LFG.HU

KaTa X

`novella` kategória

Petrus 2020. jan. 17  
Egy kék igazolvány 4novella 
A város látott már szebb időket is. Valaha Éden volt a neve, egeket ostromló, csillogó felhőkarcolói most mind megtörve elhagyatottan, csonkán merednek az égre. Széles sugárútjain kiégett, kifosztott autók sorakoznak rozsdálló tömegekben, köztük keskeny, labirintus-szerű járatok húzódnak a gyom felverte aszfalton. A szélvédett sarkokban szemét rothad már évtizedek óta; egy hibásan működő, porszívócső orrú takarító robot szippantja be ezeket, de a kiszakadt zsákból rögtön ki is hull minden, őrületbe kergetve az egyszerű szerkezetet. Az utcai lámpák sora kitört üveggel árválkodik, némelyik csodamód mégis épen maradt és hibás alkonyérzékelőjük állandóan ki-be kapcsolgatja a kékes ívfényű izzókat. Napelemtáblájukból kábelek lógnak alá, mint valami bizarr karácsonyfadísz, és tar koponyájú, vagy punkfrizurás alakok halántékához csatlakoznak, más kábelekkel együtt.
Mopat 2019. dec. 17  
Terra Tizenhárom (novella) 1novella  Cimkek
– Olyan rossz érzésem volt azóta, hogy a griff-lány kimondta a Terra Tizenhárom nevét! – közli a jelenlévőkkel I. Graun, minden félorkok ura, miközben egy jókora kivetítőt tanulmányoz. Ezzel a megjegyzésével az összes jelenlévő egyetért. Mind azt remélték, hogy ezen a félreeső, eldugott planétán lehet egy kicsit lazítani, legfeljebb néhány elbitangolt fejvadászra, mágusra, egy-két törp alkoholistára kell számítani. Ehelyett kisebb népvándorlás helyszíne lett a rendszer. – Az ott egy űrállomás, méghozzá egy B típusú orbitális védelmi platform – jegyzi meg MacErra.
Sparrow 2019. dec. 11  
A játékos ember (Mátrix fanfiction) 7novella  Cimkek
A felhasználói élmény tökéletes – állapítom meg, ahogy körbenézek a szénaboglya tetejéről. Végtelen pusztaság terül el körös-körül, amelyet csak néhány tereptárgy tör meg. Balra fehérre meszelt falú parasztház áll vastag nádtetővel, kéményén gólyafészekkel, előtte kis veteményessel és kapirgáló csirkékkel; az oldalát beárnyékolja egy hatalmas, vén diófa. Jobbra, a távolban karcsú gémeskút, még messzebb, a kékes, hőségtől hullámzó pusztaságban szürkemarha-csorda vonul. A kolompok és a bőgés hangja egészen idáig terjed a reszkető meleg levegőben, pont, ahogy elterveztem. A ragyogó kék égbolton gólyák repülnek át. Közben harang kongatja a délután kettőt valahol a távolban, de maga a templom nem létezik, mivel a szimuláció egy öt kilométeres sugarú kör után véget ér. Kevés memóriával gazdálkodhatok, és amúgy sincs szükség nagyobb térre.
Mopat 2019. máj. 16  
Fűtő voltam a pokolban 5novella  Cimkek
– Arrh...larrhi…gahh...burml…luh! Hát, ez nem a jó öreg MÁV szignál, meg kell hagyni! Érdeklődve emelem fel bika-szerű fejemet a digitális kamerám kijelzőjéről a hangszórók felé. Állok az állomás peronján, és természetesen fényképezek. – Arrh…barrem…guhh! Ez sem hangzik sokkal jobban. Vagy a vasutas fullad bele az ásványvizébe az irodában, vagy a helyi Szabó bakter alszik és bekapcsolva maradt a mikrofonja. Persze, a legegyszerűbb lehetőség az, hogy a hangszóróban valami ork tájszólásban beszélnek, amiből egy mukkot sem értek. A legjobb az lesz, ha folytatom a fényképezést.
Mopat 2019. márc. 7  
Tunguzka – 2. rész novella  Cimkek
Ellenőrzöm, hogy mennyi oxigén maradt a páncélom ellátó rendszerében. Van még két órára való. Habár állítólag lélegezhető benn a levegő, de nagyon magas a páratartalom. Ki tudja, mi mindent szipognánk itt be, szóval belső keringetőn vagyunk. Ismeretlen hajóban amúgy is ez a normál protokoll. Mind a hárman így teszünk a kijelzőm szerint, még az egérkék is behúzták a búvó nyílásokat. Néhány egértank bekapcsolja a tornyára szerelt fényszóróit, de ettől semmi nem lesz jobb, cserébe saját magunk félelmetes árnyjátékában gyönyörködhetünk.
Mopat 2019. feb. 6  
Tunguzka 2novella  Cimkek
- Ó, hogy az a… Egy pillanatig nem figyel oda az ember fia ebben a telibevert erdőben, ahol évszázadok természetes és mesterséges kosza hever a hó alatt és jól meg is akadt a lába. Szerencsémre, nem tegnap óta csinálom én ezt a melót, szóval villámgyorsan aktiválom a szervocsizmák talpán a jégkarmokat és nem esek akkorát, mint a budiajtó. Egy ledőlt drótkerítés rozsdás huzaljai közül próbálom kihúzni páncélos lábbelimet, közben azért emlegetem az ismert galaxisok mindenféle istenét rakásra, hogy így meg úgy csesszék bele, szegény nagyapám biztosan büszke lenne erre a szóáradatra. Már ha tudnám, hogy pontosan ki is volt a nagyfater.
Petrus 2018. nov. 5  
A béta 6novella  Cimkek
Hátranézett üres tekintettel. Nem volt mögötte senki, az egész utca üres volt. Visszafordult, arca kigyúlt, szemei felcsillantak, szája széles mosolyra húzódott. - Te látsz engem?! Ahogy előrehajolt, az orrunk hegye szinte összeért. Furcsa szag terjengett körülötte. Mustár?... - ...H-hé, hé! - emeltem magam elé a táskámat zavarodottan és ijedten hátrahőköltem. Az iskolába menet olvasott könyv kicsúszott a kezemből és koppanva a járdára esett. - Ha! Te látsz engem! - Persze, hogy látlak. Miért, nem kellene?
Petrus 2018. okt. 31  
A ház a tóparton 3novella  Cimkek
Takaros, tisztességes kis házikó volt ez az erdő szélén, egy lankás domboldalon, nem messze a vízililiomokkal borított, kuruttyoló békákkal teli tavacskától, amelynek partjait mindig sár és csúszós nyálka borította. A házikó a villámsújtotta vénséges vén fűzfa odvas törzséhez épült, volt neki ajtaja, ablaka, piros cserepes teteje, még egy kis kéménye is egy kiselejtezett, de megsúrolt és befoltozott kályhacsőből. Az ablakot sárgás viaszhártya borította és a párkányán piros muskátlik illatoztak a késő délutáni lágy napfényben, méhek döngicséltek virágaik körül.
Ursa_Maior 2017. okt. 26  
Rakétaválság (Stranger Things novella) novella 
"Már jócskán több mint félórával túl a kötelező bemutatkozásokon és kávékon Faurer altábornagy szeme még mindig rendszeresen megakadt a vele szemben ülő férfi szürke öltönye és kék nyakkendője közötti ordító különbségen. A hírszerzésben eltöltött évtizedek alatt megszokta, hogy hallgasson az ösztöneire, ezért a kaotikus színek, valamint a férfi rendkívül ápolt külseje között feszülő ellentmondás nem hagyta nyugodni."
Hoild 2017. szept. 27  
Abu Kasszim ócska surranói 8novella  Cimkek
Egy Közel-keleti népmese következik a saját fordításomban, amelyet angolul sokféle szövegváltozatban és címmel olvashattok a weben ("Abu's Slippers", "Abu Kasem/Kasim/Kassim's Stinky Slippers"). Közel húsz éve fordítottam le, és mivel az angol szöveg túl lapos volt, megpróbáltam verses prózaként ültetni át magyarra. Remélem olyan hangulatot nyújt így, mintha egy vásári mesemondó adná elő. Szerepjáték mesélők jól beilleszthetik a hasonló környezetekbe ( AD&D: Al-Qadim, Dream Park RPG: The Curse of the Khalif, stb.), pl. ha például a csapat egy része félrevonul magánakciózni a játékmesterrel, addig időtöltésként oda lehet ezt adni a többieknek, hogy valamelyikük adja elő.
Ursa_Maior 2017. márc. 7  
V. E. Fuente: Abbit, Arany, Acél (MAGUS regény) 12novella  Cimkek
Sötét éjszaka volt. Az eget vastag felhők takarták el. Messze mindentől, magas hegyek között egy, a világ zajától távoli helyen csend és sötétség honolt. Az a fajta fény nélküli mélysötét feketeség, ami a gyermekek képzeletében mindig magához vonzza az éjszaka árnyait. Lehet valami igazság a kisdedek gondolkodásában, mert valóban mintha egy árnyék mozdult volna zajtalanul a helységben. A falikaros fákylák alatt elhelyezett karosszékben ülő alak összerezzent egy pillanatra. Szinte soha nem volt oka a félelemre, de ezúttal aggódott. Torka nem ok nélkül szorult össze. Bár a hegyek közti jól őrzött házhoz mindössze egyetlen szűk út vezetett fel, melyen egymástól látótávolságra őrök álltak, gyomra mégis kissé megrándult az ismeretlen eredetű neszekre.
Kulim Eszter 2016. feb. 22  
Jóslat 12novella  Cimkek
Kutyaközönséges rövidkard volt. Jellegtelen és lelketlen, tizenkettő egy tucat iparosmunka, három ezüstért az ember után vágják. Még csak különösebben hegyesnek vagy élesnek sem lehetett nevezni és egy közepesen önérzetes bárdot hetekig kellett volna kínozni, hogy hajlandó legyen összehozni róla egy dicsőítő költeményt, de az igric alighanem a hetedik strófa papírra vetése után megpróbálta volna átvágni a torkát a tollal.
Tass 2015. jún. 3  
Tulajdonképpen miért? 7novella  Cimkek
Wendor, a hős már ott állt az ajtó előtt. Régóta készült erre a pillanatra. Kardját kivonta és csizmás lábával egy erőteljeset rúgott az ajtóba. Az kisebb reccsenés kíséretében bevágódott és utat engedett a harcosnak. Valószínűleg nem is volt bezárva. - A szokás hatalma. - mentegetőzött csak úgy magának és egy határozott ugrással bent termett a kastélyban. Gyorsan körülnézett, várta a rárontó élőholtak és démonok gyilkos hordáját. Nem jött senki, csak egy vézna öregúr. Valami gonosz tanonc lehetett, azt meg levágta csak úgy lendületből. Szuszogva, vérszomjasan nézett újabb áldozat után, mikor egy selymes, tisztelettudó hang szólalt meg a háta mögött.
raves 2014. okt. 29  
Szakáll, fülek, ilyesmi 21novella 
A kopott, bordó Zastava csikorogva állt meg a panelház előtt. Zoli letekerte az ablakot, már amennyire a beszorult mechanika engedte, és kihajolt, hogy jobban lássa a címet, de hegyes füle megint elakadt. Szitkozódva nyitotta ki inkább az ajtót, ám nehezen szállt ki a szűkös autóból: a Zastavát nem magas elfekre méretezték. Először a lábát kellett kitennie a betonra, csak utána következhetett a feje a vállával együtt.
Széplaki Máté 2013. júl. 29  
A Dolog a Bográcson Túl 9novella  Cimkek
Most már biztos, hogy eltékozolt életem gyengülő szikráját végképp felisszák a sötétség örökké szomjas kazamatái. Hogyha fatalista lennék talán mostanra megbékültem volna a sorsommal, és hagytam volna, hogy a téboly csápjai a jótékony feledés örvényébe rántsanak.
Abdul 2013. júl. 15  
Ezüstmacska 8novella  Cimkek
Messze délen, Raa Éneklő Városában, aminek karcsú minaretjei és aranykupolás palotái közt tetovált arcú varázslók, ábrándos szemű csillagjósok, és földre szállt, álruhás istenek járnak; s ahol ősi gépezetek gyűjtik kék kristályokba az alkonyi nap sugarait, hogy csilingelő zenévé formálják éjszakánként, áll egy romos torony.