LFG.HU

`novella` kategória

Mantis 2005. máj. 2  
68novella  Cimkek
Azok voltunk. Sehová sem tartozó, értéktelennek kikiáltott figurák, félbehagyott zsenialitások, árva ihlet-darabok. Mi voltunk a képtelenek. A múzeum raktárában bújtunk el, itt senki nem zavart meg bennünket. Társaságunk hasonlóképpen szerény: sértődött festmények kis csoportja, akik ugyan teljesek és egészek, de mégsem elég szépek ahhoz, hogy a galériába kerüljenek. Persze így is irigyeik volt...
Noah 2005. ápr. 25  
14novella  Cimkek
Az ablak előtt elsuhanó táj, a világra szakadó éjszaka karcos ölelése, a csendben didergő kicsiny házak békével töltötték el. Szerette nézni, ahogy a fák megbújnak a mély feketeségben, elrejtőzve az ideát élők szeme elől. Gyönyörködött a fekete minden tónusában, minden árnyalat oly csodásan különböző volt a számára. A sötétség színeit elképesztő finomsággal tudta megkülönböztetni. Nem szerette az ...
Vaszilij 2005. ápr. 22  
novella  Cimkek
Rohadt egy tél volt, összejött valahogy minden; mintha az időjárás rányomta volna a bélyegét az egész életemre. Odakint szürke és egyhangú volt a világ, a csillagtalan éjszakákat ködös, párás-hideg nappalok váltogatták, az emberek fele meg vagy az orvosi rendelők várótermében ücsörgött, vagy otthon próbálta kikúrálni magát valami vírusos nyavalyából. ...
Hamlet 2005. ápr. 20  
19novella  Cimkek
Biztos voltam benne, hogy Mazetti a kukucskalyukon át bámul kifelé, ezért habozás nélkül rá rúgtam a kopott, zöld ajtót. Csont reccsenése, és egy senkiházi elcsukló káromkodása hallatszott. Mazetti dermedt kocsonyaként remegett a szoba közepén. Tudta jól, hogy eljátszotta a bizalmamat - már csak a kezében szorongatott hatlövetűben, és legendás szerencséjében bízhatott. Kibiztosított Ares Pre...
Novicius G 2005. ápr. 7  
26novella  Cimkek
Metszően hideg szél fogadta a férfit odafenn. Már bánta, hogy nem húzott sapkát, hisz évek óta kopasz feje tetejét igencsak csípte a zord légáramlás. Végigsétált a tetőn, és körülnézett. Igen. Hamarosan... - konstatálta elégedetten. Összedörzsölte két tenyerét, csekély hőt termelendő, majd megpillantott egy húsz év körüli fiút, aki a peremről lógatta lábát a semmibe. Szinte gyerek volt még. Kö...
Hamlet 2005. ápr. 5  
49novella  Cimkek
- Hogyhogy nem volt a tündéreknek hajtűje? Hogy mondhat ilyet, kedves Rónaszegi! Tán már elfelejtette a skót felföldről való ó-gael ballada két sorát? - vonta kérdőre Kolozsváry úr, az angol irodalom szakavatott ismerője a beszélgetőpartnerét. Örült, hogy olyat mondhat, amihez a másik nem ért. Õ sok ó-gael balladát olvasott, ez a Rónaszegi meg minimum egy emberöltővel ezelőtt foglalkoz...
Zékósza 2005. ápr. 4  
32novella  Cimkek
Mr. Jones egyik nap arra ébredt, hogy mindenki más meghalt a bolygón. (Továbbá rángott egy ideg a bal farpofáján, de ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget.)Ez persze nem egy olyan megállapítás, ez a meghalás, amit csak úgy tesz az ember, miközben a reggeli kávéját kortyolgatja azon mereng, melyik színű pulóverében is menjen aznap dolgozni. ...
Hanna 2005. márc. 30  
38novella  Cimkek
Hirtelen ébredtem. Az egyik pillanatban még a vizek álmát aludtam, ki-be úszva az ébrenlétbe, akár egy lomha hal, aztán egyszeriben ott voltam a mederben, tudatában a föld ízének, a kövek érdes érintésének, a szellő csiklandásának. A testem hömpölygött, ízek, szagok rohantak meg - és a fájdalom. A nehéz test csobbanása még ott fodrozódott a felszínemen. Éreztem, ahogy kirajzolódnak bennem a...
wyquin 2005. márc. 29  
novella  Cimkek
- De uram... - Mont biztos volt benne, hogy ezt a két szót összesen nem ejtette ki ennyiszer a száján, mint ezen az úton. - Azok a szigetek hatalmas kerülőt jelentenek! És fogytán van a vizünk és az élelmünk. Északkeletnek kellene tartanunk, hogy elérjük a Kúp-szigetet. - Ezek a szigetek sokkal közelebb vannak, mint a Kúp - mondta az elsőtiszt. Mont önkéntelenül ...
wyquin 2005. márc. 25  
30novella  Cimkek
- Fogd be szád! - a másodtiszt hangja nem árult el különösebb indulatot, mintha csupán megszokásból szólt volna. - De... - a kaján hang a fedélzetmester részéről is jelezte, hogy nem veszi komolyan a rendreutasítást. A másodtiszt tekintete a fickóra villant. - Nem mondom még egyszer, Robb! - a hangja fagyossá vált, és a másik elhallgatott. Csupán a szája s...
Gorbadock 2005. márc. 24  
20novella  Cimkek
- Most nézd meg! - kiáltotta feszült arccal a fiú és a nyugati égbolt szín kavalkádjára mutatott. Az ég alját felhők tarkították, mögéjük narancsszín hátteret igézett a lemenő Nap. A vár-fal tetején, a gyilokjárón, egy fiatal pár állt. Arccal a Nap felé fodultak, hátuk mögött a város mormolt, mesélt, alig hallható zsongással töltve meg a levegőt. Egyikük sem lehetett több, mint 16-18 éves. ...
Uray Hunor 2005. márc. 22  
16novella  Cimkek
Selymes, vékony ujjak simították hátra a hajamat. Lassan nyitottam ki a szemem. Az ágy mellett álló, ismerős, szőke nő nem vette észre, hogy felébredtem, lassú léptekkel sétált ki a folyosóra. A sarokban ülő férfi fejét lehajtva, halkan szuszogva aludt. A falakon túlról valaki monoton hangon, mindig ugyanazt a mondatot üvöltötte, mintha megakadt volna a tű a lemezjátszón. A kórterem nyitott ajtaj...
Defekt 2005. márc. 21  
30novella  Cimkek
- Álmomban egy kastélyt kapott vissza a család... És mindenki kézműveskedett. Volt, aki a bútorokat rakta rendbe, volt, aki a fafaragásokat restaurálta vagy kárpitoskodott... Aztán meghívtunk rengeteg embert, főleg fiatalokat, nem is tudom miért... És szétverték az egész berendezést. Én persze, leszidtam őket... Nagyon leszidtam őket. Furcsa, pedig sosem volt kastélyunk…...
tapsi 2005. márc. 17  
15novella  Cimkek
Újabb szélroham rázta meg az aprócska kunyhót. A kémény felnyögött, és szikraeső csapott a szobába. Arinhald nagyot káromkodott, és rávágta az utolsó göcsörtös ágat is a tűzre. - Mennetek kell! - A jövevény hangja tisztán surrant, mint a jeges patakok fenn a hegyen. Fáradt lehetett, szinte elhevert az ormótlan széken; csak a csizmája és a hanghordozása mutatta, hogy nem közéjük való. ...
Silvermoon 2005. márc. 16  
23novella  Cimkek
Nem maradt más, csak a becsület. Kár, hogy nekem az sincs. Asszonyok módjára szorítom a tantót, aztán összegyűjtöm minden megmaradt erőmet. Nincs jogom, hogy apám harcokban edzett katanáját használjam. A kis tőr éles, csupán egy mozdulat, megrándulok. Egész testem remeg, a nyakam szétnyílik, mint egy virág. Minden kép egy pillanatba zárul. Most egyedül vagyok, teljesen egyedül. Levegőért kapnék, ...
Sichetti 2005. márc. 14  
5novella  Cimkek
A vérpermet úgy hull alá, ahogy a mézbe ragadt bogár mozdul. Beteríti a férfi ruháját, aki a szélesfejű nagyolófejszét tartja, de nem zavarja. Arcán felhőtlen örömmel tekint az újabb elhanyatló testre - a sárban már tucatnyian hevernek, legtöbbjük örökre némán, egyikük kétségbeesetten szorítva a gyomrán tátongó sebet -, egy pillanatra lehunyja a szemét, hogy teljesen elmerüljön az élve...