Ugrás tartalomhoz


Fotó

Vanilla fantasy


  • Válasz írásához lépj be
131 hozzászólás érkezett eddig

Kaloz

Kaloz

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 769 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt Tegnap, 20:39

Női hősök, és szerintem ez vanilla:



KLM

KLM

    Ős fórumozó

  • Fórumita
  • 10672 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt Tegnap, 13:14

 

Szerintem amúgy a jó szórakoztató irodalom is képes a kettős igénynek megfelelni. Ha Howardra gondolunk, akkor biztos, hogy az amerikai melós élvezte a sztorit, de közben nem gondolkodott el az egyes novellák filozófiai hátterén (mert egyébként többnek is elég markánsan van)

 

A Star Treknek is van, de ettől még nem lesz komplex vagy értékes  :D

 

 

(OFF)"Kötexel, p'takh? " :D(/OFF)



aluminiumtrioxid

aluminiumtrioxid

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1447 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt Tegnap, 11:32

Szerintem amúgy a jó szórakoztató irodalom is képes a kettős igénynek megfelelni. Ha Howardra gondolunk, akkor biztos, hogy az amerikai melós élvezte a sztorit, de közben nem gondolkodott el az egyes novellák filozófiai hátterén (mert egyébként többnek is elég markánsan van)

 

A Star Treknek is van, de ettől még nem lesz komplex vagy értékes  :D


  • elGabor kedvelte ezt

Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1117 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt Tegnap, 10:58

 

:sor:
Viszont ha van igényes, művészi értékkel megírt ponyva, és csapnivaló szépirodalmi mű, akkor feleslegessé válik a ponyva és a szépirodalom megkülönböztetése.
("Szerzői szándékra" meg tojok e téren: amíg a szövegbe nincsen beleírva, hogy népművelés vagy pénzszerzés volt a cél, én nem fogok ennek kapcsán találgatni.)

 

 

Nem válik feleslegessé, mert pl. irodalmárok, művészettörténészek, szociológusok, művészetközgazdászok meg egy csomó más ember számára igenis hasznos és érdekes lehet, hogy egy adott mű milyen kontextusban született.

 

Illetve ami magát a ponyva/szépirodalom megkülönböztetést illeti, tulajdonképpen még azon is elgondolkodnék, hogy mi van, ha nem  szerzői szándék, hanem a fogadtatás számít. Shakespeare a maga korában ponyva volt, mert azok nézték a darabjait, akik ponyvaszórakozásra fizettek be, ma meg magasirodalom, mert azok nézik/olvassák, akik magasirodalmat akarnak. És akkor a szerzői szándék ki van kapcsolva.

 

 

 

Mondjuk Shakespeare korában még nem volt "ponyvairodalom és szépirodalom" szembeállítás, sőt az irodalom fogalma sem létezett még, mármint úgy, ahogy mi használjuk: akkor minden írott dolog irodalom volt a szakácskönyvtől a történelemkönyvig (nyilván persze érezték a különbséget ők is).

A ponyva és szépirodalom szétválasztása az már 18-19. század idején ment végbe (amikor egyébként rögzült az irodalom mai értelemben használt fogalma is), bár aztán a 20. században lett igazán markáns a különbségtétel.
Az egész ott kezdődött, hogy egyre szélesebb rétegek kezdtek el olvasni, s a nagyobb műveltséget - antik auktorok ismeretét is stb. - felvonultató irodalommal szemben megjelentek az egyszerűbb nyelvezetű, sokszor hatásvadász és  sok esetben igen gyenge irományok, amelyek a nőket és a tanulatlanabb rétegeket szórakoztatták.

De persze a szépirodalom nem volt meg a ponyva nélkül: a nagy romantikusok egész sokat merítettek a gótikus irodalom egyébként általuk lenézett íróitól.

S* kapcsán még azt is hozzá kell tenni, hogy a színházi előadás nem irodalom. De persze már a saját korukban is megjelentek ezek a művek nyomtatásban, olvasni viszont ezeket nem a legegyszerűbb emberek olvasgatták.  E drámák több igényt is kielégítettek egyszerre, bár kétféle színtéren (élőben és nyomtatásban).
Szerintem amúgy a jó szórakoztató irodalom is képes a kettős igénynek megfelelni. Ha Howardra gondolunk, akkor biztos, hogy az amerikai melós élvezte a sztorit, de közben nem gondolkodott el az egyes novellák filozófiai hátterén (mert egyébként többnek is elég markánsan van), s valszeg a toposzok használata, irodalmi előképek felismerése stb. sem foglalkoztatta. Hiszen erre nincs szükség a sztori élvezetéhez. De más szemmel is lehet ezeket a novellákat olvasni, hogy észrevegyél olyan részleteket, mint hogy Conan karaktere a noble savage  figurára megy vissza, amelynek több évszázados hagyománya van az angolszász irodalomban, vagy hogy a barbarizmus és civilizáció kérdése egy felvilágosodás óta napirenden lévő vitatéma, gondoljunk Rousseau-ra vagy akár Herderre.


Módosította Narmor: Tegnap, 11:00


Premier

Premier

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 543 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt Tegnap, 09:30

:sor:
Viszont ha van igényes, művészi értékkel megírt ponyva, és csapnivaló szépirodalmi mű, akkor feleslegessé válik a ponyva és a szépirodalom megkülönböztetése.
("Szerzői szándékra" meg tojok e téren: amíg a szövegbe nincsen beleírva, hogy népművelés vagy pénzszerzés volt a cél, én nem fogok ennek kapcsán találgatni.)

 

 

Nem válik feleslegessé, mert pl. irodalmárok, művészettörténészek, szociológusok, művészetközgazdászok meg egy csomó más ember számára igenis hasznos és érdekes lehet, hogy egy adott mű milyen kontextusban született.

 

Illetve ami magát a ponyva/szépirodalom megkülönböztetést illeti, tulajdonképpen még azon is elgondolkodnék, hogy mi van, ha nem  szerzői szándék, hanem a fogadtatás számít. Shakespeare a maga korában ponyva volt, mert azok nézték a darabjait, akik ponyvaszórakozásra fizettek be, ma meg magasirodalom, mert azok nézik/olvassák, akik magasirodalmat akarnak. És akkor a szerzői szándék ki van kapcsolva.



Garaboncias

Garaboncias

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 368 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt Tegnap, 08:55

galu22:

 

- az alapvetően optimista hangulat. Ez alatt nem azt értem, hogy mindig, mindenki boldog, hanem, hogy megmentésre érdemesek legyenek az emberek, és lehessen pozitív irányba mozdítani a dolgokat. (lehessen legyőzni a trónbitorlót, lehessen megdönteni az elnyomó hatalmat)

 

Igen. Én ezt úgy finomítanám, hogy IN-ben is legyen mindig valami reménysugár a játékos karakterek és NPC-k számára, mert OUT-ban az világos, hogy kell a játékosi mozgástér és az érdemi beleszólás a dolgokba. Akkor is, ha ez látszólag csak "egy bolond reménye".

 

- bár a karaktereket motiválhatja a vagyonszerzés is, azért legyen valami egyéb, ami még ennél is fontosabb nekik. Nem hinném, hogy általánosan meg tudom fogalmazni, mert például el tudom képzelni a felelősséget (mint egy US Marshal/Texas ranger a vadnyugaton), vagy a kapcsolatokat (megvédeni a várost, barátokat, családot), vagy találni egy csoportot ami befogad (mint Rand az Idő kerekében)

 

Nekem is az a tapasztalatom, hogy nagyon nehéz olyan karaktereket motiválni, akik csak és kizárólag a vagyonszerzés mozgat meg, ez persze nem csak vanillánál problémás, de ott azért feltűnőbb, mert a világ viszont úgy működik, hogy vannak nemesebb célok is. Makacsabb játékosoknál talán ezt úgy oldhatjuk meg, hogy legalább a vagyonszerzés mellé tessen kitalálni a karakter értékrendjének megfelelő egyéb, erős motivációt, amely dilemmát eredményezhet, ha szembekerül a vagyonszerzés vágyával.

 

- az előbbivel párhuzamosan úgy gondolom, hogy a gonosz karaktereket nem biztos, hogy engedném, legfeljebb egyet-kettőt. Han Solo vagy Malcolm Reynolds még simán elfér, de Riddick vagy Marv nem igazán.

 

Itt az a kérdés, hogy ezek a karakterek mennyire önzőek. Az önzetlenségre képteleneket mondanám csak "gonosznak", de azokat, akiknél az önzőség és az önzetlenség megfér egymás mellett, inkább afféle "kedves csibész"-ként értelmezném. Utóbbiak szvsz beleférnek a vanillába, és színesíthetik is azt.

 

- a hagyományos fantazihoz nem illik sem a "mindenhol gonosz ólálkodik, az emberiség napjai meg vannak számlálva", sem pedig a "világ normális, csak kisebb pontokon van ördögi gonosz". (utóbbi például a LotFP által sugallt hangulat). Ezzel főképp az a probléma, hogy ha a mindennapok unalmasak, a kalandokért pedig sokat kell utazni, a játékosok nem fognak letelepedni és kapcsolatokat építeni, ami jó lenne. Ezért talán a klasszikus "kisváros vagy erőd a civilizáció határán" lenne az ideális.

 

Számomra ez a legnehezebb kihívás. A határvidék egy igen kreatív megoldás, de nem lehet mindig csak határvidékeken kalandozgatni, érdemes lenne összeszednünk ide még néhány hasonló ötletet megoldásként! ;)

 

- ha el akarjuk kerülni a kiválasztott karaktereket, akkor talán érdemes lenne kisebb léptékű kalandokat mesélni, ahol nem mindig fér el az ördögien gonosz, hatalmas ellenfél. Szerintem gyakrabban próbálkoznék olyan konfliktussal, ahol egyik fél sem igazán menthetetlen. Ami eszembe jut hirtelen: egy falut zaklató tündérlények, akik azért nem hagyják békén az embereket, mert a vezetőjük, egy ogre szerelmes a csúnyácska pásztorlányba (vagy az egyik karakterbe, ez jobb  :D). Vagy azért támadják meg az embereket, mert valaki megsértette őket.

 

A példa zseniális! :D Egyébként nem feltétlen kell végig megmaradni a kisebb léptékű kalandoknál, de valóban, érdemes ezekkel kezdeni, és menet közben majd kialakul, mi az, ami esetleg nagyobbra nőhet kezdeti önmagánál, vagy mi az, ami a karaktereket érdekelni kezdi (lásd motivációk kérdése). Magasabb szinteken már amúgy sem kikerülhetőek a világ sorsába való, kisebb-nagyobb érdemi beavatkozások, még vanillánál sem.

Érdemes lenne külön is beszélni arról, hogy az eltérő erőszinteken mennyire más vanillát mesélni!

 

Premier:

 

Ami az én véleményemet illeti egy szóval sem állítottam, hogy pénzkeresetért készült művek (v.ö. ponyva) nem jelenthetnek irodalmi értéket. Csak azt mondtam, hogy nem a művészi önkifejezés / értékalkotás / Parnasszus meghódítása / stb. volt a szerző célja, hanem a pénzkereset. Attól még jó szerző esetében lehet a termék igen értékes is. (Mint ahogy fordítva, egy szépirodalmi szándékkal írt mű is lehet csapnivaló.)

 

:sor:

Viszont ha van igényes, művészi értékkel megírt ponyva, és csapnivaló szépirodalmi mű, akkor feleslegessé válik a ponyva és a szépirodalom megkülönböztetése.

("Szerzői szándékra" meg tojok e téren: amíg a szövegbe nincsen beleírva, hogy népművelés vagy pénzszerzés volt a cél, én nem fogok ennek kapcsán találgatni.)


Módosította Garaboncias: Tegnap, 08:57


Premier

Premier

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 543 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 22:38

Premier: Köszi a pontosítást! :)

 

Két dolog merült fel bennem ezzel kapcsolatban:

1. A S&S-ből is van olyan, ami nem ponyva? Howard pl. tényleges művészeti és irodalmi értéke miatt jöhetne itt szóba, vagy csupán klasszikussá válása miatt, a zsáner létrejöttében betöltött szerepéért?

2. Honnan tudjuk, hogy az irodalmi értéket jelentő művek nem a pénzkeresetért készültek?

 

1. Biztos, de így hirtelen nem tudnék megnevezni egyet sem (viszont ld. a következő pontot).

 

2. Ami az én véleményemet illeti egy szóval sem állítottam, hogy pénzkeresetért készült művek (v.ö. ponyva) nem jelenthetnek irodalmi értéket. Csak azt mondtam, hogy nem a művészi önkifejezés / értékalkotás / Parnasszus meghódítása / stb. volt a szerző célja, hanem a pénzkereset. Attól még jó szerző esetében lehet a termék igen értékes is. (Mint ahogy fordítva, egy szépirodalmi szándékkal írt mű is lehet csapnivaló.)


  • Orastes kedvelte ezt

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4103 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 20:50

Azt szerintem már alaposan körüljártuk, mit jelent a vanilla fantasy (legalább a híres pornó-definíció szintjén - "ha látom, felismerem"). Az igazi kérdés az, hogy hogyan lehet jó vanilla kampányt mesélni.

 

 

Szerintem elég nehéz jó hagyományos fantasy kampány mesélni. Legalábbis nehezebb, mint sword&sorcery-t vagy Cthulhu hívását. Utóbbi kettőben sosem lehet elég az átverésekből, vagy a "kicsi vagy" hangulat adagolásából, de ahol a vanilla hangulatot meg lehet fogni (optimizmus, talán), azt könnyű túlzásba vinni. Kábé ahhoz hasonló, mint hogy igazán jó romantikus vígjátékot se könnyű összehozni.

 

 

Szerintem fontos lenne:

 

- az alapvetően optimista hangulat. Ez alatt nem azt értem, hogy mindig, mindenki boldog, hanem, hogy megmentésre érdemesek legyenek az emberek, és lehessen pozitív irányba mozdítani a dolgokat. (lehessen legyőzni a trónbitorlót, lehessen megdönteni az elnyomó hatalmat)

 

- bár a karaktereket motiválhatja a vagyonszerzés is, azért legyen valami egyéb, ami még ennél is fontosabb nekik. Nem hinném, hogy általánosan meg tudom fogalmazni, mert például el tudom képzelni a felelősséget (mint egy US Marshal/Texas ranger a vadnyugaton), vagy a kapcsolatokat (megvédeni a várost, barátokat, családot), vagy találni egy csoportot ami befogad (mint Rand az Idő kerekében)

 

- az előbbivel párhuzamosan úgy gondolom, hogy a gonosz karaktereket nem biztos, hogy engedném, legfeljebb egyet-kettőt. Han Solo vagy Malcolm Reynolds még simán elfér, de Riddick vagy Marv nem igazán.

 

- a hagyományos fantazihoz nem illik sem a "mindenhol gonosz ólálkodik, az emberiség napjai meg vannak számlálva", sem pedig a "világ normális, csak kisebb pontokon van ördögi gonosz". (utóbbi például a LotFP által sugallt hangulat). Ezzel főképp az a probléma, hogy ha a mindennapok unalmasak, a kalandokért pedig sokat kell utazni, a játékosok nem fognak letelepedni és kapcsolatokat építeni, ami jó lenne. Ezért talán a klasszikus "kisváros vagy erőd a civilizáció határán" lenne az ideális.

 

- ha el akarjuk kerülni a kiválasztott karaktereket, akkor talán érdemes lenne kisebb léptékű kalandokat mesélni, ahol nem mindig fér el az ördögien gonosz, hatalmas ellenfél. Szerintem gyakrabban próbálkoznék olyan konfliktussal, ahol egyik fél sem igazán menthetetlen. Ami eszembe jut hirtelen: egy falut zaklató tündérlények, akik azért nem hagyják békén az embereket, mert a vezetőjük, egy ogre szerelmes a csúnyácska pásztorlányba (vagy az egyik karakterbe, ez jobb :D). Vagy azért támadják meg az embereket, mert valaki megsértette őket.

 

 

Kicsit csapongó lett, lehet érdemes lenne elemeire bontani a dolgot.


Módosította galu22: 2017.10.17, 20:51

  • elGabor, Nocturna és aluminiumtrioxid kedveli ezt.

Bendoin

Bendoin

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 346 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 20:07

Szerintem nem véletlenül nem találjuk a vanilla fantasy-t az irodalmi művekben. Minden valamirevaló irodalmi műnek van valamiféle stílusa, egyedi karaktere. A vanilla pont azt jelenti, ami nem ez, hanem ami közös, általános. Minél inkább vanilla egy történet/világ/cselekmény, annál kevésbé van értelme megírni, végigolvasni egy könyvben.

 

Mikor van értelme az általános fantasynek? A szerepjátékban. A mesélő nem akar feltétlenül erőfeszítést tenni abban az irányban, hogy egyedi ötleteket vegyen elő, vagy nincs tehetsége a stílushoz, atmoszférateremtéshez, stb., és akkor amit ő vagy a játékosok nem teremtenek meg, annak a helyét átveszi egy általános dnd-fantasy.

 

A kristályokról, élénk színekről, naív cselekményről/hősökről meg ez jutott eszembe: "bright fantasy". Bár valószínűleg ez a kifejezés nem létezik.

 


elGabor

elGabor

    Régi fórumozó

  • Moderátor
  • 4053 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 18:40

Shakespeare pl. pénzért írta a darabjait, hogy legyen mit játszani a népszínházában. Akkor az a pulp? :ork:

Ezzel gimnáziumban teljesen lefagyasztottam egy kistanárt, amikor pont ezzel a kérdéssel kétségbe vontam a ponyva-definícióját (még Voltaire-t is idéztem, aki részeg barbárnak titulálta a Bárdot).  :rohog:

 

Abban viszont nincs semmi meglepő, hogy egy zsánernek vannak jobban és rosszabbul sikerült darabjai, ismert és rejtett klasszikusai, meg olyan alkotásai, amelyekre méltán borult a feledés homálya. Vagyis nem egy differenciálatlan tömeg, hanem lehet jól és rosszul is csinálni. Erről szól például ez a topik.

 

Azt szerintem már alaposan körüljártuk, mit jelent a vanilla fantasy (legalább a híres pornó-definíció szintjén - "ha látom, felismerem"). Az igazi kérdés az, hogy hogyan lehet jó vanilla kampányt mesélni.



Narmor

Narmor

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1117 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 18:34

2. Honnan tudjuk, hogy az irodalmi értéket jelentő művek nem a pénzkeresetért készültek?

 

Szerintem van olyan, hogy esztétikai szempontból kimagasló művek pénzért (is) készülnek. Tessék csak Jókai regényeit megnézni, ő kifejezetten szórakoztató irodalmat alkotott a saját korában (kapta is a kritikát emiatt rendesen).

 

Szerintem a legjobb ponyvaírók többek egyszerű szórakoztatónál, mindig van valami plusz, ami kiemeli őket az átlagból.

Az viszont, hogy kanonizálódnak-e, már más kérdés, ugyanis az egy elég esetleges és soktényezős dolog. Nem is beszélve arról, hogy eleve több kánon van (világirodalmi, nemzeti stb.) De például, csak hogy látszódjon, miképp változnak az idők: tudom, hogy Rejtő Jenő műveiről készül egy disszertáció, s nekem is van egy tanítványom, aki a Tűz és Jég dala ciklusról írja a szakdogáját.

 

Mindenesetre ez messze vezet a vaníliától. Ráadásul én pisztáciát kérnék.



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1924 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 18:25

Shakespeare pl. pénzért írta a darabjait, hogy legyen mit játszani a népszínházában. Akkor az a pulp? :ork:



Garaboncias

Garaboncias

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 368 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 16:30

Premier: Köszi a pontosítást! :)

 

Két dolog merült fel bennem ezzel kapcsolatban:

1. A S&S-ből is van olyan, ami nem ponyva? Howard pl. tényleges művészeti és irodalmi értéke miatt jöhetne itt szóba, vagy csupán klasszikussá válása miatt, a zsáner létrejöttében betöltött szerepéért?

2. Honnan tudjuk, hogy az irodalmi értéket jelentő művek nem a pénzkeresetért készültek?

 



Premier

Premier

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 543 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 14:32

 

Tényleg a KJK  az inkább S&S, mint vanilla, nem?

 

Igen, meg még szokták az ilyesmit Pulp Fantasynek is hívni, bár nem egésze világos számomra, hogy hol a határa a S&S-nek és a Pulpnak - már ha van egyáltalán.
 

 

 

Álljunk meg egy szóra!

 

A pulp az nem egy műfaj, zsáner, tematika, vagy akármi, és pláne nem valami fantasy-specifikus dolog. A "pulp literature" egyszerűen a ponyvairodalom angol neve.

 

Tehát S&S fantasy, Tolkien-epigon, sci-fi, western, történelmi regény, detektívsztori és bármi más is lehet "pulp", ha nem irodalmi/művészi igénnyel írták, hanem kifejezetten tömegszórakoztatási és pénzkereseti céllal.



KLM

KLM

    Ős fórumozó

  • Fórumita
  • 10672 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 11:40

A Mad Max az, aminek tippem szerint nem sok köze van a fantasy zsánerhez, legfeljebb a fantasztikus-futurisztikus ponyvához. :nos:

 

Az elnyomó (fehér) patriarcha összeesküvés kapcsán került elő Furiosa meg a "tenyészek", bár mondjuk nem derült ki számomra, hogy miért kellett neki fél kézzel versenyeznie Maxxel...


 

Vörös Szonja egészen pontosan az a rossz karikatúra, amely az eredeti sword&sorcery sztorik meghamisításával szivárgott be a zsánerbe, könnyű célpontot nyújtva annak kigúnyolására vagy elvetésére.

 

Vanilla megfelelője a pocsék tolkieneszk, amelyben megvannak a műfaji kellékek, de hiányzik a varázslatosság és az őszinte hősiesség.

 

 

Azt hiszem a legutóbbi (?) AD&D film elf néger csajszija is ez a kategória.



Garaboncias

Garaboncias

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 368 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 10:36

Orastes: Igen, elég messziről kanyarodtunk el ide, vissza is térhetünk a vanilla fantasyhez. :)

 

KLM, Matzi: Ebben nem értünk egyet, de igazából nem baj, a lényeg, hogy érzékeltetni szerettem volna valamit, amelyre ezek szerint sikerült egy eléggé megosztó példát találnom. Annyit nem ér meg a rosszul választott hasonlatom, hogy tovább offoljunk rajta.



Orastes

Orastes

    Hordószónok

  • Fórumita
  • 5889 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 10:24

A Mad Max az, aminek tippem szerint nem sok köze van a fantasy zsánerhez, legfeljebb a fantasztikus-futurisztikus ponyvához. :nos:

KLM

KLM

    Ős fórumozó

  • Fórumita
  • 10672 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.17, 10:03

 

Messziről hozott példa, de szerintem a Mad Max: Fury Road megmutatta, hogyan lehet újraértelmezni a zsáneren belül a női szereplőket anélkül, hogy rombolnának a zsáneren bármennyit is.

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de ugye az az a film, ami arról szól, hogy megmentenek egy kazalnyi megmentésre váró lengeoltozetu leanyzót (azt tudjuk hogy nem szuzek), de ez sem sikerulne, ha nincs a címszereplo férfi, hogy kisegítse a noi foszereplot?

 

 

Meg másról nem is szól igazán, de közben tucatnyi 3D CGI fogaskerék robban bele a néző arcába (a harmadik már unalmas volt).

 

Szóval pont a Mad Max zsánert rombolja, pont úgy, hogy minden eddiginél csilivilibb, de sehol nincs benne olyan (jó, nem tolkieni mélységű, de mégis létező) jellem- és társadalom (hehe) ábrázolás, mint az első három részben.



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1924 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.16, 22:42

Hát lehet, hogy paraszt vagyok a trve s&s-hez is, de engem szórakoztatott, csakúgy mint a Barbár fivérek, Gor meg a többi húszfilléres digó-amerikai alkotás.

 

Amúgy vicces, hogy már olyan eldobható hulladék popkult termékek kapcsán is lehet jókat sznobulni, amelyeknek bevallottan soha semmi céljuk nem volt az agyatlan szórakoztatáson kívül, mely célnak számos műbefogadó (pl. én, de gyanítom vannak még) esetében teljesen megfelelnek. 



Orastes

Orastes

    Hordószónok

  • Fórumita
  • 5889 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2017.10.16, 22:31

Van második rész is, tele bögyös macákkal :bezzeg:




[Fantasy háttér] [Sötét háttér]