Valóban az első pár szinten a harcos nem vesz HM-et, de miután megvannak a "költséghatékony" képzettségek, főleg azt fog venni, főleg ha kötelező ÉP-vesztéssel játszik a csapat.
Úgy tűnt Walron pont az első néhány szintről beszélt, és ezért írtam, hogy a 30 HM különbség nem feltétlenül jelenti azt mondjuk 4. szinten, hogy nagyon felborult az egyensúly - a kevesebb HM-el rendelkező harcos simán lehet, hogy negálja már az ellenfele fegyverének HM-jét, vagy túlerő ellen nem kap levonást a harctéri gyakorlat miatt, esetleg eggyel több túlütést bír ki a magas fokú vértviseletének hála, stb. De nyilván lehet kihozni kalandozásra kvázi alkalmatlan karaktert, aki 4. szintű harcossal még nem vett mást szociális jártasságon kívül.
Negyedik szinten nem is, valóban, de mondjuk úgy nyolcadik szint körül igen szétnyílik az olló, a "csak harcra" épített karakter és az egyéb képzettségekkel rendelkező között. És nem úgy, hogy érezhetően erősebb lesz, hanem úgy, hogy a "triviális-halálos" skálán változik ugyanannak a harcnak a nehézsége.
Ami szar helyzet, mert néha mindkettő karakter szerepjáték ügyileg is teljesen legitim. Ilyen okok miatt váltottunk mi egy hibrid/képzettségalapú rendszerre.
Mana esetén ugyanez, csak az a szint amikor ez be fog következni később van.
Nekem ez nem jött le ennyire egyértelműen - a legtöbb varázshasználó karakter igyekezett már első szinttől venni manát is, mert 2-3 manából tényleg semmit nem tudsz csinálni. Tehát pont inkább ők azok, akik folyamatosan veszik a manát, míg egy fegyverforgató elketyeghet 1-2 szintet úgy, hogy a meglévő kb. 150 HM-hez nem vesz hozzá sürgősen még 10-20-at.
Ilyen szempontból jogos hogy folyamatosan veszik, én arra gondoltam hogy náluk is eljön az a pont amikor már megvan minden képzettség ami "kell" és csak manát vesznek. Csak kicsit később mint a harcosoknak, akiknél ez eléggé jól megállapíthatóan meg lesz 4-5 szint környékén legkésőbb, de talán hamarabb is (utána kéne számolni).
.
.
