Ugrás tartalomhoz


Fotó

Vadászház #2


  • Válasz írásához lépj be
1204 hozzászólás érkezett eddig

Kylwog_De_Lamar

Kylwog_De_Lamar

    Kyr hatalmas

  • Archívum
  • 617 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.10.03, 12:50

[Kylwog De Lamar.]


-Ez aztán szívélyes fogadtatás.-

Pillant a kardra, azután a kopogtató megragadás helyett botjával dörömböl be a méretes és igencsak túldíszített kapun. Ezután pedig mágiával megemeli a kardot, ami követni fogja őt, reméli valakinek a tulajdona, és nem csak valami elzavaró szerkezetből pottyant ide.

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.10.02, 21:05

[Alew]

*Ahogy a bal kéz csizmájára szorul bokája fölött, egy éles bokamozdulattal megforgatja balra és jobbra a lábfejét a nő karján-csuklóján, majd hirtelen hagyja mégis kirántani a lábat - hogy szabályozottan essen térdre, ugyanoda, ahol az előbb a lába volt. Ahogy térdkalácsa nekicsapódik a nő karvértjének, reccsenés és tompa koppanás hallatszik, ám ügyet sem vet rá. Baljával lefogja, leszorítja a nő bal vállát és karját, mintha csak le akarná birkózni, gyűrni, mintha nem is karddal harcolnának az igazságért, jobbjával pedig, melyben Szilánkot tartja, a fegyver pengéjét a nő álla alá próbálja feszíteni.

Mikor a kardot tartó kéz elernyed, ő a maga részéről győzött. Feláll, és egy íves rúgással alábbküldi a mélybe Tiria kardját, majd kezét nyújtja, hogy felsegítse a nőt.*

~~~

*A torony, ami elé Kylwog érkezik, nagyjából huszonöt lépés, vagyis mintegy hetvenöt láb magas, erős, vastag falú, komor őrtorony. Kövei feketék, részben anyagukban, részben a rájuk rakódott koromtól, ablaka pedig egyáltalán nincs, tetején nincs oromzat, felül kicsivel keskenyebb, mint alul, az alapzatnál, de nagyjából-egészében nyolc lépésnyi négyzet az alaprajza, és falain sűrűn nő fel borostyán, lestyán és vadszőlő.

Egyetlen kapcsolata a külvilággal - legalább is amit Kylwog láthat - egy jókora, kétszárnyú tölgyfa kapu, ami mély bélletbe ágyazva ásít sötéten. Vastag, erős acélveretek pántolják és díszítik - démon- és szörnypofák, indák, acsargó vérfarkasok és vicsorgó vámpírok, kavargó lidércek és örvénylő árnyak acélból kovácsolt visszképei. A kopogtató mindkét kapufélen egy-egy démonpofa s annak nyelve a koppantó.

S ahogy a mágus a kapuhoz sétál, mely közben sem személyzet, főleg ajtónálló nem várja, egy fehér pengéjű lovagi pallos zuhan el mellette, és áll bele a puha, gyommal felvert földbe.*

~~~

Alew

Módosította conBarten: 2012.10.02, 21:08


Kylwog_De_Lamar

Kylwog_De_Lamar

    Kyr hatalmas

  • Archívum
  • 617 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.10.02, 15:18

[Kylwog De Lamar]

A hóhajú mágus érkezését sejteti a De Lamar címeres hintó, mely a vadászház felé robog. A kocsis nem hajtja túl a lovakat, ám sietteti őket. Hamar megérkeznek az épület kapuja elé, ott megállva a kocsis lepattan a bakról, és ajtót nyit, hogy Kylwog kiszállhasson. Bejelentés nélkül érkezett így nem vár fogadtatást, csupán bebocsájtást kér, ha találkozna ajtónállóval, vagy valamilyen személyzettel.

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.10.01, 20:25

[Tiria del Belvoir]

*Tüdejéből tép ki levegőt az ütközés. Csattanva, fájdalmat okozva, süvítőn. Torka levegőbe mar, szólni kíván, azokkal a megvajúdott szavakkal.*

-Hogy a lekicsinylés ellen állok ki, az nem dühöngés!-

*Görcsöl a keze, remeg a markolaton. Próbák sorozata indul meg, hogy kiszabaduljon fogságából. Nem adja fel. Szabad baljával átnyúl a férfi bokájáért, ráfog a követelőző lábra. Lehúzná. Nekifeszül, letolná. Nem akarja feladni. Az elkerülhetetlen véget érezve, tekintetében dühödt keserűséggel telve viszonozza azt a mosolyt. Nem adhatja fel…

S mégis, a kard, az a fehérre edzett pengéjű, éle megannyi fennkölt eszmének, feladatnak, parancsnak, az a jelkép, mint egy csapongó, hűtlen, elégedetlen lélek, a szétfeszülő marok közül kisiklik, s kegyetlenségét tetézve lassan hagyja hátra megvezetett helyét.*

-NE…!-

*A megüresedett ujjak pusztuló férgek módjára ránganak a fegyver után. Aztán csend. Vereség. Döbbenet. Mélység. Üresség. Mindez egyetlen szóban manifesztálódva.*

-Nem…-

*Tekintete csak egy pontba tud meredni, mindentől elszakadva, semmi mástól nem érdekelten. Arra a hozzátartozóra, gondolatai hordozójára. Arra az eltávolodottra.*

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.27, 19:20

[Alew]

*Most már nincs megállás. Nem hagyja magát hibázni, nem fordul vissza, nem kínál békejobbot.*

A gyerekes dühöngéssel nem ér el semmit.

*Kinyúl, hogy estében megragadja Tiria nyakvértje peremét, és annál fogva vezesse - egyenesen a várta kövezete felé. Ha sikerül, az esés természetes lendületét megtetézi saját erejével és testsúlyával, hozzávágja Tiriát a kőhöz, és azzal a lendülettel igyekszik rálépni kardot tartó jobbja csuklójára.

Szemében nem csillan sem a győzelem, sem a diadal öröme, tekintete hideg és kemény, arca nyugodt, mosolytalan, de gyűlölet, harag sem látszik rajta. Most ő maga a harc, a küzdelem, a vadászat. Nem azért győz, hogy diadalt üljön, nem azért, hogy bizonyítson bármit, hanem mert harcol, és aki harcol, győzni akar. A világ egyszerű, nyers, nincs helye benne gyengeségnek. Hideg ragadozómosolyt villant Tiriára.*

~~~

Alew

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.26, 21:51

[Tiria del Belvoir]

*Folyamatosan hátrálásra kényszerül, végleg megtörik lendülete s heve, mely alapvetően támadó stílusát horda a hátán. Sokat mondóan, s egyre sűrűbben csattannak vértjén a vágások kinevetve pengéjét, vagy puffannak az ütések, megelőzve kitérését. Mielőtt túlságosan kiszorulna szélre, útvonalába görbületet visz, megpróbálva visszakanyarodni a nagyobb tér felé. Nem adják meg sem a lehetőségét sem némi időt, hogy összeszedhesse magát. Menekül. Minő szégyen.

Sikerül a csel. Másodperc töredéknyi, figyelemelterelő boldogság. Mire feleszmélhetne ebből, a férfi már orvul összeroppantotta lehetőségei tárházát. Reagál a láb, emelkedik a kéz, épp, hogy fordulna a törzs. Csapdában való vergődésre pont elég. Szarvas a farkas állkapcsai között.*

-Neeem…!-

*Elnyúzottan szakad ki belőle, ahogy sodródik a férfi akaratában. A földnek vágódik hátával, s ez folytja nyögéssé szavát is. Térdeit hajlítja, fejét fordítja összeszorított fogakkal, vicsorba gyűrődő ajkaival, kiutat keresve. Kardját védekezésre próbálja emelni. Nehéz. Milyen nehéz is páncélozott teste…*

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.26, 19:36

[Alew]

*Lendülete nem törik meg attól, hogy rúgása nem éri el a nőt - talpát puhán a Vadászház vártájának kövéhez csapja, ruganyos állásban támaszt ki, és karjával élesen, fentről sújt le, a nő vállvasára célozva. Most végre, végül támadásba lendül. Üt, és újra üt, lesújt, csap, vág és támad, hogy a kezdeti irányt, amivel Tiria hátralépett, kibővítse, tovább vigye, és a tető szélére szorítsa a nőt. Nem csak kardját használja, rúg, vállal lök, sőt, szabad kezével is taszít.

Mikor egy pillanatnyi szünet után Tiria cselre vezeti a fegyverét, és leköti a pengét, gyorsan reagál. Közelebb lép a nőhöz, olyan közel, amilyen közel szeretők lépnek egymáshoz, erősen rászorít a kardja markolatára, bal lábát kitámasztja, a jobbal a nő lába mögé lép, térdét a nő térde mögé igyekszik akasztani, és ugyanazzal a lendülettel meglökni. Ha ez sikerül, nagyobb termetét arra kívánja felhasználni, hogy a nőt, beakasztott lábáról megbillentve hanyat döntse.*

~~~

Alew

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.26, 18:43

[Tiria del Belvoir]

*Feljajdul megrogyasztott válla felett, s azokban a momentumokban, míg a zsibbadás tartja az esetlenség fogságában jobb karját, másikkal megfosztja magát vörös szemellenzőjétől, hogy aztán pupillája menekülhessen a látottaktól. S esik össze a nyílás, ahogy az írisz a felismerés döbbenete parancsára teret nyer magának ott, a fedetlen érzelmek kivetülésében, effajta csatamezején. Arcizmai ledermednek az indulattal töltött, lelket megremegtető, idegen szavaktól.

Kezéből felszabadul, kisiklik a köpeny, ahogy az utolsó pillanatokat próbálja kétségbeesve megragadni a kitérésre. Hátra, csak hátra, semmi más, csak el, hátra felé tör magának utat elsőként bal, majd sodródik utána a jobb láb felvéve mellékharcát a test idegenül kapott lendületének mezsgyéjével.

Talpa biztos talajfogásáig, s azon is túl növeli távolságát a férfitól. Szívdobbanásnyi idő, vagy több? Esetleg, mi jut neki, hogy tüdejébe sürgetve kerítsen levegőt, s kezével alányúljon a fegyverrel terheshez, hogy amolyan támaszt nyújthasson a meggyötört végtagnak, az erőt megpróbálva visszalehelni belé. Mintha érne ez bármit is ily rövid idő alatt… Aggódás. Talán, mi megvillan szemében. A torkából felerőszakolt dühödt hangokkal csapja nyakon rátörő félelmeit és rémképeit. Ezeknek indul ellent mondani.

Kivéve, ha már a férfi jött el hozzá. Egy erre alkalmas pillanatban a férfi bal oldalára próbálna támadni – s ez a csel. Ha ez sikeresnek ígérkezik, pengéjével a kivédés előtt megkerülné a másikét, hogy ott fojtsa elgyengült kötésébe a vékonyabb kardot, s hozzáférhessen szabadon a férfi csuklójához, alkarjához.*

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.24, 23:51

[Alew]

*Alew is lassul persze, az elején nagyon fürge volt, robbanékony - de már nem húsz éves, akármennyire is szíjas izmok és félig halott, jeges tűz hajtják. Bár a legtöbb siető, türelmetlen, hajszoló ütés elől kitér, elhajol, néhány eléri - ha testét nem is, de kardját igen. Ha vért lenne rajta, hagyná betalálni a csapásokat. Így is hagyhatná, nem fél a sebesülésektől - de nem akar vérezni. A pallos pedig nagyobbat üt, mint amekkora lendületet fel tud fogni a másfél kezes kard, így többször rá kell fognia két kézzel a markolatra, és bizony karja, válla, csuklója, dereka, lába fárad neki is. Fegyvere belekerül Tiria erős, szakszerűen kivitelezett, gyakorlott kötéseibe. Ezekből csak hátrálva, szinte menekülve tud szabadulni, teret és pozíciót veszítve. Tiria néhány ütése, vállal vagy karral való lökése is eléri, ahhoz azonban elég gyakorlott, hogy talpon maradjon.

Mikor Tiria hirtelen felgyorsul, meglepi a Vadászmestert, és egy hirtelen, cseles találat el is éri - megremeg a kezében a kard, arca kínos grimaszba torzul, felnyög-felszisszen. Csak a nő fáradtsága menti meg a nagyobb bajtól - így Tiria nem használja ki a teljes helyzetet, ő pedig kihátrál. Igyekszik visszanyerni a párbaj fölötti uralmat, bár taktikája, mely folyamatos védekezésre épít, nem igen alkalmas erre.

Ahogy köpenye elfedi Tiria arcát és érzékeit, és ütése eléri a nő felkarját, újra felül érzi magát. Tüdejét teleszívja levegővel, és felüvölt.*

An lawrel krewt!

*S a kiáltás erejétől megugorva előrelendül. Közbe Tiria lerántja arcáról a vörös köpenyt - csak hogy lássa, Alew balja lába meghajlik kicsit, teste enyhén hátradől, jobb lába felemelkedik, combja megfeszül, és rugóként megugorva csizmás talpa féloldalas megdőléssel száguld a nő hasát védő acéllemez felé.*

~~~

Alew

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.24, 23:02

[Tiria del Belvoir]

*Erőszakos. Türelmetlen. Hajszoló. Alewet a tető egyik negyedébe próbálja terelni, s azon a területen marasztalni. Sietve támadó. Célt tévesztett ütéseinek csapott ciccegéssel, vak vágásainak pedig felszisszenéssel ad hangot időről időre. Többször próbálja a férfi fegyverét megkötni, hol jobbra, hol épp balra kitolva a pengét, megfogva közép tájt, s fehér sajátját végigcsúsztatva több színben játszó másikén, hogy végül kizárhassa a játszmából, hogy közelebb férkőzhessen ellenfeléhez, lökésre, feldöntésre, megragadásra, ha valaha is elérné a fürgébb félt.

Lassabb. Lassú. Egyre lassul. Az akaratos szándék, mely újra és újra, keresztül-kasul formálja arcvonásait, s gyúrja át egyik hasonló kifejezésből a másikba látható, s láthatatlan küzdelmében. Minden lépéssel, csapással, trükkel előrébb csak ez az akarat és a szándék látszik maradni. A mozdulatok elhaló félben vannak, s bután gyors próbál lenni, ahogy önmagát próbálja túlszárnyalni. Fárad a kéz, sokat gondolkodik a láb, gyengül a kard. Ahogy a Vadászmester kilöki feje felé köpenyét, vörös szövetű, világtalan világban találja magát. S míg e vészjóslószín mindenségen kívül ragadt válla a durva, fémes ízű csók parancsától megsüllyed, s remegő hullám fut végig a végtagon, le a karon, csuklón, át a pillanatra megingó ujjakra, a föld felé billenő kardhegyre, baljával a köpenybe markol, hogy így próbálja megállítani annak bosszantó suhogását.

Újra táncolnak hát, s ahogy ez szokás, a férfi vezeti kettejük lépteit.*

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.20, 19:14

[Alew]

*Köpenyét gyors mozdulattal lekapja, és az erős, vörös anyag lazán lóg bal karjára csavarodva, mint egy halott állat gereznája, majd újra ráfog mindkét kezével a kard markolatára, amitől úgy tűnik, mintha a fegyver növesztett volna vörös köpeny-farkat. A nő első, heves támadása elől egyszerűen ellép, odébb pördül. Gyors, továbbra is nagyon gyors. Hagyja, hogy Tiriát saját lendülete kisodorja a várta szélére, de nem lép utána. A következő támadást a köpeny fellebbentésével tereli félre. Kihasználja, hogy termete nagyobb, erősebb, mint Tiria, s nincs rajta semmi vért, ami nehezítené mozgását - így robbanékony erővel tér ki, ugrik félre és hárít. S ugyanilyen kirobbanó erővel támad, fegyvere erős részével, a markolat fölötti másfél arasszal a nő karjának gyenge részére, a markolattól távoli végére, hogy az ütéstől a penge remegjen és fárassza a nő csuklóját. Mégis, főleg hárít, védekezik, fárasztja a nőt - főként riposztokkal támad. Egyik ilyen riposztjánál a köpenyt erősen kilöki a nő feje felé, majd kardját egy kézre fogva, rövid ívű, közeli, erős ütést igyekszik mérni jobb felkarjára, vállára.*

~~~

Alew

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.20, 14:58

[Tiria del Belvoir]

*Arca semleges, s áll híven, önfejű elveinek páncéllal megerősített, fényes, szemellenzős oszlopaként. Nézi ugyan Alewet lassan pergő perceken át, látja a változásokat, követi a másik kardjának most sötétnek látott játékát, s legyen ennek bármiféle hatása rá, a merev maszkon nem enged át semmit megjelenni. Billen kezében kardja, míg egy pillanatra enyhít fogásán, s újból rászorít ragaszkodón, ölelőn, makacsul. Úgy sem lett volna hajlandó mással küzdeni.*

-Szabad vívásban.-

*Majd, ha akadna még, akkor a mondanivalója után ugyan, de a férfinak ront.

S mozdulataiban újra felsejlik, mint legelső összecsapásukkor, a megrögzöttség hajtotta hevesség, a kierőszakolt akaratosság, a forró fej vakította pontosság. S úgy küzd, mintha kimosódott belőle vagy elzáródott volna benne minden hatás, amit azóta tanult vagy tapasztalt, hogy belépett volna egy bizonyos helyre…*

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.18, 18:35

[Alew]

*A mindig mosolygó, mindig kedves, lágy tekintetű és hangú Alew most csak áll, szomorú, üres arccal, nyugtalanítóan nyugodt szemmel, szája sarkában vékony ráncok gyűrődnek meg. Vonásain, tekintetén, kisugárzásán, most először, mióta Tiria ismeri, meglátszik, hogy nem fiatalember már - bár messze van még attól, hogy az évek súlya nyomja a vállát, egy-egy apró szarkaláb, ránc már megtépázta bőrét, a koraesti lemenő, vörös-arany surló napfényben szögletes állát, arcának alsó felét erős, feketének tetsző borosta durvítja. Meglazítja vállán a vadkanos fibulával összefogott vörös köpenyt, de nem veszi le, s gyors, precíz, minden fölösleges sallangot nélkülöző mozdulattal kihúzza hüvelyéből kardját. A fényes, ezüst-kéken csillanó, hideg acélpenge borotvaéles, átlagos lovagi kardnál kicsivel karcsúbb, fokánál féloldalas, keresztvasa és markolata törött fémre emlékeztet. Pengéjén és élén szikrát vet a vöröslő napfény, előcsalva a fémből a kéket, a zöldet, a bíbort és lilát, szivárványos fényköröket vetve a tető fekete köveire.*

Ez ugyan nem teljesen szabályos így, de mivel én is kardot választottam volna, elfogadom. Lovagi mód fogunk küzdeni, vagy szabad vívásban?

*Nem nagyon zavarja, hogy nincs rajta páncél, sem hogy fegyvere kisebb, mint a nőé. Laza vívóállásba, eltolt terpeszbe áll, kardja féloldalasan megdőlve maga előtt, felső tartásban.*

~~~

Alew

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.17, 23:12

[Tiria del Belvoir]

*A Vadászházon át egészen a kijárat elé csörtet, léptei bántóan hasítanak zajt az elnéptelenedett épület halott, nehéz némaságába. De valóban az épület lenne most nyomasztó…? Odakint, odalent vár, s míg így tesz, szemeivel a lovakat keresi meg. Ametisztjét, az ő fehér, szinte világító pontját a tájban, s Alew Sötét Nyargalóját…

S nem a vasajtó újabb döndülése zökkenti vissza, hanem egy földöntúli hang rántja felfelé figyelmét. Bosszankodva, sziszegve kapja félre fejét ezért a kis játékért, majd hunyorogva követi a kesztyű mozgását, ajkait pedig csökönyös magabiztossággal húzza görbületmentes félmosolyra. Fölfelé kényszerül indulni.

A lépcsőház legtetején megtorpan, s a csapóajtó örvénylő mintáiba meríti tekintetét. Erőt gyűjtve teli szívja tüdejét, bólint magának, majd ahogy a Vadászmestertől látta, megérinti az ajtót, hogy annak füstté válása után nyílás keletkezzen. Kimászik a tetőre, határozottan veti meg lábát a férfival szemben, pár lépés távolságra.*

-Karddal küzdünk. Lefegyverzésig. Nincs isteni beavatkozás, s nincs semmiféle Jég.-

*Szól mereven, s kivonja idegtépő lassúsággal pallosát.*

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.17, 21:00

~~JAVÍTÁS~~

[Alew]

*Nem áll a nő útjába, hagyja, hadd menjen. A Vadászház csak néma, üres héj, fekete, ablaktalan torony-üreg, kihalt folyosók, kongó lépcsők, magányos bútorok, elhagyatott trófeák, és a pislán vibrálva derengő mágikus fénykristályok.

Alew megcsóválja fejét, lemondón, fájdalmasan sóhajt. Hideg arcán, orra mellett egy hideg, jeges könnycsepp gördül végig, és elszakadva bőrétől, a padlóra hull, aprócska fagyott cseppként megülve a deszkákon. A Vadászmester lehajol, felveszi a páncélkesztyűt, majd sötét fellegként távozik a szobából, behúzva maga után az ajtót, és felsétál a tetőre. Kiáll a oromzat nélküli sík várta szélére, s lenézve keresi tekintetével Tiriát. Mikor meglátja a nőt - talán inkább lányt - meglóbálja a kesztyűt. Hangja jeges, fagyos recsegésként szakít bele a táj párás csöndjébe.*

Ha ez kihívás volt lovagi párbajra, akkor elfogadom. Jöjjön föl, és nevezze meg a feltételeit, Tiria!

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.16, 16:48

[Alew]

*Nem áll a nő útjába, hagyja, hadd menjen. A Vadászház csak néma, üres héj, fekete, ablaktalan torony-üreg, kihalt folyosók, kongó lépcsők, magányos bútorok, elhagyatott trófeák, és a pislán vibrálva derengő mágikus fénykristályok.

Alew megcsóválja fejét, lemondón, fájdalmasan sóhajt. Hideg arcán, orra mellett egy hideg, jeges könnycsepp gördül végig, és elszakadva bőrétől, a padlóra hull, aprócska fagyott cseppként megülve a deszkákon. A Vadászmester sötét fellegként távozik a szobából, behúzva maga után az ajtót, és felsétál a tetőre.*

~~~

Alew

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.15, 19:36

[Tiria del Belvoir]

*Jeges kék. Hideg villám a gerincre. Fagy az elmére. Ólom a lábra. Zár az ajkakra. Bilincs a tekintetre. Fék a légzésre. Deres barlang jégköves bugyra. Megfoghatatlansággal alágyújtott dermedt félelem.

Váll, térd, s főleg, a szellemet rogyasztó szavak és zúzmarával vert érzelmek feszítik lépésről lépésre a falnak. S az azonos oldali kéz lekúszik arra a fehérre edzett pengéjű fegyverre. Fognia kell, egyszerűen meg kell markolnia. Mintha csak ez, mintha csak ennyi tartaná, hogy ne nyomódjon át a falon is.

Jégkék. Egy megfoghatatlan világot kettémetsző jelenség. Egy tükörsima, csúszós, magas akadály. Egy fagyott gát. De kié? S valóban kék hidegség alkotja? Valahol tényleg ott egy kapu, egyfajta szakadékba? Újfent egy peremen állna? Lenézzen az aljára? Ugorjon, vagy maradjon? Vissza tud onnan jönni? Vissza kell onnan jönni? Vagy ez híd lenne? Honnan és hova? Az élet csupa nem. Vajon neki mikor kell nemet mondania? Tegnap? Ma? Holnap? S mire?

A nő vészes finomsággal löki el magát a faltól, előre utat törő lába határozottan dobban a padlón, s ha kell, kezével is készteti olvadásra a harcvonalat, s erőszakolná ki a férfi hátrálását. ~Nem.~ Majd mennydörög a másik láb is a padlón. ~Nem.~ Újabb belső cáfolás, súlyosan kongó visszhang a deszkán. ~Nem.~ Talán a tenger sem zúg fel így, a viharos bórától, mint ahogy most, ami vibrál, a halványkék szemeken át.

Ebben a morajló némaságban, ezt a beállt, megcsontosodott pillanatot töri kegyetlenül derékba, s aberrált nyugalommal zuhan egy páncélkesztyű a két alak közé. Pont. A maga fémes, konok csattanásával ez a nő pontja.

S ha nem torlaszolják el útját, Tiria elhagyja a helyiséget. A fordulóban még vet egy makacsul tagadó pillantást visszafelé, melyben ott lapul puhán egy kérdőjel is, majd kilép a férfi szemei elől.*

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.14, 23:02

[Alew]

*Megáll, megfordul az ajtóban állva - mire Tiriára néz, szemei már jeges kékek. Hangja nyugodt, de már cseppet sem meleg és barátságos. Hideg, higgadt kegyetlenséggel cseng.*

Nincs mindig parancs! Ez egy katona, egy ostoba ágyútöltelék, egy semmire nem jó gyalog, egy feláldozható lándzsa gondolkozása Tiria, nem egy Vadászé! Felőlem fohászkodjon amennyit akar tanácsért, útmutatásért, parancsért Domvikhoz, de ha én elköldöm magát egy küldetésre, akkor nem érdekelnek a kifogások - ha új, váratlan helyzet adódik, akkor meg kell oldania, úgy ahogy tudja. Nem várhat a parancsomra. Főinkvizítorként pedig főleg nem! Ha egyetlenszer is előfordul, hogy azért nem teszi meg a kötelességét, mert felsőbb parancsra vár, mikor saját hatáskörében kéne döntenie, búcsút mondhat a pecsétjének és a beosztásának.

*Közelebb lép a nőhöz - ha az hátrál, akkor szisztematikusan követi, s ha kell, a falhoz szorítja, de nem ér hozzá.*

Azt hittem, maga egy erős, kemény, eltökélt nő, aki tudja, mit akar, és tudja, hogyan vegye saját kezébe az életét. Úgy látom, tévedtem. Úgy viselkedik, mint egy agyatlan szolga, mint egy veréssel lábhoz szoktatott kutya, mint egy ketrecben mutogatott vásári törpe. Miért nem akar dönteni? Fél, hogy hibázik? Én is félek!

*A hideg hang, bár nem kiabál, bezengi a szobát.*

Én is félek, sőt, retteget, hogy rosszul döntök. Ha én rosszul döntök, ezrek halnak meg, ártatlanul, mit sem tudva arról, miért ér véget egyszerű kis életük. Ha én rosszul döntök, háborúk indulnak el, kincstárak ürülnek ki, vér folyik, füst száll az ég felél, csontokat zörget a szél. Ha rosszul döntök, Teráliából emlék sem marad. Mégis döntök, mert nem attól vagyunk emberek, hogy rettegünk, hanem hogy merünk, és tesszük, amit tennünk kell. Korbácsra kelő és fekvő szolga maga, Tiria?

A szabályokat, a rendet, a kötelességeket addig kell betartani, amíg azok tartanak, és amíg iránytmutatást adnak. De ha ezen kilépünk, nekünk, keveseknek jogunk és kötelességünk dönteni. Amúgy pedig, a Jogállási Törvény, a Vallási Törvény és az Inkvizíciós Törvény egyértelműen előírja, hogy a Főinkvizítor bizonyos kérdésekben dönt. Pont.

*Úgy nyomja meg az utolsó szót, mintha egy nehéz pöröly zuhanna le, csenddel verve agyon a
feszültséget.*

Mi lenne elég jó magának, Tiria? Nem akar túrázni jönni, látom. Itt maradna a Vadászházban inkább, a könyveivel? Majd én főzök, mosok, takarítok, maga pedig ül a szobájában, lebiggyeszti gyönyörű ajkait, és duzzogva hisztizik egy kicsit, ha épp nem elég meleg a fürdővize? Maga a hitnek és a harcnak, a küldetésnek akar élni - de az ilyen élet csak a jéghegy csúcsa. A jutalom, a mögötte zajló küzdelmekért. Mert a harc, a hit és a küldetés mögött ott van a kétkezi munka, az áldozat, a lemondás, az engedelmesség és a döntés is. Maga csak a jutalmat akarja elvenni, hogy azzal fényesre polírozva a páncélját bebizonyítsa a családjának és az istenének, hogy elég jó. A családja soha nem fogja elismerni, már csak büszkeségből és gőgből sem, ahogy Crysát sem ismerik el, pedig Terália Királynője lett! Az istene pedig épp eléggé elismeri és szereti magát, hiszen bírja a kegyét és a figyelmét. Mi kell még? Mi kell még magának, Tiria?

~~~

Alew

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.14, 18:21

[Tiria del Belvoir]

*Furcsálkodva néz vissza a férfira.*

-Önállóan? Minden értelemben? Képtelenség. Abban az esetben minden elhatározás előtt vissza kell majd nyúlni egy magasabb szintű parancshoz s az alapján dönteni. A világot a rend, a szabályok, elvek és a kötelesség tartja egyben és mozgásban, s ennek mentén tud előrébb haladni. Ezek nélkül csak káosz, zűrzavar és értelmetlenség teremtődne.-

*Főzés… építés… ásás… Duzzogva biggyeszti ajkát. Ugyan mélyen átitatódva kedvtelenséggel, de lehalássza a lepelbe burkolt szarvat a magasból, s a kijárat felé orientálódik ő is.*

-Nincs vadásztőröm.-

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.09.13, 22:37

[Alew]

A parancs az parancs? Bármit parancsolok, maga teljesíti?

*Kétkedve néz a nőre az ajtóban álldigálva.*

Amúgy, Vadászként sokszor adódik majd, hogy nem leszek ott, hogy parancsot adjak. Önmagának kell majd igen sokszor döntenie, mérlegelnie, értékelnie, és az egyetlen parancs az lesz, amit a saját szíve és belátása diktál. Ha parancsot teljesítő agyatlan majmokat akarnék, akkor katonákat, gólemeket vagy élőholtakat használnék. És ugyanez fokozottan igaz az Inkvizícióra. A Főinkvizítornak nem ad senki parancsot az eretnekek elleni harc és a vallások tisztán tartása tekintetében. A Főpohárnok biztos nem, nincs is hozzá joga. A Helytartó és az Uralkodó is inkább csak kér. Önállóság, Tiria. Önállóság, minden értelemben. Ezért is megyünk most túrázni, ahol magának kell majd ételt gyűjteni, főzni, hálóhelyet építeni, latrinát ásni. És igen, azt is hozza... kérem, Tiria.

*Rámosolyog a nőre.*

~~~

Alew


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]