Ugrás tartalomhoz


Fotó

Kalandos históriák (Helvéczia játékbeszámolók)


  • Válasz írásához lépj be
90 hozzászólás érkezett eddig

Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.08.14, 17:32

Mai játékunk legjobb aranyköpése az új karaktertől, Rodrigo Cordial testvértől, a -1-es Bölcsességgel rendelkező paptól származik (elGabor):

 

"Muszáj volt papnak menni, mert ez a családi tradíció, de nem megy, a k***a életbe!"

 

Ha találkoztok vele, vegyetek a nyomtatványából, a Miraculum Santiago de Compostelábanból! Csak néhány reál. ;)



Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.08.09, 11:48

Annak, aki szereti: angol nyelvű játékbeszámoló Katalóniából - a Kapucinus története.

 

Hálásan köszönöm, hogy írtál a kalandról! :) Mesélőként olyan olvasni egy ilyen játékosi szemszögű beszámolót. 

Majd igyekszem egy rövid (tényleg nagyon rövid, vázlatos) összefoglalót adni az elmúlt kalandokról itt a fórumon (jövő héten már a 18. játékülés jön, szóval nagyon jó ütemben haladunk), hogy aki eddig követte, az ezután is kapjon némi információt arról, mik is történtek a kampányban. :) 

 

Amúgy izgalmas, mert pár karakternek már közel a nyugdíjazása, az egyik legalábbis a következtő alkalommal talán már vissza is vonul véglegesen (legalábbis vannak tervei, miként is élhetné le csendes jólétben hátralévő éveit, miután elérte a 6. szintet).  :) 



elGabor

elGabor

    Régi fórumozó

  • Moderátor
  • 4522 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.08.08, 20:21

Annak, aki szereti: angol nyelvű játékbeszámoló Katalóniából - a Kapucinus története.



estebandi

estebandi

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 3 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.04.26, 14:38

Üdv!

 

Április 24-én, pénteken, új Helvéczia-kampányba kezdett a csapatunk. A tervek szerint Ammertal és az Oberammsbund vidékén kalandoznak majd. Kezdésnek a Mesélői Almanachban található példakalandot meséltem, "A hét latort", és a Fellkirchen feletti erdőkbe helyeztem.

 

A csapat nagyon hatékonyan oldotta meg a kihívást: a latrokra gyújtották a tanyájukat, és közben tűz alatt tartották a bejáratot. Raoul bandája végül megadta magát, és kimenekültek az égő házból.

Mivel korábban egy egyalkalmas játékon már jártak a környéken - "Az elveszett levelet" meséltem -, kicsit tekertem az idő kerekén, és immár Meluzina a tavi rablók vezére, Raoul is az ő hadnagya.

Raoul megpróbálta rábeszélni a játékos karaktereket, hogy ha már ilyen belevaló fickók, csatlakozzanak Meluzina haramiáihoz. A játékosok erősen fontolgatták, de sokáig vitáztak, így végül Komámuram is befutott. A mefisztót nagyon mulattatta a helyzet, az égő ház és a megszégyenült latrok, így inkább a játékosoknak ajánlott szerződést, amelyet az egyik el is fogadott (pénzt kért, a részletekről még később megegyeznek). Raoulra immár senkinek semmi szüksége nem volt, így hidegre tették.

A két megmaradt haramia csatlósnak állt a játékosok mellé, Komámuram pedig futólag megemlítette a tűzhely kiálló köve mögötti rejtekhelyet, így meg is találták (miután a lángok kialudtak).

Itt ért véget a játékalkalom. Karakteralkotással együtt kicsit hosszúra is nyúlt, de nagyon tetszett mindenkinek. Most Fellkirchenbe tartanak, ahol kalandlehetőségek várnak rájuk, illetve Komámuram érkezik hitelesíteni a szerződést, valamint az erdőkbe még visszatérnek majd, mert ott biztos van még valami izgalmas (hiszen Raoul is odajárt).

 

--------

 

Érdekes, hogy az elmúlt időszakban több nagyobb ívű 5. kiadású kalandot kipróbált a csapat (egyébként hatan vannak, átlagosan 20 évesek), és mindig bonyolult hátterű, nagyra törő tervű karakterekkel indultak, de sose jutottak sehova. Mondtam nekik, hogy szerintem az átlátható célok, könnyedség, szabadság, a kalandozó, szerencselovag karakterek sokkal jobban bejönnek majd nekik, és bár nem akarom elkiabálni, egyelőre úgy tűnik, valóban.

 

Szóval a Helvéczia bizonyít. Zseniális játék.



Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.04.23, 22:09

A spanyol inkvizíció végül nem égette meg a feketemágus és méregkeverő Don José Emilio Belmonte de Gálvez y Riverát. Hogy kudarcuk még teljesebb legyen, az ördögi Don José a Szent Biblia segítségével szökött meg fogságukból.

 

Az Úrnak tervei vannak még José Emilióval:

"
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve."



elGabor

elGabor

    Régi fórumozó

  • Moderátor
  • 4522 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.04.23, 20:36

A spanyol inkvizíció végül nem égette meg a feketemágus és méregkeverő Don José Emilio Belmonte de Gálvez y Riverát. Hogy kudarcuk még teljesebb legyen, az ördögi Don José a Szent Biblia segítségével szökött meg fogságukból.


Módosította elGabor: 2020.04.23, 20:36


Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.04.21, 17:18

Ím a 6. és 6,5. játékalkalom beszámolója. Ahogy az előző alkalommal említettem, egy játékos technikai probléma miatt lemaradt a játékról, így végül vele hétvégén pótoltuk be a játékot, amely így olyan fordulatokat vett, amelyre egyáltalán nem számíthatott egyikünk se. :D [Szögletes zárójelben a 6,5. játékalkalom eseményei olvashatók.]

 

 

José Emilio estére keveredik vissza a toronyhoz Juannal, s látja, hogy társaik már továbbindultak. A torony mellett töltik az éjszakát.

 

[A hatodik játékalkalom kezdete.]

 

1697. márczius 14. (csütörtök)

 

Kora reggel José Emilio a kis Juannal felkerekedik, s követve a társaik tegnapi nyomait, pár órával később megérkeznek Orillába. José megtudja egy helyitől, hogy társai a paplakban kaptak szállást, ő azonban inkább a korcsmába tér be. Itt találkozik Pascual Raposoval, a Szent Hermandad Testvériség kapitányával, aki eltűnt kereskedők után nyomoz, s most tért vissza a romvárosból, ahol czigányok tanyáznak. Hamarosan megjelennek a többiek is, s a csapat újra egyesül. A nagy beszélgetések közben a fogadóstól hallanak egy Megtévelyedettek Kolostora nevű helyről, ahol egy apát mindenféle szörnyű bűnöket elkövetett embert gyűjtött maga köré, s megpróbálja jó útra terelni őket. Ez nagyon felkelti az érdeklődésüket, s mivel megtudják, hogy a romvárosból vezet egy régi, mára alig használt út a hegyeken át a kolostorhoz, és tovább a tengerpartra, úgy döntenek, először oda veszik az irányt.

Délután útra kelnek hát, igaz, Jean-Fado nélkül, ő úgy dönt, hogy még marad a településen.

Estefelé egy sziklás részen óriás százlábúak támadják meg őket, de szerencsére Cserei Farkas még idejében kiszúrja a bestiákat, így el tudnak bánni velük. A folyó mellett keresnek egy alkalmas táborhelyet, majd lepihennek.

 

[Jean-Fado Martín atyával ebédel, majd meglátogatja a molnárt és a feleségét. Megtudja, hogy Haroldo, a méhész révén kapcsolatba léphet a katalán szabadságharcosokkal. Délután felmegy a hegyekbe, s igen könnyen rálel a méhészre. Jót beszélgetnek, s mivel beesteledik, nála tölti az éjszakát.]

 

1697. márczius 15. (péntek)

 

Másnap keletre veszik az irányt, átkelnek a sivatagon, majd egy dombról meglátják a romvárost. Salvador, a czigányvajda örömmel fogadja őket, csak a purdék akarják kizsebelni hőseinket. Lefekvés előtt beszélgetnek Jorgéval, a hályogos szemű remetével. 

 

[Jean-Fado a méhész útmutatása alapján átvág a sziklás kanyonokon, mígnem rálel egy hegyi ösvényre, itt keletnek fordul, s sokat megy, mire beesteledik. Rájön, hogy rossz irányba haladt eddig. Talál egy barlangot, ott felhalmoz némi tüzifát, s nyugodalmasan tölti az éjszakát.]

 

1697. márczius 16. (szombat)

 

Másnap reggel a régi út mentén felmennek a hegyekig.

 

[Jean-Fado másnap reggel visszafordul az ösvényen, s ebéd körül rálel a katalán szabadságharcosokra. Sikerül a bizalmukba férkőznie, különösen Sancho Cordialnak, Juan bátyjának. Megtudja, hogy leginkább lőfegyverekre lenne szükségük, illetőleg jó jönne, ha a szaglászó Pascual Raposo elhagyná a vidéket. Bár kasztíliai kutya, de nem akarják megölni, nehogy még több jöjjön ide. Jean-Fado megmondja, hogy segíteni fog valami módon, majd a katalánok mutatta rejtett ösvényen visszatér Orillába. Martín atyánál egy inkvizítort, Justo Sanchez atyát és három segédjét találja. Mint kiderül José Emilio után nyomoznak, akire Vicenta Roja és a Holtasház öreg őre terhelő vallomást tett, mielőtt máglyán megégették volna őket. Mindezt a jó Silvestre derítette ki, aki tékozló fiúként tért most vissza az Inkvizíczió kebelére. Jean-Fado megdöbbenését fejezi ki, majd pedig ajánlkozik, hogy minden erejével segít az ördöngös andalúz kézre kerítésében, hátha többi társa - akiket megpróbál bizonyosan megrontani - megmenthető még. Jean-Fado éjjel még kiszökik, hogy értesítse a molnárt és feleségét a fejleményekről, s üzenetet küld Sancho Cordialéknak, hogy elviszi innen a Raposo kapitányt.]

 

1697. márczius 17. (vasárnap)

 

Folytatják az útjukat fel a hegyekbe. Farkasok támadnak rájuk. A lovak megbokrosodnak s elszaladnak csata közben, de hamar megtalálják őket. Diego kapitány alkonyatkor rábukkan egy jól védhető barlangra, ahol pár napja valaki már éjszakázhatott, mert van némi felhalmozott tüzifa. Itt töltik az éjszakát.

 

[Jean-Fado reggeli közben meggyőzi Don Pascualt, hogy érdemes lenne felajánlania a segítségét az inkvizícziónak. Justo atya örömmel veszi a dolgot. A napot a falu lakosainak kikérdezésével töltik.]

 

1697. márczius 18. (hétfő)

 

Megtalálják a kolostort. Hőseinket egy testvér felkíséri Alexandro apáthoz, akivel kedélyesen elbeszélgetnek, miközben Diego elkóricál, s ez ahhoz vezet, hogy az egyik testvér megpróbálja elvenni a kardját, egy másik pedig mindenképp vérét ontaná. A kapitány szerencsésen megmenekül ebből a helyzetből, s a testvér, aki felkísérte a többieket az apáthoz, le is szidja és azonnal felparancsolja őt is az apát cellájába. Alexandro apát mindenben készségesen segít nekik, s még ebédre is meginvitálja őket. Ott aztán kiderül, hogy a kolostor szakácsa, Diego, előző életében méregkeverő volt. José Emilio kap az alkalmon, s megpróbál mérget szerezni, ám Diego nem pénzt kér érte, hanem azt, hogy egy adagot adjon be az egyik társának. Hiányzik neki az érzés, ugyanis, hogy ilyet lásson… Mikor távoznak Cserei Farkas egyszer csak rosszul lesz, s igen-igen sűrgős dolga akad a bozótosban. [Bár csak ötödét kapta meg a méregnek, azért eléggé legyengült szegény.] Ezután Diego és José Emilio visszamennek a kolostorba, hogy kérdőre vonják a szakácsot, de ő esküdözik, hogy nem tett senki eledelébe mérget, s végül José is a pártjára áll, biztos csak véletlen egybeesés. Míg az apát és Diego nem figyelnek oda, José kap még több adagnyi mérget a szakácstól.

Délután újra északnak veszik az irányt, mivel Alexandro apáttól megtudták, hogy ha az északabbra nem fordulnak le délre az útelágazásnál, akkor egyenesen Lagoscoro kis hegyvidéki városába juthatnak. A hegyek közt éjszakáznak.

 

[Jean-Fadóék ellovagolnak a romvárosba, kikérdezik alaposan a czigányokat, majd a régi út mentén fellovagolnak a hegyekbe, késő éjszaka érik el a Megtévelyedettek kolostorát. (A sötétben elkerülik a hegyi úttól nem messze éjszakázó csapatot.) A kolostorban további terhelő bizonyítékokra derítenek fényt José Emilióval szemben. Diego testvérrel készíttetnek ellenmérget, hogy elejét vegyék az ördögi andalúz mesterkedéseinek.] 

 

1697. márczius 19. (kedd)

 

Egész napos hegyvidéki utazást követően az útkereszteződésnél térnek pihenőre.

 

[Jean-Fadóék Montículo felé lovagolnak. Késő délutánra érnek az idilli kis mediterrán városkába. Kérdezősködnek, nem jártak-e erre José Emilióék. Hallanak pletykákat arról, hogy a Home dels Nassos, az Orros Ember a környéken garázdálkodik; továbbá kiderül, hogy a helyi plébános mostanában nagyon furcsán viselkedik. Utánajárnak az esetnek az est folyamán, s kiderül, hogy fél visszamenni a templomba, mert az altemplomban elszabadult valami szörnyeteg. Egy Fekete Barát! - derül ki. Az inkvizíczió Jean-Fado segédletével leszámol az ördögi kreatúrával. A szemfüles occitán még egy ékköves nyakláncra is szert tesz titokban a kaland közben. Jean-Fado este megpróbál bevágódni a fogadós lányánál, Marisolnál, de mint kiderül, nem az esete; így az est hátralévő részét Pascual Raposóval beszélgetve tölti. Megtudja, hogy Pascual nem is kasztíliai, bár élete nagy részét ott élte le, hanem baszk!]

 

1697. márczius 20. (szerda)

 

Egész nap a hegyek közt vándorolnak, mígnem alkonyat előtt farkasok rontanak rájuk az erdőben. José Emilio gránátot vet közéjük, majd mintha mi sem történt volna, hőseink folytatják az útjukat.

Estére megérkeznek Lagoscoróba, ahol szembesülnek a szörnyű ténnyel: a városban egyetlen gyermek és fiatal sincsen. Mint a fogadóstól és az alcaldétól, Tadeo Torrestől megtudják, hétfőre virradóra az összes gyermeknek nyoma veszett. Hőseink felajánlják segítségüket, majd visszatérnek a fogadóba.

 

[Jean-Fadóék gyors lovaikon az esti órákra elérik Lagoscorót. Az occitán a fogadó istállójába lépve rögtön felismeri José Emilio és Diego kapitány lovát…]

 

[A hatodik játékalkalom vége.]

 


Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.04.19, 09:12

Röviden a Türkök Tornyában történt eseményekről az alábbiakban olvashattok. (A toronyról egy régi legenda szól, mely szerint a mórok idején egy vad harcos nép jött keletről, akiket csak nagy nehezen tudtak legyőzni, s miután ez megtörtént a saját szolgálatukba akarták állítani őket. Ám a türkök vezére nemet mondott, mert át kellett volna térjenek hitükre, s erre nem volt hajlandó [mert a türkök igaz keresztények voltak! - egyesek szerint.]. Erre bezárták őket egy toronyba egy nagy halom kinccsel együtt, hogy lássák, mit kapnak, ha mégis meggondolják magukat. Ám a türköket kemény fából faragták, így befalazva maradtak mindörökre a toronyban...)

 

Időközben a 6. és a 6,5. játékalkalom is lement (az egyik játékos technikai okokból kimaradt, így az ő karakterével történő eseményeket külön lejátszottuk tegnap), s szerencsére ezek történéseit már megírtam, így hamarosan azt is ovlashatjátok. 

 

 

[Az ötödik játékalkalom kezdete.]

 

Sok időt eltöltenek különféle módszerek kipróbálásával, mígnem a puskapor és a fizikai erő együttes használatával csak sikerül kinyitni a csapóajtót. Ekkor hőseink egy része lemegy a toronyba, míg Diego a tetőn őrködik, José Emilio pedig Juannal marad a táborban. A toronyban először poros szobákat, majd egy régi kápolnát találnak, melyben egy mindmáig égő mécses vonja magára a figyelmüket. Mivel érzik, hogy szent helyen járnak, így semmilyen értékes holmit nem tesznek el. Egy titkos ajtóra bukkannak egy kandallóban, mely a pinczékbe vezető aknát rejt. Odalent szétnéznek, találnak egy régi rovásfeliratot a falon, illetőleg egy nagy teremben csontvázlovakba botlanak, melyek felágaskodnak és megtámadják őket. Hőseink gyorsan kereket oldanak e szörnyűségeket látván, s mivel odafentről kiabálást hallanak, így visszatérnek a torony tetejére.

Lovasok érkeznek, akik feldúlják a táborukat. Diego fent lapulva ekkor veszi észre, hogy a Juan által készített pörkölt magában ég, se a legénynek, se José Emiliónak nincs nyoma. Elmenekültek! A haramiák hamar kiszúrják a toronyban rejtőzőket, s kötelet vetve elkezdenek felmászni. Hőseink kivárják a pillanatot, s csak akkor vágják el a köteleket, mikor a haramiák épp felérnek, hogy lehetőleg esés közben kitörjék a nyakukat. Ez több esetben sikerül is, ám néhányan így is átlendülnek a mellvéden. s öldöklő harcz kezdődik. Hőseink állják a sarat, s egy kivételével mindet megölik. Az életben maradt haramiától megtudják: El Bruto küldte őket, hogy megállítsák a - feltételezése szerint - ékkövekkel a várost elhagyó José Emiliót és czimboráit, s visszavigyák neki, ami őt illeti.

Hőseink elengedik a megmaradt haramiát, hogy nyugodtan vigye vissza San Escobarba a lovakat és halott társait, és kérjen elnézést El Brutótól a nevükben. Ők nem tudnak ékkövekről, s még José Emilio hollétéről se semmit, az andalúz deák eltűnt ugyanis.

Késő délután újra leereszkednek a toronyba. Még az előző alkalommal találtak egy kis hordó bort, amit a legfelső szinten hagytak. Ezt Diego kapitány megkóstolja, míg a többiek lemennek a csigalépcsőn, s oly finomnak találja, hogy végül nem tud ellenállni a kísértésnek, és egy ültében kiissza az édes óbort. Közben a többiekre egy kísértetnő hozza rá a frászt, le is menekülnek a torony pinczéibe, kivéve Jean-Fadót, aki megpróbál beszélni a nővel, de az azt ismételgetve, hogy sosem fog megszabadulni innen, eltűnik a falban. A pinczékben megzavarják hat türk levente nyugalmát, akik lebegő alakként kísértik őket, de végül szerencsésen megmenekülnek. Később a torony legmélyebb pontján megtalálják Kadosát, a türkök vezérét a mór kincsekkel. Szörnyűséges és elkeseredett küzdelem veszi kezdetét, melyben végül a hősiesen küzdő Orlando életét veszti. Ezután hőseink kiviszik a türkök tetemeit, s lovaik csontvázával együtt eltemetik őket, mivel Cserei Farkas elárulja, hogy ez a régi hungárusoknál így volt szokás. A jobb sorsra érdemes Orlandót a türkök mellé temetik, ám keresztényibb módon.

Éjszakájuk nyugodalmasan telik a torony tövében.

 

1697. márczius 13. (szerda)

 

Kora reggel útra kelnek, s a Río Negro mentén északra haladnak. Hamarosan elérik Orilla kicsiny falvát, ahol Martín atyánál, a jókedélyű plébánosnál kapnak szállást. Ebédig iszogatással töltik az időt, ebéd után pedig folytatják a jó borok kóstolgatását. 

Az esti misére Cserei Farkas és Álvar nem is megy el, mivel elszundítanak az italoktól. Mise után Jean-Fado a fiatalasszonyoknak csapja a szelet, Diego pedig egy nőt követne, akiről azt sejti, összeköttetésben áll a hegyekben bujkáló katalán szabadságharcosokkal, ám három férfi észreveszi ezt, s mivel egészen más szándékot sejtenek amögött, hogy Diego a molnár fiatal, csinos feleségét követi, leszólítják s elkezdenek kötekedni vele. Diego végül tisztázza magát, s a kocsmában kötnek ki. Itt csatlakozik hozzájuk Álvar és Farkas. Jean-Fado nem, mert ő korábban lelépett két fehérnéppel. Nagy ivászat kezdődik megint, s az egyik helyi be is azonosítja a helyet, amelyet a türkök tornyában talált térképre rajzoltak: Lagoscoro! Egy hegyi kisváros s a mellette lévő völgy, a sötét vizű tóval. Diego nem tudja rávenni a fickót, hogy elkísérje őket erre a helyre, túl sok dolga van neki ahhoz, nem hagyhatja most itt a földjét.

 

[Az ötödik játékalkalom vége.]

 


Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.04.11, 10:04

Habár most csütörtökön ment le az 5. játékalkalom, adós maradtam a 4. leírásával, így hát most pótlom a hiányosságot. Íme a 4. session (a hősök listáját újra közzé teszem, mert nagy változások voltak, miután a 4. játékalkalom végén 3 JK is hősi (?) halált halt.): Boszorkányvadászat San Escobarban

 

Nuestros Héroes (Hőseink)

Álvar DíazGarcia Vega de Valencia y Vivar, andalúz fegyvermester 2. (4. játékalkalomtól) 

Diego de Alvarez kapitány, andalúz katona 2. (2. játékalkalomtól.) 

Jean-Fado Garros de Béziers, occitán vagabund 2. szint. (4. játékalkalomtól)

José Emilio Belmonte de Gálvez y Rivera, andalúz deák 2. (1. játékalkalomtól)

Orlando Juan Gomez, katalán Vagabund 2. (4-5. játékalkalom)*
 

Descanzar en Paz

+Antoine de Castelmore, franczia párbajhős 2. (1-2. játékalkalom.)  

+Fernando Miguel Gracie de Toledo atya, kasztíliai jezsuita 2. (1-3. játékalkalom)

+Esteban Zazpi de Vascos, baszk lövész 2. (2-3. játékalkalom) 

+Zigor Otxoa, baszk vagabund 2. (1-3. játékalkalom)

*A következő alkalommal Orlando átkerül megboldogult hőseink listájára, de erről majd legközelebb.



1697. márczius 10. (vasárnap)


Kora reggel José Emilio és Diego kapitány is levelet kap [a feladót és a levelek tartalmát fedje jótékony homály egyelőre]. Ezután mindketten ügyes-bajos dolgaikat végzik a városban; bankba mennek, José Emilio a Holtasház vén gondnokát is meglátogatja, s “kigyógyítja” bajából a kutyák szőréből font ostorral, melyet aztán elrak szépen magának; Diego kapitány pedig jó pénzen elsózza a perzsa szőnyegeket a Négernek (Jesus Cristobal).


[A negyedik játékalkalom kezdete.]


A vesztegzárat feloldják, így a városi élet megélénkül, s akik eddig a falakon kívül várakoztak, bejöhetnek végre. Mindenki arról beszél, hogy az egész mögött az ördögi literátor, Aleix Valdez állt, akinek társa lehetett a szent ereklyét meglovasító baszk, Zigor Otxoa. 

Reggeli közben José Emilio és Diego kapitány összeismerkedik három újonnan érkezett vendéggel, egy füstösképű katalán kobzossal, Orlandóval, egy occitán nőcsábásszal, Jean-Fadóval és Álvar Díazzal, a nagy el Cid távoli leszármazottjával, aki nem mellesleg José Emilio régi ismerőse, annakidején közösen vettek részt az El Coco utáni hajszán [a legelső Katalónia kaland]). Diego elmeséli nekik az elmúlt napok eseményeit, különösen hangsúlyozva, mi történt Almudena kisasszonnyal és az apjával, a jó professzorral (akit még az éjjel a palotába vitt a fogadóból pár katona). Álvar rögtön javasolja is, hogy szabadítsák meg szegény professzort. 

Hirtelen kivágódik az ajtó, s Silvestre rohan át a termen, majd fel a lépcsőn a szobájába. Hőseink nem tudják, mi üthetett belé, az utána siető Diego kapitány kérdéseire nem felel értelmesen. Jean-Fado szétnéz odakint, mi ijesztette meg, de a misére igyekvő tömeget látja csak, illetőleg rákacsint egy gyönyörű vörös hajú nő, meglepő jelenség ilyen déli vidéken. Az occitán azonnal beveti magát, s a Vicenta Roja nevű szépség meg is beszéli vele, hogy este felkeresi majd a fogadóban. Eközben odabent José Emilio utasítja Juannak, hogy vigyen fel egy kancsó bort Silvestrének, s ismételje meg pár óránként ezt.

Hőseink elhatározzák, hogy elmennek a délelőtti misére, aztán a professzort felkeresik a márki palotájában. José Emilio nem tart velük, hangsúlyozottan nem akar Dottore Matteo elé kerülni, s inkább a piaczteret járja, hogy egy lókufártól lovat vegyen. Közben néhány rosszarczú ficzkó megkörnyékezi, s emlékezteti arra, hogy el Bruto várja a köveket, amelyeket Zigor ígért nekik mindnyájuk nevében… 

A mise után hőseink elsétálnak a palotához, ahová Diego kapitány közbenjárására beengedik őket. Ő Dottore Matteohóz nem tart velük, helyette az őröket kérdezi Almudena kisasszony hogyléte felől. Mint kiderül, a kisasszony az apjával együtt saját lakrészt kapott. Dottore Matteo és a péntek esti támadás miatt még mindig sántító, bottal járó Suarez professzor hamarosan megjelenik, s kedélyesen elbeszélget a három fős társasággal. Az egész találka ürügye Álvar egy régi kéziratgyűjteménye, mely a nagy el Cid tetteit regéli el, s amelyben - sejtése szerint - utalásokat találni a nagy hős kardjának rejtekhelyére. Suarez professzor örömmel segít, de kéri, hogy hadd maradjon nála a könyv, időre van szüksége, s míg Jean-Fado eltereli Dottore Matteo figyelmét, a professzor közli Álvarral, hogy ne próbálkozzanak semmivel, nem tudnak segíteni rajta.

Ebéd után mindnyájan elmennek a bikaviadalra. José Emilio az előkelők helyére ül, a többiek hátul kapnak helyet a plebs sorai közt. José elég hamar ráun a viadalra (azért mégse egy rendes andalúziai corrida ez), de szerencséjére nem messze ül tőle egy szemrevaló, vörös hajú nő, akivel rövidesen összebarátkozik. Idő előtt távoznak a viadalról. José a Macabre kúriába vezeti a nőt, mivel ott senki nem fogja őket zavarni, ám eléggé tönkremegy a hangulat, mikor a nő egy okulárét vesz elő a táskájából s a szemére illeszti. José semmi áron nem akar ránézni ezután, s elküldi a nőt. Hősünk végül egy ablakon mászik ki, sejti ugyanis, hogy az ajtónál lecsaphatnak rá.

A többiek eközben mit sem sejtve José kis kalandjáról a bikaviadalon ülnek. Orlando kiszemel egy gazdag pojáczát, aki két kurtizánnal az oldalán nézi a műsort. Orlando megpróbálja elcsenni a ficzkó erszényét, ám az egyik nő lebuktatja. A tömeg gyorsan kézbe akarná venni a tolvaj megregulázását, de Diego kapitány kimenti Orlandót, s ezután az egész társaság visszatér az Aranyszamárba.

Késő délutánra Silvestre annyira részeg lesz, hogy hőseink be tudnak nyomulni a szobájába és ki tudják kérdezni a bajáról. A volt inkvizítor bevallja, hogy egy boszorkány, bizonyos Vicenta Roja, elcsavarta a fejét még évekkel ezelőtt. Ő szabadon engedte, sőt, még az akaratának engedelmeskedve meg is ölte azt a nemes urat, aki feljelentette a nőt az inkvizícziónál. A boszorkány azonban most visszatért. Silvestre leírásából José rögtön a nőre ismer, aki elcsalta őt a viadalról. Jean-Fado pedig megjegyzi, hogy úgy tudja, a nő este a fogadóba látogat. Azt nem árulja el, hogy neki lesz találkája vele.

Este egy levél jön csak a Vicenta helyett, Jean-Fadónak czímezve. Vicenta az, s kéri, jöjjön ki az uczára, ő fél ugyanis bemenni a fogadó egyik vendége miatt. Hőseink elhatározzák, hogy csapdát állítanak a nőnek, s amennyiben az boszorkánynak bizonyul, s elbűvöli mágiával Jean-Fadót, akkor az istállóból az utczára rontva elfogják. Vicenta nem mutat semmilyen boszorkányos képességet Jean-Fado elbűvölésére, mindössze arra kéri, hogy Szent Attila kápolnájához vigye el Silvestrét. Az occitán viszont annál inkább hatást gyakorol a nőre, s nem számítván arra, hogy társai közbe avatkoznak (hisz a nő nem tett semmi boszorkányosat), szenvedélyesen az istállóba húzza Vicentát.

Ekkor José Emilio bosszúszomjasan varázslatot mond, s úgy megpörgeti Vicentát, hogy a nőnek minden holmija szanaszét repül. A fogadóból a hangokra néhány otromba ficzkó siet át az istállóba, hogy rögvest Vicenta segítségére siessenek, miközben az utcáról egy másik csapat is érkezik a nő megsegítésére. Jean-Fado Vicentát védelmezi, míg a többiek a nő szolgálatában álló gazficzkókkal veszik fel a küzdelmet. A csata hullámzó sikerrel folyik, ám végül hőseink, José Emilio Láthatatlan Falka varázslatának is köszönhetően felülkerekednek. Jean-Fado kimenekíti Vicentát, miközben Diego eltereli a megérkező városőrség figyelmét. José Emilio pedig megelégszik annyi bosszúval, hogy Vicenta minden értékét magához veszi. Álvar szól Silvestrének, hogy megvan a nő, s bár végül a bukott inkvizítor nem találja meg őt, de a nap eseményeinek köszönhetően visszanyeri önbizalmát és hivatásába vetett hitét, ideje újra inkvizítorként viselkednie... 

Jean-Fado szerelmes hevülettel elkíséri Vicentát a Koldusudvarba, ahol a nő El Bruto vendégszeretetét élvezi. Vicenta megnyugtatja, hogy itt biztonságban lesz, s kéri, vigyázzon José Emilóval, mert az andalúz még a vesztét okozhatja. Az említett José Emilio eközben megbeszéli Juan apjával, hogy az ifjút elviszi magával inasnak egy rövid vidéki utazására. Addig is míg visszatérnek, letétbe helyez 1 escudót az ifjú Juan bérére. 


1697. márczius 11. (hétfő)


Reggel Diego is vesz egy lovat magának, majd ezután az egész csapat útra kel, ki gyalog, ki lóháton. Átkelnek a Río Negro hídján, majd északnak veszik az irányt. Nyugodalmasan telik a nap, a folyó mellett éjszakáznak.


1697. márczius 12. (kedd)


Délelőtt megpillantják a tornyot a dombok között. Nagyjából délre járhat az idő, mikor odaérnek. Hamar észrevesznek egy kő mögött leselkedő fiatalember, akit cselesen körbevesznek, majd kikérdezik. Kiderül, hogy ő Cserei Farkas, és a messzi Magyarországról jött. Históriásként ősei nyomait kutatja e távoli vidéken. Míg Juan nekilát az ebéd elkészítésének, a többiek felmásznak a torony tetejére, hátha onnan be tudnak jutni. Találnak egy csapóajtót, de a masszív szerkezettel sehogyan sem boldogulnak.


[A negyedik játékalkalom vége.]

 


A következő fejezet tartalmából: Hőseink bejutnak a toronyba, közben El Bruto emberei rájuk bukkannak és az ékköveket keresik (az egészről legtöbbet tudó José Emilio és Juan szőrén-szálán eltűnik)... Ami várható: Halál, bor és fiatalasszonyok! 



Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.30, 22:50

@Narmor, még két kérdés:

A lap húzása úgy történt, hogy húztál otthon José helyett a pakliból (hisz úgysem láthatja)?

A biblia forgatását hogyan intéztétek (volna) online? Felütöd Te és böksz egyet? Vagy dobatsz, esetleg random legenerálsz egy oldalszámot / hasábot / bekezdést?

Kösz!


Kártyalapot én húzok, igen. Bibliát meg otthon felcsapja magának az a játékos, akinek a karaktere használja (erre is volt példa). Így a legegyszerűbb.

Matador még nem volt, de ami késik, nem múlik. ;)

Talbot

Talbot

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 66 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.30, 21:29

@Narmor, még két kérdés:

 

A lap húzása úgy történt, hogy húztál otthon José helyett a pakliból (hisz úgysem láthatja)?

 

A biblia forgatását hogyan intéztétek (volna) online? Felütöd Te és böksz egyet? Vagy dobatsz, esetleg random legenerálsz egy oldalszámot / hasábot / bekezdést?

 

Kösz!



Talbot

Talbot

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 66 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.29, 20:26

 

Hőseink

Antoine de Castelmore, franczia párbajhős 2. (1-2. játékalkalom.)  

Diego de Alvarez kapitány, andalúz katona 2. (2. játékalkalomtól.) 

Esteban Zazpi de Vascos, baszk lövész 2. (2. játékalkalomtól) 

Fernando Miguel Gracie de Toledo atya, kasztíliai jezsuita 2. 

José Emilio Belmonte de Gálvez y Rivera, andalúz deák 2.

Zigor Otxoa, baszk vagabund 2.

 

 

... és nem volt közöttük egyetlen matador sem? Hát miféle hispánok ezek...? :)



Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.29, 19:04

Folytattuk múlt csütörtökön a Katalónia kampányunkat. Ezúttal különösen véresre sikeredett a kaland, mivel 5 játékos karakterből 3 életét veszítette... Descenzar en Paz!

 

 

1697. márczius 9. (szombat)

 

Még az éjszaka folyamán Diego felméri a pinczében hagyott szőnyegeket, melyeket Antoine gyűjtött össze korábban, ezután maga is nyugovóra tér. Zigor kilesi mindezt, majd visszatér és éberen alszik a maga szobájában. Kora reggel Diego és Zigor felhúzzák a Macabre-ház földszintjére a perzsa szőnyegeket, majd Diego távozik. 

 

[A harmadik játékalkalom kezdete]

 

Reggel Esteban és Fernando atya elsétál a Macabre-házba egy adag ruhával Zigor számára. Az ördöngös baszk mentegetőzni kényszerül a jezsuita előtt, ugyanis kiderült, hogy az egész városban keresik őt (a katonaság és a kétségbeesett lakosok egyaránt) a püspök megtámadása és főképp az ereklye elrablása miatt.

Eközben José Emilio is felébred. Juan figyelmezteti, hogy Zigor után tűvé teszik a várost, s mivel a társai után is érdeklődtek, így ő is bajban lehet. José megköszöni a figyelmeztetést, de nem érzi veszélyben magát, hisz ő egyebet nem tett, mint egy szép nővel töltötte az éjszakát. Ezután a Szent Vincze templomba megy, egyrészt szétnéz a környéken - keresve Almudena kisasszony elrablásának nyomait, másrészt gyónni szeretne. Megkönnyebbült lélekkel, de nem sok mindent megtudva tér vissza a fogadóba elkölteni a reggelijét.

A többiek elmaszkírozzák Zigort, majd útba ejtvén a Holtasházat (ahol megtudják, hogy nincsenek újabb halottak a járványban) s elkerülvén a tömeget visszatérnek az Aranyszamárba. Itt Zigor Juantól megérdeklődi, hogy kinél lehet érdeklődni, ha valakit kirabolnak a városban. Juan egy volt matadorhoz, El Brutohoz irányítja őket, aki a Koldusudvar nevű helyen, a Szent Attila kápolnától nem messze él a czimboráival.

Hőseink hát a nyakukba veszik a várost, ügyelve persze, hogy nehogy egy őrjárattal vagy feldühödött helyiekkel találkozzanak, elérnek a szegénynegyedbe. Kis rábeszélés után a kapuban őgyelgő rosszarczok a Koldusudvar pinczéibe viszik őket, egyenesen El Bruto elé. Zigor ördöngös figura, s ez megnyeri El Bruto tetszését, így visszakapja minden korábban ellopott felszerelését. Hőseink megtudják, hogy valószínűleg nem csak egy ékkövet raboltak el, bár az Auditore Bankház igyekszik titkolni, de nagy értékben lophattak tőlük köveket. El Bruto egyezséget köt Zigorral, hogy hőseink megszerzik az ékköveket és elhozzák nekik ide a Koldusudvarba, cserébe eddigi segítségéért és kedvességéért. Almudena kisasszony elrablása kapcsán azt a tanácsot kapják El Brutotól, hogy nézzenek szét a város alatti labirintusszerű pinczerendszerben, ő ugyanis, ha nőt rabolna, oda vinné.

A délután folyamán hőseink felkeresik a líczeumot, majd mivel zárva van, átmennek a Szent Vince templomba, a város egyik legrégibb épületébe. Útközben észreveszik a gyanúsan settenkedő Ezio Contit, akinek megmondják, hogy nincs közük az ékkövek elrablásához, viszont ha ad időt, kinyomozzák, ki az. Sőt, még azt is megosztják a taljánnal, hogy John Smithre gyanakodnak, nem is sejtve, hová vezet mindez.

A Szent Vince templom altemplomában bejáratot találnak a városmélyi pinczékbe, s kis vizsgálódás után, nyomokra bukkannak. Ezt követve haladnak, a nyirkos, szűk járatokon keresztül. Ide-oda kanyarognak a város alatti labirintusban, míg egyszer csak óriási pinczebogarakkal futnak össze. A bogarak igen-igen megszorongatják hőseinket, azonban szerencsére ott terem egy másik járat irányából Diego kapitány, és rendet vág a bogarak közt, mint évekkel korábban az Új Világban a vértapírok között. Ő az oroszlános udvarban ereszkedett alá, s saját szakállára nyomozott, míg meg nem hallotta a pisztolylövések hangját. Ezután hőseink újra ráakadnak a nyomokram s követik őket, mígnem egy oldaljáratban zsákokat pillantanak meg. Ám zsákok megmoczczannak és karmos kezű, parázsló szemű élőholtak teremnek előttök. Szerencsére Fernando atya idejében az Urat szólítja, s a fertelmes lények elkotródnak.

Nem sokkal ezután egy járatból olyan szagokat éreznek, amelyeket korábban a mór fürdőben tapasztaltak. Meg is jegyzik, hogy talán errefelé lehet egy bejárat oda, amelyet talán korábban nem fedeztek fel. Diego szakavatott nyomolvasó, így könnyen tudja követni a nyomokat, amelyek némi bolyongást követően el is vezetik őket egy bezárt ajtóhoz. Betörik, majd egy pinczében találják magukat (mint később kiderül, a városon kívül álló romos Vaczkor Torony alatt). Csakhamar rájönnek, hogy az ajtót betörni nem volt a legjobb ötlet, mivel a fent tanyázó Aleix Valdez és a tanítványaiból álló Pipázó Költők Társasága meghallotta a közeledőket. Az események gyorsan eszkalálódnak, Aleix orvul rálő hőseinkre, majd felszalad egy emelettel feljebb, ahol egy asztalt feldöntve védekezik társaival. Hőseink a lépcsőn utánuk vetik magukat, ám Aleix egy arany pennát a levegőbe emelve, a Tűzgörgeteg szavakat írja fel a levegőbe, mire egyszercsak tüzes göröngyök kezdenek el záporozni hőseinkre. Fernando atyát úgy eltalálják, hogy menten szörnyethal. José Emilio erre fogja magát s kihúzván egy lapot a kártyapaklijából, “Most segíts meg!” felkiáltással gránátot vet Aleixékre. S csodák csodájára a robbanásban a társainak egy haja szála se görbül, míg az ördöngös tanár és diákjai mind egy szálig fűbe harapnak. Csakhogy épp mikor fellélegezhetnének, a robbanásban meggyengült - s amúgy is rozoga - pincze plafonja beomlik, maga alá temetve a kifelé rohanó Estebant. A járat ráadásul oly szerencsétlenül omlik be, hogy esély sem mutatkozik a túloldalra való átjutásra, Almudena megmentésére (már ha nem halt meg ő is az omlásban).

Hőseink sietve megindulnak vissza a labirintuson keresztül, hátha sikerül fentről kimenekíteni a kisasszonyt. Kis keresgélés után bejutnak a mór romokba egy titkos átjárón keresztül, s már majdnem kijutnak onnan is, mikor Zigor háta mögött megjelenik Señor Macabre holtteteme, s bosszútól éhezve torkon ragadja gyilkosát és eltöri a nyakát. José Emilio végül elpusztítja az élőholtat, ám Zigort már nem tudja megmenteni. Végül Diego és José Emilio kimásznak a mór romokból, majd a robbanás felszíni nyomainak keresésére indulnak. Hamar megtudják, hogy a város melletti régi, elhagyatott Vaczkor Torony romja nemrég még jobban leomlott. Ott van hát Almudena! Egy kis ügyeskedéssel (mondhatni varázslatos rábeszélő képességgel), kijutnak a városból, ám mire odaérnek Almudenát már Dottore Matteo megmentette, s magával vitte a márki palotájába. 

Orrukat lógatva térnek vissza a városba. Az Aranyszamárban felkeresik az ágyban fekvő Professzor Suarezt, aki meghallva, hogy a lányát Dottore Matteo mentette meg és vitte magával, csak annyit mond: A legfőbb művem! Ó Istenem! - majd elájul. Ezután megtudják, hogy John Smitht valaki megfojtotta a szobájában a délután folyamán. 

Este Diego még visszamegy a Macabre házba a szőnyegekért, hogy túladjon rajtuk. José Emilio pedig egy szűk sikátorban találkozik Don D.-vel, hogy megfizesse kártyaadósságát két escudóval.

 

[A harmadik játékalkalom vége.]

 


Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.22, 20:57

Az alábbiakban közzéteszem a kampánynaplót, amely az új (online) Katalónia kampányom eddigi történéseit tartalmazza. Ez alapvetően a játékosoknak készült, s rengeteg részlet kimaradt belőle (noha a második kaland egy fokkal részletesebben lejegyeztetett), de úgy véltem a Helvéczia szerepjáték rajongóinak körében talán mégiscsak érdeklődésre tarthat számot minden hiányossága ellenére, sőt, talán meghozza a kedvet többek számára, hogy maguk is felcsapjanak eme vészterhes időkben online kalandozásokra Helvéczia tájain.

Mi hangra a google hangoutsot használjuk, játékasztalnak pedig a roll20-at. Igen jól működik, azt hiszem. A térképeket kézzel megrajzoltam, ezután egyszerűen mobillal beszkennelve (igazi nincs sajnos), képként feltöltöttem, raktam egy fog of wart az asztalra, s ahol a karakterek megfordultak, azt a részt felfedtem nekik. (A város vaktérképét viszont teljes mértékben láthatták.) Bár az online játéknak vannak hátrányai, előnyei is akadnak, például az intrikus műveleteket könnyű a többiek háta mögött intézni (roll20-on lehet úgy írni és dobni, hogy a többiek ne lássák, csak a mesélő és egy adott játékos), s sokkal koncentráltabb a játék, mint élőben (nincs annyi off és szünet).

 

A játék alaphelyzete roppant egyszerű volt: Hőseink reggel arra ébrednek, hogy odalentről, a fogadó földszintjéről nagy zsibongás, kiabálás hallatszik fel. Leszaladva kétségbeesett arcokat pillantanak meg. Pánikhangulat uralkodik, ugyanis a márki járvány gyanújával vesztegzár alá helyezte az egész várost... 

 

 

Hőseink

Antoine de Castelmore, franczia párbajhős 2. (1-2. játékalkalom.)  

Diego de Alvarez kapitány, andalúz katona 2. (2. játékalkalomtól.) 

Esteban Zazpi de Vascos, baszk lövész 2. (2. játékalkalomtól) 

Fernando Miguel Gracie de Toledo atya, kasztíliai jezsuita 2. 

José Emilio Belmonte de Gálvez y Rivera, andalúz deák 2.

Zigor Otxoa, baszk vagabund 2.

 

1697. márczius 7. (csütörtök)

Az esti órákban hőseink megérkeznek San Escobarba.

 

1697. márczius 8. (péntek, Istenes Szent János ünnepe)

Hajnalban az őrség 13 holttestet talál (fekete torokkal és erekkel), így Don Juan Wasczykowsky márki a személyi orvosa, az olasz Dottore Matteo javaslatára, vesztegzár alá helyezi a várost.

A reggeli órákban hőseink megismerkednek az Aranyszamár fogadó személyzetével és lakóival, illetőleg meghívást kapnak minden vendéggel együtt Doña Catarina esti báljára, melyet a vesztegzár alkalmából rendez. Ezután a fogadós egyik fiával, Juannal elmennek a Holtasházhoz, megvizsgálni a járványban elhunytak ruháit (a testüket elégették). Az épületben megtalálják egy kőműves ifjú, Cantero testét, aki egy rubinnal a szájában halt  meg a Vízikapunál.

Még délelőtt átsétálnak az elhagyatott Macabre házhoz, mivel Juan szerint kísértetek tanyáznak ott, s biztosra veszi, köze van az éjjel kitört “kísérteties pestishez”, amelyet egy próféczia is megerősített:  “Tizenhárom torokból / fekete tűz terjed el, / ezerekből tornyosul / madaraknak eledel.”

A ház tulajdonosa, egy elszegényedett, magának való vén nemes, még mindig él, s egyáltalán nem örül a betolakodóknak. Miután hőseink lefegyverzik, magukkal viszik az udvarról rejtekajtóval nyíló pincébe, mely egy régi mór palotát rejt. Odalent bejárják a fürdőket és a halott hurik lakrészét. Fernando atyát majdnem megeszi egy medenczében rejtőző krokodilus, Zigor pedig egy damaszkuszi penge megszerzéséért oly bajba kerül, melyet csak három kártyalap húzásával tud elkerülni. Időközben a vénember meglép, felhúzza a kötelet és bezárja maga mögött az ajtót. Ám hőseink szerencsés módon megmenekülnek a csapdából, s elkapják az öreget. Zigor José Emilio támogatásával, Antoine és és Fernando atya tiltakozása ellenére bedobja a pincébe Señor Macabrét, az öreg halálát okozva ezzel. Az előbbiek még telebeszélik Juan fejét nem túl keresztényi gondolatokkal a bosszúállás kapcsán. Ezután hőseink lezárják a pinczét, s megegyeznek, hogy mindenki megy a dolgára, este találkoznak a bálon.

 

[Az első játékalkalom vége.]

 

A délutánt mindenki a maga dolgával tölti. Antoine visszatér a Macabre kúriába és kemény munkával, no meg kis szerencsével kiássa a beomlott járatot, hogy kihordja a halott hurik szobájában található perzsa szőnyegeket. Fernando atya a város templomait járja körbe, beszélget Diego Carrera püspökkel és a katedrálisban Istenes Szent János ereklyéjét megtekintve imáiban is elmerül. José Emilio a kis Juan vezérletével vásárlással és a Holtasházba való visszatéréssel tölti az időt, ahol jól ráijeszt az öregre, hogy szerezzen neki fekete kutyákról szőrt, mert csak ezzel lehet az ékkővel szerzett átkot megtörni. Zigor eközben levelet kap egy igen fontos személytől, Don D.-től.

 

[A második játékalkalom kezdete.]

 

Este Fernando atya és Zigor érkeznek meg először a bálba. Hamar megismerkednek a vendégekkel, elvegyülnek közöttük s különféle témákról értekeznek. José kis késéssel érkezik, de így pont együtt mehetnek be Doña Catarina házába az Aranyszamár fogadó egy másik vendégével, Professzor Suarezzel és lányával, az alabástrom bőrű, szépséges Almudenával. Josét nem sokkal később leszólítja az olasz Ezio Conti, s rajta keresi a rubint, amit a halott szájában talált a Holtasház őre. José szabadkozik, hogy nem nála van, de meg fogja szerezni, ezért találkozzanak éjfélkor a ház előtti téren, elhozza oda.

Almudena kisasszonyt a férfiak körülrajongják, különösen John Smith, az Aranyszamár angol vendége, és Aleix Valdez, a helyi líczeum tanára. Vetélkedésüknek Antoine érkezése vet véget, aki Carrera püspökkel az oldalán lép be (szegény egyházfi a ház előtt állt, s azon értetlenkedett, miért hívták meg őt egy ilyen társaságba). A franczia hangos bemutatkozást követően a zenészhez siet, egy jó tánczzenét rendel, és felkéri Almudena kisasszonyt egy tánczra. Eközben megérkezik az úrnő is, Doña Catarina de Cabaret, aki meglehetős érdeklődést mutat Professzor Suarez és José Emilio iránt. Hamarosan előkerül egy másik baszk is, Esteban, aki bár nem az Aranyszamárban szállt meg, mégis kapott meghívót a bálba. Esteban megismerkedik hőseinkkel és a többi vendéggel, eszik-iszik, majd átnézi a felső szint egy részét, végül visszatér feltűnés nélkül a bálozók közé.   

Aleix féltékenységében ráveszi a kasztíliai nemest, Pedro de Vegát, hogy provokáljon párbajt a francziával. Antoine eleinte nagy fölényben van, érezhetően jobb kardforgató, megszégyeníti Pedrót a közönség előtt különféle trükkökkel, ám a kasztíliai úgy megdühödik, hogy minden erejét összeszedvén szíven szúrja Antointe-t. A püspök feladná az utolsó kenetet a haldokló francziának, de erre ő bevallja, hogy kálvinista és nem szorul ilyesmire. Carrera püspök megdöbbenve és összetörve távozik a bálról. Doña Catarina és a vendégek egy része hangos tapsban tör ki a párbaj eredményét látva: remek mulatság! Almudena elborzad, még soha nem látott gyilkosságot, a professzor pedig távozni igyekszik, ám Doña Catarina feltartja, mivel még egy vendéget várnak.

Zigor követi a püspököt, s magával visz egy adag igen részegítő bort (ebben egy kis méreg is segít), ám minden mesterkedése ellenére, nem sikerül rávennie a jó Carrera püspököt, hogy igyon a borból (csak egy kortyot iszik, de nem hat rá!), s ezzel méltatlan állapotba kerüljön; így az ördöngös baszk rátámad erőnek erejével. Carrera ráparancsol, hogy hagyja őt, majd menekülőre fogja és kiabálva visszatér a katedrálisba. Zigor utána veti magát, de az öreg püspök idejében fellármázza a szerzeteseket. Ám még van elég ideje a baszknak, hogy (a korábban kapott levél utasítása szerint) elragadja magával Istenes Szent János ifjúkori pásztorbotját, a város legszentebb ereklyéjét. Zigor ezután felmászik a toronyba, majd át a tetőre, ahonnan igyekszik átugrani egy szomszédos házra, ám rosszul méri fel a távolságot, és lezuhan…

Eközben a bálra megérkezik a díszvendég: Dottore Matteo és egy osztag katona. Közülük az egyik, Diego de Alvarez bevegyül a vendégek közé, azzal előhozakodva, hogy otthagyja a szolgálatot. Láthatóan a professzor nincs elragadva Matteótól, pusmognak egymás közt valamit, majd az első adandó alkalommal távozik a lányával. Ezután elkezdenek eltünedezni a vendégek. Aleix pedig feloson az emeletre. Fernando atya és Esteban utána mennek, ám az úrnő lakosztályába nem tudnak bemenni (betörni sem sikerül a masszív tölgyfa ajtót), így az előszobában rejtőznek el, várván Aleix visszatértét.

José Emilio még jó benyomást tesz Dottore Matteora, mielőtt az távozik, majd ezután igencsak összemelegednek Doña Catarinával, aki felajánlja, hogy megmutatja neki az exkluzív gyűjteményét. Miután a vendégek nagyja eltűnik, az úrnő elviszi magával a bekötött szemű andalúzt a rejtett pinczehelyiségébe, ahol kitömött barbárokat és civilizált embereket tárol. José Emilio egy kis ördöngös praktikát követően átadja magát a hunczutkodásnak a szemrevaló házigazdával.

Mindeközben odafent Diego felszökik az emeletre, miután le tudja rázni az ügyvédet, Balduino Picaplets-et. Fent csatlakozik Estebanhoz és Fernando atyához, segít nekik betörni Doña Catarina hálószobájának ajtaját, majd átkutatják a lakosztályt titkos járatok után. A jezsuita rábukkan a családi kasszára, melynek értékesebb részét az “aranylázban” szenvedő Diego “hatóságilag” lefoglalja. Végül hőseink egy csigalépcsőre lelnek, mely a földszintre és pinczébe vezet.

Hőseink átnézik a pinczejáratokat, majd megzavarják Doña Catarinára és José Emilio légyottját, boszorkánysággal vádolva a nőt. José egy Erény köpönyege varázslattal megmenekíti az asszonyt, aki sietve távozik, míg a többiek Josét korholják, hogy “megrontotta ezt a szerencsétlen szüzet”. Ezután együtt szétnéznek még a pinczékben, végül rátalálnak az El Ojo [A Szem] Társaság, a város libertinus szerveződésének rejtekére. Végezetül egy délre futó alagúton keresztül, eljutnak a város egy másik pontján kiérkező kijárathoz.

A közeli sikátorban rábukkannak a mezítelen és eszméletlen Zigorra, akit sikerül magához téríteniük. Kerülőúton, sikátorokon keresztül térnek vissza az Aranyszamárba, ám útközben latrok törnek rájuk. Fernando atya a földre hull, de sikerül megmenteni, a latrokat pedig mind egy szálig levágják. A fogadó előtt Juan jelzi nekik, hogy Don Zigort keresték a városőrök a püspök megtámadása és egy ereklye ellopása miatt. Zigor mindent tagad, pőresége is mutatja, hogy őt rabolták ki, ő az áldozat. Hőseink úgy döntenek, hogy Diego elkíséri Zigort az immár tényleg üresen álló Macabre házba, a többiek pedig lepihennek.

Az Aranyszamárba betérő hőseink azzal szembesülnek, hogy Professzor Suarez az asztalon fekszik, vérző fejét fogva a lányát szólongatja. Almudénát, akit elraboltak a hazaúton...

 

 [A második játékalkalom vége.]

 

 

 

Eddig a kampánynapló. Láthatjátok, hogy a két játékalkalom között is voltak történések, azokat levélben rendeztük le.

 

Hamarosan jön a harmadik alkalom!

 



Orastes

Orastes

    Hordószónok

  • Fórumita
  • 6588 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2019.09.17, 12:24

Játszottunk múlt szombaton és úgy adódott, hogy a parti egy sárkánygyíkot is legyőzött, akinek a tanyája egy kis termálvizes tavacska mellett feküdt, nem messze volt egy hasadék, kigőzölgésekkel, abban volt a barlangja. Miután legyőzték, a parti egy része elment barlangot fosztogatni, a deák pedig felboncolta a gyíkot, ami büdös volt. A csapat magával hurcol egy mágikus álomban szendergő leányt (NPC) akit leraktak a parton.

Eléggé meg voltak tépázva, egy teljes éjszakát ébren töltöttek, pihenni nem volt hol. Kiderült hogy a tavacska sekély, pont alkalmas elücsörögni benne, a következő történt: mindenki nekivetkőzött pucérra (két női játékos és karakter is van) bele a természetalkotta jacuzziba, a cigány elővette a hegedűt, került némi bor is, a parton a felboncolt gyík és az alvó leány. :rohog: Azt hiszem, sikerült előhozni valamenyire a pikareszk hangulatot. :koszonom:

Ratface

Ratface

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 281 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2018.03.20, 12:40

Ismét játszhattam végre (nem meséltem)  :leborul: Artegornak hála.

Mivel Rodrigo játékosa nem tudott jönni, így a mesélő jelezte, lehet, hogy Békefi Krisztián deák uram helyett inkább hozzak egy harczos karaktert. Így is tettem. Addig dobáltam a karakterkészítő .xlsm-el amíg kijött egy jópofa harczos grófi származással és vagyonnal. Természetesen lengyel származású. De mivel nem vagyok az a tank típusú játékos, a párbajhős altípus mellett döntöttem. Az egyeztetés ihletet adott a mesélőnek, előszedett egy történetet, amit még valamikor a Carcosa blogon olvasott (Ez úton is örök hála Zsoléknak!  :sor: ). Felderíthettük Zygmunt Górka elátkozott örökségét.

A résztvevők: Czinka 'Nusi' Róza 4. tsz írástudatlan czigánylány mutatványos (vagabund), Victor(ia) Farbenfinstern 4.tsz német óraműves/hamisító férfiruhában kalandozó asszonyszemély, hamis úti okmányokkal  (vagabund), Gr. Waclaw 'Vitek' Kjeltika 3. tsz lengyel harczos/ párbajhős.

A részletekkel nem nagyon untatnám a nagyérdeműt. ( :ork: ) Kiválót játszottunk.
Végeredményben a kristálygömb előkerült, a gonosz elpusztult az ármánykodók meglakoltak.
A gróf úr új birtokra tett szert (én beláttam, hogy nem annyira nekem való ez a karaktertípus) Górkow pedig új uraságra. A kalandozásokat a csúcson kell abbahagyni felkiáltással Vitek elhatározta, a nyarakat Górkowban, a teleket ősi polák birtokán tölti.

A leányzó(k) busás jutalomban részesült(ek), tavasszal visszatérnek Helvécziába.

 



Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1420 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2017.07.28, 20:00

 

a vámpírok defenesztrációja koporsóstul pl. nekem eszembe se jutott).

 

Amikor tudomást szereztünk a hat elit harcosukról, az "kissé" átrajzolta a képet. :)
 

 

 

Belegondolva, ha nincsenek a rajongólányok, akkor az általuk nyújtott elterelés (khm... élőpajzs) nélkül meglehetősen kétes lett volna a siker. Lehet hamarabb levágnak minket, minthogy kidobom a két koporsót... persze akkor talán Sikorski is inkább a szobába próbált volna bejönni, elvégre ő a nagy harcos a csapatban. Jól használtuk a kínálkozó lehetőségeket, azt biztos. :D

 

Már nagyon várom a folytatást. :)  



alister

alister

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 3485 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2017.07.28, 08:42

a vámpírok defenesztrációja koporsóstul pl. nekem eszembe se jutott).

 

Amikor tudomást szereztünk a hat elit harcosukról, az "kissé" átrajzolta a képet. :)
 



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2666 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2017.07.17, 07:41

Von Béllel még semmi. Szinte minden megvolt előre, de elég lazán (NPC-k, események, bár a t. játékosok kicsit aggresszívebbek a szokottnál, így volt, amit változott, a vámpírok defenesztrációja koporsóstul pl. nekem eszembe se jutott).



Orastes

Orastes

    Hordószónok

  • Fórumita
  • 6588 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2017.07.16, 20:53

Nagyon jó írás! :cool:

 

Stefan König, zugfirkász és poéta. :rotfl:


Módosította Orastes: 2017.07.16, 20:55



[Fantasy háttér] [Sötét háttér]