LFG.HU

`novella` kategória

Kecskés Krisztián 2005. szept. 14  
13novella  Cimkek
Még a csönd is olyan túlvilágian hatott, olyan nyomasztóan, akár a környező sírboltok. A halmok elszórtan hevertek a dértől nedves dombtetőn. Minden lélegzetvétel apró küszködést jelentett a hideg kőtömbök között. Az emlékek fullasztó magánya egy ilyen helyen súlyos lepelként telepszik a megdobbanó szívre. A páraként gomolygó lehellet gazdája görnyedt sziluettként rajzolódott ki az alkonyatban. V...
Jámbor Attila 2005. szept. 13  
16novella  Cimkek
Az utcára néző nagyablak mellett ülök, cigarettázok és bámulok kifelé az esőbe, aztán a bent ülőket nézem. Igazából szerencsém van: péntek kora este, és a kávézó már kétharmadig tele, nekem mégis az egyik legjobb hely jutott. Talán csupán azért, mert az asztal nem több mint kétszemélyes. Azt meg kell hagyni, hogy nem véletlenül ilyen népszerű a hely; az egész belsőteret a fekete - piros - fehér sz...
Hunter 2005. szept. 7  
48novella  Cimkek
Kovász Lajos letette a mosdókagyló peremére a pehelykönnyű, műanyag eldobható borotvát. Öt darab volt egy csomagban és mindössze 189 Ft-ba került a Tesco-ban. Remek vásárt csinált vele. Arcszeszes kezével megpaskolta frissen borotvált orcáját, orrát teljesen betöltötte a Barbon nehéz aromája. Levette a polcról a nyeles fésűt és eligazította fekete hajzatát. Ügyelt rá, hogy a választék pontosan köz...
Njord 2005. szept. 2  
18novella  Cimkek
Merev testhelyzetben nehezedett rá az öreg tölgyfaágyra. Az ágy melletti asztalon egy gyertya halványan világította meg fehér bőrét. A feje a bal vállán feküdt, élettelenül. A kezei összekötözve telepedtek rá a testére, vékony lábai egy-egy tőrrel az ágyhoz tűzve. Egy hatalmas seb éktelenkedett a két melle közt, vér már alig folyt belőle. Merev tekintettel nézett az ágy mellett álló férfira, aki é...
Hunter 2005. szept. 1  
19novella  Cimkek
Nem vagyok tengerész, mióta katona bakancsot húztam, legfeljebb lovon néztem szembe az ellennel, de az esetek többségében a földet tapodva vettük fel a harcot. Az osztagom, az ordasok is nem tengermelléki, hanem pusztai, de leginkább hegyi legényekből kerültek ki, rühelltük hát az egészet, de azért hajóra kellett szállni, mert a kalózok nem mutattak hajlandóságot aziránt, hogy partra vergődjenek a...
Jáde Pentagram 2005. aug. 31  
12novella  Cimkek
Dobb. A kezdetleges tutaj hangos roppanással kettétört a sziklán. Dobb. A testem az őrjöngő folyam habjai közé vágódott, és nem sokkal később a fejem felett a farönkök maradványait maga alá gyűrte a gyorsan ereszkedő mennyezet. Dobb. A csontjaim hangos koppanása visszhangzott a fejemben, ahogy a spirálisan zubogó tonnányi víz majdnem kerékbe törte a testemet. A folyam hangja beleásta magát az...
Hanna 2005. aug. 23  
Glória 19novella  Cimkek
A csomagot Hájfej hozta, egyenesen Tetűvégből. Ki tudja, mennyi időbe telt, amíg átverekedte magát a roncsföldön; én mindenesetre elfelejtettem megkérdezni. Az ő rezgő, kocsonyás testével nem lehetett könnyű az út. Amikor megpillantottam, felsikkantottam, mint egy kisgyerek. - Nem volt könnyű megtalálni téged - mondta, aztán megtörölte egy ronggyal homlokát és csupasz, redős tarkój...
Hamlet 2005. aug. 19  
19novella  Cimkek
- Eljutottunk a reptérig, megtaláltuk azt a helyet is, ahol Ace-t őrzik... - hörögte a fal tövében fekvő Mendez. Tabardja szénné égett, az erőpáncélján tátongó hatalmas lyukon át még a bordáit is látni lehetett a hamuszínűvé pörkölődött hús alatt. Egy robbanás mindkét lábát leszakította. Egyik vascsizmája ott hevert mellette, a másik viszont ki tudja hol. - Aztán valahogy kis...
Hamlet 2005. aug. 17  
24novella  Cimkek
- Földanya nem felejt! Ezt rikoltozták azok a disznók, még akkor is, amikor ezzel a két kezemmel nyomtam ki a megsárgult szemüket - bömbölte teljes átéléssel Pörölyfej, majd váratlanul olyan halkan kezdett beszélni, hogy mindannyiunknak közelebb kellett hajolni hozzá, ha érteni akartuk. - Hátborzongató tekintetük volt. Kedvenc tábornokunk életére esküszöm, saját haláltusámat látt...
John J. Sherwood 2005. aug. 15  
5novella  Cimkek
Hajnalodott; lassan ébredezett az erdő. Az ártéri füzesben utószor még rikkantott az éji kuvik, aztán megmozdult az aljnövényzet: vaddisznócsalád tört elő a bozótosból, röfögve felszántották a harmatos avart, és nagy kedvvel belecsobbantak a vízbe. Az unikornis csak jó órával később érkezett, mikor már élénken ragyogott a nap. Óvakodva lépett csak ki a folyópartra, mintha megsejtett volna valami...
Tim_Shaw 2005. aug. 12  
16novella  Cimkek
Az öszvér vontatta kordé nagyot zökkent, mikor az egyik kereke alá ökölnyi kő került. Laccieppo, a kalmár felriadt szendergéséből, vetett egy álmos pillantást unokahúgára, aki mellette bóbiskolt a bakon, majd elől az öszvérre, de aztán újra lecsukódott fáradtságtól elnehezült szemhéja. A derék igavonó magától is tudta az irányt, nem lett volna értelme nógatni. ...
wyquin 2005. aug. 10  
16novella  Cimkek
Amikor közel ért a fővároshoz, már tudta, hogy elkésett. Hiába volt a tajtékhabos, eszelős vágta. Fekete lobogókkal teleaggatott várfalat látott, bezárt ablakú palotát - a hagyomány szerint. A király... halott. A kapuőrség szó nélkül engedte tovább, s a kastélyba is bejutott anélkül, hogy megállították volna. A királyi testőrség türkiz köpenye és a mellvértjén csillogó gyémántalakzat sz...
Avenone 2005. aug. 8  
11novella  Cimkek
Doki nem akart istent játszani. Eldöntötte, hogy átveszi Cammie kezelését, és mindent megtesz, hogy a lánynak a három hónap helyett, legalább három, szenvedés nélküli évet adjon. Az időnyerés volt a célja. Cammie-nek és Jonz-nak akart lehetőséget teremteni arra, hogy kiteljesítsék a szerelmüket. Cammie elvesztése elnémítaná Jonz lelkének zenéjét, határozta meg küzdelmének tárgyát, s vele együtt a...
Avenone 2005. aug. 5  
7novella  Cimkek
Sötét volt az aréna. A reflektorok fekete vakságban várakoztak. A tömeg moraja türelmetlen zúgás volt a dobhártyáján. Az izgalom adrenalinja kupolává feszült a fejek fölött, és a levegő megtelt apró, elektromos szikrákkal. Kezek verődtek össze bizonytalanul. Egy-egy kiáltás szállt fel néha, megtörve a sötétség vastag bársonyát. A szívdobbanások visszhangoztak a meleg térben, testek érintették m...
Tóth Gábor 2005. aug. 1  
31novella  Cimkek
Lindisfarne, 793. június 7.A lenyugvó Nap vörösre festette a nyugati horizontot. A tenger tompán visszatükrözte a vérző égbolt képét, s a látóhatár peremén vörös-arany izzásban találkozott vele. Enyhe szél fodrozta a víztükröt, és dél felé tolta a lomhán mozgó, apró felhőket. Keleten már fel-feltünedeztek a korán kelő csillagok, és álmos pislogásukkal intettek búcsút nyugaton vöröslő testvérük...
Gradvolt Endre 30Y 2005. júl. 18  
19novella  Cimkek
A változást hittem a nagy elánban hazugságnak, vagy elmúlásnak. Bár mást reméltem, mint kellett volna, de nem néztem előre, és nem is hátra. Mindig volt időm mindenre, hogyha sohasem hagytam elszámolásra. Mindig csak tervek, és sohase célok, mindig a "tudtam", és nem a "bánom". Bár elvártak tőlem, az kitalált ok, hogy számoltak velem a számadáson. ...