7novella 
– Megcsípett a Darázs! Megcsípett a Darázs!– Tesséknézni, Kláranéni, Szalontai Somát megcsípte a Darázs!– Milyen darázs, Petike, éjszaka nincsenek darazsak! Soma, te meg nem visíts, neked úgy sem fáj. Na, mi történt?

7novella  mese
Hol volt, hol nem volt, a mesevilágot körbekerítő üveghegy tetején, az örök fagy honában, magaslott egy kristályból emelt, ezertornyú kastély, és ebben a kastélyban lakott a Jégkirálynő. Az idők kezdete óta élt magányosan; az Északi Szél volt egyetlen társasága, aki a kastély hideg folyosóin süvített fel-alá fáradhatatlanul, és csilingelő dallamot játszott az üres termek boltozatáról függő jégcsapokon.

14novella  humor • novella
- Uram, nem tudja véletlenül, hogyan nevezik azt az embert, aki anélkül segít másokon, hogy cserébe elvárjon valamit, sőt, vissza is utasít bármiféle ellentételezést? - ...Öntelt?

3novella  novella
– Köszönöm. – Két marokra fogtam a teásbögrét. Égette a kezem, de a hajnali hűvösben ez kifejezetten jól esett. Az ujjaim mindig átfagytak a hidegben, a kora tavaszi erdő még a tél leheletét őrizte, és amúgy is mindig kihűlnek az ujjaim, ha ideges vagyok.

58novella  MAGUS • novella
A kék hold lassan ezüstös derengésbe vonta a termet. Végigfolyt a kitárt szárnyakon, megült a szemgödrökben, a köldökben. Új árnyalatot adott a márványt frissen mocskoló foltoknak. Ahogy a selyemzsinór megfeszült, a gyermek teste, az apró csontos mellkas a széles angyalszoborhoz tapadt. Gyenge karjait ezüst bilincs tartotta a szárnyakkal egy vonalban.

27novella  novella • sci-fi
János és Nóra már tizenöt éve éltek boldog házasságban. Olyannyira kiegyensúlyozott volt a kapcsolatuk, hogy sokan valósággal irigykedtek rájuk. Pedig ők voltak a legfurább pár, amelyet csak el lehetett képzelni. János nagydarab, izmos férfi volt, igazi macsó alkat; a felesége viszont egy alacsony kis „töltött galamb”, diszkrét bajuszkával az orra alatt.

17novella  novella
Hideg szél söpört végig a jómódú kisváros főterén. A hegyek felől érkezett a nemsokára bekövetkező keményebb idők hírnökeként. A várost körülvevő magas falak megóvták a polgárokat a külső támadásoktól, a vasalt, erős tölgyfaajtók a helyi rablóktól. A főtéren sötétlő hamufolt, az utolsó máglya maradványa pedig jelezte: vannak, akik vigyázzák az emberek lelkét.

2novella  novella
Lepedőnyi nyershúsok lógnak a rozsdás kádak felett. A kádak körül piszkos köpenyes emberek tüsténkednek, mozdulataik lassúak, erőteljesek, és határozottak. A hangjuk halk. A mi húsunkról csepeg a barnás lé, ezért pár percig nincs mit tenni. Leülünk a sámlikra.

5novella  novella
Egy sziklakövön ülök, egy folyó partján, köd gomolyog a hullámok felett. Mit keresek itt? Ki vagyok? Orontész, Szimoeisz, Szkamandrosz. Nevek, tartalom nélkül. Folyók, azt hiszem. Miért nem emlékszem semmire?

12novella  mese
Hol volt, hol nem volt, világvégi erdő közepén állt egy falu. Egyszerű népek lakták; tenyerük kérges, de szívük tiszta, és barátsággal fogadták a ritkán feléjük tévedő vándort. Egyetlen dologban különböztek csak a többi embertől: falujuk határában fehér boltív magasodott, éjszakai sötétséggel túloldalán.

5novella  novella
Kata keresztbetett lábakkal ül a vörös, puha fotelben, a vékony cigaretta ujjai közt pihen, a füst komótosan gomolyog felfelé, hogy a mennyezet alatt megülő ködhöz csatlakozzon. Festett körmű lábujjai a színpad felől beszüremlő zenére mozdulnak. A főnök kiált, hogy már csak két perce van, de Kata fel sem pillant. Mélyet szív a cigarettából, és a tükör előtt pózoló többi táncosnő seggét bámulj...

9novella  novella
Elzúgnak az autók az ablak alatt, a szél be-becsapja az ablakot. A bal alsó szomszéd bömbölteti a rádióját, a jobb szélsőnél csörög a telefon. Nyikorog a nyitva felejtett szobaajtó is, de ez csak a fizikai váz érzékelése, és te félig még odaát vagy. Képtelenség, állapítod meg álmodban a nem odaillő jeleket, és visszafordulsz a pálya felé. A stadionban felzúdul a tömeg, de te nem foglalkozol v...

11novella  novella
A kiszikkadt folyómeder repedezett iszapja úgy ropog lábad alatt, akár a frissen hullott hó. Csak vonszolod magad előre konokul, minden nap, kora reggeltől késő estig. Fejeden rég megszáradt a kendő, görcsbe merevedett ujjaid között halkan csipogó fémdetektor. Oly régóta véredbe ivódott ez az élet, csontjaidban érzed a homokviharok közeledtét....

6novella  novella
Az úr 1453. esztendejében, május 27-ik napján Konstantin császár az alkonyi fényben a kharisziai kapu melletti falon állt. Az ostromló sereget szemlélte, de a sűrű ködtől alig látszott belőle valami. Az viszont így is látszott, hogy a mórok óriási erőket vonultattak fel Bizánc ellen: ezer meg ezer tábortűz fényét látta a baszileosz. A...

17novella  novella
A nő, ha nem is nézett ki randán, de azon a vékony határvonalon egyensúlyozott, ami a rémségek, és az elhanyagolt, kopott, de még úgy-ahogy kikapós háziasszonyok közt húzódik. Még két kupica whisky sem tudta megszépíteni. Vörös arc, olyan haj, ami mind színre, mind kinézetre olyan mint a széna, és vagy harminc kilónyi súlyfölösleg. A szemei valaha kékek lehettek, mostanra viszont olyanok, mintha v...

5novella  novella
- Akkor menni fog? A stadion zúgása a rendszergazda szobájába már csak megszűrve jutott le. A huszadrangú csapatok unalmas meccse alig érdekelt pár ezer embert, de hangerőben nem maradtak el a telt házas mérkőzésektől. Flake, a rendszergazda flegmán bólintott. - Ja. Tiszta sor. Nem is volt nehéz. Igazából a gép csinálta meg az egészet. - Azt hittem, te programozod....