Ugrás tartalomhoz


Fotó

Előtörténetek


  • Válasz írásához lépj be
1155 hozzászólás érkezett eddig

Norien

Norien

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 204 Hozzászólás
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.19, 22:20

Én Anira helyében úgy elvertem volna a férjurát, mint a lovat :)
Csak sodrófával. :felvon:
Viccet félretéve, elég egyedi előtörténet, és jól hangzik.

ashura

ashura

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 96 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.19, 18:26

Üdvözletem mindenkinek! :cool:

Szeretnék elnézést kérni, mert ez utóbbi hozzászólások u2u-ba is mehettek volna...

BOCSI! ;)

A topichoz szólva írok én is egy rövidke előtörténetet, bár nem rendelkezem írói vénával...
Anira aki amolyan harcosféle kari lett volna... :)
Az egész talán ott kezdődött, h. Anira (falusi leányzó) férjhez ment a szíve választottjához, akivel korábban valamely tavaszi ünnep alkalmával ismerkedett meg a közeli városban...
...Beszélgettek, ismerkedtek... A férfi valahogy rabul ejtette Anira szívét...
Később megesett ugye a lagzi, s az örömapa bánatára kedves leánykája a városba került, ettől kezdve csak ritkán találkoztak.
A leány nagyon szerette az apját, s mivel édesanyja már gyermekkorában elhunyt betegségben, s csak fiútestvérei voltak a házimunkákat ő látta el...
Szeretett volna gyakran hazalátogatni, de kedves férjura ezt ellenezte. Szerette ha az asszony mellette van. Olyannyira nem hagyta "levegőhöz jutni" Anirát, hogy idővel kezdett a házasság terhes lenni az asszonynak. Elmúlt a mézes szerelem, s az apa is öreg volt, s kezdett betegeskedni. Anira haza vágyott, de a férj ellenezte... Anira elszökött haza, h. meglátogassa és ápolja beteg apját, majd miután az öreg jobban lett (kb 2 hét) hazament.. Férjura rettentő dühhel szabadult rá, talán azt hitte, h. Anira megcsalta...mindenesetre nem hitte el a "mesét".
Mindenkinek elhíresztelte, h. az asszony egy céda, s végső elkeseredésében és bosszúvágytól hajtva eladta a nőt néhány rabszolgakereskedőnek...

Hmmm... :felvon:

Viszlát jólelkűek!



:) :ugri: :ugri: :D ;)

ashura

ashura

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 96 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.19, 17:31

Üdv ftThomori! :)

Be kell vallanom, h. egy ilyen előtörténet után nem tudom megálni, h. ne kíváncsiskodjam.... ;)

:P :ugri: :P Nem tudnál írni néhány sztory-t u2u-ban arról mi történt a karaktereddel? :P :ugri: :P

Ja, és ha valaha könyvet írsz egy vevőd már biztosan lesz! ;) :D

:felvon: :cool: :)

_Thomori (NPC/NJK)

_Thomori (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.04.16, 16:48

Megelégszem a meséimmel és az elősztoriaimmal, meg vagy jön valami, vagy nem. Mindenbe teszek egy próbát, vagy bejön, vagy nem...

ashura

ashura

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 96 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.16, 16:33

Khmm...
:felvon:
Nos igen!!!!
Ez valóban jó!
:titok:

:( :) :D
(regényíráson gondolkodtál már? :D )

_Thomori (NPC/NJK)

_Thomori (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.04.16, 16:21

A 98 az komoly, amikor írtam, úgy mellékesen egy kis üvegcse martini társaságában töltöttem az időmet, a végén érezhető is...

Az Úr 1998. Évének Július Havának 28. Napján

„A Feltámadt Angyal”

Egyik éjszaka éppen a belvárosban sétáltam. Hajnali két óra körül, mikor egy forró kávé utáni vágyam egy szórakozó hely felé hajtott. A sikátoron keresztül, amin mentem csak egy nő haladt velem párhuzamosan. Nem mondom elég csinos teremtés volt. Azt hiszem észre vett majd hátra fordult. Nem vagyok egy marcona alak, így amikor elmosolyodtam halvány pír jelent meg az arcán és előrekapta a fejét. Végre egy különleges éjszaka. Meggyorsítottam a lépteimet, amikor megláttam a nő előtt pár méterre felparázsló cigarettavéget. Bíztam a lány szerencséjében és az én defenzív jelenlétemben, bár a fekete ruha, amit viseltem eléggé feloldotta alakomat a körülölelő sötétségben. Mikor a kapualjból kilépve a nő mögé került az öltönyös alak már tudtam, éreztem, hogy baj van. Az utolsó pár lépést szinte repülve, izmaimat a végsőkig megfeszítve tettem meg. Legutolsó vizuális élményem a férfi hirtelen mozdulata, amivel felém fordult és felvonta szemöldökét.
Mintha fejbe vertek volna, és nem is akár hogy. Gyengének és fáradtnak éreztem magam vér ízével a számban. A kövön feküdve valószínűleg átfagytam, de volt már rosszabb is az életem során. Az órámra néztem. Három óra sem volt még. Valószínűleg sokkoltak, az okoz részleges amnéziát, bár észre kellett volna vennem. Fájdalmat kerestem a testemben, de nem találtam. Újra kinyitottam a szememet. Az ég tiszta volt, a csillagok kedvesen ragyogtak az égen. Egyszerre elöntött a szomjúság. Forró kávé, igen, ez az, amire szükségem van. Amint elindultam, valamibe majdnem megbotlottam. A Nő. Ugyan olyan meleg volt a teste, mint az enyém. A kiképzés alatt valami kis szanitéc tudást magamra szedtem. A mellkas nem emelkedik, pulzus nincs. Meggyújtottam az öngyújtómat és megnéztem a pupillareakciót. Semmi. Az első cselekedetem a helyszín felmérése volt, ezt a kiképzőtisztem jól belém verte. Egyetlen feltűnő nyomot sem találtam. Éreztem, hogy valaki figyel. Hátranyúltam és megtapogattam a fegyverem. A helyén, rendben. Annak ellenére, hogy az előbb sokkos állapotban voltam teljesen tisztán érzékeltem a környezetemet, pedig ha jól emlékszem most kábultan kellene dülöngélnem. A rendőrséget értesíteni badarság. Elindultam egy távolabbi szórakozóhely felé. Az a pár ittas figura, aki a kocsmában lézengett sztoikus nyugalommal vette tudomásul érkeztemet. Kávét rendeltem. Százszor eljátszott kis attitűd szerint kértem cukrot a kávémba. Forró melegség áradt szét a gyomromban. Azt hiszem, kissé meg is éheztem, úgyhogy rendeltem egy szendvicset. Mintha csak papírt rágcsáltam volna, de legyűrtem, nagyon mardosott az éhség, bár ez a szendvics után sem múlt el, sőt a gyomrom felfordult tőle. Kimentem a kocsmából és mindent kiadtam magamból. Megint úgy éreztem, figyelnek. Elővettem egy cigarettát és meggyújtottam. Mélyet szívtam a füstből és ekkor borzongás kerített hatalmába. Mióta magamhoz tértem nem vettem levegőt. Bent tartottam a füstöt és vártam a fojtogató légszomjat, hogy elmúljon a beteges képzelgésem. Ha az embernek az adrenalin szintje felmegy, lassulva érzékeli az idő múlását. Kezdtem érezni, hogy a dolgok kicsúsznak a kezeim közül, ugyanis az emberek ugyanolyan tempóban haladtak el a környéken. Teltek a percek és meg mindig nem jött a fojtogató érzés. Éreztem, ahogy a parázs az ujjamhoz ér és bealszik. A fájdalom nem jutott el a tudatomig. A szívverésem nyugodt lehetett, mert nem dobogott a fülemben. Hallottam a szívverésemet. Először csak halkan, majd egyre erősebben. Nagyon hevesen és gyorsan vert. Egy szőke leány ment át az út másik oldalán előttem. Megkívántam, de furcsa volt, egyszerre jött az éhséggel. Kezdett elhalkulni a szívverésem. A nyakamra tettem az ujjamat, de megint csak semmi. Hirtelen még erősebben tört rám az éhség, a vér látványára vágytam, érezni a melegségét és a keserédes ízét. A psichológusnak ezek szerint nem volt igaza, a szolgálat mégiscsak vadállatot csinált belőlem. Elkezdtem sétálni, hogy lenyugtassam magam ösztönösen, de pár lépés után rájöttem, halálosan nyugodt vagyok. Zsebre dugtam a kezemet, de egy papírdarab volt benne pár szavas felirattal:
"Üdvözlet a Függöny Túloldalán.
Keresd a Herceget."
Összegyűrtem és eldobtam. Talán tíz perce, hogy elindultam mikor pár fiatal kölyök tűnt fel előttem. A színjáték elkezdődött. Persze cigarettát kértek. Vörös köd lepte el az agyamat. Egy hirtelen mozdulattal két ütést mértem az egyikre miközben a másikat torkon rúgtam. Úgy éreztem, nem a tudatom irányítja a cselekedeteimet. A harmadik kölyök kést rántott és az oldalamba szúrta. Már nem lepődtem meg rajta, hogy még megkarcolnia sem sikerült. A kis párviadal gyorsan véget ért. Hideg nyugalom öntött el. Odahajoltam az egyik kölyökhöz. Feketére festett tüskehajjal és kedves babaarccal. Nagyon nem illet bele a forgatókönyvbe. Ahogy közelhajoltam hozzá, hogy érezzem a leheletét, újra jött a vörös köd. Egyre közelebb hajoltam a finoman ívelt nyakához. Megcsókoltam először hidegen de a második csók már forró és keserédes volt. Ekkor vettem észre, hogy feltéptem a nyakát. Nem törődtem vele és magam sem tudom miért, mohó kortyokban nyeltem a feltörő vért. Elmúlt az éhség. A leány halottsápadt volt, de még élt. Felnyaláboltam és elindultam a sikátorban magam sem tudom miért. Nem laktam messze, így elindultam hazafelé. Elég csendes és kihalt helyen lakok ezért feltűnés nélkül haza jutottam. A kulcs nem csörrent a zárban, ahogy soha sem. Lefektettem a lányt az ágyra. Az elsősegély dobozból kötszert vettem elő és szinte félálomban hozzá láttam, hogy bekötözzem a sebet. Nem találtam a harapás nyomát. Itthon vagyok, és egy nő fekszik az ágyamban. Lehet, hogy az egészet csak álmodtam. A ruha és a cipő rajtam volt. Kevés vigasz, és nem is meggyőző. Elképzelhető, hogy valami depresszáns, vagy stimulálószer hatásának a végét érzem. Nem mertem megtapintani a pulzusomat, és észbe kapva erőteljesen elkezdtem beszívni a levegőt. Ki és be, ki és be. Nem mertem abbahagyni. Hajnalodott. Kiléptem a teraszra miután betakartam a lányt és beadtam neki egy kis vitamint. Szürkült. Tiszta volt az ég alja. Az idegeim elkezdtek izzani, fájdalmat jeleztek a testem minden egyes pontjáról. Még egy bizonyíték a stimulálószer mellett, hallottam már ehhez hasonló hatásról. A napfény, mint a gyémánt vágott a szemembe fájdalommal árasztva el. Késztetést éreztem arra, hogy elfussak, de kiképzőim belém nevelték, hogy a fájdalmat le lehet küzdeni, csak ki kell kapcsolni az idegrendszert. Ahogy a nap egyre feljebb kúszott az égen egyre erősebben kezdett el viszketni, marni, égetni a bőröm. Mikor lenéztem a kezemre, láttam, hogy hólyagosodik fel, láttam, ahogy lassan el kezd füstölni. Nem bírtam tovább. Berohantam a házba, elhúztam a függönyöket majd fáradtan estem be az ágyba.
Izzadva ébredtem. Este tíz óra. Vértől volt csatakos az ágy körülöttem. Mellettem szuszogott valaki. A tegnap esti lány. Ezek szerint mégsem volt álom. A kezemre néztem, de az égett sebek eltűntek. A Lány nyugodtan pihent, de a szíve ki kihagyta az ütemet. Orvosra lenne szüksége. Felemeltem a kagylót és az egyik barátomat hívtam. Korzikán együtt szolgáltunk. Orvos volt, azaz hogy ő volt a testvérek között az orvos. Nem kérdezett sokat csak jött. Amikor megérkezett megöleltük egymást majd szó nélkül a lány felé intettem. Pár injekció után közölte, hogy nem lesz semmi baj, csak fáradt és kimerült és ezután kirakott még pár fiolát az éjjeli szekrényre. Rágyújtott egy szivarra. Kísértést éreztem, hogy magamat is megvizsgáltassam, de valami visszatartott. Hogy fordulhatott elő ez, hisz ő a testvérem. Számtalan bevetésen csak bennük, egymásban bízhattunk. Nem volt titkunk egymás előtt, majdnem hogy ismertük egymás gondolatait. A szeretet és a barátság furcsamód csak emlékként élt bennem, pedig a küldetések és gyilkosságok közepette ez a kettő soha nem gyengült, ez tartotta bennünk a lelket, ez kötött a külvilághoz minket. Kényszerítettem magam, hogy előcsaljam az érzelmeket, de csak üres fakó kongás tört fel lelkem mélyéről. Egy ideig beszélgettünk, bár észrevette, hogy valami bánt, de nem kérdezett. Tudta, ha akarom, úgyis megosztom vele. Hálás voltam neki ezért. Elbúcsúztunk. Ahogy elment leültem és néztem, ahogy pihen a lány. A maga gyengéd védtelenségében olyan mintha egy rég elfeledett érzést rántott volna elő valamiféle sötét lepel alól. Évek óta nem voltak ilyen érzéseim és nem tudtam eldönteni, hogy nem a tegnapi események szakították-e el végleg a húrt. Éreztem, ahogy a tudatom legmélyéről valami, valami sötét, hideg és kegyetlen tör elő. Lassan, mint a Leviathan, de ugyanolyan biztosan és megfontoltan kegyetlenül Az énem megpróbált visszahúzódni csigahéjába, de tudtam, úgy roppan össze a vékony héj, mintha soha nem létezett volna. Mégsem ez történt. Óvatosan, cseppenként szivárgott át. Újra figyelmem középpontjába került a lány. Védtelensége, bőrének halvány melegségének érzetét az ajkamon éreztem. Hallottam szíve minden egyes dobbanását, az erek halk lüktetését, a vér pulzálását. A keserédes ízt újra a számban éreztem. Mégis minden egyes sóhaj egyre közelebb hozott a valósághoz. Egyszer már bántottam és abba kis híján belehalt. A következőt nem élné túl. Lezuhanyoztam és felöltöztem. Kezdtem sejteni mi történt az előző éjszaka. A természetfeletti unaloműzésként elszórakoztatott, magamban még mosolyogtam is azokon, akik véresen komolyan vették. A városban merültem fel gondolataim mélyéről. Egy rózsabokor a múltamra emlékeztetett. Letéptem egy fehér rózsát és a virágkehely peremét az orromhoz érintettem, mire, mint az üvegkristály szerte széttört a száraz rózsa Ez fájt. Éreztem, ahogy apró forgácsok pattannak le halandó életem vázáról. Elindultam egy templom felé, bár nem igazán vagyok vallásos. Az öntöttvas ajtó első rúgásomra beszakadt. Azt hiszem racionális énem kerekedett felül a többi sok száz hangulatminta közül. Sikerült átlépnem a küszöböt. Bár idézni nem tudom, úgy emlékszem Isten házába mindenki meg van hívva. A szenteltvíztartóhoz értem, majd keresztet vetettem. Semmi. Leültem az egyik padba, és ahogy a keresztre feszített Jézust néztem, csodára vártam. Ahogy a pillantásom a sebeire tévedt és a belőlük csordogáló vérre, újra kezdett felülemelkedni a hideg, gyilkos vágy. Egy sikátorban, két holttest felett kaptam újra vissza az irányításomat a testem felett. Ahogy a vér utolsó cseppjét is lenyaltam a sebszélekről összezárultak, eltűntetve az árulkodó nyomokat. Kezdem megismerni magam, de vajon ki volt az, aki erre a létre kárhoztatott, és miért. Kőkemény kérdés mind a kettő. A nagy számok törvényei alapján lehetünk egy páran, de nem túl sokan. Talán egy kettővel már találkoztam is életem folyamán. Gondolataimmal végigkövettem az apró részleteket. Nem egyértelműek és nem olyan feltűnőek a jelek, hogy visszaemlékezhettem volna, de ha életben akarok maradni, mostantól kezdve figyelnem kell és tanulnom. Felnéztem a tiszta csillagos égboltra. Talán olyanok, mint én, egyedüliek, nincs két ugyanolyan fényű, de többen vannak. Egyedül vagyok egy hideg és rideg világban. Olyan érzés ez, mint mikor valaki a karmájában továbblépve maga körül csak az ürességet látja, s csak hosszú idő után képes felfogni az új környezetének minden apró részletét. Mostantól nyitott szemmel kell hogy járjak a világban. Hazasétáltam. A lány fáradtan ült a kanapén egy pohár Ír whiskey -vel a kezében. Az üvegből alig hiányzott pár pohárnyi. Valószínűleg valamelyik zsebéből előkerült a szemüvege is. Az egyik ingemet viselte mely gyengéden takarta vállait és félénk mosollyal nézett rám. Leültem mellé, és a szemébe néztem. Nem tudtam, hirtelen mit mondjak neki, így csak bemutatkoztam. A nevem hallatán szálló csengő kacaj meggyőzött arról, hogy emlékszik az estére. A szemeit néztem és elvesztem bennük. Égkék árnyalatú zöld szemek mosolyogtak rám. Vágyat éreztem, hogy átöleljem, de karba tett kezem hidegsége elbizonytalanított. Talán észrevette, talán megérezte, közelebb ült és átkarolt, úgy, mint ahogy elképzeltem gyermekkoromat, amint édesanyám ölébe hajtom fejem, ahogy az ujjai a tarkómat és a homlokomat cirógatja. Álomba szenderedtem. Ebben a köztes világban, amelyben a realitás értelmét veszti, újra gyermek voltam, egy szerető családdal körülöttem, az ünnepek hangulata és az otthon érzése távoli ködös és homályos-szép filmkockákként peregtek le előttem. A vásári zsivajok hangja monoton élcel csengett vissza füleimbe. Valami széttépte az álmaimat. Egy megtermett kíméletet nem ismerő férfi képe, aki késsel a kezében a megtestesült halál. Angyalszárnyakat növeszt, és nem válogat a jók és a rosszak között. Fénylő szemei csak isten akaratát látják és nem törődnek az elhullottakkal. Fekete ruhában anyák ölében gyilkolja a gyermekeket, s véres zsebkendőt nyújt a hátramaradottaknak. Akinek kezében minden fegyverré válik, akinek szavára az égi angyalok harsonái gyilkolnak. Lángtengerré, vérözönné változnak körülötte a falak, a táj, s onnét, mint tűzből ujjá születő főnix lép ki mögötte az angyalok serege. Az arcát árnyékok fedik, a tűz lobot vet ruháján. Közeledik égő förgetegben, s lassan először homályosan, később egyre erőteljesebben villannak elő arcélei. Fiatalos mégis megtört, komoly-lelke mélyén mégis vidám arc. Olyan ismerős számomra. Verejtékben úszva kelek. Az álomban magam láttam. Én vagyok a fekete szárnyú angyal a kegyetlen gyilkos. Körülöttem minden vérben úszik. Az Én Véremben. A lány inge a combjára tapad, a sikamlós, alvadni kész hideg vértől. Ő csak végigsimít a hajamon gyengéden, csak ennyit súg a fülembe, mintha a soha nem létező anyámat hallanám: rosszat álmodtál kicsim, de most már velem vagy egy új világban. Ajkai sokkal édesebbek a méznél, a fátyol, amely kettőnk között feszült, lehullott örökre. A melegségébe kapaszkodtam, mint utolsó mentsvárba, s lelkem-szívem egy-egy darabját beléje helyeztem. A csók égette testem. A förgeteg, ami úrrá lett rajtam majdnem elsodort. Mégis szelíden toltam el magamtól, bár az élet emlékét magamba zártam.
Egy újabb éjszaka köszöntött be, ahol én voltam a gonosz, a kárhozott, aki pusztít s gyilkol, hogy éljen, aki nem kímél sem embert, sem Istent...

ashura

ashura

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 96 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.16, 16:17

ftThomori :) :
Alig várom!! :D :D :D

:felvon: :titok: :(

_Thomori (NPC/NJK)

_Thomori (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.04.16, 16:12

Van egy régi előtörténetem, de egy kicsit hosszú, de az egyik kedvencem, kt oldal wordbe, felpakoljam ide? ígérem tetszeni fog...

ashura

ashura

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 96 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.16, 16:07

Üdvözlet! :felvon:

Fteye: :titok:
Megöl a kíváncsiság! :P Írnál majd a kalandjaidról u2u-ban?
Ígérem nem adom tovább, hisz nem ismerem a többieket. :( :D :sor: :D

FtThomori: :)
Megírom u2u... :D

_Thomori (NPC/NJK)

_Thomori (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.04.16, 16:07

Asztaliba én is benne voltam egy két olyan mesében, amikor kész karaktereket kaptunk személyre szabottan, egyik kedvencem egy Cyberpunk mese, ahol egy olasz fixerrel és a "családjával" játszottunk. Mindenkinek csak pár soros elősztorit adott
a DM, de a mese folyamán újabb és újabb hátterek jöttek elő. Nagyon sirály volt...

Eye

Eye

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 966 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.16, 15:51

...a KM azt mondja, h. jó lenne ha xfélefajútulajdonságú karakterrel lennék és ez, v. az történt volna "velem", mert neki az jobb lenne a mese szempontjából...

Na érdekesség képpen ehhez kapcsolódva közzé teszem, hogy a mostani partynk (DnD 3.5+GrimnGritty HP rules --> kísérleti fázis)hogyan állt össze:

A háttértörténetre épül a kampány, így a KM leosztotta, hogy kb mi a felállás; egy földesúr 3 kölke + egy misztikus féltestvér, akiről a tesók az első játékig nem is tudtak. A kasztok és a jellemek szabadon választhatók voltak, de a háttérnek megfelelően ezek is viszonylag kötöttek. A féltestvér karakterre vonatkozó lehetőségek minimálisak voltak. A KM azt is elmondta, hogy kb kit, milyen karakterbe szeretne belebújtatni. Persze semmi nem volt kötelező.
Ennek megfelelően végülis 2 harcos meg egy bárd + ranger féltesó adódott.

A szerepek tehát, mint látszik, viszonylag kötöttek voltak, és az elején még volt is egy kis kényelmetlenség (gondolom lesz is), de a játék egyre érdekesebb, a karakterek egyre jobban élnek.

Tanulság nincs, csak mint idevágó téma bedobtam. :felvon:
Konkrétumokkal elővigyázatosságból nem szolgálhatok, mert a tesók előtt még lappang pár titok, amelyek az esetleges könnyelműségem okán lelepleződhetnek, így rontva el szorgalmas KM-em jól kitervelt kampányát.

_Thomori (NPC/NJK)

_Thomori (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.04.16, 15:31

Mit játszotok, és hol?

ashura

ashura

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 96 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.16, 15:29

Értem már, és egyetértek. :D :titok:

Nekem is csak az a szerencsém, h. azért a KM csak ötletet ad, h. szerinte mi kellene, aztán majd mire játékra kerül a sor megoldom... :felvon:
Sajn mi csak 2hetente ülünk össze 3-4 órácskára, így aztán mindenre van idő. :D
Az előtörténetet nálunk is mindenki maga dolgozza ki, ez így az egészséges, talán pont azért amit mondtál.
:( :) :D

_Thomori (NPC/NJK)

_Thomori (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.04.16, 15:22

Előtörténet nélkül, nincs mibe kapaszkodni, hogy megszemélyesítsd a karakteredet. Tapasztalati statisztikaként mondhatom, hogy olyan játékos, akinek vem volt átgondolt előtörténete, a hogy vagy kérdésen túl nem tudta mit is mondjon, és
ilyenkor a saját véleményével válaszolt. A karakter pedig nem egy szerep lett, hanem egy manifesztuma a játékosnak a live-ba... mióta játszok, találkoztam két kivétellel...

ashura

ashura

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 96 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.16, 14:53

Üdv! :felvon:

ha valaki nem csinál elősztorit, az bebukja

Kifejtenédd bővebben mire célzol, mert ha nem értettelek fére, akkor azt kell monjam ez azért nem törvényszerű... :D
:titok: :( :) :D

Módosította ashura: 2004.04.16, 14:54


_Thomori (NPC/NJK)

_Thomori (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.04.16, 14:33

Ez az egyik ok, mármint az előtörténet, ami miatt szeretem a live-ot, ott, ha valaki nem csinál elősztorit, az bebukja, aki okosan csinlja, és okosan lavírozik, nagyon szép történeteknek lehet szemvedő alanya.

ashura

ashura

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 96 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.16, 14:21

Üdvözlet minden egybegyültnek! :titok:

Fteye: :( :) :D
ghorrag: :sor: :sor: :sor:

Önmagamból kiindulva.... :felvon:

//Nem vagyok valami tehetséges az előtörténetek kidolgozásában, és fölöttéb lusta is volnék...

...aki olyasmi mint én, annak tudom ajánlani: egyeztessen a KM-el, h. a sztori szempontjából kell e egy ilyen-olyan karakter ilyen-olyan előtörténettel. Ha a KM azt mondja, h. jó lenne ha xfélefajútulajdonságú karakterrel lennék és ez, v. az történt volna "velem", mert neki az jobb lenne a mese szempontjából...

Máris fejet hajtok: így van ötletem is mi légyen az előtőrténet, s a KM pedig el van ragadtatva a figyelmességtől....

Persze ez csak annak jó aki legalább annnyira lustácska mint én. :D

Viszlát jólelkűek!
:D :D :P

_Thomori (NPC/NJK)

_Thomori (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2004.04.16, 11:38

Előtörténet szempontjából van még egy másik járható út is, amihez nagyon cool DM kell. Amikor kitalálja a karakteredet és rádszabja. Persze ehhez a partit ismerni kell kívülről belülről.

Eye

Eye

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 966 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.15, 20:13

eye! ne vedd nagyon magadra, csak ironikus hangulatban voltam

Késő! :(
Már duzzogok.

Asszem a legjobb lesz, ha csinálok egy karit, aki 20 éves, és eddig minden szülinapján megölték valamelyik szerettét. Most fogytak el, úgyhogy elindul világot látni.
Mottó: " Ami mozog, azt mozgásképtelenné lehet tenni. "

:)

Norien

Norien

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 204 Hozzászólás
Hírnevek
                         

Kelt 2004.04.15, 14:00

ghoragg! Tetszett a kocka a hullára :D :) :felvon: :) :(


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]