Ugrás tartalomhoz


Fotó

Előtörténetek


  • Válasz írásához lépj be
1155 hozzászólás érkezett eddig

Dronner

Dronner

    Régi fórumozó

  • Archívum
  • 5763 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.06.28, 13:04

Az én varázslóm háttérsztorija:


"Szóval az éltem érdekel, muzsikás? Mondták már, hogy a kíváncsiság öl? Bár, miért is ne mondanám el? Jer’ közelebb, és fülelj!

Kironavikban születtem, kispolgári családban. Gyermekkorom nem volt különösebben könnyű, de keménynek sem mondanám. Egyszerű éltemnek Ő adott célt. Surubbia. Gyönyörű aranyszín fürtjeit követve jutottam oda, ahol ma vagyok. Első látásra beleszerettem, de közeledni soha nem mertem. Mikor megismertem, a Gahulok Novíciusa volt, így én is csatlakozni akartam a Rendhez. Az istenek is így akarták bizonyára, mert sikerült. Ekkor Ő persze nem volt szabad. Egy fiatal városőr, Eurene H’orrien csapta neki a szelet. Ő persze csak játszadozott. Mindig is azt tette. Talán ez a „verseny” ösztönzött arra, hogy mindig igyekezzek a legjobb lenni, lényeg, hogy hamar kiemelkedtem a többiek között, és sikerült kivívnom Frawick mester elismerését. Máig ő a legnagyobb támaszom a Rendben. Pedig hát a világnézetünk… Mondjuk, a Rend sosem differenciált vallás szerint. Na, mindegy…

Szóval ott tartottam, hogy évek teltek el, mire kérhettem felvételemet az Adeptusok közé. Hogy mit csináltam azok alatt az évek alatt? Mit minden más Gahul. Bérvarázsló lettem egy helyi ill. környékbeli hatalmasságnál. Az én, hmm, „uram” egy gorviki kereskedő volt, egy bizonyos Dyrack Morten. Mindig is kedvelt, és a fizetésre sem panaszkodhattam, de a szívem csak visszahúzott Kironavikba, Hozzá. Szóval amint tehettem, elhagytam Gorvikot. Istentelen egy hely volt az! Ha csak a töredékét láttad volna annak, amit én…

Tehát ott tartottam, hogy mikor visszatértem, érdekes hír várt. Magam is meglepődtem, mikor meghallottam. Frawick mester engem javasolt az Északi Misszió élére. Mennyi idő is telt el beavatásom óta? Három év? Tessék? Hogy mi az az Északi Misszió? Türelmetlen vagy bárd! Hova sietsz? Nem baj, majd leszoksz róla. Ha nem, nem leszel hosszú éltű Satralis ege alatt. De ez a Te gondod legyen, ha megbocsátasz. Szóval az Északi Misszió érdekel. Bár a Te figyelmedet elkerülte, számtalan szentségtelen praktikákat űző szervezet ügyködik az ismeretlenség homályában. A Misszió lényege, hogy egy különítmény ezek után a szervezetek után kutat. Ha nyomára bukkan egy ilyennek, felszámolja. Szóval egy ilyen egységet vezettem én. Ráadásul a csapatomba osztották Őt, Surubbiát is. Örömöm nem lehetett volna nagyobb. Akkor legalábbis úgy éreztem.

Eleinte minden jól ment. Már három rendet felszámoltunk, mikor hírét hallottuk a Wechhya-szektának. Az előző sikereken felbátorodva már-már mámorosan vetettük magunkat a nyomra. A részletekkel nem untatlak. A Rend ugyan sikernek könyvelte el az akciót, számomra azonban a világ elvesztését jelentette. Társaim, Roan, Ertinak és Surubbia mind odavesztek, de a küldetést befejeztem. Frawick mester szerint nem hibáztam. Furcsamód én másként érzem. Talán, ha jobban vigyázok rá. Vagy, ha én vállalom a keleti szárnyat…

Tessék? Nem, csak a szemembe ment valami. Száll itt a por.

Lényeg, hogy most újra itt vagyok. Pusztítani a gonoszt. Társakat keresek. Nem tudsz valakit? Valaki, aki hajlandó lenne akár az életét is adni a győzelemért? Nem? Akkor tudod mit? Felejtsd el, amit mondtam!"

Módosította Dronner: 2004.06.28, 13:06


_Vitya (NPC/NJK)

_Vitya (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.06.15, 09:29

ez az eloteretnetet most talaltam meg a gepemen, jopar eves...

Thorgar Lordheif
Ember Fighter (Barbár kit, Vadász)

23 éves
Szülőhelye: Jeges szelek völgye, a Vadászó Sas törzs
A törzsfőnök fia

Tanítói:
-Hjrotghar Riftseth (human, fighter<barbarian kit> 5lvl)
-Sarthen Lokh Farthen (human, barbarian shaman 3lvl)
-Roland Theemaster (human, priest 4lvl)
-Morgen Swordfrasher (half-elf, ranger 7lvl)




1. Icewind Dale

Rathaldron Lordheif egyetlen fiaként látta meg a napvilágot 1343-as év tavaszán. A barbár időszámítás szerint a vadászat hónapjában. A monda szerint annak a törzsfőnöknek a fiából ki a vadászat vagy a harc havában születik nagy harcos válik. Ennek szellemében nevelték, és nem is okozott csalódást, hiszen már 10 éves korában szinte bármelyik 15-16 éves törzsbéli fiúval kiállhatott, így már fiatalon kivívta magának a törzsbéliek tiszteletét. Apja egyre többször parancsolta neki, hogy a Vadászat csarnokában (mely a törzsfőnök fogadóterme volt) álljon a trónja mögött mikor más törzsből jött hírnökkel vagy külországi emberekkel tárgyalt. Így megismerte a politikát, igaz csak a jeges szelek völgye barbárainak brutális valóságán keresztül. Szeretett tanítómestere a törzs egyik legnagyobb névvel büszkélkedő harcosa, Hjrotghar volt. Érdekes módon sohasem hívta ki a törzsfőnököt párviadalra, pedig suttogták, hogy talán le is győzné, és a tiszta egyenes harc szeretetének és tiszteletének szentelte életét, minekután a törzs tagjai mélységesen tisztelték, és felnéztek rá. Thorgar-t is a harc tiszteletére, Tempus dicséretére tanította. A véleménye az volt, hogy a harcot a lélek vívja igazán, és ezért sosem lehet lebecsülni az ellenfelet, mégha girnyónak is tűnik első pillanatban. Tempus hatalmának ismeretére, és a világi alapműveltségek elsajátítására, segítségére volt Sarthen mester is, a törzs sámánja. Igaz az okos fiú hamar elérte azt a szintet, hogy a külvilágtól elzárt sámán nem tudott neki újat mondani. Ekkor történt egy szerencsés véletlen Thorgar életében, épp a trón mögött állt, egy meghallgatáson, hol valami külhoni csuhába öltözött emberrel beszélgetett apja. Roland Theemaster, ki Lathander papja volt, a törzs védelmét kérte a tél idejére (ekkor Thorgar már 12 éves volt), mivel a karavánját goblin fosztogatók támadták meg, és mint egyedüli túlélőnek nem volt esélye civilizált helyre jutni. Rathaldron okos döntése pedig az volt, hogy ha a külországi pap tanítja a fiát, védelmet kap a törzstől. A pap nagyon szívesen belement ebbe az alkuba, így a fiatal Thorgarnak ismét lett egy nagyon művelt tanítója. A fiúban nagy képességeket látott a pap, és megváltoztatta a döntését, 3 éven keresztül maradt a Sas törzsénél.




2. A törzs pusztulása

1359-ben iszonytató tél pusztított a jeges szelek völgyében, mindenki a túlélésért küzdött. A hideg és az éhség egyre közelebb terelte egymáshoz a máskor oly távol élőket. A Sas törzse sohasem volt egy nagy törzs, 150-160 ember alkotta. Nem tudtak eleget vadászni az enyhébb hónapokban, így télvíz idején is eljártak vadászni. A vadászokat régen szinte csak tapasztalt harcosok közül választották ki, de most a fiatal serdülő fiúknak is ugyanolyan keményen meg kellett dolgozniuk a túlélésért. Mikor Hjrothgar vadászott mindig magával vitte a fiatal Thorgart is, megtanította a vadászat alapjaira, a vadak becserkészésére, a nyomok megtalálására, eltüntetésére, a csendes mozgásra, és az ölésre. Egy ilyen alkalommal, mikor jöttek hazafelé a törzs táborát feldúlva találták, mindenkit megöltek, a kevés élelmet és felszerelést ami a törzs tulajdonában volt elvitték. Több mint száz goblin hullát is találtak, így teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy egy nagy goblin törzs kaszabolta le a Sas törzsét.Egy héten keresztül gyászoltak, temettek. A fagyos föld nehezen fogadta be a testeket. Kő annyi nem volt a környéken sehol, hogy a testek fölé kőrakást emeljenek, tüzelő pedig még kettejüknek is kevés maradt, nemhogy hamvaszthattak volna. Mikor az utolsó törzstagot is eltemették, szörnyű bosszút fogadtak, Tempus a tanú rá, megbosszulják a gyalázatot. Majd elindultak a déli irányba távozott goblinok után, az egy hetes nyomot még hóban is igen nehéz volt követni, de Hjrothgar megoldotta.


3. A bosszú

A goblinok délnek tartottak, Luskan irányában, megrészegedve saját győzelmüktől, az egyik kisebb várost akarták kifosztani, úgy vélték, hogy azzal már kihúzzák a tél hátralevő részét. A jól szervezett katonasággal viszont nem számoltak, a tavi városok könnyű győzelmet arattak a goblinokon, kik fejvesztve menekültek, alig maradtak száznál is kevesebben. Ekkor érte őket utol a két barbár, az egyik éjszaka begyalogoltak a goblin tábor közepébe, és módszeresen legyilkolták az összest.
A harc heroikus volt, de kegyetlen. Hjrothgar meghalt, a fiatal Thorgar is halálos sebeket kapott a harc során, olyanokat, hogy egy egyszerű ember abba rég belehalt volna. De bosszújuk beteljesedett, az utolsó goblint is megölték. Mindketten akkor estek össze a vérveszteségtől elgyengülten, mikor az is a fűbe harapott. Thorgar szerencséjére a Tízváros egy felderítője is követte folyamatosan a megvert goblin hordát, ő Morgen Swordfrasher volt. Megkövülten nézte a távolból, hogy a két barbár milyen pusztítást visz végbe, akkor ocsúdott fel mikor mindketten szinte ugyanabban a pillanatban eldőltek az utolsó goblin fej röptét követve a hóba. Ő mentette meg Thorgart, és vette maga mellé, látva a lehetőséget az akkor még csak 17 éves fiúban.


4. A „zöld” évek

A fiatal barbár jellemének utolsó darabjait Morgentől szerezte, ő tanította meg a gonosz népek nyelvére, valamint a törpe nyelvre is, ő tanította meg az állatok és növények tiszteletére, és ő tanította meg hogy az erőn kívül a tachnikát és az ügyességét is alkalmazza a harcban. Az íj használatára is a ranger tanította meg, hiszen eddig hajítóbárd, dárda és a közelharc volt amihez értett. A ranger tanította meg, hogy hogyan kell a sötétben a hangok, szagok és érzetek segítségével harcolni.
A rangerrel 4 teljes évet töltött el, Thorgar mélységesen tisztelte őt.



5. Az utazás

Morgen javaslatára 22 éves kora előtt kevéssel elindult világot látni, tapasztalatokat gyűjteni, és pusztítani a gonosz lényeket a világban, ahol csak találkozik velük. Egy év vándorlás, viszontagságok közepette jutott el Shadowdale-be, ahol Silverhand szolgálatába szegődött, kinek nagyon tetszett a barbár tűrőképessége, ereje és az a belülről égő tűz, ami igazán csak a természeti népek jellemzője lehet.

Sogroon

Sogroon

    Visszavonult

  • Archívum
  • 2247 Hozzászólás
Hírnevek
                         

Kelt 2004.06.03, 18:42

Mi a jó elősztorit Tp-vel jutalmazzuk, 0-tól 300-ig. (Reneszánszos rendszer, szóval ott nem sok a 300. Szintlépéses rendszerben kevesebbet kellene adni)

_Nefadar (NPC/NJK)

_Nefadar (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.06.03, 18:15

Eye: kb erre gondoltam
Emiatt is szeretem jobban a Codexet és az Ars Magicát

Eye

Eye

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 966 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.05.31, 14:35

Miért nehezebb magusban, mint a másik két játékban?

nekem ez a tapasztalatom... :gyagya:

Kötéltáncos szerintem arra célzott, hogy talán rendszertől függetlenül meg van mindig a lehetőség arra, hogy színes hátteret dolgozz ki a karakteredhez. Amit te tapasztalhattál, az szvsz az, hogy a magusban anélkül is lehet játékképes karaktert készíteni, hogy a hátterén túlzottan elgondolkodnál. Az Ars Magicát megvallom nem ismerem, de a Codexben is éppen úgy lehet száraz karaktert csinálni, csak mivel nincsenek kasztok, mégis úgy érzi az ember, hogy valamit hozzá kéne tenni a sok százalékhoz. Vagy nem jól látom?
Másképpen a magus kasztos rendszere jobban sugall bizonyos sztereotípiákat, mint más rendszerek.
De ettől még ha igény van rá, itt is lehet színes karaktert csinálni.

Mondjuk most így elgondolkodva azt is elfogadom, hogy a magusban ha szem előtt tartod a játéktechnikai érvényesülést is, akkor eléggé szűk keretek között lehet összeválogatni a képzettségeket.

Például: Codexben lehet jó fegyverdobós karit csinálni, Magusban nekem nem annyira sikerült.
(mert aki magusban jól dob fegyvert, az egyúttal jó közelharcos is, codexben ez nem törvényszerű)

Hát szóval a kasztos rendszer kötöttebb na. :nuke:

_Nefadar (NPC/NJK)

_Nefadar (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.28, 11:29

Miért nehezebb magusban, mint a másik két játékban?

nekem ez a tapasztalatom... :cupp:

Koteltancos

Koteltancos

    nyuszifül

  • Fórumita
  • 255 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.05.27, 13:43

Miért nehezebb magusban, mint a másik két játékban?

_Nefadar (NPC/NJK)

_Nefadar (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.27, 07:46

magusban ezt elég nehéz sajnos elérni, nekem Codexben és Ars Magicaban szoktak nagyon színes egyéníségű karijaim lenni

_ghorrag (NPC/NJK)

_ghorrag (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.26, 20:04

egy alkalommal a KM ugy allitott be hozzank a jatek elötti karakteralkotasra, hogy :na most jol össze fogjuk hangolni a csapatot

aztan mikor kesz voltunk a csapatösszehangolassal, akkor meglepetesszerüen ( +30 ) elövett egy harom A4-es lapbol allo kerdessorozatot, amit mindenkinek leadott:

a sok normalis kerdes mellett akadt epp eleg normalatlan is

pl:
szereted az almat?
ha igen, akkor melyik fajtat
indokold

a lenyeg: elötte meg soha nem gondolkoztam el azon, hogy vajh mifele lehet az adott karakter nöidealja ( mert az ugyis mindig klise ), es hogy inkabb alma, vagy körteparti, vagy hogy melyik a kedvenc illata

es a KM jol belerejtette a kalandhoz szükseges dolgait a többi köze.

hasznos, csak sokaig tart...de egy eletut jatek elött erdemes
egyebkent meg nem
:)

Sogroon

Sogroon

    Visszavonult

  • Archívum
  • 2247 Hozzászólás
Hírnevek
                         

Kelt 2004.05.26, 17:02

Többnyire igazad van, bár szvsz egy elősztory már takarja a karaktar világnézetét is... jobb esetben.
Ha az elősztori nem abból áll, hogy leírja mikor hol tanult.
Viszont amit az üres szabadidővel kapcsolatban írtál, teljesen egyetértek. Gyakori probléma, még kaland közben is, ha a KM megkérdezi a játékost, hogy mit mit csiná mondjuk estig: "eszek, iszok, edzem, alszok és ezzel elvagyok úgy reggelig" , esetleg még néhány az adott kasztra vonatkozó jellegzetesség: szerencsevadász: "kártyázom, ha van kivel" , pap: "imádkozom" , elf: "bóklászom az erdőben" , stb...

Daniellus

Daniellus

    Újdonsült fórumozó

  • Archívum
  • 38 Hozzászólás
Hírnevek
                         

Kelt 2004.05.26, 12:46

Nem tudom ti miképpen is vagytok vele, de remélem azért majd ez is kider?l.

Nekem legalábbis az a véleményem, hogy a karakter megalkotásánál van fontosabb a karakter háttér történeténél.
Bár az is elengedhetetlen része, de egy háttér kevés ahhoz, hogy valamit kezdeni is tudjon vele egy játékos.
Sokkal fontosabb az, hogy a karakter személyisége ki legyen dolgozva és át legyen gondolva.
Mit szeret és miért? Mível foglalkozik szabadidejében és miért. Mir?l miképpen gondolkozik. Hogyan reagál bizonyos eseményekre?
És még rengeteg hasonló kérdés.
Ez az amit még azok is ki szoktak hagyni akik háttér történetet szoktak készíteni.
Tisztelet a kivételnek, de ezt figyeltem meg általánosságban.

Pont ennek a hiánya vezet általában ahhoz, hogyha életútat játszanak a karakterek akkor fogalmuk sincs mit is csinálnak a karakterek a szabad idejükben és ha ezt megkérdi t?lük a mesél? akkor csak felszínes és lehet?ség szerint a fejl?dés szempontjából fontos dolgokat említenek. (pl.: tanul egy új varázslatot vagy valami hasonló)

Szóval ha valakinek nincs egy tökéletesen kidolgozott háttere, de azért egy keveset dolgozott azon is akkor még nem d?l össze a világ.

Én legalábbis többször is kezdtem hosszabb lélegzet vétel? történetet háttértörténetre írva. És nem is voltak rosszak se.
Legalábbis a társaságunknak tetszett és jól érezték magukat. És ez lenne az egész játék lényege szerintem.
Mindett?l független?l össze sem lehetett hasonlítani azzal amikor a karakterek gondolkodásmódjához és világnézetéhez igazítottam a történetet és kisebb hangsúlyt fektettem a múltjukra valamelyest.

Véleményetek?

_ghorrag (NPC/NJK)

_ghorrag (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.26, 08:33

accept
:)

_Nefadar (NPC/NJK)

_Nefadar (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.25, 17:07

A feladták gondolom a hatalomszavak tanulására vonatkozott, mert ilyen van olvasd el a Kráni krónikákat abban is benne volt. Természetesen nem első hanem 6. szintű volt a kari amikor indítottam. Egy ilyen szülésbe meg meg kell halnia egy szülőnek. Bocsi, hogy pont két ilyen előtörténetem volt meg gépen, amúgy több mint fél év volt a két kari között...

_ghorrag (NPC/NJK)

_ghorrag (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.25, 08:03

a tolvaj szerintem egyszerüen elszökik, mert nem erzi jol magat, mert mindenki cseszteti a faji szarmazasa miatt, es elkezd a sajat szakallara dolgozni mondjuk 8 evesen, es az adott tolvajklan meg befolyasat kihasznalva megmenti a törveny szigoratol, miert is cserebe vedelmet kap, csak 80 %-ot le kell adnia, es mondjuk 4-5 ev elteltevel akar följeb is lephet a rangletran.
ez az en verziom lett volna
( meg mar volt is )
ekkor volt elsö szintü tolvaj
minden szazalakos, es szazalaktalan kepzettseggel, meg kezdöfelszerelessel.
;)

_ghorrag (NPC/NJK)

_ghorrag (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.25, 07:57

a fejvadaszos sztoriban kicsit sok a szoismetles
meg mi az, hogy nyolcan feladjak?
olyan nincs, ha meg megis az = halal.
kicsit taposnak tünik a karakter, de ha a KM belement, akkor miert ne.

ha meg egy kikepzett fejvadasz egy faluban egy gyereket keres, az altalaban nem tart napokig.

az, hogy az anya belehalt a szülesbe, az ok, csak az zavar egy csöppet, hogy az elözö sztoriban is elhalalozott.

es hanyadik szinten inditottad a karaktert?
mert egy elsö szintü fejvadasznal igen igen nagy szerencsere van szüksege ahhoz, hogy kierjen a hataron.
meg ha csapatostol megy is

a külvilagban, meg ha hatalomszavakat hasznal, es egy km-es körzetben volt egy varazslo, akkor elashatja magat.

na most jol beledkötöttem, de vigasztalasul kapsz
;) t

_Nefadar (NPC/NJK)

_Nefadar (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.25, 07:54

ghorrag: csak így lehetet megoldani, mert ez adva volt, hogy oda kerültem így, ezt a KM mondta, utána így írtam le én

_ghorrag (NPC/NJK)

_ghorrag (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.25, 07:44

nefadar!
a tolvajodhoz:
egy tolvajklan nem fog mindent rabolni...szerintem a tagokat meg föleg nem.
ugyanis a legnagyobb veszely rajuk nezve, ha arulo kerül közejük.
ezert alaposan megnezik, hogy kit vesznek fel maguk köze. ( altalaban az olyan utcakölyköket, akik autodidakta modon mar belekezdtek a mestersegbe, es a klan latja, hogy van tehetsege....innentöl mar csak a hüsegre kell ügyelni)
ha meg megis ez törtenne, amit irtal, akkor en azt mondanam, hogy koldulasra kenyszeritettek...mert az kifizetödöbb
avagy prostituciora
( mindenhol akadnak perverz alakok ).

esetleg eladjak rabszolganak.

de ez csak az en velemenyem.
;)

_Nefadar (NPC/NJK)

_Nefadar (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.24, 17:15

Kráni Mortelem előtörténete

" Jadis vagyok, alig húsz éve születtem Krán bércei között egy kis faluban a külsõ tartományok egyikében. S Ranagol kegyébõl életben is maradtam így most le tudom jegyezni életem eddigi történetét. Anyámat soha sem ismertem, mert belehalt a szülésembe. Külsõre már ekkor is különböztem a többi megszokott kráni lakostól, mert a bõröm hófehér volt és a szemem sem metszett. A legtöbb ember a mai napig nem néz kráninak Kránban inkább csak nayannak aki szerencsés volt külhoni létére és így sura'shtaklént tanulhatott és kerülhetett be Kránba. Ez a mai napig a szerencsém. Öt éves koromig az a férfi nevelt, akit apámnak hittem, igaz rá is alig emlékszem már csak arra, hogy õ is félt tõlem akár csak a falu többi lakosa is, de az okát csak évekkel késõbb tudtam meg ugyanis egy aquir fattyaként jöttem erre a világra. Arra is csak haloványan emlékszem, hogy öt éves koromig apámmal éltem elég szegényes körülmények között, egészen addig, amíg egyik este egy férfi jött hozzánk azzal, hogy engem keres. A faluban már napok óta hallottam, hogy engem keres és végül talált olyan embert aki útbaigazította hozzánk. A férfit azelõtt soha sem láttam és nem is sejtettem, hogy miért pont engem keres, egy ötéves kislányt. Apámat szemem láttára ölte meg és nem tagadom az óta sem, de élveztem a vér látványát és még dühöt sem éreztem csak félelmet a férfitól, menekülni próbáltam hátat fordítottam neki most már tudom, hogy ez mekkora hiba volt, azután mindent sötétség vett át.
Mikor magamhoz tértem egy másik faluban voltam. Az itt lévõ fejvadászklán elkezdte a kiképzésemet és ekkor közölték tanítóim és comtúrom velem, hogy aki idáig nevelt az nem volt a vérszerinti apám, mert az igazi egy aquir volt. Akkoriban nem nagyon értettem ezeket csak egy kicsit, mert a nevelõapám sokat mesélt annakidején az Õsökrõl is. Ranagol velem volt, hogy ilyen jó helyre kerültem és a következõ évek alatt nem hagyott el egyszer sem. Pár évvel késõbb már a klánban a velem egykorúak között a legjobb sequatornak számítottam. Tanítóim sokszor mondták ha megélem aquir vérem és mentalitásom miatt Mortelnek fognak tovább képezni persze ha megélem. Igazi apám vére miatt hatalomszavak használatát is tanultam. Akikben megvolt ez a vér azokkal, de a húsz kevertvérûbõl tízen meghaltak többek közt az a fiú is akit elõször és utoljára szerettem életemben, nyolcan feladták, mert gyengék voltak és csak ketten folytattuk ezt a tanulmányt, bennem volt a legerõsebb az aquir vér, mert a másik társamban legalább öt generációt kellett visszamenni az aquir õsig.
Tizenöt évesen volt az elsõ éles küldetésem a többi velem egykorú sequatorral együtt. A húsz sequatorból csak öten éltük túl Ranagol kegyébõl, de mi tudtuk, hogy jobbak is vagyunk a többieknél, meglehet, hogy ha ott nem halnak meg én itt ölöm meg õket. A küldetésen a tizenöt halott közül hetet én küldtem Ranagol színe elé, mert sérültek voltak köztük a másik kevertvérût is, mert hátráltatták a sequadion egység feladatát. Egy évvel késõbb váltam a klán teljes jogú tagjává és ekkor kerültem be az elit Mortelek közé és ettõl kezdve õk folytatták a kiképzésemet. A kiképzés kemény volt és kegyetlen az akkor bekerülõk közül én éltem csak túl a kiképzést. Három és fél év után mehettem elõször küldetésre tapasztalt mortelekkel igaz még csak sequatorként, mert a beavatásom fél év múlva volt esedékes persze ha Ranagol mellettem lesz és megélem.
A feladatra rajtam kívül még négy tapasztalt sequator, három saggitor, két messor és egy mortel jött. A feladat elvégzése a mi szempontunkból sürgõs volt, mert éppen egy klánháború állt küszöbön, de így sem siethettünk, mert tõlünk mindig pontos és tökéletes munkát várnak el, ezért is rettegnek a kráni fejvadászoktól. A feladatunk Gorvikban volt és természetesen sikeresen és veszteség nélkül végeztük el. Öt hónappal késõbb értünk vissza a falunkba s a klán telephelyén csak lerombolt házakat, füstöt és hamut találtunk. Az egész klánunkat kiirtották. Tudtuk, hogy még itt lehetnek és ennyien kevésnek bizonyulunk ellenük így elkezdtünk menekülni Krán határain kívülre úgy, hogy még egy transceps, démonlovas vagy akár egy boncmester sem volt velünk. Fél hónap alatt kiértünk Kránból, azt hittük az üldözõink végre elvesztették a nyomunkat, de tévedtünk. Krán határától egy hétnyire a másik klán fejvadászai rajtunk ütöttek. Arra még emlékszem, hogy támadóink talán háromszor voltak annyian mint mi, hat ellenfelet küldtem Ranagol színe elé, láttam, hogy magam mellõl kidõl egy messor, két sequator a három saggitor és a mortel. Távolról nyílvesszõ állt az oldalamba és a jobb lábamba, de még így is mind két sequorommal védekeztem, de az ellenfél így is rést talált védelmemben és a hasamon és oldalamon súlyos sebeket okozott. Tudtam, hogy Ranagol elé kerülök és ekkor elvesztettem az eszméletem.
Mikor magamhoz tértem egy puha ágyban találtam magam. A sebeim eltûntek és a helyük sem látszottak. Egy nõ a ház asszonya elmesélte, hogy mi is történt. Az íjászaik észrevettek mintegy húsz gyanús embert akik mintha követtek volna valakit vagy valakiket. Miután a mi csapatunkat megtámadták és én már elvesztettem az eszméletemet az íjászaik a segítségünkre siettek az összes ránk támadót megölték kettõt kivéve akiknek sikerült elmenekülni. A nõ azt a mondatot is elmondta amit a két menekülõ visszakiáltott. A közös nyelven osztom meg veletek, mert a kránit amúgy sem értenétek: "Barbárok! Úgysem tudtátok megakadályozni, hogy ki ne irtsuk õket! A klánunk elégedett lesz! Mind halott és ti nem tudtok semmit ellene tenni élettisztelõ barmok!"
Mint megtudtam csak én maradtam életben, de én is majdnem odavesztem és csak az egyik papjuk tudott hosszas munkával megmenteni, de csak azért tette, mert mindenki biztos volt benne, hogy nem vagyok kráni és nem a Kosfejes urat tisztelem. Idióták! Nem tudták még, de ez lesz a vesztük, hogy megmentettek. Ranagol, hogy engedhette, hogy a papjuk biztos valamelyik pyarr isten papja lehetett, meggyógyítson. Talán valamire készülsz velem Uram? Ahogy a pap meggyógyított a család idehozott az erdõbeli tanyájukra. Fegyvereimet megmentették és odaadták, láthatólag nem ismerték fel õket, szerencsére. Pyarroni hívõ volt az egész család, a nõ itt élt a férjével és velem egykorú fiával.
Pár nap alatt újra erõre kaptam Rangolnak hála a meditációban töltött hosszú óráknak hála. Köszönetképpen megöltem az egészcsaládot és felgyújtottam a házukat, volt valami legalább amit élvezhettem lelket küldeni az Uramnak. Tudtam, hogy ha magam mögött hagyom ezt a környéket nem öldöshetek le mindenkit akit akarok, mert fény derülne kilétemre. Elhagytam a környéket és elindultam a magam útján, most fogalmazódott meg bennem a khaynessem, hogy ha tudok egyszer visszatértek és megfizetek annak a klánnak akik meg akartak ölni és kiirtották a klánomat. Addig is magányos vándor leszek Yneven. Remélem Ranagol mindvégig velem lesz akkor is amikor Ynevet járom és akkor is amikor reményeim szerint visszatérhetek szülõföldemre beteljesíteni a bosszúmat. Addig is megpróbálok Uram kegyébõl kapott életemre vigyázni Krántól távol?"


a többit nem találtam meg most így hirtelen

_Nefadar (NPC/NJK)

_Nefadar (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.05.24, 17:14

Előtörténetem a tolvaj félelfemhez:

"Niona Tyseb vagyok, tolvaj. P. Sz. 3674 Dalok havának 10-én születtem a Déli városállamok területén. Anyám a szülésbe halt bele, apámat soha sem ismertem, mert elf volt. Félvér vagyok. Mióta tudom gyûlölettel és tiszetelettel tekintek apám fajtársaira. Születésem után az egyik árvaházba kerültem.
Itt életem életem elsõ 5-6 évét. Minden hónapban egyszer éjjel jött egy ember aki minden alkalommal valakit elrabolt közülünk. Egyszer én is erre a sorsa jutottam, ekkor kerültem kapcsolatba a Klánnal. Felneveltek és megtanítottak a tolvajlás mesterségére.
Most 3699-ben 25 évesen életem menekülésbõl áll. A városállamunk hercege megszegte a megállapodásunkat és elkezdte felszámolni a Klánt. Véres "háborút" indított ellenünk és majdnem, az egész Családot kiírtották már.
Negyedmagammal éltem csak túl, de másik három társamat a városõrség felismerte és megölte. De a herceg tudja, hogy megmenekültem és életben maradtam ezért üldöztet.
Most egy hónappal a menekülésem megkezdése után üldözõimet sikerült leráznom és megérkeztem ebbe a kis városba..."

ashura

ashura

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 96 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.22, 11:15

Én Anira helyében úgy elvertem volna a férjurát, mint a lovat
Csak sodrófával.

Anira helyében én is, de az már nem Anira lett volna... :ugri: :nono:
Köszi a véleményed! Jól esett! A KM-ünk szerint béna lett a előtörténet... De hát az ő sztoryai mindíg úgy kedődnek, h. mindenki meghal akit csak ismersz aztán... :rohog: :cupp: :D


Viszlát jólelkűek!


:sor: :cool: :D


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]