114 hozzászólás érkezett eddig

[Rutin]

Egy beszelgetesbol kifolyolag arra az erdekes kovetkeztetesre jutottam, hogy bizonyos "gyengen muzsikalo" jatekosok tulajdonkeppen mar a jatek elott, a karaktergeneralas soran elkovetik azokat a hibakat es hanyagsagokat, amik a kesobbiekben lehetetlenne teszik a tartalmas, mindenki szamara szorakoztato jatekot az adott karakterrel. Termeszetesen ez fokozottan jelentkezik eletut-jatek soran, ezert valasztottam ezt a topicot a bejegyzeshez.
Tehat, nehany gyakorlati tapasztalatokon alapulo meglatas karaktergeneralas ugyben:

-Tobb jatekosnal tapasztaltam, hogy a karakteralkotas komplex muveletebol bizonyos lepeseket egyszeruen kihagy. A szamomra bevalt lepessor a kovetkezo:

-Karakter es partykoncepcio: eletut jatek soran mindenkeppen elkerulhetetlennek tartom hogy a party eloszor is rendelkezzen egyfajta kozos motivummal, osszetarto elemmel, amihez minden karakternek van valami koze. Ez elsore a "szabad" szerepjatek korlatozasanak tunik, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a teljesen "random" partykat millio belso ellentmondas fesziti, es hamar eljohet az a pont, amikor a jatekosok megkerdezik maguktol - "Mi a fenet keres az en karakterem ezeknek az alakoknak a kozeleben?". Celszeru tehat valamifele vezerelvet kitalalni, ami kore a party epul. "Eles" jatekban ket megoldast teszteltem, azt amikor a party tagjai egy azon szervezet (lovagrend, boszorkanyszekta, egyhaz, tolvajceh) kulonbozo feldatokra szakosodott tagjai, es azt amikor a karakterek kozott rokoni/szarmazasbeli kapcsolatok vannak (a pap a lovag unokatestvere, a harcos apja a lovag apjanak a birtok-intezoje, a bard az idosebb lovag altal patronalt fiatal muvesz) - mindketto kivaloan mukodott, egyaltalan nem korlatozta a jatekot, hanem eppen hogy uj elemekkel bovitette es biztos fogodzot adott az ala/fole rendeltsegi viszonyok, szemelyes kapcsolatok tekinteteben.
A partykoncepcio ismerteteben es a jatekosok szamatol fuggoen a csapat egyutt meghatarozza milyen "posztok" varnak betoltesre a partyban, ezt szetosztja a jatekosok kozott, akik pedig eloallnak egy-egy karakterkoncepcioval.
Kasztrendszeru szerepjatekok eseteben gyakori hiba hogy itt rogton kasztokban kezdenek gondolkodni az emberek. Bizonyos esetekben ez helyenvalo (a fejvadaszrenden alapulo partyban eselyes hogy a harcot fejvadasz kasztu karakter fogja intezni), de nem erdemes kizarni vagy eroltetni egy-egy kasztot csupan a "forma" kedveert. A magikus tamogatast peldaul varazstudo karakterek szeles skalaj kepes megoldani, persze a maga modszereivel. A csapat jellegehez jobban igazodo kaszt jobb valasztas mint a "taposabbnak" erosebbnek tartott: peldaul egy tolvajceh elit osztaga valoszinuleg inkabb boszorkanymesterre hagyatkozik, leven a magasan kepzett varazslot nem alacsonyodnak le kozejuk - hacsak... A jol megmagyarazott kivetelek feldobjak a koncepciot, a rosszak pedig konnyen tonkreteszik a hangulatat.
A karakterkoncepcio, ami a jatek ezen szakaszaban szuksegeltetik inkabb a karakter jellegere vonatkozik. Nagydarab, eros no vagy csak egy gyenge, de hajlekony ferfi? Es igy tovabb. Ha elottunk van, mifele szerzettel is akarunk jatszani, johet a kovetkezo lepes:

-A koncepcio(k) vilagba illesztese: mind a karakter mind a partykoncepcional nagyon fontos hogy ne a levegoben logjanak, hanem integrans reszet kepezzek az adott szerepjatek vilaganak. A tolvajklannak mukodesi terulet, (irott vagy iratlan) szabalyok, felepites, tortenet, ellensegek es baratok szuksegeltetnek egy jo nev mellett. Celszeru a jellemzo nem jatekos karaktereknek is legalabb nevet adni, elkerulendo a "kapcsolatba lepek a mesteremmel - Mi a neve?" jellegu kinos helyzeteket. A meselonek oda kell figyelnie hogy az alakulo szekta vagy lovagrend ne rendelkezzen irrealis nagysagu eroforrasokkal, ha pedig az erosebbek kozul valo, legyen ellatva boven ellensegekkel.
A karakterek vilagba illesztesere a Shadowrun egyik magyarul megjelent kiadasaban talalkoztam a "Husz kerdes"-sel, ez egy nagyon jol kitalalt modszer, a lenyege hogy kerdesek megvalaszolasaval keszteti a jatekost a karakter eloeletenek felterkepezesere. Kik voltak a szulei, hol telt a gyermekkora, stb. Rendkivul fontos lepes, habar nem kell eppen a regennyi terjedelemre vagy a haromevesen vegrehajtott elso sarkanyolesre torekedni.

-Jatekertekek: ha eddig meg nem valt egyertelmuve, itt kell kasztot valasztani a megalmodott szokeszakallu kekszemu torp hajadonunknak aki egy kalozhajon toltotte a gyermekkorat, igy haletelek elkeszitese teren es ertekbecslesben verhetetlen - a "szabad" kepzettsegek felvetelenel maris oriasi segitseg hogy tudjuk egyaltalan milyen jellegu oktatashoz tapasztalathoz ferhetett hozza alakulo alteregonk. A nevadas jelentoseget nem lehet elegge hangsulyozni, egy jo, a karakter fajahoz, szarmazasahoz jol illeszkedo nev komoly utokartya, egy rossz, lathato igenytelenseggel odacsapott nev orok belyeg egy karakteren. Ne feledkezzunk meg a karakterlap felszereles es kulso rovatarol sem, ezek a meglevo koncepcio alapjan magatol ertetodoek lesznek.

-Utomunka: ha elkeszult uj kedvencunk, ne feledkezzunk meg nehany trukkrol ami sokat javithat jatekunk elvezhetosegen. Varazshasznalo karaktereknek indulasnal szinte kotelezo a kis listacska a bevetheto buvigek alapveto ertekeivel es neveivel - a varazslat leirasara eleg oldalszammal utalni az alapkonyvben. A tapasztalatok szerint a "lapozgatas" jelentos resze ugyanis ketsegbeesett keresgeles, hogy az adott szituaciora van e hasznalhato varazslat a karakater arzenaljaban. Nem ennyire fontos, de semmikeppen nem artalmas a kulonbozo harci manoverek ertekeinek osszefoglalasa a harcorientalt karakterek reszere.
Sokat segit ha jatekon kivul "teszteljuk" a karakterunket, elkepzelunk nehany jellemzo jatekhelyzetet es kitalaljuk mimodon tudunk erre reagalni. Ha a karakterkoncepcio osszekalapalasa soran erre esetleg nem tertunk volna ki, ilyenkor meg felruhazhatjuk karakterunket nehany szokassal, jellegzetesseggel (dohanyzik, morog, kopkod, stb.) mintegy utolso simitas gyanant.

[Norien]

Bátran merem kijelenteni, hogy van tapasztalatom az életút játékban.

Nekem az a szerencsém hogy 1 mesélő és 1 játékos felállásban játszunk. Ilyenkor csak 1 karakterre kell fokuszálni a mesélőnek és ez a legideálisabb az életút kijátszásra. Hiszen a mesélő itt tud foglalkozni a karakter viselkedésével és személyiségével is. Ezt nehezen lehet megejteni több játékos mesélésnél, ha meg megpróbálja, az idő rovására megy csúnyán. Meg ugye ott a KM nem szeretne igazságtalan lenni, probál Balancolni a karakterek közt, több kevesebb sikerrel. Szal nem az igazi. Maradjunk 1-1-es felállásnál;

Először is kell egy jó előtörténetet irni, de emellett kell egy találékony KM-nek is lenni akinek aktívan részt kell vennie az előtörténet irásban, hogy ha valami eszébe jut egy bizonyos dologgal kapcsolatban akkor ugy tudják beírni, hogy a KM izlésének megfelelő legyen és később fel tudja használni azt a későbbi mesékben.

Nem kell regényt írni, de érdemes egy összetettebbet készíteni, és amikor már a mesékből is legenerálodótt némi múlt a karakter számára, akkor már azokból is lehet építkezni. Volt egy 4,5 éven keresztül játszott karakterem, a KM jegyzetelt és emlékezett egy 3 évvel ezelőtti eseményre de én mint játékos, már nem. És mikor megtörtént az eset azzal a múltbélivel kapcsolatban én csak pislogtam és meglepődtem...

Emellett kell kitartás mindkét oldalról és kedv.

Módosította Norien: 2008.07.02, 10:36

[kzoli]

Ha WoD-os játékot játszotok, ott nem probléma az ilyen háttérkialakítás, hisz ott minden előtörténetben szereplő "tápos" rokonért kemény háttérpontokkal kell fizetnie. Szóval a játékegyensúly megmarad. Ha sok fegyverkereskedő és NSA-ügynök unokatestvére lesz, nem marad pontja tulajdonságokra, különleges képességekre, stb. Nekem is volt egy mage karakterem, aki egy bostoni szenátor fia volt, nagyon befolyásos és gazdag háttérrel, mégsem okozott semmi problémát a mesélőnek, sőt, igen erősen épített rá a, sztori fővonalába is beépítette. (Kiderült, hogy a karakter apja valamilyen módon kapcsolódik valami titkos társasághoz, akiknek igen sötét szövetségeseik voltak, és a karakterek már egy ideje utánuk nyomoztak, ez aztán érdekes döntésekre késztette a karakterem)
Egyébként az ilyen háttér még hasznodra is lehet, hisz ezek a kapcsolatok nyilván fontosak a karakternek, szóval ha veszélybe kerülnek, biztos megpróbál segíteni nekik.
Ha meg a karakterek rászoknak, hogy mindent a kapcsolataikkal oldjanak meg, azok nagyon könnyen el is halálozhatnak.
Annakidején a mi csapatunkban is volt egy időszak, mikor nagyon rászoktunk erre, aztán mikor szegény kapcsolataink sorra haltak bele azokba a nyomozásokba, amiket helyettünk csináltak, rájöttünk, hogy ezt nem így kéne.

[Thorin]

"Kapásból úgy áll hozzá az elősztorikhoz, hogy a múltja minél specifikusabban segítse a játék során, tehát minimum legyen a családfában egy fegyvergyáros, egy autókereskedő, két újságíró és három nyomozó. A kari katonai kiképzésen vett részt és/vagy egy médium kedvenc tanítványa. Stb."

Komolyan nem értem miért gond, ilyen a családja, had legyen. Most komolyn, a Bush családból nem jöhet a karakter? ott ennél kicsit többet kap a kölyök szvsz, és nem irreális (talán a valóságot elfogadhatjuk reálisnak ).

Persze jobb rendszerekben ezeket is fel kell venni, nemcsak az előtörténetből erednek azt ingyen jönnek, erre meg a megoldás bizony az amit Birbin írt, ki mondta, hogy a rokonság azonnal szeretettet és segítséget jelent.


"és/vagy egy médium kedvenc tanítványa"

Aham, tipikusan mentor, kapcsolat stb. háttér/előny néven ismert ez.

[Birbin]

Aki meg nem élvezi az életutat, az ne életutazzon, hanem krónikázzon vagy partyzzon. (Értsd: ne cserélgesse folyton a karaktereit egy életútban, hanem úgy játszon, hogy egyes részleteiben jelenik meg. Pl: Vampire életút, kezdődik 1200as években. Ha vki ekkor indít egy karit és játszik mondjuk 6-10 partyban és eljutnak az 1400-as évekbe - a tempó most mindegy - és megunja a karit, szálljon ki. Majd ha szeretne megint együtt játszani a bandával, jőjjön vissza később - mondjuk a francia forradalom idején, de ez is egy példa. Én ezt így találom normálisnak

Egy baráti társaságban nem fogom azt mondani a játékosnak, hogy most akkor ne gyere fél évig. Kezdő mesélőként sem csináltam gondot a karaktercseréiből. Minek kényszerítsek rá fix karaktert? Hogy a játékban nyirassa ki? Hol itt a játékos szórakozása?
Én is utáltam, amikor AD&D-ben nem sikerült 14 fölé dobnom a karakterem egyetlen tulajdonságát sem hogy bárd lehessen és emiatt harcost csináltam belőle, és úgy játszottam, hogy mielőbb meghaljon.

Második eset. Azzal semi gond nem lenne, ha átlagembereket alakítana...
Kapásból úgy áll hozzá az elősztorikhoz, hogy a múltja minél specifikusabban segítse a játék során, tehát minimum legyen a családfában egy fegyvergyáros, egy autókereskedő, két újságíró és három nyomozó. A kari katonai kiképzésen vett részt és/vagy egy médium kedvenc tanítványa. Stb.

Okos.
Mennyi időbe telik az ilyen elősztorikat átírni? 2 perc?
1, Igen, tényleg ilyen a családja, de mind utálják őt x ok miatt, amiről vagy tud vagy nem tud.
2, Most komolyan gondoltad, hogy ezt a sztorit engedni fogom? Tudod mit? Rendben, ez a családod. Írd még bele, hogy miért nem hajlandók segíteni neked.

[LadyCrow]

Szálka:

A kommunikáció sokat segíthet. Te vagy a mesélő, vétójogod van, eldöntheted hogy milyen karaktert hozhat vagy nem hozhat a játékos. Beszéld meg vele, hogy próbáljon kevésbé irreális, optimalizált karaktert hozni, ha tényleg komoly arc, akkor nyilván megérti. Ha végképp nem megy, akkor próbálj meg beleszólni a karakteralkotásba, szűkítsd a választható koncepciókat, hogy azok jobban megfeleljenek a mesédhez, adj meg fix NPC-ket (pl. családtagok, ismerősök), fix foglalkozást, ilyesmik, hogy ezekre építse a karakterét.

Vannak játékosok, akik megszállottan hajszolják a játékban a sikerélményeket, így olyan karaktereket próbálnak összehozni, akiknek kevesebb nehézségük lesz a játék során. Persze ezt is lehet reálisabban, hihetőbb karakterekkel, úgy meg nincs is ezzel probléma.

Egyébként én is az alaposan kidolgozott elősztori híve vagyok, de ez persze ízlés dolga.

[Birbin]

Szerintem a D kategória az, amikor legyilkolják a családját/klánját/mesterét és bosszút akar állni.

nem mindenki jár a Harvardra és járja be a világot, vagy nem mindneki utcakölyök és foszt ki mindenkit.

Szerintem a Harvard és az utcakölyök is tipikus sablon. A világjáró nekem nem az, mert ilyen elősztorival ritkán találkoztam eddig.

Az elősztori meg azért nem olyan egetrengető, mert mi van, ha két hónap múlva megunja a karaktert és mást akar? Nem mindenki élvezi az életutat. Van, aki szereti cserélgetni a karaktereit.
Szerintem a háttere eléggé kidolgozott, ha a családja minden tagjának, van neve, vannak barátai és tudja kitől tanulta amihez ért. Ennyi.

Módosította Birbin: 2008.02.27, 11:02

[Birbin]

Üdv!
Én pont mostanában terveznék életút játékot és hosszabb elköteleződést egy új rendszer mellett (a Vampire-t most egy kicsit hagynám...).
Már beszélgettünk is a csapattal ötletekről, előtörténet vázlatokról és lassan kezd fejben összeállni a kép, csak egyetlen egy gondom van. Van egy játékosunk, aki iszonyú lelkes meg minden, de az előtörténetei megragadnak egy D kategóriás akciófilm forgatókönyvének a szintjén. Vajh mit kezdjek vele, hogy komoly életútba foghassunk?

Ahogy írod, ez egyedül a te problémád. Rengeteg ember van a világon, akiknek rendkívül sablonos a múltja. Sőt, mi vagyunk többségben.
Én is azt tudom mondani, amit írtál, ha ez a vágyad, csavarj egyet az előtörténetén, és rakj bele még egy csavart, amiről a karakter nem tud, de természetesen hatással lesz rá (neked azt mondták, hogy meghalt, igen, de valójában...).

Ja és ne várj túl sokat attól, hogy majd a játékosok viszik előre a sztoridat. Ha mégis megtörténik, az csak bónusz ajándék. És szerintem se vacakolj sokat az elősztorikkal.

[maldreidor]

Ahoy all!

Az én meglátásom az, hogy az ember az élete folyamán is csak belesodródik a dolgokba és, ha úgy alakul, akkor kitűz hosszabb távú célt.
A folytatás során már nem biztos, hogy végig is viszi az első gondolatait.
Ez a nézet szerintem áll a karakterekre is. Kell egy jó alkalmi mese és, ha az motiválja a karaktereket, akkor ők fogják a folytatást kérni, mert "ez meg ez eszembe jutott".
Ki lehet találni jó karaktereket, de ezeket úgyis a játék fogja tesztelni és egy jónak tűnő ötlet bebukhat hamar.

[kzoli]

Karakterei lényege, hogy minél nagyobbat üssön és lehetőleg minél gyorsabban... Ennek ellenére értékes tag, mert agyal a sztorin és aktívan részt vesz mindenben,

Ez egy tipikus játékos-típus. A mi csapatunkban is van egy ilyen srác. Ő az, aki számára a szerepjáték legfontosabb része a problémamegoldás. A karaktereit is eszerint alkotja meg, a koncepció másodlagos nála, a legfontosabb az, hogy minél jobban tudja segíteni a csapatot. A hosszú évek során számtalan különböző karaktere volt, de mindegyik rendkívül hasznos és ütőképes volt harci szituációkban, játék közben pedig mindig figyel, gyűjti az információkat és nyomoz. Az előtörténetei neki is elég egyszerűek és egysíkúak szoktak lenni, viszont, egy kis mesélői segítséggel, idővel szépen ki szokott formálódni a karaktere. Egyszerűen csak beszélgess vele többet a hátteréről, esetleg adj neki tanácsokat, játék közben pedig néha állítsd olyan helyzetek elé, ahol a karaktere jelleme előtérbe kerül, hadd kerüljön döntéshelyzetbe, hadd gondolkozzon el, hogy a karaktere hogyan is viszonyul a dologhoz.

[Nero]

Talán segíts neki megalkotni. Ha pedig kezdő, akkor lemesélhetnéd neki a koncepciót. Ezzel segítenéd és befolyásolhatnád az előtörténet alakulását, és a tapasztalatlan játékos is beleérezne a játékba, mielőtt élesben is elkezditek.