@Krynn: a probléma az, hogy attól, hogy nálatok a büdös életben nem jön elő, vagy egy dobással elintézitek a birtokigazgatást, attól még maga a képzettség nem lesz szar vagy felesleges, csupán ti nem használjátok, ezért számotokra felesleges. Ez pedig nettó stílus kérdése.
Nem. Minden jó szerepjátéknak van valamilyen célja, megcélzott hangulata. Azaz: miről szól ez a játék? Egy "vámpírok politizálnak a horrorisztikus világban" nem fog külön fejezetet szentelni annak, hogy hogyan kell jól felépíteni egy kazamatát, és hogy milyen varázstárgyakat mekkora eséllyel lehet lootolni. Egy olyan játék, ahol egy űrhajó személyzetét kell alakítani nem fog fejezetet tartalmazni a birtokigazgatásról vagy a lovak utazási sebességéről különböző útviszonyok között. Ez NEM stílus kérdése, hanem annak a kérdése, hogy az író tudja-e, hogy mire készíti a szerepjátékát.
Vannak szűkebb és szélesebb fókuszú játékok. Lehet a Lady Blackbird rendszerével vámpíros politizálóst játszani? Persze, csak nem biztos, hogy érdemes (ahhoz rossz). A mágusnak is van deklarált célja/fókusza, amit a szabálykönyvek többé-kevésbé világosan megfogalmaznak. Ehhez képest kell belőni azt, hogy a csapatok többsége a kalandok többségében mivel fog találkozni. Lehet ezen kívül mást is játszani vele? Persze, csak ahhoz rossz lesz a rendszer*. Lehet, hogy valaki ősaquirokkal akar játszani ediomad tárnáiban, de az alapköny ha elkezd ehhez szabályokat sorolni oldalak sokaságán át, akkor a játék tervezője szem elől tévesztette a célt. Jobban lehet úgy ősaquirt játszani? Igen. Jobb lenne tőle a mágus szerepjáték alapkönyv? Nem, sőt.
Szóval nem, továbbra sem nettó stílus, és "veszélyes" ezt elhitetni egy játéktervezővel.
Mint azt mondtam, stílus, az egyik azt mondja, ahhoz értesz, ami a karaterlapodon fel van írva és ide kell a 60-80+ képzettség, a másik meg azt mondja, ami fent van a karakterlapodon ahhoz nagyon értesz, minden máshoz meg majd kitaláljuk, ide meg elég 30 képzettség is.
Továbbra is összemosod a két külön témát. Nem tudom hogy mondhatnám el másképpen, mert szerintem elég szemléletes példát hoztunk rá. Ha így sem érted, akkor nem akarod érteni, az meg nem az én dolgom.
A második pedig egyáltalán nem a narratív rendszerekről szólt, hanem arról, hogy akik kevés képzettséget használnak, azok engedik szerepjátszani a karaktereket, egy csomó dologhoz nem kell értenem, amíg tudok beszélni róla, vagy egy db kultúrával le van fedve az etikettől a megfélemlítésen át minden és még erre sem kell dobnom, mert majd kijátszom.
Azzal nem értek egyet, hogy nem kell dobni. Kevés jártasságot használó rendszer is igényelhet dobást, csak egyáltalán lehet a dologgal próbálkozni. Ha más nem, akkor egy nyamvadt karizma próbát kérek. Az a része korrekt, hogy jobban előtérbe engedik a játékosi kreativitást.
De ez miben más a harcoknál? A kevés előre kidolgozott harci helyzetet/manővert használó rendszerek szintén szabad kezet adnak a mesélőnek, hogy mire ad előnyt/hátrány. Ha van vívócsel jártasság, akkor anélkül te nem fogsz vívócselt csinálni. Ha nincs ilyen jártasság, akkor kvázi mindenki képes lehet vívócselekre: bejelentem a mesélőnek, hogy szeretném a Zorro jelet belevésni a ruhájába, a mesélő ad nekem egy levonást, dobok, és kész a Zorro jel (vagy nem).
De ha jön a harci helyzet, egyből előkerül a kocka, még nem hallottam mesélőtől olyat, hogy: "ez csak egy nyüzüge wannabe harcospalánta, két csapással lefegyverzed és csak bambán néz maga elé", csak azt, hogy oké dobjunk. Valahogy harcban mindig dobálni kell és ez láthatóan nem zavarja a könyvelésundoros embereket.
Nálunk többször volt ilyen, mivel mi igyekszünk csak akkor dobni, ha van reális tétje. Mondjuk 10. szintű parti találkozik a 20 goblinnal az erdőben, akkor megkérdezem, hogy mit akarnak csinálni velük. Ha azt mondják, hogy kíméletlenül lemészároljuk őket, akkor nem is dobatok kezdeményezőt, hanem narrativan lemesélem nekik. Hasonló módon ha tétje van egy szociális interakciónak, akkor ott is dobok (lélektan, mellébeszélés, karizma, stb.). Más szintén szimulációs harcrendszerekben (pl. wod) szintén szoktunk úgy lekeverni csatákat, hogy ha csak az a kérdés, hogy 2 vagy 3 kör alatt vágjuk le négyen az utolsó ellenfelet, akkor nem dobunk el miatta még 50 db. d10-et.
BTW, a könyvelésundoros ember és a kockacsörgetős ember két külön kategória. A könyvelés a karakterlapra felírni minden kis baromságot, rezekben vezetni a pénzed, órákig/napokig karakteralkotni, stb. A kockacsörgetős játékos meg imád mindent ledobálni, annak az izgalmát keresi. Én pl. sem a könyvelést, sem a kockacsörgést nem szeretem annyira, mint néhányan a követlen játékostársaim közül.
*szerk.:egy rendszer jóságát az is mutatja, hogy a fókuszon kívül álló (nem az alapkönyvben szabályozott) részek imprózásában mennyire segít egy saját belső logikával.
Módosította Krynn: 2019.12.19, 14:04
) 2nd ed Star Wars d6 pont megoldotta, hogy volt elsősegély - mindenki értett is hozzá, legalább "főértékből", meg volt az 5K-t elérő elsősegély skill MELLÉ felvehető, egyetlen alapkönyves "fejlesztett" skill az Orvoslás (és talán egy nyúlfarknyi szöveg, hogy vannak más fejlesztett jártasságok is, csak azokkal az alapkönyvben nem foglalkozunk). 
