8 Novella mese
Azt hitte, már soha nem fogja elérni a tisztást. Hosszú volt az út, nem is emlékezett rá, mennyire. No persze, amikor utoljára járt itt, fiatal volt, szinte még gyerek, tele erővel és tettvággyal. Lényegében ő volt a legerősebb az egész világon. Most csak egy kimerült, haldokló öregember, aki kantárszáron vezeti málhás szamarát.

19 Novella mese
Bóreász, az óriás éppen a jégkását kavargatta malomkeréknyi vaslábosában, amikor megzörrent kunyhója ajtaja. Mintha kopogtak volna. Ritkaságszámba ment az ilyesmi, mert Bóreász magányosan élt, a világ északi határát övező hegyek oldalában. Idejét sem tudta, mikor fogadott utoljára vendéget jég-kunyhójában...

8 Novella western
Körmendi Ágnes western novelláját közöljük "versenyen kívül" - Az egyik indián intett a puskájával, hogy kövesse, és a többiek árnyékként szökkentek a két oldalára. Jól van, gondolta Dugó, bár úgy vélte, elég ostoba népek, ha ilyen közel merészkednek Szikrához...

4 Novella western
Körmendi Ágnes western novelláját "versenyen kívül" közöljük két részben. - A seriff-csillag a levegőben pörgött, és a kocsmában lévők élet-halál harcot vívtak, nehogy rájuk essen. Mindenki fejvesztve menekült, csak előző tulajdonosa ült békében, fejét kicsit félrebiccentve...

17 Novella novellapályázat
Stilton város sheriffje tisztességben megőszült hivatalnok volt, aki egészen a halálos ágyáig szolgálta a törvényt. Igazi luxus az, ha valaki a halálos ágya kényelmében fejezheti be élete utazását ezen a vidéken, ahol folyó helyett vér folyik, eső helyett pedig csak könnyek hullnak.

6 Novella novellapályázat
A sheriff, egy nyikorgó karosszékben ült. Karjait összefonta a mellkasán. A lábai, egymáson keresztbe téve pihentek az asztal tetején. Mivel válasz nem érkezett a kérdésére, kis idő múlva ismét megszólalt: – Talán az anyádnak fogalma sem volt, hogy melyikük az apád.

3 Novella novellapályázat
A kis Pete Normannal szűkmarkúan bánt a sors: félvérnek született – inkább volt néger, mint fehér –, ráadásul abbéli állapotában, ahogy bezuhant a paplak rozoga ajtaján, Martin Burnlow tiszteletes egy lyukast garast nem adott volna érte, hogy megéri a következő órát. Számtalan sebből vérzett...

7 Novella novellapályázat
Harvey végigsimít a nő barna bőrén, a derekától a combjáig, míg tenyere el nem akad a fekete harisnyatartóban. Susan elmosolyodik, ajka vörös, arcán elkenődött a pirosító, haja akár a szénakazal. Egyik kezével a mellét takarja, mintha lennének egymás között titkaik, pedig a szajha többet tud róla, mint a felesége...

10 Novella novellapályázat
Senki és semmi voltam, sőt annál is kevesebb. Dezertőr. Elmenekültem egy csatából ahol ott kellett volna meghalnom a többiekkel, a bajtársaimmal, a barátaimmal. A hazáért. Ám minden férfi életében eljön egyszer a pillanat amikor úgy érzi, harcolt már eleget.

4 Novella novellapályázat
− Rágyújtasz? − kérdeztem, és marhára szellemesnek éreztem magam, amíg babráltam a gyufával. Harmadjára sikerült csak meggyújtanom – nem egy könnyű dolog, ha az ember közben a saját viccén kuncog. Aztán a kis lángot a szivaromhoz érintettem, mélyet szívtam belőle...

13 Novella novellapályázat
Billy a templom tövében gubbaszt egy rozoga faládán. A Sheriff és a Tiszteletes meredten néznek egymásra, de pillantásuk valódi fókusza, szemük villáma egyértelműen a fiút célozza meg. Köpenyük hátravetve, kezük feszes tartásban az oldaluk mellett...

12 Novella novellapályázat
A komor gerendaház pókhálós ablakában tucatnyi légy vergődött. A szabadságot remélték, de a mocskos üveg útjukat állta. A sarokban pók gubbasztott. A szúette székekből áradó évtizedes dohszag megülte az amúgy is áporodott levegőt. Középen egy rozoga fiókos asztal várt új birtokosára.

17 Novella novellapályázat
Amint a szerelvény megállt a híd közepén, Masterson leugrott a vasúti kocsi lépcsőjéről és előrekémlelt, de a vágányt és a szemközti alagútbejáratot füst és gőz takarta el. A férfi előtt és mögött meredek sziklafalak tornyosultak az égre, harminc lábbal alatta pedig a kanyonba zárt folyam hömpölygött.

5 Novella novellapályázat
Sercenés hallatszott. Szikra villant. Egy apró lángnyelv kezdte meg útját könyörtelenül a kanócon. Célja, a rúd dinamit, súlyosan állt, két szikladarab közé ékelve. Rico félelemmel vegyes megkönnyebbüléssel figyelte a lángnyelv útját. Rettegett attól a pillanattól, amikor az majd eléri a kanóc végét, de várta is.