Ugrás tartalomhoz


Fotó

Könyvajánló


  • Válasz írásához lépj be
1135 hozzászólás érkezett eddig

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4106 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2016.05.18, 16:43

Engem is a romanticizmus tartott vissza ettől könyvtől, de az ajánlód meggyőzött, hogy tegyek egy próbált!
 
Amúgy tudtommal a japán lőfegyverpolitika története nagyon csavaros, tényleg volt egy erős elzárkózás előle, de csak már miután hosszú időn át használták. Talán "nyugatellenességből"? Részleteket a japánfanatikusok biztos tudnak :)



Történelem kapcsán nem erősségem Japán, vagy úgy általában véve Ázsia. Amennyire tudom, a polgárháborús időszakban használtak bőven lőfegyvert. A kínaiaktől jó hamar szereztek kezdetleges "kéziágyúkat", de ezek nem tudták kiszorítani az íjat. Ekkor még nem nyugatellenesség, hanem inkább praktikum, hogy maradtak az íjnál-lándzsánál.

A portugáloktól szerezték be az első könnyebben kezelhető technológiát, amit hamar gyártani kezdtek ők maguk is. (egyébként ez nem "késő": 1540-50 közt, Európában sem vált sokkal hamarabb tömegessé. El gran capitán terciói az 1500-as évek elején alakultak)

Mikor megalakult a shógunátus, és egy nagyon hosszú békeidőszak és elzárkózás következett, értelemszerűen nem volt szükség nagy innovációra, sokkal inkább a fegyverek beszedésére.

 

Az igaz, hogy mikor nagyon kellett volna (~19. század közepe), akkorra a saját gyártás már nagyon elavult, és így komoly importra volt szükségük mind minőségben, mind az új körülményeknek megfelelő taktikában. (50m lőtávú, percenként két lövést leadó muskétásokkal más az optimális taktika, mint ismétlőfegyverekkel, ld. USA polgárháború és tapasztalatai. 16. századi gyalogos terciók vs. földhányások, fedezék, "thin red line")

 

 

 

 

A könyv maga szerintem érdekesen mutatja be a felfedezés előtti Japánt. Nem szárazan, hanem konkrétan van olyan fejezet, hogy egy szereplő részt vesz teaszertartáson, tanúja lesz családi veszekedésnek (mivel ők nem keresztények, furán veszi ki magát), vannak "teaházban" gésával, madarászni, stb. A tulajdonképpeni főszereplő Toranaga( =Tokugava) érdekes, a hozzá kapcsolódó cselekmény is elég menő.

Szórakoztató könyvnek szerintem kiváló, bár történész vagy japán-rajongó szemmel nyilván bele lehet kötni, ha valaki nagyon akar.

 

Igen, Leiber eléggé hullámzó színvonalú tud lenni. Nekem az itt található megnyirbált lista eléggé bevált (bár igazából ebből is simán lehetne húzni). Persze, ha a történetek beszerzése nagyobb problémát jelent, mint a corpus elolvasásra érdemes darabjainak kiválogatása, a Lean Times in Lankhmar ingyen hozzáférhető és erősen ajánlott, a többit utána meg igazából el is lehet felejteni, az életmű csúcspontját már úgyis láttad.

Köszi az ajánlást, valószínűleg teszek még egy próbát majd. De ez a válogatás amit volt szerencsém megszerezni nem igazán jött be.
 



scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 566 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2016.05.17, 16:15

 

 

James Clavell: A Shógun

...

Engem is a romanticizmus tartott vissza ettől könyvtől, de az ajánlód meggyőzött, hogy tegyek egy próbált!

...

Én is csak ajánlani tudom.

Elsőre bosszantó, hogy nem történelemhű regényt olvas az ember, de összességében annyira jó és szórakoztató (néhány apró hibától eltekintve, pl. túl európai szerelmi szál, de ez sem bántó), hogy nálam is rajta van a TOP 10 listán.

Egy kicsit, hogy úgy mondjam "in medias res" véget ér, egyesek szerint pont ott kéne kezdődnie, de nem baj.

Begyűjtöttem majdnem mindent, ami belőle készült:

- filmsorozatot dvd-t,

- filmzene cd-t,

- egy számítógépes (szöveges kaland) játékot  (bár állítólag kettő is készült),

- társasjátékot,

- kártyajátékot.

 

Ami (biztosan) hiányzik:

- egy, a sorozatból  2 órásra összevágott film verzió,

- broadway musical.



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1924 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2016.05.17, 10:09

Leibertől olyan sok minden nem jelent meg magyarul, hogy tolulása legyen tőle az embernek, az a néhány Fafhrd & Egerész-cucc, amit láttam úgy 20+ éve, messze a kor színvonala fölött volt, bár a lihegő M*-irodalom és a rövidnadrágos AD&D-regények idején annyira talán nem volt nehéz. Ha angolul olvasnám hosszában az egész életművet, lehet, hogy máshogy lenne, ki tudja?



aluminiumtrioxid

aluminiumtrioxid

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1449 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2016.05.16, 22:43

 

Fritz Leiber: Kardok a halál ellen

 

Ez furcsa módon nagy csalódás. A két figura közepesen érdekes, a kaladjaik pedig többször érdektelenek és nagyon egyszerűek-rövidek, maga az írásmód (vagy fordítás) pedig annyira nem jó, hogy önmagában amiatt élvezhető legyen.

Mindegy, túlestem rajta, de nem nagyon értem honnan jön a nagy hírnév.

 

 

Igen, Leiber eléggé hullámzó színvonalú tud lenni. Nekem az itt található megnyirbált lista eléggé bevált (bár igazából ebből is simán lehetne húzni). Persze, ha a történetek beszerzése nagyobb problémát jelent, mint a corpus elolvasásra érdemes darabjainak kiválogatása, a Lean Times in Lankhmar ingyen hozzáférhető és erősen ajánlott, a többit utána meg igazából el is lehet felejteni, az életmű csúcspontját már úgyis láttad.


Módosította aluminiumtrioxid: 2016.05.16, 22:44

  • Nocturna kedvelte ezt

pierredelacroix

pierredelacroix

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 547 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2016.05.16, 18:02

 

Nem, nem volt. :) Kivéve a Tokugava-sógunátus egy időszakában

 
Hogy mondhatod, hogy nem volt, amikor magad írod, hogy volt? Vagy akkor mit is állítasz pontosan?
 
Ellenőriztem szakirodalomban, a források szerint volt az Edo korszakban korlátozás, valamint erős társadalmi elutasítás is. Itt most csak wikit tudok linkelni, de azt olvasom, hogy a "szamuráj" elit előbb csak korlátozta néhány városra a gyártást, majd engedélyhez kötötték, végül csak a kormány számára lehetett gyártani puskákat. Ugye békeidő volt, a kard meg osztályszimbólumként funkcionált. Nyilván a "no touch" az romanticizálás vagy szélsőséges eset, de akkor mégis csak volt.

(OFF)Mármint korlátozás. Az nem volt...Hogy napjainkban mégis ez a kép él bennünk, a Tokugava-sógunátusnak, azaz az Edo-korszaknak köszönhető. Pontosabban amiről írtam, vagyis a szamurájokról szóló erkölcsi, nevelési és illemtankönyveknek. Ezek azonban idealizáltak. Lényegében a viselkedési szabály arról szólt, hogy békeidőben (vagyis az említett pár száz év alatt) lehetőleg senki se járhasson az utcán muskétával a vállán. Az alsóbb kasztok azért, mert veszélyes precedens lenne (de nekik más fegyverek is tiltottak voltak, emellett a japán muskéta igen drága jószág volt)*, az elit meg azért, mert nem "illik". Viszont olyan törvény nem volt, amely implicite tiltotta volna a használatát vagy az alkalmazását (lásd a hadsereget).
Speciel Nyugat-Európában sem túl sokan jártak puskával a vállukon az utcán...ha békeidő volt. Ebben az értelemben nem beszélhetünk tehát erős elzárkózásról (különben azt is kijelenthetjük, hogy a KRESZ annak jele, hogy elzárkózunk a tankok használatától).(/OFF)

*Vagyis nem mondhatjuk, hogy a puskáktól való idegenkedés állt a háttérben. Vagy akkor már a japánok a kardoktól is idegenkedtek, ami nevetséges állítás volna. De ez már vakvágány.


Módosította pierredelacroix: 2016.05.16, 18:05


Urban

Urban

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1546 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2016.05.16, 17:29

Nem, nem volt. :) Kivéve a Tokugava-sógunátus egy időszakában

 

Hogy mondhatod, hogy nem volt, amikor magad írod, hogy volt? Vagy akkor mit is állítasz pontosan?

 

Ellenőriztem szakirodalomban, a források szerint volt az Edo korszakban korlátozás, valamint erős társadalmi elutasítás is. Itt most csak wikit tudok linkelni, de azt olvasom, hogy a "szamuráj" elit előbb csak korlátozta néhány városra a gyártást, majd engedélyhez kötötték, végül csak a kormány számára lehetett gyártani puskákat. Ugye békeidő volt, a kard meg osztályszimbólumként funkcionált. Nyilván a "no touch" az romanticizálás vagy szélsőséges eset, de akkor mégis csak volt.



pierredelacroix

pierredelacroix

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 547 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2016.05.16, 14:32

Nem, nem volt. :) Kivéve a Tokugava-sógunátus egy időszakában - ami a szamuráj-irodalmat illeti. A ma ismert "szamuráj" képe is egyrészt ekkor alakult ki, másrészt pedig egy hosszú béke-időszak köszöntött Japánra. (Kb. mint Európában a burgundi lovagság-eszmény kialakulásáról: már rég nem a magányos harcos nehézlovasok voltak a fő csatadöntő eszközök, mégis a lovag eszménye teljes valójában ekkor alakult ki és a filmekből ismert formájában ekkor dolgozták ki a lovagi tornákat is.)

A belső gyártású puskák részben ugyanúgy készültek, mint a kardok (nincs rá találó kifejezésem, de talán nagyjából a "kézműves-termék" illik rá), tehát drágák voltak (például az európai viszonyokhoz képest).  A külföldi import pedig ismert okokból egy idő után elapadt. Ellenben nem volt meg az a nimbuszuk, mint a kardnak (illetve nem alakult ki olyan kaszt, amely büszke volt lövésztudományára*). Hiszen korábban kardforgató parasztseregek harcoltak lényegében egymással, napjainkra - főleg nyugaton - mégis a szamurájok képe terjedt el (Vö.: A Sinszegumi tagjainak származásával).

Akik lényegében olyan emberek voltak, akik "kardot" viselhettek, de költészettel, kereskedelemmel, államigazgatással stb. foglalkoztak (harccal vagy katonasággal éppen hogy nem). Tehát egy kiváltságos osztály a sógunátus időszaka alatt (és a korban keletkezett irodalmi művek ezt támasztják

alá.

* Ez sem igaz teljesen, de nagy általánosságban ez volt a jellemző (volt 1-2 klán, amely megtartotta ezt)



Urban

Urban

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1546 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2016.05.16, 13:36

 

James Clavell: A Shógun

 

Betekintés egy romanticizált 17.századi Japánba, egy európai (angol tengerész) nézőpontjából. A regény nem szigorúan történelmi, kábé 30-40 év eseményeit sűríti bele nagyjából egy évbe, a sztori érdekében. A szereplők sem konkrét személyek, hanem sokszor 2-3 érdekesebb sorsott szőtt össze egy figurává.

Ennek ellenére a könyv szórakoztató, sok érdekes, korabeli japán szokást bemutat, és egy jó próbálkozás arra, hogy fogyasztható formában bemutassa a középkori japán normákat. Természetesen nem mentes a japán romantikától és tévedésektől*

Fura módon végig élveztem, és merem ajánlani. Talán a japán-mániásoknak nem, egy haverom órákat tud beszélni a "tárgyi tévedésekről" ami azért furcsa egy kifejezetten szórakoztató, nem történelmi regény kapcsán.

 

5/5

 

 

 

 

 

*pl. szokásos nindzsa-katana mánia, vagy a szamurájok "no touch" hozzáállása a muskétákhoz. Ami azért vicces, mert a könyv idejénél (~1600) korábban Koreába (~1592) a japánok 20-40000 muskétással és 300 ágyúval mentek, és 1543-tól vásároltak fegyvereket a portugáloktól nagy számban.

Engem is a romanticizmus tartott vissza ettől könyvtől, de az ajánlód meggyőzött, hogy tegyek egy próbált!

 

Amúgy tudtommal a japán lőfegyverpolitika története nagyon csavaros, tényleg volt egy erős elzárkózás előle, de csak már miután hosszú időn át használták. Talán "nyugatellenességből"? Részleteket a japánfanatikusok biztos tudnak :)



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4106 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2016.05.15, 08:56

Mostanában olvastam:

 

 

James Ellroy: Fehér jazz

 

Noir krimi, a világháború utáni Los Angeles-be helyezve. A szereplők egy része ismerős lehet a Szigorúan bizalmas (LA Confidential) című regényből/mozifilmből. (Ed Exley már rendőrfőnök, Dudley Smith még mindig szabadlábon rontja a levegőt, Cohen a sittről szabadulva szánalmas karikatúrája önmagának)

A sztori elég csavaros és szerteágazó, rengeteg, szerintem indokolatlanul dúrva és felháborító részelemmel. Persze noir, mindenki bűnös valahol, de ez a történet furcsán kegyetlen. Talán életszerűbb, de valószínűbbnek tartom, hogy sokkolni akart inább az író. Maga a cselekmény érdekes, egy fontos bűnügyet old meg egy korrupt zsaru úgy, hogy szorul a nyaka körül a hurok, folyamatosan csapdákat kerülget és állít. Intenzív az biztos.

Az írásmódja érdekes, szinte egyáltalán nem magyaráz, nem használ jelzőket és leírásokat. Kb. egy fejezet után bele lehet rázódni, és el lehet kezdeni élvezni az intenzitását.

 

Kb. erre kell gondolni:

"Tommy K. a falhoz szorítva. Fű a padlón, keménylegény Junior éppen motozza. Jazzposzterek, náci zászló, szaxi az ágyon."

"Belváros, ruha Megnek. Minden alkalommal veszek neki egyet, ha megölök valakit."

 

3/5

 

 

Robert Heinlein: Csillagközi invázió

 

Ez egy érdekes könyv, mert annyira azért nem sci-fi, harc a csótányokkal talán 3 fejezetben van az egész könyvben. A felvázolt utópia (disztópia?), miszerint szavazati joga csak annak van, aki leszolgálta az idejét a seregben érdekes, és tök jókat lehet vitázni róla. Viszonylag könnyen át lehet látni a szitán egyébként, ugyanis az író volt annyira jó fej, hogy annak ellenére, hogy a nézőpont karakter egy agymosott rohamosztagos, azért a háttérben megjelennek a dolog árnyoldalai is.

A könyv első rétege félig unalmas ("tengerészgyalogos kiképzés" ezredszer), a másik fele érdekes (a parancsnoklás nehézségei).

Összességében inkább tetszett, Heinlein nagyon jól ír, a könyvben vázolt disztópia pedig jó vitatéma haverokkal való sörözés közben. (nekem kicsit unalmas az alapkiképzés, már sokszor olvastam el ugyanazt)

 

4/5

 

 

Fritz Leiber: Kardok a halál ellen

 

Ez furcsa módon nagy csalódás. A két figura közepesen érdekes, a kaladjaik pedig többször érdektelenek és nagyon egyszerűek-rövidek, maga az írásmód (vagy fordítás) pedig annyira nem jó, hogy önmagában amiatt élvezhető legyen.

Mindegy, túlestem rajta, de nem nagyon értem honnan jön a nagy hírnév.

 

3/5

 

 

James Clavell: A Shógun

 

Betekintés egy romanticizált 17.századi Japánba, egy európai (angol tengerész) nézőpontjából. A regény nem szigorúan történelmi, kábé 30-40 év eseményeit sűríti bele nagyjából egy évbe, a sztori érdekében. A szereplők sem konkrét személyek, hanem sokszor 2-3 érdekesebb sorsott szőtt össze egy figurává.

Ennek ellenére a könyv szórakoztató, sok érdekes, korabeli japán szokást bemutat, és egy jó próbálkozás arra, hogy fogyasztható formában bemutassa a középkori japán normákat. Természetesen nem mentes a japán romantikától és tévedésektől*

Fura módon végig élveztem, és merem ajánlani. Talán a japán-mániásoknak nem, egy haverom órákat tud beszélni a "tárgyi tévedésekről" ami azért furcsa egy kifejezetten szórakoztató, nem történelmi regény kapcsán.

 

5/5

 

 

 

 

 

*pl. szokásos nindzsa-katana mánia, vagy a szamurájok "no touch" hozzáállása a muskétákhoz. Ami azért vicces, mert a könyv idejénél (~1600) korábban Koreába (~1592) a japánok 20-40000 muskétással és 300 ágyúval mentek, és 1543-tól vásároltak fegyvereket a portugáloktól nagy számban.


Módosította galu22: 2016.05.15, 09:00


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4106 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.11.18, 17:23

Borisz Akunyin - Fandorin-sorozat

Eredeti nevén Grigorij Salvovics Cshartasvili, krimiírói karrierje előtt Japán specialistaként (ennek van jelentősége a regényeiben) dolgozott, tanított, műfordított, miután japonológusként végzett a Moszkvai Egyetem Ázsia Intézetén.

Egyébként az álneve is japán:
"Az akunin „evil man”-t vagy „villain”-t(1) jelent – próbálta megmagyarázni Aszagava. – de nem egészen azt… Attól tartok, az angol nyelvben nincs rá pontos kifejezés. Az akunin gonosz ember, de nem kisstílű, hanem erős. Saját szabályai vannak, melyeket maga fogalmaz meg. Nem azonosak a törvény előírásaival, de a saját szabályai betartásáért az életét se sajnálja, ezért nemcsak gyűlöletet, hanem tiszteletet is kelt."

A Fandorin-sorozat egyébként egy kísérlet: egyrészt kipróbálta, hogy meg tud-e élni abból, amit igazán szeret (krimi, japán, orosz századelő), másrészt pedig tiszteleg a krimi nagyjai előtt. A tisztelgést úgy kell érteni, hogy minden regénye egy konkrét író stílusában íródott, így minden regény más egy kicsit: van Agatha Christie-féle "gyanús alakok összezárva egy óceánjárón", van John Grisham-féle "apróságból eszkalálódó politikai thriller", van kalandos kémtörténet, van mindent behálózó szervezet elleni küzdelem, vagy a profi bérgyilkos elleni harc (ld. Forsyth: A sakál napja).
Azt kell mondjam, hogy a kísérlet sikeres, önismétlésről szó sincs, minden regény struktúrája egészen más.


A főszereplő
Eraszt Petrovics Fandorin, címzetes tanácsos, majd a korrup tisztségviselőkkel való összetűzése után befolyásos magánzó. A sorozat végére egy céltudatos, éles eszű, testét és elméjét jól karban tartó fickó, afféle orosz Sherlock Holmes - Arséne Lupin keverék. Egyetlen igazán különleges tehetsége (a tanult dolgokon kívül) a földöntúli szerencséje, hazardírozáson sosem veszít.
A sorozat közepétől azonban, van egy fontos változás: a Török csel c. regény folyományaként (ti. azt kér amit akar) "a lehető legmesszebb" kerül Szentpétervártól, konkrétan Japánba. Ez részben érthető, végül is az író fő szakterülete, talán még inkább, mint a századelő Oroszországa. Azonban ez jár egy olyan - bevallom, engem zavaró - hozománnyal, hogy szert tesz saját Dr.Watsonjára, Maszára, aki amellett, hogy comic relief figura, zavaró elegye a szamurájoknak, nindzsáknak, jakuzáknak. Természetesen ezzel Eraszt Petrovicsot is "megfertőzi" az író, sorban érik egymást az egzotikus japán testi és lelki gyakorlatok, és az ezek során szerzett tudás. Szvsz. ezt nem kellett volna, de ahogy olvastam sokan szeretik ezeket, szóval biztosan maradnak.
Amit még meg kell említenem, hogy Fandorin kezdetben még nincs "készen", egy tapasztalatlan, nagyravágyó, jó eszű fiatalember, de ekkor még könnyen átejthető, és kicsit naív. A sorozat folyamán lesz egyre dörzsöltebb, tesz szert hasznos ismeretekre, így az olvasó előtt válik a reményteljes fiatalemberből profi nyomozó.


A korszak és környezet
A sorozat legnagyobb előnye szerintem a környezet, ahol játszódik. A 19.század vége és (az eddigi utolsó könyv, A fekete város idején) 1914 között, és ez meg is jelenik a regényekben. Főszerepet ritkán kapnak a szokások, technikai vívmányok, korabeli előírások és mindennapok, de folyamatosan jelen vannak, mindenképp érdekesek, és számomra elég egzotikusak. (a világháború előtti Baku, a rengeteg olajkúttal, azeri-örmény-orosz népességével, sztrájkokkal, anarchistákkal, bolsevikokkal, titkosrendőrséggel, filmeket pénzelő újgazdag olajbárókkal, merénylőkkel például _nagyon_ érdekes, és kellően egzotikus számomra)


A mellékszereplők
Ezen sokat gondolkodtam, talán legjobban úgy tudnám leírni, hogy "filmszerűek". Nincsenek túl mély, túl valódi jellemek, és be kell vallanom, hogy sokszor találkoztam bevált sablonokkal, de sosem újra és újra. (mindent aprólékosan eltervező, vérprofi bérgyilkos Ahimasz, Klara, a színésznőcske, aki a magánéletében is színészkedik, ezzel elfeledteti, hogy nincs önálló gondolata, Zurov gróf, a kártyás-mulatós orosz huszártiszt, stb.)


A cselekmények
Az összes regényt nem olvastam, de párat igen. Azt kell mondjam, hogy a legelsőt leszámítva (Azazel) jól felépítettek, a nyomozás logikus, bár az író néhányszor él a sok helyen bizonyított, kellemesen könnyű megoldásokkal. (pl. feláll a tarkóján a szőr, megérzi, hogy követik. Aha, persze) Az Azazelt kiemelném ebből, mert azon a fiatal Fandorin igazából csak végigbotladozik úgy, hogy állandóan elámul az olvasó által már régen várt "fordulatokon". Összességében a sorozat erényei közé azért odatartozik az is, hogy az író nem ismétli önmagát, tényleg minden regény más szerkezetű, nem sablonokat használ erre.
A legjobb szvsz. a sorozat eddigi legutolsó darabja, a Fekete város.


 

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtó, jóféle ponyvák, aki szereti az ilyesmit, nyugodtan belevághat.



Kinek ajánlom:
- akik szeretik a kosztümös filmeket
- akik szeretik Holmes-t
- akik szeretik Lupin-t
- akik szeretik a krimiket általában

- japán- és/vagy oroszmániásoknak

Kinek nem ajánlom:
- akiket zavar a japánmánia, vagy bármiféle titkos japán tan említése
- akik nem szeretik a kosztümös filmeket
- akik szerint egy csinovnyik nem lehet törtető és/vagy jó kedélyű


Módosította galu22: 2015.11.18, 17:23

  • WCB kedvelte ezt

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4106 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.11.17, 21:29

CONAN DOYLE: GERARD BRIGADÉROS
(The adventures of brigadier Gerard)


Be kell vallanom, hogy a Sherlock Holmes történeteken kívül eddig szégyenszemre semmilyen más Conan Doyle írást nem ismertem. Ez szerencsére megváltozott, mikor megismerkedtem Etienne Gerrard-dal.

A huszártiszt születésére egyébként nagy hatással volt Holmes halála, Doyle saját bevallása szerint egy teljesen különböző főhősről szeretett volna írni, és ez sikerült is neki!

Gerard a Napóleoni háborúk alatt a Grand Armée-ban szolgáló huszártiszt, aki vakmerőségének, hősiességének, jóképűségének, vívótudományának és hűségének köszönhetően egyre magasabbra tör, valamint kisebb hiányosságainak köszönhetően folyamatosan kalandokba keveredik. Kisebb hiányosságokat említettem, ezt érdemes kifejteni: amellett, hogy Gerard hűsége és csodálata a császár iránt megingathatatlan, az őrültségig vakmerő, lovagias, de tény, hogy ... hát Holmes-szal ellentétben nem egy észlény.


Pályafutása is úgy indul, hogy parancsnoka őt ajánlja, mikor a császár az alábbi embert keresi: "akiben tett dolgában megbízhatik, de nem gondolkodik túlságos sokat"

Nagyon nehéz egy olyan főhőst alkotni, aki szórakoztató marad annak ellenére, hogy az olvasónak is teljesen egyértelmű jelekből nem olvas, aki nyilvánvaló hibákat vét, kelepcékbe sétál bele folyamatosan, aki hízelgésnek veszi, ha körmönfontabban sértegetik, és aki tulajdonképp úgy "vesz részt" a történetekben, hogy azt sem érti, de ha értené sem érdekelné, hogy mi történik. Ráadásul a kalandokat Gerard legalább 20-30 évvel a történtek után, öreg obsitosként egy kis konyak és dohány társaságban adja elő hallgatóságának, így felmerül az is, hogy esetleg az öreg nem úgy emlékszik mindenre, ahogy az valójában megtörtént. (ld. Napóleon azért vesztett Waterloo-nál, mert Gerard-ot máshova küldte. Késve persze megérkezett, de ekkora a csata már elveszett, de a császárt még meg tudta menteni!)

Hozzátenném, hogy ezzel a hiányosságával Gerard tisztában is van, de megelégszik azzal, ami neki jutott, és optimista, életszerető felfogása miatt egy nagyon kedvelhető karakter. (úgy érzem, hogy Gerard "a francia katona" paródiája. Szerencsére Doyle nem hagyja ki a ziccert, mert angol szereplői viszont "az angol katona" paródiái)

A kalandokra nem térnék ki, van itt lányszabadítás, kémkedés (elképzelhetjük, hogy egy Gerardhoz hasonló alak mennyire hatékony kém), jogos bosszú, merénylet megakadályozása, fogságba esés, szökés katonai börtönből, stb.

Egy dolgot jegyeznék még meg. Nem számítottam rá, hogy a Napóleoni háborúk szörnyűségei megjelenjenek egy alapvetően szórakoztató novellában, de néhány, könnyed sztorizás közben elejtett megjegyzésből azért elég borzasztó dolgok kerülnek ki. Gerard, mint elbeszélő, vagy szándékosan üti el a szörnyűségek élét, és néha nem jár sikerrel, vagy tényleg csak a szépre emlékszik. Ez, mikor rájövünk, hogy a brigadéros nem éppen pártatlan elbeszélő, elvezet ahhoz is, hogy a már olvasott novellákat újragondoljuk olyan szempontból, hogy Gerard esetleg végig, tudatosan hazudott. (nem olvastam utána, hogy mi a közmegegyezés ezzel kapcsolatban, szerintem egyértelműen nem lehet eldönteni).



Kiknek ajánlom:
- akik szeretik a kalandregényeket
- akik szeretik Conan Doyle-t

- akiket érdekel, hogy Conan Doyle mire képes _még_ Holmes-on kívül
- akiket érdekel a korszak
- akik szeretik az igazi, lovagias, vakmerő hősöket

Kiknek nem:
- akik a "reális", véres-agyvelős csetepatékat kedvelik
- akik csak az antihősöket szeretik
- akik Sherlock Holmes-i dedukciókra vágynak


Módosította galu22: 2015.11.17, 21:31


Vorador

Vorador

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1437 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.09.08, 21:45

Olvastam régebben egy történetet, amelyben a főhős egy olyan helyre vetődik, ahol nem csecsemőket szülnek, hanem csak testrészeket, pl. szemet, kart, májat. Ha egy nő agyat szül, akkor hozzágyűjtik a szükséges testrészeket és összeraknak egy embert. Azt hiszem nem regény, csak egy novella. Ha valakinek ismerős, akkor tudna címet vagy írót mondani?

Köszönöm a segítséget!



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4106 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.07.10, 16:34

 

 

Ja, elég menő tisztelgés van a könyvben a stílus atyja felé:

 

 

Hermann Göring:  Mindig szerettem volna megismerkedni egy igazi magánnyomozóval – mondta. – Ismeri Dashiell Hammett detektívtörténeteit? Amerikai író, de szerintem zseniális.
Bernie: Sajnos, nem ismerem, uram.
Hermann Göring: Ó, mindenképpen el kell olvasnia. Kölcsönadom a Véres aratás német kiadását. Imádni fogja.



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4106 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.07.10, 16:31

Dupla ajánló.
Mindkét regény könnyed krimi, minőségi ponyva, amik ideálisak strandon lapozgatáshoz.


Philip Kerr: Halálos Március
(March Violets*, Berlion Noir sorozat)

A klasszikus Sam Spade-féle magánnyomozó karakterben nehéz újdonságot mutatni: iszik, erős dohányos, kemény-öklű, szereti a nőket és végtelenül laza, inkább terepmunkával, ajtóberúgásokkal és néhány újabb zúzódással oldja meg az ügyeit, nem Sherlock Holmes-hoz hasonló megfigyeléssel és logikával. Bernhard "Bernie" Günther is ilyen: cinikus egysoros válaszok (még a Gestapo „nyomozóinak” szemébe is), néhány elintézett kötekedő alak (nem meglepő, a nagy háborúban a török fronton szolgált, másodosztályú vaskereszttel szerelt le), sok-sok ismerős az alvilágban és a hivatalos szerveknél (Kripo – Kriminalpolizei – múlt), stb.
A sablonok sablonok, dehát senki nem nyúlná le őket Hammett-től, ha nem lenne élvezetes ilyen keményfiúkról olvasni, nem igaz?

Egyetlen dolog rémisztőbb számomra, mint egy ronda nő társaságában tölteni az estét, az pedig ugyanannak a ronda nőnek a társasága a rákövetkező reggelen. - Bernie (ford. Illés Róbert)

Maga a bűnügy is sablonosként indult (eltűnt McGuffin), viszont az általam megszokottnál több az érdekelt fél, akik közül többen befolyásosak és érdekeltek a bűnügy eltussolásában, valamint sikerül megbonyolítani annyira, hogy ne találjuk ki a poént a regény legvégéig. Kellően sötét és kegyetlen, amit csak egy Bernie-hez hasonló keménytökű magánnyomozó tud teljesen felgöngyölíteni.

Ha azt akarja, hogy a macska fogja meg az egereket a konyhában, nem várhatja el tőle, hogy a pincében randalírozó patkányokra ügyet se vessen. - Bernie Günther

Ami miatt számomra érdekesebb volt, mint az átlag krimi, és ebben nagyon hasonlít az Azazelhez, az a miliő, a helyszín: Berlin az olimpia előtt. Kevés annyit szenvedett lakosság van, mint az 1930-60 közt élt Berliniek. Szaladjunk végig, hogy egy 1950-es években már felnőtt berlini miken ment át nagy valószínűséggel: munkanélküliség, eltűnt barátok (kommunista, szocdem, homoszexuális, zsidó, stb.), folyamatos megfigyelés és állami propaganda, a szövetségesek bombázásai, férfiaknak frontszolgálat és valószínűleg szovjet fogság, nőknek nem erőszak, halott rokonok, apák és gyermekek, a háború utáni hiányban pedig a megszállók kegyelemkenyere, ami persze sosincs ingyen... Szóval Berlin egy igen kemény hely, még a legkeményebb San Franciso-i kínai gettó sem ér a nyomába, ez tehát a helyszín, konkrétan ebben a regényben 1935-36-ban.

Amivel az író megvett kilóra az az, hogy az olimpia körüli hangulatot mesterkéltség nélkül adja át, biztos vagyok benne, hogy sok időt töltött kutatással, és valószínűleg Berlinben is. Az ilyen különlegesebb helyen játszódó regényekben mindig probléma, hogy az olvasók nem tudnak olyan dolgokról, ami a szereplőknek evidencia, ami sokszor vezet idétlen párbeszédekhez a szereplők között. Itt nagyrészt (bár nem teljesen) sikerült ezt elkerülni, és élővé varázsolni a környezetet, megjeleníteni az 1935-ös Berlint. Valójában ez emeli ki a magánnyomozós krimik közül, emiatt különleges.

Aki szereti az ilyen "hardboiled" regényeket, az nyugodtan tegyen vele egy próbát, szerintem nem fogja megbánni. (Ha megjelennek magyarul a folytatások is, tervezem beszerezni őket. A regény önmagában is olavsható!)

 


Borisz Akunyin: Azazel
(Азазель , angolul „Winter Queen” néven jelent meg)

Grigorij Chkartishvili (B. Akunin álnéven), Fandorin-sorozatának első darabja. Mi is ez a sorozat? Végülis egy játék, az író beazonosított néhány krimi alapötletet (titkos összeesküvés, kém, sorozatgyilkos, gyanús emberek összeszárva, stb.), és minden ilyen alapötlethez ír egy regényt. Mielőtt a kezembe került volna a könyv erről még nem tudtam, bár utólag rájöttem, hogy a Török csel (Török nyitás? Török gambit? Tureckij gambit) c. regényéből készült kalandfilmet már láttam.

Ahogy Bernie a Sam Spade-féle magánnyomozó-típus megtestesítője, Eraszt Fandorin ugyanígy egy bevált sablon: ezúttal az analitikus, éles elméjű, jó megfigyelő típusba tartozik. Sikerült azért megfűszerezni kicsit. Fandorin a moszkvai rendőrkapitányság írnoka, 14. osztályú állami hivatalnok, de megszokásainkkal ellentétben nem motiválatlan, a papírmunkába beleszürkülő, nyomorgó csinovnyik, hanem egy alapvetően vidám ember, aki tesz az előrelépésért, és adottságainak, elhivatottságának köszönhetően ez sikerül is neki. (Eddig nem tudtam elképzelni, hogy orosz szerző olyan csinovnyikról ír, aki nem érzi magát nyomorultul)

Maga a bűnügy érdekesen indul: valaki rávesz az öngyilkosságra két gazdag fiatalt, de azok az elvárásokkal ellentétben nem egy zárt parkban teszik ezt meg, hanem a járókelők közt játszanak orosz amerikai rulettet, ami értelemszerűen felkelti Fandorin figyelmét. Innentől kezdve egy alapvetően nagyszabású összeesküvés bontakozik ki, a „harc a polipként mindent behálózó szervezet ellen” fajtából, ami egyrészt szórakoztató, másrészt pedig kicsit kiszámítható. Nagyjából a regény felénél, kétharmadánál simán ki lehet találni, hogy ki a hunyó. Miért olvastam végig ennek ellenére?

Ahogy a Halálos márciusban, az Azazel esetén is sokat dob a könyvön a hangulat és a korszak, a regény ugyanis a 19. század végén játszódik, Moszkvában, Szentpéterváron és Londonban. A könyv nagyrészt az arisztokrácia köreiben, pezsgőző huszártisztek, fogadásokat adó, lélegzetellátó nők, feltörekvő állami hivatalnokok közt játszódik, így a kor és a rendszer hagyományosnak mondható kritikája (orosz és francia szerzők, Dickens, stb.) nem jelenik meg. Nyilván nem teljes a kép, viszont az is igaz, hogy a korszaknak ezt az oldalát talán még kevesebben választják, mint a Londonban nyomorgó árvák és az öngyilkos hajlamú, elkeseredett orosz hivatalnokok bemutatását.

Van itt még valami. Jelenleg még nem tudom eldönteni, hogy a máshonnan nagyon ismerős mellékszereplők szándékosan, afféle főhajtásként szerepelnek a regényben, vagy egyszerű nyúlásról van szó. A szerző azt állítja, hogy ez is egy játék, hogy az olvasó utánagondoljon honnan való, és elinduljon a szépirodalom felé. Hát, vannak kétségeim. Viszont az tény, hogy a pezsgőző-párbajozó-kártyázó huszártiszt, a Holmes-i megfigyeléseket tevő nyomozó és társaik nem egyedi ötletek, viszont az orosz 19. századba adaptálva picit mások, mint az eredetik, és ez valóban érdekessé teszi őket.

A portás, az a bestia, egy nyikkot sem tud franciául, én meg angolul csak annyit, hogy „battl viszki” meg „múv jor arsz” – még egy tengerésztől tanultam. Annyit tesz, kérnék egy üveg töményet. - Zurov gróf

Összefoglalva ez is egy könnyed olvasmány, a szokásosnál jobb minőségű szöveggel, pici humorral és (vegyük így) sok világirodalmi kikacsintással, Bagi Ibolya nagyon jó fordításában. Ajánlott.

 

 

 


*Hitler 1933 márciusában került hatalomra. A regény szerint „márciusi ibolyáknak” azokat nevezték, akik ez után ugyan, de nagyon hamar beléptek a pártba, jövőbeli haszon reményében. A tagság annyira fontos volt néhányaknak, hogy feketepiaca alakult ki a márciusnál régebbi tagsági számoknak.



subaggut

subaggut

    Elégedetlen

  • Fórumita
  • 2320 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.02.11, 01:11

Most olvastam el Andy Weir: A marsi c. könyvét, és megbolondulok, ha rövid időn belül nem olvashatok valami hasonlóan pörgős és zseniális könyvet. (Ez majdnem olyan szörnyű, mint amikor végignéztem a Friday Night Lights-ot, és másnap nem igazán láttam értelmét a felkelésnek.) Bírtam nagyon a Rajt is, az kicsit hasonló volt, szóval ilyen kutatós-csapatmelós, problémamegoldós témában várok némi segítséget, ötletet. Előre is köszönöm.



WCB

WCB

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 429 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.27, 21:35

Anne Rice jutott első körben eszembe, de mivel őt nem ismerem, nagy kérdés mivel érdemes kezdeni tőle? 

 

Kezdd az első vámpíros könyveivel , Interjú a vámpírral, Lestat a vámpír... abból nem lehet baj.



Bakou-1

Bakou-1

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2623 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2015.01.27, 20:58

Nem ajánlok, hanem ajánlókat kérek. :) Tavaly olvastam a Fevre Dream-t Martintól, és meglepően magával ragadott a hangulata. Szívesen olvasnék még hasonló regényeket (XIX. század, Amerika főként), némi horroral megspékelve. Anne Rice jutott első körben eszembe, de mivel őt nem ismerem, nagy kérdés mivel érdemes kezdeni tőle? Persze más címek is jöhetnek, sőt... :)

 

Köszi



Cantharis

Cantharis

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 1 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2014.12.26, 19:34

Nem tudom mekkora pofátlanság ilyet kérni, de ha esetleg valakit érdekelne, dolgozok az első science fiction regényem vázlatán, és szükségem lenne pár kritikus szemre, akik segítenének kicsit meglátni a hibáimat, amiket én nem veszek észre. Nagyoncépenköszönöm, ígérnék én mindenkinek egy dedikált példányt, ha kiadom, de ja. Azt szívesen.

 

http://luciddrealm.blogspot.com/



Kgb007

Kgb007

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 5 Hozzászólás
Hírnevek
                             

Kelt 2014.11.29, 22:15

Ha tetszett a Gyilkos idő, nézd meg a Szívélyes Farenheitet (http://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-szerk-szivelyes-fahrenheit) , ez ugyanannak a sorozatnak egy másik kötete, hasonló minőségben, csak most 1954-ből.

Köszönöm a javaslatot. Érdekes módon a tartalmára nem emlékszem, de a címe alapján biztosan olvastam már. Itt az ideje ismét nekiugrani. :)



WCB

WCB

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 429 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                             

Kelt 2014.11.28, 18:10

Ha tetszett a Gyilkos idő, nézd meg a Szívélyes Farenheitet (http://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-szerk-szivelyes-fahrenheit) , ez ugyanannak a sorozatnak egy másik kötete, hasonló minőségben, csak most 1954-ből.

 




[Fantasy háttér] [Sötét háttér]