Ugrás tartalomhoz


Fotó

Mit olvasol eppen?


  • Válasz írásához lépj be
1861 hozzászólás érkezett eddig

Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2452 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt Ma, 11:47

Michel Houellebecq: Szerotonin

 

A kiábrándult értelmiségi (mint pár éve tőle magától, ittjártakor megtudhattuk, ez a mém hungarikum,  sose hallott róla) kicsit olyan, mint a McDonald's, a vásárló mindig tudja, mire számíthat, és pontosan meg is kapja. Most is nagypolgári francia jólétben szenvedő, öregedő alaknak rossz iszonyúan a fogyasztói posztminden nihilben, a társadalomból kivonulva, bár benne sem volt igazán, az öngyilkosságra készülődve élete szerelmének üres helyét nézegeti. A kamaszos pökhendiség és a nagy nihilizmus csak póz, pár kijelentése után egyértelmű, hogy a főhős és a szerző sem lehet más, mint megveszekedett romantikus, ha a szerelmet látja az egyetlen esélynek mindenestül üres világunkban, amit persze előbb-utóbb elveszítünk még abban a rendkívül valószínűtlen esetben is, ha belebotlunk, mert egyszerűen ilyen a dolgok természete, de a különbséget már örökre tudni fogjuk. 

 

"A beköltözést gyorsan elintéztem, vásároltam néhány bútort, újra előfizettem egy SFR-bokszra - elhatároztam, hogy utolsó órámig hűséges maradok ehhez a szolgáltatóhoz, ez volt az egyik olyan dolog, amire az élet megtanított. Ugyanakkor, mint néhány hét alatt rájöttem, a sportcsatorna kínálata egyre kevésbé érdekelt, most, hogy öregedni kezdtem, nem voltam már olyan sportos, mint fiatalon. A SFR csatornaválasztékában így is találtam néhány rejtett gyöngyszemet, főleg főzőműsorokat, hiszen most már derék, kövér öregember voltam, egy epikureus filozófus, miért is ne, végül is járt más Epikurosz fejében az evésen kívül? Ám egy olajjal megöntözött száraz kenyérvéget kicsit kevésnek éreztem, homárra és Szent Jakab-kagylóra vágytam, és mellé párolt zöldségköretre, én dekadens voltam, nem valami görög falusi buzi."

 

 



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt Ma, 09:27

Indrek Hargla: Melchior, a patikárius, és a Szent Olaf-templom rejtélye

 

Az ajánló szerint egy 15. század eleji detektívtörténet, főszerepben az alapos patikáriussal, de főképp a svéd hódítás előtti Tallinnal. Szerintem ez nem teljesen állja meg a helyét, inkább egy észt országimázs-ponyvának mondanám, Agatha Christie-szerű interjúkkal, de annak mondjuk nagyon jó.

 

Először is néhány dolog, ami nem tetszett.

Maga a nyomozás a klasszikusokhoz hasonló, a város (Reval-Tallinn) közkedvelt patikáriusa körbejár minden érintettet, lehetséges szemtanút, akik közül néhányan furán viselkednek, néhányan elejtenek egy-egy gyanús mondatot, de olvasóként igazából nem jutunk közelebb a megoldáshoz. Ennek az az oka, hogy óriási csalódásként egy elég fapados megoldással élt a szerző.

Spoiler
Ennél azért lehetett volna elegánsabban intézni ezt a szálat, de egyébként végig azt éreztem, hogy maga az ügy nem bonyolult, csak az író rejti el az információt.

 

Ennél kisebb probléma a szöveg minősége. Nem gyakori, de néhány alkalommal teljesen kizökkentett egy teljesen nem odaillő szó, vagy egy értelmetlen mondat. Lehet, hogy az eredeti változat is ilyen, de néhány jel alapján (elütések, egy-egy szó véletlenül duplázva, nehezen értelmezhető mondat) inkább a fordítás gyanús. A legjobb példa szerintem a férfi "golyói". Egyébként az (egyetlen) 18+ jelenetnél kicsit felszaladt a szemöldököm, mert egyáltalán nem illik a regény hangulatába. Jó lenne tudni, hogy a sorozat merrefelé fejlődött a folytatásokban.

 

Egy kisebb jelentőségű dolgot még nem hagynék szó nélkül, ez pedig a mellékszereplők jelleme. A kereskedők céhének vezetője, a város hűbérura, a vándor dalnok, stb. Mind elég sablonos jellem, olyanok, amiknek a pozíciójuk miatt lenniük kell. Érdekes módon ez csak gyakori, nem pedig általános, ugyanis ahol a szerző indokoltnak találta, ott nem esett ebbe a hibába. Jó példák a szerzetesek-papok, akik közül négy fő is szerephez jut, és ennek megfelelően kicsit jobban ki lettek színezve. 

 

 

Van azonban erény is bőven, amik bőségesen kárpótoltak, és ha nem is krimiként, de észt országimázs szinten nagyon jól működik a regény. A legfontosabb talán az, hogy a regény nagyon ügyesen elkerül két nagyon fontos hibát, ami ebben a stílusban nagyon gyakori. 

 

Az első, hogy a főszereplő, bár jó megfigyelő, és szakmája miatt a nyomozásnál hasznos ismeretek egyedüli birtokosa a városban (milyen méreg, mikor halt meg, miért hullott ki a haja, stb.), sokkal emberibb, sokkal hihetőbb, mint Sherlock Holmes vagy Baskerville-i Vilmos, akik lépten-nyomon ledorongolják az olvasót zsenialitásukkal, és kicsit a társadalom felett is állnak. Hozzájuk képest Melchior Wakenstede egy alapos és képzett átlagember, aki incselkedik a feleségével, meghívja a rosszkedvű bírót egy gyomorkeserűre, általában véve a város ismert, közkedvelt figurája, egy szerethető társasági ember. 

 

A másik ügyesen elkerült probléma, és a regény talán legfőbb erőssége a hangulat! Nagyon gyakori, hogy a történelmi ponyvákban vagy sárban tapicskálós nyomorpornóval, vagy túlzottan modern erkölcsiséget valló szereplőkkel találkozunk. Itt egyikről sincs szó, még maga Melchior is hisz olyan dolgokban (asztrológia, ereklyék gyógyító hatása), amire már Rózsa neve Vilmos is csak legyintett, az pedig, hogy az őrségben elaludt szolgát kicsit megharapdálják tüzes fogóval, vagy hogy egy előkelő lány pénzes férjet szeretne fogni magának, egyáltalán nem keltenek érzelmet még a legmodernebbnek ható szereplőkben sem.

Monty Pythonos "városi szegények répát túrnak ki a sárból" jelenetek is ritkák szerencsére, Tallin egy fejlődési potenciállal bíró, de még családias hangulatú (~négyezres) kisváros, alapvetően barátságos lakókkal, akiket véd a Lübeck-i városi jog földesurának önkényétől. Melchior beszélgetései és sétái során pedig bepillantást nyerhetünk a középkori hétköznapokba, és megismerhetjük a helyi különlegességeket is (különféle kekszek, fűszeres sörök, stb.)

 

 

 

Annak ellenére, hogy nem azt kaptam, amire számítottam, nem bántam meg, hogy belevágtam a regénybe, összességében tetszett!

 

7/10


Módosította galu22: Ma, 09:32


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.11.13, 08:03

Cixin Liu: A háromtest-probléma
 
 
Röviden összefoglalva az egyik legjobb kortárs sci-fi, amit mostanában olvastam. Habár az előzetes elvárásaimmal ellentétben nem korszakalkotó vagy forradalmi, kevésbé "hard" fantasy, és sokkal kevésbé kínai-keleti, mint vártam, de ahhoz kétség nem fér, hogy elég eredeti.
 
Nagyon nehéz spoilermentesen írni a könyvről, mert alapvetően "rejtvényfejtős sci-fi". Annyit azért megemlítenék, hogy három szálon fut a történet. A kultúrális forradalom alatt egy kínai kutatóbázison, egy számítógépes játékban, ahol megismerhetjük a gyakorlati problémákat, amit több csillag okoz egy bolygó környékén, illetve ezekkel párhuzamosan tanúi lehetünk egy globális összeesküvésnek, és az ellene folyó harcnak.
 
A regény kicsit az Alapítványra emlékeztetett abból a szempontból, hogy a szereplők itt sem igazán lényegesek. Egyik nagyobb csoportjuk a tudományos háttér és a nagyobb perspektíva magyarázata miatt fontos fizikusok, másik csoportjuk pedig az összeesküvésekből ismert sablonok (X ezredes Washingtonból, Y műveleti tiszt) gyűjteménye, nem igazán tudunk meg róluk személyeset. 
Egyetlen kivétel van, Ye Wenjie, viszont az ő esetében vagy nagyon kínai, vagy nagyon logikátlan a viselkedése, egyszerűen tudóshoz méltatlan néhány következtetése. Nem tudom eldönteni melyikről van szó, úgyhogy jóindulatúan megelégszem az előbbivel, és nem tartom írói bakinak.
 
Főképp azért nem, mert kellő mértékben kárpótol a könyv két erénye.
 
Talán a legfontosabb, hogy a szerző nagyon érzékletesen tud beszélni olyan problémákról, könnyen érthetővé tud tenni olyan témákat, amibe egy átlagos olvasó valószínűleg bele sem gondol. Hogyan kell elképzelni a fényév távolságot _valójában_? Oké, hogy a fény egy másodperc alatt 7,5-szer kerüli meg a Földet, de hogyan lehet ezt a léptéket elképzelni? Az író ezen képessége a virtuális valóságban játszódó fejezetekben a leglátványosabb. Pl. hogyan lehet élni egy olyan bolygón, aminek a rendszerében három csillag kering látszólag össze-vissza? Azt sem tudod, hogy felkel-e a nap reggel! Hogyan alakul ilyen helyen az idő fogalma? Hogyan él túl a civilizáció, mikor hónapokig egyik nap sem kel fel?
 
A másik pedig a regény első felét kitevő nyomozás hangulata. Helyenként olyan sötétre, de hangulatosra sikerült, hogy sci-fitől szokatlan módon, még Lovecraft is elégedetten csettintene.
 
Összességében sci-fi rajongóknak csak ajánlani tudom, az én esetemben már úton is van a trilógia második és harmadik kötete.
Egy fontos tanács: akit érdekel, az ne olvassa el a fülszöveget, ne járjon utána netes fórumokon, ne nézze meg a spoilereket!


auer

auer

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 5201 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.11.06, 10:28

 

Jack McDevitt: Elveszett kolónia (Jack McDevitt: Seeker)
 
Röviden összefoglalva egy jóféle, nem túl komoly, strandra való, sci-fi díszletek előtt játszódó, Agatha Christie-szerű nyomozás egy elveszett űrhajó után.
 
...

 

Ezt a hsz-t most láttam. A sorozat innentől ilyen tovább űr-agatha Christie. Szerintem kimondottan jó, nagyon jól csűri csavarja a rejtélyeket. Illetve hozzátenném hogy az első rész és onnantól a többi megírása közt kb irl 20 év telt el, ezért vannak változások



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.11.05, 19:36

John le Carré: Az elszánt diplomata (The constant gardener)
 
Mivel szeretem az író hidegháborús regényeit, gondoltam megnézem mit tud a bevált terepen kívül. Egy tőle már megszokott, magas színvonalú kémtörténetre számítottam, némi emberi drámával. Nem egészen azt kaptam, de számomra teljesen váratlan erényekkel rendelkezik a könyv, amik miatt kifejezetten kellemes meglepetésként ért.
 
Maga a történet nem kifejezetten csavaros: egy nagy gyógyszergyár szennyesében turkálva egy kenyai angol diplomata felesége túlságosan megcibálja az oroszlán bajszát, baleset éri, megcsalt férje pedig nyomozásba kezd. A nyomozás lineáris, a végkifejlet pedig semmilyen meglepetést nem tartogat. Aki Tom Clancy vagy John Grisham-féle thrillerre vágyik, az messziről kerülje el a könyvet!
 
Van azonban néhány dolog, ami kiemeli Le Carrét a könnyű utat választó bestsellerírók közül. Az egyik legfontosabb, és talán minden könyvére jellemző tulajdonsága, hogy nem használ fekete-fehér sablonokat. Ez a nézőpont karakterekre, de az aktuális ellenfeleikre is igaz. A legjobb példa a diplomata esetében talán a gyógyszergyár, ami nagyon komolyat hibázik egy esetben, de azt még a főszereplők sem állítják, hogy ez a "gonosz" tettük minden jótéteményüket annullálja.
 
A témából és a helyszínből következő módon a megszokottnál kicsit több, már-már 22-es csapdája mértékű a szatíra. Spoiler: van egy jelenet, mikor egy pilóta beszámolójából kiderül: a helyi kormány abból a pénzből bombázza a régiót, amit az ENSZ fizet neki a reptéri bérletként. Miért teszi ezt az ENSZ? hogy tudják teríteni a segélycsomagokat a lebombázott környéken. Szerintem jól áll a regénynek, de nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű lesz az irónia és a patikamérlegen kimért túlzás.
 
A könyv teljesen váratlan meglepetése viszont a nyomozás melletti szerelmi történet! Nem emlékszem, hogy kortárs írótól olvastam volna hasonlót, szépirodalmat is beleszámítva, olyanra meg pláne nem, ami annyira tetszett volna, hogy elvitt volna a hátán egy regényt. Nem a szokásos romantika, nem is kifejezetten vidám, lévén (ez szerintem nem spoiler) Tessát élve már nem is látjuk, csak flashback-ek formájában, és Justin sem az megszokott macsó férfi. Sok mindenben hasonlít Smiley-ra: felesége felszarvazza, mindent sértést lenyel, igazi emberi lábtörlőnek tűnik. Ugyanakkor tisztában van saját hiányosságaival, de saját értékeivel is, és folyamatosan képes belátni, beismerni hibáit. A regény elején még érthetetlen Justin viselkedése, de mikor a nyomozással párhuzamosan jobban megismerjük Justint és Tessát, olyan erős köteléket, hűséget és megértést ismerünk meg, amiről nagyon felemelő és kimerítő is olvasni.
 
 
Összességében csak ajánlani tudom. Bár Le Carréhoz méltón lassú folyású, a befejezés kiszámítható és giccses is kicsit, de engem kárpótolt a szokatlan szerelmi szál.
 


scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 671 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.10.13, 13:28

...
van néhány forrás...
...

Köszönöm!

A Deltavision mesterművek sorozat estében belenyúltam 1-2 gyengébb eresztésbe, aztán hanyagoltam a sorozatot.
Most rákerestem, s láttam, hogy szépen gyarapodik és, valóban, van közöttük érdekes cím.

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.10.11, 16:01

galu22!

Egyébként, hogy választod ki, hogy mit olvasol?

Számos olyan könyvet ajánlasz vagy épp nem ajánlasz, amikről egyébként nem is hallani, vagy eszembe nem jutna a kezembe venni.

 

 
van néhány forrás...
 
1:
Van néhány regény, ami tetszett, de csak azt az egyet olvastam az írótól, és érdekel, hogy csak az az egy regénye tetszene, vagy a többi is. Ezzel kapcsolatban van jó tapasztalatom (Jókai, Pierre Boulle, Graham Greene), semleges (Bernard Cornwell, John le Carré, Sienkiewicz), és rossz is (Pérez-Reverte, Philipp Kerr)
 
2: 
van a "303 magyar regény amit el kell olvasnod", szoktam róla szemezgetni, például a Fekete vőlegények is onnan van. Nincs igazából rossz tapasztalatom a listával. (bár néhány esetben ugyanazon írótól más regényt tennék fel)
 
3: 
van néhány sorozat, ahol kifejezetten jól válogatnak. (delta vision-mesterművek, móra-klassz)
 
4:
a moly.hu-n van néhány tag, akivel hasonló az ízlésünk (kommentekből, értékelésekből látszik), és ha nincs ötletem keresek valamit, amit jóra értékeltek. Ez nagyon nagy eséllyel bejön, néha előfordul, hogy nem. (pl. a Daedalus-incidens vagy Abercrombie általában példa az utóbbira. Több megbízható forrás ajánlotta, nem is rossz, de azért annyira nem jött be)
 
5:
Néha, ha hazalátogatok, véletlenszerűen leveszek egyet néhai nagyapám könyvespolcáról. (az öreg minden fizetésnapon az antikváriumba ment először) Innen olvastam például a Musza DAgh negyven napját.

Módosította galu22: 2019.10.11, 16:02


scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 671 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.10.11, 14:14

galu22!

Egyébként, hogy választod ki, hogy mit olvasol?

Számos olyan könyvet ajánlasz vagy épp nem ajánlasz, amikről egyébként nem is hallani, vagy eszembe nem jutna a kezembe venni.

Talbot

Talbot

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 39 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.10.11, 11:15

Nem olvastam ezt, de első blikkre Ló népe (Mary M.) utánérzésnek hangzik... mondjuk az inkább a történelmi fikció zsánerbe illett.

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.10.10, 07:28

 
Jo Walton: A király békéje
 
Röviden az Arthur-legenda újramesélése kicsit nehezített, kelta nevekkel (Caer XY), fókuszba állítva a lovakat és a seregek logisztikai problémáit.
 
Ha valaki szereti Lancelot vagy Arthur kalandjait, szereti a fantazit fantasztikum nélkül, imádja a lovakat, vagy szereti pontosan összeírni, hogy hány csataló, utazó ló, igásló, szakács, zászlós, kürtös és inas kell egy lovasszázadba, annak tetszeni fog. Ha ez a koncepció nem hangzik túl érdekesnek, az azért van, mert nem is az.
 
Elég nagy hiánycikk a regényben az érdekes szereplő. Annak ellenére, hogy rengeteg nevesített figura van (biztos, hogy több, mint száz közülük csak az alkalmanként visszatérő), ők majdnem mindig a három nagy kategóriába esnek: tolvaj jarl (~szász fosztogató), tökös tökéletes katona (~kelta/briton profi katonák), szigorú keresztény (~újonnan megkeresztelkedett kelta/briton). Nem igazán működik, hogy mindenki egyforma: egy vietnám filmben nem lehet mindenki Barnes, nem lehet minden kalóz Jack Sparrow. Még a többször visszatérő mellékszereplők sem kapnak egy darab jellemzőnél többet (X házasságon kívül született, Y homoszexuális, Z sokat iszik)
 
Érdekes módon maga a főszereplő, Sulien is hasonló. Világi kapcsolataival leszámoló, csak a szolgálatnak élő hivatásos katona, a klasszikus szamuráj sablon, csak kelta nőként előadva. Egyébként fura módon működik: a szerző nem felejtkezett el arról, hogy a kliséhez tartozó nehézségeket is megmutatassa, emiatt nem lesz igazán szuperhős a figura. Nem túl empatikus, nem látja a dolgok összefüggéseit, és ha már nő, akkor érdemes megemlíteni, hogy nem tud bánni a gyerekekkel és nem tudja kezelni a férfiak közeledését sem.  Szerencsére ezek nem csak említés szintjén vannak jelen, hanem konkrétan olvashatjuk, ahogy szenved egy-egy beszélgetéssel, vagy ha (az olvasó számára ekkorra már egyértelmű módon) rossz döntést hoz, kelepcébe sétál, stb. Alapvetően egy hihető karakter, bár a Kuroszava-szamurájokhoz hasonlóan nehéz neki igazából drukkolni.
 
Nem tudom szó nélkül hagyni azt sem, hogy mekkora csalódás érdekes ötletek és fantasztikum nélküli fantazi irodalmat olvasni. Hogy mennyire így van, szerintem jól szemlélteti, hogy a számomra leginkább érdekes részek azok a kelta hétköznapokon alapuló életképek voltak, amiket helykitöltésnek használt az író. (pl. milyen a munkamegosztás, milyen népszokások vannak, milyen a rómaiak kivonulása után megmaradt fürdőkultúra, stb)
Ha lenne fantasztikum, akkor még a sablonos (vagy inkább eposzi sivárságú?) jellemeket is meg tudnám bocsátani (legalábbis Moorcocknál megtörtént.)
 
 
A regény erényei ellenére az összkép nem igazán pozitív, nem valószínű, hogy folytatom a sorozatot.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.10.04, 06:29

Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
 
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy miért nem tetszett annyira, mint amennyire  kellett volna. A tárgyalt időszak, a Mátyás halála utána "magyar örökösödési háború", valamint a török kor érdekes téma, de valami mégis hiányzik. 
Néhány nap után arra jutottam, hogy a legfőbb problémám az, hogy ez nem igazán történelmi regény: sokkal inkább egy történelmi regénynek álcázott kiáltvány, ami erdélyi vezetéssel (vagy inspirációval) megvalósítandó anyaországi reformokra szólít fel. Ez a keletkezésének helyét és idejét (Kolozsvár, 1927) figyelembe véve abszolút védhető, viszont számomra, azaz nem-erdélyiként, még úgy is jelentősen rontotta a regény élvezeti értékét, hogy tudatosan próbáltam figyelmen kívül hagyni, illetve a nézőpont karakter (Czibak Imre, erdélyi/bihari nemes) hibájának, torzításának felfogni a jelenséget.
 
Maga a regény hivatalosan három nagyobb részből áll, abban a tekintetben, hogy a háttérben történő cselekmény melyik szakaszban tart. (Mátyás utáni trónviszály - II.Ulászló/Dózsa - II.Lajos/Mohács és utána) Az időszakok fontosabb eseményei afféle fókuszként szolgálnak, hogy az írónő  bemutathassa a nemzet általa gondolt problémáit, Czibak Imre pedig afféle kóbor lovag, véletlenül úgy alakul a pályája, hogy a sorsfordító pontokon mindig jelen van.
 
Nem hivatalosan a regény két részből áll. A regény első harmada-fele kifejezetten személyes perspektívából mutatja be a korszakot. Itt a személyes célok, részletesebben bemutatott jellemek, egyéni döntések a hangsúlyosabbak, akár kalandregényként is olvasható (spoiler: az a rész, mikor Imre - kockáztatva a gyávaság bélyegét - elhagyja a tábort és Candale-i Annához siet, akár egy Dumas-regénybe is befére) Ahogy azonban Czibak pozícióba jut, és más perspektívából is látja a dolgokat, ezek a személyes, földközelibb részletek folyamatosan fogynak, és Imre is átalakul egy hibákkal rendelkező, duhaj katonanemesből feddhetetlen hazafi-mártírrá. Mondanom sem kell, hogy a regény személyesebb, első fele élvezhetőbb volt számomra, kb. a Dózsa-féle felkelés után már inkább a történelmi tények darálása jellemző. 
 
A történelmi tényekkel kapcsolatban egy gondolat. Se Czibak Imre, mint nézőpont karakter, se Gulácsy Irén, mint a kutatást egyébként elvégző író nem igazán látja át a mélyebb összefüggéseket, hajlamosak közhelyeket puffogtatni, és ítéletet mondani, jellemzően nem korabeli, hanem modern erkölcsök alapján. Ez a főszereplő esetében magyarázható (hiszen elvileg, legalábbis eleinte nem Isten tökéletes harcosa, hanem egy erdélyi + Szapolyai-párti + főúr és  + katolikus + katonapap), az írónő esetében azért felvet néhány kérdést. 
Ha utólag nem lehet eldönteni egy-egy történelmi szereplő döntésének okait (általában nem lehet), akkor mindig azt a lehetséges alternatívát választja, ami alátámasztja a célját: hogy bemutassa, a magyarok széthúznak, korhelykednek, verik a parasztokat, eladják az országot, az erdélyi magyarok meg kiváló hazafiak, akiket néha sajnos félrevezetnek a magyarországiak. 
 
Emellett szót érdemel még néhány gyakori motívum alkalmazása, aminek haszonélvezője Mátyás emléke (a jó király akit mindenki szeretett), a magyarok általában (a könyvben Mohácsnál csak a magyarok állnak ki segítség nélkül) elsődleges áldozatai pedig a Jagelló királyok, Ulászló és Lajos (elengedték a fekete sereget, pedig nyertünk volna Mohácsnál, ha nem.) Ennyire azért nem egyszerű a képlet, bár nyilván nem várható el egy írónőtől, hogy olyan ismeretterjesztő munkát végezzen, ami még egy történésznek is kemény dió.
 
 
 
Összességében azt mondanám, hogy a regény első fele olvasható történelmi-kaland, de nem-erdélyi magyarként nehezen emészthetőnek (ill. egyenesen hamisnak) találtam a szerző által erőltetett mondanivalót.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.09.16, 14:38

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A ​hétfő szombaton kezdődik
 
Népmesék, varázslat, abszurditás, szatíra, hivatali bürokrácia... Nagyon kellemes elegy, valószínűleg túl sokat vártam, azért nem tetszett annyira, mint vártam.
 
A könyv három részéből talán az első (a találkozás a misztikummal) tetszett legjobban, valószínűleg azért, mert az a leginkább népmesés. Viszont itt is bebizonyosodott, amit már a Boszorkányerdő (Patricia McKillip) kapcsán is éreztem: számomra a népmesei fordulatok az eredeti tömörségben működnek igazán.
 
A mondanivaló egyébként meglehetősen jól öregszik, a Szovjatunió már rég megszűnt, de a bürokrácia örök.
 
Szomorú, hogy ezekben a Dresden-aktás időkben ilyen messzire kell visszamenni, hogy valami különlegeset olvassunk urban fantasy témában. (na jó, Nagyrészt halott/Gladstone, de mostanság kábé ennyi)
 
3,5/5

Módosította galu22: 2019.09.16, 14:39


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.09.08, 08:21

 

...
Pérez-Reverte az Alatriste kapitánnyal belopta magát a szívembe, de a Dobpergés Sevillában azért eléggé elbizonytalanított. Szomorú, de ezen nem javít a Vívómester sem. Azt hiszem itt az ideje, hogy búcsút intsek neki.[/b]

Anno, láttam Polanski A kilencedik kapu című, igen rossz filmjét.

Amikor utánaolvastam, derült ki, hogy Arturo Pérez-Reverte A Dumas-klub című könyve alapján készült.
A könyv magyarul is megjelent, elolvastam.
Nem volt jó.
Már nem is nagyon emlékszem, hogy pontosan miről szól, csak arra, hogy a könyv is csalódást okozott.

 

 

Revertével az van, hogy elsősorban újságíró, másodsorban pedig szórja ki a könyveket. Ezek egy része történelmi ponyva, van néhány dokumentumregény, a harmadik rész pedig afféle spanyol életérzés, pici romantika, pici krimi. 

 

Nagyjából évente egy regényt ír, emiatt nagyon ingadozó a színvonal. Nálam az Alatriste-sorozat az, ami bőven átviszi a lécet, de a többi eddig nem győzött meg. 

Az Alatriste sem olyan nagyon különleges egyébként. Afféle Dumas-iránti tisztelgés, sok karakter visszaköszön onnan, a cselekmények is hasonlóak. A fő "megbízó" Conde-Duque de Olivares, afféle Richelieu (néhány történelmileg indokolt különbséggel). A fő vonzereje maga Alatriste, aki a népszerű antihős klisé: negyvenes, borostás, cinikus, de azért helyén van a szíve. Egyetlen igazi különlegessége, hogy az ilyen tőr és köpeny regényekben szokatlan a helyszín. Madrid, Breda ostroma és Flandria, berber kalózok, stb. Mindezt úgy, hogy ha jó napja van, Reverte azért elég jól tud hangulatot átadni, és röviden leírni a mindennapokat; mivel Madrid nem London vagy Párizs*, azért ez egy jelentős plusz. Összességében az a sorozat egy jóféle történelmi ponyva kategóriába került nálam.

 

 

 

*a jól megválasztott helyszín nagyon fontos klisés regényekben. Én például nem tudom megérteni, hogy miért játszódik minden urban fantasy Londonban...



scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 671 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.09.07, 15:18

...
Pérez-Reverte az Alatriste kapitánnyal belopta magát a szívembe, de a Dobpergés Sevillában azért eléggé elbizonytalanított. Szomorú, de ezen nem javít a Vívómester sem. Azt hiszem itt az ideje, hogy búcsút intsek neki.[/b]

Anno, láttam Polanski A kilencedik kapu című, igen rossz filmjét.

Amikor utánaolvastam, derült ki, hogy Arturo Pérez-Reverte A Dumas-klub című könyve alapján készült.
A könyv magyarul is megjelent, elolvastam.
Nem volt jó.
Már nem is nagyon emlékszem, hogy pontosan miről szól, csak arra, hogy a könyv is csalódást okozott.

Módosította scaurus: 2019.09.07, 15:19


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.09.04, 20:14

Arturo Pérez-Reverte: A Vívómester
 
Egy nem rosszul megírt, bár életszerűtlen párbeszédekkel tarkított noir-jellegű politikai nyomozás a tizenkilencedik századi Madridban, egy teljesen alkalmatlan nyomozóval, aki mellékesen Kuroszava roninjainak és a wuxia mozik lőfegyverekkel szemben elbukó verekedőinek spanyol rokona. Alapvetően érdekes koncepció, de mégsem működik igazán.
 
A regény központi alakja egy ismerős klisé. Az életét egy elavultnak tartott szabályok szerint leélt szamuráj vívómester, akinek a lőfegyverek, és a hanyatló erkölcsök lenézése maradt a végső leépülés előtt. Nem kifejezetten életszerű, vagy akár szórakoztató figura. Annak ellenére, hogy egy korabeli metropoliszban él, és minden nap találkozik közéleti szerepet vállaló barátaival, szinte érthetetlen számára a politika, ennek megfelelően elég botcsinálta nyomozónak bizonyul, akit (egyáltalán nem spoiler) többen is felhasználnak céljaik eléréséhez. 
 
A mellékszereplők sem túl érdekesek. Van itt Milady de Winter-klisé, harcos jakobinus, elsőre ellenszenves, ápolatlan, de utólag jó szakembernek bizonyuló, afféle Columbo-típusú rendőrbíró. Az egyetlen kivétel, akit üdítőnek találtam az a nagyszájú, de egyébként gyáva forradalmár. Róla el tudom képzelni, hogy kimegy a mosdóba, magára zárja az ajtót, és lélegzetvisszafojtva felírja, hogy "halál a királyokra", és közben nagyon nagy lázadónak hiszi magát. Kár, hogy csak epizódszereplő... Mindenesetre egy-két érdekes karakter azért nem tudja megmenteni a szereposztást.
 
Tovább rontják a helyzetet az életszerűtlen beszélgetések. Nincs belőlük sok, de a szerző (vagy a fordító?) rendszeresen kizökkentett a monológokkal. Helyenként olyan, mint egy rossz színház: szinte látom, hogy a színész kiáll középre, és a reflektorfényben magyaráz a közönségnek, mindezt párbeszédnek álcázva.
 
Maga a nyomozás egyébként érdekes. A főszereplő ugyan teljesen alkalmatlan, de a magyar olvasó is az: egy tizenkilencedik századi spanyol puccsról van szó, aminek a szereplői egyáltalán nem ismertek nálunk. Ez a része működik is, jól átérezzük a főszereplő nehézségeit mikor felváltva van szó 10-12 spanyol főrendről és bankárról. Ami miatt érdekesnek gondolom, hogy a kifejezetten figyelmes olvasó rögtön a könyv elején megismeri az áruló nevét, de mivel nem mond neki semmit egyik sem, így ez az információ mindenképp elsikkad a regény végéig. Mindenképp megjegyezném, hogy Reverte ötlete elég üdítő: ott van előtted a megoldás, de nem ismered fel. Szó sincs Agatha Christie-féle "offscreen beszéltem a fő tanúval" nyomozásról.
Spoiler
 
Pérez-Reverte az Alatriste kapitánnyal belopta magát a szívembe, de a Dobpergés Sevillában azért eléggé elbizonytalanított. Szomorú, de ezen nem javít a Vívómester sem. Azt hiszem itt az ideje, hogy búcsút intsek neki.

Módosította galu22: 2019.09.04, 20:15


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.08.28, 18:22

Alexandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
 
 
Néha akad egy-egy Nobel, ami csak bajt hoz a nyertes fejére. A második világháborús frontszolgálat, egy Sztálint bíráló magánlevél után a 11 év börtön, a Gulág, majd a száműzetés csak felvezetés ahhoz, ami a Nobel után jön. Kapitalista-imperialista-fasiszta-soviniszta-népellenes szégyenbélyeg, mellé egy huszonegy éves (!) amerikai száműzetés.
 
Mindez az Ivan Gyenyiszovics miatt, ami nem is tudom micsoda. Emlékmű a Gulágok áldozatainak? Segélykérés egy totalitárius rendszer elnyomottai nevében? Reménykeltő, optimista, gyűrjük fel az ingujjat nekigyürkőzés? Valószínűleg mind egyben.
 
Ami nagyon meglepett, hogy a könyv nagyon olvastatja magát, a szinte mikró szintre lebontott cselekmény ellenére: a Helikon kiadása 188 oldalas, amiben tényleg egy már rutinosnak számító fegyenc egy dolgos napját követhetjük nyomon. Semmi más, szívtelenül összefoglalva reggeli, munka, ebéd, munka, takarodó. Amíg bele nem kezdtem a könyvbe, el sem tudtam képzelni, hogy ezt hogyan lehet érdekesen és olvasmányosan megírni, de a szerzőnek mindenképpen sikerült, szinte nem tudtam letenni.
 
Annyit azért megjegyeznék, hogy a nap történései közt azért a rabok beszélgetéseiből, (Ivan Gyenyiszovics) Suhov gondolataiból rengeteget tudunk meg a munkatáborokról általában, a lakók által kifejlesztett túlélési stratégiákról, és röviden megismerünk jó néhány érdekes figurát.
 
Mindeközben pedig kifejezetten szívszorító, szinte érzi az ember az éhséget, a kimerültséget, a reményvesztettséget, a fagyot (közben elgondolkodik, hogy miken is szokott nyavalyogni). Az írás viszont teljesen mentes a pátosztól, és számomra váratlan módon tele van az élet szeretetével, és az emberi tartás dicséretével. Sapkában nem eszünk, még akkor sem, ha mínusz harminc fok van.
 
 
Ha nem olvasom, nem hiszem el, hogy ilyen témáról lehet ilyen regényt írni, semmi hatásvadászat, de mind a remény, mind a földi pokol kitűnően ábrázolva. Nagy élmény volt!
 
 
Erről az öregről Suhov már hallotta, hogy évtizedek óta járja a táborokat meg börtönöket, egyetlenegy amnesztia sem vonatkozott rá, s ahogy letelt az egyik tíz év, máris rányomták a következőt. Suhov most megnézte közelebbről. A táborban meggyörnyedt hátak közül szinte kiemelkedett az öreg egyenes háta, és mintha a padra még tett is volna valamit maga alá, úgy ült ott, kimagasodva. Tar fején már rég nem volt mit nyírni, az aranyélettől kihullt a haja. Az öreg tekintete nem fürkészte, mi történik az étkezőben. Suhov feje felett valahova messzire, a semmibe nézett. Csorba fakanalával tempósan kanalazza az üres zupát, de fejét nem dugja be a tányérba, mint a többiek, kanalát magasra a szájához emeli. Arca elgyötört, de nem úgy, mint a rozoga rokkantaké: sötét kőből faragott arc ez. Nagy, fekete repedésekkel barázdált keze elárulja, hogy a hosszú esztendők alatt nem sokat sikerült neki "lógni". De látszik, nem törődött bele a nyomorult sorsba, mint sokan: a harminc dekáját nem a piszkos, összefröccsentett asztalra rakja, hanem tisztára mosott vászondarabra.

Módosította galu22: 2019.08.28, 18:23


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.08.26, 13:03

Pierre Boulle: Nagyúri mesterség
 
A Híd a Kwai folyón egyik kedvenc könyvem, de szeretem a Majmok bolygóját is, gondoltam olvasok mást is Boulle-tól. A nagyúri mesterség elég szerencsés választásnak bizonyult.
 
 
A látszólagos cselekményre nem érdemes túl sok szót vesztegetni, egy viszonylag kiszámítható zsarolás második világháborús környezetben, az ellenség hátországába telepített ügynökkel. Mindössze annyi csavar van benne, hogy a főszereplő áruló, aki szeretné eltüntetni maga után a nyomokat.
 
Ami viszont mégis érdekessé teszi a regényt, az főképp az áruló és a lebuktatását előkészítő gépírónő-rádiós jelleme, és a cselekmény mellett, a háttérben történő párbajuk. Nagyon érdekes, ahogy kívülállók egy-egy feszült pillanatot, kihívó kacajt vagy görcsös izomrángást figyelnek meg rajtuk, de az olvasó tisztában van ezek valódi jelentőségével, és az érintettek által mozgósított energiákkal.
 
Az áruló maga érdekes módon nem túl összetett vagy szimpatikus, de logikus jellem, még az elsőre furcsának tűnő hősiessége, áldozatvállalása is a megismert vonásokból fakad. Szerencsére hasonlók a mellékszereplők is! Az igazi arisztokrata amatőr abwehr tiszt, fő ellenfele, a brit pszichológus-manipulátor, vagy a mély hallgatásba burkolózó anya mind érdekes.
 
Aki belekezd, mindenképp úgy álljon hozzá, hogy egyáltalán nem akciódús. Nem az a fő téma, hogy megfojtanak-e valakit hegedűhúrral, hanem az, hogy miért vagy miért nem. Akinek mond valamit: nem Suszter, Szabó, Baka, Kém, hanem Tükrök háborúja.
 
 
 
 
ui.: Hogyan tud valaki ennyire különböző regényeket írni, mint a Híd a Kwai folyón, a Majmok bolygója és a Nagyúri mesterség.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.08.13, 20:16

Jack McDevitt: Elveszett kolónia (Jack McDevitt: Seeker)
 
Röviden összefoglalva egy jóféle, nem túl komoly, strandra való, sci-fi díszletek előtt játszódó, Agatha Christie-szerű nyomozás egy elveszett űrhajó után.
 
Kicsit részletesebben.
McDevittől olvastam a Született stratéga című könyvet, és annak ellenére, hogy már jó régen történt (talán 9-10 éve?), több ott felhasznált sablont ismertem fel itt is. Ez nem túl jó hír a sorozatra nézve, bár tény, hogy két regényből nem illik következtetéseket levonni. 
Lényeges változás mindössze egy van, szerencsére a regény javára vált. A narrátor Benedict helyett asszisztense, Chase lett, aki szintén nem egy túl kidolgozott jellem, de annyit azért elér, hogy csak utólag látunk bele Benedict gondolataiba.
 
Maga az alapkoncepció egyébként nagyon érdekes: Benedict és Chase afféle űrrégészek. Mivel az emberiség ismert történelme a regény jelenében már kilencezer éves, van bőven mit találni a világűrben, de a lépték miatt nem lehetséges vaktában próbálkozni. 
Ennek megfelelően maga a kutatás érdekes, bár az Indiana Jones hasonlat, amit az ajánló is használ, egyáltalán nem állja meg a helyét, Benedict sokkal inkább egy Miss Marple. Figyel, elemez, ötletel, különböző helyekre küldi Chase-t, és főképp szakembereket azonosít be, majd inspirál megoldások leszállítására.
A könyv nyomozás szála egyébként meglepően jól működik, annak ellenére, hogy főleg tudósokkal beszél asztrofizikai vagy matematikai problémákról egy jó vacsora mellett, szerencsére konyhanyelven.
 
A regény sci-fi háttere viszont sajnos nem muzsikál ennyire jól. Kifejezetten fantáziátlan az egész, mintha a bolygók gyarmatosatosítása, a fénysebességgel történő űrutazás és kommunikáció, valamint egy értelmes idegen létforma megismerése semmilyen hatással nem lett volna az emberiségre. Erre a problémára McDevitt válasza, amit több szereplő konkrétan ki is mond a regényben az, hogy a történelem ciklikussága (felívelő időszakok és kataklizmák váltakozása) nem teszi lehetővé egy afféle plafon áttörését. Ez az alapvetés még az embertől teljesen idegen, gondolatolvasásra képes "némák" esetében is így van.
 
Ez utóbbi pont a legnagyobb problémám a regénnyel, és az elsődleges oka, hogy nem merném bárkinek ajánlani. A könyv szórakoztató, de mielőtt belekezd valaki, látatlanban el kell fogadnia, hogy a sci-fi elemek csak a hangulat miatt kerültek be, valódi szerepük nincs.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.29, 18:56

@galu22: Krabatról tervezel ismertetőt írni? ;)


Szóval. Ha nem olvastad még, akkor mindenképp szerezd be.

A sztori alapja nem kifejezetten bonyolult. A harminc éves háború színfalai előtt a gyerekkorú koldus Krabat elszegődik molnárlegények. A malomban gyorsan ráébred, hogy ez egy világtól elzárt feketeiskola, ahol a molnárlegények egyrészt fekete mágiát tanulhatnak a mestertől, másrészt ennek keményen meg is fizetik az árát.

Nem túl csavaros sztori a jó és a rossz harcáról, aminek a végkifejletét szerintem nem sikerült tökéletesen felépíteni. (bevallom a megoldással kapcsolatban volt egy kis hiányérzetem)

Ami miatt mégis mindenkinek ajánlom, az az atmoszféra. Ahogy Krabat egyre közelebb kerül a tudáshoz (majd a problémához), egyre jobban szippantja be az olvasót a regény. Ezt pedig egy viszonylag egyszerű, de munkaigényes módszerrel, a néprajzos kutatási anyagok szelektált felhasználásával éri el a szerző. Komolyan, szinte oldalanként van valami hangulatos babona, legenda vagy akár a magyar népmesékbe is beilleszthető epizód.

Erre egy példa, ami nem spoileres: évente egy nap szabadságot kapnak a legények. Mikor visszajönnek a malomba, a mester a verandán fogadja őket, a bejárat előtt derékmagasságban egy járommal. A legényeknek térden át kell bújnia alatta, majd mikor a másik oldalon felállnak, kapnak egy hatalmas pofont a mestertől, és elismerik, hogy ez járt nekik, mert hogy ő a mester. (így újítja meg a mester az esküjüket minden évben)

Ezen kívül, mintegy mellékesen, a 17. századi mindennapokba is bepillantást ad néhány epizódban. Érdekes módon szerintem ez sokszor legalább olyan érdekes, mint mikor a mestertől (vagy egymástól) varázslatokat tanulnak. Van például egy fejezet, ami arról szól, hogy a legények kicserélik a malomkereket. (daru és modern szerszámok nélkül pontosan be kell illeszteni a helyére. Érdekes hogyan csinálják)


Összességében az egyik kedvencem tavalyról, biztosan újra fogom még olvasni, és eddig mindenkinek tetszett, akiknek kölcsönadtam.
Mivel ez azért ifjúsági regény, vannak azért gyenge pontjai (egyszerű mondanivaló, kiszámítható végkifejlet), de megbocsátható, nem még épphogy harmincas felnőtteknek szánták.

Módosította galu22: 2019.07.29, 19:00


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4727 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.29, 11:15

A láthatatlan ember (a Gárdonyi-féle) egyébként szerintem megfilmesítésért kiált. Van benne minden, ami egy sikeres adaptációhoz kellhet. Filmként és sorozatként is működne, akár külföldön is. Nem is értem, miért nem vágott még bele senki. (Oké, lehet, hogy külföldi forgalmazás esetén a címet át kellene írni, hogy ne keverjék össze egy másik láthatatlan emberrel.)

 

Egyébként ez igaz. Fura, hogy nem lopta el egyik nagy stúdió sem a kilencvenes években :)

 

cím: más nyelveken általában nem ilyen címeken jelent meg. Olyanok vannak, hogy Zéta, Attila halála, Attila temetése, Hunok rabszolgája (slave of huns)

 

 

 

@galu22: Krabatról tervezel ismertetőt írni?  ;)

 

 

Az volt az első regény amit beszereztem a Móra új sorozatából (ezen kívül csak egy nagyon régi fellelhetetlen kiadás létezik), de azt hittem mindenki ismeri, azért is nem ajánlottam külön. Írok róla majd pár sort, ha van rá igény. Sok szempontból kivételesen jó, de több másikból pedig nagyon ifjúsági regény.


Módosította galu22: 2019.07.29, 11:16



[Fantasy háttér] [Sötét háttér]