A kihallgatótiszt letette a zakóját a szék háttámlájára, és megigazította a hónaljtokot, amiben a fegyvere nyugodott. Nézte az asztal túloldalán ülő ősz hajú férfit. Az „öreg” alig múlhatott ötven, de szinte teljesen kifehéredett a haja és a borostája, ezért nézett ki idősebbnek a koránál. – Bekapcsoltam a rögzítőt, kérem, mondja el saját szavaival a tanúvallomását. ...
|
2005. okt. 7
40
Novella
A kihallgatótiszt letette a zakóját a szék háttámlájára, és megigazította a hónaljtokot, amiben a fegyvere nyugodott. Nézte az asztal túloldalán ülő ősz hajú férfit. Az „öreg” alig múlhatott ötven, de szinte teljesen kifehéredett a haja és a borostája, ezért nézett ki idősebbnek a koránál. – Bekapcsoltam a rögzítőt, kérem, mondja el saját szavaival a tanúvallomását. ... |
2005. okt. 6
26
NovellaHetedkor, a téli napforduló másodnapja, A fák mögül előbukkanó kastély láttán megborzongsz, vészjóslóan ismerősnek találod a helyet. Olyan érzésed van, mintha valaki figyelné minden lépésed, mintha minden zugból, bokorból izzó szempárok lesnék mozdulataid, arra várva, hogy hibát kövess el és lecsaphassanak. ... |
|
2005. okt. 5
25
NovellaRobert lassan közeledett a komplexum felé. Szépen kinőtte magát, gondolta. Sokáig tartott, de azért meglátszik. Emlékezett még, arra, mikor a fúró odafenn pihent a hajón. Valahol ott kezdődött minden. A leszállás, aztán a bányászat kezdete. A fúró a kibányászott ércet finomította, majd robotokat gyártott belőle. Kicsiny, ujjnyi jószágokat, a LINK felügyeletével. A kis robotok építettek egy új feld... |
2005. okt. 4
3
NovellaA lány tűnődött. Most ébredt fel, tagjaiban még ott vibrált az alvó test nyugalma, csendje. Az álom még oly intenzíven élt benne, hogy ebben a pillanatban nem tudta eldönteni, hogy az emlék, vagy a most elé táruló látvány valóságosabb. Álmában esett az eső. Õ maga nem volt jelen, csak hallgatta a minden irányból jövő tompa, folyamatos súgást, nézte a homályos szürkeségből hulló cseppeket. Körülöt... |
|
2005. okt. 3
57
Novella„Továbbra sincs semmi hír a két hete tisztázatlan körülmények között eltűnt fiatal színésztehetségről, Andres Courtney-ról. A huszonnyolc éves szívtiprót, aki többek között a Láncra verve, a Vámpírherceg és a Rémkirálynő című filmekben is megmutatta tehetségét, a helyi rendőrség különleges egysége keresi, mindeddig eredménytelenül. Andres Courtney ügynöke néhány napja hivatalos közleményt a... |
2005. szept. 28
34
Novella2015. szeptember 7., 08.30 London A csupa üveg irodaépület megrázkódott. Kovács János felnézett a monitoráról és a City felett megjelenő gombafelhőre meredt. Paintballversenyeken edzett reflexeinek köszönhetően székét hátrarúgva ösztönösen a földre vetette magát, így a lökéshullám által betört ablakok szilánkjainak nagy része a feje fölött repült el, a többit pedig felfogta az asztal, amely a ... |
|
2005. szept. 27
29
NovellaA mennydörgés sokáig robajlott a sziklák közt, mintha nem lelné a szurdok kijáratát. A meredek falak felerősítve verték vissza hangját, amit csak lassan nyomott el a viharos szél zúgása. Sűrű fellegek takarták el a Holdat, megfosztva a völgyet minden fénytől – de nem a fukar fajtából valók: cserébe borsónyi jégdarabokkal szórták meg a tájat. Féltenyérnyi buborékok nőttek nyomukban a pocsolyá... |
2005. szept. 19
25
NovellaA széken ültem, és nem gondoltam a társaim halálára. Nem gondoltam a pénzre. A sok drágaságra, mely ott vár. Nem … a bakancsomat kellett lehúznom. Ültem a széken, és beszívtam a levegőt. Mélyen beszívtam, és megpróbáltam összeszedni magam. Kinyitottam a szemem. A szoba padlója lassan élesedett ki, miközben a fájdalmat ismét kezdte felváltani a zsibbadtság. Rettenetesen fáztam. Most kicsit k... |
|
2005. szept. 15
71
NovellaIszonyú fejfájással és elviselhetetlen szájízzel keltem fel. Előző este eléggé kiüthettem magam, mert arra sem emlékeztem, hogyan jutottam haza. Sőt valójából semmire sem emlékeztem. Mintha derengett volna valami vodkásüveg képe, és elmosódottan láttam pár sörösüveget is agyam memóriámért felelős kis szegletében, de amúgy minden más kiesett. Nagy nehezen kicsoszogtam a konyhába, és amíg a kávém ... |
2005. szept. 14
13
NovellaMég a csönd is olyan túlvilágian hatott, olyan nyomasztóan, akár a környező sírboltok. A halmok elszórtan hevertek a dértől nedves dombtetőn. Minden lélegzetvétel apró küszködést jelentett a hideg kőtömbök között. Az emlékek fullasztó magánya egy ilyen helyen súlyos lepelként telepszik a megdobbanó szívre. A páraként gomolygó lehellet gazdája görnyedt sziluettként rajzolódott ki az alkonyatban. V... |
|
2005. szept. 13
16
NovellaAz utcára néző nagyablak mellett ülök, cigarettázok és bámulok kifelé az esőbe, aztán a bent ülőket nézem. Igazából szerencsém van: péntek kora este, és a kávézó már kétharmadig tele, nekem mégis az egyik legjobb hely jutott. Talán csupán azért, mert az asztal nem több mint kétszemélyes. Azt meg kell hagyni, hogy nem véletlenül ilyen népszerű a hely; az egész belsőteret a fekete - piros - fehér sz... |
2005. szept. 7
48
NovellaKovász Lajos letette a mosdókagyló peremére a pehelykönnyű, műanyag eldobható borotvát. Öt darab volt egy csomagban és mindössze 189 Ft-ba került a Tesco-ban. Remek vásárt csinált vele. Arcszeszes kezével megpaskolta frissen borotvált orcáját, orrát teljesen betöltötte a Barbon nehéz aromája. Levette a polcról a nyeles fésűt és eligazította fekete hajzatát. Ügyelt rá, hogy a választék pontosan köz... |
|
2005. szept. 2
18
NovellaMerev testhelyzetben nehezedett rá az öreg tölgyfaágyra. Az ágy melletti asztalon egy gyertya halványan világította meg fehér bőrét. A feje a bal vállán feküdt, élettelenül. A kezei összekötözve telepedtek rá a testére, vékony lábai egy-egy tőrrel az ágyhoz tűzve. Egy hatalmas seb éktelenkedett a két melle közt, vér már alig folyt belőle. Merev tekintettel nézett az ágy mellett álló férfira, aki é... |
2005. szept. 1
19
NovellaNem vagyok tengerész, mióta katona bakancsot húztam, legfeljebb lovon néztem szembe az ellennel, de az esetek többségében a földet tapodva vettük fel a harcot. Az osztagom, az ordasok is nem tengermelléki, hanem pusztai, de leginkább hegyi legényekből kerültek ki, rühelltük hát az egészet, de azért hajóra kellett szállni, mert a kalózok nem mutattak hajlandóságot aziránt, hogy partra vergődjenek a... |












