5245 hozzászólás érkezett eddig

[gergelykoma]

Nem is a véleményedet firtattam,hogy nem tetszenek,inkabb csak arra akartam utalni,hogy azért technikailag eleg jó illusztrátorok,nagyon tudnak,legfeljebb nem tetszenek.Én a gyenge szón akadtam fel,nem azon,hogy nem tetszenek.Persze jogod van ettől gyengének tartani.Nekem meg ezen fennakadni

[chomy]

Furi, én általában a színeseknél jobban kedvelem a fekete-fehér illusztrációkat. Talán mert egy picit többet hagynak a fantáziára, nem tudom. A megvalósítás minőségénél pedig sokkal jobban lázba hoz a témája, a részletei, szóval az inspiráló része. (Azért a Scrap Princess színvonaláig nem mennék le, de nála nemcsak a technika, hanem a tartalom is a nonegzisztens felé tendál, és azért emlegetem őt állandóan, mert nem értem a nyálverést, ami körülveszi...)

 

A KJK engem is berántott, de nem annyira Russ Nicholson cuccai, sokkal inkább Iain Mccaig-é.

 

Az Echoes from  Fomalhaut illusztrációival egyébként nem tudom, mi a gáz, szerintem a kiskiadós/indie-szcénában is a minőségibbek közé tartoznak, de úgy általában véve is elég jók. Temérdek képregényt láttam már, aminek a rajzai fényévekre voltak egy átlagos Echoes illusztrációtól.

 

...de nem akarok ízlésről vitázni, csak bedobtam a magam húszfilléresét.

[turin]

 

....Pont ezért én nem azt mondondanám,hogy gyenge,hanem.,hogy nekem.nem tetszenek.

Én meg mondom.
Objektív mérce híján mindenkinél másutt van a határa a "jó, csak nekem nem tetszik" és a "nem jó" kategóriáknak.
Nálam, a KJK könyvek illusztrációi alatta maradnak.

Nyilván, véleménye mindenkinek van, ahogy testnyílása az ülepén, így az enyém sem oszt-szoroz túl sokat.

 

 

De mi a valós különbség neked abban, hogy "jó, csak neked nem tetszik" és a "nem jó" között, azon kívül, hogy az elsőnél némi PC szándékot vélek felfedezni?

 

Amúgy a KJK-s képek sztem is zseniálisak, gyerekként azonnal berántottak a hangulatba, és nem is eresztettek onnantól kezdve, máig vissza tudok emlékezni több legjobban sikerült darabra.

A kissé groteszk megjelenések, az ezernyi aprólékos részlet, ami mindig tartogat valami új felfedeznivalót, és az a mocskos hangulat iszonyatosan élettel telivé varázsolja őket.

[scaurus]

....Pont ezért én nem azt mondondanám,hogy gyenge,hanem.,hogy nekem.nem tetszenek.

Én meg mondom.
Objektív mérce híján mindenkinél másutt van a határa a "jó, csak nekem nem tetszik" és a "nem jó" kategóriáknak.
Nálam, a KJK könyvek illusztrációi alatta maradnak.

Nyilván, véleménye mindenkinek van, ahogy testnyílása az ülepén, így az enyém sem oszt-szoroz túl sokat.

[gergelykoma]

Pl Russ Nicolsonra és a legtönb KJK illusztátorra biztos,hogy nemmondanam,hogy gyengék.Anatómiai aranyok rendben vannak(nyílván az emberábrázolásnál pl),a fény árnyék hatások is rendben vannak,perspektíva is rendben van.Azért ez így nem olyan egyszerű,ennyi erővel Leonardóra is azt mondjatnám,hogy gyenge,mert nekem nem tetszik.Pont ezért én nem azt mondondanám,hogy gyenge,hanem.,hogy nekem.nem tetszenek.

[scaurus]

Üdv!

scaurus: Két különböző dologról van már szó.
...

Így van.

1.) A skiccek mögül lehet hallatszik a kockacsörgés, de kifejezetten bénák.
Ha így rajzolnék, eszembe nem jutna megosztani.
De ez az ÉN véleményem.

2.) A KJK illusztrációk számomra nem élettel teliek, hanem oly mértékben életidegenek, hogy inkább taszítanak.

DE ez nem változtat azon, hogy a tartalom lényeg, és az jó.
Ahogy, a fanzinod esetében is.

[elGabor]

Üdv!

 

scaurus: Két különböző dologról van már szó. Az egyik az, hogy ezek a ceruzarajzok összemérhetők-e a profi grafikákkal. Nyilvánvalóan nem, de ezt senki nem is állította velük kapcsolatban, és nem is várta el tőlük. Valakinek a játékasztal melletti jópofa, amatőr skicceit linkeltem be. Annak viszont történetesen jók, kihallatszik mögülük a kockacsörgés (ez szerepjátékoknál elég jó dolog).

 

A másik a szerepjátékos kiadványok látványvilága. Ebben egyet is értünk meg nem is. Számomra is érdektelen a legtöbb alapkönyv és kalandmodul illusztrációs anyaga, az Elmore- és Vallejo-féle olajos realizmustól kifejezetten kiütést kapok, de pont az általad felhozott példáknál teljesen más a véleményünk. A KJK-sorozat grafikái szerintem kifejezetten jók, és bizony profi alkotások - nem csoda, mivel Nagy-Britannia vezető gyermekkönyv-illusztrátorai dolgoztak be a sorozatba. (Steve Jackson és Ian Livingstone kötötték ki, hogy a játékkönyvek kapjanak magas művészeti költségvetést, és a számításuk teljes mértékben bejött.) Ian McCaig, Russ Nicholson, Allan Langford, és persze a fantasy zsáneren túlmenően, művész művészként is tehetséges Ian Miller és John Blanche - nem folytatom a sort.

 

A technikán kívül, ami hozza az angol iskola messze nyúló hagyományait, ezek a rajzok azért jók, mert élnek. Nem statikus pózokba meredt, háttér nélkül megfestett alakokat látunk, hanem akciót, eleven alakokat, vizuálisan izgalmas szituációkat. Egy kalandmodulban (és a játékkönyv jobbára ez) erre van szükség, és ezt adják meg a sorozat illusztrációi, vagy mondjuk a TSR korai illusztrációs gárdája (Dave Trampier, a nem túl technikás, de mindig élő David Sutherland, valamint Erol Otus).

 

A fanzinban is ezt az irányt szeretném megidézni, és valójában kifejezetten nehéz volt megtalálni azokat az embereket, akiknek szívesen látnám a munkáit egy saját kiadványban. Nekem kifejezetten bejön a látványviláguk. (Még Peter Mullent szeretném rávenni az együttműködésre, de az első két számhoz az ő stílusa nem passzolt.) Azon lehetne vitatkozni, hogy nem túl jók-e ezek az arcok egy fanzinban, és nem töri-e meg a részvételük az igazi DIY hozzáállást.

[scaurus]

scaurus, Russ Nicholson képei gyengék? Akkor már tényleg érdekel, kié jók?

...

Jó kérdés.

Nyilván, bennem van a hiba, de úgy általában sci-fi/fantasy művek borítóit, illusztrációit gyengének tartom/találom, és nagyon-nagyon kevés van, ami tetszik.

 

Egy biztos, Russ Nicholson (eddig azt sem tudtam ki ő, rá kellett keresnem, azt hittem, hogy a KJK könyv illusztrációkat noname szomszéd srácok rajzolgatják ingyé' - mea culpa, me maxima culpa!) rajzai nem az én világom.

 

Pl. a D&D 5 gyári modulok közül eddig egyedül a Princes of Apocalypse kötetet tartottam a kezemben, annak borítója, grafikája, en bloc a hangulata, dizájna (és persze a minősége) tetszett.

 

Félreértés NE essék: eszem ágában sincs egy rajongói fanzint összevetni egy arra szakosodott gyári termékkel, pusztán példaként hoztam fel, hogy mi az, ami  STÍLUS szempontjából (hangulatra) legutóbb tetszett!

[Marvin]

scaurus, Russ Nicholson képei gyengék? Akkor már tényleg érdekel, kié jók?

 

(Vallejo pl. sztem kész röhej, a fantasy-festészet Coelhója és Mága Zoltánja egy személyben.)

[scaurus]

Ez egy amatőr hobbi. Amatőrök ülnek egy asztal körül és egy másik amatőr kitalál nekik egy amatőr kalandot (esetleg amatőr módon bemesél egy előre megírtat). Ennyi és nem több. De nem is kevesebb!

A rajzok jópofák, lelkesek, és nagyon jól átadják a játékbeli helyzeteket.
...

Izé, ízlések és pofonok.
Számomra, a hivatkozott rajzok értelmezhetetlenek, csak azt látom, hogy volt lelkesedés, ellenben rajzkézség nem annyira.

Attól, hogy valami oldschool és/vagy amatőr, nem kell, hogy gyenge minőségű legyen.

Fantáziája mindenkinek van, a rajzkézség már nem adatik meg mindenkinek, így attól, hogy egy játülés jól sikerült, a játékosok által arról készült rajzok nem biztos, hogy jól sikerülnek.

Nekem (is) a KJK könyvek jelentették a nagy találkozást A szerepjáték világával.
A mai napig nosztalgiával gondolok rájuk, A tűzhegy varázslójának a 25. évfordulós kiadását is megvettem.
DE
Már gyerekként a KJK könyvek illusztrációit gyöngének találtam, a mai napig úgy gondolom, hogy jobb lett volna, ha inkább nincsenek.
Az említett 25. évfordulós kiadás pedig egyszerűen gyalázatos minőségű, a keménybórító mögött ócska papír, rossz fűzés, ha lehet, még gagyibb illusztrációk.

Gábor, lelkesen olvasom az írásaidat, a fanzinod eddigi számait is megvettem (és a jövőben, amíg a tartalom tartja ezt a szinvonalat, fogom is).
Egyedül az illusztrációkkal nem vagyok kibékülve.
Nyilván, a probléma összetettebb, az ízlés mellett anyagi kérdés is, mert egy rajongói fanzin anyagi keretei korlátozottak, nem Vallejotól fog rendelni (ráadásul Vallejo sem jön be mindenkinek, ugye), de a gyermekkori (inkább fiókban tartandó, és csak titokban, amikor más nem látja, nosztalgiával nézegetendő) béna rajzok és a legdrágább alkalmazott grafika vagy magas művészi illusztráció között van (lennie kéne) középútnak.

[elGabor]

Ez egy amatőr hobbi. Amatőrök ülnek egy asztal körül és egy másik amatőr kitalál nekik egy amatőr kalandot (esetleg amatőr módon bemesél egy előre megírtat). Ennyi és nem több. De nem is kevesebb!

 

A rajzok jópofák, lelkesek, és nagyon jól átadják a játékbeli helyzeteket. Brom egyáltalán nem ebben a ligában játszik, mert Brom nem szerepjátékos, hanem festőművész. De az ő műveinek valójában nincs is túl sok közük ahhoz, ami az asztal körül történik.

[Garaboncias]

Expecto Patronum!

 

Marvin, az Aranykor mítosza mindenhol és mindenkor felbukkan, nem csak a szerepjátékok kapcsán. Hésziodosz óta még nevén is tudjuk nevezni. Ezen nem kell csodálkozni, a mai újhullámosok is pont így fognak visszatekinteni X. év(tized) múlva a saját és kortársaik alkotásaira.

Szerintem ez nem baj, mert nem a minőség objektív mércéjéről van szó, hanem arról, hogy értékes lehet az is, ami esetleg csak szubjektív téren értelmezhető. Ettől még lehet és kell is objektíven (is) kritizálni őket, de ez ne zárja ki az értékhordozás lehetőségét!

 

Hogy visszakanyarodjak a képekre: számomra nem a személyes nosztalgiában van az erejük (nem emlékeztetnek egyik partimra sem), hanem abban, mennyire jól elkapják egyrészt az adott jelenetek pillanatait, másrészt nagyon jól átadják azt az általános hangulatot, amelyet ezek az ülések jelentettek. Van erős kifejezőerejük, nagyon kevés eszközzel adját át mindazt, amit kell. Nem raknám be háttérképnek az asztalomra egyiket sem, de elgondolkodtam azon, hogy elküldjem-e a partimnak annak kapcsán, hogy milyen egy jó beszámoló, ha nem szavakkal, hanem rajzokkal akarjuk visszaadni.

[Marvin]

Csak az oldschool-körökben időnként előforduló, indokolatlan és kritikátlan rajongáson csodálkozom (ezektől a kis rajzoktól függetlenül) minden iránt, ami régi és amatőr, szemben a fuj-fuj lélektelen tömegtermelte kapitalista produkciókkal. 14 éves kori cuccaink azért annyira nem voltak jók, sőt többnyire kifejezetten gagyik voltak, kínos és gyermeteg kliséhalmazok, amikre még egy '90-es évekbeli középsemmilyen TSR-modul is köröket ver. Az ifjúságára persze mindenki szívesen emléxik vissza, de ennél több nem hiszem, hogy lenne a dologban.

[elGabor]

Tudom én azt.

[Orastes]

Úgy jön ide, hogy Marvinnak kell a napi dementorkodása, különben felborul a világ egyensúlya.

[elGabor]

Neil Gaiman meg jobban mesél, mint Házi Pista, nade ez hogy jön ide?

[Marvin]

(Tüncik ezek a rajzok, de Brom azért jobb.)

[chomy]

Ha jól sejtem, ez az a fajta autentikus, velős, tartalmas amatőrizmus, amit az ünnepelt(?) Scrap Princess imitálni próbál (de csúfosan elhasal vele, mert egy hatalmas kamu pózőr.)

[Glowface]

 

 

Mindenkinek, aki szereti: D&D ceruzarajzok a nyolcvanas évek elejéről, valaki kampányából.

Fenomenális!

 

 

Remélem, te is összegyűjtöd majd egyszer valami hasonló formában a rajzaidat!

 

Á, azok mandala jelleggel a pillanatnak készülnek.
Plusz rendszerezésben és eltevésben nem vagyok jó...

[Garaboncias]

 

Mindenkinek, aki szereti: D&D ceruzarajzok a nyolcvanas évek elejéről, valaki kampányából.

Fenomenális!

 

 

Remélem, te is összegyűjtöd majd egyszer valami hasonló formában a rajzaidat!