Ugrás tartalomhoz


Fotó

Kornya Zsolt M.A.G.U.S.-os fóruma


  • Válasz írásához lépj be
598 hozzászólás érkezett eddig

Tiberius

Tiberius

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 379 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 13:04

OFF:

Kérek minden Kedves Fórumitát, hogy az olyan bejegyzésekre, amelyek Zsolt irodalmi fóruma helyett ide kerülnek, ne foglalkozzon a továbbiakban!

Tegyetek úgy, mintha ott sem lenne, Alyr vagy én majd átpakolgatjuk őket a megfelelő helyre mostantól.

Köszönettel,

Tiberius

:rohog:

_________________________________________________

Emlékezteto"nek a fórum indítóüzenete (páran kérték, hogy idézzem be):

Zsolt következő négy témákörben válaszol a kérdésekre (tüntessétek fel a téma számát is az üzenet elején):

1. Déli Puszták, meg a lakói
2. Aquir mágia
3. Az Új Tekercsek mágiaformái
4. Orkok Yneven

Kérlek benneteket, hogy más kérdéssel ne itt keressétek meg!


A fórum azóta pár témával kibo"vült, de kérek mindenkit, hogy csak szerepjáték vonatkozású témában szóljon hozzá.

Módosította Tiberius: 2003.08.22, 13:33


Dronner

Dronner

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 5763 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 12:35

Mandrenor:
A link:
Kornya Zsolt irodalmi fóruma

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 12:26

Tiszteletem, Mandrenor!

A kérdésedre adott választ megtalálod az irodalmi fórumomon. Linket sajnos nem tudok kirakni - nem értek hozzá -, de némi szörfözés után (irodalom/írókról/RR) megtalálod.

Raoul Renier

Mandrenor

Mandrenor

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 102 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 11:19

Hopsz, bocsi, most látom csak, hogy ezt a kérdést nem itt kellett volna feltennem. :rohog:
Az esetleges válaszért természetesen átbattyogok az irodalmi fórumra.

Mandrenor

Mandrenor

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 102 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 11:07

Üdv!

Kornya.Zsolt:

Érdekes gondolatokat írsz Kránról, egy kiegészítésem lenne:

Párhuzam: a shadoni birodalmi sereget sem győzte még le soha senki (*). Pedig ez a birodalom valóban folyamatosan terjeszkedik alapítása óta, ugyancsak egy kizárólagosságra törő egyistenhit égisze alatt. Mostanra már nagyobb Kránnál, és ha történetének egyes válságidőszakaiban ideiglenesen föl is függesztette a terjeszkedést, soha nem mondott le egyetlen talpalatnyi földről sem, amire egyszer kitűzte a zászlaját. Ez a koncepció miért nem bánt senkit? Netán azért, mert itt egy ún. “jó” birodalomról van szó?


Személy szerint nem hiszem, hogy a Kránnal szembeni ellenérzés abból eredne, hogy miért nem győzték még le soha. Ami irritáló - számomra is -, hogy erre még a leghalványabb esély sincs meg. Shadont a leírások alapján le lehetne győzni, ha akarnák (pl. Krán :rohog: ), de fordítva ez már elég elképzelhetetlen.
Azaz: szvsz még inkább klisémentesre lehetne alkotni Kránt, ha neki is létezne valami gyenge pontja. (Abban egyetértünk, hogy a mostani helyzet jobb, mint a sablonos "Gonosz Birodalma".) Nem azt mondom, hogy egy dzsad törzs képes legyen letarolni a krániakat aquirostul mindenestül, de jelenleg ha egész Dél-Ynev összefogna ellenük, akkor sem biztos, hogy nem Kránra fogadnék. :para:
Tényleg, Te miben látod Krán gyenge pontját? Van neki egyáltalán? (A belviszályokon kívül.)

Módosította Mandrenor: 2003.08.22, 11:09


Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 11:04

Ismét üdv így online, Dae! Visszatértem valós időbe, és igyekszem reagálni a fölvetéseidre.

jól látom, hogy a szeráfi alku csak a hatalom forrása, a hatalom megnyilvánulásai pedig továbbra is "közönséges" spellek formáját öltik? azaz a "szerafista" az nem feltétlen külön kaszt, hanem csak más alapokból hozza létre ugyanazt a formulát? a szerafista által alkalmazott formulák ezáltal összejöhetnek több mást kaszt varázslataiból is... nem kell egy adott kaszt korlátaival foglalkozni? továbbá ha új varázslatot dolgozok ki, akkor az jöhet ezen szeráfi forrásból is ?


Nos, ezt egyeztetnem kell olyanokkal is, akik nálam jobban értenek a játéktechnikához. Az eredeti elképzelés szerint a szerafista külön kaszt lett volna, de azóta egyre inkább hajlok az általad is vázolt megközelítésre, és minden bizonnyal ez fog felülkerekedni. Ami minden körülmények között meg fogja különböztetni a szerafistát játéktechnikai téren a többi varázshasználótól, az a MP-visszanyerés metódusa lesz, amely mindig abszolút egyedi és patrónusonként eltérő; de igazad van, pusztán emiatt valóban nem érdemes új kasztot kreálni.

ilyenformán, ha állatszellemes "sámán"-t szeretnék, akkor az papi kasztba is és a sámánba is sorolható ha technikát nézünk? voltaképp tetszés szerint, ha mágiaelméleti hátteret nem kezelnék


Igen. Imént fölrakott válaszomban említettem, hogy Yneven számos sámáni hagyomány létezik az irodalmi és RPG-forrásokban említetteken kívül, nagyobbrészt szakrális, kisebbrészt szerafista alapúak. Nyugodtan nyakon ragadhatsz közülük egyet, és nekiláthatsz a kidolgozásának, személyes preferenciáid és ízlésvilágod szerint.

anurok ? róluk többet hol olvashatnék ? mert ami a KK-ban volt, az alapján annyi maradt meg bennem, hogy alakváltók (egy adott állatfaj formájába), valamint nem látják a kyrek "keze nyomát" (épületek, stb) és a tisztavérű kyreket sem... ez elég kevés. várható valamikor róluk több minden ?


Igen, az új M*-ban. Múlt pénteken léptem kapcsolatba azzal a fejlesztővel, aki az anurokkal foglalkozik (egyébként régi barátom :rohog: ), és megküldtem neki a rendelkezésemre álló soványka infókat, néhány saját ötlettel és elképzeléssel megtűzdelve.

Barátsággal Üdvözöl:

Raoul Renier

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 10:11

Kránról, címszavakban és dióhéjban:

01) Krán nem központosított birodalom, nem áll egységes irányítás alatt. Ezerféle ellenható érdek harcol egymással a keretein belül. A Tizenhármak nem alkotnak egységes vezető testületet, hanem folyamatosan marakodnak, mivel értelemszerűen egymást tekintik a legméltóbb ellenfeleknek, nem pedig a külvilágot. (Egyébként már csak hat olyan van közöttük, aki az eredeti társaságba tartozott; a többiek azóta emelkedtek föl, félreállítva elődeiket.) Ugyanez vonatkozik az ősaquirokra, a Káosz-angyalokra, a consularokra, a hadurakra, az elf Házakra, a testvériségekre és szektákra és klánokra és rendekre, egyáltalán: az összes kráni hatalmi tényezőre. Ranagol akarata nem valamiféle céltudatos történelmi világterv, hanem személytelen és konkrétumok híján való: hatásában inkább olyasformán nyilvánul meg, mint valami természeti erő. Kránnak nincsenek nagyívű “tervei” és “ármányai”, egységes “akarata” pedig végképp: erőforrásai 99 %-át a szakadatlanul dúló belviszályok kötik le. Ha egy kráni nagyúr kivonulna a külvilágba milliónyi hangyát meghódítani, azonnal elveszítené mindenét, mert amint hátat fordít, tüstént elragadnák tőle a honi vetélytársai. (Pontosan, ahogy Ferro kifejtette.) Krán valóban hatalmas és legyőzhetetlen, de olyasformán, mint egy szunnyadó vulkán: a saját tüze emészti belülről, kifelé csak füstöt ereget. Mindazonáltal ha hosszan és kitartóan piszkálják, előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkezik a kitörés.

02) A Kránban élő emberek csak biológiai értelemben tekinthetők embernek, a mentalitásuk teljesen inhumánná torzult az évezredes társadalmi kondicionálás során. Hogy ez taszítja a külvilágban élő fajrokonaikat, az abszolúte természetes: ez a közöttük feszülő konfliktus lényege. Humán értékeket számon kérni a krániakon – ahogy a pyarroniak teszik – teljesen fölösleges, mivel eleve nem értik, hogy miről van szó. Egyébként az emberi fajú népesség mindössze 25-30 %-át teszi ki az összlakosságnak, ami így is a legmagasabb részarányú elem, de messze nem egyeduralkodó.

03) Ivanhoo: Az emberekre, éppen a kiirthatatlanul lényükben fészkelő hatalomvágy miatt, delejes bűverőt gyakorol Krán – a tiltott gyümölcs zamatával csábítja őket, valahogy olyasformán, mint a mécsvilág az éjjeli lepkéket. Aztán, amikor odakerülnek, hamar rájönnek, hogy nem egészen az várja őket, amire számítottak; ám ekkor már rendszerint késő. Vagy beletörnek, vagy beleszoknak. És a többségük beleszokik: mert az emberi psziché másik jellegzetes vonása – a hatalomvágy mellett – a kirívóan nagyfokú alkalmazkodókészség. Ezért vannak olyan sokan Kránban.

04) A fenti koncepció irodalmi jellegű, Kránban és Krán körül játszódó történeteim elvi megalapozásául szolgál. Lehet vitatni egyes részelemeit, de én attól még továbbra is olyan regényeket és novellákat fogok írni, amilyeneket; legföljebb akinek nem tetszik, nem veszi meg őket. Szerepjáték-vonalon emlékezetem szerint soha senkire nem akartam rákényszeríteni az én Krán-koncepciómat: senki sem köteles úgy ábrázolni Kránt a játékában, ahogyan én teszem az írásműveimben. Mindazonáltal továbbra is meggyőződéssel vallom, hogy ez a fajta Krán sokkal logikusabb, konzekvensebb és érdekfeszítőbb, mint a “nagy, csúnya Hűde-Gonosz, aki világuralomra tör, mindenkit ki akar irtani és összevissza háborúzik”. Harmadik alternatíva pedig mindeddig nem merült fel.

5) Mivel sem a saját, sem mások Yneven játszódó írásai elől nem kívánom lelőni a poénokat, a kiemelkedő történelmi személyiségek (nemcsak kalandozók!) Kránba csábításának említésekor szándékosan balladai homályban fogalmaztam. Leszögezném azonban, hogy pusztán annyit mondtam róluk: kísértésnek vannak kitéve. Hogy ki enged ennek a kísértésnek közülük és ki nem, az legyen egyelőre a jövő zenéje. Nem mindannyian teszik meg, és akik igen, azok sem egészen abban a formában, ahogy ez bennetek esetleg fölmerült. Krán igazságának elfogadása nem egyenértékű a Kránnak való behódolással; a kölcsönös megértés mindkét fél részéről módosulást feltételez. Itt ismételten fölhívnám a figyelmet a Fra Celestius tollából származó idézetemre.

6) Ferro, Decado: Az ős-MAGUS kalandozó-koncepciójával jómagam sem értettem egyet, kezdettől fogva sekélyesnek és kiábrándítónak találtam. Az agyament erőszak gusztustalan heroizálását láttam benne, és minden létező vonalon vehemensen elleneztem. Erre hitem szerint megfelelő tanúbizonyságul szolgálnak Yneven játszódó regényeim és elbeszéléseim.

07) Idézet Decadótól:

soha senki nem verte el, nem veri el, és nem fogja elverni kránt ? ez komoly ? igazán szenvedhetnének vereséget.


A különféle partikuláris kráni részérdekek külvilági képviselői eddig is, ezután is szenvedtek el kisebb-nagyobb vereségeket; erre Edboy és Ferro mindjárt hozott is néhány példát. De ha már itt tartunk, a Hideg karok ölelése (Raoul Renier) vagy a Gyászhozó (Wayne Chapman) c. novellákból sem éppenséggel a kráni értékrend fölényes győzelmét szűrheti le az érdeklődő olvasó. Ezek persze nem háborús akciók: csakhogy a kráni részhatalmak, mint föntebb már mondottam, igen ritkán vezetnek hadat a külvilágba. Ilyenkor természetesen velük is megesik, hogy a végén alulmaradnak, például a nomádjárások esetében.

Az, hogy jelentős számú kráni részhatalom érdekei egybeessenek, ráadásul ez az érdekeltség a külvilág irányába mutasson, párját ritkító jelenség Ynev történetében. Az ilyenkor megjelenő kráni hadseregeket valóban nem győzte le soha senki: se a démonikus óbirodalom, se Tysson Lar, se Godon. Győzelmüket követően viszont nem szállták meg az ellenséges területeket, hanem hazavonultak, mert nem hódítani jöttek, hanem figyelmeztetni – és az ellenség megtörésének pillanatában megszűnt közöttük az ideiglenes érdekközösség.

Párhuzam: a shadoni birodalmi sereget sem győzte még le soha senki (*). Pedig ez a birodalom valóban folyamatosan terjeszkedik alapítása óta, ugyancsak egy kizárólagosságra törő egyistenhit égisze alatt. Mostanra már nagyobb Kránnál, és ha történetének egyes válságidőszakaiban ideiglenesen föl is függesztette a terjeszkedést, soha nem mondott le egyetlen talpalatnyi földről sem, amire egyszer kitűzte a zászlaját. Ez a koncepció miért nem bánt senkit? Netán azért, mert itt egy ún. “jó” birodalomról van szó?

-------------------------
(*) Krán a legkevésbé, mivel abszolúte nem törődik Shadonnal. A Gorvik alapításához nyújtott segítség – mint az hamarosan kiderül majd a készülőfélben lévő Gorvik-regényekből – merőben partikuláris akció volt néhány érdekelt kráni fél részéről. Shadoni oldalon sem a teljes összbirodalmi sereg vonult fel a naszcens Gorvik ellen, csupán egy kisebb expedíciós hadtest O’Corve tartománygróf vezetésével.
-------------------------

Végezetül egy nagyon rút spoiler, amibe tényleg csak az olvasson bele, aki jelen eszmecsere kedvéért még egy történelemformáló ynevi eseménylánc eljövendő slusszpoénját is hajlandó lelövetni maga elől:

SPOILER
A dél-ynevi civilizáció szempontjából kifejezetten szerencsés, hogy Krán ekkora erőt tud kifejteni, mikor fenyegetve látja a saját szféráját. Így legalább lesz valaki, aki elkeni majd Amhe-Ramun száját; Pyarron ugyanis erre még a dzsadokkal összefogva sem képes, Ordan pedig mossa kezeit és távol marad.


08) Idézet Spade-től:

A Fekete Ország már így is minden éledező birodalmat a kétségbeesés és a reménytelen kapálózás szélére pofozott, most pedig lassacskán kiderül, hogy minden úgy is fog alakulni ahogy azt a 13 félisten akarja majd.


Ezt nem egészen értem. Milyen birodalmakra célzol, Pyarronon kívül? Ha Dél-Ynev teljes múltját bevonjuk a vizsgálatba, akkor még föl lehet sorakoztatni Godont, Tysson Lart és a démonikus óbirodalmat (mely utóbbiért valószínűleg nem vérzik az általad emlegetett játékosok szíve). Négy birodalom húszezer év alatt; erre kicsit sommásnak érzem a „minden” minősítést. Hogy Ynev jelenkorában maradjunk: Krán abszolúte nem háborgatja sem Shadont, sem Ordant, sem a Hat Várost, de még a dzsadokat se különösebben, pedig ők aztán tényleg ott zsibonganak a küszöbén.

A Tizenhármaknak nincs egységes elképzelésük és akaratuk, valamiféle „secret master project”, amit megpróbálnának ráerőltetni Ynevre. Őket elsősorban a Kránon belüli viszonyok érdeklik, tevékenységük főleg az egymással és más hozzájuk mérhető hatalmakkal (Káosz-angyalok, ősaquirok, nemes aquir dinasztiák) folytatott viszálykodásra összpontosul. A Dúlás egyedi jelenség volt, és mikor a Tizenhármakat közös cselekvésre sarkalló külső tényező megszűnt (vagyis amikor győztek Ó-Pyarronban), szövetségük azonnal felbomlott. De még ha fönn is maradt volna (ami teljes képtelenség), akkor sem lennének képesek rákényszeríteni egész Kránra az ő akaratukat: ehhez kevés az erejük. Még az övék is.

Ismételten hangsúlyozom: szemben a Dél-Yneven közkeletű felfogással (amely Kránt afféle örök mumusként kezeli), a krániak 99 %-át abszolút nem érdekli, mi folyik a külvilágban. Méghozzá minél hatalmasabbak, annál kevésbé. Ha évezredeken keresztül folyamatosan cseszegetik őket (ahogyan Pyarron cselekedte), végül fölidegesednek és ütnek egyet kifelé; aztán szépen visszatérnek a saját belső ügyeikhez.

Tudom, hogy ez elég furcsán hangzik, hiszen ellentétben áll a csúnya, sötét és gonosz birodalmakról alkotott fantasy-közhellyel, amelyek általában mind eszelős világhódító terveket dédelgetnek. Éppen ezért választottuk annak idején ezt a megközelítést.

09) Idézet Spade-től:

Határozottan elkeserített a tény, hogy még azok a szerencsétlen Anat-Akhan-ok is csak egy kráni terv részeként hagyták el az országot.


Hol állítottam én ilyesmit? Az Anat-Akhan egy próféciának engedelmeskedve hagyta el a birodalmat. Ám mint ahogy a pyarroni hitre tért nomádok sem adják föl teljesen régi, pusztai kultúrájukat, úgy az Anat-Akhan is megőrizte egyes kráni kötődéseit és kapcsolatait. Éppen ezért tudják oly hathatósan felvenni a harcot a krániakkal, mert értik az élet- és gondolkodásmódjukat; és éppen ezért lesznek abban a helyzetben Ynev történelmének egyik fordulópontján, hogy híd gyanánt szolgálhatnak a két fél között. Ez utóbbit jövendölte meg nekik homályosan ama bizonyos régi prófécia.

10) Idézet Decadótól:

nem fog ideológiailag azonosulni senki sem egyolyan országgal, ahol a démonimádat, és az hogy egy anya a csecsmőjét megfojtja(etc) nem számít bűnnek.


Idézet Spade-től:

nem tudom elképzelni, hogy még - ha logikusnak is tűnik – bármely lelkileg egészséges ember el tudjon fogadni egy olyan kultúrát, ahol teljesen természetes, ha az anya megöli a gyermekét


Vegyük a prekolumbián amerikai magaskultúrákat. Az aztékok körében a véres és kegyetlen, nyilvános és tömeges emberáldozatok a mindennapi élet szerves, elmaradhatatlan részét képezték. Az egyes államok kifejezetten csak azért indítottak háborút egymás ellen, hogy beszerezzék az áldozati rítusokhoz szükséges mennyiségű hadifoglyot. A foglyok természetesnek tekintették a sorsukat, eszükben sem volt lázadozni ellene, sőt: a rendkívüli fizikai kínokkal dacolva tevékeny részt vállaltak a bonyolult rituálék eljátszásában.

A majákról sokáig az a felfogás uralkodott, hogy ők békésebb és tudósabb hajlandóságú nép voltak. A bonampaki feltárások óta tudjuk, hogy csöppet sem maradtak el az aztékok mögött.

Az inka birodalomban nem voltak tömeges emberáldozatok, csak pár fős csoportokat áldoztak föl a hegytetőkön. Méghozzá kokalevéllel felajzott gyermekeket, akiket a tulajdon szüleik kísértek föl a rítus helyszínére, roppantul büszkén, amiért az ivadékukat ilyen nagy megtiszteltetés éri, hogy személyesen mehet követségbe a Napistenhez.

Gondolatmenetetek logikáját követve az aztékok és az inkák népe nyilván csupa elvetemült, lelkibeteg, minden emberségből kivetkezett szörnyetegből állott, akikhez Cortez és Pizarro, mint a jóság megtestesült angyalai szállottak alá szabadító gyanánt, kezükben a humanitás fáklyalángjával. Az ilyen utólagosan adódó következtetésekben rejlik az elhamarkodott általánosítások fő veszélye.

Spade: Az Kránban sem természetes dolog, hogy egy anya minden ok nélkül megöli a gyermekét, vagy egy fiú az apját, vagy egy földmíves a szomszédját. Ha megteszi, alapos oka kell legyen rá; méghozzá olyan ok, ami az adott kulturális kontextusban elfogadható. A kráni kultúrától valóban idegen a humánus-altruista eszmeiség; ez azonban nem egyenértékű az esztelen vérnősző tobzódással. A krániaknak van lelkiismeretük – csak mást éreznek bűnnek, mint a pyarroniak.

Decado: Kránban a démonimádat nem bűnnek, hanem ostobaságnak számít. A Fekete Határon belül senki nem imádja a démonokat, legföljebb használja őket.

Ivanhoo: A krániaknak rendkívül erős a közösségtudatuk, meghalni is habozás nélkül képesek érte – akár vérségi, akár más alapon szerveződik. Az ő kulturális közegükben ugyanis a csoportkötődések nélküli, kizárólag önerejére hagyatkozó, abszolút független személy (más szóval: a tipikus kalandozó) gyakorlatilag életképtelen. Ez persze nem zárja ki a közösségen belüli rivalizálást, érvényesülési harcokat: de amint a csoportot külső fenyegetés éri, azonnal zárják a soraikat és közös frontot mutatnak.

11) Idézet Spade-től:

Ugyanis a földi példákból kiindulva elég nehéz elképzelni egy olyan birodalmat, amely képes olyan mértékű önuralmat kényszeríteni magára, amellyel képessé válik megtalálni azt a pillanatot, ahol a terjeszkedés már több kárt okoz, mint előnyt. Sok birodalom bukott már ebbe bele, elég csak a Római birodalomra, vagy időben közelebbi példát alapul véve a Szovjetunióra gondolni.


Hát a római birodalom pont nem ebbe bukott bele, ők ugyanis azonnal észrevették, amikor elérték az általad említett határt, és igen kőkeményen megálljt is parancsoltak maguknak, először Tiberius, azután Hadrianus császársága alatt. Ámde történelmének néhány epizódját (a núbiai háborúkat, illetve az Újbirodalom kezdeti korszakát) kivéve ebbe a kategóriába tartozott az ókori Egyiptom; aztán Messzénia bekebelezését követően Spárta; még később a Nagy Sándor hódításmániájából kigyógyult hellenisztikus államok; Justinianus uralkodása után a feudális Bizánc; vagy a középkori keleten Japán, Angkor, Korea és a legtöbb hindu hitű indiai fejedelemség. Szóval földi példa akad szép számmal; ellenérvedet ezért nem érzem meggyőzőnek.

Krán terjeszkedésének kérdésében továbbra is ajánlom figyelmedbe az Ynev hatalmai c. Rúna-cikkemet, amelyben kimerítő alapossággal boncolgattam a kérdést, és a közeljövőben olvasható lesz a neten is.

12) Idézet Decadótól:

Szvsz a kína párhuzam nem a legjobb, mert bár nagy, és tiszteletreméltó birodalom volt, de többször is széjjelverték (franciák, japánok, mongolok).


Bocsáss meg, Decado, nem szőrözni akarok, de nem olvastad elég figyelmesen a szövegemet. Spade ugyanis annak idején a következőt kérdezte tőlem:

Létezhet-e a világ egy eldugott szegletében egy elzárkózó birodalom, akkora erővel melyhez hasonló, sőt amelyet még csak megközelítő sincs sehol közel, s távolban?


Én pedig erre az alábbiakkal feleltem:

Igen. Valós történelmi példát is hozhatok rá: Kína. A párhuzam persze hellyel-közzel sántít, de éppen az általad kifogásolt vonatkozásokban tökéletes.


A párhuzam tehát egyrészt a méretekre, másrészt az elzárkózásra, harmadrészt az egyedülállóságra vonatkozott, és ebben az összefüggésben továbbra is abszolút találónak vélem. Ami a belviszályokat és a legyőzetlenséget illeti, ide – ha már a Távol-Keleten járunk – inkább Japán analógiája illenék, a Tokugava-féle egyesítés előtt. Krán nem egy létező földi mintakép szolgai átültetése volt Ynevre, hanem önálló kreáció.

Mellesleg jegyezve, pusztán a históriai pontosság végett: Kínát valóban legyőzték jónéhányszor hosszú és eseménydús történelme során. De széjjelverni, nos – ez mindmáig senkinek nem sikerült.

13) Idézet Spade-től:

Milyen jövőképet engedélyeztek azoknak a játékosoknak, akik nem szeretik annyira kránt mint Ti? […] Ez eléggé elkeserítő, mert én pl. nem vagyok krán fun beállítottságú és még az utolsó reményemet is elveszítem ezzel, hogy valaha is jó szájízzel játszhassak egyet a ****HIVATALOS**** dél-yneven.
Ennek szerinted nem áll fenn a reális veszélye?


Olyan háttérvilágot alkotni, ami mindenkinek maradéktalanul elnyerné a tetszését, nem lehet. Továbbra is úgy látom, hogy nem teljesen az általunk közvetíteni szándékozott Krán-képet kritizálod, hanem azt a hellyel-közzel pontatlan elképzelést, amit te alkottál magadban róla. Kiváltképpen vonatkozik ez ama bizonyos kráni “grand master plan”-ra, ami Ynev jövőjét lenne hivatott alakítani, és amihez mi még csak hasonlót sem emlegettünk soha, semmilyen fórumon. Mindazonáltal ha szerepjátékosként nincs ínyedre a mi koncepciónk, két megoldást tudok javasolni:

a. Helyettesítsd be Kránt egy hagyományos (bár kissé közhelyes) világuralomra törő gonosz birodalommal, és a játékban ennek szellemében értelmezd át a róla közölt információkat.

b. Erősítsd föl Krán elzárkózási tendenciáit, olyan mértékig, hogy a Dúlás után teljesen visszavonul a saját határai közé, és ki se dugja többet az orrát. Ez esetben Krán afféle ominózus, de távoli viharfelhőként fog komorlani a horizonton, amelynek nem lesz túl sok befolyása a játék menetére, és a főgonosz szerepét Dél-Yneven átveheti egy kissé felturbózott Gorvik, vagy a (turbózást nem igénylő) Amhe-Ramun-féle szerafokrácia.

14) Idézet Ferrótól:

ki kell szolgálni azok igényeit is akik nem szeretik Kránt, vagy pontosabban hisznek az emberi értékekben


Igazad lehet, de a Krán-koncepcióm az irodalmi alapozómunka kapcsán kristályosult ki bennem, elsősorban azért, hogy konzekvens és összefüggő háttér gyanánt szolgáljon írásműveimhez. A szerepjáték területére másodlagosan sugárzott át csupán, szvsz igen szerencsésen, mert fölváltott egy régi, unalmas klisét, ami helyett egyelőre még senki sem tudott jobbat találni. Sajnálatos, hogy a recepció során bizonyos torzulások következtek be (én egyetlen percig sem gondoltam “démonherceg közkatonákra”), ezért azonban leginkább a M*-kiegészítők gyér csordogálását lehet okolni, ami rákényszerítette a szerepjátékosokat, hogy ki-ki egyénileg értelmezze a rendelkezésére álló infókat.

Na most – bocsánat a nyers párhuzamért; nem sértő szándékkal használom, csak a kifejezőereje végett –, én íróként nem vagyok gyorsétkezde vagy luxusk***a, aki rendelésre nyújtja a szolgáltatást. Megírom, ami telik tőlem, aztán az olvasó elé tárom, aki ízlése szerint eldönti, igényt tart-e rá vagy sem. És még nem jutottam el a “profizmus” azon fokára (őszintén remélem, nem is fogok soha!), hogy személyes meggyőződésemmel és világlátásommal sarkalatosan ellentétes műveket tudjak kreálni. Más szóval: én nem pózból vagyok “dark”, hanem zsigerből – egyszerűen ez jön elő belőlem, ha nekiülök írni.

Mivel jómagam nem hiszek sem az abszolút emberi értékekben, sem a nagybetűs Jóban és Gonoszban, ezek a tényezők továbbra is hiányozni fognak a műveimből. Az én Kránom olyan marad, amilyennek már megismertétek, legföljebb egyes pontokon módosítok vagy mélyítek majd rajta. Koncepcionális váltást ne várjatok tőlem: egyrészt semmi szükségét nem érzem, másrészt meghaladná a képességeimet. Ám természetesen továbbra is örömest diskurálok nagybecsű értőimmel és ítészeimmel, még akkor is, ha véleményük eltér az enyémtől.

A fentiek értelmében hangsúlyosan kérnék mindenkit, hogy a Krán-témában további kérdéseit és megjegyzéseit az irodalmi fórumomon vesse föl. Ez ugyanis, ami engem illet, inkább az irodalmi, mint a szerepjátékos munkásságom részét képezi. Nem berekeszteni akarom a vitát, csupán megfelelőbb fórumra terelni: Decadónak már ki is raktam oda egy választ, kimondottan irodalmi vonatkozású tárgyban.

Üdv mindenkinek:

Raoul Renier

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 10:03

Kedves Spade és kedves Ivanhoo!

Tisztelem az idealizmusotokat, azonosulni viszont sajnos nem tudok vele. Nekem saját tapasztalataim alapján sokkal rosszabb véleményem van az emberiségről, mint nektek. Hozzám inkább az a nézőpont áll közelebb, amit Ferro és Daekow fejtettek ki ebben a témában. Értelemszerűen ez fejeződik ki a regényeimben is, akár Yneven játszódnak, akár egyebütt; reményeim szerint azonban korántsem egysíkú vagy felületes, netán közhelyszerű megközelítésben.

Spade: Az emberi élet szentsége, kioltásának egyetemes tilalma nem olyan általános és kétségbevonhatatlan erkölcsi elv, amilyennek te látod. Ha az volna, nem dúlnának végeláthatatlan viták korunk kultúrájában a halálbüntetés, az eutanázia és az abortusz körül. Személyes tapasztalatom is van ezen a téren, meglehetősen keserű és mélyreható, amit nem óhajtok itt bővebben részletezni. Mindazonáltal te azt írtad egy helyütt:

Létezik egy láthatatlan szervünk, amely tökéletesen jelzi mikor cselekszünk jót és mikor rosszat. Ez pedig a lelkiismeret.


Nos, ezzel egyetértek; csakhogy ez a láthatatlan szerv különböző embereknek pontosan ugyanazon körülmények között mást és mást jelez. Az én véleményem szerint igenis van olyan eset, amikor embertársunk elpusztítása az irgalom, a kegyelet vagy az igazságszolgáltatás aktusa. És ez nem pusztán fellegjáró filozofálgatás; sziklaszilárd morális alapon jelentem ki, mely személyes élményekben gyökerezik. Nem mintha valaha is oltottam volna ki emberéletet, de a barátaim között tartok számon több olyan személyt, akik igen. Továbbá egy ízben magam is kerültem hasonló helyzetbe, és mindmáig iszonyú lelkifurdalásom van, amiért gyöngének bizonyultam, s a rám háramló következményektől visszariadva nem tettem meg azt, amire megkértek engem, sőt könyörögtek érte.

A másik idézett példádba – az idegen javak eltulajdonításába – pedig inkább ne menjünk bele: ez még az előzőnél is viszonylagosabb dolog. Hogy kellőképpen értelmezhessük, ahhoz előbb a “tulajdon” fogalmát kellene precízen definiálni, és itt mindjárt olyan ingoványra tévednénk, ami teljességgel kizárja erkölcsi maximád objektív igazságalapon nyugvó érvényesítését. Merthogy a jog és az erkölcs – és ezt azt hiszem, jelen korunk viszonyai között fölösleges bizonygatnom – két teljesen másfajta kategória.

Egy másik ponton is erőteljes bukkanót vélek fölfedezni gondolatmenetedben. Egy helyütt azt írod ugyanis, Krán általad hiányolt terjeszkedő hajlamával kapcsolatban:

az emberi hatalomvágynál kevés erősebb motiváló tényező akad


Amikor viszont Daekow később azzal magyarázza a nagy ynevi kalandozók fogékonyságát a kráni csábításra, hogy a hatalomvágy mozgatja őket, a következőképpen válaszolsz neki:

Egyetértek, hogy vannak akiket ez csábíthat, de továbbra is tartom a véleményemet, hogy ez a réteg maximum az emberek 1%-át tehetik ki, aminek arányosnak kell lennie a hősök esetében is, tehát minden 100. hőst lehet így megkísérteni.


Na most akkor hogy is állunk szerinted ezzel az emberi hatalomvággyal? Általános erejű tényező vagy csak minden századik egyénben munkál? Mindkét felfogás védhető és képviselhető – jómagam például az előbbit vallom –, de a kettő egyszerre nem. Ez így önellentmondás.

Azt is írod továbbá:

Ugyanis nincs kéjesebb érzés, mint egy kisgyerek mosolygó arcába nézni (ha pedig ez a gyerek a te gyereked, az egyszerűen leírhatatlan), mint megsimogatni az alvó feleséged arcát, mint a vízparton feküdve hallgatni a susogó nád hangját, vagy mint jóllakottan lefeküdni és aludni egyet ebéd után.


Feleség- és gyermekügyben nem nyilatkozhatok, személyes tapasztalatok híján; az én zavaros-bizonytalan életkörülményeim között maximális felelőtlenség lenne családalapításra vállalkozni. Ami viszont a másik két általad fölhozott példát illeti, tökéletesen egyetértek veled: ez valóban csodálatos érzés. Csak éppen tapasztalataim szerint az emberek túlnyomó többsége sokkal inkább élvezi a Daekow által említett dolgokat; olyannyira, hogy az élet egyszerű kis örömeiről mindenestül meg is feledkeznek. Ez részemről nem kiábrándultság, keserűség vagy cinizmus, pusztán a helyzet névértéken történő, önámítás nélküli tudomásul vétele.

Hősök pedig vannak Dél-Yneven, mindkét oldalon: Kránon kívül és Kránban. Igazán drámai konfliktushelyzet csak egyenértékű értékrendek ütköztetéséből alakulhat ki. Kit ragadott volna magával az István, a király annak idején, ha a művészi ábrázolásban Koppánynak a maga szempontjából nem lett volna ugyanúgy igaza?

Barátsággal:

Raoul Renier

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:59

Kedves Menmaatré!

Örömmel látom, hogy ismételten aktivizáltad magad a fórumomon; remélem, az orwellánus lovagokkal kapcsolatos kérdésedre adott válaszom megelégedésedre szolgált. A minap újabb kérdéssel fordultál hozzám:

Toronban van lovagság??? Ugyanis eddigi olvasmányaim alapján bennem az a határozott kép alakult ki, hogy nincs, mert hiányoznak a társadalmi, gazdasági és kultúrális alapjai. [Toront e szempontból inkább Bizánchoz hasonlítanám.] Tévedtem volna?

Ui. Tudom, hogy ez nem igazán a Te a területed, de azért kíváncsi lennék a véleményedre.


Nos, először is: Bizáncban volt lovagság, úgy is, mint társadalmi réteg, úgy is, mint hadügyi intézmény. Kataphraktészeknek hívták őket (tsz. kataphraktoi), és hadszervezetileg jóval szorosabb keretekben tevékenykedtek, mint a katolikus lovagok, továbbá értelemszerűen akadtak különbségek a két csoport ideológiája és erkölcskódexe között is – ám a nyugati lovagok teljes egyértelműséggel magukkal egyenértékűeknek tekintették őket. A középkori lovagi irodalom alkotásaiban nagy számban fordulnak elő bizánci lovagok. Ami a történeti valóságot illeti, a Jeruzsálemi Szent Sír lovagrendje eredetileg ortodox gyökerű volt (II. Iszaakiosz Angelosz császár alapította), lovagavatásokat pedig nem csupán a konstantinápolyi pátriárka eszközölt sűrű rendszerességgel, hanem több autokefál ortodox egyház vezetője is (a moszkvai pátriárka, a varsói metropolita, a sínai érsek, sőt – az abesszin egyházfő is). A leghíresebb ortodox lovag Kasztrióta György volt, ragadványnevén Szkander bég, a törökellenes albán szabadságharc legendás hírű vezetője a XV. században. Ő a konstantiniánus Szent György-rendnek volt a lovagja, amely Konstantinápoly 1453-as bukása után előbb a pármai Farnese hercegek, majd a nápoly-szicíliai uralkodóház védnöksége alá került, és mind a mai napig jogfolytonos.

Áttérve Ynevre: Toron szintén ismeri a lovagság intézményét. Vannak toroni lovagok, sőt lovagrendek is. (Ámbátor a Vihargárda valóban nem tartozik ezek közé – jól okoskodtatok, Shadowmasters! :rohog: ) Erről bőséges szöveganyag született a fejlesztők tollából a hamvába holt SUMM II-höz, mely mind a mai napig kiadatlanul hever. Jan van den Boomen például a következőképpen ír:

Számos nagyhírű lovagrenddel büszkélkedhet a birodalom, noha ezek sem erkölcseikben, sem szokásaikban nem hasonlítanak az Északi Szövetség hasonló alakulataihoz. Vakmerő és fanatikus harcosok, rendházaik nemcsak Toronban, de minden szövetséges területen  megtaláhatók, tiszteletük még a Pietor kaszton belül is kiemelkedő. A toroni lovagi viadalok rendkívül látványosak és brutálisak, a másutt bevett szabályoknak itt nincs értelmük. A személyes dicsőség bűvöletében nevelkedett harcosok számára a halál nem más, mint a hírnév öregbítésének egy sajátos és rendkívül hatékony formája.


Jómagam a múltkori hozzászólásomban valóban vétettem egy hibát, amire csak a kései időpont és a fáradtság szolgálhat mentség gyanánt. Az általam hivatkozott rendet ugyanis nem ezüstsárkányoknak, hanem acélsárkányoknak hívják. Botlásom már csak azért is fájó, mert jóllehet Toron en bloc valóban nem elsősorban az én asztalom, az acélsárkányok viszont igen, mivel fontos szerepet játszanak a Sáskagyermek c. torzóban maradt M*-regényemben. Itt a következőket írom róluk, egy jeles képviselőjük személye kapcsán:

Az emberei soha nem szólították a nevén, mert azonnal megölte volna őket érte. Ez csak a rangban hozzá mérhetőknek állt jogában, a határvidéken pedig nem létezett ilyen személy. Ő egyszerű lovag volt csupán, de óbirodalmi lovag, vagyis a cím eredetét vissza tudta vezetni egészen Ó-Kyriáig, az acélsárkányok első testvériségére, amit még IL. Woudan császár alapított. Igaz, eredetileg nem lovagrendnek szánta, hanem egyfajta pretoriánus gárdának: fegyelmezett, dinasztiahű elitalakulatnak, amely folyamatos harckészültségben állomásozik az uralkodói palota közelében. S mert bölcs államférfi lévén jól tudta, hogy az ilyen kiváltságos helyzetű csapatok idővel hajlamosak kicsúszni a központi irányítás alól, az új tagok szentesítésének jogát szigorúan magának, illetve törvényes utódainak tartotta fenn.

A testvériség számtalan átalakuláson ment át az évezredek során, végül túlélte a birodalmat és a dinasztiát, trónhűsége azonban mindvégig töretlen maradt. Az utolsó kyr császár eltűnése után – híven az akkor már ereklyeként tisztelt alapító pátens szelleméhez – felfüggesztették a lovaggá avatásokat, míg egy törvényes utód be nem jelenti jogigényét a bíborra.

A toroni birodalom bölcsőjénél bábáskodó hatalmakat kezdetben nyugtalanította kissé a testvériség. Az ódinasztiát közmegegyezéssel kihaltnak tekintették; ám a kora káoszkor zűrzavarában túl sok császári sarjat tévesztettek szem elől, akiknek további sorsáról mit sem tud a történelem. Ha valamelyikük ágyékából támadna egy kései leszármazott, aki váratlanul visszakövetelné a romba dőlt trónust, az acélsárkányok habozás nélkül a pártjára állnának. És ekkoriban még komolyan számolni kellett az erejükkel. Az új birodalomalapítás évtizedeiben nyíltan dacoltak a Sápadt Légióval, és sehonnai bitorlónak gyalázták Rounn Lyechardot.

Aztán a probléma önmagától megoldódott. Az avatások felfüggesztése óta a tagságot nem lehetett kiérdemelni, csak megörökölni. Az utánpótlás hiánya lassan elsorvasztotta őket. Egyenként sokáig éltek, mert tisztán megőrizték az ősi vért; de minden évszázadban kihalt egy-egy régi, törzsökös család. A testvériségen, amelyet fegyveres ellenség sohasem bírt megtörni és felmorzsolni, végül győzelmet aratott a könyörtelen idő.

Történelmének hajnalán az acélsárkányok adták Toron fegyveres erejének egyhuszadát. A kilencedik zászlóháborúra összesen tizenheten maradtak. Két dekadens, kiégett vénember, akik halálosan gyűlölték egymást, és mindketten őrült orgiák közepette várták a halált groteszkül körbedíszített kastélyukban; egy szertelen ifjú, aki valamerre a Sheraltól délre kalandozott; egy megkeseredett renegát, aki a szövetség ügyéért forgatta a kardját; és tizenhárom másik, akik konokul helytartónak titulálták a császárt, ám mind olyan posztokon szolgálták őt, ahol kevés más férfi állt volna helyt rajtuk kívül.

Egyikük például a határvidéken.

Ruar lovag. Ruar Charendayiss.

Mert ha nem is szólították őt a nevén, ismerni azért ismerték jól, barát és ellenség egyaránt. Ötvennyolc nemzedékre visszamenőleg tartotta számon a leszármazását, ami emberi mércével mérve talán nem is tűnik olyan soknak. A tisztavérű kyrek élettartamával számítva azonban szédületes időtávlat: még egyszer olyan messzire nyúlik vissza a calowyni őshaza múltjába, mint ahány évezredet a kyrek Yneven töltöttek ötödkori hódításuk óta. Családi palotája – melyet ritkán szokott fölkeresni – Albarban emelkedett; és köztudomású volt róla, hogy vénebbek az alapjai, mint magáé a városé.

Sok mendemonda járta róla, hogy az acélsárkányok tulajdonképpen nem is igazi toroniak. Olyan mély és elpusztíthatatlan gyökerekkel kötődnek fajuk régmúltjához, hogy lelküket nem tudta megfertőzni sem a pártütés mételye, sem a Hatalmasok csendes tébolya, sem a Háromfejű undok miazmája. Közelebb állnak a letűnt korok dicső kyr hőseihez, mint bárki más eleven ynevi lény – bizonygatták buzgón egyesek. Ez a nézet érdekes módon főként a szövetségi területeken vált népszerűvé, ahol nagyon tetszett az embereknek, hogy néhány tekintélyes toroni arisztokrata következetesen helytartónak minősíti a császárát, és udvari vajákosoknak a rettegett Hatalmasokat. További tápot adott neki a renegát acélsárkány átállása, akit a hátországi városokban már-már egyfajta mitikus hősnek kezdtek tekinteni, a nagy Jahrn-On Kryel új megtestesülésének, aki azért tért vissza Ynevre, hogy vérrel-verítékkel levezekelje megromlott fajtája bűneit.

Az már jóval kevesebb embernek jutott eszébe, hogy a Bíbortrón meg a Boszorkányerőd talán azért tűri szó nélkül az acélsárkányok arcpirító sértéseit, mert közben oly hatalmas szolgálatokat tesznek a birodalomnak, hogy egyszerűen nem éri meg kicsinyes bosszúvágyból eltékozolni őket. És még kevesebbeknek nyílt rá a szeme arra, hogy a földre szállt Jahrn-On Kryel milyen jéghideg, brutális kegyetlenséggel mészárolja a csatatereken egykori harcostársait.

Nem, Ruar Charendayiss valóban nem volt tipikus toroni. Különben nem jött volna a határvidékre. De hogy Ó-Kyria hősei keltek volna új életre benne? Három évezred örökségét senki nem törölheti ki nyomtalanul a lelkéből.


Történetem a kilencedik zászlóháború korában játszódik, és értelemszerűen az akkor aktuális helyzetet ábrázolja. Az azóta eltelt hosszú-hosszú időben a toroni császároknak sikerült személyes ellenőrzésük alá vonni a rendet, s ezáltal föltámasztották haló poraiból. Az acélsárkányok ma sokkal erősebbek és népesebbek, mint Ruar Charendayiss idejében voltak, ám feladták óbirodalmi hagyományaikat, és feltétel nélkül azonosulnak a toroni vezetéssel. Jelenlegi állapotukban ismét csak Jan van den Boomen szavaival mutatnám be őket:

Az Acélsárkány-rend egyike a legősibb hagyományokkal rendelkező szervezeteknek. Nagymesterüket maga a császár jelöli ki. Legnagyobb rendházaikat az északi határ mentén építették, ősi kastélyaik Toron felemelkedése óta óvják a birodalmat.

Ellenséges területekre csakis háborúban merészkednek, fennhéjázó, dölyfös magatartásuk azonnal árulójuk lenne, még akkor is, ha valami érthetetlen okból elrejtenék kaotikus mintázatú vértjeiket és sisakjaikat.

Lovas és szárazföldi harcban egyaránt megállják a helyüket, nem ritkán párosával küzdenek. A drannichís, a Sárkánytestvérek harca lenyűgöző látvány, hatékonysága félelemmel tölti el a felkészületlen ellenséges szíveket. Hatásaiban leginkább a shadoni páros harcra emlékezet, noha nincsenek közös gyökereik. Tharr nevét üvöltve vetik magukat a küzdelembe. Csatabárdot, másfélkezes vagy lovagkardot forgatnak, egyes rendházaik a pajzsharcban jeleskednek.

Kórusaik Toron-szerte a leginkább elismertek, harci indulóik nagy népszerűségnek örvendenek. Vérszín zászlaikon Tharr ezüsttel szőtt szimbólumait hordozzák, hadijelvényeiken kitárt szárnyú sárkány trónol.


Remélem, hasznos adalékokkal tudtam szolgálni a fölvetett témához. Baráti üdvözlettel:

Raoul Renier

Daelon

Daelon

    Könyvtáros

  • Fórumita
  • 435 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:56

az on-line fórumozás veszélyei lám, alakulnak :D
sajna nem látom írás közben a másik reakcióit :rohog:

belejavítottam a korábbi írásomba, de közben már válaszoltál is megint :para:
bocsi. visszafogom magam, és várok negyed órákat, mielőtt írok :D

Dae

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:54

Kedves Ferro!

Válaszok következnek 2003.08.15-én, 11:57-kor föltett kérdéseidre.

1) Krán befolyási övezete valóban koncentrikus zónákra tagolódik. Kívülről befelé haladva: gyepüvidék, külső (hadúri), középső (belső) és tiltott (nem titkos!) tartományok. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint holmi körzővel-vonalzóval megszerkesztett geometriai ábrát – a határmezsgyéket a történelem viharos árapálya alakította ki. Továbbá egy apróság: a közkeletű tévhittel ellentétben a Kráni Torony nem a birodalom mértani középpontjában emelkedik.

2) A dél-ynevi orkok túlnyomó többségét Krán magához vonzotta, ez azonban nem szükségképpen jelenti azt, hogy néhány törzs ne maradhatott volna független. Bizonyosan élnek például orkok a Larmaron-hegységben és Perderionban; elég nagyszámú ork népesség feltételezhető továbbá Ynev egyik legnagyobb fehér foltján, a kontinens délnyugati sarkában. Rögtön megjegyezném azonban, hogy pusztán amiért ezek a törzsek kívül esnek Krán hatalmi szféráján, még távolról sem számítanak potenciális szövetségeseknek az ellene vívott harcokban. A Dúlás kínálta alkalmat például a háborús körzetben tevékenykedő valamennyi ork lelkesen kihasználta rablásra, portyázásra és fosztogatásra. Hogy ezt a kráni hadakkal szövetségben művelték-e avagy a saját szakállukra (mindkettőre akadt példa szép számmal), az áldozatok szempontjából siralmasan keveset számított.

A Fekete Határon innen tanyázó orkok hitvilága igen tarka képet mutat. Az északi héroszok közül csak Hurag Dhaurt tisztelik; rajta kívül saját halhatatlan hőseik is vannak, ám ezek az északiakhoz képest kevésbé jelentősek, és egyelőre nem túl ismertek a folklórkutatók előtt. A pusztákon élő orkok közül számosan idomultak nomád szomszédaikhoz, átvették a hitvilágukat és démoni patrónusoknak hódolnak. Biztos tudomással bírunk továbbá legalább egy olyan törzsről, amely az északi Hűségesekhez hasonlatosan Orwellát tiszteli.

A khatiffá vált orkok általában nem őrzik meg törzsi kereteiket, hanem egyénileg vagy kisebb csoportokban betagolódnak a tartományok társadalmába, noha gyér számú kivételek előfordulnak – pl. amikor egy törzs testületileg vívja ki magának a beköltözés jogát. A Fekete Határon túl nincsenek se orwellánus, se démonimádó orkok, aminthogy a déli kishéroszok hívei sem tudták megvetni a lábukat; Hurag Dhaur kultusza azonban aránylag elterjedtnek mondható, a külviláginál sokkal vadabb és erőszakosabb változatban. Ezenkívül számos ork khatif csatlakozik Káosz-Garaul szektáihoz, aki kiváltképpen alkalmatos védnök számukra: Orwella Átka alól ugyan nem mentesítheti őket, ám mint Lélekölő, legalább azt biztosítani tudja nekik, hogy ha személyesen végeznek velük, ellenségeik is hasonló sorsra jussanak.

A Tizenhármak közül a kráni orkok Baqlamostast tartják a legnagyobb becsben, aki időről időre kiemelt figyelmével ajándékozza meg őket; kultikus tiszteletben azonban nem részesítik.

3) Egy fatális félreértést tisztázandó: Kránban a Legnagyobb Úrnak támadnak olykor prófétái (igen-igen ritkán!), de nincsen sem papsága, sem egyháza. Abban a birodalomban, ahol minden követ az ő igazsága itat át, nincs szüksége ilyen nehézkes és esendő közvetítőkre.

4) Az olyan élőlények, akiknek a szervezete nem tartalmaz od-energiát, csupán az olvasás és a megértés szintjén sajátíthatják el az aquir nyelvet. (Ezen belül bármelyik dialektust – kérdés persze, mi módon és ki által…) Ha beszélni is megpróbálnak rajta, legföljebb annyit érnek el, hogy megőrjítik és megnyomorítják magukat, méghozzá gyorsan és gyógyíthatatlanul. Ez olyasmi, mintha megpróbálnának kéngőzt vagy fluort belélegezni: a szervezetük igyekszik, de marhára nem akarat kérdése a dolog…

További kérdésed ebben a témában:

Az aquirok mágiája az anyagra, a dzsenneké a mentál síkra, az amundoké az asztrál síkra, az elfeké a valóság ill. annak torzítására hat. Van-e arra lehetőség, hogy az ősnépek másfajta mágiát használjanak, például egy aquir mentális hatalomszót, az elf csontrombolást stb.?


Van, de a hatásfok csökkenni fog, mert az alanynak ez esetben valamiféle mentődobás jár, és siker esetén a hatalomszó nem fejti ki rá a hatását. Ezért inkább minden faj marad a saját specialitásánál; így a biztosabb. (Ld. SUMM 219. old. – bár a játéktechnikai kidolgozás hiányzik.)

5) Végezetül egy tömör és velős válasz:

A Fű Ösvénye Birodalmi érdeken alapul (azaz a Tizenhármaknak irányítása alatt áll), vagy kisebb hatalmasságok (pl: Külső Tartományok consulárai) építették ki, és ők használják saját ork „légióikra”?


Az utóbbi. A Fű Útját a külső-kráni hadurak üzemeltetik.

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:52

Kedves Daekow!

1) Khatif néven a gyepüvidék lakói emlegetik mindazokat, akik a Fekete Határ túloldalán élnek. Odaát, a hadúri tartományokban és beljebb, a kifejezés nem használatos. Egyébként arabul valami olyasmit jelent, hogy “kemény, szigorú”. Mikor kisütöttem a szót, jómagam nem voltam ennek tudatában, merő véletlenségből hibáztam rá – de igazán találó egybeesés, nem gondolod?

2) A beyzid külsejét szándékosan hagytam homályban a Pokol szövegében, azt a régi írói műfogást alkalmazva, hogy ha egy szörnyet nem ábrázolunk konkrétan, csak mindenféle baljós-ködös utalásokat teszünk rá, akkor sokkal ijesztőbb hatást fogunk kiváltani vele, mert a sajátunk helyett az olvasó beteg fantáziáját fogjuk munkára. A te esetedben ez az eljárás abszolút célravezetőnek bizonyult. Jómagam az igazat megvallva sose töprengtem el rajta, hogy nézhet ki egy beyzid, ám a te verziódat meglehetősen impozánsnak találom…

Barátsággal:

Raoul Renier

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:50

Daelon: a Délvidéken vannak Torontól és Ordantól egyaránt független Sogron-papok, akiket abszolúte nem érdekel, hogyan henteli egymást a két felekezet, méghozzá igen szép számmal. A MT-ben leírt Sogron-papokat nem hajítjuk ki mindenestül, csak leválasztjuk őket Ordanról meg a tűzvarázslókról. A karakteredet nem fenyegeti a gyökeres metamorfózis veszélye... :rohog:

Raoul Renier

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:46

Kedves Shadowmasters!

Sajnos nem tudom, ki követte el a Bestiáriumban a troll szócikket, de teljesen igazad van a megítélésében: borzalmasan szar. :D Ugyebár alapból az AD&D-troll fölöttébb szemérmetlen és fantáziaszegény lekoppintása, elvi-játéktechnikai vonalon egyaránt. Az elejére kanyarított bekezdés, ami az Ynevre fazonírozást szolgálná, csak ront a helyzeten, akkora ordas hülyeségek vannak benne. Első- és Másodkor, meg elfeledett istenek, a végén azzal a poénosnak szánt megjegyzéssel… :rohog:

Ezúton kívánok sok sikert a trollos kiegészítődhöz! Mindenképpen hézagpótló munka lesz, mert ez a jelenlegi trutymák tényleg csak arra jó, hogy töltse a hasábokat a Bestiben, elolvasásra nem érdemes. Leköteleznél, ha a végeredményt továbbítanád nekem Tiberiuson keresztül; sőt, annak is örülnék, ha nagyjából ismertetnéd itt a fórumon, eddig mire jutottál. Hátha hozzá tudok járulni egy-két ötlettel a dologhoz – merthogy a trollok nekem is nagy kedvenceim :para: , elég behatóan tanulmányoztam a különféle RPG-kben és fantasy-regényekben honos válfajaikat. Mi több: annak a szövegnek is van némi köze hozzájuk, amin mostanában dolgozgatok... :D

Baráti üdvözlettel:

Raoul Renier

Daelon

Daelon

    Könyvtáros

  • Fórumita
  • 435 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:46

OK.
láttam, hogy az alkotói stábbal közös a dolog, csak biztos akartam lenni benne.
az egyik legkedvesebb régi karakterem ugyanis Ordan neveltje, Fény Ösvényés, és mint ilyen, elméleti ember. ennek okán kissé ciki lesz szegénynek átértékelni eddigi tanulmányait és rádöbbenni nem csak arra, hogy szerafista kellene legyen, de arra is, hogy voltaképp Észak minden sogronitája utálja :D
namindegy. megvárom a végeredményeket, és a lehető legjobbab megpróbálom egyesíteni az eddigiekkel.

MÁS. a szerafizmussal kapcsolatban.
jól látom, hogy a szeráfi alku csak a hatalom forrása, a hatalom megnyilvánulásai pedig továbbra is "közönséges" spellek formáját öltik? azaz a "szerafista" az nem feltétlen külön kaszt, hanem csak más alapokból hozza létre ugyanazt a formulát? a szerafista által alkalmazott formulák ezáltal összejöhetnek több mást kaszt varázslataiból is... nem kell egy adott kaszt korlátaival foglalkozni? továbbá ha új varázslatot dolgozok ki, akkor az jöhet ezen szeráfi forrásból is ?
bocsi, ha hülyeségeket kérdezek, de szeretném érteni, és esetleg használni később :rohog:

Dae

----------------------------------------------------
húú, egymásba írtunk :para:

tehát akkor a fenti kérdésem fele értelmetlen, de bennhagyom...
ilyenformán, ha állatszellemes "sámán"-t szeretnék, akkor az papi kasztba is és a sámánba is sorolható ha technikát nézünk? voltaképp tetszés szerint, ha mágiaelméleti hátteret nem kezelnék :D

anurok ? róluk többet hol olvashatnék ? mert ami a KK-ban volt, az alapján annyi maradt meg bennem, hogy alakváltók (egy adott állatfaj formájába), valamint nem látják a kyrek "keze nyomát" (épületek, stb) és a tisztavérű kyreket sem... ez elég kevés. várható valamikor róluk több minden ?

Dae újra

Módosította Daelon: 2003.08.22, 09:53


Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:41

Kedves Daelon!

A Második Törvénykönyvben lefektett szabályok, varázslatlistákkal egyetemben, kizárólag a délvidéki nomád sámánokra érvényesek.

A délvidéki nomád sámánok elkorcsosult szerafistának minősülnek. Mágiájuk jellegéről és működéséről föntebb, Daekownak adott válaszomban értekeztem.

A tongoriai sámánok “tiszta” szerafisták. Az általuk művelt mágia a szerafizmus egyik speciális válfaja, amit nekroszerafizmusnak hívunk, mivel az elhalt ősök békétlen szellemeinek pártfogásán alapszik. Játéktechnikailag egyelőre még kidolgozatlan, de semmi köze nincs az ősi crantai mágiához.

A korg sámánpapok mágiája, ahogyan a PPL II.-ben bemutatásra került, színtiszta szakrális mágia. Ugyanez vonatkozik az ilanori fehérsámánokra is, akik Alan O’Connor novellafüzérében (A Halál hét arca) léptek először színre, bár ők szintén nincsenek még játéktechnikailag kidolgozva.

Yneven a föntieken kívül számos további sámánhagyomány létezik, a humán és az inhumán kultúrákban egyaránt. Többségük a szakrális mágia körébe sorolható, bár akadnak köztük szerafista gyökerűek is. A szerafista sámánokat azonban kizárólag a délvidéki nomádoknál patronálják démoni hatalmak; másutt e szerepkörben jobbára különféle természetszellemeket találunk.

A Nak-Rad kapcsán valószínűleg félreértettél. Ők nem sámánok, sem szakrális, sem szerafista értelemben. A múltkori felsorolásomba csak azért kerültek be, mert az állatszellemeket tisztelik és tőlük kapják a varázshatalmukat – ennek azonban nincs túl sok köze a sámáni mágiához. E téren leginkább az anurokkal lehetne párhuzamba állítani őket.

Baráti üdvözlettel:

Raoul Renier

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:32

Üdv, Daelon!

Igen, felülbíráljuk - méghozzá nem az én egyéni passziómból kifolyólag, hanem teljes egyetértésben az egész régi-új alkotói stábbal. (Ezért idéztem be mások szövegét is a sajátomon túl.) Abszolút ütközik a készülőfélben lévő regényekkel és kiegészítőkkel, márpedig inkább a MT süllyedjen, mint azok.

Várj még egy kicsit, Daelon, akad itt a talonban még válasz számodra, egy korábbi fölvetésed kapcsán; mindjárt sort kerítek rá...

Raoul Renier

Daelon

Daelon

    Könyvtáros

  • Fórumita
  • 435 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:24

Kedves Zsolt!

1) Ordanban egyáltalán nincsenek Sogron-papok, csupán kultikus funkciókat ellátó tűzvarázslók, akik azonban ettől még nem válnak játéktechnikai értelemben vett papokká.

azaz teljes egészében felülbíráljátok a Második Törvénykönyvben megjelent Ordan kiegészítőt ? mert abban 2 fajta Sogron-pap is szerepel, nem is csekély szakrális hatalommal

2) Az ordani tűzvarázslók és az északi Sogron-egyház elkeseredett, kibékíthetetlen ellenfelek. Csak azért nem vívnak nyílt háborút egymással, mert földrajzilag túl messze vannak.

ezzel szintén felülbírálódik mind az alapkönyv, mind a MT. a földrajzi távolság ekkora mágiskus hatalmaknál szvsz nem számítana ennyit :D

a többi is érdekes, viszont azt be tudom illeszteni a saját Ynevemre :rohog:

várom a magiszter újabb tanulmányát :para:

Dae

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:11

Üdv Sogron minden hívének és tudósának!

Ordan megítélésének ügyében továbbra is türelemmel kell lennetek, a téma ugyanis több problémát vet föl, mint első pillantásra látszik. A színfalak mögött azonban már lezajlottak a Jan van den Boomennel és Tiberiusszal történő egyeztetések első etapjai; és addig is, míg sort keríthetek az ígért bővebb válasz megszövegezésére (előreláthatólag szintén Thassaladyon magiszter tollából :rohog: ), szeretném megosztani veletek e folyamat első gyümölcseit.

1) Ordanban egyáltalán nincsenek Sogron-papok, csupán kultikus funkciókat ellátó tűzvarázslók, akik azonban ettől még nem válnak játéktechnikai értelemben vett papokká.

2) Az ordani tűzvarázslók és az északi Sogron-egyház elkeseredett, kibékíthetetlen ellenfelek. Csak azért nem vívnak nyílt háborút egymással, mert földrajzilag túl messze vannak.

3) Sogron Ynev egyik legenigmatikusabb istensége. Terveit és elképzeléseit sűrű homály fedi; az Ynevet hagyományosan megosztó konfliktusokban mindenesetre sohasem kötelezi el magát egyértelműen. Hasonlóképpen kiismerhetetlen az álláspontja az ordani és az északi sogroniták viszályában. Idézet Jan van den Boomentől:

A Tűzkobra valamennyi hívére megkülönböztetés nélkül kiterjeszti kegyeit, még akkor is, ha egymás esküdt ellenségei. Aligha lehet ezt másként magyarázni, minthogy a Tűzkobra tökéletesen érzéktelen a humán erkölcsiség iránt. Ami Pyarron számára fekete vagy fehér - két élesen elütő szín -, abban Sogron legfeljebb a vörös halványabb és sötétebb árnyalatait látja.


4) Ha a Kobranyelv befejezi az ősrúna fölvésését Ynevre, Sogron megsérti az ősi egyezményt és manifesztálódni fog – nem szeráfi úton, avatárként, hanem valamilyen más formában. Hogy milyen célból, rejtély; hogy mit szándékozik utána tenni, ugyancsak; hogy kinek lesz ez jó, hasonlóképpen. Szerfölött valószínűtlennek tűnik viszont, hogy e lépését a pyar istenségek iránt táplált rokonszenv vagy együttérzés motiválná.

5) Mindez nem zárja ki, hogy Ordan az ősi godoni varázshagyomány titkos őrzője és letéteményese legyen – csak éppen ez, ellentétben a laikus híresztelésekkel, semmiféleképpen nem a tűzmágiában és a Phoenix Triumphatában van kódolva. Kérdés továbbá, hogyan került Ordanba ez a rejtett tudás. A regényes legenda, miszerint a Belső Iskola nagymesterei menekítették ki pusztuló hazájukból, egyértelműen a népköltészet fogalomkörébe tartozik. Az viszont elképzelhető, hogy a végső napok zűrzavarában, mikor a godoni nagymesterek a Halott Lombok Gyermekével vívták élethalálharcukat, valaki egyszerűen… ellopta.

6) Igen, Sogronnak lehetnek szeráfi avatárjai. Az utolsó ilyen Ardae Magnus volt, aki merő véletlenségből :para: éppen Godon bukása táján tevékenykedett Yneven.

7) Thorin 2003.08.2-én 07:49-kor kelt bejegyzései nem csupán az ő magánvéleményét tükrözik, hanem a hivatalos álláspontot is. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért mindjárt be is idézném őket, hangyabokányit megszerkesztve:

1. A feketeláng nem avatár, hanem az avatárrá válás egyik jelentős lépcsőfoka. A hasonulás itt már részben megtörtént, de még nem teljes. Ardae Magnus ennél sokkal több volt.

2. Az avatárrá fejlődött szerafistának csak a teste hasonul a patrónusához, a lelke csupán eltorzul (hiszen az avatár is tehet ura ellen). Az avatárban a patrónus hatalma testesül meg, nem Ő maga, bár ez valószínűleg függ attól is, hogy milyen volt a szerződés.

3. Azonos patrónus szerafistái a végső stádiumban, mint közeli rokonok hasonlítanak egymásra.


Egyetlen tényezőt hangsúlyoznék Thorinnál sarkosabban, a kettes pont alatt: tiszta szeráfi alku esetén a kifejlett avatár mindig önálló, független személyiség marad. A patrónus semmiféle hatalommal nem bír fölötte, cselekedeteit befolyásolni legföljebb közvetett módszerekkel képes. Ez értelemszerűen vonatkozott annak idején Ardae Magnusra is, aki nem jogar volt, pláne nem szerafokrata, hanem önerőből kifejlődött avatár, és számos jel arra vall, hogy ynevi működése nem kifejezetten vágott egybe patrónusa elképzeléseivel.

8) Krán és Ordan viszonya tömören annyiban foglalható össze, hogy kölcsönösen a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítják egymást iránt.

Barátsággal búcsúzik:

Raoul Renier

Kornya_Zsolt

Kornya_Zsolt

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 1007 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.08.22, 09:08

Kedves Jakirte Jak Cyr!

Megítélésem szerint az ősaquirok egyáltalán nincsenek túl sokan. Igazad van, valóban a félisteni hatalmi kategóriába sorolhatók; márpedig a különféle klasszikus ynevi pantheonokban (pyarroni, Tharr-hitű, domvikiánus etc.) százával találni mindenféle rendű-rangú félisteneket. A lélekszámuk mindenesetre a fajháborúk kora óta többé-kevésbé állandó, mert ahányan különféle úton-módon kihullanak a sorból (ez nem feltétlenül jelent megsemmisülést!), nagyjából ugyanannyian emelkednek föl a hézagok pótlására a nemes aquirok közül. Mint ebből is kiviláglik, korántsem legyőzhetetlenek: a kráni elfek például évtízezredes árnyékháborút folytatnak ellenük, és időről időre sikerül egyet-egyet kiiktatniuk.

A túlvilági síkok lakóival kapcsolatban, mint föntebb már bejelentettem, egy alaposabb áttekintés megírására készülök, ami szétfeszíti a szokásos fórumbejegyzések kereteit; valószínűleg ez is fiktív értekezés képében fog napvilágot látni, egy dorani vagy lar-dori magiszter tollából. Mivel azonban te vársz legrégebben a válaszra, előzetes ízelítőnek mellékelek egy rendezetlenül halomba hányt lajstromot, amit különféle publikált M*-anyagokból szedegettem össze:

Elsatnyult istenségek, őselemi hatalmak és fejedelmek, kahra dzsombatták; síkurak, asztrálvámpírok, ösztönlények és szellem-entitások; letisztult eszmék, melyek az évtízezredek során élethez hasonlatos öntudatra ébredtek; küldöttek, közbenjárók, lélekaratók, véd- és vadászangyalok; csillagrendek, arkónok, élő- és aszkétaszentek; öntevékeny ideák, melyekben természeti erők testesülnek meg; az örök körforgásból erőszakkal kiszakított lelkek; lázörvények, árnyhatalmak, trónusok és kerubok, az entrópia hadurai.

Barátsággal üdvözöl:

Raoul Renier


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]