Ugrás tartalomhoz


Fotó

Előtörténetek


  • Válasz írásához lépj be
1155 hozzászólás érkezett eddig

loke

loke

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 645 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2003.07.18, 13:56

Jo tortenet. Alapbol en csak krani karakterekhez szoktam elotortenetet irni.
Mindenesetre grat. :rohog:

Eugen_von_Bathory

Eugen_von_Bathory

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 274 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2003.06.24, 14:06

Magányos Szikla

Az Onil-Onpor keleti lejtőin született Psz.3670-ben, a tél derekán (Pyarron szerint Krad Negyedik Havában) a Fekete Hiúz nemzetségben. Nővére két évvel volt idősebb nála. Apja, Nehézkes Rökk, a nemzetség, és a környék legjobb ácsmestere volt. Hallani sem akart arról, hogy a fiából a sámán javaslatára „vajákost” neveljenek, annak ellenére, hogy anyja, a nemzetség egyik herbalistája, és nővére is hajlott rá. A nemzetségfő (a sámán hathatós közbenjárására) mindenesetre így döntött. A fiúra szimbólumokat tetováltak, és a sámán belefogott a tanításába. Hogy a továbbiakban ez mégsem így történt, már nem rajtuk múlott.
Nem sokkal ezután, Shruk Dakul, pozícióját erősítendő és hatalmát megszilárdítandó egy törzsi háborúban magába olvasztotta az Onil-Onportól keletre elterülő nemzetségeket. A maflábbaknak, és a közelében levőknek esélyük sem volt ellenállást kifejteni, a távolabbiaknak volt némi lehetőségük reagálni. Az ellenállókat kardélre hányatta, hacsak nem tudtak időben nyugatra távozni. Az okosabbak (vagy szerencsésebbek), és akik kevesen voltak, elmenekültek. A makacsabbak, mint a Hiúzok, vesztettek.
Ifjabb Rökköt és nővérét Pozdorja Ököl, egy kalandozóvá lett, racionálisabb gondolkodású nagybátyja hozta ki a szállásterületről. Társaival rajtaütött a megszálló hordán, és kiszabadították a fiatalokat. Ekkor még csak nyolc éves volt.
Úttalan utakon haladtak, hogy lerázzák az üldözőket, de még egy hét múlva is nagy számban követték őket. Délnek fordultak, hogy a hegyek között rázzák le őket, de nem jutottak el odáig. A két gyerek kifáradt. Már beérték őket, amikor néhány fa repült el felettük és csapódott az üldözők közé. Fél tucat óriás lépett elő, és megtámadta az üldözőket. Ketten közülük láthatóan hadra készültek. Aztán elkísérték a falujukba a három barbárt, de a többieket nem engedték. Ököl nem akart belemenni, mire közölték vele, hogy nem a két szép szeméért segítettek neki, hanem mert parancsba kapták. Egyébként boldoguljon a többi támadóval maga, ha akar.
Az előljáró és egy pap fogadta őket és egy csapattal továbbment velük a Sheral felé. A fiatalok többször kérdezték nagybátyjukat, hogy hova tartanak, de ő azzal hárította el, hogy mit tudja ő, majd meglátjuk. Nem volt túl meggyőző. Az óriásokat is kérdezgették, de csak a két harcos közül az idősebbik beszélte a nyelvüket. Ő is azt mondta, hogy majd meglátják, helyette viszont mindenféléket mesélt, régi korokról sárkányokról, tündérekről, meg valami fehérhajú népekről. A hegyekben magasra felkapaszkodtak, és napokig csak ködben jártak. Bár látszólag céltalanul tekeregtek a pap elég határozottan mutatta az irányt. Sziklának innentől már csak homályos emlékei maradtak. A két gyerek majd kiköpte a tüdejét a rengeteg kapaszkodástól, míg az egyikük fel nem emelte őket. Ökölnek is felajánlották a segítséget, de ő zordan elutasította, mondván, ne nézzék tejfelesszájú suhancnak, ha jót akarnak. Azért látszott, hogy lassan már ő is meggebed. A fegyveresek elmosolyodtak. A fiatalok furcsállták, hogy Ágáló Ökölnek szólitják. Végül megérkeztek egy irdatlan méretű erődbe.
Az itteni fegyyveresek ugyanúgy öltöztek mint a velük érkezett két kísérő. Négy kapun haladtak keresztül. Az első kapunál beljebb csak a barbárok a pap és a kísérők mehettek. Egy teremben, ahol normális méretű tárgyak voltak végül megpihentek és ellátták őket. Ifjabb Rökknek furcsa álmai voltak, amikre nem emlékszik, csak arra, hogy ébredéskor viszketett a tarkója.
Másnap, vagy a fene tudja mennyi alvás után, arra ébredt, hogy nővére az oldalát bökdösi. A teremben - vagyis szobában - többen is voltak. Öklön és a két kísérőn kívül még négyen voltak, mindegyikből valami fensőbbséges erő sugárzott, kiváltkép az egyikükből, kinek a szemében mintha csillagok, vagy azoknak a fénye látszott volna. Az óriás modora megnyerő volt és egyben félelmetess. Olykor a kísérőket de leginkább Öklöt kérdezgette. Beszédük nem volt érthető, de annyit sikerült kivenni belőle, hogy róla beszélnek, és valami múltbéli eseményekről.
A Csillagszemű hozzájuk lépett, leguggolt és Ifjabb Rökk szemébe nézett. Úgy érezte hogy a veséjébe néz. Eltűnt a szoba, helyét felhők és csillagfényes égbolt vette át. A kép fordult, és egy hegy tetejéről nekilódult a tájnak. Nagy termetű harcosokat láttak, akik vándoroltak és kerestek valamit. Egy csatát, ahol egy fekete zászló körül csoportosulókat szór szét egy kék-vörös csatabárdos hatalmas harcos, mire a zászló lehanyatlott. Ekkor a kép meglódult. Helyek és csaták fölött száguldott el, látszólag összefüggéstelenül, míg egy fellegvár templomában ért véget az utazás. Egy magas ember látszott felülről. Egy kőtömbön illesztett össze egy törött, vörös-kék, matt színű csatabárdot, körülötte drágakövek, fóliánsok és szerszámok tömege hevert, és egy fehér-kék szárnyas fémkarika. Ahogy a fegyver darabjai összeálltak, a fegyver rajzolatai életre keltek. A pap (honnan jött ez, hogy pap?) váratlanul felkapta a fejét, és döbbenten felnézett, a kép pedig ijeszően meglódult, bele a fegyverbe.
Az események még gyorsabban, érezhetően irányítás nélkül száguldottak, mintha valami ragadná, húzná maga felé, és az egészet egy erősödő zúgás kísérte az általános kísérőzajok alatt. Hadseregek csaptak össze, ezüstszín csíkok szorították hátra a feketéket, mígnem egy északi városnál abbamaradt a vágtatás. Az erődített település körül lángban állt a világ, a fekete csíkok a vár felé húzódtak. Egy udvar látszódott, vörös öltözékű, szárnyas sisakú, fekete kardú harcosokkal tele, akikhez egy, a papra hasonlító személy beszélt, kezében egy smaragdmedállal. A zúgás eddigre felerősödött, a kép szertefoszlott, és a foszlányokból egy sziklán álló, unikornis vált. Az unikornis várt, majd elrugaszodott, szárnyakat növesztett, és mikor meglebbentette, körös körül a tűz kialudt. Az unikornis közelebb lebbent, áttetszővé vált, csak a szárnyak fénylettek, elhomályosítva a csillagokat, elhajtva a felhőket.
A kép szétesett. A csillagszemű egy lépést hátratántorodott. Ketten is hozzáléptek, de elhárította a segítséget. Összeráncolta a homlokát. Újra lehajolt, és egy szót suttogott. Halk, több hangszínű, zöngés szót. Nagybátyja szemei kitágultak, felugrott, de az óriás egy tekintettel visszaparancsolta. Rökk nővére riadtan húzódott távolabb, csak ő ült továbbra is feszengve, habár egy pillanatra lökést érzett a homlokán. A többiek döbbenten néztek.
- Nem rossz, fiú.
Még hallható volt az elhalkuló zúgás, ám ez Ököl csatabárdja felől hallatszott. A bárd hegyével a kőpadlóból állt ki, vörös pengéjén hideg, kék szikrák pattogtak, kék nyelében a zafírok fénylettek. A halk, morajlássá csendesült zúgás elhalt, a fények is kihúnytak. Ököl még mindig ugyanott ült, mint korábban. Meglehetősen ingerülten nézett a Csillagszeműre, de szólni nem szólt. Amaz felállt, megtörülte homlokát, és lassan elmosolyodott: - Sosem hittél nekem.
- Magam irányítom az életem.
- Persze.
Pillanatnyi csönd.
- A fiú lesz a következő.
- Nem tartozik rád.
- De igen.
- Nem te döntöd el.
- Ez igaz.
Ifjabb Rökk értetlenül szólalt meg.
- Mi leszek én?
- Semmi. Ne törődj velük - Ököl nehézkesen felállt, kirántotta a padlóból öntevékeny csatabárdját.
- Mennünk kell. Fel kel nevelnem őket.
- Te fogod?
- Én a, keservit, ha arról van szó! - vágta rá a barbár ingerülten.
Felkeltette a fiatalokat és nekiállt készülődni. Látható volt, hogy minél messzebb akar innen kerülni. Hiszen idejönni sem akart. Majd szétveti az ingerültség, de tenni ellene nem mer.
- Most még veszélyes lenne elmennetek.
Ököl megpördült, de erőt vett magán: - Látom, nem szabadulok tőled. Rendben, a kölykök ott maradnak a faluban, amíg megölöm Shruk Dakult.
- Nem te ölöd meg.
- Hö?
- Szikla.
- Mivan??
- Az unokaöcséd. Szikla, Mely Magában Áll.

Két nap múlva indultak vissza a faluba. Döngőléptű Hödr és a másik kísérő velük tartott. A csillagszemű elkisérte őket a fellegvár kapujáig.
- Ágáló.
- A nevem Pozdorja Ököl.
- Azt mondasz, amit akarsz, Ágáló. De nem állhatsz ellen az események sodrának.

szahvad

szahvad

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 321 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.18, 15:35

Működik a kötöttebb rendszerekben is szerintem. A képzettségek között akad szép számmal olyan, amelyre rá lehet kérdezni.

Pl.: Hol tanultad a kígyókard forgatását? Krániul kitől tanultál meg? Mikor volt időd elsajátítani ezt a MF képzettséget.

És természetesen csak a racionális válaszokat érdemes elfogadni.

Szahvad

aura

aura

    Dézsagyáros

  • Fórumita
  • 299 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.18, 15:25

Jah, ezt próbáltam második lehetőségként vázolni, de abban nem voltam/vagyok biztos, hogy MÁKOS-ban ez annyira hatásos-e, mint egy olyan rendszerben, ahol magad válogatod össze a képzettségeidet (pontosabban szabadabban). Mindenesetre jó módszer, kísérleti eredményekkel tudom alátámasztani. :Ordog:

szahvad

szahvad

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 321 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.18, 14:57

Üdv Mindenkinek!

A mesélőtársam ezt a problémát úgy hidalta át egyszer (amikor nehezen ment az előtörténet alkotás), hogy rákérdezett valamennyi képzettség oktatójára, elsajátítási módjára, valamint majd mindegyik felszerelési tárgy eredetére.

Mire megbeszéltük, addigra gyakorlatilag kész volt az egész előtörténet, csak finomítani kellett rajta.

Ha azonban csak egy alkalmas játékra ültök össze akkor, szvsz néha nem érdemes foglalkozni az előtörténettel.

Szahvad

_-Soldius- (NPC/NJK)

_-Soldius- (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.03.18, 10:13

Köszi a segítséget !

nadire

nadire

    Rendszeres fórumozó

  • Archívum
  • 225 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.18, 10:09

Hi!

Én aura ötletét támogatom, mármint azt, hogy írj/adj te előtörténetet a karaktereknek. Ha elég jól csinálod :Ordog:, akkor elérheted, hogy soha többé ne forduljon elő olyan karakter nálad, akinek nincs előtörténete... :Ordog:

Komolyan: ha semilyen pozitív motiváció nem hat (pl.: ígéret, hogy jó előtörténet alapján mesélsz - én már csináltam olyat, hogy kb. 25 mese épült egy karakter megelőző életére), akkor nincs más hátra, mint a negatív. Egy-két lecsúszott felmenő, megkérdőjelezhető erkölcsű anya, vagy a hatóságokkal történő komolyabb összetűzés, ami folyamatos üldöztetést von maga után...

Elég szadistának hangozhat, de szerintem végső megoldásnak jó.

nadire

aura

aura

    Dézsagyáros

  • Fórumita
  • 299 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.17, 12:38

Ez fogas kérdés. Igazándiból még nem is volt ilyen problémám. Egyrészt megpróbálhatnál olyan kalandot összeállítani, ahol MUSZÁJ a karakternek előtörténetet írnia. (valamiért a régi haverjaira, ismeretségére kell hagyatkoznia. Vagy a szölővárosában történik valami) Vagy inkább csinálj olyat, ami egy kicsit ráébreszti őket, hogy milyen kellemetlen, ha az embernek nincsenek meg a gyökerei. Ha szembesíted őket valamilyen szinten a múltjukkal, akkor abból lesznek azért (valószínűleg) csatározások, hogy "nemár, ezt én nem így gondoltam!" (pl. az egyik karakter találkozik az anyukájával, aki erőteljes személyiség, stb.), akkor te válaszolhatsz úgy, hogy "nem-e? Hát aztat én honnan tudjam?Leírtad?!" :Ordog: Najó, ezek az én NAGYON gonosz megoldásaim lennének.

De engem is érdekelne, hogy lehet ezt megoldani. Nálunk mindenki csinál előtörténetet, sőt, van akinek az előtörténete megér egy hosszabb kalandot. :)

Eszembejutott még, hogy beleköthetsz a képzettségeikbe. Egyenként! Hogy ezt meg honnan szedted össze, indokold meg! (Ez MAGUSban érdekes dolgog, mert ugye az egyes kasztoknak megvannak a maguk képzettségei, de pl. Codex-ben magától értetődő kérdés). Vagy a fegyverekbe kösss bele. Honnan van neked ilyen meg olyan páncélod? Stb...Egy képzettséget sem lehet alárhogyan fejleszteni. Kell tanár, vagy egy képzettebb valaki. Vagy SOK pénz, ha ilyet találsz, de nem ismerősöd az ipse.

Én igen zabos vagyok, ha összegányolt karakterekkel jönnek a játékosok. :flame:

_-Soldius- (NPC/NJK)

_-Soldius- (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.03.17, 12:25

Egy kis segítséget szeretnék kérni:
Mostanság MAGUS-t szoktam mesélni egy kisebb társaság számára, de a)nem csinálnak a karakterüknek előtörténetet b)vagy ha hosszas győzködés után csinálnak akkor az egy néhány mondatos sablonos szövag lesz. Plíz segítsetek hogy tudnám rávenni őket, hogy rendes előtörténeteket találjanak ki !

Aztlan

Aztlan

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 221 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.14, 13:52

Üdvöz!

Nekem nem nagyon szokásom leírni a karakter előtörténetét. Most mégis kivételt teszek. Álljon hát itt Fogadott Farkas története:


Hm... Mit kérdeztél?... Hogy mi vagyok?... Ezt a tudatlanságot!!! S még ránk mondják, hogy barbárok!!! Ehhh... no... bocsáss meg! Nem akartam tiszteletlen lenni bátyám. Pedig hát azt hinné az ember, hogy itt a városokban több dolgot ismernek az itt élők, mint mi a pusztában...

Ez a beszélgetés Lhamorn városában kezdődött születésem után 19 tavasszal. A városka valahol a Városállamok déli csücskében fekszik, ahova egy feladat végrehajtására érkeztem pár nappal ezelőtt.
Node... kezdjük az elején.
A nevem: Fogadott Farkas. A Szürke Ló törzsének majdnem utolsó élő tagja. Rajtam kívül talán csak szülőanyám s családja él még a törzsből... valahol errefelé. Őket keresem, bár... nehéz ez nekem mivel félvér vagyok s vérszerinti anyám csecsemőkoromban kirakott a pusztába megdögleni, ahogy ezt a nem kívánt gyerekekkel szokás volt. Nagy szégyen voltam anyám számára, mivel az ork betörésre emlékeztettem. Arra, hogy mit műveltek vele s a törzs asszonyaival... El tudjátok képzelni. Ehhh... régen volt nem hibáztatom érte, mostmár, de régebben....
Tehát sivalkodó csecsemőként kint feküdtem a pusztában, és már közeledtek az éhes farkasok... Mégis itt vagyok, mert valamiért a vezérhím elmarta mindet a közelemből és őrzött, amíg Csaholó Farkas a törzs öregsámánja arra nem járt....
Ezek után nála nevelkedtem. Életem nem sokban különbözött a törzs gyermekeiétől. Bár nem nagyon kedveltek s elég sokszor el is kalapáltak, amíg meg nem kaptam a nevem. Ez így volt természetes. Eleinte igaz nem nagyon tetszett, de ahogy erősödtem: egyre kevesebben bírtak velem. S lassacskán kialakult irányomba valamiféle tisztelet. Főleg miután kölyökkoromban valahogy sikerült legyőznöm egy ellenséges harcost. Mai napig sem tudom hogy történt... csak a haragra emlékszem, ami elöntött, mikor láttam akkori kedvenc pajtásom Kicsi Csillag halálát. Őt nagyon szerettem, s halála után sokáig beszélni sem akartam. Félvér-ork létemre a szellemek engem választottak kéréseik tolmácsolására, a törzs véneinek nagy meglepetésére. Így lett belőllem sámántanonc nevelőapám mellett.
Innentől kezdve a tanulás volt az egyetlen menedékem. Képességeimhez mérten igyekeztem a legjobb lenni, soha nem mulasztottam el semmit, amivel megbíztak. S a szellemek rám mosolyogtak. Születésem után a 14. tavaszon megkaptam a nevem nevelőapámtól. Innentől kezdődött a valódi képzésem. Hihetetlen volt megtapasztalni a szellemek erejét s azt a tudást, amit a közös tudatban felhalmoztak őseink. Életemben először maradéktalanul boldog voltam. Sajnos nem tartott soká, mert jöttek a csapások...
Akkoriban úgy 16 tavaszt láthattam, mikor háborúba keveredtünk a Sólymokkal, akikkel szomszédosak voltak a legelőink. Pusztító küzdelem volt. Az okát máig nem sikerült megfejtenem. Hm... most, hogy visszagondolok.... mintha idegeneket láttam volna köztük... De tévedhetek is. Régen volt, már majd 4 tavasz telt el azóta. Emlékeim megfakulhattak, s bizony elég zavaros idők voltak. Napjaink verekedéssel és a sérültek ápolásából álltak. Ott segítettünk, ahol tudtunk a törzs nyargalóinak, de kevésnek bizonyult az erőnk. Majd két hónapig húztuk, mert erősek voltunk, de végül legyőzettünk. Csaholó Farkas a megmaradt asszonyokat s gyerekeket rám bízva elküldött egy biztonságosabbnak ítélt helyre. Sajnos nem jutottunk addig... mindenkit lemészároltak. Csak én éltem túl valahogy, meg egy fiatal lányka, aki 3 nappal később tért meg őseihez. Bár lelke erős volt, a teste nem bírta már tovább. Mélységes szomorúság árasztott el. Felgyógyulásom után szálláshelyünk felé vettem utam, de odaérve csak pusztulást és vért találtam.
Ekkoriban döntöttem el, hogy elindulok szülőanyám felkutatására. Miután a holtakat tisztességgel elföldeltem.
Azóta sok vidéket bejártam vérszerinti anyám vándorlásának útvonalán s most talán közel járok hozzájuk. Pár hete csatlakoztam egy utazó társasághoz, akik errefelé jöttek. Köztük ismertem meg Balin Niezart egy erioni nemesember harmadik gyermekét, akivel egész jó barátságba kerültem. Az utazás folyamán megmentettük párszor egymás életét.

S most itt ülök Lhamorn városában az Ittas Kovácsinas fogadóban s beszélgetek veled bátyám, miközben barátom fent a szobánkban egy szemrevaló fehércseléddel hancúrozik. Ha jó a füled még hallhatod is őket. Nos bátyámuram most igyunk, aztán meséld, el mik történnek mostanság ebben a kedélyes kis városkában…


Sajnos vele még nem játszottam, de ami késik....

A_Messor

A_Messor

    Meridian

  • Fórumita
  • 2927 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.11, 23:46

Valygar:
Hát elég rossz helyre. Ajánlom a magus forumot kérdezgess népeket. Vagy írj nekem u2u-t.

_Valygar (NPC/NJK)

_Valygar (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.03.11, 19:29

Lehet, hogy rossz helyre írok, de nem tudnátok írni vmit a sirenari erdőjáró kasztról? :D

Chalyd

Chalyd

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 8 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.07, 03:16

Lol :szent: Ez jó, képzeld el amikor megyfigyel valakit... rezzenéstelen tekintettel :D

Mantis

Mantis

    Ápolt

  • Fórumita
  • 502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.06, 05:46

Oké, oké... lehet, hogy én vagyok túl érzékeny. Egyébként a vágott arc tényleg jó... Szeretem, ha a karakter nem tökéletes, nekem most pl van egy karakterem, aki sosem pislog... :szent:

_Valygar (NPC/NJK)

_Valygar (NPC/NJK)
  • Látogató

Kelt 2003.03.05, 21:41

Köszi srácok!

Tényleg nagyon jó tanácsokat adtatok. Végre nem azzal kezdik, hogy "hű, de nehéz lesz kijátszani". Bár a vágott arcot egy kicsit morbidnak találom, de azzal már elboldogulok. Most már csak ajátszhatőságot illetően fogok tanácsokat kérni, de már nem itt. Remélem még összefutunk a fórumon.

Mantis:Nem hiszem, hogy Chalid le akart ugatni :szent:

Chalyd

Chalyd

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 8 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.05, 15:48

Mantis!

Egyáltalán nem szándékoztalak ledorongolni. Egy szót sem irtam a bosszúról... az egy dolog hogy meg akarja keresni a nőt :) De azt már a fantáziádra bizom, hogy miért is :D Sőt azt is, hogy mit tesz az Idegennel...
Csak egyszerűen játékjaim során mással sem találkoztam, csak az úgynevezett "megölt mindenkit, ezért bosszúljuk meg", illetve "elrabolták a cumót, nem tudjuk hol van, keressétek meg" sztorikkal, és csak egyszerűen ezeket szóltam meg. De ettől még ezek is lehetnek érdekesek. De jó is, ha nem csak én irok, esetleg nem értünk egyet, mert más esetleg a vitában talál olyan dolgokat, amik tetszenek neki... ennyi :D Isten ments hogy esetleg megsértselek, mert tényleg nem állt szándékomban.

Gafa : nagyon szépen köszönöm :szent:

Mantis

Mantis

    Ápolt

  • Fórumita
  • 502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.05, 09:57

Chalyd!

Nagyon lazán leszóltad a felvázolt öteletemet, végül ugyanazt leírtad bővebben. A te sztoridban is megjelenik a bosszú, illetve a felkutatása valami elveszett dolgonak. Jelen esetben egy nő.

Igazából nem a sztorival van a baj, tényleg remek, hanem azzal, hogy nagyon lazán ledorongolsz másokat. Egy már sokszor elővett témát is meg lehet szinesíteni. És még egyszer: a fórumok a nem azért vannak, hogy a többieket lehúzzuk, hanem hogy megosszuk egymással a véleményünket. :D

Gafa

Gafa

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 119 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.05, 08:17

Chalyd!

Gratulálok! Szép előtörténet, erre próbálom nevelni a velem játszókat is. Néha nem túlzott sikerrel, mindenki sablonozik ezzel kapcsolatban.
Sok ilyen ember kellene még a szerepjátékos berkekbe.
Fogadd legmélyebb tiszteletemet!
:D

Chalyd

Chalyd

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 8 Hozzászólás
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.04, 16:05

Azzal nincs is gond, hogy valaki egy olyan karaktert talál ki, ami egyedi, hiszen szerintem mindenkinek ez egy rejtett vágya. Csak ezeket a karaktereket iszonyatosan nehéz jól kijátszani. Előtörténet meg persze lehet az unalomig elcsépelt bosszú valakin, meg keressünk egy tárgyat dolog is, de valjuk be egy különleges karakter azért jobban mutat valami sokkal különlegesebb háttértörténettel.
Más : én véleményem szerint hanyagolnám az elf bárd mellől a sólymot, ez már amolyan túlzottnak tűnik. Elf is, bárd is, legyen sólyma is... , persze ha nem, hát nem, végülis nem olyan nagy probléma :D
Viszont szinesítheted valami olyasmivel, hogy : szerelem :)

"Pl.: Haonwell, a Dal Havában, a nyűzsgő tömegével, a szines forgatagával, a gazdagságával, a város pompájával és különleges stílusával, nomeg az ilyenkor a levegőbe szálló legszebb dalokkal a legcsodálatosabb dolog amit ember ( vagy némely elf is ) láthat életében. Engem mindig is elbüvölt ez a város, itt születtem és élek már egy ideje. Mégis szivem egy lányhoz húz, akit nem olyan régen ismertem meg, csodálatos szemei és mosolya rabul ejtett. Eleinte gyanakodva közeledtem hozzá, de őt egyáltalán nem zavarta, hogy nem ember vagyok, egyáltalán nem zavarta, hogy elfnek születtem. Tökéletesen összeillünk, mindketten rajongunk a dalokért, amiket gyakran énekelnek az itt felbukkanó énekesek ( bárdok ). Az hogy titokban kell találkoznunk, annak köszönhető, hogy a lány apja valami miatt nem nagyon szereti, ha idegenek legyeskednek a lánya körül, egy elfet pedig... De ez nem akadályoz meg, hogy felmászva a kerités menti hatalmas fákra, átlibbenve a kert gyönyörű gondozott fáira találkozzunk. Emlékek...
Mint minden jónak, egyszer mindennek vége kell szakadjon. Idegen érkezett a házhoz... messzi vidékről, hiszen még csak nem is hasonlít a környékbeli birodalmak szülöttére... modora egyáltalán nem nyeri meg a tetszésemet, agressziv és nagyképű. De a szerelmem apja szinte ömleng körülötte, rosszat sejtek.
Egyik este mikor találkozóra indulok, a kertben találom Őket..., a férfi részeg, Gwendolin pedig tartózkodóan és hűvösen viselkedik vele. Ám a férfi túlfeszíti a húrt és magához szorítja őt... A szivemet vasmarok szoritja össze, leugrom és félretaszitom az idegent, aztán fájdalom hasit az arcomba, vér izét érzem a számban... idegen szöveget hallok. Aztán újabb fájdalom a halántékomon, és csak a sötétség...
Ébredés... otthon vagyok, anyám borogatást tesz a homlokomra, iszonyatos fájdalom az arcom bal oldalán.
Apám nagyon mérges. Nem érti meg miért tettem, amit tettem, azt mondja felejtsem el Őt, úgysem tehetek semmit, később megtudom, hogy az idegent választották a férjéül valami régi tartozásért cserébe, és nagyon messze vitték, egy idegen országba. Utánamennék, de az apám megtiltja.
Eltelt pár év, de nem tudom feledni és a forradás az arcom bal felén sem engedi hogy elfeledjem az idegent. Végül döntök, utána kell mennem, de az apám nem támogat, egyedül anyám ért meg. Nem vagyok valami jó harcos, és a mágiához sem értek... csak a dal marad, találok egy iskolát, ahol elveszteget pár évet. De tudom, hogy az Ő ideje véges, ezért útnak indulok, de nem vagyok valami gyakorlott nyomkereső, és nehezen találom a nyomokat. Viszont énekbe foglalom a történetemet, és valaki felfigyel rá... azt mondja tehetséges vagyok és velem jön. A barátommá válik. Elég sokat utazgatott a Yneven, és sok mindent megtanulok tőle ( sok gyönyörű dalt, éneket ), és még a kardforgatásra is okitgat. Végül el kell válljunk, de igy sok mindent megtudok arról hova menjek, és hol keressem az Idegent és Gwendolint.
Egy maszkot csináltatok az arcomra, hogy elfedjem a vágás helyét ami elcsúfitotta az arcom. Igy gyanakodva fogadnak, de kevésbé törödnek igy velem, mint egy elcsúfitott elffel. Már egy ideje járom a birodalmakat, és kisebbfajta hirnevem is van. Végre elindulhatok, és megkereshetem őt. Elindulok.... "

Mantis

Mantis

    Ápolt

  • Fórumita
  • 502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2003.03.04, 06:59

Ha belekottyanthatok... Nem kell megijedni attól, hogy olyan karatert találtál ki, aki nem szokványos. Az elfeken belül is lehetnek kisebb közösségek, akik nem támogatják az elzárkózás politikáját, hanem kiváncsian elmerülnek az emberek világában. De lehet, hogy az elf egy számára fontos dolog miatt ment az emberek közé...Pl. bosszút keresve egy emberen, vagy felkutatni valami elf holmit, ami az emberek közé került. Aztán persze az emberek világa majdnem elnyelte, és a túlélés érdekében kénytelen volt megtanulni az életbenmaradás egy kevésbé vérszomjas hivatását, hiszen a bárd ilyen. Persze ez egy elftől hatalmas akaraterőt igyényel. De hát ideje van... :)


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]