Ugrás tartalomhoz


Piactér


  • Válasz írásához lépj be
1815 hozzászólás érkezett eddig

Haddock

Haddock

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 342 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.07.10, 21:47

* azon morfondírozik, hogy újra nyitja, mostanra bizton beporosodott boltját a piactéren, de előtte kiragaszt a hirdetőoszlopra egy nagy méretű, világos zöld, viszont eper illatú hirdetményt, amin ez áll *

Ha az igények úgy kívánják, újra nyit a papiros bolt.
Színben, illatban, minőségben, és ízben nem ismerünk lehetetlent.
Próbálja ki.
ui.: A papír ehető
ui2.: Az észrevételeket ezen iratra tessenek aláírással ellátva mellékelni.

* a papiros alján pedig a bevált 2-3 cm-es csíkokban bevagdosott papírlap, üresen. Aki megkóstolja, az enyhe fahéjas ízűnek érezheti. A papírlapon nagyon sok a szabad hely, maga a hirdetmény az 1/3-át foglalja el csupán. *

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.06.29, 08:48

*Lassan indulnának tovább a piacról városnézőbe, mikor egyikőjüknek a fiatalbbanak valaki nekiütközik, és már meg is a szokásos, vagyis majdnem a szokásos elnézést kérés és hasonlók.*
- Rendben, rendben, nincs semmi baj.*Mondja nyugodtan, mintha valahol természetes lenne, hogy egy piacon hasonló is történik, nem is nagyon figyel a vele és körülötte történő eseményekre, így ha elég ügyes és jól működnek a beidegződött mozdulatok, a szütyű eltávolítása igencsak sikeres lehet.*

[Semmi gond:) ]

Diabolis

Diabolis

    Tanácsnok

  • Fórumita
  • 1086 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.06.25, 18:41

Tolvajunk követi is a két hölgyet becsülettel, magában morogva szidja a nehéz munkát... Mennyivel jobb lenne egy kocsmában... Vagy a híres Kalandozók Kastélyában...
- De nem, nekem itt kell rohadnom a piacon, ilyen aljamunkát végezve...
Morfondírozás közben elfelejti mi is az az "alja munka", elgondolkodva megy tovább egyenesen, hogy aztán beleütközzön az egyik kiszemeltbe.
- Jajj, elnézést hölgyem, az a nyamvadék lökött magának!
Lendíti a balját szélesen, megpróbálva elterelni a figyelmét a jobb kezéről, ami az erszény után kotorászik, hogy az ujjára ragasztott pengével le tudja azt vágni. Még csak nem is lehet nehéz észrevenni a tettet, mivel a filozófiai eszmefuttatásai miatt csak megszokásból mozdul a keze, nem észből...

[elnézést a kimaradásért]

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.06.05, 23:03

*Két egyszerű nő...és a mozgás...az egyik teljesen átlagos, ott már talán az idő is érződik, a másik...nos, ha annyira jó megyfigyelő, az már veszélyt is sejtethet számára.
Körbenéznek a piacon, de nem sok mindent vesznek, csak apróságokat az egyik, maximum 1-2 ezüst értékben az övén lévő kis szütyűbűl, de arany talán ha egyszer villan belőle. (Nem ismerem az ár/érték fekvéseket, így inkább "aprópénz" van benne.)
Inkább nézelődnek, a piacot, a város nevezetességeit, mintha az idősebb inkább megmutatná a másiknak a várost, vagy valami hasonló.*

Namirelen

Namirelen

    amazon prieri

  • Fórumita
  • 342 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.06.05, 09:48

//Hajnali karaván//

*Egy kisebb karaván érkezik meg a piactérre. Viszont ebből a karavánból gyorsan leválik két nő, két gyönyörű fehér kancát vezetnek. Fegyvert viselnek és az egész tartásukon látszik, hogy igen rosszul érzik magukat. A tömeg, a hangzavar nem az ő világuk. Namirelen kérésére vannak itt. Az öregebb nő, átadja a kantárt és visszamegy a karavánhoz. Ott beszél a vezetővel, leadja neki a fizetséget. Egy közepes méretű ládát levesz a szekérről és a szekérhez kötött, két fekete lovat köt le. Sokkal kecsesebbek az átlagnál, de még is van bennük valami vad tűz, ami még a lovak régi szellemét idézik, mi koron, szabadon mozogtak a világban. Idegesek is amióta beléptek a városba, de az amazon kézben tartja a dolgokat. Visszamegy, társához leteszi a ládát és a tömeget figyeli, hogy jönnek-e értük vagy sem. Nagyon remélik, hogy nem kell sokáig várniuk, mert gyorsan el akarják hagyni a várost. Aztán pár nap múlva hazaindulni.*

Diabolis

Diabolis

    Tanácsnok

  • Fórumita
  • 1086 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.06.03, 21:57

Van annyira rutinos a srác, hogy nem a ruhát nézi, hanem a mozgást. Két nő mozgását fel lehet ismerni, ezért rögtön tudja, hogy kikre kell ráakaszkodnia. Száját megnyalva simít végig a tőrén, és kezdi el követni a két nőt. Sikátorok mindenhol vannak... Előbb vagy utóbb talál egy jó helyet, ahol elég nagy a tömeg, és kizsebelheti őket.
Addig csak arra kíváncsi, hogy mennyit költenek, és mekkora tárcából...

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.06.02, 18:21

*Hogy követik vagy nem, nem foglalkozik vele,amúgy sincs egyedül, hisz a kapun túlról érkeztek hozzá...egy csuklyás utazó egy csuklyás utazóhoz. Kellemes tempóban haladnak végig a piacon, a vásos egy apró részén, míg egy kellemes, amolyan minőségibb fogadóhoz nem érnek és ott be is mennek. Ha utána megy a megfigyelő, láthatja, hogy beszélnek a fogadóssal, mintha szobát is vennének ki, majd fe is tűnnek a szobák fele, végül az egyik ajtó mögött.
Ha nagyon türelmes, úgy jó húszperc múlva 2 nő lép a fogadó étkezdéjébe, egyszerű városi ruhába, amolyan módosabb polgárokként. Az egyik olyan 40 köürli, a másik 60 köürli, hosszú hófehér haja összefogva a hátán pihen. Beszélnek pár szót a fogadóssal, majd a városba indulnak.*

Diabolis

Diabolis

    Tanácsnok

  • Fórumita
  • 1086 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.06.01, 23:01

Szerencsére egy kapu nyitása sem kerüli el a figyelő szemeket... Tolvajok, zsebesek, kémek, kukkolók... Minden kapura és minden karavánra akad valaki, aki figyel. Most egy zsebesen a sor, hogy Adariannát figyelve a nyomába vesse magát, szépen csendesen, tapasztaltan. Ha nem is vén róka, sőt, fiatal férfi, de ahhoz elég tapasztalt, hogy Adariannát a Piac forgatagában feltűnésmentesen kövesse...

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 803 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.06.01, 17:57

*A főváros, a piac és kapuknak csöndes, néha nagyon csöndes tere...ahogy múltak az évek úgy lett egyre nyüzgéstelenebb az a hely, mára már csak akkor van itt ember, ha néha, néha megnyílik egy kapu éppen valaholva Terália távoli tájára, vagy épp Auráliába.
Csöndesen várakozik a vén hölgy is itt, hosszú utazó köpeny, fejére a csukja húzva megbújva a reggel még igencsak hidege elől, várva valakit, kinek érkezésére nem számított...vagyis egy gondolat már megszületett a fejében, de akit most vár megelőzte ebben.
A hosszú percek után végül a mágia csöndes sercegése és egyre növekvő kék derengése tölti be a kaput, és az megnyílik, átlátást biztosítva a túloldalon lévő hasonló térre.
Két szekér, fegyveresek, néhány más ember lép át rajta..és az akire a vén hölgy várt...hogy ki is ő nem látszik, egyszerű utazó ruhában van, fején a csukja, olyan átlagos női magasságú. Egymásra pillantva megtalálják egymást, apró biccentés oda és vissza és lassan el is tűnnek az ébredező város és piac forgatagában.*

sinister

sinister

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 71 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.01, 22:16

[Csillagjáték]

Sötét a hangulata és az indulatai is, leginkább az feszélyezi, hogy nem járhat el a szokásos módokon, hogy nem léphet fel úgy, ahogy a leginkább fel tud. A hölgy munkatársaknak mindig van egy olyan hátrányuk, hogy nem lehet őket akárhogy dorgálni, mert teljesen kezelhetetlenek lesznek tőle. Nem véletlenül nem akarta, hogy Lanának köze legyen az ügyeihez. Nem véletlen, hogy most szinte lángra lobban dühében hajához és szeméhez igazodva, de csak csendesen, nem nem túl provokatívan.

- Mélységesen csalódott és felháborodott vagyok a viselkedésedet látva - összegzi egészen a lány elé lép, zöld pillantásába szúrja a sárgát, haragosan. - Nem végzem jól a dolgom, soha, semmilyen körülmények között, hiszen az, akire alapozva csinálhatnám a dolgaim, megszökik és összességében egy rakoncátlan kislány. Sehova se szállítalak, majd elmondom a jó gyámjaidnak hol vagy, s mint vagy, a magam sérelmét pedig kiheverem - fűzi hozzá csendesebben.

Crysalantanasia

Crysalantanasia

    A lovaghölgy

  • Fórumita
  • 913 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.04.04, 06:18

[Csillagjáték]

*Fejét még egy picit oldalra billenti, mitegy figyelve-fülelve az elhangzó szavakra, ámde egyetlen mozdulattal sem utalva arra, hogy ő maga a férfi felé fordulna. Ennek ellenére hagyja magát megfordítani, szinte még rá is perdül, s ahogy a férfi hosszú, kecses ujjai a finom állhoz érnek, felpillant a vörös szemekbe. A smaragd tekintetben ismét ott bujkál az oly jól ismert és épp az imént felemlegetett dacosság.*

Szóval merő kényszerűségből vagy itt, mindjárt megsajnállak *vágja rá élesen* s netán most rabláncra fűzve óhajtasz visszaszállítani, mint ki jól végezte dolgát?

*Leküzdi a kényszert, hogy lábával is toppantson egyet, a holló azonban enélkül is beljebb óvakodik a megfigyelőhelyül választott kőfigura karja alatt.*

sinister

sinister

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 71 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.04.02, 16:20

[Csillagjáték]

Más körülmények között megmosolyogtatná a holló-hűség, de most nem olyan kedvében találta a nap, felpillant ugyan a biztonságos helyet kereső madárra, s tényként meg kell állapítania, hogy az állatok feszültség-érzékelő ösztöne még mindig magasan felülmúlja az emberekét.
A figyelmét a lánynak szenteli, valahol mélyen vélhetőleg ő is örül, hogy nincs baja, nem esett bántódása, bár ezt majd igazán azok tudják értékelni, akik szívből aggódtak a lányért, kecsességéért, szépségéért, épségéért. Büszke is lehetne rá, akár, hogy a szerényebb körülmények között is magára talált.
- A következtetés rossz - súgja meg érdesen a halvány füleknek, az ujjai a ráhajlás aprócska, lélegzetfinom érintése éreztén belemélyednek a haj sűrű selymében, megtorpan mögötte.
- Sőt, tragikus, éretlen szűklátókörűségre és tájékozatlanságra vall - nyersen folytatja, bár éppen az a típus, aki általában bársonyba, kasmírba öltözteti a mondanivalójána durva mivoltát, attól sem riad vissza, ha a maguk tiszta valójában kell a dolgokat megfogalmaznia.
- Hangsúlyozottan nem egyszerű megtalálni téged, mint utaltam rá az imént, figyelhetnél arra, amit ént mondok, mielőtt dacból és sértettségből valami másra felelsz - maga felé fordítja a kislányt, megcirógatja az állát, zöld szemébe pillant. - Kerestek, de nem találtak. Tudod mit jelent, hogy nekem kellett megtalálni? Azt, hogy egy lázadó szolgálatis után kutatok - az ilyesmit pedig kemény büntetéssel szokás megtorolni. Persze, a lány olyan védelem alatt áll, aminek nem számítanak az engedelmességi szabályok.

Crysalantanasia

Crysalantanasia

    A lovaghölgy

  • Fórumita
  • 913 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.03.28, 06:51

[Csillagjáték]

*Hópehely tesz egy kört a kertben, aztán visszasiklik az elf vállára, ám csak rövid időre. Amint kis gazdája is megjelenik és a férfi közelebb lép hozzá ismét felröppen, hogy a homlokzat díszes faragványai közt keressen magának helyet, ahonnan szemmel tarthatja a beszélgetőket.
Valóban, látszólag alig van változás. Arca üde, szőke haja egyeneses szálakkal omlik hátára és vállára, zöld szemei ugyanúgy ragyognak, mint máskor, és tartása, járása, mozdulatai összetéveszthetetlenek, pont ahogy a félelf oly jól ismeri. Épp csak a ruházata illeszkedik némiképp a helyhez, szerényebb, de elegáns, alakját épp oly jól kiemeli, akárcsak a lágy selymek, miket amúgy hordani szokott.*

Ha oly könnyű engem megtalálni, mégis ily soká tartott, az minden valószínűséggel azt sejteti, hogy nem is keresett senki - jegyzi meg egy halavány félmosollyal. - Oh, egy páncélos hadifelvonulás minden bizonnyal csodásan festene ebben az idilli környezetben.

*Mondhatni csak hajszálnyi a mozdulat, amivel fejét picit ráhajtja a cirógató kézre, szemeit egy pillanatra lehunyva, ahogy Tűzszemű kicsit közelebb hajol.*

sinister

sinister

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 71 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.03.27, 14:19

[Pletyka]
Újabb rosszindulatú suttogás a kastélytól, ami úgy látszik, kiengedett a télies fagyból az időjárási viszonyok ellenére. Dúlt vadként támadó és vadorzó alakváltó medvéről szól a történet, Byornnek hívják, mindenkit óvnak, hogy a szeme elé kerüljön, ne adják az istenek, felbosszantsák valamivel a szőke férfit, aki hatalmas, fehér medve alakjában számol le az ellenségeivel, vagy éppen riválisaival, ha azok a neki tetsző hölgyek körül legyeskednek.

sinister

sinister

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 71 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.03.26, 13:07

[Csillagjáték]

Félmosoly, félig sem a jókedvről, a derűről és a kacagásról szól a mimikája, még ha a külső szemlélőt könnyedén meg is tévesztheti a látszat, a lány szeme, igen, sokkal élesebb ennél, és mondhatni örömmel konstatálja, hogy ezt a képességét nem felejtette el. Bár számot kötelezettségét elhanyagolta, és emiatt a félelf joggal haragos, nem ezek tolonganak a gondolatainak előterében. Semmilyen indulat és érzelem nem kapja meg a szükséges teret, józanul gondolkodik a körülményeknek megfelelően, hiszen bár jog szerint neki van oka feddni és esetleg büntetni, a Lanayához hasonló kislányokkal mindig vigyázni kell.
Ő megmondta előre.
Kilép a kertbe a holló után, megkísérli magához csalogatni, amíg a lány is ideér, közönyös a kert virágzó szépségére, ahogy fényt és meleget csempész a varázslat a hideg és sötét télben, számára semmit nem jelent, hamar el is fordítja róla a pillantását és szembefordul a kiérkezővel. Viszonozza a mustrát, bár látszólag a lány nem sokat változott, fiatalos, üde arca, ragyogó haja, egyszerűbb ruhája alatt kellemkedő karcsú, ingerlő vonalú teste még mindig férfibolondítóan kedves a szemnek, közel sem olyan gyermeki, mint a lelke, ami még mindig csak játszik, emberekkel, érzésekkel, a világ dolgait komolyan soha nem véve. Bár talán csak előítéletes az ember-fajták felfogását tekintve.
Ha valakinek olyan kényelmes élete volt, mint Lanayának, nem természetes, hogy puszta heccből azt csinál, amit csak akar?

- Amilyen könnyű téged megtalálni, nem lepett volna meg, ha véletlenségből bizonyos sárkányos hölgyek testőrségébe szaladok - emeli meg a szemöldökét, a kézcsókhoz közelebb sétált, majd felegyenesedve körbe járja a leánykát. - Én még persze hagyján, de képzeld, amint aggódó gyámjaid betalpalnak ide lovagi felszerelésben, tartva attól, hogy sárkányok rabosítják hálátlan kis szentüket - cirógatja meg az aranyhajat, közelebb hajol, belélegzi puha, ismerős, kedves illatát.

Crysalantanasia

Crysalantanasia

    A lovaghölgy

  • Fórumita
  • 913 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.03.25, 06:58

Oh, igen, a félelf és az ő félmosolya, ami mögött ilyenkor mindig lappang valami. Ki nem mondaná, hogy örül a látásának. Eléggé ismeri már a férfit ahhoz, hogy az első pár bújócskázós helyváltoztatás elég legyen rájönnie, mire készül. Innen már szinte egyenesen tart az ajtó felé, bár nem mondhatni, hogy megszaporázná lépteit. Nem csak merő diszkréciót sejt az elegáns elvonulás mögött. A fehér madár előttük reppen ki a szabadba, majd a lány hagyja, hogy előbb Sinister érjen ki s maga marad a sor végére. mélyet lélegezve, mielőtt átlépné a vaskos küszöböt.
Az apró kék, sárga és piros pöttyszerű virágokkal szórt kert látványa most nem hat rá oly kedves-nyugtatóan, ahogy máskor szokott. A természetes fényben alaposan szemügyre veszi az átváltozás mesterét, barnás haját, öltözetét.

- Testőrséget tartani bizonyos sárkányrokonságú hölgyek szokása. Tán meglehet, hogy nem is engem keresel? - smaragdtekintetét a vörösre emeli és enyhén meg is villantja a finoman gúnyteli köszöntésre, miközben az előkelősködő kézcsóknak megfelelő, mégis kicsit arra hajazóan eltúlzott pukedlivel fogadja a köszöntést.

sinister

sinister

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 71 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.03.24, 17:20

[Csillagjáték]

A nevetés nem gyógyír mindenre a népszerű vélekedés ellenére sem, főleg nem a hamis nevetés, amit nyugtáz. Lanaya rezdüléseit, mosolyát, szemének árnyát volt elég ideje tanulmányozni még akkor, amikor nem adta a fejét ilyen dőre kirándulásokra, és ha valamit nem felejt el a félelf, akkor azok az ilyen gesztusok, amikből mindent ki lehet olvasni, ami lényeges.
Bosszantó félmosolya határozottan és őszintén kaján, pótolja a lány kacagásábó hiányzó derűt és hitelességet. Elégedett a hollóval, jó ajándék volt, jómadár, majd legközelebb kedveskedik neki némi egérbéllel, vagy ilyesmivel, talán a vacsoramaradék is megteszi a kényes ízlésének.
Hamégha az ifjak tudnák, mennyire hasznos, persze ezt ő is csak sejti, a lány képességei mi mindent kamatoztathatnak a holló könnyű testén keresztül. Van ideje töprengeni ezen, amíg kerülőúton az aranyhajú felé veszi az iránt, a szemei elpihennek rajta. Egyáltalán nem próbál meg rejtőzködni előle, ám mindig egy kissé hátrál, amikor a lány éppen takarásban van, újra meg kell keresnie a szemével az időközben helyet változtatott férfit, hiszen az egyre közelebb csalja a kijárathoz. Csak a biztonság kedvéért, a mondanivalója egyedül a harapnivalóan halovány fülkagylókra tartozik. Neki ugyan nincs oka húzni az időt, ha már ezt megteszi a kis boszorkány, legalább haszna legyen a kerülőnek.
- Örülök, hogy nem a testőrséged uszítottad rám - köszönti ironizáló gúnnyal, előkelő meghajlással nyúl a kezéért, hogy üdvözlőn csókolja, a királylánynak kijár.

Crysalantanasia

Crysalantanasia

    A lovaghölgy

  • Fórumita
  • 913 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.03.24, 13:23

[Csillagjáték]

*Nevetgélve cseverészik daliás hódolójával és annak hasonszőrű baráti körével, miközben a tarkóját és bőrét bizsergető érzés - mintha figyelnék - újra és újra gyors, átfutó körbepillantásra készteti. Végre legalább visszatérő madarát megpillantja a gyülekezet feje felett közeledni, ámde úgy tűnik, a helyes kis jószág nem üres csőrrel tér vissza kis gazdájához. A messzebbről csak egyszerű tasaknak tűnő erszénykét rögvest felismeri, amit Hópehely közelebb ér hozzá. Mire a madár vállára száll, hogy engedelmesen tenyerébe pottyantsa a szállítmányt, a lány arcszíne némileg haloványabbnak tűnhet a jó megfigyelő szemében, mint eddigelé.
- Nem csak helyes madár ez, hanem hasznos is - jegyzi meg a társaságból az egyik vékonydongájú, kese hajú fiú nevetve. - Újonnan légipostával üzletelsz?

Csengő kacagással válaszol, melyben csak a legtapasztaltabb fülek, s tán még azok is csak nehezen, fedezhetik fel a hamis élt.
- Ismerd el, hogy így sokkal kényelmesebb. Azonban most lenne egy kis elintéznivalóm - pillant fel az ifjúra, ki karjai közt tartja, miközben az erszénykét szorosan apró markába zárja. Lovagja puha csókkal, nehezen akaródzva ereszti útjára a lányt, akinek zölden villanó tekintete immár, hogy tudja kit keressen, könnyedén rátalál a most épp nem annyira vörös hajú félelfre. Amúgy kifogástalanul álló ruházatát igazgatva és elnyomva egy apró sóhajt, a benne lappangó feszültség jelét,
indul a férfi felé. Bár nem is egyenest, hanem kisebb kerülővel, így elérve, hogy eddigi és leendő társasága közzé elegendően kerüljenek ahhoz, hogy megnehezítsék a rálátást az elkövetkezendőkre. Valamin nyerve is magának egy kis időt az elkerülhetetlen találkozás előtt. Mert bármit tartogasson is számára a Tűzszemű, már azelőtt tudja, hogy nem dicséret lesz, mielőtt szembesülne a haragosan villogó narancsszín szempárral.*

sinister

sinister

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 71 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.03.23, 21:05

[Csillagjáték]

A fontossági sorrend relatív, a félelfnek konkrétan halálmindegy a továbbiakban minden név és személy, éppen csak annyira figyel a lány szavaira, hogy megjegyezze azokat felületesen, így, hogyha hosszabb tartózkodásra kényszerül ebben a személyének módfelett idegen és kissé kényelmetlen közegben, akkor ne legyen teljesen elveszett olyan dolgokban, amit egyszer már elmagyaráztak neki.
Futólag Lanaya fiúját is szemügyre vette, hozzá képest valóban fiú még csak, hiába számít helyi viszonyokban már-már férfinek, a "rangja" hallatán csak egy gunyoros vigyor rándul meg a szája szélén, némi pikírt megjegyzéssel utal arra, hogy biztos csak a szerencséje nagy, mása aligha. Bár nincs oka kötözködni vele, azért valahol mégiscsak ki kell fejeznie a bosszúságát, "ártatlan" áldozatokat találni a mérgének.
Linett! Micsoda név, rándul egyet a feje, ahogy mereng rajta, fülének ékességein kajánul végigcsillan a fény, a holló régi jó szokása szerint pajkosan végigcsipkedi őket, de nem tépi ki a húsból, gyanítva, hogy akkor kellemes barátságuk a félelffel gyorsan véget érne. Ellenben Sinister még arra is hajlandó a kedvéért, hogy miközben Lanát bűvöli, fél kézzel végigtapogassa sokzsebes, kissé tapadósabb ruhájának zsebeit, hogy valami falatot találjon a madár számára, ám sikerrel nem jár. Még a tőreit is csak korlátozott számban tudta magával hozni, ilyen öltözködési paraméterek mellett, mint amik itt dívnak.
Számára nem látszik annyira édenkertnek ez a hely, mint inkább naiv játszótérnek, ahol a biztonság látszatába ringatják magukat, és közben nem hajlandóak tudomást venni a kinti valóságról. Bár miért ne, ha nekik így jó, hát így jó, csak egy személy nincs jó helyen.
Ő pedig egyenesen ránéz, de nem ismeri fel, hiszen a narancssárga szeme sem kapaszkodnak össze a zöldekkel, az utolsó pillanatban elfordítja róla a tekintetét. Még a madarát is a kezére ugratja, mintha régi ismerősök lennének és maga elé veszi le, hogy kissé takarásban legyen, puha mozdulatokkal cirógatva végig a hátát.

- Bocsáss meg - hajol meg aztán a hölgye felé, miután végzett a felsorolással, illőn, csókkal köszöni meg a fáradozását, aztán magára hagyja, és lassan sétára indul az oszlopok között, kerülgeti az idegen csoportokat, akiket csak kevéssé zavar csendes jelenléte, tudják kivel jött, nem ellenség és nem is ellenséges. Egészen közel húzódik a mind nyugtalanabbá váló lányhoz, a szeme megvillog, ahogy az "menedéket" keres és talál. Ennek a műveletlen tuloknak még egyszer nagyon el kell magyaráznia, hogy mégis kit ölelgetett, hiszen szemlátomást nem volt a közélet része eléggé ahhoz, hogy felismerje a páratlan szépséget.
- ... hűtlen kis madár, nem igaz? - dünnyögi a hollónak, közel emeli az arcához, belélegzi száraz toll-illatát, aztán a zsebéből egy kicsi, díszes erszénykét húz elő, benne némi gyógyfüvekből sajtolt pirulák másnaposság ellen. - Ezt a párna alatt felejtette, odavinnéd neki? - adja a nemes, fehér csőrbe az erszénykét, mélyen a madár szemébe pillantva, mintha feltételezné, hogy érti. Aztán a levegőbe lendíti a kezét, hogy a holló könnyedén és elegánsan szárnyra kaphasson.
Ő maga nem szégyellős, marad a közelben, ott támasztja a hátát egy oszlopnak immár, lesve a reakciót. Igazán jó lenne valami csendesebb helyre csalni a kislányt magányosan, bár nem bánja, ha meg kell verni valakit, mondjuk egy olyan jóvágású embert, mint akit választott magának, ám utána a felbolydult méhkassal nem szeretne megküzdeni. Különben is, kíváncsi a lány véleményére a dologról, ha már rá jutott az a kellemetlen feladat, hogy visszaterelje a civilizációba.

Crysalantanasia

Crysalantanasia

    A lovaghölgy

  • Fórumita
  • 913 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.03.23, 15:14

[Csillagjáték]

*Mit sem gyanítva holmi jelentésekről és dühöngő vereshajú félelfekről, látszólag vígan éli az életét eltűnve mindazok szeme elől, kik eddig körülvették. Részint unalmát elverendő, részint merő dac vezetett oda, hogy befűzte a magas, jókötésű ifjút, akivel újabban ideje nagy részét tölti. Igaz, mikor megismerte a nálánál csak pár évvel idősebb, borostálló állú, fekete hajú fiút még nem sejtette, hogy ezzel együtt a városnak oly negyedébe nyerhet betekintést, melynek létezéséről eddig sejtése sem volt. Enélkül valószínűleg rég hamvába holt volna már e kis románc, ám a leheletakasztó, bűzhödt sikátorokon túli világ lenyűgözte a lányt. Elméje egyre újabb és újabb felfedezésekre éhesen fogadta magába a látnivalókat az eldugott piactéren. Oly szerekkel találkozhatott végre, melyekről eddig csak olvasott, azokról nem is beszélve, mikről hallomásból sem volt tudomása ezelőtt.
Lelkesülten vetette bele magát az itteni vásárlásokba, majd - engedve lovagja kérlelésének - valamivel később már vissza sem tért a város felvilági részébe. Élvezte a kísérletezgetést, aminek elbájolt udvarlója is nem ritkán alanya volt. Bejáratos lett egy-két helyre, de többnyire hagyta, hogy ő maga ne legyen más az itteniek szemében, mint az egyik helyi nagyúr fiának kis barátnője. Eközben ki nem mondva egyre jobban elhatalmasodott rajta az érzés, hogy lám, nem is hiányzik senkinek, akár a föld is elnyelhette volna.

A hideg tavasz ellenére is mágiát sejtető apró virágokkal szórt kertű árkádos házban lévő gyűlésteremnek rendszeres látogatója alkalmi párja oldalán. Szőke hajának látványát és csengő kacagását már megszokták a falak. Most is épp vidáman nevetgélve csacsog egy alacsony, enyhén kövérkés asszonysággal. Alakját és tincseit idebent nem takarja prémmel szeget köpönyege, a világítást adó csillár gyertyafénye meg-megcsillan aranyhaján. Hófehér és kék öltözéke, bár kifinomult ízléséről árulkodik, anyagát tekintve sokkal visszafogottabb, mint amit a kastély lakói eddig megszokhattak tőle. Sinister barna kis barátnője az ifjút, ki tőle nem messze ácsorog baráti társaságában, szemét le nem véve kedveséről, halkan bemutatja a félelfnek, pár szóban összefoglalva helyét az itteni ranglétrán. A rajongva figyelt gondtalanul kacagó lányt Linett néven említi meg futólag, majd ugrik is tovább a következő valóban fontos személy ismertetésére.

Aztán Lana mintha kissé feszengeni kezdene, bár arcáról a mosoly most sem olvad le. Hogy ez a Tűzszemű makacsul rá tapadó tekintetének hatása-e vagy abból fakad, hogy hűséges hollója huzamosabb időre eltávolodott tőle, ki tudja. Mindenesetre körbetekint a sokadalmon, mintegy zavara forrását keresve, ámde zöld pillantása egyelőre nem akad rá az oszlop megett álló, álruhás félelfre. Hódolójához lép, belesimulva a derekát készségesen átölelő karokba, s megpróbálva elhessegetni magától a kényelmetlen érzést, ám az mégis visszatér.
*


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]