Ugrás tartalomhoz


Bárdok Regéi


  • Válasz írásához lépj be
1500 hozzászólás érkezett eddig

Shegorath

Shegorath

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 9 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.01.16, 17:40

Négy kalandor lépett a barlangba, mindegyikük tapasztalt kincsvadász, remek harcos. Egyikük előre ment és megnézte fáklyája fénykörében látszó falat, melyet egy ősi szimbólum díszített. Odalépett és megérintette azt, mire egy tűzlabda jelent meg oldalról és elemésztette. Hátulról egy durva hang hallatszott:
-Utálom, hogy egy varázsló se tud normális kitérést dobni!
Mire a semmiből megjelent a varázsló szelleme és ráförmedt a hang gazdájára:
-Inkább halott vagyok, mint fél-elf bárd!

(OFF)Elegem van az elfek minden fajtájából. Főleg az agyontápolt, villámkezű csocsóbajnokokból.(/OFF)

:freud:

Asdaroth

Asdaroth

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 211 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.01.16, 13:57

Intelem

Tegnap még bölcsőjében ringott a föld,
ma már káosznak sötét előszele érzik,
boldog ki tudatlan a vak jövőbe néz,
komor ki látja mint több sebből vérzik.

Villámok oszlopa sújt le ránk az égből,
a földnek magja forrong lábunk alatt,
gyilkos hullámok érnek fel az égig,
emberek ősjelre emelik karjukat.

S hol leszel te midőn minden összedől?
Mikoron a szó százak halálát hozza?
Kiállsz-e majd küzdeni ha eljő az idő?
S ha igen mikor, és melyik oldalra?

Lényeg hogy tudd majd mi lészen dolgod,
s a vér kötelékét soha el ne feledd.
Az utolsó szirten mit vihar korbácsol,
találj olyat ki megáll majd melletted.

Fheengyy

Fheengyy

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 135 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.01.15, 14:38

Fogzománc

Szomorú vigyoromon megcsillan a fény
A csillagok fénye
Tükröződnék a rég elmúlt csillagok
amik olyan messze vannak, mint
hat másik

Szomorú vigyoromon meglátszik a lepedék
A szárítón lepedők
Suhogják, hogy régen voltak szárazok
De nem baj, ha nem jön az eső
megint azok lesznek
Elvileg.

Szomorú vigyoromon eggyel több fog van a kelleténél
A kelleténél is több
De az nem is fog, csak egy kavics
Fűbeharapás közben került a számba
Azóta is rágódom rajta
tüntetőleg

Szomorú vigyoromon előfordulnak hibák
A gombafonalak a hifák
A szövődményük pedig a micélium
Micélium, micélium, mi célra fel
és mire le
De legfőképp.

Szomorú vigyoromban még egy dolog feltűnhet
Nekem tuti feltűnt.
Eltűnt.

Crysalantanasia

Crysalantanasia

    A lovaghölgy

  • Fórumita
  • 913 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.01.15, 14:26

Sóhaj

Elhaltak a nagy szavak. Rég
megkopott már minden emlék.
Elhallgattak a vidám zenék,
a póker, a hajszák, s annyi még
mi hiányzik a csendben öregedő
falak közül. Elszállt az idő.
Elszállt, s kevesen sírjuk vissza
kiknek vérét az ifjúság elissza
építve egy magának való, s tetsző
világot, mely maholnap eljő.
Kiürül hát e hatalmas porond
hol harcosok vívtak, s lovagolt
tucatnyi amazon, s hős vitéz
kiket már senki sem idéz,
helyet adva az újabb koroknak,
hisz fejükben más dolgok forognak.
Legyen hát övék már a Kastély
míg elfedi a régmúltat az éj.

Crysa

Glen_Rovan_Asgaard

Glen_Rovan_Asgaard

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 274 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.01.15, 11:14

Egy fordulónyi idő. Ennyit kapnak az inaktív kobzosok, hogy minimum 1 percet gyűjtsenek. Ha ez nincs meg következő forduló végéig, a karakterük elbocsájtásra kerül.

Irgath

Irgath

    A Márványtestű

  • Archívum
  • 467 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2008.01.11, 16:30

Szürke sziporkázás szerény személyem... - Szegény szerencsétlen szerelmes szavalata


Szám szegletében szorongó szenvedély szuszog szakadatlan.
Szeretnélek szeretni, szerelmes szavakat szőni szépséges szemed szikráiba.
Szeszélyes, szertelen száguldás szirmait szétszórni sziklaszívedben, szent szánalmat szítani szüntelen...

Számtalan szókimondó színvallás - szükséges szerepjáték szerinted, szürreális szökés.
Színigaz színtelen szívtelenség.

Száraz szemem szarkalábjai szomorúan szemezgetnek széthullott, szótlan szerelmeim szivárványszín szeméthalmából...



Irgath Személyes Oldala

DrasMaal

DrasMaal

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 197 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2008.01.01, 20:50

Lőwy Árpád: Újévi Köszöntő

Elérkezett végre a várt Újesztendő!
Kívánom, hogy hozzon sok jót a jövendő!
Kövér, tiszta búzát arasson a kasza
És minden magyarnak jól áljon a
- nyakkendője!

Hazánk boldugoljon, virulj magyar népem!
Székesfővárosunk épüljön ki szépen!
Terjedjen az erény, vesszen ami durva!
Minden utcasarkon álljon egy-egy
- hirdetési oszlop

Kopasz koponyával, görnyedő derékkal
Sok vén sportman a testkultúáért él-hal.
Ám, de másnap masszőr dörzsöli az inát,
Így jár, aki nagyon szereti a
- baracklekvárt

Megáradt a Duna, nézni i rettentő
Elveszett száz lélek, bedőlt sok háztető.
Még az öreg Gellért hegy is megingott,
Mert Kovács kapitány olyan nagyot
- füllentett.

Az én kedves, drága Elemér barátom
Reggel sokszor sápadt s levert, amint látom.
Kérdem tőle múltkor: mért vagy oly aszott?
Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel
- fájt a foga.

Május van, tavasz: a szerelem hónapja,
Az ébredő vén föld új ruháját kapja.
Ember is, állat is örül a tavasznak,
S lenn a Duna-parton a kutyák is
- örülnek

Reng a búzakalász az alföldi rónán,
Ott arat egy legény, arra jön egy szép lyány.
Rákacsint a legény, leteszi a kaszát,
Nadrágjába nyúl, és kiveszi a
- kaszakövet.


Ezúton kívánnék mindenkinek Boldog, Sikerekben és Egyéb Pozitív Dolgokban Gazdag Új Esztendőt!

Módosította Dras'Maal: 2008.01.01, 20:51


Shegorath

Shegorath

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 9 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2007.12.30, 21:51

Martis

Hideg szél söpört végig Matale apó kicsiny kunyhóján, ahogy az ajtót védő ponyvát félrehúzta. Az ajtóban egy kisgyerek állt:
-Mit keresel itt, kicsi Falin?
-Nincs semmi dolgom, úgyhogy Apa küldött ide.
Matale felhúzta szemöldökét, de ez csak játék volt, tudta, hogy a gyerek mi célból látogatja:
-És apád úgy gondolja, hogy meséimből tanulhatsz valamit?
Falin bólintott. Matale apó beljebb tuszkolta, majd visszahúzta a ponyvát a kunyhó ajtaja elé. Falin nem először járt itt tudta, hova kell ülnie. Matale vele szemben ült le egy egyszerű szőnyegre, a fiú meglepetésére a keleti papok meditációs pózában, lótuszülésben, kezeit combján nyugtatva, Falin már régen megfigyelte, hogy a falu többi véne mindig tiszta, szinte ragyogó ruhában járkál, míg Matale apó egyszerű szürke köntöst visel, melyen több fércelés nyoma is meglátszik.
-Milyen mesét szeretnél hallani?
-Harcosat!
Matale elmosolyodott, pedig szívesebben mesélt volna rég letűnt korok gazdagságáról, ezzel oltva a gyerekbe a béke iránti vágyat. Matale végigsimított ősz szakállán, ami ráncos, sápadt arcát borította és nekikezdett a mesének. Regélt ősi fegyverekről és azok hős gazdáiról, hatalmas, de gyors véget érő fenevadakról, királylányokról, szerelmes hercegekről és bölcs királyokról, de egy ember nevét mindvégig kihagyta...
-Mesélj nekem Martisról!
Matale elkomorult.
-De akkor nem mondod el apádnak, rendben?
-Jó!
-Régen élt egy hős lovag, aki bejárt sok messzi tájat és megismert sok idegen nyelvet. Megküzdött magával az Ördöggel és elpusztította annak sötét templomát, de idővel őt is elérte az Alvilág hívása! Mikor megöregedett, eltávozott a messzi Dornos földjére, hogy a tündérek között élhesse le életének utolsó napjait, azonban tíz évvel később újra átlépte hegyeink határát, hatalma pedig mérhetetlen volt, Dornos felől pedig a halál orrfacsaró bűze áradt. Nem értették mi történt, de hadra keltek vele és döntő csatát vívtak. Sikerült megállítani, de ennek nagy ára lett! Sok száz bátor vitéz halt meg kardja által, melyet egyenest a Pokol tüzében kovácsoltak, de megölni nem tudták.
-Akkor mi történt vele?
-Eltűnt egy hirtelen támadt viharban és többet nem látták!
Kicsivel később Matale végre magára maradt apró kunyhójában, ládája nyitva, ő pedig előtte térdelt. Kezében egy sötét penge világított, vörös fénybe borítva a falakat és meleggel árasztva el a szobát. Matale megfiatalodott, ereje teljében volt és az ifjú Falin utolsó megjegyzése járt a fejében:"Ha nagy leszek, majd megkeresem és legyőzöm!"
Matale elhúzta a ponyvát, arcát megcsapta a hideg szél hulláma. Lassú léptekkel indult Falin nyomát követve. Sikerült elrejtőznie, békésen élnie, de most ennek is vége. Nem kockáztathatja meg mégegyszer azt az ütközetet. Ahogy egy volt tündér mondás tartja: a bajt jobb csírájában elfojtani!

Kicsit kemény, de most ilyen a kedvem.

Módosította Shegorath: 2007.12.30, 21:56


Shegorath

Shegorath

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 9 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2007.12.23, 17:10

Régi álom

Volt régen egy szép álmom,
Kis tábla, nagy házon,
Szép taverna, sok pénz,
Mely jön, mint a döglégy.

Tudom, csúnya hasonlat,
De nekem az élet keveset ad,
Nem nevelkedtem olyan helyen,
Hol szép verssel tömték fejem!

Node, vissza kiskocsmámhoz,
Mely álombeli vendéget hoz,
Ha nekem lenne ilyenem,
Rám irányulna a figyelem!

Nem lenne hiányom borból,
Más énekelne régi korról,
Pihenhetne kopott lantom,
Ami követ, mint egy fantom.

De nincs pénz, se kocsma,
Helyette vár rám utca pora,
Melyben tovább zenghetem
Eme szomorú versemet.

Gabriell

Gabriell

    Régi fórumozó

  • Moderátor
  • 1224 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2007.12.22, 23:22

Egyszerű beszélgetés


Odafent ragyogtak a csillagok, a terem, és a kastély körül hófehér lepel terült el. Benne itt-ott vámpír lábnyomok, vérfarkas, és ork talplenyomatok. Elvétve fel, feltűnt emberi, vagy annak látszó lenyomat is. Néhol hányásnyomok, és eldobált üres üvegek hevertek. A két gazda, aki az élelmet szokta hozni a kamrákba, éppen hazafelé tartott, és halkan beszélgettek.
- Komám, figyelek egy ideje, de mintha megkergült volna ez a világ: szólott Boldizsár, az idősebbik.
- Ugyan komám, - mondta Samuel - miből gondolod ezt?
- Hmm, tudod, néha hallom, mik történnek a teremben, és hát szerintem kissé fura, vagy mi.
- Oszt már mér?
- Ha érdekel, elmondhatom, de szerintem te is sejted, hogy mire gondolok.
Samuel szétnézett, és körbe mutatott.
- Erre gondolsz?
- Mondhatni. Mint biztos tudod, én már régebb óta hordok ide árut, és látom el az éléstárat, de ehhez hasonlót, mint mostanában, még nem tapasztaltam. Illetve ez nem is igaz. Anno, mikor még volt a teremben bárpult, akkor volt italozás is, és még annak előtte, mikoron a Trónt barkácsolták, és felszerelték érdekesebbnél érdekesebb kütyükkel, akkor is volt italozás, de annak, hmm, volt stílusa, vagy mi.
- Úgy érted, - kérdezte Samuel -, hogy másképp iszik az „ork”, és másképp egy „lovag”?
- Nem, és mégis. Nézz szét. Mikor láttál te erre ilyesmit? Hányadék, szétdobált üvegek, akár valami késdobáló. Holott ez egy kastély, és annak a fogadóterme. Jó-jó, tudom, hogy a terem nem tehet arról, ki tér be ide, de az, aki betér, miért alacsonyítja le magát ennyire?
- Á, kapisgálom már Boldizsár. Téged tulajdonképpen az érdekel, miért jó részeg disznónak lenni, és sárban fetrengeni ahelyett, hogy italosan is megőrizné a méltóságát? Nos, erre én nem tudom a választ. Sőt, tulajdonképpen arra sem tudom a választ, hogy miért ide, a terembe járnak, és nem kocsmába. De tudod, mi azért vagyunk, hogy ellássuk a kastélyt étellel. A rendtartás az őrség dolga, viszont mások emberi méltóságát még ők sem tudják megőrizni. Az, hogy egymással erőszakosak, figyelmetlenek, az sem a mi dolgunk. Tudod öreg barátom, ezen sem tud változtatni az őrség. Nekik kellene odafigyelni, már ha képesek rá.
Samuel megveregette Boldizsár hátát, és ballagtak tovább. Mögöttük egyhangúan nyikorgott a két kordé kereke, és lépésről lépésre távolabb kerültek a Kastélytól.
A fények elhalványodtak, majd ahogy közeledtek otthonaikhoz, ismét erőteljesebbé váltak. Elfeledték, mit hagytak maguk mögött, mert minden egyes lépésekkel egyre közelebb értek saját világukhoz, és szeretteikhez.

Módosította Gabriell: 2007.12.22, 23:23


Allyra

Allyra

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 270 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2007.11.30, 01:12

Vége.



Felmerülő régi képek
Szép emlékek
Tőrdöfések.

Valaha volt hitek, vágyak..
Másnak szólnak már a szavak
Mással szőnek újabb álmot.

Hitek, tervek, ígéretek
Évek tüzében
Viták hevében
Szénné égtek.

Kiégett föld.
Hamvak borította táj.
Néma csönd.

Scipio

Scipio

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 823 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2007.11.26, 15:10

Vége?

Valahavolt délceg harcos
Vértje kardjától lett karcos,
Könnye véres, arca komoly,
Elnyelte zord felhőgomoly.

Szépben fogant átkos fegyver,
Elmúlhat aki most nem mer
Díszes vértet karddal zúzni,
Veszett éket sárba húzni.

Kopár tájon igaz alak
Egyedül is tiszta marad,
Kopott vértes rozsdás kardja
Igaz szívét mélyen marta.

Kínlódik a bukott harcos,
Igaz alak leple karcos,
Inge véres, szeme komoly,
Vért könnyez a felhőgomoly.

Néz mind hátra, lát előre,
Háborgó tengerben kőre
Ülne, de szétzúzta rég
Porból felkelt átkos emlék.

Régi eszmék, bukott harag,
Mi elmúlik másban marad?
Egy hajnalon, kakasszóra,
Felülnek majd délceg lóra?

Azon mennek bús csatába,
Félszben fogant ős-harcába,
Meg nem állhat, ki elbukik,
Lesz ki gyógyítja sebeik?

Vétlen bántott igaz alak,
Egyedül is tiszta marad,
Kopott vértes fejét hajtja
Rozsdás kardját rég elrakta…

Valahavolt délceg harcos
Vértje kardjától lett karcos,
Könnye véres, arca komoly,
Elnyelte zord felhőgomoly.

…egyszer…

Scipio

Scipio

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 823 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2007.11.07, 00:10

Talán?

Volt egyszer egy délceg harcos,
Hajdan díszes vértje karcos,
Zord csatában, igaz hajnal,
Nem szárnyal már hősi dallal...

Fogd harcosom szép fegyvered,
Elhullott már mind kit mertek
Hős sarjaid szépíteni,
Sárga csókkal ékíteni.

Elhullott a délceg harcos,
Arca komoly, vértje karcos,
Tekintete mindig komor,
Palástjában felhőgomoly.

Mondd meg kérlek, Barát,
Miért engem talált
Meg az ősi színes harag,
Kopár csendben vajh mi marad?

Örök szemét csendben nézem,
Vak haragját némán félem,
Egyszer ártott igaz szavam,
Szívem szíved elé raktam...

Volt egyszer egy délceg harcos,
Hajdan díszes vértje karcos,
Zord csatában, igaz hajnal,
Nem szárnyal már hősi dallal...

...egyszer...

Polla

Polla

    Újdonsült fórumozó

  • Archívum
  • 31 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2007.07.24, 07:24

Messze tőled


Elvesztem, kérlek segíts, körülöttem mindenhol árnyak
Elvesztem és hiába kereslek, sehol nem talállak
Eltévedtem egy úton, amin már sok éve járok
Hisz nincsen sehol híd hozzád, csak végtelen sok árok
Úgy érzem, hogy hiába várok, s a szavak nem segítenek
Messze járok tőled és nap, mint nap elveszítelek
Pedig kitartó voltam, de az élet földre lökött
És nem találok kiutat a sötétítők mögött
...

Hisz én…
Messze járok tőled, senki nem kísér az utamon
Ahol a múltban elveszett boldogságomat kutatom
Hisz hiányzik minden szó, minden érintés és mosoly
Elengedtelek, de így a lelkem lett újra fogoly

Magányosan állok egy szakadék szélén,
Lecsukom a szemeimet és nem értem, hogy miért én
Hogy miért én tévedtem megint és miért lett csak egy emlék,
Ő, akiért feltételek nélkül bármit megtennék
Nincs már velem, de a hangját hallom bármerre is vagyok
Ha rá gondolok, felhők mögül a nap újra felragyog
Megváltozik a világ, hogyha hallhatom vagy láthatom
De ő már messze jár és nincs, ki enyhítse a bánatom
Miért van tele hiánnyal a világom, ha nincsen itt
Mi ez az érzés, ami minden fájdalmat felnagyít
Miért kínoz úgy az álom, mikor reggel nem találom?
Tévedtem, de sajnos tudom, most már hiába várom
Túl sötét lett a nappal és túl sötét az este is
A valóság túl szomorú, az álomvilág meg hamis
Elfutnék az emlékek elől, de nincsen hova
Hisz ő az, akit nem fogok elfelejteni soha

Messze járok tőled, senki nem kísér az utamon
Ahol a múltban elveszett boldogságomat kutatom
Hisz hiányzik minden szó, minden érintés és mosoly
Elengedtelek, de így a lelkem lett újra fogoly
Minden vágyam, minden tettem, minden szavam neked szól
De a kéréseimre most már a csend se válaszol
Csak egy sötét út van előttem hamis árnyak mögé bújva
Messze jársz, de talán egyszer majd rád találok újra ...

-----

Ha tudtam volna hogy akkor látlak utoljára, nem engedtem volna el a kezed, magamhoz öleltelek volna és nem féltem volna megmondani hogy szeretlek. Nélküled üresebb és sötétebb lett a világ, de én tudom hogy minden éjjel Te tolod arrébb a Göncölszekeret a kedvemért. Hiányzol...

:felvon:

Polla

Polla

    Újdonsült fórumozó

  • Archívum
  • 31 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2007.07.13, 10:35

Csillagos ég, hatalmas tömeg egy koncert után, jókedvű emberek. Egymás mellett siető pár Vans cipő és fekete necc harisnyás topánka. Összefonódó két kéz, apró, tökéletesre manikűrözött, gyűrűs kezecske a kissé még olajos, erős, érdes mancsban. Két mélybarna szempár, az egyik fekete tussal kihúzott, megfáradt, a másik hűséges tekintet. Szeretethiány, vágyakozás, s zavartság az új, még kissé szokatlan boldogság miatt. Megtorpanó topánka, értetlenül álldogáló Vans. Hirtelen döntés, szétváló kezek, búcsúpercek, hiábavaló kérlelés. Két puszi a szép vágású ajkak szélére. Sarkon forduló, elsiető topánka. Fájdalom, vágyakozás, visszahúzó szív, de taszító agy.
Szív és ész. Fekete és fehér. Fiú és lány. Ő és én…


Aki tud neki címet, írja meg nekem. Köszönöm.

kotopulo

kotopulo

    Csirke

  • Archívum
  • 432 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2007.06.07, 18:40

A bohóc

Megláttam, és elvesztem a szemében, az arcát néztem és éreztem a kezében a kést, tudtam hogy ott van de nem tulajdonítottam neki jelentőséget hisz ő csak egy bohóc....
Lebilincselt a tekintete egyszerre láttam benne bánatot és boldogságot. Mikor elmosolyodott hallottam ahogy magában zokog... Nem sajnálja amit tett, büszke rá, de hiányozni fogok neki....
Én? Hogyhogy én? - lepillantok és meglátom hogy a penge véres, és a következő pár végtelenül lassú szívdobbanás közepette nem játszódik le az életem, nem látok se jót se rosszat, sőt nemis fáj ahogy a penge belém hatol újra és újra, csak a Bohóc arcát látom. Végül abba hagyja csodával határos ódon ő tiszta maradt egy csepp vér sem került ruhájára pedig az egész szobát beterítik az őrült döfések nyomai. Tökéletes... Azthiszem mielőtt elsötétül minden megszerettem a Bohócot, s talán neki is ezért hiányzom majd, úgy mint minden áldozata...
Fellebben tébolyult elmémről a halucináció, végignézek magamon, nyugtázom szűziességem, majd engedem kihullani kezemből a kést, még egy utolsó pillantást vetek az idegenre aki a padlón fekszik immáron halottan, elkapom a fejem mielőtt könnycseppet hullajtanék,a függönyhöz lépek mély levegőt véve.
Odakintről átszűrődik a tömeg zaja, engem akarnak.
Vidáman felkacagok s kilépek a porondra ...

Gabriell

Gabriell

    Régi fórumozó

  • Moderátor
  • 1224 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2007.05.11, 19:09

Saját agyszülemény. Címe:

Elbeszélgetés



Egyszer volt, hol nem volt, vagy nem volt? Persze, az is lehet, hogy tényleg volt, csak már mindenki elfelejtette. Na, mindegy, a lényeg, az, hogy volt. Valamikor a régmúltban, azt hiszem. Hogy mi is? Azt hitték, világmegváltás, és világhír. Ők legalábbis így érezték, és bíztak benne, hogy a többiek is így érzik, és látják majd. Hogy nem érted? Ne zavarjon, néha én sem értem.
Amikor én nem én vagyok, hanem én, akkor néha azt hiszem, hogy megértem, aztán már nem én vagyok, és azt sem tudom, hogy mit is értettem. Á, látom ám, hogy ez így elég zavaros neked, de sebaj, majdcsak megérted, amikor te, te leszel. Majd egyszer, nemsokára. Persze, az is lehet, hogy nem fogod megérteni, de ez meg engem nem zavar. Szerinted nem érdemes foglalkozni velem, hiszen én is csak egy bolond vagyok? Ugyan gyermekem, hiszen te sem lehetsz teljesen normális, ha engem hallgatsz. Persze, nem is lenne most más választásod. Persze, a szemeidet is hiába forgatod, és ha jól sejtem, az a sodrott acélhuzal is elég erős, és egyelőre kitart. Hogy? Tudod, nem igazán értem, mit akarsz mondani, a vastag ragasztószalag egyik tulajdonsága, hogy tompítja a hangokat. Amúgy sejtem, hogy ezek a beszélgetések velem neked elég unalmasak, de nekem így felelnek meg kedves gyermek. Ja, igen, a világmegváltásnál tartottam. A bolondok. Nos, a lényeg az, hogy valamikor, amikor még én én voltam, és nem én, akkor voltak ember barátaim, vagy mik. Legalábbis mintha ilyesmire emlékeznék. Elég régen volt, és elég zavaros is néha, de mi találtunk valamit. Azt hittük, sírkamra, pedig így utólag visszagondolva semmi jel nem utalt ilyesmire. Igaz, az épület elég réginek nézett ki, és az is volt, de semmi sírszerűt nem mutatott. Inkább valami ősiséget. Ha megkérhetlek, légy szíves ne rángasd a köteleidet, elkezdesz itt vérezni nekem, és nem szeretném, ha összekoszolnád a patkányok járta padlót. Na, így már mindjárt jobb. Ugye neked is? Remek. Nos, szóval az említett ósdian öreg épület valami kegyhelynek számíthatott valaha a pusztát járó népek között. Szép nagy volt, egy tágas belső oszlopok szegélyezte térrel, hátsó kerttel, külön hálókkal, és persze kazamatával, meg egy felső szinttel. Nem tudom, hogy ki tervezhette, de nem nagyon szerette a látogatókat, mert egy csomó halálos csapdát helyezett el itt-ott az épületben. Persze, az is lehet, hogy nem is a tervező helyezte el odabent ezeket a csapdákat. Na, mindegy. Az ember barátokkal behatoltunk az épületbe, és feltérképeztük. Nem, nem kincset kerestünk, hanem a tudományos kíváncsiság hajtott. Na, jó, engem tulajdonképpen nem, de ez most mellékes. A lényeg, hogy nem kellett volna a felső szintre mennünk. Hiába is ámuldozol, nem a kazamatákban találtuk meg, akit nem kellett volna. Ott nem volt semmi félelmetes. Pár csontváz, egy kis útvesztő, szarkofágok, halottak, ilyesmik. Jó-jó, mondjuk, az furcsa volt, hogy némelyik csontváz mintha mozgolódott volna néha, de mint tudjuk, élőholtak nem léteznek. Illetve te még így tudod, de majd ha már te leszel, majd megváltozik a véleményed. Szóval odafent is kő, meg hideg, és sötét volt. Na nem annyira, mint odalent, de azért abban a szobában meglehetősen. Nem csak sötét volt, de egy kiterített aszott alak is. Tudod, nem jó aszott alakokat piszkálni. Van, mikor nem veszik túl jó néven. Mondjuk, erről az éppen velünk lévő antropológus tudna mesélni neked. Ne aggódj, nem fog, hacsak nem leszek megint én ő. Na, mindegy megpiszkálta az alakot, ő meg harapott, nagyot, ilyen fogakkal. Ó, most ha jól látom, egészen elakadt a szavad, és mintha kicsit elkezdtél volna félni? Ne aggódj, tulajdonképpen nem fáj, de majd ha te is érezni fogod, majd megérted. Szóval harapott, és nem volt kiírva a kamra ajtajára, hogy „Vigyázat, a lakója harap!”, így az antropológus átadta neki azt, ami kellett neki, és máris nem volt annyira aszott. Aztán megint harapott, és gyors volt, de még mennyire gyors. Hogy miért nem menekültünk el? Ugye mondtam már neked, hogy voltak ronda csapdák. Nos, itt is, és ez olyan torlaszoljuk el az ajtót típusú volt. Hogy? Ablak? Ugyan kérlek, olyan abban a kamrában nem volt. Szóval harapott párszor, aztán már csak én voltam hátra. Eddigre a többiek igen aszottak lettek, és a mozgékonyságukból is sokat vesztettek. Konkrétan eléggé elpusztultak. Aztán maga mellé ültetett az emelvényre, és mesélt, sokáig. Hogy miről, arról most nem beszélek, majd talán egyszer, ha lesz kedvem. A nagy mesélésben megszomjazott, és ivott. Majd valamit megnyomkodhatott, mert az-az ajtózáró kőtömb hipp-hopp eltűnt. Aztán kicipelt, magával. Mit ne mondjak, elég hűvös egy személyiség volt. Mint kiderült, tulajdonképpen mi egy templomba törtünk be, és még voltak hívők, páran. Nekem nem nagyon örültek, de előtte térdre borultak, aztán ő megint ivott. Én elájultam, de amikor magamhoz tértem, ittam. Ennek sem igen örültek a hívek.
Nos, most már tudsz annyit, amit most tudnod kell, és ha megengeded, elég sokat beszéltem, és kiszáradt a szám. Ne rémüldözz, nem akarlak elpusztítani, csak meg foglak ölni. Aztán te is ihatsz belőlem egy keveset, és ha majd magadhoz tértél, még ihatsz, nem is keveset. Ó, ne aggódj, a szomszéd szobában már várnak rád, s ha majd végeztél, és én még mindig én leszek, és te már te, akkor majd tanítalak. Ha én nem én leszek, akkor majd meglátjuk. Engedelmeddel, akkor most megkóstolnálak.

Módosította Gabriell: 2007.05.11, 19:12


Gabriell

Gabriell

    Régi fórumozó

  • Moderátor
  • 1224 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2007.05.11, 11:14

Üdvözletem.

Talált, kapott írás. Többet nem is nyújtom a szót, akit érdekel, olvassa el :)

Kisherceg

Az utazásai során a Kis Herceg egy furcsa, kocka alakú bolygóra ért. A bolygón drótok, telefirkált papírok, félig telt kávéscsészék voltak szétszórva. A szeméthalmok közepén egy borostás, szemüveges alak ült. - Szia. Hát te ki vagy? - kérdezte a Kis Herceg. - Pill, rögtön - válaszolta a férfi. - Mi a neved? - folytatta a Kis Herceg, ugyanis ha egyszer valamire kíváncsi volt, azt nem hagyta annyiban. - A programozó vagyok. Mindjárt beszélhetünk, csak most egy hibát keresek a logban. - felelte az ember. - Mi az a log? - kérdezte a Kis Herceg. Körbenézett, de sehol se látott semmit, amire ez a szó illett volna. -Mi az a lo! g? Ismerem a szemétkupacot, látom a kávéscsészét és a drótokat is, de nem látok logot. Hol van? A férfi hitetlen arccal fordult a jövevény felé. "Te ugye a javításért jöttél?" - kérdezte, és beletúrt egy paksamétába.

- Mindjárt megnézem a listát, szerintem a következő patch már tartalmazni fogja - és elkezdett a körülötte heverő papírok közt kotorászni. A Kis Herceg elbizonytalanodva nézte a Programozót, ahogy az az egyik halom legaljáról kihalászott egy színes filctollal összefirkált szöveget, és hümmögni kezdett felette. - Mi az a log? - kérdezte megint. A Programozó nagy levegőt vett: - Nem tudom rendesen elmagyarázni egy felhasználónak, de a program a hibáit egy naplóállományba írja, amit csak az írás idejére zárol. Ezért aztán ha a rutin elszáll, akkor a logban az abortálás előtti utolsó bejegyzésből tudjuk kitalálni a hiba pontos helyét, és ez segít a javításban. De ennek semmi köze nincs a patchhez, amiért jöttél. - Te nagyon furcsán beszélsz - felelte a Kis Herceg. - Mi az a felhasználó? - Az emberek két részre oszthatók - válaszolta a programozó, miközben lehajtott egy fél csésze hideg, állott tejeskávét. - Azok, akik írják a programot, azok a programozók. Akik csak használ! ják őket, azok a felhasználók. Én is egy programozó vagyok, és - mivel nem tudtad, mi a log - Te valószínűleg felhasználó vagy. Milyen programot használsz? - Nem használok programot. Van egy rózsám, és három vulkánom. Ezek programok? - kérdezte a Kis Herceg. - Nem, nem ezekre gondoltam. Tudod, mikor leülsz a gép elé, és elindítasz valami szövegszerkesztőt, levelezőt, vagy ilyesmit. A munkahelyeden, az irodában például. - Nincs irodám. Egyszer találkoztam egy Hivatalnokkal, de eljöttem a bolygójáról. Unalmas alak volt - felelte a Kis Herceg. - OK, akkor otthon, mikor szabadidődben benyomsz egy játékot, az egy program. - magyarázott türelmetlenül a Programozó.

- Szabadidőmben szeretem megnézni a napfelkeltét. Mindig úgy húzom a székemet, hogy épp lássam - felelte a Kis Herceg. - De az én bolygóm kerek, nem ilyen négyzet alakú. Milyen itt a napfelkelte? - kíváncsiskodott tovább. - Nem négyzet, kocka. A négyzet az síkidom, a bolygóm meg test. - mondta a Programozó. - Az ilyen fogalmi zavarok miatt kevernek mindent össze a felhasználók, mert képtelenek a legalapvetőbb szakkifejezéseket is megjegyezni. Meg hogy kockás füzetnek hívjátok a négyzethálósat, az agyam száll szét ettől is. - Milyen itt a napfelkelte? - kérdezte újra a Kis Herceg, mert nem szokott eltérni a tárgytól. - Mit tudjam én? - válaszolta a Programozó. - Nem szoktam látni, én olyankor dolgozom. Mondd meg a GL-ednek, hogy a patch az esti upgrade-ban benne lesz, addig meg hagyjanak békén, mert a debug magasabb prioritású task, mint a support. - és visszafordult a munkájához.

- Milyen barátságtalan figura - gondolta a Kis Herceg, és otthagyta a bolygót. Útközben azon tűnődött, vajon el tudná-e magyarázni a Programozónak, hogy ő nem használ semmilyen programot és mégis normálisan él, vagy hogy a Programozó képes lenne-e elmondani neki, mi az a log úgy, hogy megértse. - Valószínűleg nem - summázta végül. - A fölnőttek nagyon-nagyon furcsák tudnak lenni.

Módosította Gabriell: 2007.05.11, 11:15


Pi-MaN

Pi-MaN

    Törzs-fórumozó

  • Archívum
  • 612 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2007.05.04, 09:32

Hattyúdal

Többé nincs helyem e földön
Csak büntetésemet töltöm
Mert hiányod már most eléget
S egy egész életet kell még
Nélküled leélnem

_Marius Glenius (NPC/NJK)

_Marius Glenius (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2007.05.02, 00:40


Marius nekilódulva tör előre, ágakat félrecsap, bokrokat ugrik át, dühödten morog közben, nem elég, hogy Iwát nem láthatja, még Silent is szórakozik vele, dühe az eget veri, hosszú éjszakának néz elé. Nem igen törődik most a bundájába bele-beleakadó tövises ágak, rendíthetetlenül törne előre, ha egy nagyobb hőhullám nem taszítaná szemből hátra, szőre pörkölődik, maga bukfencezik. Első pillanatra azt hiszi, Ariadney szegte meg ígéretét, a földről felkelve rázza meg fejét, majd lassan fordul, hogy támadóját láthassa...


~Nem ártottam annak a Féregnek!~ Kezdene bele, de szó torkán akad még az ártottamnál, egy női alak áll előtte, testét lángok nyaldossák.

-Pedig igazán megtehetnéd, Gaia ellenére nem lenne... Lépdel Marius felé az elementál, léptei nyomán a fű kiég, majd, mint hamvaiból ébredő Főnix, sarjad ki utána.

~Ki vagy te?~ Vicsorogja, tekintete dühtől izzik, a mellette lévő fának támaszkodik, pörkölt mellkasa sajog.

- Anoteilä vagyok. Feleli nyugodtan, Marius előtt egy méternyire áll meg. A testéből áradó hő szinte elviselhetetlen a férfi számára, hátrál is az.

~És mit akarsz?~ Vicsorogja, nem tetszik neki a dolog, már megint egy tüzes némber, Mystra, Ariadney, Silent, most meg az a tűzvalami...

-Elementál, nem valami. Az a kérdés, te mit akarsz.

Marius értetlenül néz az elementálra.

~Mit akarok? Hogy-hogy mit akarok? ~ Kérdez vissza, nem érti, mit akar tőle ez az elementál.

- Marius, Marius… Mondták a többiek, nehéz dolgom lesz veled. Gaia küldött, nálad van valami ami néki kellene, s nála –általam- ami néked kellene.

~ Mije lehetne egy elementálnak, mi nékem kellene?~ Kérdi furcsállva a dolgot, nem tetszik neki a dolog, hogy Gaia is bele lett keverve. Gyanakodva koncentrál (Szellemvilágba való átnézés), ám valóban elementálnak látja odaát is.

- Most, hogy meggyőződtél a felől, mi vagyok, akkor folytathatnánk is… Kissé türelmetlen.

~Beszélj érthetően, ha lehet. Megéheztem…~ Vicsor – vigyor.

- Türelmetlen, és heves… Tegnap előtt egy kristály jutott a birtokodba, mit a Piramisok lábainál találtál. A Kristályban nem csak a sötét energiák vannak fogvatartva. Készítői jókat is elzártak. Gaianak van szüksége a Kristályra.

~ A kristály a kastélyban van. Oda most nem mehetek vissza….

-Sajnálatos hír, ha esetleg elmondanád, hol van pontosan….

-Ácsi, elmondtad, mire van szükségetek, nékem mire is van?

-Óh, igen, erről majdhogynem megfeledkeztem… Huncut fény amúgy is izzó szemeiben, majd a férfihoz lép, lángja immáron gyengéden cirógatók, nem elviselhetetlenek.

-Mit akarsz? ~ Vicsorogja, letekint a nőre, ki hirtelen nyúlik meg, egy magasságba kerül a két méter magas Crinos-szal.

Az elementál csak nézi az értetlen képet vágó Crinos világos kék szemeit, majd szokatlan módon, ajkait nyitva a farkaspofázmányú Mariust csókolná meg, ajkait a farkaséra tapasztván.

Marius nem tudja, mit is tesz ez az elementál, amikor megérzi a csókot, hirtelen meleg fut végig egész testén. A sebhely, mit az elementáltól kapott égetőn lüktet, ám az ajkaktól nem tud szabadulni. Pár pillanat műve a dolog, az elementál hátrább lép…


- Héliosz csókját kaptad meg, Marius Glenius, E csók tesz immúnissá a tűz ellen. A harc hevében, mikor dühöd a legnagyobb, lángra is lobbanhatsz, bundád, karmaid, de előfordulhat, hogy harapásod lesz tüzes. Remélem elég bizonyíték számodra, hogy Gaia teremtényeinek össze kell fogni… Most pedig, hol a Kristály?

Marius elképedve, nagy szemeket eresztve néz az elementálra, a sebet már nem érzi, mellkasára tekint le, a seb sehol. Majd ismét az elementálra tekint.

~A Kristály a második emeleten a 12. szobában van az ablak jobb oldalán. Az éjjeli szekrény középső fiókjában leled meg…~

-Köszönöm Marius, Gaia nevében… Kellemes vadászatot…

Azzal az elementál, ahogy jött, úgy távozik. Marius értetlenül áll a dolog előtt, majd az éhségének tudja be a dolgot.

~ Biztos csak káprázat volt. ~ Vicsorogja, majd kissé zavartan, de folytatja útját a vadonba.

Reggel az éjjeliszekrény középső fiókjának fogantyúja megpörkölve volt, mikor reá lelt.


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]