Ugrás tartalomhoz


Fotó
* * * * * 2 Szavazat

A sakk nem szerepjáték: a játékegyensúly illúziója


  • Válasz írásához lépj be
168 hozzászólás érkezett eddig

Lepus

Lepus

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1155 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.12, 21:43

Jó hogy vége a 90-es éveknek és nem jön újra el

xD

Lepus

Lepus

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1155 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.12, 20:06

Apropó az xps hasonlatot a cikk is felveti de gyorsan le is söpri, hogy "I don't think it's an inherent problem". Pedig olyan sok különbség nincs.
 
Minden jól megírt játék jutalmazza valamilyen módon ha olyan tevékenységet végzel amit az adott játék támogatni szeretne. Midegyik. Az, hogy egy játék mit jutalmaz nem annak minőségére hanem stílusára utal. Nem véletlen, hogy DnD-ben minél többet ölsz annál több xp-t kapsz, még vannak játékok ahol egyáltalán nem jár xp a harcért.
 
A Cow Clickeres beszólást meg inkább nem minősíteném ;)


xD

A cikk nem lesöpri az XP-t, hanem megmagyarázza az alapvető különbséget a kettő között.

Afölött most elegánsan átcsusszanva, hogy oldschool fejjel miből is kéne jöjjön az XP, illetve hogy mi után jár a szörny-XP (röviden, a "legyőzés" nem feltétlen jelent harcbani elpusztítást), a dolog lényege az, hogy az XP jutalom nem valamilyen játékosi viselkedést jutalmaz, hanem a progresszió mechanikai lehetőségét teremti meg.

Azaz - ha szerintem elvetendő, "modern" mesélési tanácsokat nem veszünk figyelembe -, az XP pusztán a játékülésen való megjelenés után jár, és funkciója nem "jutalom", hanem, hogy úgy mondjam, a "megtett távolság" mérése. Ha négy éven át patkányokat aprítanál, az elég unalmas lenne, de egy hős életét végigkísérni a patkányaprítástól egy új birodalom megalapításáig, mint harcos király, az már sokkal izgalmasabb. Erről szól az XP.

Ezzel szemben a szerepjátszás jutalmazása (vagy hiányának büntetése), ahogy a cikk is kifejti, manipulatív, didaktikus viselkedés a mesélő részéről. "Én, mint kalandMESTER, ugye, úgy ítélem meg hogy nagyon szépen kijátszottad a karakteredet, ezért tessék egy piros pont", vagy "hát nem láttam igazán a szándékot hogy kijátszd a karaktered ostobaságát, ezért most fekete pontot kell adjak".

Ennek a sokféle ronda hozadékát inkább nem is fejtem ki, annyira egyértelmű.

Módosította Lepus: 2015.02.12, 20:07


Xever

Xever

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 488 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.12, 19:35

Ezt az alapvetést nem a cikk írója találta ki. Ez egy bevett, ismert és sokszor igazolt pszichológiai alapelv. A külső motiváció tönkreteszi a belsőt.
http://en.wikipedia.org/wiki/Motivation#Extrinsic_motivation

Ez persze nem jelenti azt, hogy a FATE-tel ne lehetne jót játszani, de hát ugye az említett Cow Clickernek is közel 60 ezer játékosa volt a legjobb napjaiban. ;)

 

 

Nem az "Extrinsic motivation" elvét vitatom, hanem azt, hogy használható-e jelen esetben.

 

Azt mondani, hogy a szerepjáték jutalmazása azért rossz, mert akkor az ember a jutalomért játszik nem magáért a szerepjátékért olyan mint azt mondani, hogy a taktikus csaták végén a loot árt, mert akkor az ember a lootért harcol nem magáért a csatáért. Ugyanez igaz az xp-re is...

 

Apropó az xps hasonlatot a cikk is felveti de gyorsan le is söpri, hogy "I don't think it's an inherent problem". Pedig olyan sok különbség nincs.

 

Minden jól megírt játék jutalmazza valamilyen módon ha olyan tevékenységet végzel amit az adott játék támogatni szeretne. Midegyik. Az, hogy egy játék mit jutalmaz nem annak minőségére hanem stílusára utal. Nem véletlen, hogy DnD-ben minél többet ölsz annál több xp-t kapsz, még vannak játékok ahol egyáltalán nem jár xp a harcért.

 

A Cow Clickeres beszólást meg inkább nem minősíteném ;)


Módosította Xever: 2015.02.12, 19:41


Lepus

Lepus

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1155 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.12, 18:06

Itt van egy még sokkal jobb érv arra hogy John Wick miért beszél baromságot.

A FATE pedig kiváló példa arra, hogy a fenti cikk téved.
Nyilván vannak rendszerek ahova ez nem feltétlenül illik vagy rosszul illesztették be de ettől még a szerepjáték jutalmazása nem lesz rossz ötlet. Szűklátőkörűnek érzem a cikket ahhoz képest, hogy "Game Design"-al van cimkézve.


Ezt az alapvetést nem a cikk írója találta ki. Ez egy bevett, ismert és sokszor igazolt pszichológiai alapelv. A külső motiváció tönkreteszi a belsőt.
http://en.wikipedia.org/wiki/Motivation#Extrinsic_motivation

Ez persze nem jelenti azt, hogy a FATE-tel ne lehetne jót játszani, de hát ugye az említett Cow Clickernek is közel 60 ezer játékosa volt a legjobb napjaiban. ;)

Xever

Xever

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 488 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.12, 17:57

A FATE pedig kiváló példa arra, hogy a fenti cikk téved.

Nyilván vannak rendszerek ahova ez nem feltétlenül illik vagy rosszul illesztették be de ettől még a szerepjáték jutalmazása nem lesz rossz ötlet. Szűklátőkörűnek érzem a cikket ahhoz képest, hogy "Game Design"-al van cimkézve.



Lepus

Lepus

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1155 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.12, 16:59

Itt van egy még sokkal jobb érv arra hogy John Wick miért beszél baromságot.

pierredelacroix

pierredelacroix

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 547 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.07, 15:58

 


 

És ha Wick ezt nem tudja ...

 

 

(OFF)Én sem tudtam... Bár eszembe juthatott volna Terry Prattchett, aki azt mondta, hogy a kardnál erősebb a toll, feltéve ha utóbbi jó nagy és hegyes, illetve szakértő forgatja :)(/OFF)

 



KLM

KLM

    Ős fórumozó

  • Fórumita
  • 10904 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.06, 21:45

 


(OFF)Amúgy tény, Riddick-ből nekem két perc is elég volt. (Annyiban azért a cikk írójának is igaza van, hogy egy Riddick világára alapozott szerepjátékban a csésze lehet hogy valamilyen szuperfegyver. Csak elég nagy marhaság úgy egyébként).(/OFF)

 

 

A fenét. A jó öreg M* ETK rendszerében con Ridick nem 50-el, hanem 150-200-al üti túl a csóringert

így kap 2-3k3 ÉP-nyi sebzésbónuszt és esetleg a földrevitel után a mesélő megadja neki a Hátbaszúrás Mf miatti +3k6 sebzést is (amiből k6 akkor is ÉP lenne, ha nem lenne túlütés).

 

Ezek után a bögre sebez "ká három mínusz kettőt".

 

És ha Wick ezt nem tudja (na jó, másik rendszerben, ha a mókust nem ismeri, az megbocsátható :gugye: ),

akkor az a kínos a részére.

Ha meg tudja, akkor csúnya csúsztatás volt a részéről a felvezető. Ez talán még kínosabb,



Hoild

Hoild

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 169 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.04, 15:11

 

szerepjáték szabályrendszere igenis szükséges ahhoz, hogy megőrizzük a játék világának realitását.

 

Humor következik:)
Mármint annak a világét, amelyben random alagutakban random fajú és kasztú hősök random ölnek random szörnyeket a random náluk lévő kincsekért, hogy random elverjék őket random helyeken, vagy ahol csúcsragadozók két vérszívás között hódolnak az Angst gyönyörűségeinek vagy ahol csápos és nedvedző szutymorgányok (még ha hüllő rokonságúak is) lesnek azokra, akik jobban tennék, hogy távol maradnának tőlük, de juszt sem teszik? :)

 

 

@megthorlo: Azt, amit itt humorból leírtál, inkább a "hogy jólérezzük magunkat, meg a szerepbe való beleélés"-re vonatkoztatnám, és úgy lenne igazán epés, valamint a Wick által felvetett, ténylegesen létező problémára rámutató.



strato

strato

    Lézengő ritter

  • Szerkesztő
  • 7387 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.04, 11:15

Nem a csésze a szuperfegyver, hanem Riddick. ;)



pierredelacroix

pierredelacroix

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 547 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.04, 11:14

szerepjáték szabályrendszere igenis szükséges ahhoz, hogy megőrizzük a játék világának realitását.

 

Humor következik:)
Mármint annak a világét, amelyben random alagutakban random fajú és kasztú hősök random ölnek random szörnyeket a random náluk lévő kincsekért, hogy random elverjék őket random helyeken, vagy ahol csúcsragadozók két vérszívás között hódolnak az Angst gyönyörűségeinek vagy ahol csápos és nedvedző szutymorgányok (még ha hüllő rokonságúak is) lesnek azokra, akik jobban tennék, hogy távol maradnának tőlük, de juszt sem teszik? :)

 

(OFF)Amúgy tény, Riddick-ből nekem két perc is elég volt. (Annyiban azért a cikk írójának is igaza van, hogy egy Riddick világára alapozott szerepjátékban a csésze lehet hogy valamilyen szuperfegyver. Csak elég nagy marhaság úgy egyébként).(/OFF)



megthorlo

megthorlo

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 3 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.03, 16:10

Szerintem átesett a ló túloldalára. Tény, hogy a játék lényege az, hogy jólérezzük magunkat, meg a szerepbe való beleélés, különben matekozássá silányul. Meg vannak rossz, és szükségtelen szabályok is. Viszont egy szerepjáték szabályrendszere igenis szükséges ahhoz, hogy megőrizzük a játék világának realitását. RiDICK gyerek marháskodása a bögrével csak egy kiadós nevetést tud kiváltani belőlem. A szabályrendszer többek között azért szükséges, mert ha bögrével is lehet sárkányt ölni, nem olyan fílinges mintha előtte el kell menni megszerezni Merlin sárkányölő lándzsáját az inkvizíciótól. A szabályrendszerek mellőzésével születnek a hibátlan, tökéletes, sérthetetlen, irreális marhaságokat művelő hősök mint RiDICK vagy Gorduin. Ha vannak a világnak és a realitásnak határai, azok meghatározzák a mozgásteret, és a korlátozott lehetőségekből élmény kihozni valamit. Szerintem.

Bulldy

Bulldy

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 6094 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.30, 17:08

Eljutottunk ide:
https://m.youtube.com/watch?v=qRC4Vk6kisY

Lepus

Lepus

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1155 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.30, 16:54

Számomra ez egy kissé kifutott lemez, de a cikk kapcsán újragondoltam a dolgot (amit már évek óta nem tettem meg). Ezt leginkább azzal érte el a cikk, hogy egy logikusnak tűnő gondolatmenetet vázol fel, ám mégis - legalábbis bennem- erős hiányérzetet kelt.
Nem mennék bele a cikk soronkénti kivesézésébe (ezt már páran megtették előttem), inkább az összképpel foglalkoznék.
Az én véleményem az, hogy sok igazságot is tartalmaz a cikk. Csupán a kiindulási pontjával van bajom. A szerepjátékot én nem egy statikus önmagában álló valaminek gondolom. Annál sokkal több változó, a változókból következő dinamika és ehhez kapcsolódóan sokkal több mód létezik semhogy ennyire sarkosan mernék fogalmazni, mint a cikk írója. 
Elég csak ha azt végig gondolom, én magam hogyan változtam meg az évek alatt mióta játszom. Máris ott tartok, hogy a jellemem eleget változott ahhoz, hogy (ha egy játék főhőse lennék) nem lehetne rám húzni egy szűken vett állandó jellem kategóriát. Mindazzal együtt, hogy az alapvető jellemem nem változott olyan sokat. Csupán az életben szerzett tapasztalataim (sarkosan szerepjáték nyelven: a kapott tp-im) változtattak meg. 
Éppen ezért gondolom, hogy a jellem fejlődéséhez hozzá tartoznak a statisztikai mutatók változásai is. Amiket igenis meg lehet jeleníteni a szerepjátékban is, de ez mind a mesélőre, mind a játékosra felelősséget ró. Ugyanakkor mit lehetne kezdeni a számokkal, ha azoknak nincs valamiféle átváltási statisztikája, amihez igazítani lehetne a verbális kommunikációt.
Tehát összességében úgy vagyok ezzel a cikkel, mint a teknőst soha utol nem érő Akhileus-szal. Jó-jó a magyarázat csak rossz a kiindulási alap.

"Apa kezdődik!" xD (elölről)

Most ez tök olyan, mint 15 éve a MAGUS fórum. És most lett csak igazán olyan. Szürreálisan, időutazósan olyan. Ez egyszerre rettenetesen jó is meg rossz is. Ne vedd rossz néven, ez nem személyeskedés, csak a saját élményeimre reflektálok. :D

Na akkor a lényeg. Többmindent félreértésnek érzek a hozzászólásodban. Eleve nem látom hogy milyen rendszer vagy játékstílus irányából közelítesz, ezért aztán elhelyezni se nagyon tudom.

Pár dolog amit kiemelnék.

"Elég csak ha azt végig gondolom, én magam hogyan változtam meg az évek alatt mióta játszom."

Mit értesz "jellem" alatt? A személyiségedet?
A személyiség változása, fejlődése mind az irodalomban, mind a szerepjátékban úgymond jön magától, néha az író vagy a játékos rátesz egy lapáttal, de egy jó karakter, hogy úgy mondjam, "írja magát".
Ez semmiben nem mond ellent a cikknek. Az, hogy ma nem egészen ugyanaz az ember vagyok aki tegnap voltam, az nem inkonzisztencia, hanem szerves fejlődés.
A gond nem itt van, hanem ott, hogy a cikk írója olyasmit állapít meg a szerepjáték "céljaként", ami szerintem - és sok mások szerint - annak (kellemes) mellékhatása.

"Csupán az életben szerzett tapasztalataim (sarkosan szerepjáték nyelven: a kapott tp-im) változtattak meg."

Jézusom. :P
Na de a reflexiót félretéve, az XP (vagy mágusul TP) nem az élettapasztalatot jelöli.
Hogy mi a nyomor az az XP, arról sokan sokat írtak, de legjobban az a magyarázat tetszett, amit (asszem) Jeff Rients dobott be a Jeff's Gameblogon, miszerint az XP egy mesterséges mechanizmus arra, hogy a játékosok elé állított kihívások fokozatosan változzanak.

"Éppen ezért gondolom, hogy a jellem fejlődéséhez hozzá tartoznak a statisztikai mutatók változásai is. Amiket igenis meg lehet jeleníteni a szerepjátékban is, de ez mind a mesélőre, mind a játékosra felelősséget ró. Ugyanakkor mit lehetne kezdeni a számokkal, ha azoknak nincs valamiféle átváltási statisztikája, amihez igazítani lehetne a verbális kommunikációt."

Feltételezed, hogy van (vagy hogy kell) valamiféle statisztikai mutató a karakter személyiségéről. Eleve ez a feltételezés már rossz irányba vezet.

Na most annak idején nem egy olyan rendszer volt, ami megpróbálta a teljes világot numerikusan modellezni. Borzalmas, kényelmetlen, hajtépős rendszerek voltak. Arról nem beszélve, hogy mindez a komplexitás nem hogy növelte a játék realizmusát, hanem sok esetben akadályozta azt.

A probléma abban áll, hogy az emberi agy rettenetesen nagy számú változót képes kezelni gestalt jelleggel, de sokkal kevesebbet egyenként külön. Tehát egy ember teljes személyiségét modellezni viszonylag könnyen megy mindenkinek, némi színészi gyakorlással pedig akár tökéletesen sikerülhet. Viszont ha egy emberi személyiséget akár brutális leegyszerűsítéssel számszerűsítünk, az már több mint amit egy ember kényelmesen fejben tud tartani és kezelni.

És ez a modellezett személyiség röhejesen egydimenziós és valószerűtlen lesz.

Ráadásul a számszerűsítés megtöri az immerziót. Ha immerzív szerepjátékot játszom, és belehelyezkedek az elképzelt karakter helyébe, akkor az, hogy egy számszerűsített érték mondja meg nekem hogy mit kéne érezzek, legalább akkora elidegenítő tényező mint egy kórusdal egy Bertold Brecht drámában.

Persze vannak rendszerek, ahol sikerrel számszerűsítették a személyiség bizonyos dimenzióit a játékmechanika részeként, mint a Vampire: the Masquerade-ben az emberség, vagy a Call of Cthulhuban az épelméjűség. Ezeknek a dinamikus változása azonban alapvető része a rendszer mechanikájának, így nem értem hogy mi is a kifogásod.

"Tehát összességében úgy vagyok ezzel a cikkel, mint a teknőst soha utol nem érő Akhileus-szal. Jó-jó a magyarázat csak rossz a kiindulási alap."

Ennek a mondatnak semmi értelme. :P

Ughu

Ughu

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 11 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.30, 13:02

Sziasztok

 

Számomra ez egy kissé kifutott lemez, de a cikk kapcsán újragondoltam a dolgot (amit már évek óta nem tettem meg). Ezt leginkább azzal érte el a cikk, hogy egy logikusnak tűnő gondolatmenetet vázol fel, ám mégis - legalábbis bennem- erős hiányérzetet kelt.

Nem mennék bele a cikk soronkénti kivesézésébe (ezt már páran megtették előttem), inkább az összképpel foglalkoznék.

Az én véleményem az, hogy sok igazságot is tartalmaz a cikk. Csupán a kiindulási pontjával van bajom. A szerepjátékot én nem egy statikus önmagában álló valaminek gondolom. Annál sokkal több változó, a változókból következő dinamika és ehhez kapcsolódóan sokkal több mód létezik semhogy ennyire sarkosan mernék fogalmazni, mint a cikk írója. 

Elég csak ha azt végig gondolom, én magam hogyan változtam meg az évek alatt mióta játszom. Máris ott tartok, hogy a jellemem eleget változott ahhoz, hogy (ha egy játék főhőse lennék) nem lehetne rám húzni egy szűken vett állandó jellem kategóriát. Mindazzal együtt, hogy az alapvető jellemem nem változott olyan sokat. Csupán az életben szerzett tapasztalataim (sarkosan szerepjáték nyelven: a kapott tp-im) változtattak meg. 

Éppen ezért gondolom, hogy a jellem fejlődéséhez hozzá tartoznak a statisztikai mutatók változásai is. Amiket igenis meg lehet jeleníteni a szerepjátékban is, de ez mind a mesélőre, mind a játékosra felelősséget ró. Ugyanakkor mit lehetne kezdeni a számokkal, ha azoknak nincs valamiféle átváltási statisztikája, amihez igazítani lehetne a verbális kommunikációt.

Tehát összességében úgy vagyok ezzel a cikkel, mint a teknőst soha utol nem érő Akhileus-szal. Jó-jó a magyarázat csak rossz a kiindulási alap.   



KLM

KLM

    Ős fórumozó

  • Fórumita
  • 10904 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.27, 23:09

Lepus: a magamfajta dinoszaurusz ilyesmiket a 90' évek derekán, az rpg listán olvasott, betárcsázós interneten :-)

Ami nem von le semmit a cikk értékéből, mivel a listaarchívum szerintem már évtizede nem elérhető és ráadásul elég szemkifolyatós az ékezet nélküli magyar szöveg.

loneknight

loneknight

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 180 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.27, 21:02

BTW, ez a cikk nekem iszonyatosan tetszett mikor először olvastam - szerepjáték is, elmélet is, de elsősorban az irodalom irányából megközelítve (és markánsan nem úgy, mint a tankönyv a Holt költők társasága elején):

http://dndwithpornstars.blogspot.com/2009/10/where-action-is-part-2-grognardia-jack.html

Abszolút kiváló cikk. Köszönöm a linket.



Lepus

Lepus

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1155 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.27, 20:47

BTW, ez a cikk nekem iszonyatosan tetszett mikor először olvastam - szerepjáték is, elmélet is, de elsősorban az irodalom irányából megközelítve (és markánsan nem úgy, mint a tankönyv a Holt költők társasága elején):

http://dndwithpornstars.blogspot.com/2009/10/where-action-is-part-2-grognardia-jack.html

Orastes

Orastes

    Hordószónok

  • Fórumita
  • 5975 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.27, 18:58

Alfdam, most elkezdhetnék neked odamondani, de nem süllyedek le hozzád. :unatkozik:


Módosította Orastes: 2015.01.27, 18:58


Lepus

Lepus

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1155 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.27, 18:13

A numerikus formalizálás nem feltétlenül jelent rendszert. Azt viszont nem értem, hogy "sokat elveszít az ember rajtuk".

Pedig elmagyaráztam hogy mit értek rajta.
 

Lepus, nincs két tábor. A legjobb esetben is három tábor van. Húszéves lemaradásodat képtelen vagyok pár hozzászólás alatt visszaépíteni, ezért értem, hogy lendületesnek tűnök, elnézést. Csak próbálok minél tömörebben minél több információt átadni, hogy fel tudd venni a lépést.

Ehhez képest a hozzászólásaid információ:adhominem aránya eléggé elkeserítő. Én tökre kíváncsi vagyok hogy te hogy látod ezt az egész kérdést, úgyhogy ha egy pillanatra abbahagynád az magas lóról cáfolgatást, és elmagyaráznád az álláspontodat, azt megköszönném.

Végtelenül hamis szembeállítás a drámázó hippik és a tökös oldschool arcok csatamezőre rángatása. Főleg azért, mert (és ez a legfontosabb és ez a kissé nehezen értelmezhető John Wick cikkében), attól, hogy valami rule-heavy vagy rule-light játék még semmit nem mondd el magáról a játék céljáról, sem az ígéretéről.

A szembeállítás pusztán erre a threadre, illetve az itt mindenki által egyaránt vakon dobált fekáliára vonatkozott. És én se mondtam bármit a rule-light meg rule-heavy ügyről.
 

Az indulatok olyan emberek részéről lángolnak fel, akik a "System Does Matter"-re ilyenkor úgy néznek, mint borjú az új kapura. QuippeR, Ynas, és még páran itt (én is), még amellett is tudnék érvelni, hogy "why the system does not matter". Vannak itt, akik azt gondolják a szerepjátékok csak úgy kipattannak a földből és az rpg-theory "fingfűrészelés". [/size]
Természetesen nekik teljesen igazuk van. [/size]

Na most én olvastam a System Does Mattert, és sokminden mást is. A GNS-kor tetőfokán teljesen bele voltam buzulva a GNS-be, csak aztán, hát kicsit kiábrándultam belőle.

Ettől függetlenül én legalábbis egy szóval nem mondtam semmi ilyesmit a szerepjátékelméletről. Az én véleményem az - és ezt Quipper figyelmébe is ajánlom -, hogy a szerepjátékról nagyon is érdemes tudományosan, akár pszichológus, társadalomtudós szemmel gondolkodni, csak amit eddig leírtak, és ami eddig a leginkább követett elv volt a szerepjátékelmélet terén, az valahogy nem "fordult le" jobb játékokká.

Ha az ember tökéletesen érti a belsőégésű motor fizikáját, akkor tud olyan motort építeni, ami százon 3 litert fogyaszt, és 120 lóerő jön ki belőle. Nem látom ennek a szerepjátékos megfelelőjét. Amit a szerepjátékelmélet eddig adott a világnak, az engem sokkal inkább emlékeztet a tinker gnome-ok alkotmányaira.

Módosította Lepus: 2015.01.27, 18:17



[Fantasy háttér] [Sötét háttér]