2397 hozzászólás érkezett eddig

[bakosh]

Üdv!

Érdekességképpen megvettem egy könyvet, kőkemény 390 Ft-ért. A címe: Páncélosok. No, mondom magamban, nem bukok nagyot, ha mégsem az, aminek mondja magát-egy II. világháborús szovjet katona visszaemlékezései...Hát mégsem az...A Pjotr Sztyepanovics Alihanov név szerintem kb Nemere Istvánt takarja...(Vagy Lőrinc L. Lászlót, vagy valaki hasonlót...)

Nem olvastam ezt a gyöngyszemet, nem is tervezem. A témában az ennél igényesebb műveket szeretem. Annyit viszont nagy biztonsággal tudok, hogy Alihanov elvtárs Nemere István írói álneve.

Alihanov elvtársnak üzenek így beleolvasva:
- JSZ-III nem harcolt a Magyarországi ütközetben, sőt valszeg a háború egyetlen ütközetében sem.

A JSZ-2 is inkább 45-ben jelent meg. Magyarországon KV-85 és JSZ-1 került bevetésre. És persze T-32 helyett T-34.

- A németek nem csak a könnyű harckocsikat nevezik Panzerkampfwagennek, hanem mindenféle harckocsit így neveznek...

Így van. Az V-től VIII-ig terjedő típusoknak még neve is van (V: Panther, VI: Tiger, stb.)Mielőtt háborús regényt írunk, érdemes utánanézni. Ugye, mélyen tisztelt Alihanov elvtárs... Például wikipédián, vagy bármilyen témába vágó könyvben.

- Vajh miért BT-ről tartanak okítást nehézharckocsizóknak. Miért nem a T-28 vagy T-35-ről, meg a KV-ről? (jó ez csak okoskodás...)

Okoskodás, de jó okoskodás. Én tudok kiképző-nehézharckocsiról. Ugyanis kellett. Egész mások egy BT és egy nehézharckocsi menettulajdonságai. Persze az más kérdés, hogy a harckocsizók fogyóeszközök voltak, akárcsak a járműveik. Nem képezték halálra őket, csak az alapokat kapták meg, a lényeget harctéri körülmények között kellett elsajátítani.

- És gondolom ezeket egy világháborús veterán azért tudná, főleg mert a történet szerint 45-ben 22 éves, azaz gyakorlatilag 41-ben 18 évesen bőven besorozták, szóval "öreg" katonának számított már akkor-logikus is, hogy elit páncélosegységekhez ilyeneket kell beosztani...

Mondjuk az jó kérdés, hogy az olyan ismeretlen típusokról, mint a T-32 mit tudott egy veterán (semmit?) De a lényeggel egyetértek. A fronton előforduló típusokat igenis behatóan kellett ismerniük.

[Mopat]

Üdv!

Érdekességképpen megvettem egy könyvet, kőkemény 390 Ft-ért. A címe: Páncélosok. No, mondom magamban, nem bukok nagyot, ha mégsem az, aminek mondja magát-egy II. világháborús szovjet katona visszaemlékezései...Hát mégsem az...A Pjotr Sztyepanovics Alihanov név szerintem kb Nemere Istvánt takarja...(Vagy Lőrinc L. Lászlót, vagy valaki hasonlót...)
Alihanov elvtársnak üzenek így beleolvasva:
- JSZ-III nem harcolt a Magyarországi ütközetben, sőt valszeg a háború egyetlen ütközetében sem.
- Ha harcolt volna, akkor sincs a típuson homlokgéppuska, de hátsó toronygéppuska sem. Az a Jsz-II-n van, de homlokgéppuskával már azt a típust sem szerelték.(állítólag a Jsz-I-nél még görcsöltek vele...)
- A németek nem csak a könnyű harckocsikat nevezik Panzerkampwagennek, hanem mindenféle harckocsit így neveznek...
- A szovjeteknél nem harminc-harminckét tank volt a nehézharckocsi században, az a zászlóalj...(egy szovjet rendszerő páncélos zászlóalj 32 tank volt a Magyar Néphadseregben is...közepes tankból!)
- T-32 nem sok veszett oda a háború során...mivelhogy nem készült sorozatban...
- Vajh miért BT-ről tartanak okítást nehézharckocsizóknak. Miért nem a T-28 vagy T-35-ről, meg a KV-ről? (jó ez csak okoskodás...)
- És gondolom ezeket egy világháborús veterán azért tudná, főleg mert a történet szerint 45-ben 22 éves, azaz gyakorlatilag 41-ben 18 évesen bőven besorozták, szóval "öreg" katonának számított már akkor-logikus is, hogy elit páncélosegységekhez ilyeneket kell beosztani...
- Valami nagyon csúnya dolog lehetett Alihanov elvtárs káderlapjára írva, hogy négy év szolgálat után még csak tizedes. Pedig ez sem kellene, hogy igaz legyen. Ha a szülei "valakik" voltak a cári rendszerben-méghozzá nem Kolcsak unokatesói, hanem "csak" a névtelen kulák vagy kisnemes, vagy polgár/értelmiségi osztályból(ahogy sejtem a történetből) akkor szépen mentek "vidékre" bányászni vagy ganyét taligázni...persze segédmunkásnak! Ezesetben Alihanov elv. káderlapján apja foglalkozása mellett a segédmunkás szó áll. Vagyis a munkásosztály fia előtt nyitva van a katonai továbblépés! Ha viszont Sztálin Jóska "nagyon nemszeretem" embernek nyilvánította őket, akkor a gyerek káderlapján eleve feltüntették a "szemmel tartandó" meg hasonló megjegyzéseket. Az ilyen embereket pedig leginkább NKVD géppuskások tartották szemmel hátulról, miközben éppen aknát szedtek...Nem pedig kinevezték nehéztank-parancsnoknak!(ötvenes évek Magyarországáról hallottam példát mindkét esetre!
-Amúgy sok cukorral elmegy Ha valakinek volt már hozzá szerencséje, írjon.
Mopat

[Mopat]

Üdv!
A keleti fronton nem volt jellemző a stratégiai bombázás, a MKHL is taktikai bevetéseket csinált, a civil áldozatok inkább járulékos veszteségek lehettek.
Ráadásul a közpes bombázók 1942-ig operáltak (Ju-86 és Ca.135), aztán azokat kivonták, maradtak a Stukák, majd a Fókák.

Hátha segít

Commissar

Üdv!
A Stukából nem csak a 87-est, hanem a Ju-88-as "nagystukát" is használták a keleti fronton maradt repülő egységek. Illetve a szintén alkalmazható Me-210Ca-1 gyorsbombázókon is voltak zuhanóféklapok is. most fejből ezekkel repült a Sas, a Tigris és a Villám század. Főleg az erdélyi és a magyarországi harcok során repültek. Voltak még a magyar légierőben He-111 gépek. A II. hadsereg ezeket használta távolfelderítésre, bombázóként nem volt akkora szerepük. Illetve, ha jól tudom, a 44-45-ös harcokban bevetettek cr.42, He-46 és Fw-58 gépeket is, éjjeli zavaró bombázásra.(Egy-egy századot) A He-46-on és a Fw-58-on volt eredetileg is belső tér, olyan 10 kiló körüli bombák számára. A Cr.42 gépeket úgy módosították 44-ben, hogy 4 darab ötven kilós tojást szállíthassanak...
A Légi háború Magyarország felett tényleg alapmű a kérdésben.
Ja, és a szövetséges(sőt a magyar) veszteségek is részletezettek, csak nem biztos hogy pontosak-az említett könyvben is leírnak ilyen eseteket...
Mopat

[KLM]

Hali!

Légi háború Magyarország felett (Pataky, Rozsos, Sárhidai, 1992. 2 kötetes) ebben statisztikák is vannak és csak a honi légvédelemről szól.

Ezt különösen tudom javasolni.

Adios
KLM

[Commissar]

Üdv!
Van pár könyv, amit érdemes átnézni azért a témában.
Pl. A Magyar Királyi Honvéd Légierő (M. Szabó Miklós, 1987. kicsit komcsi szájízű, de tények vannak benne)
Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből (1986 az én kiadásom)
Légi háború Magyarország felett (Pataky, Rozsos, Sárhidai, 1992. 2 kötetes) ebben statisztikák is vannak és csak a honi légvédelemről szól.

A keleti fronton nem volt jellemző a stratégiai bombázás, a MKHL is taktikai bevetéseket csinált, a civil áldozatok inkább járulékos veszteségek lehettek.
Ráadásul a közpes bombázók 1942-ig operáltak (Ju-86 és Ca.135), aztán azokat kivonták, maradtak a Stukák, majd a Fókák.

A Wikin olvastam, hogy az egyik magyar Caproni század kb 1450 tonnát dobott le az első 4 hónap alatt, 1000 körüli bevetésen, mindig max bombateherrel repülve rövid távokon.

Hátha segít

Commissar

[galu22]

Urak!

Egy külföldi ismerősöm érdeklődik a következők iránt:

-a Magyar Királyi Légierő hány tonna bombát dobott le a második világháború folyamán?

-ezek a bombázások mennyi halálos áldozattal jártak?

-milyen emberveszteséget okozott a szövetségesek légierejeinek a magyar légierő?

-milyen emberveszteséget okozott a szövetségesek légierejeinek a magyar légelhárító tüzérség?

Szerintem ez kábé esélytelen.

Az áldozatok számát senki nem tudja pontosan, a szövetségesek sem. Gondolj csak az angol később a német városok elleni légihadjáratra, valamint a Londonban, Guernicaban és Drzezdában az áldozatok számára - bárki szakértőt kérdezel, mást fog mondani.

Az okozott veszteség biztos hogy megvan (a szövi légierők könyvelték a saját veszteségeiket), viszont részletezve (baráti tűz, ellenséges légierő, ellenséges légelhárítás) biztos hogy nem létezik.


A gyártott és vásárolt bombák számát lehetne csak kikeresni szerintem.

Módosította galu22: 2012.02.02, 15:08

[Laci_bacsi]

Urak!

Egy külföldi ismerősöm érdeklődik a következők iránt:

-a Magyar Királyi Légierő hány tonna bombát dobott le a második világháború folyamán?

-ezek a bombázások mennyi halálos áldozattal jártak?

-milyen emberveszteséget okozott a szövetségesek légierejeinek a magyar légierő?

-milyen emberveszteséget okozott a szövetségesek légierejeinek a magyar légelhárító tüzérség?

Nekem egyáltalán nincs hozzá irodalmam.
Tud esetleg valaki ehhez adatokat (forrásmegjelöléssel)? Könyv, szakirodalom előny, a webes adatok csak akkor jók, ha van megadva forrás is hozzájuk.

Köszönöm a segítségeteket.

Laci

[Vlaszov]

Miért lett öngyilkos Ernst Udet?

[bakosh]

Ezt két dologgal szerintem érdemes kiegészíteni
- a japán hadsereg túlnyomó többsége 37-től Kínában volt, és ott is maradtak. Ahol meghaltak, vagy ha "szerencséjük" volt akkor megadhatták magukat Maonak vagy a szovjeteknek. A japán légierő gyakorlatilag ott vérzett el, a Csendes-óceáni hadműveletek pedig így erőn felül a flottára maradtak.

Ezzel úgy ahogy van, egyetértek. Japán valahogy a minőség terén nagyon is jó volt (a Zero volt kora egyik legjobb vadászgépe, a japán anyahajók igen fejlettek voltak, stb.) De a tömegtermelésben nem vehették fel a versenyt olyan ellenfelekkel, mint az USA és a Szovjetunió. Az erőn felül így hatványozottan igaz.

- harcoltak fejlett hadsereggel az amcsik előtt is, méghozzá szovjetekkel (Nomonhan/Khalkin-Gol), ahol nem maradtak alul. (kábé egál)

Itt azért vitába szállnék, mert a Vörös Hadsereg szerintem abban az időben nem igazán tekinthető jó haderőnek. Szerintem a fejlett hadsereg nem csak attól fejlett, hogy fejlett felszereléssel rendelkezik, hanem ismeri a megfelelő taktikai fogásokat is. E téren az 1939-es Vörös Hadsereg kifejezetten fejletlennek tekinthető. Halin Gol évében volt ugye a híres finn háború is, ahol ugyanez a haderő hosszú ideig nem tudott felülkerekedni egy nála sokkal gyengébb ellenféllel szemben. Ez nem csak a finnek hősiességének köszönhető, hanem annak, hogy a szovjetek nem igazán tudták kihasználni a felszerelésüket. A szovjetek háború eleji teljesítményét szerintem egész másként érdemes megítélni, mint a Sztálingrád utáni eredményeiket. Ne feledjük el, hogy a szovjet tiszti állomány - főleg a tapasztalt vezetők - igen jelentős része így-úgy áldozatul esett a tisztogatásoknak, ezért Holin Gol idején még a megfelelő vezetés is kérdéses szovjet oldalon (teszem hozzá, a szovjet parancsnok, Zsukov elég jól teljesített már ott is, de az egész sereg messze alatta volt 44-45-ös önmagának). Később persze létrehozták azt a Vörös Hadsereget, ami nagyon is tudta alkalmazni a modern harceljárásokat, de ez szerintem inkább a Németország elleni háború első évében alakult ki. Én még olyat is olvastam, hogy 1941 előtt Sztálin eretnekségnek tartotta a harckocsik tömeges bevetésének emlegetését, mert azt Tuhacsevszkij dolgozta ki a Szovjetunióban. Később aztán ezt elfelejtette.

Módosította bakosh: 2011.09.24, 11:16

[galu22]

Nos, ez szerintem eléggé jellemzi a japán gyalogsági taktikák kezdetlegességét. De ne ítéljük el a japánokat. Vegyük figyelembe, hogy mint G46 is mondta, náluk jóval fejletlenebb seregekkel harcoltak korábban, így nem volt módjuk korszerű taktikákat kialakítani. Ne feledjük el, hogy a legtöbb nyugat-európai és az amerikai haderő gyalogsági harcászati elgondolásait az első világháború tapasztalatai alapján dolgozta ki, nem csak úgy készen kapta őket.

Ezt két dologgal szerintem érdemes kiegészíteni
- a japán hadsereg túlnyomó többsége 37-től Kínában volt, és ott is maradtak. Ahol meghaltak, vagy ha "szerencséjük" volt akkor megadhatták magukat Maonak vagy a szovjeteknek. A japán légierő gyakorlatilag ott vérzett el, a Csendes-óceáni hadműveletek pedig így erőn felül a flottára maradtak.
- harcoltak fejlett hadsereggel az amcsik előtt is, méghozzá szovjetekkel (Nomonhan/Khalkin-Gol), ahol nem maradtak alul. (kábé egál)



Van egyébként egy nagyon jó tanulmány a japán taktikáról (Nomonhan 1939), ebből egy idézet:

By the 1930s, IJA planners realized more than ever that the Japanese army could not fight a war of attrition against the ever-growing might of the Soviet Union. Consequently, they designed and refined their tactics to wage a short war fought to a quick and decisive conclusion of hostilities (sokusen sokketsu). The goal of sokusen sohketsu was to encircle the enemy and then destroy him. The tactics employed to achieve that end relied on unit mobility, initiative, concentration of forces, night attack and night movement, and close cooperation between artillery and infantry. Coupled with the spiritual or psychological values of offensive spirit and the belief in the absolute supremacy of Japanese arms, such tactics produced one of the finest infantry armies in the world. It was, however, still an infantry army whose emphasis on the value of intangibles like morale or Japanese fighting spirit on the battlefield perhaps resulted from its status as an army poor in the weapons of modern warfare.25 It was an army, in short, that tried to use doctrine to compensate for materiel deficiencies.

Itt az egész:
http://www.cgsc.edu/carl/resources/csi/drea2/drea2.asp#5

Galu22:
Kösz a linket!

Számvéber könyvei egyébként nagyon jók, de legalább annyira szárazak is.
Néha lehet találni olcóér pályaudvarok könyvlerakatainál.

[bakosh]

- más, gyengén felszerelt/kiképzett ellenfél ellen korábban bevált

Erre egy gondolatot mondanék: Guadalcanal előtt a japán és az amerikai sereg nem igazán csapott össze, vagyis a japánoknak addig nem igazán volt elképzelésük az amerikaiak harcértékéről. Sőt, amennyire én tudom, kifejezetten lenézték az amerikaiakat.

- és Basilone közlegény kicsit túlzott, nem 30, csak 6 volt a lelőtt japók száma

Szerintem a 37, amit mondtak, ugyanolyan hiteles adat, mint a 6. Csatatéren mindig nagy a kavarodás, biztos vagyok benne, hogy nem mindig tudod, ki ölt meg egy adott embert. A lényeg különben úgysem az volt, hogy konkrétan ő ott hány japánt lőtt le. Az a helyzet, hogy az amerikaiaknak kellett valaki, akit hősként állíthatnak ki odahaza. Propagandaszempontból jobban hangzott, hogy "Basilone őrmester lelőtt harminchét japcsit", mint az, hogy "Basilone őrmester lelőtt valamennyi japánt" Ami John Basilonét illeti, ő tudtommal nem mondott be semmilyen számot, hogy hány embert ölt meg, mivel maga se tudta. A géppuskafészkében hárman voltak, mindenki harcolt, ráadásul gondolom a lelőtt japánok számolásánál volt jobb dolguk is. Ő maga is hangsúlyozta, hogy a banzáj-roham megállítása csapatmunka volt, nem egyéni hősködés. Amerika viszont, mint tudjuk, a hősöket jobban szereti mutogatni.
Tegyünk hozzá még valamit: ugyanez a könyv leír ugyanezen a szigeten egy másik csatát: a japán tengerészgyalogosok partraszállását. Itt az aknavetők iszonyatos rendet vágnak a soraikban, a veszteség elképesztő volt, a partraszálló egységet gyakorlatilag lemészárolták. Viszont ez a csata (a Tenaru-folyó torkolatánál) nem sokkal az amerikaiak guadalcanali partraszállása után volt, a japánok ekkor még bőven rendelkeztek lősazerrel, ráadásul a partraszálló csapat frissen érkezett egy szállítóhajóról. Itt szó sem lehet kifogyott lőszerről, csak rossz gyalogsági taktikáról. A könyvben konkrétan ez áll:

A támadás ostobasága égbekiáltó volt. A császári hadsereg csapásmérő egységét minden előzetes elgondolás nélkül, vaktában hajtotta ki a partra. A császári haderő nem tudta ugyan, hogy egy szigetlakó figyelmeztette a jövetelükre a tengerészgyalogosokat, de a japán katonák az első roham előtt még fellőttek egy jelzőrakétát.

Nos, ez szerintem eléggé jellemzi a japán gyalogsági taktikák kezdetlegességét. De ne ítéljük el a japánokat. Vegyük figyelembe, hogy mint G46 is mondta, náluk jóval fejletlenebb seregekkel harcoltak korábban, így nem volt módjuk korszerű taktikákat kialakítani. Ne feledjük el, hogy a legtöbb nyugat-európai és az amerikai haderő gyalogsági harcászati elgondolásait az első világháború tapasztalatai alapján dolgozta ki, nem csak úgy készen kapta őket.

Galu22:
Kösz a linket!

Módosította bakosh: 2011.09.23, 08:37

[galu22]

Aláírom, teljesen igaz. Bár teszem hozzá, sajnos a debreceni tankcsatáról csak hallottam, valahogy soha nem sikerült igazi információt szereznem róla. Van esetleg valami normális mű a témáról (internetes is jó, ha a Wikipediánál komolyabb).

Számvéber Norbert több könyvében van róla szó, legbővebben talán a Páncélosok a Tiszántúlonban.

Magyar Elektronikus Könyvtárban fenn van:
http://mek.oszk.hu/05000/05068/html/index.htm

[G46]

Üdv!
Köszönöm mindenkinek az értékes válaszokat.
Összefoglalva a banzai-támadást:
- a japánoknak más volt a mentalitásuk, dicsőség volt elhullani egy efféle rohamban. Ha nem hullott el, az szégyen volt, sebesültnek a túlélési eséjei minimálisak voltak
- jellemzően akkor került elő, amikor elfogyott a skúró- ami elég gyorsan bekövetkezett, mert elégtelen volt az ellátás
- ha nem, akkor a tölteléket küldték előre elterelésként
- más, gyengén felszerelt/kiképzett ellenfél ellen korábban bevált
- és Basilone közlegény kicsit túlzott, nem 30, csak 6 volt a lelőtt japók száma

[evil_abrosz]

A háborúban használt stimulánsok nemrég felmerült témájához kapcsolódóan két kulcsszó: Benzedrine (amfetamin), Pervitin/Philopon (metamfetamin). Aki olvasta a Kegyetlen tengert, annak talán rémlik az első - bár ritkán jelenik meg a korszakról szóló művekben, (azonos sorrendben) az angolszászok és a németek/japánok széles körben alkalmazták ezeket (a szovjeteknél elégnek bizonyultak az alkoholos frissítők, vagy csak nincs adat).

[Mopat]

Hali!
Az optikáik saját gyártásúak voltak, gyártók között olyanok voltak, mint, pl a Nikko (a későbbi Nikon), a Toshiba, Seiki Kogaku (Canon), Enotomo Kogaku (a későbbi Fujifilm) vagy a Takachiho (amiből az Olympus lett a háború után).
Itt bővebb info róluk. Egy cikkben olvastam, hogy eredetileg német és osztrák tapasztalatok alapján kezdtek a japánok lencséket gyártani a 19. század végén, majd az első üzemek a 20. század elején Zeiss fejlesztette szerszámokat használtak a megmunkáláshoz. Az optikai üveget részben a németektől vásárolták a háború előtt és alatt, részben saját gyártású volt. Tengeralattjárón szállították a német beszerzésű árut.

(Pont a jenkik másolták le a japán óriástávcsöveket, amik a hadihajóikon voltak )

Commissar Chris

Üdv! Köszi a levezetést-már régebben írták-még anno a warships1-en(béke poraira) hogy jó időjárási körülmények között a japán hadihajók távcsövei és távmérői jól állták a versenyt bármely nyugati technikával...még éjjeli harcra is felkészültek(a 24" Long Lance torpedó technika gyakorlatilag ezen nyugodott, hogy egy romboló méretű hajó is támadni tudott 40km-re lévő célokat) Persze, a lokátortechnikával nem versenyezhetett-főleg, amikor a lokátort már nem csak felderítésre, hanem a célok követésére és (sőt a saját gránátok placcsainak megfigyelésére!)egy mechanikus-villanyos számítógép-őssel összekötve lőelemek kiszámításásra is használni kezdték.
Mopat

[Commissar]

...Ennek ellenére gondolom a tűzvezető optikájuk német és angol eredetű volt. Radaros tűzvezetés-abban évekkel le voltak maradva...
Mopat

Hali!
Az optikáik saját gyártásúak voltak, gyártók között olyanok voltak, mint, pl a Nikko (a későbbi Nikon), a Toshiba, Seiki Kogaku (Canon), Enotomo Kogaku (a későbbi Fujifilm) vagy a Takachiho (amiből az Olympus lett a háború után).
Itt bővebb info róluk. Egy cikkben olvastam, hogy eredetileg német és osztrák tapasztalatok alapján kezdtek a japánok lencséket gyártani a 19. század végén, majd az első üzemek a 20. század elején Zeiss fejlesztette szerszámokat használtak a megmunkáláshoz. Az optikai üveget részben a németektől vásárolták a háború előtt és alatt, részben saját gyártású volt. Tengeralattjárón szállították a német beszerzésű árut.

(Pont a jenkik másolták le a japán óriástávcsöveket, amik a hadihajóikon voltak )

Commissar Chris

[Mopat]

Es akkor ugye meg egy szo nem esett arrol, hogy ezek a jappani agyuk milyen remenytelenul elavult szerkezetek voltak. A legfejlettebb technikajuk is eppen csak felulrol csipte a 10 km-es hatotavolsagot. Azert ilyen lovegekkel eleve nem volt egy kifejezett eletbiztositas tuzersegi parbajt vivni barkivel, merthogy siman lohettek ram olyan poziciobol, ahol en nem erhetem el oket. Meg ugye eleve sokkal tobb loveget tudnak egy ilyen helyzetben egy celpontra koncentralni. Raadasul az amerikaiaknak nagysagrendekkel jobb tuzvezetese volt, mint a tobbieknek (eppen a nagyszamu agyujuk okan).

Üdv!
Annyira nem:
http://www3.plala.or.jp/takihome/artillery.htm
Most a német vagy amerikai 150-152 millis tarackok se igen hordtak messzebre, mint a japánok, hasonló csőhossz mellett. Vagy a type92 10cm-es ágyú a maga 18km-vel nyugodtan összevethető a hasonló csőhosszú a nyugati vagy éppen szovjet technikák lőtávjával. De ha megnézed a fortress guns kategóriát-a a Type 89 vagy éppen 96 15cm ágyúk se rosszak. Ja, hogy a krautok pl túllövik a Type89-et.(Az amik is) Tény, de L/50-52-55-60 kaliberhosszú csövekkel...A Type 96 már "ott" van. A gond a szerény gyártott mennyiség, a többezres amerikai nehézágyú/tarack tömeggel szemben. Illetve, pl a a 15centisnél nehezebb(173-180-203-210)millis ágyú/tarack kategória hiánya.(Bár 240-es japán tarackot találni, verették is velük Corregidort, illetve egy amerikai honlap szerint egy üteg talán Okinavánál is harcolt). Bár ha belegondolunk, hogy a csendes óceáni szigeteken, a gyenge földutakon, fahidakon, 76centis nyomtávú cukornád-kisvasutakon kissé nehezebb szállítani a tizen-huszonpár tonnás lövegeket meg 20-30 tonnás vontatóikat, mint mondjuk Belgiumban. Szintén hiányzik a japán vasúti tüzérség-egy azaz 1 db 24 centis vasúti ágyújuk volt. Ennek megint a nyomtáv az oka. Ha az ami vagy a német épít egy vasúti ágyút, azt a hazai partok védelmére vagy az ellenséges megszállt területen(Európa) bármely fronton bevetheti. Még Ivánéknál is, azt a 9 centit vagy tengelycserével vagy a sín arrébfúrásával megoldják...(Mint ahogy Szevasztopol ostrománál történt)de a japánoknál odahaza 1067mm a nyomtáv-eleve kisebb vasúti ágyúra van lehetőség-de használnak 1435-öt is. A Japán által megtámadható területen meg minden van-610-1526 mm-ig. Na, erre tervezz egy ágyút...
Szintén súlyos baj volt szerintem a géppisztolyok és a kézi páncéltörő rakéták hiánya-párszáz darab készült de a Japán anyaország elleni invázió visszaverésére tartogatták. Dzsungelben, barlangokban vagy városi harcban ezek kiváló fegyvernek bizonyultak...Hasonlóan hiányzott a 47 millisnél nagyobb páncéltörő tüzérség-a Sherman(Ronson öngyújtó, tommysütő) szinte kilőhetetlen szörnyetegnek bizonyult. Szintén nem voltak 20(tengerészetnél 25) millisnél nagyobb gépágyúk. Pedig minden hadviselő félnek volt 37 vagy 40 millis köpködője...Csak némi hadizsákmány Bofors...
A tűzvezetésre nem tudok mit mondani. Corregidort pl. szépen szétlőtték. Eléggé intenzív tűz volt, sok amerikai ütegállás kapott közvetlen találatot(a maradványok megtekinthetők a Corregidor-múzeumban). A császár szülinapját vagy tízezer gránát kilövésével ünnepelték meg.(Szóval ott jobb volt a lőszerutánpótlás) Ennek ellenére gondolom a tűzvezető optikájuk német és angol eredetű volt. Radaros tűzvezetés-abban évekkel le voltak maradva...
Mopat

[KLM]

Hali!

Ezek voltak a japán hadsereg(nem a tengerészet) fő tüzérségi erői, ennyi lőszerrel:
75mm Field Gun - 1,370 rounds
75mm Mountain Gun - 150 rounds
Type 91 10cm Howitzer - Unknown
Type 4 15cm Howitzer - 420 rounds
Type 96 15cm Howitzer - 709 rounds
Type 92 10cm Cannon - 742 rounds

Na ezzel egy több hetes kampányt végigcsinálni!

Egy Atlanta oszt. légvédelmi cirkáló meg papíron vitt 7200 darab 5" (127mm)
gránátot (darabja 25 kg). Egymaga.

Adios
KLM

[bz249]

Na ezzel egy több hetes kampányt végigcsinálni! De már Mandzsúriában 39-ben is baj volt ezzel. A szovjet tüzérség hosszas tűzpárbajt kezdett-három nap után a japánoknak elfogyott a lőszere, de Ivánék csak lőttek tovább!

Es akkor ugye meg egy szo nem esett arrol, hogy ezek a jappani agyuk milyen remenytelenul elavult szerkezetek voltak. A legfejlettebb technikajuk is eppen csak felulrol csipte a 10 km-es hatotavolsagot. Azert ilyen lovegekkel eleve nem volt egy kifejezett eletbiztositas tuzersegi parbajt vivni barkivel, merthogy siman lohettek ram olyan poziciobol, ahol en nem erhetem el oket. Meg ugye eleve sokkal tobb loveget tudnak egy ilyen helyzetben egy celpontra koncentralni. Raadasul az amerikaiaknak nagysagrendekkel jobb tuzvezetese volt, mint a tobbieknek (eppen a nagyszamu agyujuk okan).

[Mopat]

Üdv!

A Chindit-partizánmozgalom pl hatékony dtsungelhadviselést folytatott a japánok ellen, pedig alapvetően szuronyos puskával kezdték meg ilyenekkel...
Viszont a partizánmozgalom csak akkor igazán hatékony, ha azt kívülről segítik...
Így az USA pl. szépen legyűrte Japánt, és a krautokat is. Eleve a totális háború szerint azzal kezdte, hogy szétbombázta a bányákat, majd a gyárakat, majd a vasutat, majd a hidakat(A csende-óceánon a szállítókonvojok és kikötők kapták az ívet, volt olaj, csak el se jutott a japán finomítókkig...)aztán folytatta a kiképzőbázisok, tisztiiskolák elleni csapásokkal. Azaz-a Tigris el se készült, mert lebombázták a bányát, ha nem azt, akkor a kohót, ha nem azt, akkor az összeszerelőt-ha meg elkészült, akkor vagy azért nem volt benzin, mert lebombázták az olajkutat, ha nem azt, akkor a finomítót. Ha egyiket sem, a Tigrincset, a tartálykocsit, vagy Hanz szabadságos katonavonatát bombázták le-opcinálisan az egész állomással együtt...Ezek után ugye ha eljutott a Tigrincs a frontra-na akkor görcsöltek igazán vele. Viszont, ha nem történik meg az előző két-három mondatban leírt dolog, akkor vajon hány Tigrincset kell a Normandiai sövények közt zavargászni???
Ahol meg ezt nem tudták így megtenni, ott belebuktak egy kis országgal szemben is! Lásd, Vietnam. Azaz, nem bombázhatjuk az ellenséges gyárakat-volt vagy két gyár egész északon-mert a Vietkongnak a lőszert, az AK-t, a tankot, a rakétát, a gépágyút, a Miget, de még a konzervet, a bakancsot, meg a gatyát is-a baráti szocialista országok gyártották.(Bezony, egyik rokonom brigádja 30000 aknagránáttal járult hozzá az imperializmus elleni harchoz...)Jó, akkor gyárak maradnak. A tisztek meg nem Kutozov Akadémián tanultak???(A vietnamiak is, meg a segítségnek küldött szovjet, NDK(!) stb emberek is) Akkor az emberanyag kiképzése is marad.
Jé, a cuccost szovjet teherhajó viszi, szovjet zászló alatt, a kikötőben meg szovjet elvtárs ül a daruban. Akkor mégse bombázzuk le a kikötőt, sőt a teherhajók megtórpedózásától is tartózkodunk...Vagy tehervonat viszi a cuccost, szovjet vagy kínai vonatszemélyzettel. A fene, akkor a teherpályaudvart se bombázzuk le Szergejestől...
A lényeg, hogy jól megvárjuk, amíg a hadi és emberanyag kiér frontra, ott elszivárog a dzsungelben, aztán majd megkülömböztetjük a bivajkordéra fektetett villanypóznát a löveg vagy rakétaállástól...
De a Chinditek, Titó partizánjai, a maqiusardok és a mudzsahedek is kaptak segítséget-mindig attól, aki szemben állt az éppen benn lévő nagyhatalommal...A PFSZ is 152millis D-20 tarackokkal lőtt a Gázai övezetből(a CCCP még sem volt fenn a terrorizmust támogató országok listáján!)nem cukorból meg vízvezetékcsőből tájkoltak rakétát...Bár Iránt, Szíriát, stb. gyakran megvádolják fegyvereladással-de ennek mennyisége nem összevethető a CCCP által adott baráti segítséggel...(nekik is alig van modern fegyverzetük! Putyin csak keményvalutáért ad-Ming szintén!)
Az a "klasszikus" hidegháborús helyzetben eddig Irakba került volna 10-15 ezer Iglaféleség, kb ugyanennyi vagy kétszer ennyi RPG-huszonpár, Metisz-M meg Kornet, egy fél Hirosimányi semtex, illetve pár százezer AK-74 meg fölfelé. Mindez baráti segítség az "imperialzmus ellen küzdő elvtársainknak"-mi meg vennénk Mig-29-et F-22 áron(azért ennyi üzleti szellem volt bennük, összeségében nyereséges legyen a fegyverexport...)
Mopat