LFG.HU

‘Novella’ kategória

Raoul Renier 2006. feb. 6  
Amíg a vas vág – VIII. rész 11 NovellaCimkek
A fehér hajú férfi sokadik árpasöre fölé görnyedt a füsthomályos ivóban. Étel helyett vedelte, és méregerős, víztiszta macadóval csapatta meg; a gyűszűnyi kis cseréppohárkákból már vagy féltucat hevert szanaszét borulva az italfoltos asztalon. Marta a belét, és fosott tőle, mint a hókon bélelt tarkamacska, de nem rúgott be. Vagy legalábbis nem annyira, mint szerette volna. Emberforma árnyék tak...
Anti 2006. jan. 31  
Az utolsó könnycsepp ára 31 NovellaCimkek
Kora hajnal volt. Ketten voltak, fivérek. 6 és 8 év körül. Az utolsók, akiket láttam, szívük tiszta, lelkük szabad. Így sétáltak tudatlanul az elhagyott, szemetes utcákon. Nem néztek hátra, tekintetük előre szegeződött. A távolban szürke felhőkarcolók csonkjai meredtek a borús ég felé. A szél újságpapírokat cibálva süvített át az üres sikátorokon. Az út mentén letűnt kor roncsemlékművei alkottak t...
Barsi Zoltán 2006. jan. 30  
A sivatag magvai – 3. rész 11 NovellaCimkek
Ron épphogy le tudott bukni. A sárkány szájából lángnyelv csapott ki. A bajnok sohasem hitte, hogy valóban léteznek a nép ajkán szájról szájra járó mesékben szereplő lények. Ostobaságnak tartotta az egészet, és ostobáknak azokat az embereket, akik ahelyett, hogy hasznosan töltötték volna az időt, mesékkel traktáltak másokat. Abszurd gondolatnak tűnt, hogy egy élő, eleven állat tüzet leheljen. Legf...
Barsi Zoltán 2006. jan. 27  
A sivatag magvai – 2. rész 16 NovellaCimkek
A katona szertartásos mozdulattal meghajolt. Öltözékének fémes részei halkan csilingelve koccantak össze. Feje tetején egy kupatalpnyi rózsaszín folt bukkant elő. – Ne pocsékolja az időm! Így is késésben vagyunk. Az uralkodónő felállt. Innen a széles ablakon át kilátott a domboldalra épült városra. A piacon óriási nyüzsgés, elért egész az alsóvárosig. A testőrparancsnok a kis padon ült a s...
Barsi Zoltán 2006. jan. 26  
A sivatag magvai – 1. rész 16 NovellaCimkek
Újra az arénában volt. Csak úgy kerülhet ki, ha meghal, de ezt, amíg csak tudta, próbálta halogatni. Létezése a cellájában eltöltött tétlenségre és az arénában lezajló harcok szintjére silányult. Akár egy cirkuszi bestia. Végignézett a rácsokon. Valahonnan a sötétből mohó szemek lesték. Szorosabban markolta a hitvány kardot. Bárcsak elérhetné Shagyrt! Csak egy lehetősége lenne! Adná az ég, hogy i...
Garai Gergely 2006. jan. 25  
A Pipogya 30 NovellaCimkek
Az íródeák legjobb barátja kettesével szedte a lépcsőket. Koszos, töredezett vakolaton suhant árnya. Földszinten a házmesterné ablakában felvillant az olajlámpa fénye. Átriumon keresztül sütött ezüstöt a hold a bérház lakóinak orcájára. Harmadik emelet rácsain jégcsapok törték a csendet, a fogvacogtató tél áldozatra lesett. Mihály szorosabbra húzta magán vékony vászonkabátját, halkan csörrent meg...
zajec 2006. jan. 24  
Horváth Ede 22 NovellaCimkek
Az itt következő történet jórészt Horváth Ede (Szül.: 1976.03.21. a.n.: Perholics Borbála) budapesti lakos naplóbejegyzéseinek vázlatos interpretációja, pontosabban a történések a napló, a fellelt tárgyi bizonyítékok és összegyűjtött tanúvallomások alapján kikövetkeztetett, lehetőségeimhez mérten hű rekonstrukciója. Ede főiskolai évfolyamtársam volt, bár szorosabb kapcsolatot diákéveink alatt sem ...
Raoul Renier 2006. jan. 23  
Amíg a vas vág – VI. rész 19 NovellaCimkek
Lángcsóvát markolt kard helyett. A tenyere, az ujjai persze tudták, hogy nem így van, hogy ők most is verítékmeleg acélt tapintanak, hogy csak a jól ismert sárkányidomok simulnak alájuk, hogy az egyetlen furcsaság a környékükön a rubinszemekben felizzó tűhegynyi fény – ők tudták mindezt, de hiába próbálták megértetni Gorzóval, akinek a kard közben csontig égett a kezébe, leperzselte a csu...
Alie Neetah 2006. jan. 18  
Átalakulás 32 NovellaCimkek
Ma orvoshoz kell mennem. Nem a legkellemesebb elfoglaltság, de szerencsére délutánra kaptam időpontot, így délelőtt felemelőbb szenvedélynek hódolhatok: megyek könyvet vásárolni. Nem is akárhová, a közelben van egy kis könyvesbolt, a tulajdonosa egy idős házaspár, régről ismerem őket. Ellátogatni hozzájuk nem csak a történetek birodalmában tett kirándulás, hanem igen szeretetteli találkozás is. Mi...
nadire 2006. jan. 12  
Alkonyat 21 NovellaCimkek
Tüzek gyúlnak az éjszakában, mint újszülött csillagok. A távolból nézve lenyűgöző a születés csodája, még ha a pusztulás jön is világra. Lángok törnek az égre; a völgy városa lassan az enyészet fényébe borul. Idegen lábak dübörgését érezni a földön – az ellenség alapos munkát végez, hamarosan ide is eljut. A jövő árnyéka eltakarja a szépséget: a vöröslő foltok olyanok már, mint himlő a beteg...
Szalontai Tibor 2006. jan. 11  
Szabadszállás, végállomás 41 NovellaCimkek
Isu jókedvű bizakodással szállt fel az 5-ös trolira. Este újra találkozik majd szerelmével, és efölötti örömét csak csekély mértékben csökkentette az a tudat, hogy ma este a lány szüleivel is össze kell ismerkednie. Háztűznézőbe indult éppen, Nusi szülővárosába, Szabadszállásra. A lány még tegnap előrement, mivel nem voltak órái, és persze legfőképp azért, hogy az ősöket felkészítse kicsit a nagy ...
legoman 2005. dec. 28  
Álom(?) 50 NovellaCimkek
Egyik hétköznap délután a Debrecenben található, Bohém nevezetű vendéglátóipari-egységben próbáltam elkölteni néhány szerény szendvicset, plusz átfutni pár sajtóterméket (Élet és tudomány, hvg, valami mozis újság is volt ott, de ez tavalyi, viszont van benne egy cikk a Blade-ről, ezért megtartottam. Itt az ideje, hogy el is olvassam. Jó kis kardozós, vámpíros muvi, Wesley Snipes-szal a főszerepben...
Raffy4 2005. dec. 27  
Bársonyvilág 39 NovellaCimkek
Nehezen szántam rá magam, hogy kitegyem a lábam az otthonomból hét év izoláltság után. Ha az ember azt hiszi magáról, hogy retteg a külvilágtól, előbb vagy utóbb csakugyan rettegni kezd tőle. Egy dolog vígasztalt: hogy ez lesz az utolsó előtti alkalom. A Hibernációs Központ a Szanatórium metrómegállónál található, nem kell sem átszállnom, sem túl messzire utaznom. Felvettem az egyetlen megmaradt,...
Tim Shaw 2005. dec. 19  
Füstbement leánykérés 101 NovellaCimkek
– Eszem ágában sincs megnősülni! – toporzékolt a trónörökös. – Hát már nem emlékszik, édesapám, hogy jártam a legutóbbi lánykérésnél? Az öreg egyik fején összeráncolta a homlokát, megcsóválta a másikat, s ezzel egy időben a harmadikon beleharapott a szája sarkába. Egy szem fia, a kipusztulástól fenyegetett dinasztia utolsó reménye duzzogva járkált a barlangban; léptei alatt csak...