Ugrás tartalomhoz


Fotó

Stonehenge


  • Válasz írásához lépj be
602 hozzászólás érkezett eddig

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2009.09.19, 22:08

*Éjjel....a csillagok ragyognak csak bágyadtan az égen, ahogy egy alak lép ki az erdő sötét árnyai közül és indul el a monolitok felé.
Ann az, a vén hölgy, hisz ki más járkálna évek évadján erre. Szaporán szedi lábait, majd hogy a monolitok közé ér lelassít, meghajol az évszázados oltár előtt. Fordul is már meg és nézz körül, mintha keresne valamit...valamit mi itt van, de senki sem láthatja...senki csak ő...számára nagyon is látható, szinte vonzza most a szemét. Egy bátortalan lépés, majd még egy és még egy, míg lassan a monolitok köre közepe körül lassan körözni kezd, egyenesen a levegőbe a semmibe nézve...Keze indul meg bátortalan a valami felé, lassan apránként, miközben ő maga nagyokat sóhajtozik...egy pillanat...egy hosszú pillanat, míg megáll a tapasztalt kéz, egy hosszú pillanat, míg a pillák lecsukódnak, a lélegzet egy pillanatra megáll...csak áll, ahogy egyik pillanat követei a másikat, a pillanatból másodperc lesz a másodpercekben lassan elsuhanó idő...
Pillák rebbennek, barna, kedves szemek pillantanak az éjben, a valamire, mi előtte áll. Óvatosan, lassan simít végig rajta, valami előtte álló ródon vagy pálcán, talán hozzáérve, talán nem, s hogy egy nagy és mély sóhaj hajtja el ajkát, megfordulva meghajol az oltár felé, úrnője hatalmának fizikai jelképe felé, és elhaladva mellette, finom kezét végighúzva a töredezett kövön, a csillagok közt lassan eltűnik.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2009.08.15, 19:27

*Egy apró alak lép elő a fák közül a monolitok felé tartva. Hosszú hófehér haj, mely a hátán pihen, halványkék nyári ruha, a derékon egy piros övvel megkötve. Mikor eléri a monolitok vonalát egy pillanatra megtorpan, majd biztosan lép már közéjük, csak egy egy pillantás, nem több, mivel kedveskedik most a tömböknek. Az oltárhoz lép, le is térdel elé, mindkét kezét a százados kövön tartva, melyet az idő és időjárás vasfoga is megkezdett.*
- Leányod és szolgálód eljött hozzád.
*Mondja ki a szavakat, hisz nincs mitől félnie vagy tartania eme helyen, szempillái is lecsukódnak, és mintha aludna, pihenne, elméje mélyére bújik. Kezei az oltárkövön nem mozdulnak, pedig a percek lassan követik egymást, és mire mozdulnak ujjai, és nem csak egy aprót hanem ölébe helyezi őket, nem egyszer elszámolhatott volna már bárki, ki tud százig.
Szemei lecsukva, csak ül, kissé elhelyezkedve, arcát, ruháját a nap sugarai cirógatják, ahogy a környéket, hisz a fék ehhez messze.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2009.02.01, 19:18

*Lassan lép elő a fék közül, és a monolitok felé tart. Fáradt, nagyon fáradt, hosszú időt volt távol Auráliában a középső lányánál és...sok mindent megélt, és látott ott azon a más világon. Most fáradt...nem az utazástól, hisz azért semmit nem kellett tennie, kislánya talán már nála is erősebb varázsló lett és könnyedén nyitott kaput erre a síkra. Csak... valahogy mégsem pihenés lett ez a kiruccanás, vagy csak ő túl öreg már ilyenekhez...az meglehet....hisz nem ma született ő sem....
Kicsit elege van a világból, pihenni szeretne...és nem foglalkozni semmivel.

Belép a monolitok közé, és picit szertartásosan megérinti mind utána az oltár elé térdel imádkozni....Hosszan telnek a percek, imája és mondandója a gondolatok útján, remélve, hogy meghallgatásra találnak nem kevés...

Végül feláll, arca komoly, nagyon komoly, így indul el a monolitok közé, hogy kezét nyújtva megidézze a természet botját....egy ember magas egyszerű bot, végén egy egyszerű virágszimbólummal, melynek közepe üres.

Lassan megforgatja, végigméri a botot, majd saját tengelye körül forog egyet vele, mintha táncpartner lenne.*

- Túl vén vagyok én már ehhez....*Suttogja és a varázsbotot az oltárra teszi, majd mindkét kezét az oltárra és a botra téve koncentrálni kezd.

Szemmel nem látni semmit, inkább csak érezni...érezni ahogy szép lassan az energia, a mágia megfoghatatlansága körbelengi a nőt és az oltárt. Hosszú percek...talán egy szűk óra, ki tudja mennyi idő, mikor kimerülten áll fel a hosszú hajú nő, és kezébe fogja a botot, melynek közepén egy szivárványszín valami van, talán egy drágakő, talán valami más....de talán drágakő...

Lassan megérinti a követ, érezve a benne mindazt amit belézárt...A hatalmát..minden hatalmát...csak egy valami maradt...egy egyszerű rézgyűrű az egyik ujján...nem több....
Középre megy, a botot a földbe szúrja mire az lassan halványodni kezd végül eltűnik...csak ő tudja, hogy ott van, mert fogva még érzi...míg fogja. De elengedi, egy meghajlás az oltár felé, és elhagyja a monolitokat, hogy a fák közt eltűnjön...immár mint ember...és semmi több....*

Water_Lily

Water_Lily

    A Bársonyhangú

  • Fórumita
  • 316 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.10.06, 13:27

*Őszintén szólva valóban furcsa lehet, hogy itt van, hisz mostanában nem igazán ártja bele magát a környéken folyó dolgokba… bár, ez megváltozni látszik, tekintettel újonnan betöltött szerepére az udvarban. Adának viszonozza az apró puszikat, futólag megérintve a nő karjait, s még csöppet sem kopott meg a tisztelet, szeretet, mit régen is érzett az idősebb boszorkány iránt.*
- Szívből örülök, hogy újra látlak titeket.
*Jegyzi meg ajkain játszó, kedves mosollyal, mi mindig is jellemző volt rá. Jól esnek neki Nami szavai, de nem reagál rájuk, van, mire szükségtelen szavakat fecsérelni, s különben is úgy érzi, most sokkal fontosabb dolog miatt vannak itt. Erre utal a szomorúság is, mi az amazon papnő szemeibe költözik, s mibe kicsit talán a boszi szíve is belesajdul. Őt elkerülték a rossz dolgok az utóbbi években, sőt, teljesen nyugodt, mesébe illő élete volt két gyermekével, és természetesen a férjével.
Nami szavait hallgatva közelebb lép, és ha szabad, úgy kezét a nő hasára teszi, és lehunyt szemmel koncentrál. Persze, közben eljutnak tudatáig a szavai is, csupán most háttérbe szorulnak. Érzi, az ártó mágiát a magzaton, és felsóhajt. Elveszi a kezét, komolyan pillant az amazonra.*
- Ki akar neked ártani? Vagy még inkább apámmal közös gyermeketeknek?
*Nem kicsit lepte meg, hogy Diab a gyermek apja, de különösképpen nem zavarja a dolog, nyílván mindketten így akarták. Csak épp ez a rontás nem igazán hiányzott a képből.*
- Sajnálom, a rontások távol állnak tőlem… nem értek hozzájuk. Én is csak annyit tudok mondani, mint Ada. A legbiztonságosabb, és legjárhatóbb útnak a lélek bezárását vélem… és szívből sajnálom, hogy ilyen történt veletek.
*Sóhajt egy nagyot, fogalma sincs, hogy dolgozta volna fel, ha saját gyermekeiről kell így lemondania.*
- Azonban, ha a Káosz ellen bármiben tudok segíteni, úgy megteszem. S azt hiszem, párom segítségére is számíthatunk… A Vadászházban bármikor megtalálsz minket… mostanában csupán a családnak szenteljük napjainkat.
*Ha más nem, Lilyt megvédeni úgyis megfogja a férfi, bár kétli, hogy ne akarna harcba szállni a Káosz ellen. A boszinak pedig… úgy fest, fel kell elevenítenie a múltat, hogy megkopott tudásába némi életet leheljen.
Amennyiben akkor hangzik fel a mennydörgés, mikor ott vannak, felnéz az égre, megpillantva a villámot is, kicsit össze is rezzen...*

(OFF)Bocsi a késői reagért… valahogy nem megy az irkálás.(/OFF)

Módosította Water_Lily: 2008.10.06, 13:28


Kay

Kay

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 13 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.10.06, 09:23

* Mennydörgés hangja cikázik át a Stone Hange felett, szerteágazó villám hasit át az égen. Érezni egy ősi jelenlétet, ami a távolról figyel. Mintha magukból a kövekből áradna az ereje. *

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.09.05, 07:38

*Végigméri ő is Namit, de nem érez rajta semmit, mi mássá tenné, mint legutóbbi találkozásukkor. A hatalom, mivel rendelkeznek nem kérkedésre való és csak felfedi hatalmuk mások előtt..tudják ezt jól mindketten, így nem is mutatják meg bárkinek. A monolitok közt pedig biztonságban van Ada, tudja és érzi jól nagyon, így nincs miért kutakodnia Nami körül, vagy majd Lilyvel kapcsolatban.
Ahogy Nami valamerre néz, arra néz ő is, látva még valaki közeledik, s ahogy közeledik egy csodaszép hölgy varázsolódik elő a részletekből. Talán elsőre nem is, hisz ő is oly rég látta Lilyt de lassan felismeri benne azt a kis boszit, aki valamikor oly nagyon szeretet, tanítgatott. Csinos, igazi érett hölgy lett belőle és nem csak a külsőjén, önmagán is érezni az évek jótékony hatását...mikor a kislányból nő lesz...egy tudatos nő.
Elmosolyodik és két puszit ad hugának, lassan cirógatva meg annak arcát.*
- Hugicám, nagyon nagyon régen láttalak, és az idő csak érettebbé tett téged. Örülök, hogy így láthatlak.
*Majd Namihoz is fordul.*
- A szépség a fiatalságé, nézz csak rá Lilyre...Az én szépségem már egy érett nő szépsége, egy annak látszó illúzió, mi ritkán kellhet versenyre a fiatalsággal.
- Öregedni pedig én is öregszem, hidd el, csak kevésbé látszik meg rajtam, de öregszem...érzem, ahogy mindenki megérzi egyszer. Az évek száma pedig....már régóta nem számolom, mert úgysem hinném el én sem, és már követni sem tudtam a változásukat. Annyi vagyok, amennyinek látszom, ennyi pont elég. AHogy ti is annyi vagytok aminek érzitek magatok és amennyinek látszotok. Lily a fiatalság, Nami, te ugyancsak az érett, tapasztalt világlátott nő.*Jelenik meg ajkán egy apró mosoly, majd az amazonra figyel, hisz miért is hívta ide őket.*
- Hallottam a káosz erősödéséről, egyre többet, suttogja a szél, mi az ország messzi vidékeiről érkezik, beszélik az álatok, kik menekülnek....Érezni még nem érzem, de tudom ezekből, csak idő kérdése, ha kinyilvánítja igazi hatalmát.*Mondja csöndesen, lassan*
- Túl régóta vonultam vissza a világtól, és tértem vissza a régi életemhez...a világ dolgai immár nem érintenek engem, csak akkor, mikor a szeretteim és hugaim veszélyezteti...felnőttek ők is, tudnak magukra vigyázni...remélem....Tudod jól...az én időm már letelt....
- A harcban nem segíthetek, máshol van a helyem még....de ha eljön az idő, mellettet...*szakad meg a mondat egy pillanatra* én is küzdeni fogok azért amiért küzdenem kell...a világért....*Hangja nyugodt, valahol érzelmektől mentes*
- Ami a gyermeked illeti...bízz magadban és bízz a megérzéseidben...egy anya megérzései a legerősebbek.
- Segíteni pedig rajta....nem tudom....sosem foglalkoztam ilyennel, nem ismerek egy varázslatot sem, sem jót, de rosszat főleg nem. Egy gyermek a természet ajándéka, hogy lélek mikor születik meg benne nem tudom, de a természet tudja, mit csinál..semmi sem véletlen.
*Egy pillanatra elgondolkodik*
- Érzitek jól, ez a hely tiszta...te is Lily, hisz mióta beléptél a monolitok közé érzed a nyugalmad, és érzel valami zsibongást a bőrödön.
- Maradj ezen a helyen Namirelen, és pihenj, imádkozz, tisztulj meg és tisztísd meg gyermeked is. Ennyit tudok neked segíteni.
*Majd hosszabb csend végül lehet már épp a két nő beszél, mikor újra megszólal, hangja csöndes és hűvös*
- A lelket, ha már létezik, egy varázslattal egy drágakőbe zárhatod egy megfelelő varázslóval és akkor biztonságban lesz.*Újabb csend, látszik továbbra is gondolataiba merül, csak aprón figyel a két nőre.*
- Reinkarnáld....ha úrnőd megengedi.

Namirelen

Namirelen

    amazon prieri

  • Fórumita
  • 342 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.09.02, 14:21

*Mikor Ada végre megjelenik elmosolyodik. Hisz nagyon tartott tőle, hogy barátnője nem jön el. Hisz ismeri. Nem szól már az egyszerű világi dolgokba bele. De aztán Lily is megérkezik ami már nagyon megnyugtatja, hisz már őt is oly rég látta. Mindkettőjük felé meghajol Nami. Ők azok az emberek kik tiszteletet érdemelnek. Lily változását csak meghajlás után méri fel, aztán Adat is.*
-Water Lily. Nagyon megváltoztál azon idő alatt, mialatt nem találkoztunk. Te meg Ada! Mit is mondjak. Semmit nem változtál. Nem öregszel. De egy biztos. Az idő egyötök szépésgét sem fogta meg.
*De aztán mosolya eltűnik helyébe más lép. A szomorúság, hogy ismét ilyen gondok lépnek az életükbe.*
-Mint már biztos tudjátok a káosz erői megerődödtek. De én most nem teljesen ebben az ügyben kerestelek meg titeket. Segitséget szeretnék kérni. Gyermeket várok Diabolistól, de a magzatot megrontották. Ne kérdezzétek inkább miben vagyok benne ennyire biztos. Nem tudom miben nyilvánul meg a megrontása, de ebben szeretnék segitséget kérni. A gyermeket biztonságban akarom tudni. Vagy legalább a lelket, akinek talán ideje sem lesz megismerni ezt a világot.
És egy másik is lenne. A káosz erői felett úgy tűnik egy hatalmas harcos áll. Akinek hatalma még az enyim is túlszárnyalja. Segitséget szeretnék kérni. Bármilyet amiben segiteni tudtok. Nem várom el tőletek, hogy sodorjátok veszélybe magatokat bármely kérésem miatt. Igy, ha nem tudtok vagy akár nem akartok, nem kötelezetségetek. Csak egy régi barát kér titeket.
*Ismét meghajol a két nő felé.*
-Felveszem a harcot én is mint sokan mások is a káosz erői ellen. És a gyermek nem lenne biztonságban. De félek, a megrontás miatt vagy akár más miatt, de elvesztem.
*Lehet, hogy ismét az ki régen volt. De még is más. Már nem kivánja a harcot úgy még rég. De harcolni akar a barátokért akiket ismer. Hogy azok akik még ifjak legyen jövőjük. És, hogy az amazonok halálát ne lássa a káosz erői miatt.*

Water_Lily

Water_Lily

    A Bársonyhangú

  • Fórumita
  • 316 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.09.02, 13:01

Üzenetet kapott, egy régi baráttól, kit évek óta halottnak hitt, csupán fogadott apjától tudja, hogy valójában él a nő. Most, hogy találkozni kíván vele, és segítséget is kér, kicsit aggódik. Hallott sokfélét beszélni a kastélyban, és a környékén, a hírek eljutnak hozzá is, hiába jár keveset arra. Meglehet, túl nagy baj közelít most, és ki tudja, megbirkóznak-e vele.
Sosem járt még a monolitok között, mégis tudja, merre keresse... nem is tudja, hogyan és miért, de ez nem is lényeges, az életének egy bizonyos területére magyarázat aligha akadhatna.
Kék, földet seprő, kellemes anyagú, lágy esésű ruhát visel, mit a nyakában kötött meg. Mindig is csinos volt, de mióta némi szerephez jutott az udvarban, jobban kell ügyelnie a megjelenésére. Talán csupán a göndör, már-már fenekéig érő hajkorona az, ami emlékeztethet bárkit a hajdanvolt kis boszira. A lélektükrökből már rég más sugárzik, mit nevezhetnénk tapasztalatnak, talán bölcsességnek, de ne használjunk ilyen fellengzős jelzőket.

- Adarianna...
Apró biccentés Nővére felé, és el is mosolyodik haloványan, majd Namira pillant.
- Nami. Érkezik az újabb bólintás, majd a mosolya kiteljesedik, érezvén az amazonból sugárzó erőt. Vagy talán most már helyes annak szólítanom, akinek megismertelek. Namirelen. A viszontlátásnak szívből örül, csupán az aggasztja, miért kellett itt összegyűlniük.
- Szép napot mindkettőtöknek. Teszi még hozzá, és immár ő is benn áll a monolitok körében.

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.09.01, 21:13

*A percek telnek, lassan a nap is rója égi pályáját, minden nyugodt és csöndes, a helyt átjárja az a megfoghatatlan nyugalom és békesség és az energia.
Ha Nami vár, majd mégis elunja, mikor kilépne egy apró regést érez az egyik monolit irányából egy pillanatra, majd ha újra kilépne egy másikból...

Végül, ki tudja mennyi, de mennyi idő múlva, az erdő széléről egy alak közeledik a kőgyűrű felé, Nyugodt léptekkel, és ahogy egyre fogyik a távolság a helytől, úgy kezd egyre jobban kirajzolódni Ann alakja is. Egy halványzöld alapon kék virágmintás nyári ruhát visel, semmi mást, hófehér haja szabadon a hátán.
Mikor elér a kőgyűrű széléhez nagyon aprón elmosolyodik, majd meghajol Nami felé.*
- Kellemes, szép napot Namirelen. Már értem, miért hívott ide oly kitartóan a monolitok.
*Lép be a kőrbe, az oltárt megérinti, majd kíváncsian a nőre néz*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.08.28, 21:14

*Nagyon, nagyon régen járt a szent helyen, immár visszatért régi életéhez, mielőtt minden elkezdődött volna...tanít és segít...mint az aminek született...boszorkány....
Nem járt itt, mert nem volt rá szükség....a természet nem szólította, az imái pedig az erdő mélyén is meghallgatásra találnak...A Stonehenge pedig hosszú, hosszú ideje üres és kietlen, nincs ki belépett volna...és ha belép is, a természet figyel és csak akkor szól, ha kell...
Ha Nami már a régi, akkor érzi a hely szívesen fogadja, érzi ahogy a hely és a természet ereje lassan elönti őt, Ayra papnőjét. Nyugalom és békesség szállja meg ahogy nem egyszer, így telnek lassan a percek.*

Namirelen

Namirelen

    amazon prieri

  • Fórumita
  • 342 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.08.28, 11:01

*Egy fehér köpenyes alak tűnik fel a szent helyen. Tudja még csak szólnia sem kell Ada lassan megérzi ki is érkezett meg. Belép. Aki jelen van és ért is a magiahoz, de főleg Ada érezheti Nami vissza kapta régi hatalmát. Ismét papnő lett. Mikor beljebb lép lehatja a csuklyát és körbe néz. Kicsit meghajtja a fejét és köszön a természetnek mi körül veszi e helyet. Aztán vár. Mivel még valaki megjelenését várja igy még vár. Reméli Ada is megjelenik hamarosan. Hisz mindig itt tartózkodik reméli most is itt lesz.*~remélem tudtok segiteni és gyorsan.~*

_TrueLies (NPC/NJK)

_TrueLies (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2008.03.18, 01:14

*furcsa is volna ha zárva volna, mikor ilyen openair place ha jól tudja és látja :amccoy: *

*le is ül hát valahol a kőkomplexum közepefelé.... idővel vélhetően hanyat is dől majd, elmerülve a csillagok alakzatában a felhőtlen égboltra tekintve, lelkében szétárad a nyugalom és a béke érzése mindeközben*

//druids rulez// :)

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.03.11, 19:23

*A természet szentélye, mely nyitva áll bárki számára legyen bármilyen teremtmény, még ha nehezen is, de az intelligens halálontúliakat is megtűri, igaz sok jót ne várjanak itt.
A hely nyugalmat áraszt és egyben mágikus energiapont is...látszólag védtelen.
A környéken madarak, a monolitok vszázados nyugalommal, a fű zöld, amolyan érintetlen természet. Régóta kihalt, nagyon régóta már....most is csöndben áll, és várja a látogatókat....*

_TrueLies (NPC/NJK)

_TrueLies (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2008.03.10, 20:16

*Annyira hangulatember, és kiváltképp oly módon odafígyel megérzéseire és elméje illetve szíve legkisebb jeleire-rezdüléseire is, hogy valami megmagyarázhatatlannak hitt késztetés hatására, mintha csak alvajáró volna... KÖZELEDIK. Haladásának irányával sincs tisztában jelen állapotában, de eléggé erőteljesen ama kolosszális kőtömbök felé baktat, egyenlőre oknélkül. Lehet csak a kiváncsisága csábítja erre, vagy kell egy kis levegőváltozás(?) legfőképpen idegennek érzi magát a Birodalom ezen szegletében, sőt végülis az egészben. Dehát majd idővel minden változni fog, lehet egy njelölt próféta aki a változás szelét hozza magával, esetleg valami beképzelt önjelölt korszakalkotó... nem-nem ezekhez túl idős már, csak tudását gyarapítva megpihenni szeretne, és nyugodalmas környezetben elmélekedni neadjisten meditálni is*

// feltételezem egy afféle druida klán-topik volna, az ellenség fészkébe már bekukkantottam, szégyen volna azt látni, hogy ottan pezseg az ÉLET a holtaknál, itt meg HALDOKLIK az élet és természet tiszteletére épülő kultúra// :D

Kay

Kay

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 13 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.03.05, 12:50

* menydörgés hangja választja ketté az eget és földet, erős fénnyel izző villám csap bele egy távoli hófödte hegység csúcsába, minek következtében a hegyben ébredezni kezd egy sokáig nyugvó ősi entitás *

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.03.03, 18:25

-Tudom...tudom, hogy nem arra gondoltál....
- De képes vagy rá...*Mondja csöndesen* Arra is...bízz magadban...
*Majd hosszabb csönd*
- Ha úgy érzed távoznod kell, menj. Mikor kell, vissza térsz majd.
- Vigyázz magadra és ne csinálj butaságot...
*Jelenik meg egy apró mosoly arcán, majd meghajol és ahogy a lány elmegy, hosszan néz utána.*
- Vigyázz magadra....

Navia_la_Fonz

Navia_la_Fonz

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 384 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.02.27, 18:44

Hatalommal, s erővel? Nem véletlen? Talán?<kérdi hirtelen morranva, pedig tudja jól, h örülnie kellene, h egyáltalán szóba áll vele Adariana. Figyelmesen hallgatja a továbbiakban a nő szavait, nem szól közbe, nem szakítja félbe a lányt. Túlságosan is magára veszi az elhangzottakat, nem szól semmit, alaposan átrágja, átgondolja dolgait. Nagy sokára szólal csak meg.>

Az akaraterőt nem arra értettem, h ne lennék képes irányítani saját erőmet, mágiámat, csupán<kisebb hallgatás, mintha azt latolgatná, elmondhatja-e>csupán én magam nem tudok ellenállni néhány kísértésnek<szól végül egész halkan. Úgy fest, mnit aki szégyenli ezt, bár nem mindig van így ezzel. Újabb hosszú hallgatás, amikor a másik saját doglairól beszél, ezt hallgatja, de aztán csak sóhajt egyet.>

Nem tudom<ez mintha lemondás lenne, bár kétséges, h miről, vagy miért. Végül feláll.>

Azt hiszem ideje távoznom<hajt fejet a nő felé, s eltipeg, kavargó gondolataival együtt>

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.02.10, 08:22

*Hallgatja a lányt, hallgatja az életét, figyeli őt. Nem kerüli el figyelmét a lány hangjának változása, a tisztelet és ezzel együtt az erő, a magabiztosság pár pillanata sem, mikor nevelőés fogadott édesanyjáról beszél. Immár tudja, a lány tehetséges...hisz egymaga megidézte gyermekként az erejét.*
- Ha nem is boszorkánynak, de erővel és hatalommal születtél, talán nem véletlen. Talán nem véletlen, hogy nevelőanyád oly sok időt és figyelmet fordított feléd, és nem hiszem, hogy mindez hasztalan lenne.
- Azt mondtad nincs akaraterőd...tévedsz. Van...különben nem lehetnél az ami lettél...boszorkány. Nem fogadtak el volna társnőid ha voltak, és nem fogadnának el most sem. Megvan benned minden adottság...csak lehet a tanításod ért túl korán véget, vagy te vagy még túl fiatal és kiforratlan. De ahhoz, hogy varázsolhass, nagyon erős akareterőse van szükség...hisz érzeted nem egyszer, mily feladat a mágiát a saját szolgálatodba fogni, mikor varázsolsz...mikor érzed a mágia, a mana vagy energia áramlását.
*Egy rövid időre elhalgat a lányt figyeli*

- Tudás és bölcsesség...tévedsz...én csak egy fáradt nő vagyok, ki csalóka álcát öltött, és próbálja szolgálni azt aki az életet adja számára, mert most ez a dolga.
-De örülök, ha te így érzed.

- Feltétel nélkül megbízni valakiben...lehet tényleg nem lehet soha...de ha van mellettünk valaki, akiben legalább bízni tudunk és segít minket, mindig egy ajándék a sorstól...önmagunktól és ő magától.

- Hogy megtaláltam-e azt a valakit, akiben feltétel nélkül megbízok?*Hosszan elgondolkodik*
-Több értelemben is megtaláltam.
- Megtaláltam az úrnőmben a természetben.
- Megtaláltam a túlvilág egy lényében, ki meghódította szivem és egyedül ő számára nem boszorkány voltam hanem nő...és a párja.
- Megtaláltam a lányiamban és a fiamban...a gyermekeimben.
- Bennük megtaláltam a feltétlen bizalmat.
- De megtaláltam másokban is...ha nem is a feltétel nélkülit, de a bizalmat. Kik egykoron fontosak voltak számomra és szerettem, kedveltem őket...férfiak, és nők...
-Mára egyedül vagyok...egyedül vagyok, mert így kell lennie...és egyedül vagyok, mert én maradtam utolsónak...én vagyok az emlékezett.

- Hogy megtalálod-e azt a valakit, majd kiderül...ha igen igen, ha nem nem...én sem húszévesen találtam meg őket. És ki tudja...lehet a te utad más. Hogy mi? Nem tudom...Ezt csak te érezheted...ha érzed. ha nem, majd rátalálsz.
- Második édesanyád mindig ott lesz veled. Vigyázz az emlékére.*Hajol meg aprón ülve.*

Navia_la_Fonz

Navia_la_Fonz

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 384 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.01.29, 16:05

<Az érintésre aprón összerezzen, s lehunyja szemét, tarkója amolyan rosszérzésűen borzong. >Hogy meséljek? Végülis mesélhetek. Pici koromban találtak rám Erion egy negyedében. Így talán nem is meglepő, ha azt mondom, h a rabszolgapiacon kötöttem ki, ahol végülis egy Ahmat nevű vagyonos ember feleségének vettek meg, amolyan fésülőcselédnek. Ám úrnőm kivételes szépségű nő volt...s jólelkű. Igazából a gyermekének tekintett, semmint a szolgálójának, tanított, nevelt, védelmezett...mégcsak nem is a többi cseléd között laktam, hanem az ő szobájában. Ettől aztán meg is gyűlölt mindenki a közelemben...hisz az irigység nagy úr, sokan szerettek volna a helyemben lenni. Fogalmazhatnánk úgy is, h magányos gyermekkorom volt, hisz Mina, drága jó Anyám, bármennyire is szeretett, nem ült le játszani velem, nem viháncolhattam hát sokat. Aztán jött egy kis malőr életemben...talán 12-13 évesen elengedett egy utcabálra...természetesen kísérővel, dehát kalandvágyó gyermek voltam, s apró, filigrán termetem végett gyorsan eltűntem felvigyázóm szeme elől. Így utólag nem is tudom, h jól tettem-e...minden estre a bál végén hazafelé tartottam, aztán egyszercsak összetalálkoztam néhány férfivel...az ártatlanságomat akarták. Hirtelen harag villámlott át bennem, s annyira emlékszem, h mikor magamhoz tértem vér, s égett hús szaga mart az orromba, de semmit sem láttam. Nagy nehezen összeszedtem magam, s hazatértem...Mina egy hatalmas pofonnal fogadott, aztán látta, h alig állok a lábamon, s elmeséltette velem a történteket. Ezek után szárnyai alá vett, s hivatalosan is örökbe fogadott. Ő is közölünk való volt, Boszorkány a boszorkák közt. Tőle tanultam mindent...minden apró kis trükköt, praktikát.<miközben beszél, hangja kissé mélyül, iszonyatos tisztelettel beszél pótanyjáról>Nos...ezek után néhány év tanulás következett még, aztán Mina meghalt, s nem néztek jó szemmel, sem a ház ura, sem a többi szolga, ígyhát, abból, amit rám hagyott Anyám, elindultam...

<Kinyitja szemét, s Nővérért fürkészi>Nos...elhiszem, h sokan felnéznek Rád, akár a mai napig is, hisz sugárzik belőled a tudás, a bölcsesség, legalábis számomra ez érződik. S mégis...azt mondod, h jól jön egy oylan valaki, akiben feltétel nélkül megbízunk...<apró, cinikus mosoly>Te már megtaláltad azt a valakit? Mert én sohasem fogom<teszi hozzá amolyan megjegyzésként...a többi mondaton is hoszan, csendesen rágódik...elgondolkozik>

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.01.29, 07:53

*Hallgatja végig csöndesen a lányt, majd hogy elhalkul, ő kezd csöndesen beszélni*
- Mesélnél nekem egy picit, milyen életed volt, milyen gyerekorod? Volt-e családod, szüleid testvéred. Nem kell nagyon csak egy picit. Lehet, épp ez hiányzik neked, és épp ezért vagy ilyen amilyen. És lehet hiányzik más valaki is...aki vigyázzon rád, egy tanító.*Apró szünet, mintha picit elgondolkodna*
- Réges rég, mikor még a terembe jártam, és nagyon sok időmet töltöttem ott, szerettek a lányok, és elfogadtak majd mindannyian...elfogadtak anyaboszorkányuknak és én vigyáztam rájuk és tanítottam őket. Igaz, ez nagyon régen volt...még az előző kastélyban, nem ebben az újban.
- Hogy kostolgatjuk az életet...gondolj csak bele...megfordultál nem egy helyen, láttál és tapasztaltál már nem egy dolgot...és tudod jól valahol magadban, szinte még semmit se láttál, tapasztaltál. Valaki ennek szenteli az életét és soha nem állapodik meg.
- Az akarat pedig... *elhallgat* Furcsa emberi tulajdonság. Mind rendelkezünk vele, de hogy különböző mértékben-e...nem tudom.*Lassan mondja a szavakat, mint aki épp most gondolja meg azt amit mondani fog, most születnek meg a gondolatok.*
- Egy biztos...ha egyedül nehéz és nem megy, akkor mindig jól jön egy olyan valaki akiben feltétel nélkül megbízunk, és hallgatunk. Vele lehetséges lehet.
- Egyet pedig ne feledj...ifjú vagy még...élj és próbáld meg élvezni az életet...egyszer elszállnak a fiatalság évei, és csak a gondolatok és a bölcsesség marad, ha marad. És hogy bajt okozunk...igen, okozunk..sajnos...a lelkünk úgyis megkínoz majd minket a hibáinkért, ha nem vagyunk velejéig gonoszak. De hogy mi a jó, neked kell meglelni...hisz az a te saját utad...de egyáltalán nem biztos, hogy a sötétségbe vezet, vagy hogy olyan szürke, mint ahogy látod.
- Felejts....
*Mondja csöndesen a lányra nézve, majd finoman megérinti egyik ujjával annak homlokát.*


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]