Ugrás tartalomhoz


Kastély és környéke #2


  • Válasz írásához lépj be
2239 hozzászólás érkezett eddig

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.11.01, 10:01

*A nyárból késő nyár, majd kora ősz, végül ősz kerekedik. A természet is változik, pihenni készül, a zöld gúnyából előbb tarka báli ruha, majd lassan elhullatott szomorú estélyi lesz. Az idő és a természet körforgása, ahogy az évszakok követik egymást, az idő kerekének vagy épp homokszemeit követve.
Lágy ének járja be az erdőt, a mezőket, a frissen vetett földeket, hol itt, hol ott az országban, bejárva azt az apró területet melyet épp bejárhat a hang és az apró mágia mi átitatja.
Egy csöpp nő az, ki napok, lassan hetek óta járja a világot, az országot, melynek része és mely neki is része, és hajnapban vagy épp naplementekor, mint élő Esthajnalcsillag énekkel, és varázzsal segíti a természetet, mely aludni készül. Lassú, egyik nap kellemes, másnap szomorkásabb dallam, mely 1-2 órán keresztül hallható, ki szerencsés, hogy meghallhatja a boszorkány és papnő dalát...majd ahogy felcsendült, elhalkul és eltűnik a nappali zsongásban a rovarok játékában, cirpelésében, melyek még nem bújtak el.
Pihenni készül a világ, és altatódala, mely álmát biztosítja.*

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.09.04, 16:00

[Látogatóban - Bemutatkozás a Boszorkánynak]

*Figyeli a nőt, hisz a külső, a páncél a hang a tekintet mind mást sugall mint amihez a nővel kapcsolatban megszokott, vagy megszokottnak tűnik...a készül valami fontos dologra apró érzése. kíváncsian néz rá, elkezdi hallgatni, majd lassan felszaladnak szemöldökei.*

Elhagyni Teráliát?*Néz szúrós szemmel*
Én mondtam volna ezt a butaságot önnek? Nem hiszem...de örülök, így, hogy nem tette meg azt amit szeretett volna. Tudja, elhagytam már ezt a síkot, számomra a kapuk síkját, sokféle módon de látja itt vagyok...és nem tudom, ön mennyinek ítéli meg éveim számát, hogy így érezte, túl öreg vagyok én már ide, de téved...fiatal már nem vagyok, de...de még olyan megfáradt sem, hogy ne tudjak magamra, vagy ha kell, másokra vigyázni....hogy néha fáradtnak érzem magam...ki nem?*Mondja kedves, nyugodt hangon, a nőt figyelve, néha a szemébe pillantva, majd hagyja, az folytassa azt ami miatt eljött ide.*

*Érdekesen hangzik amit a másik mond, és lenne is mit mondania, de nem teszi...hagyja, hagy mondja végig, nem szól bele...nem akar...legyen teljes az mi nyomja a másik szívét, vagy épp lelkét. Vámpír...meglepődik, de csak picit mutatja ki...látni rajta az apró meglepődést, de csak ennyi...miért legyen színpadias vagy valami más, miért bántsa meg a másikat, mégha az nem is az aminek mutatta magát...hisz eddig nem volt semmi oka, hogy ne így tegyen....inkább elmosolyodik magában azok után amit hallott, és a másik gondol...lenne mit elmondania...talán tanítania...hisz örök élet ide vagy oda...a nő képes tanulni, és elfogadni, meghallgatni.
Az ölelést hagyja, miért ne hagyná, és hogy a búcsú ne legyen hosszú és fájdalmas, csak ennyit suttog a nő fülébe míg az megöleli és önt viszont.:*
Merjen bízni magában és elfogadni azt amit értékesnek tart önben.

*Majd elengedi, és hagyja, a másik távozzon a maga módján. Pár pillanat és már újra egyedül van...nagyot sóhajt, megrázza aprón a fejét.... Vigyázzon magára....suttogja maga elé, és még egyszer körbenézve, ő is egy nagyobb árnyékba lép és eltűnik*

Crysalantanasia

Crysalantanasia

    A lovaghölgy

  • Fórumita
  • 913 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.08.19, 20:57

[Gronfor]

[Crysalantanasia]

*Odaint, biccent rendre a reá köszönőknek az út mentén, ahogy jó tempóban, ámbátor nem sietősen halad célja felé az úton. A Ves Anndor hintót már elhelyezték, az azt idáig húzó lovakat is ellátták már gondos kezek, mire végül a lovaghölgy a kapuhoz érkezik. Frissen, üdén szökken le a hátasról, mint aki már jól ismeri a járást errefelé, s barátságosan üdvözli azt, ki fogadja majd.
Körbetekint, változott-e valami, mióta utoljáre járt-e helyen, jókora körútja előtt - de régnek is tűnik már. Alig várja, hogy újra láthassa a ház urát, s persze nem kevésbé várja a találkozást vendégeivel sem.*

/Crysa/

naissa

naissa

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 186 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.08.10, 15:47

[Látogatóban - Bemutatkozás a Boszorkánynak]

Kísértet

*hangja ma több méltósággal telik meg, mintha valóban hercegnő volna, ám angyali hangja és nyugalmas tekintete még szívhez szólóbbnak hathat, mint eddig bármelyik éjjelen, melyen összefutottak.*

Ön sosem téved. Csak azért jöttem, hogy megköszönjem, miként nem hallgatott a kísértésre, ami fenyegette önt, hogy kora miatt magára hagyja Teráliát. Bevallom, azon voltam, hogy segítsek legyőzni önben ezt a kísértést, kék boszorkány.

Nekem ön segített, ám közben én is segíteni akartam kegyeden. Mindenki a maga Poklában él. A magunk démonait nem tudjuk legyőzni, ezt vettem észre leginkább. A másikét letudjuk győzni, ahhoz több erőnk van, de ugyanakkor a másik embernél ugyanúgy ott van az-az erő ami az én démonom legyőzéséhez kell. Amíg a Felszín világára hallgattam, azt hittem, hogy ez ostobaság. A másik ügyében tudok okoskodni, a magaméhoz bolond vagyok. De ez nem jellemhiba, hanem csupán a tökéletlenségünkből ered... így vagyunk megalkotva. Nem vagyunk tökéletes urai tetteinknek, mint az angyalok. Emberek vagyunk, és együtt vagyunk egymás szárnyatlan angyalai.

Én letudom győzni a másik démonját, a másik letudja győzni az enyémet. Ez az emberiség sorsa. Ettől lettünk jó barátnők, Adarianna.

Csak gondoltam, megköszönöm, hogy segített megőrizni emberségem. Segített abban, hogy ne keressem a bennem levő dalos madarat, hanem hagyjam, hogy énekeljen bennem. Ami megőrzi az emberségem. Nem tudom, hogy mi ez bennem, de jobb, ha fel se fogom.

Ideje tovább állnom. Beszélgettünk múltkor egy érdekeset a vámpírokról. Előtted most leveszem az álarcomat. Én is vámpír vagyok. Tudom, hogy gyűlöl minket. Én nem gondolkodom, csak teszem, amit kell.

A legtöbb ember, akkor veszi le az álarcát, amikor valami baj és katasztrófa éri. Esetleg nagy segítségre szorul. Én nem várom meg, hogy az ördög vegyen rá engem, hogy az ön iránti tiszteletből vetkőzzem le a hazugság bilincsét.

Kísértet voltam, a Gangrel klánból, aki ötszáz év múlva is emlékezni fog önre. Addig is, vigyázzon magára!

*szemébe néz, és ha Adarianna megengedi még, akkor megöleli. Ezután hátralép. Köd emelkedik fel helyén, és mire eloszlik, már nincs is ott.*

*valahol a hegyekben egy fehér farkas üvölt fel a Holdvilágra. Ezután a Vad beveti magát a rengetegbe. Ideje visszatérni az útra...*

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.22, 11:38

[Gronfor]

*A várnagy bekíséri becses vendégeit az öregtoronyba, fel a magas, széles, erősre épített, kétszer forduló falépcsőn, melyen keresztül a torony első emeletére érnek, maguk mögött hagyva a nyüzsgő udvart. A vaskos tölgyfa ajtó tágas terem tárul fel, padlóján vadkanfejet ábrázoló kőfaragás, a falakon vaskos kárpitok. Oldalra őrposzt, fegyverszoba, vízmerő, egy falba vésett galambdúc, másik irányban lejárat az alsóbb szintre, szemközt erkélyre nyíló kétszárnyú fafaragású ráccsal fedett ajtó, a sarkokban csigalépcsők indulnak fel és le, feltárva az öregtorony többi szintjét. A vendégeket alkalmi házigazdájuk felvezeti egy emelettel följebb, ahol a lovagteremben a vár ura várja őket. Magas támlájú székben ül, a hatalmas lakomaasztalon előtte papírok, levelek, iratok, számvetések, kezében serényen serceg a fácántoll. A falakat képes szőnyegek díszítik, különféle címerpajzsok vadkanos, fenyőfás, varjas, holdsarlós, rúnás, lángoló farkasos, indás festéssel, a padló háromféle szürke kőből rakott geometrikus minta, az ablaktáblák szélesre tárva, hogy a tavaszi nap és friss levegő beáradjon. Alew mosolyogva áll föl, mikor meglátja Mayvelit és Naorát, leteszi a tollat, tintás kezét egy nedves rongyba törli úgy ahogy, és boldogan rájuk nevet.*

Mayveli! Naora! Örülök, hogy megérkeztetek!

*A nőt - óvatosan - megöleli, most nem emelgeti, a férfivel kezet rá, és megveregeti a vállát.*

Készíttettem nektek fürdőt, ha kívántok vele élni. Utána könnyű ebéd, majd kikocsikázhatunk vagy kihajózhatunk, amelyiket akarjátok. Este lakoma, mulatság, és holnap reggel vadászat, ha Naora hajlandó kimozdulni a kőfalak közül.

*A vendégek, ha kívánják, ezek után megkapják a fürdőt, majd egy szolgáló megmutatja nekik lakosztályukat, amit az öregtorony negyedik szintjén rendeztek be. Hatalmas baldachinos ágy, mosdótál, ruhásláda, szekrény, asztal, székek, tükör, függönyök, gyertyák bőséggel, vastag, puha szőnyeg, a kandallóban halmokba rakott tűzifa.*

---

Alew

Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.19, 16:41

[Látogatóban]

*A kis tó környékén tölti a délutánt ahogy írta, sétálgat, vagy épp a párnáján ülve figyeli a tavat a vizet a természetet, vagy épp szemét lehunyva mindazt ami körülötte él és mozog. Végül lassan a nap is aranysárágából egyre vörösebbe vált ahogy közeleg az este, a vén anyóka is lassan készülődni kezd, hogy hazatérjen, hisz a délutánnak vége, az estet jobb szereti otthon, bár mindig mindenhol megvan a varázsa.
Épp a párnáját tünteti el, mikor a galambok érkeznek, picit fel is tűnik neki mennyire jól neveltek, de hát itt sokszor sokminden megeshet, majd mikor tényleg indulna egy kis sétával és majd egy árnyékon át haza vesz észre mozgást, és egy megjelenő alakot.
Ő maga egyszerű ruhában van, hosszú szoknya, fehér blúz, halványkék mellény ahogy a kék boszorkához illik, haja szabadon a hátán pihen. Megtorpan egy pillanatra, bevárva ki az ki érkezik, hisz megeshet, ha későn is, épp hozzá érkezik valaki.
Elsőre nem is ismeri fel, hisz nem épp páncélféleséghez szokott, majd az arc segít, hogy felismerje azt, aki miatt itt van, hisz már tudja, vele is megbeszélt egy találkozót, Kísértettel. Apró mosoly jelenik meg arcán ahogy a másik a közelébe ér, a köszöntésre ö is köszön és aprón meghajol.*

- Kellemes, szép estét önnek is Hölgyem!*Hajol meg aprón*
- Ha jól gondolom és emlékszem, hozzám érkezett, hisz valamikor a télen egy találkozót beszéltünk meg...vagy tévedek?

naissa

naissa

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 186 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.19, 01:51

[Látogatóban]

Kísértet - Armenia -

*a hópelyhek szállingózását virágszirmok rajai váltják fel. Naplemente után enyhe szellő kíséri csendes örömteli útjukat. Adarianna lábai elé teríti őket, mintha a szél is meghajolna ő előtte, és egyúttal szinte kifejezi Kísértet tiszteletét is az éj e nyitányával.
Kísértet Adariannának köszönheti, hogy nem adta fel emberségét a vámpírlétnek. Valóban, mint egy szellem, megtalálta az ő egyszerű mégis bölcs rávezetésével a lebegést Élet és Halál között. Bár Armenia, aki bennszülöttből lett apáca, már a szentek között foglal helyet a halandók világában, és már csak árnyéka ennek, de a földi túlvilágon sikerült megmaradnia olyannak, amilyen emberként volt belül. Hálás magában, hogy a boszorkány, kora ellenére még hozzátartozik Teráliához, és ezáltal van Teráliának igazából hallhatatlan bűbája. Neki köszönhetően.
Bár tudja, hogy Adarianna, ha rájönne, hogy ő vámpír, az gátat vetne talán ismeretségüknek. Azonban nem törődik ezzel a veszéllyel, ha van valaki, aki megéri a kockázatot, hát akkor ez az őszhajú asszony lesz az. Voltaképpen Adarianna adja meg az emberségéért folytatott állandó küzdelemnek az értelmét.*

*galambok szállnak le a boszorkány közelében. Kísértet, az-az polgári nevén, Armenia, egyszerre egy fa mögül lép elő és áthalad köztük. A madarak meg se rezzennek a közelében, csak fölnéz némelyik rá, mint egy viszont látott ismerősre, de nyugodtan kapirgálnak tovább ezután.
Kísértet ma szép fekete vértjében van. Hátán kardja és alabárdja. Éjjeli őrjáratra indul most az egész várost kívánja bejárni egészen a Viharsarokig.
Meglátja Adariannat. Kedvesen rámosolyog az idős szép hölgyre. Meghajol előtte vére legaljától a legnagyobb tisztelettel és szeretettel.*

Fenséges éjt, Adarianna!


- Városi körtánc -

Arenhisa

Óh... netán szellemi magasságomra céloz? Az meg sem áll a csillagokig.

*válaszolja neki hűvös mosolyával.*

Vannak koldusszállók, amiket én tartok fenn, és ahol olykor én magam is felszoktam szolgálni. Úgyhogy voltam már nehéz körülmények között vendégként. Talán az ön viskóját is el tudom fogadni majd valahogy.

*csak hecceli őt. Sejti, hogy nem egy ágról szakadt teremtés Karolina. Elfogadja kézfogását és személyes kíséretét.*

Varázslat? Leopoldot varázslat veszi körül? Bármint rajtam kívül? Éreztem is valamit abból a fickóból.

Na és ön hogy lett ennyire felkapott?

Módosította naissa: 2013.05.19, 01:57


Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.18, 19:48

[Látogatóban]

*A télből lassan tavasz, picit nyár lett, mikor a téli borongós gondolatok közül 1-2 picit elfelejtett is eszébe jut a vén boszinak. Méghozzá az, hogy a hosszú téli éjjeken mikor a teremben volt, mintha megbeszélt volna látogatásokat, találkozókat....de kivel és hogy hol....ez itt a baj, hogy nem is tudja már pontosan...
Csak elmosódott emlékképek vannak a fejében, hisz késő este volt, és talán nem is figyelt annyira...valakitől mintha sok ölelést kapott volna, a másiktól meg szép gondolatokat....
De mintha még az sem lett volna megbeszélve, hogy mikor és hol....nehogy kivel...
Így kicsit gondterhelten sétálgat az erdőben, míg végül gondol egyet, papír és tinta és egy apró üzenetet hagy a teremben.*

Tisztelt teremlakók!
Akivel a télen találkozót beszéltem meg a tavaszra, ma és holnap megtalál a kastély közeli kis tó környékén.

Adarianna

*Reméli ez így jó lesz és aki kell megtalálja...ő igyekszik ott lenni délután, majd sétálgat, napfürdőzik, és élvezi a természetet vagy olvas.*

nurwing

nurwing

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 136 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.15, 14:35

[Gronfor felé]

- Ellenben csodákra vagy képes, legkedvesebb gyógyítóm... -Somolyogja sosemvolt bajsza alatt. Kezébe fogja May kezét, puha csókot lehel homlokára.

Mikor végre zötykölődésük végére érnek, s kiugorhat a hintóból, kisegíti kedvesét a kocsiból, majd karját kínálja neki, elvégre szüksége van rá a lánynak.

- Üdvözlöm, uram! -Kis biccentéssel köszönti a várnagyot, s rávillantja tőle oly megszokott félmosolyát.- Öröm a szívemnek, hogy végre a politika színpadától távol is összehozott minket a sors.... Illetve, a helytartó.

talian

talian

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 79 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.13, 19:50

[Gronfor felé]

- Ne aggódj, vigyázok rá, nem fogom összerázni. Hidd el, nem is lenne az már olyan egyszerű feladat. - csóválja a fejét somolyogva, miközben már-már önkéntelen mozdulattal simítja jobbját gömbölyű pocakjára. S való igaz, nem leskelődik, nem ugrándozik, nem megy az már olyan könnyen neki, no meg épp az előbb ígérte meg, hogy vigyáz leendő porontyukra.

- Nem aprózza el a fogadást sem. - sóhajt halkan, de arcán azért mosolyt látni. Habár nem felhőtlen az öröme a kis zötykölődés miatt, jól viseli. Arról nem is beszélve, hogy sokkal rosszabb is lehetne, végig ment már karbantartás mentes utakon is, az áldott állapot mentesen is kihívásokkal teli volt.

Ahogy megáll a hintó, örömmel száll ki, jól fog esni egy kicsit megmozgatni a lábait, a sok ülés ilyenkor nem feltétlen a legkellemesebb. Igaz, maga a kikászálódás sem egy gyors művelet, de hát ezt most el lehet neki nézi. A lovagot mosolyogva üdvözli, a meghajlást most kénytelen mellőzni, helyette udvariasan fejet hajt.

- Üdvözletem! Kellemes utunk volt, köszönjük.

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.13, 09:47

[Dessauge végzete]

*Egy nappal az után, hogy a tetemet a Székvárosba, a Holtak Házába szállították, megkezdődik a nyomozás - három különálló fronton és módon. A Holtak Házába, mint azt a Királyság törvényei előírják, papok, boncmesterek és nekromanták vizsgálják meg Hugo Dessauge báró tetemét, hogy megállapítsák halálának körülményeit, idejét és módját. A lelkét nem idézik egyelőre meg, hisz azt csak külön felsőbb engedély és utasítás birtokában lehet, de így is elég sokat megtudnak a sebekből és a rothadásból.

Eközben a Királyi Csendőrség fegyveresei járják be a tett rémes helyszínét, megvizsgálják a nyomokat, jutalmat ajánlanak fel bárki utazónak, aki látott vagy hallott valamit, csendő ezüstökben mérve az információ árát, és kikérdezik a környező falvakat - hova tartott a báró, mikor náluk járt, honnan jött, volt-e vele idegen, vagy furcsa alak, követte-e valaki. A kocsival járható úthálózat viszonylag ritkás, így alig néhány falut kell körbekérdezniük a csendőröknek, s azok sincsenek messzire egymástól. A főutca, a kövezett út melletti műhelyekben, házakban, csapszékekben kérdeződködnek elsősorban, az egész nap a padon ülő öregasszonyokat, a pletykás feleségeket keresik, a gyerekeket, akik némi pénz vagy gyümölcs, sütemény reményében futva követik a kocsikat, legyenek azok hintók, társzekerek vagy postakocsik. Az istállóknál, fogadóknál is kérdezősködnek, hiszen a kocsiknak időként meg kell állniuk itatni, abrakoltatni, tengert ellenőrizni, és az úrnak is vizelnie kell néha, hiszen a köves terál utak a lelket is kirázzák az utasból. Minden érdekes - egy furán viselkedő szolga, egy ideges testőr, az úr egy elejtett szava.

Harmadrészt egy küldöttség keresi föl Dessauge báró házát birtokán. A nemesi ügyekben illetékes Királyi Udvar Heroldjának különmegbízottja vezeti őket, a többi tag csendőr, élükön egy százados. A háznépet kérdezik ki először, míg a különmegbízott átadja a Királyi Udvar Heroldja, a Főkonzul, a Helytartó és az Uralkodó gyászlevelét a családnak, és részvétét fejezi ki maga is. Beszélnek a tiszttartóval, rokonokkal, udvarnaggyal, őrparancsnokkal, titkárral, és persze az összes szolgálóval. A családtagokhoz kihallgatást kérnek valamelyik szobába, a belső személyzetet egyenként hallgatják ki az udvarház fogadótermében, a közönséges szolgálókat kettesével-hármasával kérdezik ki a konyhában. Ahogy a vidéket járók, ők is mindenre kíváncsiak, főleg a különlegességekre, furcsaságokra. A nyomozásra való tekintettel lefoglalják a báró levelezését, naplóját. Alaposan kifaggatják a családot a báró terveiről, múltjáról és jövőjéről.*

---

Alew

karolina

karolina

    Újdonsült fórumozó

  • Inactive / Invalid
  • 13 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.11, 11:09

- Városi körtánc - Karolina Filigen

[size=3][color=#000000][font=Calibri]Hálásan fogadja a felsegítést az utca forgó fergetegéből,talpra ál,ruháját megütögeti a haszontalan macskákat űzve ruhája szépséges fodrairól.[/font][/color][/size][size=3][color=#000000] [/color][/size]

[size=3][color=#000000][font=Calibri]-Dülledő mellkasától nem nehéz elterülni a földön, de vigyázzon, az orra túl magasan van, félek, még megtelik esővel. -[/font][/color][/size]

[size=3][color=#000000][font=Calibri]Ártatlan arcú bájos lány ál már talpon a grófnő előtt, talán a túlzott szendeség a szimpátia oka az irányíthatóság[/font][/color][/size]

[size=3][color=#000000][font=Calibri]Városban lakom Grófnő, ha gondolja, a veszedelem elől szívesen látom önt vendégül. Mocskos tenyér és talp oda nem teszi be lábát hol hajlékom található.-[/font][/color][/size]

[size=3][color=#000000][font=Calibri]Ajánlkozik szívéjesen a nőnek hajlékával[/font][/color][/size][size=3][color=#000000] [/color][/size]

[size=3][color=#000000][font=Calibri]-Míg nem ez életünket óhajtják megkaparintani boldogok, lehetünk. Leopold tudós társaságában nincs semmi kétséges, valós tudomány és varázs lengi körül, de ezt és hasonlatos dolgokat biztosabb helyen beszélném meg-[/font][/color][/size]

[size=3][color=#000000][font=Calibri]Körültekint a kétes városlakók körében ,megragadja Arenhisa kecses kézfejét és a piactól kifele kezdi húzni[/font][/color][/size][size=3][color=#000000] [/color][/size]

naissa

naissa

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 186 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.04, 15:08

- Városi körtánc -

Arenhisa

*letekint arra, akinek neki ütközött. Hűvösen figyeli, amint fölkel az út porából újra összeszedve magát. Amikor már eljutott egy darabig, azért kezet nyújt neki, hogy fölsegítse.*

Semmi baj, a legtöbben hanyatt esnek tőlem, bár nekem elég, ha csak hasra esnek. Remélem, hogy nem ütötte meg magát nagyon.

Csak közeledik a sötétség. Az éj sötét és tele van iszonyattal. Jobban teszi, ha ön is csatlakozik hozzám, mielőtt kénytelen lesz igazat adnia.

*végigméri a lányt jó alaposan. Enyhén kedves mosolyt ereszt meg felé. Valamiért szimpátiát érez iránta.*

Gondolom, hogy fölismerte bennem a nagyméltóságú Arenhisa grófnőt. Már láttam önt kétes társasággal iszogatva, a tudóst leszámítva belőlük. Persze emiatt ön nem kevesebb a szememben. A kérdés az, hogy önön szemében nem kevesebb-e tőle? A nálunk alattiak mindig el akarnak venni tőlünk valamit.

Módosította naissa: 2013.05.04, 15:10


karolina

karolina

    Újdonsült fórumozó

  • Inactive / Invalid
  • 13 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.03, 15:17

- Városi körtánc - Karolina Filigen


[size=3][color=#000000]Leszálló este az egész városra ráül, talán ideje összeszednie magát Linának, eljön a nap vége és még nincs otthon. Nem szokott kimaradni az éjszakákba, kíséret nélkül biztosan nem. Feláll a szökőkút pereméről és a sétáló fogyatkozó emberek mellett elhaladva megbámul egy szép kiállított ruhát mikor valaki nekiütközik. Kibillenve egyensúlyából hátraesik, fájón éri fenekét, könyökeit az ütés[/color][/size]

[size=3][color=#000000]-Oh te jó ég.Elnézést kérek ,ne haragudjon nagyon elbambultam-[/color][/size]

[size=3][color=#000000]Szabadkozik és felnéz a riadtnak tűnő kecses női alakra. Furcsán túlöltözöttnek tartja, és ismerősnek is. Felállni készül, sajognak traumás végtagjai az eséstől így lassabban megy ez a művelet a lánynak.[/color][/size]

[size=3][color=#000000]-Rémültnek látszik kegyed, minden rendben van?-[/color][/size]

[size=3][color=#000000]Felállva, könyökeit simogatva elnéz a nő mögé vajon mitől menekült ilyen hévvel, hogy őt is feldöntötte. Nem igazán lát kergető sziluettet így csak a nőt nézi kicsit fájdalmas arccal. Felrémlik egy futó találkája Arenhisával még a kastélyból, kék szemei hűvöse, viselkedése akkor is furcsán hatott.[/color][/size]

artegor

artegor

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 12 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.05.02, 15:23

[Dessauge végzete]

Negyedszerre fordulnak az égi vándorok,mire a tragédia híre eljut a székvárosig. Az úri társaságok szalonjaiban csipkelegyezők mögül, aranylábú ostáblaasztalok felett szörnyülködnek a feltámadott gazságon és a főrendek egynémely gazemberek által megtipratott tekintélyén. A múlt éra régi royalistái, kik a Tanács termeiből rogyadozó vámházak és istenek háta mögötti tömlöcök őrszobáinak talmi tisztességű hivatalaira kárhoztattak a drow király idejét bezzegelik morogva. A közeli falvak csapszékeiben borzongató mende-mondák kapnak suttogó szárnyra egy titokzatos rémről, mi éjjel és loppal jár, hogy urak vérével oltsa szomját. A szabad királyi városokban kikiáltók hirdetik az utcasarkokon a közbátorság visszaállítására hozott statárium életbeléptét, s erdei tanyájukon útonállók és zsiványok hátán gördül le jeges verejték, minthogy érzik, hamarosan nehéz idők léptei koppannak majd hátuk mögött...
...s az út mentén a beköszöntő szörnyűség néma mártírja szederjes bőrrel, szájába dagadt száraz nyelvvel és gödrébe lappadt homályos szemekkel, immáron lemeztelenítve várja, hogy a székváros küldöttsége az ötödik hajnalon eljöjjön érte. Hugo Dessauge tetemét selyem szemfedővel burkolják be és gyásszal díszes, négylovas kocsira rakja, mint ahogy azt egy városi patrícius megilleti. Messzi honából vele érkezett hűséges tiszttartója könnyes szemei alá nyomkodja kendőjét, míg a poroszlók ura méltóságától és kincseitől megfosztott testét a kocsiba teszik, s tán a bánatos elfogódottság az oka, hogy szót nem emel a gyalázat ellen miszerint ura jobbjának kisujját -hol még csak gyűrűt sem viselt soha- orv penge metszette le...

A nyomornegyed egyik düledező viskójának tisztára sepert padlóján eközben fekete viaszgyertya őrlángként várja, hogy színekkel telljen meg a hajnal. Veres krétával húzott pentagramma közepén maga alá húzott lábakkal, máglyatűztől égett arcú kuruzsló kifordult szemei torz litánia lüktető dallamai mentén kutatják a túlnani világok kietlen mezeit. A gyertya lángja világítótoronyként csábítja magához a köztes síkok szürkeségébe ragadt lelkeket, kik sikoltva, egymást tépve törnek a láng szívében nyíló, pontnyi átjáró felé, mi evilágba engedné őket. A holdkossal tetovált tenyér hagyja, hogy az örvénylő lelekforgatag jéghidegen és síkosan suhanjon át felette, mígnem meg nem érzi azt az egyet, ki immár negyed napja zavartan sodródik a köztes lét hullámain, hogy aztán szellemfakó ujjai végre megszoruljanak rajta és átrántsák az anyag síkjára.
Vértelen ajkait pergamenszáraz mosoly repeszti, míg vergődő zsákmányát a fekete gyertya viasszakálába lassan belefúló patkánykoponya mogyorónyi börtönébe rekeszti...

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.04.30, 08:00

[Dessauge végzete]

*Az oldalára borult hintó, mintegy különös kegyeletből, egy napig hever érintetlenül, csak a legyek kezdik körbezsongani halotti kórusként. A második napfelkelte már nem ilyen kegyes hozzá, a világi értékeket fosztogatók ragadják el, talán rablók, talán csak a lehetőséget meglátó szegény utazók, a tetemekre varjak és kóbor kutyák falkái csapnak le. Mire a nap másodszor aláereszkedik, kevés marad az egykori dicsőségből. A címeres brokátokból valahol bölcsőtakaró lesz, az elegáns zekékben utazó zsoldosok pózolnak majd, a gyűrűket városi zugkereskedők váltják majd pénzre, a súlyos aranylácn egy parasztasszony éke lesz - míg földesura vagy a Korona valamely embere el nem kobozza tőle. A falánk állatok elráncigálják a testeket, puszta csontokat és egy magányos, letépett ujjat hagyva a hintó környékén.

A tett híre nem kap rögtön szárnyra, de mikor az első közeli faluba eljut, onnan már futótűzként terjed. A környező falvak Dessauge báró végzetéről pletykálnak, az utazók, jószágaikat a földesurak udvarházaiba hajó parasztok és városokba tartó vándormuzsikusok, üstfoltozók révén másnapra már a nagyobb településeken is tudnak róla. A második nap estéjére lovas csapat érkezik, általvetőjükön tűzött posztókabátjuk fölött őzes-griffmadaras címer. Harmadnap délelőttjén lovasfutár indul a hírekkel a Székvárosba.*

---

Alew

naissa

naissa

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 186 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.04.30, 02:34

- Városi Körtánc -

Arenhisa

*aggódva figyeli a sötétedő mennyboltozatot maga fölött. Összehúzza magán előkelő köpenyét az ezüstös levelet formázó brossal, mely szépen körvonalazza finom alakját. Elegáns, de mégis magához mérten ünnepségre alkalmas öltözetben jár-kel.
A tömeg eltérően viselkedik, mikor hercegnői fagyos méltósággal vonul felszegett fejjel köztük. Az árusok, az ő jöttére azonban a legelőkelőbb és legdrágább termékekkel igyekeznek előhuzakodni. Valósággal összekapnak érte. Eléggé feltűnő tehát.
Azonban ő egészen speciális bódéknál időzik el sokat. A cipőket megnézi, a ruhákat és a kelméket gondosan átnézi, de különösen több időt szentel olyan holmiknak, amik ellentétesek lehetnek személyiségével.
Meglát egy utcakölyköt, aki meredten nézi a finom ételeket szolgáló boltosokat. Figyeli, ahogy a gyermek, lopásra készül. Előre átlátva a tervet, gyorsan cselekszik. Egyszerre csak, meglepve őt, megérinti a vállát, és a már kifizetett perecet nyújtja át neki.*

Azt hiszem, hogy ezt választottad…

*a gyermek csodálkozva veszi át. Egészen mást hallott eddig a grófnőről, aki angyalian tündököl a lemenő nap fényében egy percre. Elveszi hálás tekintettel, majd elbúcsúznak, visszatérve a maguk árnyaiba.*

*utána elcsábulva indul el egy kígyóbűvölő felé, figyelve az ő játékát. Látja amint fehérkígyó emelkedik ki a kosárból az oboát kerülgetve. Felrémlik benne nővérének halála, ami elindította azt a mélyűrt benne, ami végül is a kalandorok kastélya felé terelte őt.*

*hűvös tekintete egyre tágabb, egyre kevésbé pislogó ahogy a Sötétség lopakodását véli fölfedezni maga körül. Nem bízhat senkiben sem. Mindenkit vezet valami az árnyakból. Elindul sietve, elindul egyik irányba, azután meggondolva magát fordul másik felé, majd hirtelen választ egy harmadik irányt.*

Módosította naissa: 2013.04.30, 02:36


Adarianna

Adarianna

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 802 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.04.29, 12:23

[Erdőkben]

*Ősz majd tél és immár a tavasz, mely néha incselkedik a nyár melegével és napjának sugaraival. Sok most a teendő, mi megmaradt az őszről, picit elrendezni, eltakarítani, figyelni az új bimbókat, hajtásoka, ahogy új élet kel a földből.
A vén banya is ezt teszi mostanában, hol egyedül, hol tanítványaival.
De ide most egyedül jött...a helyre ahol tavals ősszel valami szörnyű dolog történt a természettel, az erdővel, mintha a pokol bugyra böfögött volna fel mérges gázaival, tönkretéve mindent és elfonynasztva mindazt amihez hozzáért...Szerencsére meg tudták menteni mi megmaradt, nagyobbik lánya képes volt már rá, hogy elmondja a varázst, mi nyugodalmat és gyógyulást hozhatott az erdőnek...most arra kíváncsi, a gyógyító eső és a téli pihenés, míly csodát tudott tenni...nagyot vagy kissebbet.
Hol hol kezdődik a dúlás és hol az egészséges erdő vége még most is magán hordozza a nyomokat, ahogy az egész rész, melyen lassan keresztül sétál a csöpp nő. De itt és ott egy egy rügyező fa, a talajból kibújó tavaszi virágok, apró kis bokorkezdemények...az élet apró, ritkás jelei, és a reményé, hogy talán jövőre vagy utána az erdő meggyógyítva magát, egy új erdő születhet itt újá. Egy hosszú, hosszú sétát tesz, örülve annak amit lát, ha kell, apró varázsokat használva, hogy a nap végére, picit elégedetten térjen haza a lányai közé.*

artegor

artegor

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 12 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2013.04.24, 13:41

[Dessauge végzete]


*Sápadt virradat kúszik fel a messze kéklő keleti hegyek hátán. Fakó reggelt szitál a királyi útra, minek hajlatán -mintha torz csendéletbe dermedtek volna az éjeli tragédia utolsó pillanatai- oldalára fordult batár csonka dögje hever. Tengelye törten billeg, lakkozott fekete bogárhátát a fékevesztett vágta karistolta és tavaszi nedvektől porhanyó föld mocskolta össze őzes-griffmadaras címerét. Ám úgytűnik, még holtában is testével igyekszik óvni hajdani urát. Ki tudja, mely haramia végezhetett ily méltatlanul a főranggal, kinek homályossá meredt, vádlón az égre szegeződő szemére, most a melengető nap előcsalta, kósza légy száll. A kiterített test azonban ki nem fosztatott. Lassan püffedő, a jólét által amúgy is bőre engedett hasán bántatlanul kígyózik a súlyos aranylánc (legalábbis míg a hajnal első utazóját ide nem veti) és harmattól súlyos, vértől feketéllő brokát köntöse is tépetlenül terül szét körülötte. Tokája alatt éktelenkedik csupán a vesztét okozó, ujjnyi üreg, mit akár böllér kése is ejthetett volna, hogy sötétté száradó sűrű vére öntse végig kebelét, fakasszon apró rózsákat arcán,elnyílt ajkán és vonjon barna kérget a letiport fűre körülötte...
...hiába hát a frisset és újat ígérő kikelet, a sötétség nem vonulhat el végleg Teráliáról...*

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2013.04.23, 11:56

[Gronfor felé]

*A tiszt bólint, és a hintót annak számára kényelmes sebességgel kíséri Gronforba lovasai gyűrűjében. A magas, komor kőfalakkal körbezárt erős vörös-fekete-fehér vadkanos lobogókkal van feldíszítve, a falakon hármas őrjáratok, a nagy kapu nyitva a hintó fogadására. Az udvaron két szakasz katona áll díszőrségben, középen pedig a várnagy. Az udvar macskakövein a hintó zötyög kicsit, majd lovászok kerülnek elő, hogy kikössék a lovakat, és elvigyék a hintót a színbe - persze csak miután a vendégek kiszálltak.

A fekete köpenyt, nadrágot és zekét viselő idős várnagy, Morlis del Rawel lágy mosollyal figyeli az érkezőket. Köpenye fehér kontúrvonal hollóval van díszítve, övét ezüst hollós csat fogja össze, oldalán kard, melynek keresztvasa szintén a kitárt szárnyű fekete madár. Mikor May és Naora is előkerültek, kissé meghajtja nekik a fejét. Mindkettejüket ismeri a Királyi Udvarból, ahol Mitfien követeként ő maga is meg szokott jelenni.*

Főkirugrus kisasszony! Főkamarás úr! Üdvözlöm önöket Gronforban. Hogy utaztak?

---

*Crysa közeledte nem ver föl ekkora port - legalább is fogadóbizottság nem érkezik elé. Akik felismerik az utak mentén, parasztok, utazók, kereskedők, pásztorok és futárok, mind mélyen meghajolnak neki, az egyszerű emberek térdre is ereszkednek, a katonák fegyverükkel tisztelegnek neki.*

---

Alew


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]