3979 hozzászólás érkezett eddig

[Orastes]

Garabonciás, szerintem nagyon jól megírt kaland volt, jó interpretációja volt egy tolkieni gondolatmag kibontásának, ahogy szerintem az eddigi kalandok is, amiben volt szerencsém részt venni nálad.

[Garaboncias]

Nekem a kalandon túl a "honnan jött az inspiráció" is nagyon tetszett - gondolok itt Tolkien és egyik (térképrajzoló) rajongója találkozására, majd a családi ereklyéből komoly referenciaponttá váló földabrosz esetére. Aki nem hiszi, járjon utána, burárum...

 

Nos, igazság szerint... (kalandspoiler következik)

 

Spoiler

... én előzetesen komolyan tartottam attól, hogy az entasszony elspoilereződik a játékosok számára. Hiszen:

 

1. A kaland nyilvános kiírásában nem véletlenül választottam azt a verset: ez az ent és az entasszony énekéből van, és az entasszony énekli ezt a részt. Aki egy picit is utánanéz, hogy A Gyűrűk Urában hol volt ez a vers, az gyanakodhat.

 

2. Pont itt az LFG.hu fórumon, pár topikkal arrébb linkeltem be azt a cikket, amire utalsz, hogy az egyik térképre Tolkien ráfirkantotta az entasszonyok lehetőségét Dorwinionban. Abban a hozzászólásban én ezt írtam:

 

"Here may be Entwives" - Az ilyesmi kitűnő kalandötlet lehet, függetlenül az esszé központi kérdésétől - az én fantáziám már be is indult...    Számomra annyira abszurd még maga a feltételezés is, hogy Dorwinion környékén lehetnének (vagy nem) entasszonyok, hogy az már-már tetszik.    Mindig is úgy gondoltam, a legreálisabb lehetőség az az, hogy a legtöbb entasszony Dol Guldur kohóiban végezte tüzelőként. De végül is a Barnaföldektől nincsen annyira messze Dorwinion...  

 

Ezt még 2017. júniusában írtam, de többen olvasták, reagáltak rá. Attól féltem, hogy ha eszébe jut valakinek ez a hozzászólásom, és mellérakja a kaland nyilvános kiírását, simán összerakhatja a dolgot. 

 

De alaptalan volt a félelmem, ennyire nem figyelt oda egy játékosom sem.

 

 

Nyilván rengeteg olyan aprócska utalás van még ezen kívül a modulban, amely csak az igazi Középfölde-ínyencek számára tűnhet fel. De a kaland éppen attól működik, hogy ezek nélkül is kerek egész.

[Talbot]

Nekem a kalandon túl a "honnan jött az inspiráció" is nagyon tetszett - gondolok itt Tolkien és egyik (térképrajzoló) rajongója találkozására, majd a családi ereklyéből komoly referenciaponttá váló földabrosz esetére. Aki nem hiszi, járjon utána, burárum...

[Garaboncias]

Megtisztelsz, köszönöm! Örülök, hogy élvezetes játék volt.

És remélem, sikerült mások számára is használható modult írnom belőle!

[elGabor]

Gratulálok! Ez egy nagyon kellemes kaland volt, amely jól elkapta a tolkieni hangulatot, miközben (legalábbis nekem) újat is tudott mondani Középföldéről.

[Garaboncias]

Kard és Másodteremtés – Mécsbogarak ideje (kalandmodul)

https://masodteremtes.wordpress.com/2019/06/30/kalandmodul-mecsbogarak-ideje/

 

(Tandori Dezső emlékének ajánlva)

[Narmor]

Az utóbbi hetekben Roll20-on keresztül lemeséltem a Tavaszi Áradás című Kard és Másodteremtés modult a Dragonlance-es csapatunknak. Két alkalom alatt értek a modul végére, s gyakorlatilag már el is kezdtünk egy újat... Remélhetőleg tehát lesz folytatása az eddigi két sessionek. 

A KaMat tökéletesen adja vissza Tolkien műveinek hangulatát (még talán az én mesélésemben is), amelyben nyilván a nagy hozzáértéssel megírt kalandmodul is sokat segített. Nagyon tetszett, hogy a kaland több küldetéssel indít szimultán, és hogy ezek igen sokféleképp megközelíthető és teljesíthető feladatok. Az utazási táblázatok nagyon jól használhatók. Én ugyan eleinte féltem tőlük, de a játék során nagyon jól be tudtam az eredményeket építeni a történésekbe, elég inspirálóan hatottak a fantáziámra is. A modul szándékosan ilyen: nincs megadva hány lápi falu van, azokban ki kicsoda, helyette példanevek, meg általános információk, ami alapján a mesélő könnyedén összerakhatja az éppen szükséges helyszíneket, s könnyedén rögtönözhet is.
Nagyon könnyű volt tehát a modul felhasználása. Látszik, hogy tesztelve van, s van mögötte mesélői tapasztalat: rengeteg a segédlet, külön oldalakon összeszedve a táblázatok, szörnyek, a térkép stb.

 

A következőkben a játék krónikája olvasható. Aki nem szeretne SPOILEReket, az jobb ha nem folytatja!

 

A Szövetség:

 

Öregcsomó Abelard, megyei hobbit tudós (2. szint)

Ed, „Tóváros Védelmezője”, tóvárosi oltalmazó vándor (2. szint)

Ulundir, lórieni tünde vadász vándor (2. szint)

 

 

1. Találkozások (Tavaszi Áradás 1.)

Hk. 2955. április 15-16.

 

Történetünk egy találkozással veszi kezdetét. A kis megyei hobbit, bizonyos Öregcsomó Abelard hosszú vándorlás után megérkezett keletre, Esgarothba, ahol a piacon nézelődve egy meglehetősen barátságosnak tűnő arcot pillantott meg. Útbaigazítást kért a férfitól, aki Ed, Tóváros Védelmezője néven mutatkozott be. A tóvárosi férfi érdeklődve fogadta a félszerzetet, s kérdezgetni kezdte, mi járatban van ilyen keletre. Abelard elmesélte, a Megyéből érkezett a Vadonföldre, hogy a hobbitok keleten lakó rokonait megkeresse. Egész eddigi életében a könyveket bújta, mivel úgy vélte, az igazi tudás csakis könyvek által szerezhető meg. Azonban kénytelen volt odahagyni a biztonságos kis könyvtárát: Bakföldi Aegon, az évszázadokkal ezelőtt élt tudós hobbit, aki remek családfákat is készített, azt írta egy alig ismert könyvében, hogy egyes öregek szerint, a hobbitok keletről jöttek, át a nagy hegyeken. Mivel Abelardot kinevették, amikor ezzel előállt, megfogadta, hogy bizonyítani fog, s maga keresi meg a keleten lakó rokonokat. Így került hát ide, miközben szinte mindenét elvesztette. Gyakran jutott eszébe emiatt a Zsákos Bilbó úrral való beszélgetése. A kalandos életű hobbit megmondta nyíltan, hogy nem lesz gyerekjáték átkelni a Vadonföldön. Ő hitte is, meg nem is, de akárhogy is, végül csak megérkezett. Abelardot meglehetősen érdekelte, hogy vannak-e könyvek a városban, vagy egy tudós fő, akivel beszélhetne a keleti hobbitok ügyéről. Ed ismert egy bölcset, a tóvárosi polgármester jobbkezét, bizonyos Alfricot, de ő rendkívül elfoglalt ember, még Ed sem találkozott vele személyesen.

Míg jókedélyűen beszélgettek, Ed elvezette a kis hobbitot a Ficánkoló Angolnába, Esgaroth legjobb fogadójába, ahol Abelard végre ehetett egy jót. Miközben testes tóvárosi söröket gurítottak le, egy fiú szaladt be a fogadóba Edet keresve, majd két levelet nyújtott át. Egyet Tóváros urától, a másikat Suhatag királyának megbízottjától. Mindkettő úgy szólt, hogy naplementekor találkozzanak a vízi alagút bejáratánál. Miután ettek, el is indultak a találkozó helyszínére. Az esős utcákon haladtak, miközben a helyiek az este közeledtével elpakolták a piaci portékákat, s behúzódtak házaikba vagy valamelyik kocsmába. Útközben egy bagoly röppent oda hozzájuk és egy levelet dobott Ed kezébe. A vándor rögtön felismerte Barna Radagast baglyát, s érdeklődve bontotta ki a sajnálatos módon rendkívül elázott levelet. Miután Ed nem boldogult vele, Abelard, aki rengeteg régi és megrongálódott szöveget látott már, némileg jobban ki tudta olvasni, megfejtve az elmosódott szavak egy részét is: „Drága barátaim! Hallottam […] gondjaitokról. De […] tudnotok kell. A felbukkant szörnyeknél veszélyesebb a […] víz […] meg kell keresni a haragos szellemet, és kiengesztelni. […] meg kell ölni, de […] sürgetőbb. Lépjetek mielőbb […] Radagast.”

Míg a levelet olvasták egy eresz alá behúzódva, odalépett hozzájuk a lórieni Ulundir, Ed tünde barátja. Neki is megmutatták a levelet, már csak azért is, mert feltehetőleg ő is a címzettek között volt. Miután megbeszélték, hogy érdemes lesz utánanézni a mágus kérésének, az esőben az alagúthoz sétáltak. Egyszer csak egy sodródó csónakot pilantottak meg, amelyben tündék feküdtek. Miközben Ulundir beugrott a vízbe, hogy a csónakhoz ússzon, Ed megcsáklyázta, és a parthoz vontatta, Abelard pedig a teázgató őrök figyelmét hívta fel az esetre. Mindenki odasereglett a partra vontatott csónakhoz, amelyben a tündék első látásra az igazak álmát aludták, azonban mint megállapították, a Homály rontása ült rajtuk. Sehogy sem tudták felébreszteni a tündéket, így hát az őrök és Ulundir elvitték a város gyógyítójához őket, míg Ed és Abelard beszéltek a tóvárosi polgármester és Suhatag királyának követeivel (akik egy kis veszekedést is csaptak amiatt, hogy melyikük ügye is a sürgősebb). Wulf, a kövér tóvárosi pénztárnok a nyivajknak nevezett szörnyek ügyét akarta felgöngyölíttetni, cserébe megígérte, hogy elintézi Abelardnak, beszélhessen Alfrickal, a bölccsel. Suhatag királyának katonás követe pedig egy diplomáciai küldetést bízott rájuk: beszéljenek a Tündekirállyal, hogy az alatvalói ne tereljék a szörnyetegeket Suhatag királyságának földjére. Mindkét küldetést elvállalták, majd Ulundir után siettek, aki nem járt sikerrel a gyógyítónál. Így a fogadóba vitték a tündéket. Abelard is megvizsgálta őket, s neki már majdnem a nyelvén volt, milyen főzet is kellene a tündéknek, mert olvasta valahol egy könyvben, de végül csak nem tudta felidézni. [Természetes 19-es dobás...]

Ed még az este során felkészítette a tündék csónakját az útra. Mindenféle felszerelést pakolt be, élelmet és innivalót, hogy másnap korán útra kelhessenek. Így is tettek, a nap első sugarainál, a szemerkélő esőben elindultak nyugat felé, föl az Erdei-folyón. Vitték magukkal az alvó tündéket is, hátha a Thranduil királyságában tudnak rajtuk segíteni. Sokáig eveztek az árral szemben, mígnem a délután folyamán halászokba botlottak, akik meglehetősen mogorván fogadták őket. Ám végül mégiscsak sikerült némi információt kiszedniük belőlük (bár volt, amit nagyon nehezen): Látták a tündéket, almát szállítottak. A nyivajkak sokan vannak, s rendszeresen támadnak emberekre, sőt, még meg is eszik őket. Valamiféle áldozat távol tartja a szörnyeket a falujuktól.

A szövetség úgy döntött, megnézik maguknak ezt a halászfalut. Időközben elkezdett sötétedni, ráadásul eső is zuhogni kezdett, s mivel nem figyeltek úgy oda, véletlenül zátonyra futott a csónak. A lélekjelenlétüknek köszönhetően azonban sikerült elérniük az északi partot, mielőtt elsüllyedtek volna. Miközben nekiálltak megjavítani a csónakot, Abelard furcsán köröző madarakat vett észre – nagyjából egy kilométerre északra. Ulundir szerint is különös jelenség volt, amelynek érdemes utána járni. Végül úgy döntöttek, hogy a hobbit a megjavított csónakban marad az alvó tündékkel, míg a két vándor megnézi a madarakat. Már teljesen besötétedett, amikor odaértek, s madarak helyett egy tábortűz mellett ülő tündét találtak, aki Amdir néven mutatkozott be. Mint elmondta, a Tündekirály megbízásából járja a lápvidéket, a folyószellemet keresi. Örömmel csatlakozott a szövetséghez, főleg, amikor hallotta, hogy néhány honfitársa is velük van. Sajnos azonban ő sem tudott segíteni rajtuk. Mindenesetre csónakba szálltak, s az éjjeli folyón megindultak a közeli halászfalu felé.

 

 

2. A felelősség súlya (Tavaszi Áradás 2.)

Hk. 2955. április 16-20.

 

Hamarosan kibontakozott előttük a sötétben néhány rozoga vályogház alakja. Kikötötték a csónakjukat, Amdirt pedig megkérték, hogy vigyázzon alvó tündetársaira, majd pedig hárman indultak meg a faluba, amelyről később kiderült, hogy Lápóc néven emlegetik. Szerencséjükre a kocsma még nyitva volt, a falu legtöbb lakosa itt pihente ki a hosszú munkanapot. A helyiek nem voltak túl barátságosak, egészen addig, míg Ed be nem mutatkozott. Tóváros Védelmezőjének híre, úgy látszik, még ide is elért.

Berhild, az özvegy kocsmárosné, nemcsak ételt-italt adott nekik, hanem el is beszélgetett velük a helyi ügyekről. Óvva intette a szövetséget attól, hogy délre induljanak a lápvidéken. Később néhány szót ejtett egyes falusiak áldozatairól, amelyeket egy közeli oltárra hordanak ki, ugyanis Osric, egy helyi véleményvezér, meggyőzte őket arról, hogy csak így menekülhetnek meg a nyivajkaktól. Ed erre hangosan kijelentette a fogadóban, hogy elmennek délre, és megszabadítják a falut a fenyegetéstől. Osric azonnal kikelt ellenük, és a lakosság érezhető támogatásával, felszólította őket, hagyjanak fel az efféle bolondságokkal, mert annak ők, egyszerű népek fogják meginni a levét. Erre hőseink látszólag meghátráltak, Abelard még elnézést is kért a társai nevében, majd elköszöntek. Távozás helyett azonban elbújtak, hogy kilessék Osric hátha csinál valami gyanúsat. Persze a férfi kellően ravasz volt, s mivel észrevette hőseinket, trükkösen eltűnt egy házban, majd annak a hátsó ajtaján eliszkolt. A szövetség képtelen volt követni, nem tudták ugyanis eldönteni, melyik ösvényen indult el, mivel legalább három út is vezetett a lápba, a nyomok pedig zavarosak voltak. Gyorsan visszaszaladtak a fogadóba, s Berhildből kiszedték, melyik úton lehet eljutni az oltárhoz. Habár a helyiek tiltakoztak, hogy ne avatkozzanak bele az ügybe, mert még bajt hoznak a fejükre, a szövetség végül megkapta az útbaigazítást, s így megindulhattak az éjszakai lápon.

Időközben kicsit kitisztult az ég, s időről időre előbukkant a hold, ami némileg megkönnyítette a tájékozódást. Hamarosan elérték egy nagyobbacska tó déli partját, ahol egy nádassal körülvett tisztáson ott állt az oltár. Látták Osric alakját, ahogy besurran a nádasba. Utána rohantak, ekkor azonban szörnyűséges alakok rontottak elő a nád közül. Nyivajkak! Hatalmas, merev szörnypofák vicsorogtak rájuk a világító szarvasagancsok alól a sötétben. Szörnyű látvány volt. Ed azonnal rárohant az egyikre, Ulundir íjával sorozta őket, míg Abelard tudós létére igencsak bátran vetette magát a küzdelembe. Osric is előbújt, és halállal fenyegette őket. A nyivajkak hatalmas kaszaszerű karmai újra és újra lesújtottak, s bár az egyiket Ed megsebezte, végül a szövetség menekülésre kényszerült. Nem bírtak a nyivajk túlerővel. Abelard még tett egy próbát, hogy kihallgassa, miről beszél Osric a szörnyetegekkel, de nem tudott elég közel kerülni hozzájuk, így nem kockáztatta, hogy felfedezzék, és követte társait vissza a faluba.

Nem időztek soká, amint lehetett, csónakba pattantak, s még az éjszaka folytatták útjukat az Erdei-folyón, miközben ellátták sebeiket, majd pihenőre tértek. Másnap délelőtt megérkeztek a tünde tutajosok falujába, ahol a magukkal hozott alvó tündéket társaik gondjára bízták, majd pedig jót ebédeltek. Közben megvitatták Amdirral a lehetőségeiket, s eldöntötték, a dühös folyószellem ügyének kellene utána járni, ugyanis az talán kellő alap lehetne a Thranduillal való tárgyaláshoz. Szerencséjükre Abelard olvasott még pár éve egy könyvet a Tündekirály Csarnokainak törp építészéről, aki közeli kapcsolatot ápolt a folyóval, halála előtt pedig a folyóról megközelíthető sírt épített magának. Így hát csónakba szálltak, majd elindultak az Erdei-folyó északi ága mentén.

A nap első felében tünde vadászokkal találkoztak, akikkel Amdirnak köszönhetően nem gyűlt meg a bajuk. Késő délután Ulundir különös hullámokat fedezett fel egy növényzettel sűrűn benőtt sziklánál, amely végül a sír bejáratának bizonyult. A növényzetet félretolva, a csónakkal együtt be tudtak menni a belső medencéig, amely egy nagy kőszarkofág előtt ért véget. Itt hirtelen hullámzás rázta meg a csónakot, majd a szegény kis hobbit hatalmasat csobbant a vízben, mire kislányos kacagás hallatszott a hátuk mögül. Szegény Abelard nagyon megijedt, de egy pillanattal később már a szárazon találta magát, mintha maga a víz lökte volna ki egyenesen a partra. Így találkoztak hőseink Folyólánykával, a megbántott folyószellemmel. Mint kiderült, Folyólányka csak akkor hajlandó visszatérni és újra segíteni a folyómenti népeknek, ha a Tündekirály bocsánatot kér tőle. Amdir kijelentette, hogy az nem fog megtörténni, de hőseink igyekeztek bizakodóak maradni. Mint kiderült, a törp építész a szarkofágjára véste a folyó szabályozásához szükséges terveket is, ezeket Abelard áttanulmányozta, hátha még később jól jöhet.

Elköszöntek Folyólánykától, majd még aznap este a Tündekirály színe elé járultak, hogy rávegyék a bocsánatkérésre. Thranduil először kinevette őket, ám aztán Abelard rögtönzött egy gyönyörű éneket tünde nyelven, amely az alázat fontosságáról szólt, s olyan jól sikerült, hogy nemcsak a tünde urakat hatotta meg vele, hanem magát a királyt is. Másnap reggel Thranduil bement a törpe sírjába, és bocsánatot kért Folyólánykától, bár csak négyszemközt, senki más nem tarthatott vele. A nap kisütött közben, s egészen kellemessé vált az idő. Thranduil visszatérve a sírból elrendelte, hogy este győzelmi lakomát adnak, amelynek díszvendégei hőseink lesznek. A lakomán nemcsak arról győzték meg Thranduilt, hogy ne hajtsa többé az emberek vidéke felé a Bakacsinerdő szörnyeit, hanem a folyószabályozásban való részvétel fontosságáról is. A nyivajk-kérdést a tündekirály fiával, Zöldlomb Legolasszal vitatták meg, aki szerint az egész csak valami átverés lehet, mivel ilyen lények nem léteznek, ő legalábbis nem találkozott még hasonlókkal a környéken. Ez megerősítette a szövetség azon gyanúját is, hogy álruhás alakokról lehet szó. Az est további részében átadták magukat a mulatozás örömeinek.

Másnap reggel útra keltek, s Lápócban kötöttek ki először, hogy rendesen a végére járjanak a nyivajk-ügynek. Azonban arra, ami fogadta őket, nem számítottak: füstölgő romok, s néhány búsan lézengő ember. Az igen rossz bőrben lévő Berhildtől megtudták, hogy orkok csaptak le rájuk előző éjszaka, elvitték az értékeiket az emberek nagy részét rabszolgává tették, a falut pedig felgyújtották. Ulundir volt az első, aki rohanvást megindult, de nem sokkal lemaradva követték társai is. Abban reménykedtek, ha kellően sietnek, akkor utolérhetik az orkokat. Egy régi, Varangykútnak nevezett település mellett is elhaladtak, úgy látszott, itt táborozhattak korábban az orkok. Azonban már elhagyták a helyet. A szövetség a Bakacsinerdő határáig követte a nyomokat, ahol rájuk esteledett. Tábort vertek, s elhatározták, hogy másnap folytatják az útjukat. Akármilyen felkészületlenül is vágnak neki az utazásnak, a becsületük megköveteli, hogy megtegyenek mindent az elhurcolt emberek érdekében.

 

[Talbot]

Nu, először is mindenkinek köszönöm a segítőkész reakciókat!


 

Szóval ez a kezdő gyerekek visznek több karaktert kissé meglepő, számomra ez még most is terhes kissé, a leegyszerűsített kísérőket nem lenne jobb, ha a mesélő vezérelné?

Felajánlottam, de határozottan visszautasították – mondták, hogy ők akarják vinni őket. Who am I to disagree?
Miért ne próbálják ki: ha bejön, akkor igazuk volt, ha nem, akkor legalább kipróbálták és gyakorlatban bebizonyosodott számukra is, hogy nem működik.
 

Helvéczia a kevésbé borongós (nem rém)mesés elemeket kiemelve jó lehet gyerekeknek. Egyébként a kölkök is szeretik az izgalmas kalandokat, nyilván nem muszáj a láncbikinis macák & kötésig vérben gázoló kultisták vonalat bevinni a játékba.
Az ördög pórul jár és hasonlók ellenben simán elférhetnek.

Gondoltam rá, de egyelőre a Helvécziánál „klasszikusabb” fantasy-vel szeretném indítani és a KÉM, mint rendszer üvölt a kezdő játékosokért.

 

 
Kissé késve pampogok bele, és írom le a kézközeli tapasztalataimat, de talán a későbbiekre tudok valami hasznosat is mondani.

 

Meséltem én is a srácaimnak meseszerű, ezeregyéjszakás meg lovagos kalandokat (AD&D alapokon), ahol ők _apródokat/tanítványokat_ alakítottak, és a kalanddal együtt szépen fejlődtek korban és szintben egyaránt (lásd Riftwar Saga). Meséltem nekik StarWars-ot, ahol padawanok voltak. De mindig volt mellettük egy mester, aki néha vizsgáztatta őket és csak akkor avatkozott be, ha nagyon muszáj volt. Nem csupán a rendszer egyszerűségére figyeltem (a szabályokat én soroltam, és néha "súgtam", hogy mit tegyenek), hanem a beleélőképességre és a megoldandó problémára is. Másként gondolkodik egy pöttöm, mint egy 16+ játékos. Szerintem ha egy ifjúsági kalandregényt vagy filmet porolsz le, az is bőven megteszi (pl. Öreg bánya titka, A sólymok szabadnak születnek, stb. és ez volt az első HP regény bája is, csak aztán megcsúnyult).

 

Játszottunk Andort is, ahol nem csupán lépegettünk a körökben, hanem kiegészítve meséltem is a történetet.

 

A lényeg, hogy élvezzék a játékot, és legyen sikerélményük, de legyen benne kihívás is.

OFF: A pedagógiai figyelmi görbe alsósoknál a 45 perc helyett inkább 2*20 perc, közte egy kis szusszanással. Az alsós tanórák is így épülnek fel (vagy legalábbis így kéne).

[elGabor]

Küldtem mailt!

 

A Keselyűk Városa-kampány anyagai szeptembertől, az Echoes From Fomalhaut következő számától kezdenek megjelenni (először nem Riamos, hanem az Emelkedő Sírok Galériája).

[tar242]

Nu, először is mindenkinek köszönöm a segítőkész reakciókat!


Idő/koncentráció/rövid kalandok:
 

A tapasztalatom az, hogy kis, rövid modulok legyenek, amit végig lehet vinni 1.5-2 óra alatt. Ami a felnőtteknek egy találkozás, az a gyerekeknek elég egy kalandnak a rövidebb figyelmi időszak miatt. Ha nagyon fel akarsz készülni, akkor legyen ilyenből 3-4 darab a tarsolyodban (ami együtt egy kaland), így ha gyorsabban haladnak is tudod folytatni, de ha elfáradtak és vége aznapra, akkor is le lehet zárni.

A "hivatalos" KéM kalandokat én nem tudom így rangsorolni. Azt javasolnám, hogy nézz ki egy lineárisabbat és azt szabdald fel. Én az Áldozati Báránnyal kezdeném, de valószínűleg azért, mert én írtam, így könnyen dolgozok vele.

 

Nem véletlenül 45 perc egy általános iskolai óra, kábé annyit tudnak érdemben figyelni.
Szerintem ami nem fér be másfél órába (kis szünettel), azt el kell felejteni. A KéM modulok közül szerintem mind ide tartozik.

Az már az eddigi Odalent/más társasjáték partikból kiderült, hogy társasjátékra kb. 2 óráig képesek rákoncentrálni, meglátjuk, hogy a szerepjátékban mennyire lesznek motiváltak – ha valami tetszik nekik és lelkesednek érte, meglepően sokáig tudnak vele foglalkozni.
Amikor elfáradtak az Odalent partikat is félbeszakítottuk, majd másnap őrjöngve követelték, hogy folytassuk, úgyhogy a megszakított játékkal nincs gond, a lelkesedés megmarad, sőt még nő is a várakozástól. Az Odalent 1. kalandja 4 napig tartott (kb. 4x 2órás etapokban), de minden nap nagyon várták a folytatást -> ergo valószínűleg a hosszabb, többször megszakított kalandokkal sem lesz különösebb gond.

KÉM/felnőttebb témák:
Egyrészt egyszerűen nincs szívem parlagon hagyni a KÉM számtalan, kezdő játékosoknak íródott modulját, másrészt azért a srácaim meglehetősen vad fiúgyerekek, élénk fantáziával, komoly fantasy „előélettel”, úgyhogy nem aggódom a harciasabb, S&S alapú kalandok miatt sem.
Ez nyilván gyerekfüggő, amit ki kell tapasztalni, de én spec. a srácaimat különösebben nem féltem – meglátjuk mi jön és nem jön be nekik, de előre nem aggódok. Kiderül…

 

7-9 éves gyerekek? Riamos Tornya lesz a megoldás!

(OFF)Eh, azt igazán kiadhatnád már egy kidolgozott modul formájában – az egyik legizgalmasabb kaland volt. Nekem ugyan megvan a kézzel írt kalandvázlatod (ezúton is újra köszönöm), de maga a kaland/helyszín szerintem nagyon megérdemelné a kidolgozott modul formát, min. pdf-ben. Mondjuk én elfogult vagyok – az egyik olyan kalandhelyszín volt, ahol tényleg féltem, hogy mi vár ránk a köv. tükör mögött (/OFF)

 

Ha angolul is mehet, akkor In Search of the Unknown / Keep on the Borderlands alap. Illetve akkor tudok adni valamit privátban, ami szerintem tuti. [szerk.] Sőt, talán magyarul is!

Mindkettőre kíváncsi lennék, megköszönöm, ha elküldöd.
 

Szóval ez a kezdő gyerekek visznek több karaktert kissé meglepő, számomra ez még most is terhes kissé, a leegyszerűsített kísérőket nem lenne jobb, ha a mesélő vezérelné?

Felajánlottam, de határozottan visszautasították – mondták, hogy ők akarják vinni őket. Who am I to disagree?
Miért ne próbálják ki: ha bejön, akkor igazuk volt, ha nem, akkor legalább kipróbálták és gyakorlatban bebizonyosodott számukra is, hogy nem működik.
 

Helvéczia a kevésbé borongós (nem rém)mesés elemeket kiemelve jó lehet gyerekeknek. Egyébként a kölkök is szeretik az izgalmas kalandokat, nyilván nem muszáj a láncbikinis macák & kötésig vérben gázoló kultisták vonalat bevinni a játékba.
Az ördög pórul jár és hasonlók ellenben simán elférhetnek.

Gondoltam rá, de egyelőre a Helvécziánál „klasszikusabb” fantasy-vel szeretném indítani és a KÉM, mint rendszer üvölt a kezdő játékosokért.

Módosította tar242: 2019.06.12, 20:14

[Marvin]

(Igen, én is onnan pálgizáltam.)

[gabor_kovacs]

City of Greyhawk dobozban van néhány első szintű 1 oldalas kaland amik kevésbé erőszakosak.

Van szőlőhegy tündérsárkányal is 

[elGabor]

Az, amit leírtok, a Kazamaták és Kompániák 2e, róla meg Narmort kérdezzétek.

[Bulldy]

Egyébként nem lenne rossz ötlet egyszer összeállítani KéM-hez egy ilyen Starter Set Junior Editiont, és/vagy egy nagyon rövid és nagyon egyszerű kalandokból álló gyűjteményt készíteni.

Hátha majd a KéM2-ben! Elvileg ott az alap világ is klasszikus(abb) fantasy lesz, talán a rendszer is egyszerűbb lesz (én max a fegyver veszélyzóna, kritikus megerősítő dobás, kritikus szorzó dolgokat venném ki, elég, ha 20-on max sebzést okozol).

Kell bele pár, akár fekete-fehér, "fenszi" rajz és jó is.

Kaland szintjén a Savage Worlds "egy-lapos-kaland" -jai jó ötletek. Ami le van írva, az 1-2 óra alatt lejátszható, de meg van bennük a potenciál, hogy a mesélő hosszabbra bővítse.

Bulldy

[Garaboncias]

Egyébként nem lenne rossz ötlet egyszer összeállítani KéM-hez egy ilyen Starter Set Junior Editiont, és/vagy egy nagyon rövid és nagyon egyszerű kalandokból álló gyűjteményt készíteni.

[Bulldy]

A vanilla fantasy tökéletes nekik. PG12+ már 7-9 éves korban is belefér, főleg, ha a mesélő - mint szülő - tudja, hogy miből fér bele több, miből kevesebb. Az én lányom pl. a horror elemekér van oda már a kezdetektől. (Mondjuk 4 éves kora óta boncmester akar lenni...) Amikor ott a barátnője, akkor ezt vissza kell venni, mert neki az teljesen nem gyere be, neki sárkányok kellenek meg griffek.

Bulldy

[Orastes]

Helvéczia a kevésbé borongós (nem rém)mesés elemeket kiemelve jó lehet gyerekeknek. Egyébként a kölkök is szeretik az izgalmas kalandokat, nyilván nem muszáj a láncbikinis macák & kötésig vérben gázoló kultisták vonalat bevinni a játékba.

Az ördög pórul jár és hasonlók ellenben simán elférhetnek.

[Marvin]

(A szerepjáték tanít, szórakoztat és az életre nevel! Dobjál egyet, ja nincs meg, akkor meghaltál, hát tudod szerepjátékosnak születni kell, továbbá a hülye is tudja, hogy dungeonban a tolvaj vagy a csapdakereső töltelék megy előre!)

 

Szóval ez a kezdő gyerekek visznek több karaktert kissé meglepő, számomra ez még most is terhes kissé, a leegyszerűsített kísérőket nem lenne jobb, ha a mesélő vezérelné? Az átlag KéM kaland valóban inkább s&s-gyökerű, és a műfajjal járó belezés, mérgezés, aljaskodás és láncbikinis macák nem biztos, hogy mind gyereknek valók, én valami meseszerűbbel próbálkoznék, pl. a szomszéd faluban mindenki lóvá változott, mert egy tolvaj pont a kútba öntötte a varázslótól lopott, nem kívánatos szajrét, vagy a szőlőhegyen szüretkor részeg leprechaunok, pixik és tündérsárkány (faerie dragon) randalíroznak stb. 

[elGabor]

7-9 éves gyerekek? Riamos Tornya lesz a megoldás!

 

Ami epizódikusan mesélhető, az szerintem mehet, tehát pl. egy nagyobb dungeon-kaland is működhet, részletekben. Ezzel együtt, a K&M anyagai szerintem témáikban és problémafeldobásukban is felnőttebbek (ez nem értékítélet, csak a tények rögzítése - sok mindenre gondoltam anno, de erre a szempontra nem). A Menesztratosz-Iskola és az Áldozati Bárány tényleg jó opció, meg talán a Patkányfogó is. A friss Vashundara Bája, esetleg megfelelően tálalva a Békák Temploma is működősképes választás. Esetleg még Szipolyok Yukumban?

 

DE felhívom a figyelmet a Kazamaták és Kompániák segédanyagaira, köztük a Kazamata magazin anyagaira. Ezek általában kisebbek és befogadhatóbbak.

 

Ha angolul is mehet, akkor In Search of the Unknown / Keep on the Borderlands alap. Illetve akkor tudok adni valamit privátban, ami szerintem tuti.  [szerk.] Sőt, talán magyarul is!

Módosította elGabor: 2019.06.11, 18:54

[galu22]

Kérdésem a következő: mesélői (ne adj' isten apai/ gyerekeknek mesélő mesélői) tapasztalatotok alapján sorrendben melyik modulok lemesélését ajánlanátok a fenti teljesen 1. kalandos játékos (7,5 és 9,5 éves fiúgyerek)/karakter kombinációknak - tehát melyik modullal kezdjem, mi legyen a második, a harmadik stb. (nekem már van egy hozzávetőleges lista a fejemben, de nem akarok senkit befolyásolni):

 

 

Nem véletlenül 45 perc egy általános iskolai óra, kábé annyit tudnak érdemben figyelni.

Szerintem ami nem fér be másfél órába (kis szünettel), azt el kell felejteni. A KéM modulok közül szerintem mind ide tartozik.

 

Cserébe ilyen 2-3 jelenetből álló meséket bármikor ki tudsz találni. 

- kell egy rövid (~5 perc) jelenet, hogy felkeltsd a srácok figyelmét

- kell egy bemelegítő probléma, amit úgy oldanak meg, ahogy akarnak (~az első 45 perc)

- egy új probléma, amit lehet kicsit bonyolult valamilyen szempontból

 

Meséltem kicsiknek, ennyi bőven elég szokott lenni.

Egy óriási harcsa levadászása után a szomszéd várúr követeinek fogadása kb. két órában.

Ha van saját ötletük (pl. szerezni kéne egy hátast), azzal is el lehet játszani fél-egy órát simán.

 

 

Tekintetbe véve, hogy két viking van, jól működhet a "minden alkalom egy új sziget" módszer, mint az Aranygyapjúban

Módosította galu22: 2019.06.11, 18:37