Ugrás tartalomhoz


Fotó

Lovagok Belső Köre


  • Válasz írásához lépj be
769 hozzászólás érkezett eddig

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.29, 09:22

[Alew]

*Miután hideg vízzel és sörrel leöblítette a torkát, apródjai lehámozzák róla a páncélt, a halántékából lüktetve szivárgó vért pedig felcser és gyógyító kezeli - azonban a Helytartó, mikor előkerül, hogy immár a páholyból nézze az eseményeket vörös köpenyben, fekete zekében, feltűnően sápadt és beesett arcú.*

[Klew]

*Klewyan elég hamar magához tér, káromkodik egy kicsit, aztán minden átmenet nélkül elkezd vihogva röhögni. Felül, feláll, kicsit szédelegve megtámasztja magát. Miután segítői levették róla a vértet, és tiszta vörös köpenyt, vörös vadkanfejes zekét és lovaglónadrágot vett, visszasétál a küzdőtérhez. Fejét vízzel teli vödörbe dugja, majd lerázza, mint egy kutya. Még mindig kissé támolyogva ugyan, és még mindig nevetve, de elindul lova felé. Hrada készségesen várja gazdáját, és megadón tűri, ahogy Klew vizes fejjel, még mindig nevetve felül a nyeregbe, és a lóverseny indulópontjára léptet. Hradára vörös-fekete-ezüst vadkanos takarót terítettek, farkába vörös szalagokat fontak, a tornanyerget lovaglónyeregre cserélték. Klew mosolyogva int előbb Lanának, majd Hypának is, láthatólag örül, hogy velük versenyzik, és talán a széles mosoly annak is szól, hogy látja őket. Más-más módon, de mindkettejük társasága hiányzik neki, és bármennyire is elkötelezte - a maga kamaszos módján - Aivila mellett, mindkét lányt vonzónak és izgalmasnak tartja. Várja a jelet, hogy meginduljanak.*

~~~

Alew

ivis

ivis

    Újdonsült fórumozó

  • Inactive / Invalid
  • 7 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.28, 16:45

[Lovagi Torna]




Bár kopjája eltalálja a férfit, csak a vállának a szélét éri el amivel épp, hogy csak megkocogtatja a páncél szélét. Dühösen szitkozódik a sisakja alatt.
Hát igen a kopja vetésből soha nem volt jó. Tudott kardozni, tudott vívni és még valamennyire az íjat és megtanulta használni, de a lándzsát nem tudta használni.
A következő ütéstől elengedi egy pillanatra a kantárszárat és enyhén hátradől, de nem esik le. Mellkasa sajog a fájdalomtól, pajzsa enyhén meggörbült, lándzsájából pedig egy kisseb darab esett le.
Mikor eléri a segédeket szédelegve nyújtja ki a kezét.
- Lándzsát.- nyögi fájdalmasan.
Az egyik apród félénken megszólal.
- Biztos uram? Rosszul néz ki.
- Lándzsát.- dörmögi.
- De...
- LÁNDZSÁT!!- csattan fel.
A kezébe nyomják a fegyvert. Ivis átveszi majd megrázza a fejét. Most már rosszabbul van.
~ Ezt még kibírom.- gondolja és újabb támadást indít.

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.28, 14:44

[Lovagi Torna]

[Tiria del Belvoir]

*Fekete ló, fekete lovas, fekete jó kívánság. Jöjjön hát rájuk egy fekete, ironizáló mosoly a sárga sörényes sisak lecsapódó rostélya alatt.

A kendő indulást engedélyező megemelkedésére olybá tűnhet, saját, a délutáni napfényben megnyúlt, s fellázadt árnyékának indul neki fehér-arany párosuk.

Tiria összeszedett, egész lassúnak ható vágtában kezdi, majd ahogy fogy a táv a férfi és a nő között, vágtalépésről vágtalépésre kuszává válik Ametiszt patáinak dobogása. Mintha a fény riadtan vibrálna elvadult testvére előtt. A ritmus változtatgatása ez, Mevyal esetleg tempót követő keze hadd cselekedjen csak zavart passzét.

Eme futás utolsó villanásaira azonban a szürke kanca iramos lépései megnyúlnak, lovasa egész ráhajol nyakára, s a spirálos, fehér-arany kopja a levegőt átlósan átfúrva keresi helyét a másik vértjén.*

nurwing

nurwing

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 136 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.28, 12:46

[Lovagi Torna]

[Mevyal]

Alew vereségét látva –illik, nem illik- elmosolyodik. Lám-lám, egész jól indul a mai nap. Már csak az zavarja kicsit, hogy első ellenfele egy nő. De biztos ezen is túl tudja majd tenni magát valahogy.

Közben az apród felöltöztette Táncost ünnepi ruhájába: a láncpáncélra rózsákkal gazdagon ékített szövet kerül, s a sisakot is feltette a hatalmas ménre. A sisak homlokáról egy tövis-féle szarv mered Tiriára.

Mevyal még egyszer, utoljára megsimogatja kutyája fejét, s Táncoshoz is szeretetteljesen simul oda pár pillanat erejéig. Majd rövid imát mormolva a csődör nyergébe veti magát. Megragadja a fegyverhordozó által felkínált kopját, s a küzdőtérhez léptet.

A fegyverrel tiszteleg Lana, majd Tiria felé is.

- Sok szerencsét, hölgyem! –kiállt át, némi nevetéssel kevert izgalommal a hangjában.- Szüksége is lesz rá!

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.27, 14:23

[Lovagi Torna]

[Segismundo de Rhyeldhis]


*S mint egy önmagát felkínáló céltábla Ivisnek, úgy közeledik felé az a sárga harántkereszt, hogy kopjája élesen süvöltve teljesítse be feladatát rajta.

Ezzel párhuzamosan lovagunk kék-sárga fegyvere a pajzs mellől előbújva furakszik az ellenfélfi vállához, karjához, mintha előre tudná, szálkás átkozódások közepette bosszúért kell kiáltania.*

-Ááááaaazt az láncous, loubogóús teringettejít néki!-

*Szakad ki rekedtesen a lovagból, ahogy megbillen a nyeregben az ütéstől. Fülét sértő reccsenés volt az, tollforgója elégedetlenül libben jobbra-balra, jobbra-balra. Saját törött kopjavégjét megint körbetáncoltatja a magasban, majd lecserélteti, s a nekiindulás előtt harsánykodik még kicsinykét.*

-Egy koupja kísz,
Kettőüt vár míg az lovagi kíz!
Kettőü koupja kísz,
Egyszer óúgy is gyöün még az vísz!
Ugyé, Ivis O’Neghil, most mán fílsz?
Bruhahaha!

-No, míg egyet, phajtás!-

*Dugó egyetértő, fogainak fémen való koccanásai hallhatóak, majd az egybe olvadó, óriási, a víz kékjének különböző árnyalatait felvonultató, viharos cseppet idéző alakjuk alapján csak épp hogy nem guruló páros kigördül négy patáján az utolsó, győzelmet jelentő találat reményében. S a csengők felzúgnak, csak úgy, mint a lagúnai szurkolótábor, elmaradhatatlanul. Bezony.*

ivis

ivis

    Újdonsült fórumozó

  • Inactive / Invalid
  • 7 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.27, 11:21

[Lovagi Torna]




Fájósan fogja a mellkasát mikor eléri a segédeket.
- Lándzsát!- morogja.
Míg a segédek serénykednek, addig Ivis megtapogatja a mellkasát. Kissé szúr, de ezt egy-egy dühös szítok és néhány morgás után már kifogja bírni. Egy szeplős arcú segéd fut felé és egy fekete kopját nyom a kezébe. Ivis mogorva arckifejezéssel veszi át és megigazítja a fekete pajzsot majd újabb vágtára indul.
Ez a fegyvere sokkal könnyebb mint a másik, nem csúszkál a kezében.
~ Így még esélyem is lehet.- gondolja és keményen megtartja a lándzsát.
Alig öt méter...
Négy...
Három...
Az utolsó pár méterre erősen kinyújtja a karját és egyenesen Segismundo de Rhyeldhis mellkasa felé irányítja.

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.26, 15:53

[Lovagi Torna]

[Segismundo de Rhyeldhis]

*Termetes pocakjával megtoldott súlyát hátrébb helyezi a nyeregben, a szárba több kilónyi húzóerő kerül, s feszül utána a halas zabla, így késztetve az összecsapások alatt vak hátast megállásra hamarost. Míg ellenfele hegyének még csak esélye sem volt, hogy akár egy kicsit is megkarcolja a vízilovag vértjének bármelyik részét, addig a lovag saját kopjája szilánkokat hányva reccsen ketté, amelyet azonnal a lagúnai kiszolgáló csapatának hangorkánja követ. Öklök boxolnak a levegőbe, tapsvihar, helyeslő bólogatások, elismerésük száll uruk iránt. A lagúnai a kezébe maradt törött részt a magasba tartva léptet körbe tengelye körül, megmutatva azt a közönségnek, s főleg, Cinkéjének.*

-Höööőőőőőjjjhóóóú! Hohoú!

Egy koupja kísz,
kettőüt vár míg az louvagi kíz!
Ugyé, e'lenfélfi, még mindig nem fílsz?!

Bruhahaha! No, mire vártouk mán?! Lándzsát, lándzsát, LÁNDZSÁT!-

*Levágja apródjai elé a csonka kopját, s kezével sürgetően int egy másikért. Immár egy sértetlen darabbal a kezében, s a kendős jel rebbenése után a szügyvért-gálya kisiklik újabb útjára, ráfeküdve a vaskos lólábak keltette hullámokra, hogy Segismundo és Dugó csatakiáltásra komponált, dübörgő, zavaros művüket megint előadhassák.

A magával hozott mini szurkolótábor a meginduló után kiabál, kurjongat, hessegető, vagy épp toló mozdulatokat tesznek, néhányuk maguk előtt tapsolva tesznek pár futólépést, rásegítve, küldve, lelkesen bíztatva a lovat, s lovast egyaránt.

A kék alapon sárga harántkeresztes pajzs biztosabb védelemre emelkedik, míg a lándzsahegy céltudatosan szeli a levegőt Ivis O’Neghil felé. Egy tiszta találata már van – a kettős találat is jó innentől, csak az nyeregbő’ nöööeeem szabad kimosóúdnia, mint döüglöütt ráknák az csigáházábóú’.*

Scipio

Scipio

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 823 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.26, 02:57

Lovagi Torna - Dalnokverseny-Fénytáncoltató


...hátháthát... hátbizony egy talán nem annyira várt alak is érkezik a Lovagi torna színhelyére...
...pedighát az illetönek bizony törvényesen és szabályosan beadott, és elfogadott, és beadott nevezése van a Dalnokversenyre, amit soha nem is mondott vissza...
...így hát most itt van...egyszerű, fekete-ezüst utazó ruhában, maszk, és csuklya nélkül, bizony Ő Maga a Dalnok, a Teralia-szerte ismert, és elismert Dalnok, Fénytáncoltató. Kopott-fekete, egyszerűnek tetszhető utazóruhában, köpönyegben, hátratolt csuklyában, lovaglásra és gyaloglásra egyaránt alkalmatos csizmában, egyszerű-sötét vívó kesztyüben... kezeiben-oldalán a jellegzetes sárkánylant, és... és hangja-torka fura-kellemetesen ereszti ki "mondandóját". ahogy a pástra-küzdöztérre lépdel(ne), hisz anno beadta, és sosem vonták vissza nevezését a Dalnokversenyre...


Itt volnék hát,
Egy dalnok-lovag,
Nem hoztam magammal harczi lovat,
De kevésbé fáj a derék, s a hát,
ha pánczéltól merevedve egy kő csillog, agát...

...apró-kellemetes-elegánsformán hajol meg Dalnokunk, céljához, s a zsüri elé érkezve, fura-hirtelenformán emelve fel fejét, nemesformán, mintegy várakozónak tetszhetően...ahogy mindig is? talán, lehet, meglehet, vélem, bizony...

ivis

ivis

    Újdonsült fórumozó

  • Inactive / Invalid
  • 7 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.25, 22:35

[Lovagi Torna]





Még utolsókat igazít a páncélzatán majd bal karjával megfogja a kantárt majd a jelre figyel. Amint meglátja a jelet agyában egy szó fut át.

MOST!


Két bokáját megemeli majd megsarkantyúzza a lovat. A jobb kezét szikla szilárdan tartja a kopját és egyre csak az ellenfelére figyel. Szinte szemkontaktust vív vele, ahogy a ló egyre közeledik ellenfele felé. A sisak rostélya alatt izgatott szuszogást hallat, félfüllel még mindig Aligker aggodalmaskodó, drén szavait hallja.
- Vigyázzon! Nagyon ügyes!
Ivis fogai összekoccannak ahogy ló egy alig észrevehető hibát ejt. A jobb első patája valaminek nekimehetett. A közönség, talán még ellenfele se vette észre, de neki elég volt, hogy ő érzi. És ekkor megtörténik amit nem akart. Kezében a hiba miatt megcsúszik a kopja. Majdnem kicsúszik a kezéből ám izmait megfeszíti és tartja magát.
- Csak nem ejtem el!- dörmögi a sisak alatt.
Gyorsan megemeli a kopját. Talán sikerülhet! Talán!
De késő. Az ellenfél fegyvere nagyot csattan a páncélon, pontosan a címernél. A levegő kiszalad belőle, még a vörös szemei is meglepetten villannak a sisak alatt. Nem sok hiányzik, hogy a kopját is elejtse.

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.25, 19:33

[Lovagi Torna]

[Segismundo de Rhyeldhis]

*S mivel lovagunk szükségét érezte, így hát meg is tette, feltétlen felkereste az ifjabbik Consetint, hogy szívbéli jó tanácsával elősegítse a fiú jövőbéli dicsőüsíges szereplísít az ilyesfajta nemes kakaskodásokon.*

-Höjj, ez bátour vót, ífjoú! Ééeegyet se bánkóggyá, majd legköüzelebb! Egyé’ bikatöükit! Mögeröűsít, meg biza, há moundom! Ezt nízd a! Hohoú!-

*Izmoktól dagadó karját befeszíti, s határozottan kirajzolódó bicepszére bök büszkén. Rákacsint Klewre, majd érces harsánysággal dalolászva, ütemesen lépegetve távozik. *

~~~~~

*Ott, a királyi páholy előtt Segismundo bozontos szemöldöke reménytől teljesen remeg meg, ahogy a kérlelt kisasszony szívderítő kacaja reppen fel. Meghatódottságában szabad kezével széles mellkasához kap.*

-Kendőü, kis kedves kincsecskícske koupjám köürí kétsígtölenöül kacagtatja kedvem, kapja keresztbe kounokoul kergetve köütelessígemet, köülönöüsen ké’ni kell kouszoroúírt. Cinkének, az picinkének! -

*Bizalomgerjesztő, sárgás-szürkés, vonzó mosolyt küld fel a páholyba tornabéli hölgyének, majd lova fordultával, sorompóba állás előtt nem átallott parádézni szerzeményével. Büszkén hordozá végig a kendőt a közönség előtt és részére. Elégedetten bólogat, mellvértjét paskolja, olykor rámutat, s lengeti a lándzsa végén azt a finom darabot csengőcskéi dallamaira.*

~~~~~

-No phájtás, nööeeeeem veszíthetöünk!-

*Vési a vitéjz hátasa eszébe két vállreccsentő paskolás között, s az állat habzó szájjal, a végletekig megértően rágódik a kitűzött feladaton.*

-Segismundou de Rhyeldhis,
Lágoúnábó’ koupjatöürísre kísz!
Ugyé, e’lenfélfi, nem fílsz?!
Bruháhahá, bruhaha!-

*Határozott mozdulattal lecsapja sisakrostélyát. Miután megkapja párosuk a várva várt jelet a futásra, Segismundo élesen rikkant, s sarkantyúja ostromot indít csámcsogó lova hordót idéző, vastag oldala, eme hájas védmű ellen. S mintha csak két oldalról összepréselnék, a vakká tett Dugó, mint egy rossz gőzmozdony, homlokvédője alatt morajlóan, hosszan engedi, prüszköli ki tüdejéből a levegőt, hogy hasonló gyorsasággal gyürkőzzön neki az előtte álló láthatatlan távnak. Kétütemű döcögése hamarost átvált, s így válik az „Ááááíáíáíáíáíáááháháhá…!”-t torkaszakadtából ordító lovag, és a patáival három ütemet zakatoló, csengő-bongó, jajveszékelően csilingelő, nyugodt ritmussal prüszkölgető lova eggyé olvadt, kék-sárga, megállíthatatlannak tűnő gépezetté.

S mert nem csak száj, de tornákon edzett hőüs őü, stabil üléssel a nyeregben, a lova hintázását alig követő, négyzet alaplapú egyenes gúla öklelőfejű kopjáját magabiztosan irányítja Ivis O’Neghil mellvértjére, s így válik a biztos pontszerzést jelentő recsegés garantálttá valahol ellenfelén, vízilouvag móúdra.*

Módosította arikon: 2012.08.25, 19:36


ivis

ivis

    Újdonsült fórumozó

  • Inactive / Invalid
  • 7 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.25, 14:27

[Lovagi Torna]




Mogorva arckifijezéssel ül egy padon és türelmesen várja, hogy kezdődjék a torna amin részt vesz. Aligker, az ifjú drén apród idegesen masszírozza Ivis vállát. Bár a lovag maga akarta a fiút segédként felfogadni az utóbbi két napban már idegesítette. Állandóan aggodalmaskodott a lovag iránt és tanácsokat osztogatott neki akár egy képzett katona. Ebben a pillantban is féltetten szólt hozzá.
- Azt ajánlom, hogy óvatos legyen! Kérem, ne törje össze magát!
Ivis bosszúsan mordult rá a fiúra.
- Elég legyen! Ne aggodalmaskodj! Nem fogok megsérülni!
Lesöpri az apród kezét majd magára ölti a fekete páncélzatot, aminek közepén a Dierron lovagrend címere rajzolódik ki. Aligker, az apród hűséges kutya módjára követi Ivist, aki a vastag páncélhoz képest, elég fürgén ül fel a barna lóra, amit pár héttel ezelőtt hozott Deviaronból.

Szúros szemmel tekint le a drén apródra.
- Aligker! Add a lándzsát és a sisakot!
A fiú reszkető kézzel nyújtja át először a fekete sisakot, aminek a tetején fekete tollak lebegnek, ahogy bele-belekap a szél. Ivis izgatottan nyomja a fejére majd a sisak rostélyt elhúzza és egy utolsó pillantást vet a közönségre, hogy így is lássák az arcát. Aligker végül szorgalmasan átadja a fekete kopját amin ezüst csíkók húzódnak. Fegyverét a kezébe veszi majd magasra emeli üdvözlés kép.

Módosította ivis: 2012.08.25, 14:27


Adelina

Adelina

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 484 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.24, 23:06

[Lovagi Torna]

[Bajvívás]

[Kaios Dragonclaw]

Őszintén szólva, Grusnik egy elég rémisztő figura, ha párbajra kerül sor vele. Ám Kaios ehhez képest elég könnyedén veszi a dolgot. Elvégre.. egy ekkora orktól kikapni nem szégyen, sőt, ha összeverik, akkor majd a sok csinos, ifjú hölgy ugrani-pattanni fog, hogy ápolgassa. Áh, de szép az élet, lassan már nem győzni akar, hanem ezt várja. Persze, tény, hogy még jobb lenne, ha sikerülne legyőznie egy ekkora orkot, és aztán a csatározás közben beszerzett sérüléseit gyógyítgatnák a szemrevaló kisasszonyok. Na, az még szebb lenne, úgyhogy máris van oka, hogy győzni akarjon, anélkül, hogy bánná, ha veszítene. A lényeget, az ápolgatást ígyis-úgyis megkapná.
Az megint más tészta persze, hogy Grusnik nem biztos, hogy finomkodni fog, sőt. Na de a jó cél érdekében el kell viselni a fájdalmat, őt pedig mégiscsak támogatja Nagypapi vére, hisz a sárkánytól nem örökölt túl sok képességet, de az a szívósság és állóképesség, amit Aza annyira irigyel tőle, most talán sokat segítenek.
Apja jelleme úgy válik uralkodóvá rajta, mintha csak Alew fújna egyet felé jeges leheletével, megfagyasztva érzéseit. Teljes nyugalommal, komoly arccal áll az ork elé a küzdőtéren, s nem siet. Rá kell jönnie, hogy mi Grusnik gyengéje, és azt kihasználni. Ésszel kell küzdenie, és hideg fejjel, nem pedig indulatból. Az egy ekkora ellenfélnél egyébként sem segít. Első támadásai épp ezért rendkívül óvatosak, csak kóstolgatja az orkot, de nem harap bele, nem áll szándékában. Meg kell találnia azt, amiben ő a jobb. Erőben biztos nem lesz, marad lehetőségnek az ügyesség, gyorsaság, kitartás, vagy... az ész. Az ész mindenképp nyerőnek bizonyul, ám egy ork eszébe nem márthat pengét, s legfeljebb csak képletesen értve vághatja át. Ehhez tehát kell valami, ami majd kiegészíti az ész előnyét, de azt előbb meg kell keresnie.

hypatia

hypatia

    Újdonsült fórumozó

  • Inactive / Invalid
  • 34 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.24, 21:22

[Lovagi Torna]

[Hypatia - Lovas verseny]

*Percekbe telik, mire úgy ahogy sikerül a lovat lecsillapítania és betekernie az állat négy lábszárát szoros, fehér fásliba, hogy a sérüléseket csökkentse. Reméli ez nem szabályba ütköző. Ha mégis, hát leszedi róla.
Viszont amint befejezi a műveletsort, Zhal újból hangot ad különböző nonverbális módokon a nemtetszésének. Prüszköl, kapál, csapkod a farkával, vagy épp felcsapja fejét és kitágult orrlyukakkal szimatol.
Hypatia nem tud vele mit kezdeni, csak szorosan kiköti két, erős farúd közé állítva, és gondosan elkeríti, hogy véletlenül se mehessen közel hozzá senki. Talán megijedne és rúgni kezdene. Még így sem távolodik el tőle túl messze.

Lanát megpillantva hozzá megy. Őt is aggasztja Klew csúny esése Gavinnal való összecsapása után. Érezte, hogy szegény fiúnak semmi esélye nem lesz a tapasztalt, idősebb lovaggal szemben, és beigazolódott a gyanúja, mégpedig kamatostul. De ettől függetlenül nem haragszik Gavinra sem. Azt tette, amit a versenyen tenni kell. Itt nincs finomkodás. Ő sem fog, ha nyeregbe száll. Igazi, megszállott lovas.*

- Klewian jól van? *tudakolja Lanától*

Crysalantanasia

Crysalantanasia

    A lovaghölgy

  • Fórumita
  • 913 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.24, 11:46

[Lovagi Torna és Lóverseny]
[Lanaya]

*Nem nagyon tudja volna eldönteni, hogy kinek is szurkol az első összecsapás folyamán. A jó szíve így mindig afelé hajlik, aki éppen találatot kapott, míg végül aztán legalább annyira sajnálja Alewet a vesztett küzdelemért, amennyire örül Crysa győzelmének.
A második páros kívülről nézve is brutális futása során felszisszen, bár ezt csak a páholyban lévők hallhatják. Azt már azonban mások is jól láthatják, ahogy aggodalmas arccal figyeli, amint Klewyant kiviszik a küzdőtérről, hogy valahogyan talpra állítsák. Még szerencse, hogy a tér gyors rendbetétele ad egy kis haladékot számára is, mialatt rendezi a vonásait, s a háttérben gyorsan utána is kérdez az ifjú állapotának.
A jónak nevezhető hírek és a lagúnai lovag érdekes bevonulója már egészen felüdíti a lányt. Érdeklődő mosollyal figyeli a páholy felé vonuló Segimundot, majd szavai hallatán szívből fakadó, gyöngyöző kacaj hullámzik elő belőle. Egy másik kendőt vesz elő ruhája valamely redőjéből. Aranysínnel szegett, hétágú koronával s rózsával díszített finom darabot, s felköti azt a lándzsára, melyet felnyújt a hős lovag a páholy korlátjához.*

*Éberen csillogó szemekkel kíséri figyelemmel a hátralévő két futás eseményeit. Fehér keze könnyedén adja meg a jelet a kendővel az újabb és újabb futásokra. Majd az első körös küzdelmek végén kis szünetet jelentenek be a kikiáltók. A pálya rendbetétele alatt a közönséget zenészek és mutatványosok szórakoztatják. Árusok kínálják portékáikat. Az előző küzdelmek nyertesei pihennek és felkészülnek a még előttük álló összecsapásokra.
Az ifjú grófné ezalatt elhagyja a páholyt, hogy először is unokatestvér épp üresen álló sátrába siessen, s ruházatát átváltsa egy kényelmesebb, s praktikusabb öltözetre, melyben a lovas versenyen szándékozik megjelenni.
Onnan aztán egyenesen a már felállított pálya mellett nem messze várakozó lovához sietne. Dión most kivételesen nem féloldalas női nyereg várja a lányt. Ennek megfelelően a kengyel és nyeregtakaró, sőt még a szár és zabla is más, mint a megszokott. Lanaya úgy számította, hogy utolsóként érkezik majd a kiindulási pontra, s örömmel látja, hogy Hypatía már meg is érkezett. Barátságos mosollyal üdvözli a lányt, s tekintete Klewyant keresi. Ha Hrada még árván toporog valahol, akkor bizony enyhe aggodalom felhőzi el tekintetét. Míg jelet nem kapnak, hogy felállhatnának az induláshoz, nem száll fel a lóra. Simogatja az orrát, nyakát, s kedveskedve duruzsol neki.*

/Crysa/

sinister

sinister

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 72 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.23, 16:40

[Lovagi Torna]
[Sinister]

*Lovagi torna?! Minden épkézláb férfinek ott a helye, aki igazán férfi, annak azért, nyeregben, páncélban, fegyverrel, íjjal, aki kevésbé az, annak a kezében alma, fogadási érmék, cukros-mázas csodafalatok, zsírban sercegtetett húsok, megannyi finom falat, és még finomabb kortyolnivalók. Még a fiúk is itt vannak, az udvar fáin csimpaszkodnak vastag füzérben, a felnőttek nyakában lógnak, sőt, nem átallanak még az épületek tetőszerkezetére is felkapakszkodni, hogy ott adjanak hangot sikongó tetszésüknek. Ráadásul nem is hiábavaló ez az igyekezetük, a félelf, ezúttal újra vörösen és sima arccal, de kék zekében és kalappal, szintén az egyik oldalépület tetején vert tanyát, a tetőépítmény egyik illesztésébe egy óriási, fodros-hímzett, tépett napernyőt tűzve, amit a gyermekek hamarosan beborítottak a legkülönbözőbb helyekről "véletlenül" leszakadt zászlókkal, és ha túlhevültek a nagy várakozásban, a karcsú, figyelő félelf köré telepedtek az árnyékba zihálni.
Akármilyen feltűnő is volt, kevesen törődtek vele, sőt, mondhatni senkinek sem szúrt szemet egy futó pillantásnál többre, az emberek arcai, alakjai alant összekapaszkodó masszát képezett, ami fókuszpontokban tisztult a különböző küzdőterek körül, és mindenki a jobb helyért vetélkedett, verekedett. Néhány bajkeverőt ugyan hiányoltak, de voltak, akik sajnos nem jöhettek el, hogy hangot adjanak a nemtetszésüknek, a város legnagyobb, legharsányabb alakjai, akik szerették az ostobaságukat fitogtatni, valahogy elaludták a torna idejét. Sinister is fáradt volt a maga részéről, álmoskásan pislogott, hiszen miután az utcai muzsikára megtáncoltatta az aranyhajú Lanayát, a királynői páholy jelenlegi ékét nem ért véget az éjszaka, a hajnali órák fél órás alvása pedig döbbenet, nem pótol mindent. Kesernyés leveleket rágcsálva élénkítette hát a szellemét és mire az első futások megindultak a távoli sorompóban már ismét a teljes éberségét a magáénak tudhatta. Félelf révén nem látta szükségét jobb helynek, innen a rálását messzi tekintő varázslatos tekintete biztosította, az információkat pedig hegyesedő fülei válogatták és fejtették elő az általános morajból.

Lovagok és lovaginák. Az összevágtató lovak nyersen erőszakos küzdelme, és a kopjás kiütés számára érthetetlen élvezete a körülötte visongó gyerekekből előhozta az igazi drukkert, nem maradt el hát tőlük sem. A királynő és helytartójának viadal egy merő szimbólum, mintha a rossznyelvek szerint kialakuló vélekedést cáfolnák meg, miszerint majd a Helytartó irányítja a királynőt. És lám, a bárónő küzd, mint egy ikonikus hős, lova és ő maga is hatalmas, zúgó, haragos jelenés. Hiába a kecses rózsa, ez azért valahol mégiscsak burális, a félelf összerázkódik, ahogy arra gondol, mit tennének a csontjaival azok a kopjafejek, a szájába kapva két ujját fütyüli ki élesen Alew első hibáját, aztán a találatának elismerő füttyentéssel adja örömét, tökéletes ellentétben a közönség véleményével, akik talán inkább a királynőjüknek szurkolnak, és a harmadik futás nyomán földre hulló Alew látványa orkánüvöltő tetszést vált ki belőlük, amit Sinister és a gyorsan tanuló gyerekek éles füttykoncertje se tud elnyomni. Végül azonban kénytelenek kiegyezni abban, hogy a vesztes félnek szurkoltak. Annyi baj legyen, ott van még az íjászverseny, ahol győzhet a jobb, az ork a küzdőtéren nagyszerű szórakozást ígér, nyilvánvalóan győztes típus, míg a lovasverseny száguldó őrülete... nos, már csak az a kérdés, hogy a másodiknak sorompózó Klewyan megmarad-e a nyeregben, vagy női sportág marad a kendőgyűjtő paripázás. A tollbokrétás lovagok osztatlan népszerűsége, és a verselő szájú Lagúna úr távoli szavai vigyort csalnak az arcára, minden olyan békés, túl békés.*

John_Gavin

John_Gavin

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 170 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.23, 12:55

[Lovagi Torna]

Hagyja lelassulni a lovat a bevitt erőteljes ütés után,már érzi hogy a találat jól sikerült,viszont már fordulna is az újabb körre csak ekkor szembesül vele hogy ellenfele már a földön fekszik és nem is nagyon mozdul.Leveszi a sisakot majd mélyen meghajolva a közönség felé tiszteleg,mikor kihirdetik győzelmét.Nem bízza el magát,fokozott örömmel veszi tudomásul győzelmét.Hypatia felé még külön is int mosolyogva ha meglátja a nagy tömegben.Aztán visszaindul sátrához hogy felkészüljön a következő összecsapásra,útközben érdeklődik a fiú állapotáról,remélhetőleg nem lett komolyabb baja,azt ő sem szeretné.

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.23, 12:38

[Klew]

*A kölyök nagy lendülettel ösztökéli a lovát, de még a hátas sem szokott hozzá a lovagi tornákhoz, a zajhoz, a szembe vágtató páncélos lóhoz, az izzadtsághoz és a veszélyhez. Tétován és bizonytalanul vágtat, hányja-veti magát, Klew pedig, a nehéz kopja és a pajzs súlya alatt kissé billeg is a nyeregben. Bár kopjáját valóban John fejére tudja irányítani, a lovag könnyű szerrel térhet ki - az ő fekete kopjája viszont telibe találja a fiú pajzsát, és azzal a lendülettel ki is emeli a nyeregből. Klew, mint egy béka, nagyot csattanva, szétterülve esik a hátára, és nem mozdul.

Két fegyvernöknek kell lecipelnie a sorompóból, mint egy zsák zöldséget, és csak hosszas, arcába löttyintett locsolgatás után tér magához. Addigra persze már rég kihirdették Gavin győzelmét. Keserű, tehetetlen csalódottsággal ül fel - szemei keresztbe állnak, és azonnal vissza is hanyatlik. Nem való ez még neki.*

~~~

Alew

John_Gavin

John_Gavin

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 170 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.23, 12:20

[Lovagi Torna]

Amint megkapja a jelet bizony nem tétovázik,vágtára sarkalja a lovat aki ugyan eddig nyugodt volt most mégis szinte kitör a sorompó mögül,méretéhez képest meglehetősen fürgének mondható.Minél nagyobb sebességet szeretne elérni.Szorosan fogja lábával az állatot,kissé begörnyed de nem túlságosan hogy jobban tudjon célozni.Ellenfele pajzsának közepét veszi célba.Egészen az utolsó pillanatig kivárna hogy a döfés még pontosabb legyen,amit elég erőteljesen próbál végrehajtani,bizonyságot adva arról hogy itt nem ismer tréfát.Pajzsával ha tudja közben eltérítené oldalra a felé tartó kopját.Ellenfelét akár rögvest ki is billentené egyensúlyából ha tudja.

conBarten

conBarten

    A jégből faragott

  • Fórumita
  • 2532 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.23, 11:58

[Alew]

*Túl régóta és túl mélyen támaszkodik harcai során a "jégmágiára", és most, ezen képessége nélkül jóval gyengébb, mint amúgy lehetne. Hozzászokott, hogy ellenfelei vörös jégkásává robbannak szét, elcsúsznak, odafagynak, elájulnak, s az őt eltaláló csapások nyomán csak hódara száll föl. Most, mindennek hiányában nem tudja kibontakoztatni teljes erejét - s ennek meg is lesz az eredménye, hiszen hiába több harci tapasztalata, jobb képzése és nagyobb gyakorlata, a Királynő legyőzi.

Leveszi a vadkanfejes sisakot, játékos mosollyal néz elrepült kardja után. Elfogadja a felé nyújtott kezet, féltérdre ereszkedik, és megcsókolja a páncélkesztyűt.*

Úrnőm, kiváló harc volt, dicsőség győzelmednek!

*Eközben tarkóján rövid, sűrű sötétbarna haja alól vékony vércsík kúszik le nyaka hátulján és mellvértje hátán.*

[Klew]

*Atyja szoros veresége után a tizennégy éves Klewyan lép a sorompóba. Világos színű lován, Hradán sötétszürke pikkelyvért csillan, a pikkelyek szegélyei vörösesek, a lótakaró a Consetin-ház vörös-ezüst-feketéje, maga Klew apjáéhoz hasonló, de kevésbé díszes páncélt visel, s méretei még kissé gyermekiek - ez egy kamaszfiú páncélja. Vállig érő haját vörös szalag fogja össze, csípőjén kard, peckesen, de láthatólag feszülten és idegesen ül a nyeregben, mellette vele egykorú, vagy tán nála idősebb apródok-fegyvernökök viszik sisakját, pajzsát és első kopjáját. A kopja teljesen vörös, vékony fekete-ezüst hajszálcsíkok díszítik, a pajzson három vadkanfej különbözteti meg az ifjú címerét apjáétól, sisakja egyszerű tornasisak, tollforgója vörös-fekete-ezüst. Felveszi a sisakot, a pajzsot karjára szíjazza, és előreszegezi a kopját Gavin sisakja felé. Megigazgatja súlypontját a nyeregben, megfeszíti lábait a kengyelben, és a Királynői páholyból érkező jelre - legyen az Lana vagy Crysa jele - nekivág. Kopjája hegye, mint apjáé, vadkanfejes, de az övén nem lobog kendő vagy szalag.*

~~~

Alew

arikon

arikon

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 161 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2012.08.23, 10:22

[Lovagi Torna]

[Tiria del Belvoir]

*Hűsítője után az unikornissá "varázsolt" Ametiszthez lép. Fejét eltűnődve billenti félre, ahogy végigsiklik tekintete az állaton. Ez a látvány nem új a számára, így emlékeket idéz fel benne, mely szomorkás félmosolyt csal ki belőle. A hófehér lótakaró alatt ugyanis most egy másik szürke lehetne. Kellene lennie. Egy mén, mely ugyan bőven túl volt már csikó évein, mégis ő volt a társa első tornáin, átvészelte vele első nehézségeit, elkísérte utazásain. Aztán szétszakították őket. Örökre.

Tiria a ló pofája alatt fogja össze a kantárszárat, a textilen keresztül paskolja, simogatja meg a hátast. Változott volna valami? Mert valahol a takaró alatt most is egy szürke van, mégis az első közös tornájukra készülnek. Szavakat, mondatokat suttog a kanca fülébe, talán megnyugszik tőle valamelyikük. Talán számít. Talán nem. De ő csak azért is mesél arról a ménről. Cyrano volt a neve.

Ahogy eljön az ő párosuk ideje, felül a páncélozott nyeregbe, s a számára kijelöl hely felé léptet. Vértje párjának tűnik a szokásos viseletéhez, ám ez nehezebb, merevebb, tornára tervezett. A vértdarabok acélszürkén fénylenek, széleiket arany vonalak határolják ugyanúgy, a mellvérten baloldalon ágaskodó, homloktájékon szarvval ellátott lóalak. Nem jelenik meg a kék, sem a bíbor, s egyetlen buzogány sem látható sehol, nem hogy hét. Sisakja ezúttal forgóval ellátva. Sárgára festett tollak hatalmas, dús csokra, mely úgy omlanak saját súlyuktól hátrafelé hosszan, hogy az embereket méltán emlékeztetheti sörényre.

Lovát oldalra fordítja, s Ametisztet mellső lábai felemelésére készteti, hogy Ser Mevyal-am Aethar számára ugyan csak pár pillanat erejéig, de maga a Belvoir család címerállata elevenedjék meg, mondhatni, életnagyságban. Így demonstrálná ellenfelének, kivel is csap mindjárt össze. Sörényes sisakját fejébe nyomja felcsapott rostéllyal, címeres pajzsát baljába vételezi. Magához követeli egyik arany-fehér, párhuzamos spirálként futó, csíkos, végén nyerítő lófejű kopjáját, majd először Lanaya, utána Mevyal felé fordulva emeli meg üdvözlésként.

[Segismundo de Rhyeldhis]

*A sajátja után a negyedik összecsapást ismét sátra közelének kényelméből szemléli. Bor után csettintget, míg a sok lóti-futi közül valaki végre hosszas negyedpercnyi várakozás után bele nem nyomja a kezébe. S miközben a sorompóba áll az arany unikornis és a fekete rózsa, hunyorgó lovagunk megint magához int valakit emberei közül, hogy legyen a szeme. Talán a véletlennek hála pont ugyanaz a fiú, akinek Crysa nemi hovatartozását is meg kellett erősítenie, így elnézve Segismundo még fel sem tett kérdésének tárgya, Tiria felé, már rutinosan, s előre bólogat hevesen.

A lagúnai vízilovag feje búbját vakargatja értetlenkedve, majd az ég felé emeli tekintetét, szabad kezével többször először magára, majd az égre bök mutatóujjával, karjait kitárja, s hangosan kifakad.*

-Namámostanaztán megbocsássá’ mán, hogy így megin’ pörlekedek víled, dehátezmánaztán mígis csak toúlzás!-

*Rámutat Tiriára, majd némi várakozás után vállat ránt, s „Ehh, Teráliá…!”-t dünnyögve némi ennivalóért indul.*


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]