Ugrás tartalomhoz


Fotó

Raoul Renier


  • Válasz írásához lépj be
933 hozzászólás érkezett eddig

Xellos

Xellos

    Great Old One

  • Fórumita
  • 1136 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.17, 20:50

a Pokol c. borzalom

Ajjaj... mi a baj a Pokollal? M regényei közül csak azt olvastam még, de piszkosul tetszett. Én szeretem az ilyen kis epizódokból felépülő történetet, ahol több fölösleges részt átugrik az író, és a hangulata is nagyon bejött.
So, mi a problem vele?

Allenza

Allenza

    Rendszeres fórumozó

  • Inactive
  • 215 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.16, 19:19

Csatlakozom az előttem szólóhoz. Bevallom először én is ellenérzéssel kezdtem neki a főhős hmm... szokatlansága miatt, de a történet és a stílus hamar ismerössé vált.

Aki nem szereti a hirtelen befejeződő történeteket az tényleg ne olvassa el a folytatás megjelenéséig.

Módosította Alyr Arkhon: 2003.05.17, 14:26


Menmaatre

Menmaatre

    Régi fórumozó

  • Inactive
  • 3547 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.16, 18:37

Hello!

Merem ajánlani az Éjfél kapitányt. Igaz, hogy folyt. köv. a vége, de azért nagyon jó regény. Az a határozott benyomásom, hogy a Pokol c. borzalom után ismét sikerült valami érdekessel előállnia Kornya Zsoltnak. :dilis:

Menmaatré

Douwe_EgBerts

Douwe_EgBerts

    Törzs-fórumozó

  • Inactive
  • 907 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.16, 16:55

hoi,


RR - Kráni Krónika

Abban mi az ami nem M*? :lol:

Vagyis mi benne olyan, ami a földi dolgokra hasonlítana, innen lenne merítve és csak át lenne mázolva? :gyagya:

Alyr_Arkhon

Alyr_Arkhon

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2004 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.16, 14:47

Rorimack: No igen, de pl. a kései Wayne Chapman regények, amik szintén erősen elszakadnak sok helyen a fantasy kliséktől, ezen logika alapján szintén nem Mágus regények? Hiszen a Keleti Szél vallási részei erősen emlékeztetnek földi vallásokra, stb... Nem lehet, hogy amit te írtál, az jóval általánosabb jellemzője a Mágus-irodalomnak, és ez adja sokszor éppen a különlegességét?
Lehet, hogy én sem értem a dolgot teljesen... :gyagya:

Rorimack

Rorimack

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1647 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.16, 14:38

Haliho!

Iigen, a logo ott volt rajtuk. :D

Mondjuk most foleg az "es" "a vilag egyetlen ketreszes" trilogiajarol beszelek.

Elvileg, ha egy iro kitalal egy fantasyvilagot, akkor megprobal az ottani problemakra koncentralni (pl. hogy hany sotetelf szukseges 1000 db. ork felapritasahoz.... :gyagya: )

RR. ettol nagyvonaluan eltekint, s szereploi a magusi diszletekben gondolkodnak foldi problemakon, foldi erveket hoznak fol igazuk igazolasara, stb.

Ettol fuggetlenul "ott van"a magus-regeny, fejvadaszostul, boszorkanyostul, mindenestul, de ez zsenialitasa ellenere szamomra nem tobb, mint egy odavetett vaz.

Lehet, hogy tevuton jarok, es egyszeruen csak a "bibliai vadak" vezetett meg, s ropittett teljesen mas iranyban...

A realisztikus kozepkorabrazolas a Mersant ciklusban, s egyebb regenyekben regi szivfajdalmam, de meg gondolkozok egy olyan megfogalmazason, amely lehetoseg szerint a legkevesebb embert serti meg.. :lol:

R.

Alyr_Arkhon

Alyr_Arkhon

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2004 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.16, 12:03

Rorimack: Hümm... Formálisan RR írt Mágus regényeket, legalábbis a logó rajtuk volt. :gyagya:
Persze, valójában igazad van, de felmerül a kérdés, hogy amit leírsz, az nem-e a fantasy általános vonása. Kornya esetében a realisztikusabb középkor ábrázolás például nagyon erős, meghatározó vonás, de ezt szvsz nem csak úgy lehet értelmezni, hogy ő valójában nem Mágus regényeket ír, hanem úgy is, hogy Ynev világának egy másik, szintén legitim olvasatát nyújtja.

Rorimack

Rorimack

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1647 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.16, 07:33

Haliho!

Eleg fura allaspont lesz, de mindegy...

Szerintem RR nem ir Magus regenyt, regenyeket.

Termeszetes, hogy egy iro nem tud elszakadni valosagunktol, es termeszetes, hogy olykor az olvasonak is ad kapaszkodot, hogy tudja, hol es miert van.

De altalaban ezeket megprobaljak titkolni.

Nem ugy Renier, aki vesz egy foldi tortenetet, foldi eszmekkel, es nagyvonaluan rafest meg egy reteg Magust a kesz mure. A festmeny gyonyoru, de van, ahol keves az a par reteg festek, s kivillan alola az eredeti kep... :lol:

(a fenti megjegyzesek kozel egy eves emlekeken alapulnak, azota nem volt a kezemben RR mu, csak az Ejfel kapitany, az is csak kepernyon, dehat fanficrol leginkabb semmit... :gyagya: )

R.

edboy

edboy

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1014 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.15, 20:53

Renier M*os regényei is árasztják magukból a darkfantasy hangulatot rendesen. Én pl. egyik M regényxébn nem tudok olyat modani, hogy a szembenálló felek közül valamelyik a klasszikus jó oldalon állt volna. A karakterek színessége, árnyaltsága viszont SZVSZ még talán a Chapman regényeket is leelőzi némely esetben. (Nem mindben.)
Ott van pl. a Pokol. Annál darkabb szerinem nem kell. Bár ott néha már a darkosság átmegy egyfajta gyomorforgató horror szintre (amikor a mutánsot eszi), de összességében nagyon ütős.
Az acél és oroszlánnak pedig a történetvezetése fogott meg nagyon. Fantasztikus ötletek vannak benne, és sokat lehet belőle meríteni a szerepjátékhoz. A Korona és kehelynek csak az eleje tetszik, a jobbágyok kiszolgáltatottságát olyan hűen mutatja be, hogy rendesen le kellett tennem a könyvet fél órára... a végére geor mintha kissé elveszne a nagyhatalmak játékában.
A Hideg Karok Ölelése elég érdekes, különösen, mikor a csaj elgondolkodik, hogy sintér... sintér? miket kellhet annak befogdosni Kránban... A Krániak-többiek erőviszonyokat szerintem kissé eltúlozza. Nem igaz, hogy Ranagol magasrangú papja megijedne... Bár ki vagyok én, hogy bírálom a Renieri történetvezetés nagyszerűségét? :gyagya:

bad_angel

bad_angel

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 891 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.15, 08:39

Ahoi,

Én szeretem Kornya papa írásait. Mind a mágusosakat, mind a többit. A éjfél kapitányos se rossz, bár egy kicsit nehezen emészthető, és nem batmanos stílusú szvsz.
Szerintem elég komor regényeket ír, de a földön játszódok elég hitelesnek tünek számomra (a történelmi háttére gondolok). Az ynevi hátér hiteleségéről nem tok semmit, mert nem vettem más mágus regényt meg csak a Kornyásákat.

Üdv
rosz :)

Alyr_Arkhon

Alyr_Arkhon

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2004 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.12, 16:20

Egy másik téma Renier kapcsán. Itt az eddigiek során az echte dark-fantasy írásairól volt szó, de mi a helyzet pl. a Mágus regényeivel? Szvsz ezekben a "renieri" komorabb stílus érdekes keveréket alkot a klasszikus fentezi formaelemeivel, néhány esetben jobb, néhány esetben rosszabb eredményt elérve. Vélemény? :cyber:

Ui: gondolom, a legtöbben ismerik ezt a linket, de sokan lehetnek, akik nem; Kornya Zsolt itt többek között fantasy felfogásáról is beszél. http://forum.rpg.hu/index.php?act=ST&f=188&t=2085&s=

edboy

edboy

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1014 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.09, 22:49

Az igaz, hogy Mersant karaktere a beavatás után (!) sokat veszített ez érdekességéből (ultratáp). A mongolok vonulásának története viszont számomra nagyon érdekes volt.

Na az Éjfél kapitányt azt én sem mertem megvenni. Egyrészt folytatásos (és állítólag erősen befejezetlen), másrészt engem is visszariaszt kissé ez az általad találóan "Bizánci batman"-nek keresztelt szindróma. Bár ha észreveszed, most a borító alapján ítélünk. Mint ahogy tettem ezt a mersant esetén is, amikor nem vettem meg először (bár akkor még nem is ismertem annyira a műveit, csak a Poklot - ami szintén nagyon tetszett, de... ez már egy másik vitatéma).

Mantis

Mantis

    Ápolt

  • Fórumita
  • 502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.08, 19:54

Ha már R&R a téma... Nos az alábbi történelmi forráshoz sok hozzáfűznivalóm nincsen, messze nem vagyok otthon a közel keleti népekben, és hitvilágban. Vegyük elő inkább magát az írót.

Sajna azt kell hogy mondjam, hogy a kezdeti alaposság és valóban dark fantasy hangulat után mind a szereplők, mind a történetek nagy ívben megindultak lefelé. A történelmi háttér sok esetben kidolgozott, és alapos felkészülést mutat, azonban néhány esetben az író túlzottan dagályos, és a jelentéktelen részletek hosszú oldalakon keresztül gombolyodnak, míg a szereplők egyre szürkülnek. A legutolsó Sötét Mersant számomra már rengeteget vesztett érdekességéből, és a történetek is mintha sokat veszítettek volna. Az Éjfél Kapitányt már meg sem vettem. A beharangozás és a címlap után határozottan az az érzésem támadt, hogy hamarosan elénk toppan a bizánci Batman...

edboy

edboy

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1014 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2003.05.08, 19:27

Ugyan a Mesternek már nyílt egy fóruma a fantasya.hu-n, én mégis úgy éreztem, e helyütt is érdemel egy topicot az eddigi munkássága, ha másért nem, akkor azért, mert az rpg.hu - valljuk be - látogatottabb, mint a fantasya.
Reményeim szerint a rajongók - vagy egyszerűen csak a Renier művek kedvelői, kinek hogy szimpatikus - rátalálnak erre a topicra, és remek társalgásban lesz részünk.

Oké, ennyit a nyitóüzenetről. :D

A kérdésem: mi a véleményetek, a Sötét Mersant 1. cselekménye, történései mennyire nyugszanak valós történelmi alapokon? Nyilván sokban, hiszen a Mester rengeteg számomra is ismert tényt említ meg, de pl. a Kívülállóra egy az egyben rá lehet húzni a vonatkozó irodalmat és az ismert tényeket, a cselekmény minden részletében megfelel az ismert tényeknek. Nem tudom, hogy a Hitehagyott esetében ez mennyire van így.

Engedjétek meg, hogy beollózzak ide egy rövid értekezést a Kívülálló c. regény történelmi alapjairól a fantasya fórumról:

'A kívülálló', mint történelmi fantasy-regény-témához

Felmerült a kérdés, hogy vajon mi az, ami történelmileg hiteles, illetve fantázia-terméke Renier 'A kívülálló' c. regényében. Erre a kérdésre keresi a választ a következő szupplementum. A teljesség igénye nélkül tér ki a regény egyes, történelmi szempontból hitelesnek vélt részleteire, illetve alkotóelemeire, és az egyszerűség, illetve a könnyebb(?) áttekinthetőség érdekében a jegyzet témakörökre oszlik.  

[DIPLOMÁCIA]
A regény felütéseként szolgáló levél, amelyet tartalma szerint a mongol nagykán írt a Pápának, létező történelmi dokumentum. Ismeretes, hogy az 1243-ban megválasztott IV. Ince pápa (IX. Gergely utódja) küldöttséget menesztett Karakorumba Plano Carpini (Assissi Szent Ferenc barátja) vezetésével, részben azzal a céllal, hogy keresztény hitre térítse a tatárokat, részben pedig, hogy felderítést végezzenek. A küldöttség 1245 áprilisában indult útnak, 1246 novemberében tárgyalt Güjük nagykánnal, és 1247-ben érkezett vissza annak válaszával. A levelet sokáig elveszettnek hitték, ám 1920-ban előkerült a vatikáni Angyalvár levéltárából. A Pápa a következőket olvashatta benne: "Isten erejéből nekünk adatott minden birodalom napkelettől napnyugtáig. Te pedig személyesen, minden királyok élén, együttesen, kivétel nélkül, gyere szolgálatunkra és hódolatunkra. Akkor majd el fogjuk ismerni meghódolásotokat. De ha Isten parancsának nem engedelmeskedtek, és parancsunknak ellenszegültök, akkor ellenségnek foglak tekinteni benneteket." A diplomáciai kapcsolatfelvétel a Pápa és a mongol nagykán között tehát nem pusztán fikció, amiként a levél tartalma sem légből kapott.  

Annak, hogy 'A kívülálló' Özbek kánja rokoni kapcsolatban állhatott az egyiptomi uralkodókkal, van történelmi létjogosultsága -- legalábbis az írott történelem tanúsága szerint. Minthogy a tatárok a kunokat a nagy mongol hódítások korában tömegesen adták el rabszolgának, a 13. századra Egyiptomban a mohamedán kormányzók testőrgárdája jóformán már csak ezekbol a kiváló harcosokból állott. Nem kellett hozzá sok idő, és a kun gárda megelégelte a másodhegedűs szerepét: 1250-ben palotaforradalmat hajtott végre, majd egész Egyiptom uraként kiűzte a kereszteseket Szíriából. "Igy a honi pusztákról elűzött és rabszolgának eladott kunok egy hatalmas, erős, gazdag és kulturált arab ország kormányzói lettek, mely a 13-14. században a nemzetközi kapcsolatok és a világpolitika egyik meghatározó tényezőjévé vált" - írja egy, az Aranyhordáról szóló könyv. A tatárok és kunok számosan éltek Kairóban, több negyedét is belakták (az egyiket Hordának hívták). Az uralkodó rétegnek magának is nagy szüksége volt újfajta törvényekre, mivel az arab szokásokat ki nem állhatta. A közigazgatást így a vezetés a kun és a tatár szokásjogok összekapcsolásával oldotta meg. Miként a regényben is elhangzik: a mamelukok mit sem törodtek a mohamedánok egyházi szabálygyűjteményével, a "seriat"-tal -- Dzsingisz kán törvényei szerint ítélkeztek. (Eme pontján is hitelesnek tűnik hát a regény.) A mamelukok ugyan tatár arisztokratákkal is katonai konfliktusba keveredtek (Hülegü mongol hercegtől megvédték Szíriát), mindez azonban még nem zárja ki az Özbekkel való baráti viszony lehetőségét. (Mondhatni: e sorok íróját egyáltalán nem lepné meg, ha a tatár kán egyiptomi mamelukokkal való rokonságát történelmileg hiteles forrásokra alapozta volna az író.)  

[FÖLDRAJZ]
Desti Kipcsak (másutt: Desti-Kipcsak), a széljárta kun puszta, épp oly valós, mint az Alföld, ez talán közismert tény. Szaraj, az Arany Horda fővárosa, az állam központja is létezett: a Volga torkolatvidékén épült fel (a Kaszpi-tengertől északra keresendo).  

[HITVILÁG]
Erlig kán: a Dzöl által emlegetett Erlig kán a Poklok ura a mongol buddhista mitológiában. Ödügen: a szó, feltűnő hasonlóságot mutat az "Etügen"-nel. Etügen Földanya a mongol mitológiában. Tehát az Ödügen, amelyet Mersant "nekropolisz"-nak lát, eredeti jelentése szerint alighanem a Földanya, amely keblére fogadja a holtakat, ahová temettetnek.  
Örök Kék Ég: több alkalommal is hivatkozás történik rá a regényben, nem véletlenül: központi helyet foglal el a tatár hitvilágban: a mongol uralkodó nemzetség, a borzsigidok, akik közül Dzsingisz kán is származott, az Örök Kék Égre vezette vissza uralkodói hatalmát.  

[NÉPEK]
A műben említett pusztai népek, a najman, a merkit, a kereit (másutt kerej), mind valóságos történelmi népek.  
"kereit": török-mongol vegyes népességű törzs szintén a XIII. században (őket Dzsingisz 1203-ban győzte le); ugyanakkor a kazakok közt napjainkban nemzetségnévként ismert.  
"merkit": ennek a népnek a szállásterületei a Szelenga alsó folyásánál voltak, őket a tatárokkal együtt győzte le Dzsingisz kán.  
"najman": elmongolosodott török eredetű nép volt a XIII. században az Altaj és a Kangkaj hegység környékén. Miután Dzsingisz kán meghódította őket (1204), fejlett kultúrájuk okán valószínuleg jelentős szerepet játszottak a korai mongol írásbeliség és kultúra kialakulásában.  
"besenyok": Mersant felfedezi barátja emlékei közt, hogy Steinhardt egy nagyon öreg besenyőt látott Rjazanyban. A valóságban akár láthatott is, azok egyikét, akik a kunok elől szorultak erre a vidékre, amelyet 1237 decemberében foglalt el Batu kán háromszázezer főnyi serege élén. (Rjazany persze ma is áll, nagyváros dél-keletre Moszkvától.)  


[SZAVAK]
"Bazarghai" (itt: segítség): a szó, amelyet Mersant hallani vél, nagyon egybecseng a "Bajartaj" felkiáltással, amely annyit tesz, mint "Viszontlátásra!". Ezzel a felkiáltással búcsúztak a tatárok halott bajtársaiktól, de a hétköznapokban használat kifejezés is értendő alatta. Mindazonáltal lehet, hogy csak véletlen egybecsengésről van szó.  
"dervis": perzsa szó; koldust jelent. A dervisek külön kasztot alkottak, közösségben éltek egy főnök alatt (pir vagy sejk). A dervisek jellegzetes köpönyeget viseltek, amelyet önkéntes szegénységük jeléül durva foltokkal tűzdeltek tele, s öv helyett kötéllel kötöttek át. A dervisek között kiváló költők és tudósok akadtak, mások imával, ráolvasással gyógyítottak, jóslással, talizmánárusítással, "sarlatánsággal" foglalkoztak.  
"jaszak" (másutt: "Dzsaszag", "Jasza", "Jásza", vagy "Jászak"): Dzsingisz kán nevéhez fűződő törvénykönyv 1206-ból, voltaképp szabályzatok és tanítások elegye, az uralkodó feljegyzett rendeleteinek és mondásainak gyűjteménye, amely a mongolok törvénykönyvéül szolgált. Mára feledésbe merült, és csak elenyésző töredékei maradtak fenn. Ugyanakkor a regény cselekményét tekintve fontos megjegyezni, hogy a "Jaszak" fennmaradt 57. Paragrafusa így rendelkezik: "A kémek, hamis tanúk, mindazon emberek, akik szégyenletes bűnökre hajlamosak, valamint a varázslók halálra ítéltessenek."  
"jurta": nemezből vagy bőrből készült, kerek nomád sátor.  
"karavul" (másutt: harau, vagy haragu): mint a regényből is kiderül: őrséget, védelmet, őrcsapatot jelent.  
"kuriltáj" (másutt: "Kurultaj"): a mongol állam legmagasabb rangú személyiségei, a hubéres arisztokraták és hadvezérek tanácsa.  
"La illaha il Allah" (másutt: "Ja-hu-u! Ja-hak! La illahi illa-h-u-u!"): a derviseknek ez a szokásos arab nyelvu kiáltása azt jelenti: "Igen, ő igazságos, nincs kívüle más Allah!"  
"nojon": nomád úr, nemes; a pusztai arisztokrácia címe, egyes szerzőknél a hercegi rang mongol megfelelője.  
"nökör" (másutt: "nuker"): a kán magánhadseregében szolgáló harcos.  
"tatárok": a középkori Kelet-utazók és krónikások a nyugat felé hömpölygő hódítókat tévesen nevezték tatároknak. A tatárjárás népe a mongol volt, de a téves elnevezés oly erősen meggyökeresedett, hogy máig ezt használjuk. Eredetileg a tatár és mongol két különböző, egymással ellenséges mongol nyelvu törzs volt. Dzsingisz serege a tatárokat 1202-ben leverte, majd szétszórta. A tatár népnév pedig később egy török törzshöz kötődött.  
"sámánok": itt a mongolok hivatásos áldozópapjai.  
"sejtán": Sátán; Renier-nél az egyiptomi indulatszóként ejti ki a száján.  
"tümen"(másutt: tumen): tízezer; katonai egységként: "tízezred", avagy tízezer harcosból álló önálló hadtest.  
"tümenbeg": Renier-nél a tümen parancsnoka; másutt a "temnik" névvel illetik e katonai tisztség betöltőjét.  
"ulema" (másutt: "uléma"): muzulmán hittudományi iskolai tanár.  
"ulusz": törökül: nép, birodalom; itt, mongol szóhasználatban: országrész, kánság, hercegség.  

[SZEMÉLYEK]
Renier Tokta (másutt Togtaj) és Özbek (másutt Özbeg) kánja valós történelmi személyek, akik -- miként a regényben is -- az Aranyhorda kánjai voltak. Tokta 1312-ben, Özbek 1340-ben halt meg. A regény végén említett Dzsanibek, Özbek unokaöccse (másutt Dzsanibeg) a valóságban is örökölte a káni titulust. (Tehát Mersant valóban nem állt bosszút Özbeken trónörököse meggyilkolásával, amiért őt sakkfigurának használta saját bosszúja végrehajtásában. . Az Aranyhorda -- talán nem haszontalan e helyütt megjegyezni -- Özbek és Dzsanibek idején élte fénykorát. Nogáj neve erősen emlékeztet Batu kán unokaöccsére: Nohaj kánéra, aki legalább olyan talpraesett és rámenős harcos volt. (Renier akár róla is mintázhatta a tümenbeg alakját.) A rend kedvéért pedig: Dzsingisz kán (1155-1227) mongol hadvezér, a "legnagyobb"-ként számon tartott ázsiai hódító, a Koreától a Fekete-tengerig terjedő Mongol birodalom megalapítója.  

[SZOKÁSOK]
Arról, hogy a küszöb megérintése a mongoloknál egyenlő a halállal, a már fentebb említésre került Carpini tudósított. Az erjesztett kancatejről, a tatárok szeszes italáról, a kumiszról Marco Polo. A mongoloknak ugyanakkor többféle olyan szeszes italuk is volt, amelyet tejből készítettek: például az "arza" és a "horza", amelyeknek részegítő hatása a pálinkafélékével vetekedett.  

[TEMETKEZÉS]
A régészeti kutatások igazolni látszanak a feltevést, hogy a halmokba való temetkezés a pusztákon egyik népről öröklődött a másikra: szkítákról hunokra, hunokról avarokra, avarokról bolgárokra, a bolgárokról több olyan népre, amelynek nevével az ismeretterjesztő irodalom nem egyszer nem is akarja terhelni olvasóját, majd róluk a besenyőkre, besenyőkről torkokra és kunokra. Az Ödügen temetkezési körei tehát, mint valami hatalmas fa évgyűrűi, híven számolnak be az olvasónak arról, miképpen is követték egymást a pusztai népek. Renier nomád Nekropoliszában azonban a tatároknak is jut hely: övék a legkülső kör. Egyes források azonban tudni vélik, hogy a mongolok nem emeltek halmokat a sírok fölé, nehogy megtalálják és megszentségtelenítsék azokat. A sírt gyeppel terítették be, és lovaik patájával tapostak egyenetlenre, hogy senkinek se szúrhasson szemet a talaj. Azokra, akik a sírra utaló utolsó nyomot is eltüntették, rendszerint halál várt. Nem így Carpinire, aki minderről beszámolt. Ezen a ponton tehát, elképzelhető, hogy Renier némileg torzít a történelmi ismereteken, de az is lehet, hogy más források a regényben leírtakat erősítenék meg.  

A fentebbi ismeretek a következő könyvekből származnak:  

G. A. Fjodorov - Davidov: Az Aranyhorda földjén, Gondolat, Bp., 1983  
A mongolok titkos története (közreadja Ligeti Lajos) Gondolat, Bp., 1962 [A mongol nyelv és irodalom egyik legrégibb ma ismert emléke.]  
Miként jön a nyárra tél? Mongol eredetmondák és mítoszok, Terebess, Bp., 1998  
V. G. Jan: Dzsingisz kán (regény), Európa, Bp., 1979  
V. G. Jan: Batu kán (regény), Európa, Bp., 1979  
V. G. Jan: A tatárjárás (regény), Európa, Bp., 1981  
Artur Lundkvist: Az Ég akarata (regény), Európa, Bp., 1978  

A felsorolt művek -- azt hiszem -- segíthetik az olvasót abban, hogy maga járjon utána: az idegen szavak és történeti utalások terén mily' mértékben merített Renier hiteles forrásművekből, illetve mennyiben használt fel eredeti mítoszokat és legendákat.  
-------------------
Illés 2001. június 17. 00:52

Az Antikrisztus (vér szálljon a szájára és neve feledtessék el mindörökre :flame: ) válasza:

------------------
Illés: gratula  
De azért hadd egészítselek ki.  
Özbek kán ténylegesen rokoni kapcsolatban állt a Mamelukokkal, és színről színre megesett a hatalomrakerülésekor az a konfliktus az Acél Horda kánjával.  

Az Ödügen: létező temetkezési hely, természetesen nem pont olyan, amilyennek Renier leírta. De valóban a Desti Kipcsak-on helyezkedik el, és az egyik legfontosabb régészeti emlék e témakörben.  
Özbeken és Toktán kívül létező személy volt Nogáj is. Pont ahogyan a Kívülállóban szerepel. Népe annyira tisztelte a vén gazembert, hogy halála után felvette nevét: nogáj-tatárok, ma is létező népcsoport, főleg Üzbegisztánban élnek.  

Üdv:  
Csanád
----------------
Csanád 2001. június 17. 09:53

Várom a véleményeket, és a kérdéseket. (Keep the fórum alive magyarul... :o :aaaaa: :))


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]