Ugrás tartalomhoz


Fotó

Karakter jellemzések és kijátszásuk


  • Válasz írásához lépj be
435 hozzászólás érkezett eddig

_Dar the beastmaster (NPC/NJK)

_Dar the beastmaster (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.08.11, 21:25

kihagytam valamit bocsánat:
a fegyver pengéje ki lett cserélve...valamelyik délután..vagy reggel volt itt egy Pen nevű vadász....és aztán azt megölte egy Maraxus nevű harcos<Lancesmice és Thet itt volt>..viszont a Pen kardját otthagyta a teremben a harcos miután megölte... a kard pengéje pedig engeriát szív....ígytehát most ez a penge az én fegyveremen van

_Dar the beastmaster (NPC/NJK)

_Dar the beastmaster (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.08.11, 13:43

nos az előző Dar életörténet volt most jönnek képességei:
Nos Dar képes az állatok többségével kommunikálni...megértetni magát velük...
Ismeri és használni is tudja a Defense utat...
Végül pedig Ezmár Döfi segítségével a fegyvere fel lett tápolva...éjjel nappali fényt áraszt magából és ha egy vamp szivét átszúrja a pengés végével az elporlad<a fény is sebzi de ha elég idős a vamp túl élheti>...a fegyvar kinézetét már leírtam az előzőben...
Öltözködés:
Mióta idekerült fokozatosan változott...mára úgy öltözködése izlésésebb...áltlában mindössze egy világos nem túlcicomázott ing és egy némileg passzosabb vászonadrág...fegyvere hátán kap helyet s náhe az ing alatt felsőtestét könnyű páncélzat védi..
Gyengéi:nos talán ide nem kell semmit se írnom mivel elég egyértelmű
Testalkata izmos de nem egy izompacsírta...nagyjából 180-190 cm magas s kb.:70-75 kg
nos akkor kb ennyi

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                         

Kelt 2003.07.24, 17:57

Alew Consetin harmincnyolc évvel ezelőtt, Lord Trevian Consetin első és egyetlen fiaként született. Kiskorától lovagnak nevelték, s fiatalkorára is ez nyomta rá bélyegét. Huszonkét éves korára már felszentelt és több tornán is átesett lovag volt.
Huszonnyolc éves korában is egy ilyen tornáról tarott hazafelé, mikor egy hirtelen jött hóvihar az erdőbe kergette. Ott találkozott azzal a lénnyel, aki a későbbi létét megváltoztatta. Az alig fél óra alatt összegyűlő mély hóban elesett egy kőben, s mikor felnézett, egy háromméteres szobrot látott, s alatta egy férfit, aki a szobor tökéletes mása volt, emberi méretben. Felsegítette, s elbeszélgetett vele, majd meleg takarót adott rá. Alew elaludt, s mikor magához tért, furcsa érzés kerítette hatalmába. A hóban feküdt, mellette vércsík a fehér pehlyeken. Szédült s émelygett. Megharapta egy vámpír - s ő mégsem lett vérszívóvá. A mérhetetlen harag és bosszú visszahozta a túlvilágról. Hat év telt el azóta, s ő szembesült azzal, hogy a visszatérése mégsem volt teljes. A vámpírúr, aki megharapta, Vén Klom volt, aki a Fagy nevű túlvilági hatalom odaadó szolgája. Emiatt Alew is a Fagy markába került, s az rendszeresen el is ragadta. Testét és lelkét elrabolta a Túlvilág eme úra, bár mindig vissza tudott térni, ha csak néhány napra is. Végül, hat év után, a Trónteremben talált két dolgot, ami vissza tudja tartani a Fagyot, hogy elvigye. Az egyik Fény dala, a másik Looner szerelme. S hogy lovagból Vadász lett, az csak hozzásegítette ahoz, hogy bosszúját kordában tartsa. Vén Klomot nem találta meg, de már a nyomára akadt.

Syztem

Syztem

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 263 Hozzászólás
Hírnevek
                         

Kelt 2003.07.23, 12:45

*Egy naogy messzi földön,Miyaki városban született ö,de miután apja meghalt,anyja nem tudta etetni,és kitette egy ház ajtaja elöt.A házban egy öreg mágus lakott,aki örömmel fogadta be öt,és megtanitotta különféle mágiákra.Elementista,legjobban a levegöt szereti igénybvenni a varázslatai használatához.De a a mágus még kis korában meghalt,ugyhogy egyedül maradt.Onnantól kezdve a saját eszévelkelett megélnie,ettöl fogva megtanult magára vigyázni.Mivel élete nagyrészét egyedül töltötte,igy nem nagyon bizik meg másokban,de van akivel igen :D Aztán egy nap Miyaki városát ismeretlenek megtámadták,ö épp nem tartozkodott a faluban,mindenki meghalt.Ekkor határozta el, hogy elhagyja a helyet,és szerencsét próbál máshol.És egy nap belépett a terembe,azota is ittvan!!!
Életcélja mindig is az volt ,hogy hires mágus váljék belöle :) *

_Dar the beastmaster (NPC/NJK)

_Dar the beastmaster (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.07.23, 12:07

*Messzi északföld szülötte ő.Yawimaya erdeiben nőtt fel.Szüleit enm ismerte foglama sem volt hogy került az őt nevelő druidához kit egy idő után apjának nevezett és egyetlen rokonának tartotta...sokáig.
Aztán a druida ráébresztette egy képességére miként képes az állatokkal beszélni..eme képeséégét számtalaszor hasznlája majd hát ennyit előljáróban.*
*Mintmár említettemészakon született Yawimaya egy eredjében<legalábbis a Druida kit Setonnak hívtak és mellesleg kentaur volt az erdőben találta>.Az erdő neve Korosan volt..ő volt az ki az erdőt védte így nem hagyhatta magára a csecsemőt.Ígyhát otthonába vitte és nevelgetni kezdte..ám nem szerettte volna ha elszakad az emberektől ígyhát néha elvitte a közeli városba nagyon ritkán városba is bemerészkedett vele. A Faluban lelte meg első szeretlmét kiért mindent megtett volna.. a lány kit Lianak hívtak úgy döntött szülei belegyezése nélkül hogy szerelméhez költözik az erdőbe..Seton nem akarta ám a fiú csökönyössége még is belevitte.
*Egy nap Dar az erdőt járta és találkozott egy gyönyörű tigrissel...szive hevesebben kezdett verni nem tudta mit tegyen foglama sem voolt hogy élje túl ezt... a fenséges nagymacska elindult felé ekkor Dat nem futni kezdett hanem megpróbáta használni a druida egy tanítását..megpróbált beszéli az állattal sikerrel járt és megtudta hogy nem akarja bántani őt...ezután még rengeteg alkalommal találkozott a tigrissel kit rendkívül megkedvelt és elnevezte Mirrinek....az erdőben továbbra is csend és békesség honolt...vihar előtti csend*
*Az a hír járta a faluban hogy valmiféle hódító sereg közeledik az erdő felé...mikor ezt megtudták Seton el akarta küldeni Dar-t és kedvesét Lia-t hogy legalább ők túléljék...ám a fiú ismét csökönyösen viselkedett így Seton nem tudott mit tenni...maradt a szeretlmespár*
*A még mielőtt a serege az erdőbe ért volna Seton ésdar még egyszer elmenetek az erdőbe....egy állat csontját adta Dar kezébe a druida...a fiúnak foglama sem volt mit kezgyen vele...a druida elindult Dar felé majd elvette tőle a csontot majd elkezdett neki formát adni..a fiú értette hogy valamiféle fegyvert fognak csinálni így odament neki segíteni ketten gyorsabban haladtak mikor a fegyver készen volt megcsodálta....a csont talán akkor lehette mint egy ember..egyik vége le volt csiszolva így ezzel akár vágni is lehett..másik vége bunkós volt komoly fegyver ha értenek hozzá..ám a fegyveren végig totemek sorakoztak ezzel erősítve a fegyvert...egy különlegesség azomban talán akadt benne ha a két végénél ellenkező irányba fordították és széthúzták külön vált a lecsiszolt és a bunkós vég...így hatásosabb volt több elenfélllel szemeben..*
*A sereg elérte Korosant...az erdő lakói kevesek voltak ezekkel a harcosokkal szemben...túl sokan voltak..mikor elérték a Druida házát Setont megölték Dar-t és Lia-t elhurcoltákegy kastélyba..ott a pince börtönbe vitték őket...majd egy boszorkány kereste fel Dar..meg akarta tudni hogyan képes beszélni az állatokal...és meg akarta tanulni hogy hogy lehet szeretni...mivel eme tudásokat nem adta át kedvesét megölték...ám egy sereg érkezett ostromlni a várat mielőtt Dar-t is megölték volna..a sereg elfoglalta a kastélyt és Dar életben maradt...bánatában az erdőket kezdte el járni...Mirri mindvégig vele volt...az erdőben megmentette egy ember nevét néhány vámpírtól...az hálából veletartott útjan..az ő neve Teo volt.*
*Néhány hónap utazás során egyre jobban megkedvelte a fiút és lassan barátjaként kezelte...ám ismét történt valami...azoka vámpírok kik megtámadták Toe-t mindvégig közették őket és egy este lecsaptak..Teo-t megölték nem táplálék szerzés céljából hanem puszta játékként..dar ismét nem tehett semmit mikor visszaért a táborhelyükre midössze Teo felnyársalt hulláját találta*
*Ez ismét rettentően megviselte..ám haladt tovább..Mirrri mindvégig mellette volt...*
*Egy este egy kastélyt vett észre úgy gondolta itt az idej ismét új élebe kezdeni..belépett a terem ajtaján.....*

  • Látogató

Kelt 2003.03.11, 19:54

Történetem réges rég kezdődött Faerun földjén. Evermeetben születtem holdelfként. S bár nem ott éltem mindig is azt éreztem hazámnak. Miután megszülettem szüleimmel Luskan ba költöztünk, mivel apámat oda kötötte munkája. Inkább ott kapta a legtöbb pénzt. Dalnok volt. Anyám kardforgató volt és mágus és mégis a mágiájába halt bele, mikor én alig 60 éves voltam. Apám ezek után bánatba zuhant dalai gyásszal teltek meg, s teljesen befelé fordult. Nekem nem maradt más, csak a könyvek, anyám könyvei. Természetesen mind mágiáról szólt, és történelemről, földrajzról, és egyéb tudományokról. Éjjel nappal ezeket olvastam, ebben leltem vigaszt, és apám halála után is csak ezek mentettek meg attól, hogy ne kövessem őket.
Ekkor lehettem 100 éves, és a Vendégtoronyban kezdtem el tanulni.Minden energiámat a mágiának szenteltem, és én lettem a legjobb a csoportban. Mire befejeztem az iskolát, elég nagy hatalamam lett ahhoz hogy egyedül is útra keljek, félelem nélkül.
Ez az út tapasztalat szerzésre szolgált, és önmagam megtalálására, hogy ugyanaz legyek, mint a szüleim halála előtt. És végül is egész másra bukkantam: szerelemre. Ő segített nagyon sokat, és újra talpra álltam, megtaláltam önmagam. Akkor még nem is sejtettem, hogy ő fog elárulni.
Pedig így történt. Szeretet, de lelkét már eladta egy démonnak. Nem tehetet róla, és én nem is haragszom rá. Megölt, de nem haltam meg, a démon elé cipelt. Az látta bennem a varázslás tehetségét, és ezért úgy döntött liché tesz. De mielőtt befejezhette volna az
igét, kihúztam a köpenyem ujjából a tört és a szívébe hajítottam. Ezt a tőrt még anyámtól holmijai közt találtam, démonölésre fejlesztették a pengéjét a hajdanélt elf mesterek, vörös rúnák futottak körbe csiszolt pengéjén. Ám hiába menekültem meg a lché válástól, halott maradtam, s kedvesemet ígérete ellenére természetesen megölte. Én meg ott bolyongtam cél nélkül élőhalotként. Amíg fel nem fedeztem a tróntermet. És azóta odakötnek a szálak, a barátság és a reményé, hogy talán egyszer újra találok valakit, aki visszaadja nekem sivár létem értelmét.

[Javítva: 2003.03.11 írta: Alhakra]

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 804 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.03.11, 19:49

Moonspell hugi, nagyon szép a jellemzésed. Igazi boszorkányos. :D

De egy kicsit a visszatért Annről....
Az árnyékon át lép a trónteremben, mint oly régóta, és azon át is tűnik el.
Általában fehér hosszú szoknya, fehér blúz vagy ing van rajta, néha kékre vagy zöldre cserélve őket, épp kedve milyen, apró mellénnyel. Arca még nem a régi, kicsit sápadt, de ahogy telik majd az idő lassan visszanyeri régi szépségét, életteli teliségét. Ezt az arcot keretezi a hosszú, középdús hófehér haj, mely vállára és hátára omlik, feje tetején egy régi, piros hajpánttal összefogva.
Csöndesen lépdel, hisz mezitláb van, és bármilyen kint az idő, sose vesz fel kabátot vagy egyéb dolgot, mi melegen tartaná.

Mint régen, sokat mosolyog, de néha...néha megjelenik más is már a mosolyok mögött... a kor, a tapasztalat, a bölcsesség és néha a felelősség is.

Bár visszatért, ideje nagy részét már más tölti ki. Felnőtt lett, érett boszorka, kinek ideje klánjával, falujával törödnie ahol felnevelkedett. Így napközben tanít, nevel, és tanul, kislányával Ann-el együtt, míg este ha ideje engedi, benéz a trónterembe.

De szíve továbbra is nem másé mint kedveséé és klánjáé a boszorkáké.

Adarianna(Ann) az Erdő boszorkánya, Boszorkányhercegnő

_Moon_Spell (NPC/NJK)

_Moon_Spell (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.03.11, 06:00

Nos, akkor most jellemzem magam. :D vagyis a karaktert.

Kedves boszorkány, arca hófehér, a teliholdra emlékeztető, kerek. Kék szemei szinte mindig csillognak, hosszú, éjfekete haja kicsit sápadttá teszi, bár ha elpirul, olyan, mintha egy kis élet költözne belé. :) Tekintete általában vidám. Kedvenc színe az ezüst, a Hold színe. Amelett a világoskéket szereti, és a feketét. Állandó kísérőtársai Nightspell, a fekete kölyök sziámi, és egy sólyom, amellett seprűje, aki igen érzékeny teremtés, könnyen megsértődik, de akkor jaj annak, aki ez tette. :)
Sok varázslatot ismer már, de sokat mégcsak könyvből, vagy mások segítségével.
Alapvetően jó szívű, a természetet és az életet tiszteli, és védi, csak azt bántja, aki szerinte megérdemli.
Olyan, mint a Hold, állandóan változik. Mindig ugyanazt az arcát mutatja mások felé, de azt mindig máshogy látni. Néha az egészet, néha egy részét, néha egyáltalán nem. Ilyenkor magábazárkózik, és nem szivesen beszél magáról. Kissé búskomorrá válik, ilyenkor olyan, mintha egy szellem, vagy egy élőhalott lenne. Aztán hamarosan ismét visszatér az élet belé, vidám lesz, és természetes, ilyankor lehet igazán látni, milyen is valójában, ha valaki ügyes. Persze a lelke legmélyére csak kivételes személyek láthatnak.
Az egész lényét átjárja a titokzatosság, a kiismerhetetlenség, az állandó változások miatt sosem lehet tudni, milyen az igazi Moonspell, mert mindig másnak látszik, bár, mint már mondtam, mindig ugyanazt az arcát mutatja, csak épp máshogy. Aki kiismeri, az már nagyon tudhat valamit, eddig nem tette még ezt senki.
Ha valaki kicsit jobban megismeri, rájön, miért is ez a neve, hisz valójában varázslatos, van benne valami, ami ilyenné teszi, valami, amit senki nem tud megmondani, mi is az igazán. Ez a varázslat a lelke legmélyéből fakad, ennek köszönheti, hogy az állatok sem félnek tőle, szeretik, és örülnek neki.
Külsője néha félelmetesnek tűnik, az ember velejéig gonosznak gondolná, de aki megismeri, megtudhatja, hogy teljesen ellentétben van a külső kinézete, és a lelkivilága egymással.

:sor:

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 804 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.03.06, 18:13

Az idő kitelt és a büntetés is amit a természet rótt rám. Vezekeltem, megbűnhődtem, így visszatérhetek az életbe, remélve, hogy bölcsebb és felnőttebb lettem. Sokat tanultam, tapasztaltam, másképpen láttam/látok dolgokat (hisz egy szellem, egy élőhalott másképp nem is láthat).
Alig vártam, hogy egyszer talán visszatérjek a világba, ahol születtem és most visszatérhetek, hisz közeledik a tavasz, a természet újászületése.

Most megyek, sietek, vár a családom, a gyermekeim, kiket oly régen ölelhettem át rendesen.

Adarianna(Ann) az erdő boszorkánya aki visszatért.

LadyCrow

LadyCrow

    Nachtkäfer

  • Fórumita
  • 2258 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.03.04, 19:40

Ez egy novellám... de rólam szól, és valaki másról is... kicsit talán szokatlan... mint ahogy én is az vagyok...

Martyrium

Hallasz engem? Látsz? Hallasz, de nem látsz, jól gondolom? Hát persze, hiszen te nem látsz a sötétben… túl alantasnak találtad veled született képességed, ugye? Kivájtad önnön éjben látó szemeid, hogy emberszemekre cseréld, már emlékszem! Persze, nem jártál sikerrel: A Káosz zöld fénye átüt szemeiden. Lobogjanak hát a fáklyák! Így ni, így jobb, nem igaz?
Miért nézel így rám? Á, ne is mondj semmit! Az arcodon szétterülő undor mindent elárul. Gyűlölsz engem, viszolyogsz tőlem. Legszívesebben leköpnél, ha nem bénítottalak volna meg…
Pedig nem vagyunk annyira különbözőek, sőt, mi több, eléggé hasonlítunk, hisz ugyanonnan származunk. Emlékszel a régi világra? Emlékezz! Tudom, nehéz, hisz akkor még nem volt tudatunk, egyek voltunk a gomolygó Káosszal. De a hangulatára csak emlékszel, nem? Az ezerárnyalatú fekete kristálygömb, maga a testtelen őserő, legalábbis én így szeretem elképzelni. És arra emlékszel, amikor a belülről feszítő hatalom miriádnyi darabra törte kristályvilágunk?
Nézz szembe a ténnyel, hogy te is csupán a holttá törött Káoszbirodalom egy cserepe vagy, akárcsak én. Belülről kifelé haladó rothadás vagy, akárcsak én. Önnön végtelen szabadságod menthetetlen rabja vagy, akárcsak én. Egy réges-rég halott világ zűrzavarának burjánzó sarja vagy, akárcsak én…
Árnyad vagyok és tükörképed. Csakhogy… míg én örök szenvedéseim pokoli szépségét kiélvezem, te fájdalmad fekete és kármin selymét szétszaggatnád, mert nem érted meg, hogy te magad vagy az a selyem. Te magad vagy saját kínjaidnak oka és célja, alfája és omegája. De a legostobább benned, ahogy vezekelni próbálsz, te szánalmas féreg. Hát azt hitted, hogyha elpusztítasz egy hozzád hasonló méregköpő mételyt… engem… akkor a törvényen és renden alapuló világok majd befogadnak, feledve a tényt, hogy önnön léted is istenkáromlás? Akárcsak az enyém…
Látom az arcodon, hogy kérdésed van. Beszélni nem tudsz, de én hallom a gondolataid. Azon tűnődsz, hogy miért nem olthattad ki életem lángját, ugye? Különös… talán, mert nincs életem, nincs lángom. Halottnak születtem, hogy akarhatsz hát megölni? Örökkön bolyongó rémkép-törmelék vagyok, torz tükre a valaha volt Káoszvilágnak, amire már senki sem emlékezhet többé.
Kérdezz csak, hallak, még ha nem is tudsz hangot kiadni. Gyerünk… sürget az idő, most kérdezz. Hallod a szomorkás dallamot zengő homokórát? Ha lepereg a homok, elnémul a zene és kialszik a fény… kérdezz már! Azt akarod tudni, hogy miféle kriptába hoztalak? Ó, hát ez nem kripta, a tornyom katakombáinak mélyén vagyunk. Ne tévesszen meg a hideg, porlepte kőfolyosó, sem a lidércfénnyel égő kandeláberek és fáklyák, sem pedig az ősi, mélyről jövő halálszag. Neked már úgyis mindegy. Nekem is, hisz halhatatlan vagyok.
Persze, egyszer már megjártam a végső pusztulás üres üvegbirodalmát, a Fehér Halált. Foglya voltam, ám nem nyelt el örökre, hanem undorodva öklendett vissza az elevenek világai közé. De hoztam onnan valamit, a képességet, hogy terjesszem a Fehér Halált. Úgyhogy segíthetek rajtad.
Ugyan, téged befogad, hisz te már letépted a csontjaidra forrt halotti maszkot. Démon voltál, inquisitorrá lettél. Káoszból születtél, de az egyetemes törvényeket szolgálod. Örökké vezekelned kell önnön léted miatt, de meddő imáid nem hoznak üdvösséget. De én segítek rajtad… megöllek. Ha akarod, ha nem. Elvégre megérdemled, hiszen tizenötezer hosszú éven át tartottál megbénítva és bezárva, miközben kísérletezgettél, hogy hogyan is tudnál elpusztítani. Már akkor is mondtam, most is mondom: Nem tudsz megölni, mert nem tudok meghalni. De te csak kínoztál, miközben ugyanúgy mondogattad a monológodat, ahogy most én az enyémet.
Hát hadd nézzelek meg utoljára… ezek a különös, hamis zöld szemek mindig megbabonáznak. És ez a gyönyörű, nemes arc! Olyan vagy, mint egy igazi mártír! De lám, lepergett az utolsó homokszem. Hallod, ahogy az elhalkuló zenére komor és végletes harangzúgás telepszik? Látod a karmaimat a fáklyák elhaló fényében? Akkor hát… jó éjszakát…

_jackson2 (NPC/NJK)

_jackson2 (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.02.28, 15:08

Bocs, annyira nem is rossz a tördelés, mint amilyennek kinézett... ;)

_jackson2 (NPC/NJK)

_jackson2 (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.02.28, 15:06

Anyám családjával élt, vagyis, csak anyjával, mert apja korán meghalt
egy betegség miatt. Emiatt kellett elkezdenie dolgozni. A piacon árulta
otthon termett zöldségeiket, gyümölcseiket. Apám itt ismerte meg, első
látásra beleszeretett. A lánynak szintúgy tetszett, de nem merte a férfi
tudomására hozni, félt, hogy a nagy anyagi különbségek miatt ebből
nem lehet semmi. Vagy, eleinte félt attól is, hogy apám csak
kihasználná, mit kezdene egy ilyen szegény lánnyal. Majd miután
jobban megismerték egymást, anyám, Imola, megszerette a férfit.
Szerelmük gyümölcse lettem én. Nagy szeretettel, gondoskodással volt
irántam.
Apám származásáról sohasem beszélt nekem, és szülőm sem mesélt
férje múltjáról. Nem tudom, hogy miért, nem is tudtam meg. Talán, nem
is érdekelt annyira. Embrold Criftelnek keresztelték. Nagyhírű harcos,
szerető férj, jó, a legjobb apa jelzőket jogosan viselte. Szeretett
királyunk testőrségében tevékenykedett, testőrkapitány volt. Ő tanított
mindenre, amire egy érett férfinak szüksége lesz a későbbiekben. A
kardforgatás minden csínjára-bínjára megtanított, a becsületességet, a
nagylelkűséget a legnagyobb értékeknek tulajdonította, ezek szerint
nevelt.
Sikerrel vettem az életben elém álló akadályokat. Apám
legnagyobb örömére sikerült felküzdenem magam a testőrségbe, sőt,
később én lettem a kapitányuk! Felnőttem. Az egyik nap, mikor a
királlyal és szolgáival a földeket jártuk, betértünk az egyik
nemeshúrhoz. Uralkodóm beszélgetésbe elegyedett vele.
Négyszemközt akart beszélni az úrral. Érveket állítottam elé, hogy ez
veszélyes lehet, hisz bárki betörhet a házba, és akkor védtelen lesz.
Nem hallgatott rám, szerencsére, nem is történt semmi. Közben a
nemes felesége élelemmel halmozott el minket. Az asszony szépsége
azonnal megfogott. Tudtam, ebből baj nélkül semmi nem lehet, hisz
férjezett hölgyről volt szó, de ő volt az első, ki ilyen hamar
megdobogtatta szívem. Nem hagyhattam. Másnap, visszatértem a
házhoz. Az úr nem volt otthon. Az asszony meglepődött, de szívesen
fogadott. Beszélgetésbe elegyedtünk. Megtudtam, hogy a nőt
Fiolinának hívják, és hogy nem szereti férjét, apja adta hozzá érdekből
az idegenhez. Teltek a napok, hetek, hónapok, egyre jobban
megismertük, majd megszerettük egymást. Titokban találkoztunk.
Mindketten figyeltünk, nehogy valaki tudomás szerezzen virágzó
kapcsolatunkról. Szüleim sem tudtak semmiről, apám biztosan ellenezte
volna. Aztán egyszer összepakoltunk kedvesemmel, és megszöktünk.
Niambarból egy távolabbi faluba, Thinkoszba telepedtünk le. Nem
ismert minket senki, múltunkról senki sem faggatott. Kis faházban
éltünk, feleségemmel. Ugyanis, titokban összeházasodtunk. Egy
gazdag úrnál kezdtem dolgozni. Nejem nem engedtem munkába állni,
hisz terhes lett. Született két fiam, boldogságban éltünk mindaddig, míg
feleségem előző ura meg nem tudta hollétünket. Katonái késő este
zavartak föl minket. Próbáltam velük beszélni, de nem lehetett.
Fegyverrel rontottak rám. Hatalmas fölényben voltak. Egy kard volt
mindössze nálam, ezzel védekeztem. Feleségemre kiáltottam, hogy
meneküljenek fiainkkal. Ekkor nejem mellettem termett, egy kisebb
tőrrel. Rákiáltottam:
-Menekülj, vidd a gyerekeket is!
-A gyerekek már nincsenek itthon, biztonságos helyre küldtem őket.
Hosszú harc kezdődött. Nejem megsérült. Védelmére indultam, de
későn. Megölték. Hatalmas dühhel vetettem magam az ellenséges
katonákra. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nincs esélyem. Menekültem.
Futottam, gyermekeim kerestem. Hátranéztem, láttam, a katonák
felgyújtották a házam. Szemből három lovas képe jelent meg, két
kisebb termetű embert kísértek maguk előtt. Mint később észrevettem,
Mirgold és Grunbold fiaim azok. Megálltam. A katonák nem egyezkedtek
semmit, szemem előtt vágták el a fiatalok torkát. Könny kúszott ki
szememből, folyott végig arcomon. Kardommal rárontottam a
gyilkosokra. Vállam megsérült, nem foglalkoztam vele. Kárpótólt, hogy a
három katona halott. Aztán gyermekeimre pillantottam, fejüket
simogattam. Könnyeim most már megállás nélkül folytak, csöpögtek a
fiúk véres arcára. Felnéztem, és láttam, hogy felém közelednek az
szívtelen pusztítók. Ismét lehajtottam fejem, szemem becsuktam, majd
felálltam és szaladtam. Az ellenfél elől. Menekültem, gyáva nyúlként.
Ekkor éreztem úgy, hogy becstelen vagyok apám által rámruházott
névre. Azóta, csak Az Elhagyatottnak nevezem magam. Hosszan
foglalkoztam a bosszúval, miközben délre menekültem. De utamon
nagyon legyengültem, folyamatos harcokba kerekedtem banditákkal, és
az utánamküldött katonákkal. Aztán idejutottam, ebbe a várba, ahol
remélem, sikerül felépülnöm, és bosszúmat teljesíteni. Habár, lehet,
hogy messze nincs igazam, és nekem is ott kellett volna halnom
családom mellet...

Bocs, a gáz tördelés miatt, de ez van
:o :o

Vasz

Vasz

    Érdeklődő fórumozó

  • Archívum
  • 52 Hozzászólás
Hírnevek
                         

Kelt 2003.02.09, 05:47

Egy többnyire gonosz és önző magányos gangrel vámpír, a sötté erdők mélyéről, ahonnan előretörve királlyá akar válni mindenáron! (előre ennyit, majd aki akar megismer jobban is) :aboci: :lol:

_Gabriel_Night (NPC/NJK)

_Gabriel_Night (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.01.08, 20:54

Évek százai teltek el mióta az első lélegzetet vettem ezen a földön és évek százai mire az utolsót.
Élőhalott vagyok bár ezt a tényt rajtam kívül, csak néhány szenvedő alak tudja és egy két közeli társ. Igen direkt nem mondtam barátot nekem nincsenek barátaim, csak szövetségesek és társak de igaz barátok sehol. Száz éve még zavart volna ez, de ma már nem számit. Száz éve még szerettem de az már nagyon régen volt a barátság a szerelem csak gyengeséget jelent megtanították valaha de nem hallgattam a mesterekre és megtanultam magam is saját káromon.
Asztráltestem ezer sebből vérezne ha nem uralná és venné körül szilárd akaratom acélkemény burka Mentálom hideg fénye világítja meg a sík lakóinak villanó tekintetét…….

Hétszáz éve a Shadoni pusztákon, egy Ynev nevű kontinensen, született egy gyermek a vér örült iramba száguldott e gyermek testében mert a sűrű gorviki vér egy ősfaj vérével keveredett benne. Anyja a Gorviki kém tán nem is tudta mi történik, amikor szíve alatt viselt gyermeke a húsán áttépve magát a szentségtelen világra tört. Igen anyám sajnálom amit tettek veled, átkozom a napot amikor Shadonba indultál hogy amonvik akaratából az információkat megszerezd mikor a kelepcébe sétálva megfogantam és tested keltetőként használva Kráni praktikák áldozata lettél.
Születésem után a Kráni hegyek között nevelkedtem gonosz vidék az minden paraszt az életéért küzd tőrrel kelnek és fekszenek orvgyilkosok szentségtelen mágia intrika és kin, halál és könyörtelenség világa volt ez. Aquo del Quarre Maramar a teljes nevem de Manapság Gabriel Tempest Night-ként ismer a világ de nézzük az elsőt előbb a történet elejét.
A fiatal fiú a szavával ölni tudott az ősmágia erejével házakat döntött romba az alig ötvenkilós döbbenetesen ügyes fiú akár egy légiós pusztító csontjait is porrá őrölte testében, egyetlen szavával. Ekkora tehetséget nem ereszthetett a Birodalom. Lássunk egy kivonatot életéből amit egy birodalmi felhajtó készített utólagos jelentésként halála után

Psz . 3368. Aquot egy középső tartománybeli rabszolgatelepen rabszolgának eladják az akkor 15 éves fiúcska szürke böre sok embert elborzaszt a fiú 4 őrt megöl puszta kézzel mivel a többi munkás meg akarja lincselni és elszökik veszélyessé vált helyzetéből a középső tartományokba. Tapasztalatlan ugyan de gyorsan tanul. Ennek ellenére több bonyodalmat is okoz tudatlansága (egy kisebb boszorkány- és tolvajrend között vérbosszú kihirdetését okozza stb.).

Psz. 3377. Csatlakozik egy lanista klánhoz (gladiátorszervezetek hivatalos kráni neve) hogy életben maradjon ( néha gladiátorként harcol).

Psz. 3380. A birodalmi varázslóiskola egyik felhajtója felfedezi tehetségét és az ősmágia iránti fogékonyságát.

Psz. 3381. A lanista klánt kiirtja a birodalmi fejvadászklán Stratégáink parancsára Aquo mint egyetlen túlélő felvételt nyer a birodalmi varázslóiskolába.

Psz. 3445. Aquo záróvizsgát tesz mint nekromanta és birodalmi transzcepszi rangot szerez.

Psz. 3446-3532. Több Kránon belüli küldetést transzcepszként végigcsinál tanul a hibáiból de sosem hibázik akkorát, hogy meghiúsuljon egy-egy küldetés.

Psz. 3532. Egy aquir ereklye segítségével egy boszorkányszekta kaput nyit egy démoni síkra. A szektát kiirtják az ereklyét visszaszerzik de Aquo csak a túloldalról tudja bezárni a kaput mivel az ereklye az elsődleges síkon elszívta a mannaháló erejét. De sajnos valaki még így is átcsúszik a kapun.

Psz. 3534. Aquo visszajut az elsődleges anyagi síkra két démont hoz társául. Rajtaragad a Quare Maramar utónév (halállal táncoló).

Psz. 3535.-3551. Aquo tradicionális sequatori képzést kap egy kisebb a birodalmi fejvadászklán beszállítójának számító klánnál.

Psz. 3560. Néhány rázós akció után Messori rangot kap.

Psz. 3566.-3660. Külvilági küldetések, jól jön Aquo kiemelkedő nyelvérzéke. Gorvikban felhajtóként tevékenykedik ismeri az Aqvilóniai bíborost is és jó kapcsolatokat épít ki egyes fejvadász Corgákban.
Később kisebb bár jelentős feladatot lát el Shadon határvidékén, és eljut a felföldre is.

Psz. 3662. Aquo szeretője lesz egy fejvadásznőnek.

Psz. 3685. Egy öt fős csoport egy külső tartománybeli erdei rendházban találkozik a végzetével, mind meghalnak ( a szerető is) Aquo megöli a rémet aki rájuk támadt de ezzel beindítja a mágikus védelmet és bezáródik az ősi rendházba.

Psz. 3786. Aquo teljesen feltérképezi a rendházat és idejét ősi fóliánsok tanulmányozásával tölti de a kiutat nem leli meg.

Psz. 3706. Quartar de Mortis Hellgate keep hadura kiengedi az elátkozott rendházból.

Psz. 3708. A birodalom keblére öleli ismét Aquot. Mágikus tisztázás után kiderül kapcsolata Hellgate keep-vel ezért a határra helyezik, feladata jelenteni, a birodalomnak feltérképezni Hellgate keep lehetőségeit és felügyelni a birodalmi fejvadászklán helyi gyakorlótelepét.

Psz. 3710. Aquo pengeélen táncol Felismerve Hellgate Keep-beli helyét kitörölhetetlen hűséget érez a Hadúr iránt (arra rájött hogy ezt mágia okozta de olyan ősi hogy nem tud neki ellenállni így most már nem is akar), de kötelezi a birodalmi erkölcs is. Eddig nem ütközött a kettő. Talán nem is fog talán……..


Ostoba voltam hát persze hogy nem sikerült, az ősi pengéket amiket egy halálos vadásztól szedtem el, megmerítettem egy párszor a rém testébe, de az mégis csak jött, csak jött porrá törte csontjaim. Erejével semmi nem szálhatott szembe, kaput nyitottam hát Abbysba és elmenekültem csúfos kudarc sok ember halála szárad a lelkemen de megkeményítettek a tapasztalatok 252 évet csúsztam másztam démonok ördögök és ki tudja milyen lények között táncoltam a halállal mire sikerült elérnem amit el akartam érni. Bosszút állhattam kedvesemért, halott barátaimért. A lény aki a rendházba idézte a rémet akit én magam engedtem be a kapun a boszorkányszekta elleni harcban igen ő volt gyűlöletem fókuszpontja visszamentem otthonom síkjára keresztülgázoltam seregén emberein mágikus védelmein és miután varázspárbajban legyőztem az ősi ereklyéket a két aquir pengét döftem szívébe. Az elementális erejű mágikus robbanás letarolt vagy tizenöt mérföldet. A mágikus viharban lelkem apró csónakként hánykolódott a síkok között majd a vihar erejét fókusznak használva azzá váltam ami ő volt Lich lett belőlem.
Ez tehát a történet élőholt mágus vagyok ha nem is isten de majdnem az, hiszen halhatatlan vagyok és megfoghatatlan. Nincsen illúzióim nincs reményem tudom hogy van nálam erősebb mindenkinél van de 700 éve játszom a játékot ha eljött valaki aki erősebb nálam nem kell mást csinálni csak amit a favágó az ággal keresd meg a gyenge pontot és csapj oda. Nincs neki gyenge pontja, hát csinálj neki te magad vagy te leszel az akinek odacsapnak. A Gabriel Tempest Night nevet egy ősi varázstudó tiszteletére vettem fel hogy ki volt ő nos ő volt az apám Cedric Tempest

_Abraka (NPC/NJK)

_Abraka (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.01.05, 17:38

Nem tudok ilyen bűbeszédűen írni Ann és ezt kérlek bocsássátok meg.
Boszorkányok neveltek, de mágusnak születtem. Születésemtől fogva két választásom volt: vagy mágus leszek, vagy gyógyító jó boszi. A döntés joga a kezemben volt és amikor elég érett lettem a mágus világot vűlasztottam. Rövid ideig jól érzetem magam e szerepben, de a boszorkányság jobban vonzott, az mégiscsak nőiesebb, szebb tudomány. Az idő annyira elhomályosítja a történteket, hogy magam sem tudom mikor volt, de eljött a pillanatnyi szerelem. A saját hibám miatt túl hamar született e szeszélyből házasság. Minden jól alakult, de valahogy két tűz közé keveredtem. Egy időn után nem éreztem jól magam mellette, és akkor ő megölte magát (a pontos történtek homály). Innentől kezdve a romlásba taszított világban éltem. A boszorkányok világban jól éreztem magam, de a teremben nem voltam a magam ura. Sok küszködés után eljött az az idő amikor elhagytam a bitorlót, akkor még úgy hogy visszajövök. Valahogy a boszorkányságon kívül mégiscsak vonzott a mágus varázslás, így hát visszavonultam nevelőimhez, hogy tudományomat növelhessem. Jó érzés volt ott élni, boldog voltam. De eljött az az idő amikor megígértem , hogy visszajövök. Jött jött, de én nem szántam rá magam. Jó volt tanulni, de boszorkány klán is hívott. Visszatértem. Felbontottam házasságomat. Talán egy hetet tölthettem itt, amikor meghívást kaptam az egyik tünde otthonból, hogy a kis tündéket taníthatom, és cserébe ők is a tudományukat ajánlották fel. Az élet nem volt olyan könnyű: szenvedtem, annyira nem éreztem jól magam mint nevelőim társaságában, de mégiscsak tanultam. A külvilágot kizártam, nem figyeltem semmire. És ez volt a legsúlyósabb hibám. A testvéreim szólítottak és én visszatértem, és lám másfél hetet töltöttem körükben. A hír itt ért, Adarianna legkedvesebb nővérem meghalt, a szelleme elenyészett. Már előtt tudtam, hogy nem sokáig leszek itt, de ez a hír teljesen elszomorított. Így jutottunk el a mai naphoz, amikor a végső elhatározásomat közlöm veletek. Ameddig erőm és akarom bírja nem térek vissza hozzátok. Reménykedek abban hogy ez az időnem jön el, a megtörés ideje. Ne higgyétek azt, hogy nem akarlak látni titeket, sőt szeretlek titeket, de már nem érzem magamat jól. A bosziknak adott utolsó ajándékomat látjátok, amire remélem szépen fogtok emlékezni.

Puszil mindenkit: Abraka, boszorkányhercegnő

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 804 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.01.05, 17:16

Mint minden jó boszorka, teliholdkor születtem én, valahol az erdő mélyén, hol édesanyám a világra hozott. A Hold volt az én bábám, és a csillagok a névadóim. Ott akkor, a keresztségben a csillagoktól ihletve, istennője által súgva, édesanyám az Adarianna nevet adta nekem, vezetéknévként pedig a ő nevét: Anriel.
Lassan cseperedtem, nagy-nagy szeretetben, míg egy napon -lehettem talán négy éves- édesanyám elhagyott bennünket. Én nem értettem, hogy is érthettem volna, de ma már tudom, onnan figyel engem, és vigyázz rám. Édesapám szeretett teljes szívéből, de anyát pótolni nem tudta, így egy nap nagynénémhez kerültem. Ő lett új anyám, nevelőm, tanítóm egyszerre. Vele éltem, és az ő nővéreivel, testvéreivel, valahol elrejtve az emberi szemek elől. Telt az idő, én cseperedtem míg egy nap édesapám új hírrel fogadott: szerelmes lett, és újra a régi szertett apát láthattam benne, ki már nem a mágiába és könyvekbe temetkezik. Én maradtam a boszorkányok között, megtanultam mindent mit tudnom kellett, míg egy napom megszületett testvérem. Testvérkém, az én kis Lina húgom, kit még ma is oly nagyon szeretek. Beavatást nyertem, a betűk világába, a mágia alapjaiba, a mit miért és hogyan, majd a csábítás művészetébe. Lehettem úgy 15 éves, mikor erős késztetést éreztem és egy jó hétre eltűntem. Nem tudom mit tettem, csak mentem, mentem, amerre a szívem vezetett, amerre egy belső hang súgta. Így találtam rá, egy kis tisztásra, mely maga volt a nyugalom, az érintetlen természet. Ekkor csoda történt, édesanyám megjelent előttem, és elmondott mindent, mit tudnom kellett. Erdő leánya volt ő, és egyben papnője, druidája, ki védte mi otthona volt míg egy nap, egy ifjúval nem találkozott, ki szívét elnyerte, és mint a természet ajándéka megszülettem én. A hét alatt szinte mindig velem volt, tanított okított mindenre, mely számomra fontos lehet, de legfőképpen a természet feltétlen szeretetére, és annak megvédésére. Nagynénémhez visszatérve nem kaptam feddést, mintha el se mentem volna, úgy folytatódott minden, mint azelőtt.
Teletek az évek, én leánnyá serdültem, majd fiatal hölggyé, kinek szépsége még a többiekét is felülmúlta, ehhez párosulva kedvessége, bájos érintése. 20 évesen a próbákat kiállva, igazi boszorkány lettem, ki mindent tudott, mi kelhet a férfi szívek megszerzéséhez. A boszorkány praktikák és a mágia immár mindennapos lett, igaz előtte még hívott valaki, kivel beszélnem, és tanulnom kellett. A tisztáson már várt reám, édes szülőm, és mit az évek alatt, lassan, napról napra megtanított nekem, azt már ő is befejezte. Tudtam már, mely növény, mire jó, nedve, levele virága mi titkot rejt, és az állatok is immár meghallgattak engem, engedve kérésemnek. Így lettem
én is egy picit druida, vagyis inkább a természet papnője. Búcsúul, elmondta hogy merre találom rejtett házát, mely attól fogva otthonom lett. Így éltem én, édesapám sűrűn látogatva, és figyelve kicsi húgom hogy fejlődik, mily hatalmas mágus lesz, nagyobb mint jó apám.

Nemrég, az erdőben szállt a hír, új kastély építtetett. Így léptem, egy csöndes délután a trónterembe, és ismertelek meg titeket. Új barátokat, boszorkány társakra leltem, - és egy kicsit vezetőjük is lettem -, míg egy nap, valaki megérintette szívemet, majd kicsiny játékom valakinek majdnem életébe került.
De voltak akik mellettem voltak, és finoman vigasztaltak, és volt valaki, aki mellettem volt mikor kellett és megkérte kezem, melyet én tiszta szerelemmel, a kezébe tettem. Így most, mint már fiatal ara, szerető feleség vagyok köztetek, és néha a kezembe egy nagy könyvet vehettetek észre. Nos igen ez a mágia könyve, a Nagy könyve volt, mert bennem is megvan mindaz, mi olvasásához és megértéséhez szükséges. Így lassan, én is egy kis varázsló lettem, de nem feledve múltamat, szívem a boszorkáké és ki gyűrűmet viseli. A könyvre már nincs szükségem, ha kedvem van, tudok immár varázsolni, és varázsbotom is velem van, mely segítségével uralom a számomra még nehéz mágiákat is, ha szükséges.
Szerelmes vagyok, és immár szerető családanya, mert Hantiennel való szerelmünk gyümölcsei már megszülettek, egy apró hölgy és egy apró úr, igaz, mostanában már megint gömbölyödik a pocakom.
Így élünk mi szeretetben, egy furcsa helyen. Furcsa helyen, mert a pokol és a túlvilág keveseknek nem az. De lassan visszatérünk közétek, a világba mit mindenki ismer, és ahova tartozom a gyermekeimmel, hisz vár az erdő, az élet és a kis házam valahol rejtve, egy patak közelében. Ahogy ígértem, visszatértünk, immár eggyel többen. Megszületet csöpp leányom, Adariana a csöpp Ann. Így éltünk mi immár 5-en az erdei házikóban, immár mindannyian élően, mert kedvesem is elengedte ura és istene és újból halandó lett. De mint mindig, mindez csak rövid ideig lehetett. Kedvesemnek messzi útra kellet mennie és mire visszatért újra az lett ami volt…egy szellem. De mintha ez nem lenne elég, szeretett otthonom, és a kastély körül melyben oly sok időt töltöttem fellegek gyülekeztek. Komor fellegek. Mielőtt kitört volna a vihar, mely magával ránt, és messzire sodor, idősebb lányom felnőttél cseperedett, és követte azt az utat ami szíve diktált, ami lehettem volna. Papnő lett, a természet papnője, az erdő druida közössége befogadta. A vihar, ahogy várható volt kitört, nekem mennem kellet. A száműzetést választottam, és elhagytam kedves síkomat, hogy egy másik, kedves hercegségben leljek békét, és tanárokat kik tovább oktatnak. Mivel egy ismeretlen síkról származtam, így hamarost felkértek, így lettem Aurália hercegség nagykövete és Endinella hercegnő képviselője. Visszatértem, a császár elfogadta kinevezésem, így újra itthon lehettem. A nagykövetség sok munkával jár, így egyre kevesebbet lehettem veletek, egyre kevesebbet. Éreztem, hogy valami változik, valami nincs rendjén. Megváltoztak dolgok és megváltoztam lehet én is. Érzem az idő súlyát, bár... lehet fiatalnak számítok. Egyedül maradtam, majdnem egyedül, immár öreg boszorka lettem, így ideje

A lap véget ért, a történet immár nem folytatódik.

Adarianna (Ann) 3-szoros királynő, boszorkányhercegnő, főfejedelemnagyasszony, a boszorkányok fórumbeli nagykövete, anyakönyvvezető, Aurália nagykövete, a szépségversenyek szervezője


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]