyan megúszta az Ealon bekövetkezett nagy Katasztrófát. Hiába mozgott a tengerszint fel-alá, Truk köszöni szépen, itt van. Vajon együtt mozgott az óceán szintjének változásával? Hiszen ez a Pacific-óceán, ami egy hírhedten vulkánikus, földrengéses terület volt már a Katasztrófa előtt is. Szigetek bukkantak fel, vagy éppen tűntek el a hullámaiban.
Mopat 2020. márc. 24  
Óceán az Ealon 3novella  Cimkek
– Aranyos kis rendszer, ugye? – közlöm a fiúkkal. Előttünk egy bolygó kéklik a távolban: az Eal. Még mindig a Train Spotter nevű teherhajón vagyunk. A konvojunk ott áll, lényegében egyedül a nagy semmi közepén. Igaz, több teherhajó, korvettek, siklók és rengeteg vadász alkotják a csapatot. Már lassan egy félórája itt dekkolunk. Mögöttünk a kapu energiakapcsai szinte izzanak, a gyűrűben egy tó vize vet haragos hullámokat...
Petrus 2020. feb. 13  
Ciklusban 2novella 
Az akna süvítve közelített és hasra vetettük magunkat. A főtörzs ordítva figyelmeztetett mindenkit, bár kétséges volt, az aknák folyamatos záporában meghallotta-e még egyáltalán valaki rajtunk kívül. A sisakomra tapasztottam mindkét kezem és az arcom a sárba fúrtam. Ha jön és ennyire közel fütyül, nem futhatsz el, nem bújhatsz el, maximum csak a páncélozott csapatszállító védhet meg - hacsak nem kumulatív töltet csapódik be, ami átfúrja magát a több tíz centi acélon és kerámia betéteken, hogy odabent robbanjon. Ez most nagyon közelre jött.
Petrus 2020. jan. 30  
A világ ura 3novella  Cimkek
Az angyal az égből ereszkedett alá a mocskos sikátor félhomályos és bűzhödt sötétjébe, kecses páncélzata ezüstfehéren fénylett és a szemei narancsvörösen izzottak, majd így szólt zengő hangon: - Pontosan 24 óra múlva itt a világ vége, Jarvis, és addig te leszel a világ ura! A félig szívott cigimről lehullott a hamu és szisszenve elhalt egy pocsolyában. A kezem még mindig felemelve tartottam, ahogy a számhoz készültem emelni a cigit, másik kezem lazán a farmerom zsebébe dugtam, és ugyanúgy támaszkodtam a téglafalnak, mint eddig, csak a döbbenettől most mozdulni sem tudtam és némán bámultam fölfelé.
Petrus 2020. jan. 22  
Kardok élete 2novella  Cimkek
Az ork előrelökte az állkapcsát és kivillantotta szemfogait. Valószínűleg ez jelentette nála a vigyorgást. Kis ezüst sapka ült az egyik fog csúcsán díszként. Nem lett tőle bizalomgerjesztőbb. Meglóbálta a súlyos kardot, mintha csak egy fogpiszkáló lenne, aztán rám bökött vele. A pengén gonoszul elkent, olajszerű ívet húzott a főutcáról beszűrődő világítás egy kósza fénysugara. - Osztán... mennyi pénz van nálad?
Petrus 2020. jan. 17  
Egy kék igazolvány 6novella  Cimkek
A város látott már szebb időket is. Valaha Éden volt a neve, egeket ostromló, csillogó felhőkarcolói most mind megtörve elhagyatottan, csonkán merednek az égre. Széles sugárútjain kiégett, kifosztott autók sorakoznak rozsdálló tömegekben, köztük keskeny, labirintus-szerű járatok húzódnak a gyom felverte aszfalton. A szélvédett sarkokban szemét rothad már évtizedek óta; egy hibásan működő, porszívócső orrú takarító robot szippantja be ezeket, de a kiszakadt zsákból rögtön ki is hull minden, őrületbe kergetve az egyszerű szerkezetet.
Mopat 2019. dec. 17  
Terra Tizenhárom (novella) 1novella  Cimkek
– Olyan rossz érzésem volt azóta, hogy a griff-lány kimondta a Terra Tizenhárom nevét! – közli a jelenlévőkkel I. Graun, minden félorkok ura, miközben egy jókora kivetítőt tanulmányoz. Ezzel a megjegyzésével az összes jelenlévő egyetért. Mind azt remélték, hogy ezen a félreeső, eldugott planétán lehet egy kicsit lazítani, legfeljebb néhány elbitangolt fejvadászra, mágusra, egy-két törp alkoholistára kell számítani. Ehelyett kisebb népvándorlás helyszíne lett a rendszer. – Az ott egy űrállomás, méghozzá egy B típusú orbitális védelmi platform – jegyzi meg MacErra.
Sparrow 2019. dec. 11  
A játékos ember (Mátrix fanfiction) 7novella  Cimkek
A felhasználói élmény tökéletes – állapítom meg, ahogy körbenézek a szénaboglya tetejéről. Végtelen pusztaság terül el körös-körül, amelyet csak néhány tereptárgy tör meg. Balra fehérre meszelt falú parasztház áll vastag nádtetővel, kéményén gólyafészekkel, előtte kis veteményessel és kapirgáló csirkékkel; az oldalát beárnyékolja egy hatalmas, vén diófa. Jobbra, a távolban karcsú gémeskút, még messzebb, a kékes, hőségtől hullámzó pusztaságban szürkemarha-csorda vonul. A kolompok és a bőgés hangja egészen idáig terjed a reszkető meleg levegőben, pont, ahogy elterveztem. A ragyogó kék égbolton gólyák repülnek át. Közben harang kongatja a délután kettőt valahol a távolban, de maga a templom nem létezik, mivel a szimuláció egy öt kilométeres sugarú kör után véget ér. Kevés memóriával gazdálkodhatok, és amúgy sincs szükség nagyobb térre.
Mopat 2019. máj. 16  
Fűtő voltam a pokolban 5novella  Cimkek
– Arrh...larrhi…gahh...burml…luh! Hát, ez nem a jó öreg MÁV szignál, meg kell hagyni! Érdeklődve emelem fel bika-szerű fejemet a digitális kamerám kijelzőjéről a hangszórók felé. Állok az állomás peronján, és természetesen fényképezek. – Arrh…barrem…guhh! Ez sem hangzik sokkal jobban. Vagy a vasutas fullad bele az ásványvizébe az irodában, vagy a helyi Szabó bakter alszik és bekapcsolva maradt a mikrofonja. Persze, a legegyszerűbb lehetőség az, hogy a hangszóróban valami ork tájszólásban beszélnek, amiből egy mukkot sem értek. A legjobb az lesz, ha folytatom a fényképezést.
Mopat 2019. márc. 7  
Tunguzka – 2. rész novella  Cimkek
Ellenőrzöm, hogy mennyi oxigén maradt a páncélom ellátó rendszerében. Van még két órára való. Habár állítólag lélegezhető benn a levegő, de nagyon magas a páratartalom. Ki tudja, mi mindent szipognánk itt be, szóval belső keringetőn vagyunk. Ismeretlen hajóban amúgy is ez a normál protokoll. Mind a hárman így teszünk a kijelzőm szerint, még az egérkék is behúzták a búvó nyílásokat. Néhány egértank bekapcsolja a tornyára szerelt fényszóróit, de ettől semmi nem lesz jobb, cserébe saját magunk félelmetes árnyjátékában gyönyörködhetünk.
Mopat 2019. feb. 6  
Tunguzka 2novella  Cimkek
- Ó, hogy az a… Egy pillanatig nem figyel oda az ember fia ebben a telibevert erdőben, ahol évszázadok természetes és mesterséges kosza hever a hó alatt és jól meg is akadt a lába. Szerencsémre, nem tegnap óta csinálom én ezt a melót, szóval villámgyorsan aktiválom a szervocsizmák talpán a jégkarmokat és nem esek akkorát, mint a budiajtó. Egy ledőlt drótkerítés rozsdás huzaljai közül próbálom kihúzni páncélos lábbelimet, közben azért emlegetem az ismert galaxisok mindenféle istenét rakásra, hogy így meg úgy csesszék bele, szegény nagyapám biztosan büszke lenne erre a szóáradatra. Már ha tudnám, hogy pontosan ki is volt a nagyfater.
Petrus 2018. nov. 5  
A béta 6novella  Cimkek
Hátranézett üres tekintettel. Nem volt mögötte senki, az egész utca üres volt. Visszafordult, arca kigyúlt, szemei felcsillantak, szája széles mosolyra húzódott. - Te látsz engem?! Ahogy előrehajolt, az orrunk hegye szinte összeért. Furcsa szag terjengett körülötte. Mustár?... - ...H-hé, hé! - emeltem magam elé a táskámat zavarodottan és ijedten hátrahőköltem. Az iskolába menet olvasott könyv kicsúszott a kezemből és koppanva a járdára esett. - Ha! Te látsz engem! - Persze, hogy látlak. Miért, nem kellene?
Petrus 2018. okt. 31  
A ház a tóparton 3novella  Cimkek
Takaros, tisztességes kis házikó volt ez az erdő szélén, egy lankás domboldalon, nem messze a vízililiomokkal borított, kuruttyoló békákkal teli tavacskától, amelynek partjait mindig sár és csúszós nyálka borította. A házikó a villámsújtotta vénséges vén fűzfa odvas törzséhez épült, volt neki ajtaja, ablaka, piros cserepes teteje, még egy kis kéménye is egy kiselejtezett, de megsúrolt és befoltozott kályhacsőből. Az ablakot sárgás viaszhártya borította és a párkányán piros muskátlik illatoztak a késő délutáni lágy napfényben, méhek döngicséltek virágaik körül.
Ursa_Maior 2017. okt. 26  
Rakétaválság (Stranger Things novella) novella 
"Már jócskán több mint félórával túl a kötelező bemutatkozásokon és kávékon Faurer altábornagy szeme még mindig rendszeresen megakadt a vele szemben ülő férfi szürke öltönye és kék nyakkendője közötti ordító különbségen. A hírszerzésben eltöltött évtizedek alatt megszokta, hogy hallgasson az ösztöneire, ezért a kaotikus színek, valamint a férfi rendkívül ápolt külseje között feszülő ellentmondás nem hagyta nyugodni."
Hoild 2017. szept. 27  
Abu Kasszim ócska surranói 8novella  Cimkek
Egy Közel-keleti népmese következik a saját fordításomban, amelyet angolul sokféle szövegváltozatban és címmel olvashattok a weben ("Abu's Slippers", "Abu Kasem/Kasim/Kassim's Stinky Slippers"). Közel húsz éve fordítottam le, és mivel az angol szöveg túl lapos volt, megpróbáltam verses prózaként ültetni át magyarra. Remélem olyan hangulatot nyújt így, mintha egy vásári mesemondó adná elő. Szerepjáték mesélők jól beilleszthetik a hasonló környezetekbe ( AD&D: Al-Qadim, Dream Park RPG: The Curse of the Khalif, stb.), pl. ha például a csapat egy része félrevonul magánakciózni a játékmesterrel, addig időtöltésként oda lehet ezt adni a többieknek, hogy valamelyikük adja elő.