Ugrás tartalomhoz


Fotó

CoC kiegeszitok, modulok


  • Válasz írásához lépj be
1620 hozzászólás érkezett eddig

Bolch

Bolch

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 121 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2003.01.07, 01:48

Na, az igen hosszú hallgatás után (aki a Mítosz titkai után kutat, annak néha el kell tűnnie egy időre :lol: ) megint visszatértem négy új novellával. Remélem, vannak még, akit érdekelnek ezek a dolgok... Az alábbiakról lenne szó:

1. Stephen M. Rainey: The last show in the Verdi's Supper Club (Az utolsó előadás a Verdi Vacsoraklubban). Mindeddig Rainey Boszorkányszombat-ja volt az egyetlen sztori, ami osztatlan sikert aratott, úgyhogy gondoltam, megörvendeztetek mindenkit egy újabb történettel. Ez nem annyira ijesztő, inkább melankolikus, de azért nem sikerült rosszul. (A SONG OF CTHULHU c. kötetből.)
2. Charles M. Saplak: The Scourge (A Csapás). Nem tudom, gondoltatok-e már arra, hogy bár a Mítoszról rengeteg könyv szól - Necronomicontól kezdve a Féreg Misztériumaiig -, ezek közül vajmi kevés nevezhető irodalmi alkotásnak (na jó, esetleg a Sárga Királyt kivéve, de az amúgy is csak kissé erőltetve sorolható be a Cthulhu Mítoszba). Csupa száraz szakszöveg, tanmese, ismertető rész, varázslat és elvont halandzsa... sehol semmi cselekmény, töténetvezetés, szerzői mondanivaló... Persze ez így van rendjén, de mégis, csak a játék kedvéért: próbáltatok már úgy gondolni egy Mítoszos műre, mint egy művészeti alkotásra? Vajon mi lenne az eredménye? Saplak a CTHULHU'S HEIRS gyűjteményben mindenesetre eljátszott a gondolattal - és még egy ötletes kis csattanóra is futotta az erejéből. :D
3. Ramsey Campbell: The Moon-Lens (A Hold-lencse). Ha azt kellene eldönteni, ki volt Lovecraft legtehetségesebb tanítványa, szerintem igen szoros verseny lenne Robert Bloch és Ramsey Campbell közt. Noha Bloch talán rutinosabb író, de javarészt a lovecrafti örökség keretein belül mozgott, ezzel szemben Campbell egy csomó új istenséget talált ki, és a kissé unalmas arkhami tájak helyett teljesen új környezetbe (az angliai "Brichester" és környéke) helyezte történeteit. Ez a novellája - a SHUB-NIGGURATH CIKLUS egyik oszlopos darabja - ráadásul eljátszik egy olyan gondolattal, amelyet - noha elég kézenfekvő - HPL viszonylag ritkán aknázott ki: jelesen azzal, hogy az emberiség általunk ismert hiedelmei, mítoszai és regéi mögött talán sokkal iszonyatosabb igazságok húzódnak meg, mint azt sejtenénk...
4. Robert Bloch: The Shadow from the Steeple (Árny a toronytetőn). Hogy legyen összehasonlítási alap, azért itt egy novella a másik nagy tanítványtól is. :) Noha fentebb említettem, hogy a tehetségesség kérdésében lehet vitatkozni, ahhoz azonban aligha férhet kétség, hogy Bloch volt Lovecraft leghűségesebb tanítványa. (Elég elolvasni a Disciples of Cthulhu c. könyvhöz fűzött előszavát - magyarul a Galaktika Baráti Kör által kiadott Cthulhu Hívásában lelhető fel -, abból kiderül, hogy évtizedek múltán is mennyire megrázta őt, ha Lovecraft halálára gondolt.) Ismeretes, hogy Bloch volt az, aki - miután engedélyt kért és kapott rá - egy novellájában "kinyírta" a tanítóját. Lovecraft elegáns módon vágott vissza: a Sötétség Lakója c. művében megörökítette egy bizonyos "
Robert Blake" szörnyű halálát. Mivel ez a történet különösen fontos lehetett Blochnak, ezért továbbgondolta a sztorit és jónéhány évvel később megírta hozzá a folytatást, amiből végre kiderül, mi lett a Sötétség Lakója és a Fénylő Trapezohedron sorsa. Hogy van-e olyan jó, mint az eredeti? Ezt mindenki maga döntse el. Csak egy figyelmeztetés: tudom, hogy szörnyen unalmasan indul, de érdemes elolvasni! A végére határozottan felpezsdül a hangulat... :lol:

Hát ennyi. Ha valakit érdekelnek, csak jelezze és elküldöm őket e-mailben!


[Fantasy háttér] [Sötét háttér]