Ugrás tartalomhoz


Fotó

Stonehenge


  • Válasz írásához lépj be
602 hozzászólás érkezett eddig

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.08.09, 20:34

*Csattanak a botok, újra is újra, előbb csak egy kis puhatolózás, majd egyre keményebb és teknikásabb ütések, próbálkozások következnek a boszorkától. A másik nő csak védekezik, hagyja kibontakozni a másikat, de azért néha néha egy egy apró közbeszúrással próbálja megzavarni. Végül olyan 2 percnyi próbálkozás után apró szünet következik be, mikor szuszogva már egymást figyeli.*
- Nem rossz, nem rossz...de most én jövök.*Mosolyodik el a fiatalabb, hagyva még pár pillanat pihenőt az idősebbnek, majd támadásba lendül. Egyszerű támadások és technikák, a boszi még védi és hárítja őket, majd ahogy egyre bonyolultabban és gyorsabbak lesznek, akad már gondja és kap egy egy csapást ide vagy oda...pedig tisztességesen helytáll. De hogy ne maradjon nagyon alul, ő is támadni próbál, így lassan egy kis adok-kapok alakul ki a vasalt fák csattogás közben, ahogy a vérmes hölgyek egymásnak feszülnek.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.08.04, 18:42

*Jóval távolabb, talán 2-3km de még a füves, rétes részen, lassan vibrálni kezd a levegő, kicsit áttetszővé válik, hogy végül, a túloldalon egy erdő sejlődjön fel és 2 ember lépjen át rajta. Az egyik 40 körüli, amolyan gyakorló ruhában van, nadrág, szűk, de kényelmes felső, hogy ne akadályozza de ne is foghassák meg, átlagos magasság, oldalán hosszú kard, kezében egy hosszú egyszerű bot. A másik már nem ennyire fiatal, 60 köürli, hosszú, jellegzetes hófehér haj, hosszú szoknya, kicsit szorosabb felső, kezében neki is egy hosszú vándorbot féleség, oldalán egy rövidkard. Mindketten a gyengébbik nemhez tartoznak, igaz, a gyengébbik most őket látva nem biztos, hogy helytálló. Távol mindentől és mindenkitől, semmitől sem zavarva ideális hely egy kis gyakrolásra...inkább testmozgásra. Néhány lépésre megálnak egymástól, egymásra mosolyognak.*
- Biztos ezt akarod Ada? Tudod, hogy jobb vagyok nálad...
- Igen és nem baj...nem árt ha gyakolottabtól tanulhat az ember úrnőm.*Hangzik a válasz és pár lépéssel maga elé tartva a hosszú botot már támad is a vén boszorkány.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.02.08, 14:50

*Megint néhány hónap telt el, mire visszatért ide, de ez már így szokás. Egy pillanatra elidőzik, mielőtt a monolitok közé lép, majd ahogy lassan 2 évtizede, az oltárhoz lép, megérinti, szemét lehunyva imádkozik úrnőjéhez...vagy éppen beszélget vele.
Most más célból jött, de úrnője engedélye kell hozzá, igaz, úgy reméli, nincs miért félnie a választól. Szemei lassan kinyílnak, orcáján egy halovány mosoly, ahogy meghajol, homlokával érintve az elkopott, ősi oltárkövet.
Mint mindig, az ősi monolitok jönnek, megérintve, megsimítva őket, egy pillanatra megállva, picit koncentrálva. Egyiket a másik után, végigjárva őket, míg az utolsó után lassan a képzeletbeli kőr közepére sétál. Láthatóan nincs ott semmi, mégis...kezét előre nyújtva, maga elé figyelve koncentrál, de ajka mozdulatlan, talán nem is varázsol. De valami mégis történik, a levegő picit vibrálni kezd, megsűrűsödik, míg lassan egy boszorkány magas, egyszerű, de mégis furcsa bot jelenik meg. Ujjai rákulcsolódnak, lassan elemeli a földtől. A varázsbotja...ahogy régen tekintett rá, hatalmának fizikai megtestesülése...immár újra vele van...mert úgy érezte, itt az idő, hogy újra vele legyen...
Nagyot sóhajt, homlokát a bothoz érintve lehunyja a szemét...majd ahogy jött, de előtte meghajolva az oldtár felé és érintve azt távozik, hogy a közeli erdő egy árnyékán át távozzon...és otthon az ég csillagjainak fényében, újra megismerje önmagát és a varázsbotját.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.17, 12:12

*Felviradt a kornázás napja és az ország kicsi és nagy ünnepel, talán picit a világ is...csak ő nem, ő most máshova megy, talán menekül...Egy picit most el a világ és a dolgai elől, a pompa és az az mögöt megbúvó dolgok elől...ahogy az a falu is...megmenekült de....
Lép elő az erdőből és megy a természet legősibb oltára felé. Mikor odaér egy pillanatra megáll, körbenéz, míg végül belép...a szeme elidőzik az oltáron a monolitokon, végül a monolitok felé indul el, megérinte aprón mind, majd végül az oltárt. Picit eljátszik az ujja a kövön, figyeli milyen ábrát is rajzol ujja ösztönösen ami egy egy egyszerű virág. Elmosolyodik, majd a kezeit, ujjait az oltárra téve lehunyja a szemét és csak figyel. Figyel az ujjai alatt meghúzódó kőre és amit rejt, figyel a belsőjére. Apró nyugalom, mit oly régóta érzett, és érzi ezt a világban is...talán ma tényleg ünnep van, mégis számára oly távoli az a valami már...oly régóta otthagyta azt az életet és mindent ami vele jár, és bújt el az erdő mélyén, az új generáció és a csöndes életet választva...maga mögött hagyva mindent amennyire lehet...Ahogy a múlt sem kereste őt...hogy mi történik ma, azt is csak hallomásból, innen-onnan tudták meg...de jól van ez így...ahogy azt is, mit rejt a holnap, mit rejt a holnap éj....csak azt nem tudja, neki mi szerepe lehet benne...van-e szerepe.
Lassan bandukolnak a percek, ahogy így áll, és elbújik a fizikai valóság elől, de idővel lassan visszatér. Meghajol, homlokával érinti a követ, úrnőm...suttogja, majd újra körbe a monolitoknál megérintve őket, hogy végül, mint nem egyszer már, kislányként üljön az oltárkőre, és úgy figyelje a tájat, az eget és gondolkodjon magán és a jövőn...
Végül beesteledik, és ahogy feljönnek a csillagok, ő is elindul arra, amerre talán mennie kell...meglesni azt az utcabált észrevétlen.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.07.20, 10:46

* Hosszan telnek a percek, míg ott térdel és... és megtudja mindazt amit kell, megérti, megérzi mi az mi miatt ébrednie kellett és hogy mi dolga lesz...hogy szolgáljon....

Talán egy negyed fertályóra múlva nyilnak ki szemei és meghajol az oltár előtt homlokával érintve a követ.*

Szolgállak úrnőm és vigyázok a világunkra.

*Suttogja csöndesen majd feláll és nagyot sóhajt.
Számba veszi a fejében lévő varázslatokat, ha kell újatt választ, gyorsan tanul, majd hogy kész, lassan körbejár és megérinti a monolitokat, mire az amelyiket megérinti csöndesen de halhatóan felzúg.
Sietnie kell, tudja jól, így a varázslatokba kezd, hogy védje magát, majd a kőrből kilépve egy hosszabb varázslat után eltűnik.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.07.20, 00:48

*Felébred...
Álomtalan nyugodt álomból ébred valamikor az éjszaka.
Nyugtalan, tudja, érzi, nem véletlen, hogy felébredt...
Mintha a lányai is itt lettek volna és próbálták volna felébreszteni, mintha ezt álmodta volna, de most...nincs itt senki...
Hány nap telt el....
Néz körbe míg fejében még/már cikáznak a gondolatok...
És még valami...
Egy régen nagyon nagyon régen nem érzett valami, mit már el is felejtett....
A mágia...
A mágia hatalma...
Ott van benne...
Magában érzi, azt amiről lemondott....
Furcsa...nagyon furcsa...
Fél...fél önmagától...
Már el is felejtette, hogy egyszerű halandóként is mily hatalma van....
Lehunyja szemeit és figyel...önmagára...rendezi a belsőjét a lelkét...egy apró gyakorlat.
Majd hogy megnyugvást lel nagy nehezen, ideje hogy ne az oltáron üljön, hanem megdja a tiszteletet.
Leszáll, letérdel.
Kezeit az ősi kőlapra teszi, végigsimít rajta, majd szemeit lehunyva ajkai szótlanul formálják az ima és litániák ősi szavait.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.06.03, 22:52

*Lassan megy egyiktől a másikig, arcán sokszor érzelmek jelennek meg, néha mintha meginogna, de mindig talpon marad. Mikor a tizedik monoliton is búcsúzóul végighúzza a kezét, nagyon fáradtnak érzi magát.
Nem mond semmit, csak az oltárhoz megy és áll....
Fejében a godolatok cikáznak, csak kívülről nyugodt.*
Még...még nincs rám szükség....*suttogja halkan*
Talán még nincs....*suttogja újra, majd egy pillanatra megrogy*
Látod...nem vagyok a régi már úrnő....*támaszkodik az oltárra.*
Adj egy kis...időt....*suttogja, majd felül újra az oltárra és ahogy van, el is dől.
A rég nem tapasztalt dolgok és rituálé teljesen kimerítette a testét, nem készült erre, így tetse hogy nyugalmat lelet, már meg is követelte ami jár neki...a pihenét, az alvást.
Így zuhant nyugtató álomba az oltáron, a monolitok közt, ott ahova tartozik és tartozott....úrnőjéhez és urához.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.05.26, 11:56

*Elindul lassan, a monolitok mellett, egy apró mozdulattal megérinti, aprón megsimogatja őket, úgy ahogy régen tette. Körbe, mindegyik mellett, mindet érintve, míg vissza nem ér az oltárhoz. Ott újra végighúzza ujjait az ősi kövön, majd az apró tenyeret az oltárra téve, lassan lehunyja a szemeit.
Nagyon sóhajt, régen járt itt, régen tett ilyet, mégha nap mint nap, valahol az erdő mélyén megteszi ugyan ezt...Itt mégis más..nagyon más..
Lassul, egyenletes lesz a légzése, ujjai néha néha megmozdulnak, ajkai mintha néha szavakat formálnának. Nem mozdul, csak áll, hajába néha néha belekap a játékos esti szellő. Végül elindul, és csukott szemmel, odamegy mindegyik monolithoz, kezét a felületükre teszi és hosszan, hosszan áll előttük...talán beszélget velük.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.04.21, 18:02

*Mint mindig, az erdőből bukkan elő az apró hófehér hajú hölgy, vagy inkább lassan már anyócska, ahogy a szenrély fele tart. Maga sem tudja miért is van itt, hisz egy jó ideje nem járt már erre, egy picit talán kerülte is, de így hogy a nap lassan estébe hajlik, most eljött ide.
Egy pillanatra megáll a kövek körén kívűl, majd belép, körbenéz, egy pillantás át a körön, egy apró mosoly, hogy végül...nos ilyet se tett még talán senki, de ő biztosan...felül az oltár kövére és lábát aprón lóbálva...csak van.

Itt vagyok, miért hívtál?
Mondja ki hangosan a kérdést, ami inkább költői mint valós, hisz tudja, senki sem hívta, ő maga jött...egy kérdés önmagának...
Most valahol inkább egy kislány, egy fiatal lány, aki önfeledt és bohó, semmit sem tisztelő, pedig...pedig nagyon is tudja jól, hol van.
Hosszan, hosszan telnek el így a percek, nyugalomban apró madárcsicsergésben, ő csak nézelődik, mintha picit várna valakit, vagy csak így elvan magában.
Végül, mintha elunná a várakozást, orcáján újra egy apró mosoly jelenik meg, és ujjait finoman végighúzza az ősöreg oltárkövön, melyen épp az előbb ült.*

Enar

Enar

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 159 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2011.12.17, 05:18

Nesztelenul lepked a fak kozott, neha meg-meg erintve egy-egy tolgyet, bukkot...regi ismeroseit simogatva. Arcat elrejti a csukja, meg a kora hajnali sotet. Lassan a tisztas fele kozelit, hatarozottan, ovatosan elhajolva a fele nyulo agak elol, jol ismeri a terepet. Igaz kisse megvaltozott azota, hogy itt jart.
A tisztashoz erve megall, csendben nezi a sotetben halvanyan derengo koveket...s fura szomorkas mosoly jelenik meg arcan, mely szinte semmit nem valtozott azota...miota is? Par ranc megis elovillan huncutul mar a szeme sarkaban, ha mosolyog, de ez nem ront, inkabb meg baratsagosabba teszi megjeleneset. Nem lep ki a fak alol...csak all, s hallgatja a termeszet csendjet. Ismeros erzesek villannak at rajta. Lehajol, mindket kezevel vegigsimitja az elotte elterulo nedves fuvet, majd mintha arcot mosna, nedves kezevel lassan hatra tolja a csukjat. Feltekint, az egre, de a csillagok elrejtoztek ma elole, kiontott medrebol a kod, es elarasztja a tajat, lassan hompolyogve. Varazslatosabba teszi, ugy tunik.
Lassan, minden lepest elvezve, Enar korbejarja a tisztast, kozben regi, ismeros hangok, beszelgetesek jutnak az eszebe. Nevetesek...halal sikolyok...kejes sohajok. Ismeros es elfeledetnek hitt arcok sokasaga ozonlenek elo agyanak valamelyik rejtett zugabol, furcsa ossze-visszasagban. Szepek, mosolygosak, csontvaz harcosok, kik minden eloitelet elenere, megbizhato baratokka valtak, nekromantak, gnomok, varazslok, orgyilkosok, barbarok... Es nevek villannak lepese ritmusara... Lucinda, Oni, Ada... Deatre, Mid, Silmeniel, Xellos...es sokan masok
Hirtelen megtorpan. Mintha megvaltozott volna valami a csendben. Zajnak nem nevezheto hullam soport vegig a tajon, de megis erzekelheto valami, amire az oz is felkapja a fejet, vagy az avarban keresgelo eger megdermed. Igy all Enar is par pillanatig, feszulten, mozdulatlanul, aztan a fejet a tisztas fele forditja, nem erzi veszelyben magat, habar tudja, hogy most mar barkinek, betolakodonak tunhet, ezert jobb, ha nem veszi eszre senki. Meg egyszer vegignez a kodfatyolba burkolozo tisztason, majd egy vidam sohajal hatat fordit az osi koveknek, melyek, mintha ratekintenenek es regi ismerosuket udvozolnek...talan ha lenne kezuk, meg integetnenek is utana, jo utat kivanva. De mindez csak egy pillanat, mert, ugyanugy, ahogy megjelent, ugy tunik el a fak kozott...akar a mult arnya, mely neha kisert a jelenben.

Gilril

Gilril

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 24 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2010.08.14, 23:13

// Lardeneth //


*Éjszaka. A Hold barátságos fényének kíséretében tér vissza a tauren. Abban a napszakban, mikor hite szerint a Földanya jelenléte a legerősebb. Mélyeket szippant a levegőből, mintha így akarná magába szívni a hely csendjét, nyugalmát…

… s főleg annak erejét. Hisz a környező erdőket az életet romboló démonok, a megtestesült Pusztítás gyalázza folyamatosan, és napról napra egyre nagyobb pusztítást véghez véve. Sajnos túl sokan vannak. Nem tudja egyedül megállítani a betolakodókat.

A monolitok között lévő kis oltárnál fél térdre ereszkedve, fejét kissé lefele, a föld felé billentve könnyít a szívén, s beszéli el a köveknek bánatát. Részletesen beszámol a métely rágta földről, az elrohasztott, széthasított vén fákról, a fertőzött erdőlakókról, a szenvedő, majd tömegesen elpusztult állatokról. Hangjából kicseng a düh, a tehetetlenség. Hisz hiába segített a pusztulás helyén már itt-ott az életnek újra megtelepedni, a démonok tevékenysége gyorsabb, és egyre nagyobb területek sebződnek meg.

Egyedül nem tudja felvenni a harcot a démon hordával.

Hátrébb csusszan, hogy az általa rajzolt jel, a stilizált mancs és sarló alakú Hold legyen most előtte. Végigsimít a domborulaton lágyan, majd összpontosítani kezd. A Sas Szellemét, egyik totemállatát szólítja meg. A madár áttetszően, kékes színnel rajzolódik ki előtte, folyamatosan felépítve az élőlény körvonalait, miközben a tauren a nemes állat lelkének is elmeséli, miért zavarta meg, s miért van szüksége a segítségére.

A tauren beszámolója után a szellemlény némán felkiált az ég felé széttárt szárnyakkal, osztozva a druida fájdalmában, majd a Földanya kegyelméből, a Sas Szelleme hajlandóságot mutat, hogy teljesítse Lardeneth kérését.

A tauren fölállva, kinyújtott karral, tenyérrel felfelé emeli meg végtagját, s csendes, alázatos szavakkal ajánlja fel saját energiáit totemállatának, hogy az küldetésében sikerrel tudjon járni. A Sas, elfogadva a felajánlást, belesuhan a tauren testébe. Körbetekergőzik, átjárja a druida lelkének minden szegletét, miközben magához veszi az élőlény energiáit.

A „leszívástól” a hatalmas tauren meginog, mintha a föld alatta épp készülne kicsúszni patái alól. A hírtelen jött kellemetlen érzéstől a druida szédülni kezd, s pár másodperc múlva megint a földhöz közel kerül, összegörnyedve. Hogy ne kerüljön teljesen a földre, pillanatnyi támasztékként az oltárt használja.

A Sas távozik a druidából, szellemteste lassanként újra felépül a magasban. Végül a szeleket meglovagolva útjára indul, hogy teljesítse Lardeneth kérését.

Gyorsan szétoszló, kékes füst csíkot húzva maga után távozik a Stonehengetől, hogy felkeresse Terália druidáit, természet papjait, erdőjáróit, s mindazokat, kiknek szívügye a Földanya, a Természet, az Élő védelme. Hogy harcba, s Stonehenge-hez hívja őket.
A Sas Szelleme ennek megfelelően megjelenik a természet barátainak, s képekkel, gondolatokkal átadja a tauren által tapasztalt szörnyűségeket, majd mindjüket egy közös pont felé, a Stonehenge-hez irányítja. Üzenetének átadása után, mint kámfor tűnik el a néző szemek elöl.

Lardeneth, küzdve az ideiglenes homályos és kettős látás zavarával, míg tudja, s legfőképpen míg képes rá, tekintetével követi a szellem röptét, miközben a Földanya áldását kéri annak útjára. Majd átadja magát az ürességnek, hisz a gyengeség és fáradtság óriási teherként nyomják lefelé testét és elméjét, melynek végül nem tud tovább ellenállni. Csak reméli, hogy az ősi monolitok vigyázzák több napos pihenését álmában, majd idővel ébrenlétében is. *

Módosította Gilril: 2010.08.14, 23:14


Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2010.07.17, 17:59

*Ahogy a tauren, úgy a természet is érzi az ő jelenlétét, bár kissé talán idegen számára, hisz nem e világról való, hanem máshonnan, de ahogy átjártja egy pillanatra a férfi testét a természet hatalma, az már tudja, hogy nem kell félnie tőle.

A jelek felrajzolása...talán elhamarkodta a tauren talán nem, elsőre nem is sikerül a jelet elkezdeni, ahogy csak türelemmel és hosszú munkával sikerül befejeznie, közben végig olyan érzése van, mintha figyelnék, mintha átkutatnák, no nem a ruháját vagy külsőleg, hanem belül vagy a lelkét, nehéz ezt megfogalmazni ha meg lehet egyáltalán. A jel elkészül, készítője aprón megfáradva, de ahogy az eskűt és fogadalmat kiejti ajkain, és a jel felvillan, a monolitok is felzúgnak egy pillanatra.

A természet, ha vonakodva is, de elfogadta az önkéntes szolgáját és hogy vigyázza a szent helyet. De egyben még valaki értesült a dologról, és mikor a tuaren elégedetten lassan eltűnik a fák között, egy másik alak jelenik meg oldalról, szinte hangtalanul haladva a kis mezőn, min a hely áll.
Egy törékeny, csöpp alak, egy vékony köpeny van csak rajta, ahogy magabiztosan a monolitok közé lép az oltárt vizsgálja, egy apró gyertyát gyújtva, hogy lásson a csillagok alatt.
Felfedezi az apró jelet, végighúzza rajta finom kezét, de számára semmit nem mond viszont ha itt van...
Kezét az oltárra teszi szemét lehunyja. Hosszan, hosszan áll így, egy rövid időre apró kellemes zúgás telíti meg a levegőt. Végül kinyitja szempilláit és a jelre néz, végighúzva újra ujjait rajta.

- Üdvözöllek nálunk, idegen, természet szolgája.*Mondja csöndesen a jelnek és elmosolyodik.
Szép lassan körbesétál, megérintve egy pillanatra a monolitokat, lehunyva a szemét, egyiket a másik után.*

- Az úrnő így döntött, hát legyen így.*Mondja még mindig mosolyogva, majd az oltárhoz, megy homlokát a kőhöz érinti, érzi annak hűvösét és mintha egy apró érintést is érezne ott.*
- Lányod és szolgálód vagyok, neked születtem, és vagyok, míg lennem kell ezen a világon.*Suttogja csöndesen a szavakat, felemeli homlokát, végighúzza kezét az oltáron, és ahogy jött, csöndesen az árnyakon át, elhagyja a helyet.*

Gilril

Gilril

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 24 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2010.07.05, 18:50

// Lardeneth //



*Az eredmény mosolyt csal ki pofájára, s szívét átjárja a boldogság ismét. Igaz, eddig is érezte a Földanya jelenlétét e messzi tájon, de örül, hogy itt is még olyan erővel van jelen, hogy tudjon szólni a halandókhoz. Jelen esetben most éppen specifikusan ő hozzá. Ezt jelnek és megerősítésnek veszi kitűzött feladata véghezviteléhez. Bólint még mindig zöldesen izzó szemekkel válaszul, nem mintha bárki is hangosan szólt volna hozzá.*

- Ahogy fivéreim és nővéreim szerte a világban, itt maradok, hogy e területen őrizzem az egyensúlyt, gondozzam és gyógyítsam az élőt, s visszaállítsam a természet méltó helyét az itt élők tudatában. Szellemek, adjátok erőtöket, ügyességeteket, bölcsességeteket, hogy így lehessen! –

*Szól a körülötte lévő kövekhez, majd az oltár előtti területen jobb kezének ujjai segítségével és némi mágiával, lassú mozdulatokkal elkezdi beleformálni saját jelét. Először egy medvemancs stilizált rajza körvonalazódik ki halványzöldesen pislákolva az éjszakában a tauren ujja alatt. A karmok az oltár felé néznek. *

- Én, Lardeneth, mostantól… -

* A medvemancs alá odakanyarít egy sarlóvá fogyott holdat is, s ezzel befejezi a jelet. *

- … e hely őrzője leszek! -

* Amint kimondja, az általa „rajzolt”, 20x20 cm-es négyzetben elférő, kifele domborodó mancs és hold egy pillanatra vakítóan felvillan, majd fokozatosan elhalványul, kialszik a zöld fény. A jel, mint kőbe faragott dombormű válik részévé a kövek együttesének.
Varázslata befejeztével lassan felemelkedik a földről. Az első lépést megtette. Nyoma marad a ténynek, hogy ő itt marad, hogy ő itt van. Ezzel legyenek tisztában mindazok, kik ellátogatnak ide. Akik jó, vagy semleges szándékkal jönnek, érezzék biztonságban magukat e jel láttán. Az ártó szándékkal jövők pedig teljenek el félelemmel. *

- Most még alszol. Érzem. Hmm…-

*Becsukja szemeit, s elmosolyodik, hogy egy pillanatra a pofáját cirógató nyári szellőt élvezze.*

- Hamarosan… Hamarosan másképp lesz. –

*Bólint lassan ígéret tétele közben. Majd megfordul, hogy visszatérjen az erdőbe komótos, döngő léptekkel. Az első fákat elérve visszafordul, hogy Mu’sha, a Hold fényében fürdő kő együttesre még vethessen egy pillantást. *

- Igen. Hamarosan másképp lesz! –

*Végül befordul az erdőbe. Hamarosan vissza fog térni, hogy felébressze a természetet, hogy az teljes pompájában tudja fogadni a híveit. De előtte el kell végeznie a taurennek pár előkészületet, s némi segítségre is szüksége lesz.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2010.06.23, 10:23

*A szólítás meghallgatásra talál, bár talán az idegen számára meglepő helyről érkezik...nem élőtől, nem a körben élő növényektől, hanem előről, hátulról, oldalról, körbe körülötte hallja a választ előbb csak egy csöndes zsongás kíséretében, mintha egy apró méhkas lenne a közelben, majd szavak nélkül érzékeli valahol a tudatában.
Nem szólal meg hang, vagy bármi más, csak egy pillanatra átjárja testét a hely hatalmának egy apró része, mely még így is felmérhetetlen egy egyszerű halandó számára, hogy utána több életet érezzen közel és távol, melyek őhozzá hasonlóan állnak a természet urához vagy úrnőjéhez.*


//Elnézést, ma nagyon nem megy nekem ez az írás, igaz, sosem kellett még itt ehhez hasonlót írnom bárki számára is, megfogalmazni az eddig nem megfogalmazottat.//

Gilril

Gilril

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 24 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2010.06.13, 18:41

//Lardeneth//



*Hosszú időn át pihenteti kezét a kis kő oltáron. Közben hallgatja a csendet, szinte bele is feledkezik a nyugalomba. Egy aprócska tücsök ciripelése téríti vissza a valóságba.
Nagyot sóhajt, magában elsiratja az édes üresség elmúltát, ám tudja, hogy feladata van, a pihenés túl nagy luxus lenne neki. Azonban még nem áll fel, s hagyja el a helyet, hisz még van valami, amit meg szeretne tudni.
Hátrább csúszik az oltártól, tenyereit kinyitott ujjakkal tapasztja az oltár előtti földre, majd szemei zöldbe fordulnak, ahogy koncentrálni kezd. A körülötte lévő élőt, a növényzetet próbálja megszólítani, hogy megtudakolja, ki vagy mi e hely őrzője.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2010.06.03, 10:16

*Az apró szentély mindenkit beenged, jót és rosszat egyaránt, talán csak a nem világi szülötteket, démonokat és hasonlót fajzatokat nem.
Így mintha csak sétálna az aki belép, nem érez semmit, csak a lelkében lévő apró ihletet, ahogy odabent sem történik semmi.

Ha valaki teljesen tiszta szívű a természettel és amolyan felszentelt szolgája, nekik, néha ritkán megesik az, hogy egy nagyon rövid időre felzúgnak lágyan a monolitok, ha érdemes rá.

Hogy most felzúgnak-e...talán csak a természet tudja.:nos:*

Gilril

Gilril

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 24 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2010.06.01, 21:34

//Lareneth//


*Habár előbbi tiszteletadásával akarta jelezni békés szándékát, és megértetni, hogy tudja, hol van, csak reméli, hogy a helyet figyelő erők nem veszik majd zokon következő tettét. Mély levegőt vesz, és egy pillanatra becsukja szemeit, mikor átlépi a monolitok alkotta kör határvonalát. Mintha csak egy másik dimenzióba lépne. Mintha a szárazföldről bukna alá a tengerbe.

Lassan kiengedi tüdejéből a levegőt, és ha továbbra sem ütközik az érzékelhetetlen figyelők akaratába, most az aprócska oltárnál térdel le. Óvatosan helyezi rá jobbját, mintha csak attól félne, hogy esetleg valami baja lesz a kőlapnak érintésétől. *

-Lardeneth vagyok, a Wildmane törzs szülöttje. Eljöttem szentélyedhez, hogy biztosítsalak, gyermeked nem hagyta el az általad kijelölt utat. Védelmező tekinteted óvja továbbra is mindazokat, kik kivívták áldásodat! Földanya, adj erőt és vigyázz reám utamon! –

*Halkan fohászkodik mély, a várhatóhoz képest mégis kellemes, búgó hangján. Végül feltekint a Holdra, amit ő a Földanya megtestesüléseként ismer, tisztel, s elmosolyodik. Örül, hogy e messzi tájon is van egy hely, ahol a hívek méltón adózhatnak szeretetükkel a természetnek.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2010.06.01, 20:03

*Bár a hely talán elhagyatottnak tűnik, talán egy picit elhanyagoltnak, de ez csak a látszat. Az érkező érezheti, hisz a természet őrzője, hogy nem egy "szempár" figyeli a helyet, ki éppen mikor, ahogy tudhatja nagyon jól, hiába tűnik olyan védtelennek maga a hely, az képes önmagára vigyázni, és ha kell, valaki vagy valami biztos a segítségére siet. De most csak béka, nyugalom és a Hold sugarai, a csillagok. Körbe 10 vagy talán 12 monolit (sajnos már nem emlékszem, utána kellene gondolnom/számolnom) és egy apró kopott jeltelen oltár.*

Gilril

Gilril

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 24 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2010.05.31, 22:33

// Lardeneth //

*Egy hatalmas alak körvonalazódik ki a monumentális kőépítmény közelében a holdfényes éjszakában. Bár nem ismeri e helyet, s nem is hallott róla még senkitől, mégis idevonzotta valami. Valami mélyen gyökerező, ősi, misztikus erő, az egyik legrégebbi, ami formálja a világot. Aminek őrzéséért ő maga is felelős, és amiért cserébe a Földanya is megajándékozta erővel. Igen, az itt érzékelhető nyers természet, mint egy mágnes irányította ide.

Ahogy egyre közelebb ér, úgy lassulnak léptei, puhán helyezi a talajra patáit, egyiket a másik után a szent földre, s közben a látvány bűvöletébe esik. Ám a monolitokból álló kőkörbe már nem lép be. Még nem. Előtte pár méterrel áll meg, utolsó lépteit remegő lábakkal tette meg. Lassan fél térdre ereszkedik, fejét lehajtja, füleit hátra simítja a nyaka irányába, tiszteletét kifejezve a hely előtt. Bal kezét letámasztja a földre, hogy érzékelhesse az ide összpontosult energiákat.

Lelkében szétárad a nyugalom és a béke, és ennek ő feltétel nélkül át is adja magát, élvezve minden percét. Szinte megrészegülve áll föl, miután elszálltak az utóbbi idők problémái gondolatai közül.

Ám ez az állapot nem tart sokáig. A tauren elszomorodik szívében, pofájára komorság ül ki. Egy ilyen hely, ahol ennyi szépség van ilyen kis helyre koncentrálva, vajon miért ily elhagyatott?*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2010.05.06, 17:31

Az őszből tél lett a télből immár tavasz, hogy ily hosszú ideje nem járt erre, hogy a mindennapi élet ennyire elfoglalta, picit el is felejtette vele valaha hova is tartozott.

A kellemes tavaszi napsütésben sétál az ódon monolitok közé, oda, ahol minden ápolt és szép, mintha valaki gondozná, egy figyelmes, gondos kéz. Az oltár is a régi, viharvert kőlapok, nagyon nem több, ahogy halványan érzékeli hosszú konventráció után a kőr közepén lévő valamit is.
Körbejár, megérintve a monolitokat, de most nem beszélget velük. Végül mégis csak az oltár elé térdel, kihúzza magát, kezeit az oltárkőre téve....talán koncentrálni, talán imádkozni kezd vagy épp egyik sem vagy mind a kettő. Talán most mindegy is, lényeg, hogy itt van, és talán újra többet jár majd ide, hogy a természet és a világ újászületett.

Hosszú percek, egy gondterhelt pillantás, majd ahogy jött az erdő fái közt eltűnik.


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]