Ugrás tartalomhoz


Fotó

Mit olvasol eppen?


  • Válasz írásához lépj be
1836 hozzászólás érkezett eddig

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt Tegnap, 09:10

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
 
Diákként nagyon tetszett, gondoltam megnézem milyen felnőtt fejjel. Tetszett, de más miatt, mint tizenöt éve.
Akkoriban még nem tűnt fel, hogy mennyire eljárt az idő a regény történelmi háttere felett. Sajnálatos, hogy Gárdonyi megpróbált hitelesen írni a korról, el is végezte a kutatómunkát, de néhány évtizeden belül elavult a megjelenített világkép.
 
Ami szintén lefelé rontja az összképet az az, hogy az Egri csillagokhoz hasonlóan itt sem sikerült egy lendületes csatajelenetet írni. A könyv egyik csúcspontjának számító Catalaum-i csata olyan unalmasra sikerült, hogy majdnem átlapoztam. Érdekesség, hogy szintén az Egri csillagokhoz hasonlóan a csata utóéletének, a sebesülteknek, haldoklóknak, hazatérőknek az ábrázolása viszont kifejezetten érzékletes, sokkal  olvasmányabb is, mint maga a harc.
 
Ami az újraolvasás során legérdekesnek találtam, az Zéta és Emőke kapcsolata volt. Viszonylag ritkán indul úgy látszólag romantikus történet, hogy a nő lovaglópálcával arconvágja a férfit :)
 
Ezen kívül mindenképp kiemelném még a barbár hétköznapok, tanácskozások, követjárások ábrázolását is, amik kifejezetten hangulatosak lettek.
 
Habár hivatalosan ifjúsági regény, szerintem felnőttek is bátran tehetnek vele próbát.
 
Habár hivatalosan ifjúsági regény, szerintem felnőttek is bátran tehetnek vele próbát. (bár a „valódi” romantikus száltól nem kell csodát várni. A tanulság annyi, hogy ha ló nincs, jó a szamár is)
 
ui.: a Móra klassz sorozat eddig nagyon jó. (Krabat-Láthatatlan ember-Frankenstein)


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.10, 18:25

Veres Attila: Éjféli iskolák
 
Furcsa, hogy eddig, a klasszikusokon kívül kifejezetten nem szerettem kozmikus horror történeteket olvasni, de idén ez már a második, ami nagyon tetszett. (a Vellit Boe mellett) 
 
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mitől ilyen hangulatosak a gyűjtemény novellái, de nincs rá magyarázatom. Talán az tetszik benne leginkább, hogy felvállaltan ponyva, de általában mindben van egy-egy érdekesebb gondolat, metafora, vagy nézőpont, ami miatt több lesz, mint egy egyszerű trash horror. Ez, és a humor; Veres Attila nagyon érti ezt az abszurd humor vonalat*.
 
Természetesen azon kívül, hogy van egy-két kifejezetten meglepő húzás is a válogatásban. Elsősorban a Borostyán komplexre és a Varjakkel teli ég, aztán semmi című novellákra gondolok. Az előbbi talán a legjobb írás, amit piálásról (vagy a borról) olvastam, a második pedig a kísértés fura hangulata, és a számomra váratlan végkimenetel miatt tetszett nagyon.
 
Ezenkívül kiemelkedő volt számomra még a Szorozva nullával, amiről nem igazán tudom eldönteni, hogy Lovecraft-hommage, vagy a lovecraft-i örökség filléresítése miatti dühkitörés akar lenni. Akárminek is szánta a szerző, annyira abszurd, hogy már röhejes, kábé mint egy Sam Raimi horrormozi. Annak ellenére, hogy nem szeretem a Lovecraftot utánzó szerzőket, ez instant kedvenc lett.
 
Nem tetszett azonban minden novella, és kicsit hosszúnak is találtam a kötetet, körülbelül a felénél-kétharmadánál tartanom kellett pár nap szünetet. Szerintem jobb lett volna az összkép, ha szortíroznak és szerkesztenek még egy kicsit. (a botrányos tördelésről már nem is beszélve)
 
 
Érdekesség: bár a novella helyenként kifejezetten magyar, a könyvben található ország azért a fantázia terméke. Ebből a szempontból kicsit olyan "sosevolt" hely, mint Wodehouse balfék arisztokratákkal teli Londonja. Legalábbis szerintem nem jellemző, hogy a magyarok a munkájukat gyűlölő, minden hétköznap vedelő és kokózó partiállatok. (ez a pornó metafora mellett nagyon gyakran előforduló klisé a könyvben) Ezt csak azért jegyeztem meg, hogy senkit se az rettentsen el, hogy Magyarországon játszódnak a sztorik. Szigorúan véve igaz, de csak annyira, mint amennyire Bertie Wooster egy tipikus angol arisztokrata pénzember.
 
 
 
 
 
*kedvencem talán a Ködváros című ál-oknyomozó írás szerkesztője: 
"mindketten gyászoltunk, ő is, én is, ez erős kapcsolat. (Baszki, Juli, hogy tudsz ilyet a szájába adni, ez nem autentikus hang! - a szerk.)"
"kamaszszerelemmel égett Brigitta iránt. (Senki se írjon már olyat, hogy "szerelemmel égett" - a szerk.)

Módosította galu22: 2019.07.10, 18:25


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.03, 18:21

Michael J. Martinez: A Deadalus-indicens (Daedalus 1)

Vannak könyvek, amiknek az alapvetése szinte garantálja, hogy imádni fogom. A keverék nagyon ígéretes, minden elemét imádom: spelljammer (vitorlások az űrben), huszadik század eleji planetary romance (vénuszi gyíkemberekkel és miegymással), dimenziók közti átjárás, és mindez megfűszerezve a 18.század végének haditengerészetével ("Mr. Plumb! Jobboldali sortűz! Mr. Weatherby! Csáklyázáshoz felkészülni"). Ráadásként még az egyik főszereplő (Shaila Jain) is érdekes választás.. De valamiért nem működött a dolog.

Nem régen jelent meg a könyv magyarul, így nem spoilereznék (hátha elolvassa valaki), de megpróbálom összefogalni, hogy mire számítsatok.


PRO

1: fantazi világépítés szempontból jeles. Van egy alap ötlet (működő alkímia + vitorlások az űrben), és ez megfelelően végig van vezetve a társadalmon, kezdve a britek ellen fellázadt Ganümédészi szabadságharcosokkal, a vitorlásokon szolgáló másodosztályú alkimistákkal át, a gyarmatokon másképp értelmezett női szerepekkel.

2: az egyik főszereplő, a földi közeljövő- low sci-fi szálban szereplő Shaila Jain elég érdekes választás. Első ránézésre a történelem legrosszabb parancsnoka, mindez ráadásul súlyosbítva üldözési mániával. Nem teljesíti a parancsokat, elhallgat fontos információkat, folyamatosan veszélyezteti a saját és a rá bízott civilek életét, és folyamatosan fitogtatja a (kiképzésének köszönhető) fizikai fölényét, mikor néha elver egy-egy bányászt. Pluszban valamiért mindenért "a vállalatot okolja"*. Kifejezetten utáltam, de ha végiggondolom, a rosszul megírt jellemeket nem tudnám utálni, szóval mégiscsak rendben van. Ja, Shaila Jain, a marsi kolónia ezredese egy birminghami származású indiai nő. Ami végleg átbillentette a mérleg nyelvét vele kapcsolatban pont ez: úgy sikerült egy érdekes (bár nem szimpi) női karaktert beírni egy sci-fibe, hogy valódi jellem.
(*megjegyezném, hogy a bányászok képviselője teljesen jól látja mikor kijelenti, hogy Jain alkalmatlan a feladatra, amit el kellene látnia. Tényleg az)


KONTRA

1: a cselekmény elég kiszámítható, a könyv végi "nagy csavarra" is lehet számítani. Ezen még lehetett volna dolgozni.

2: ha megdicsértem Jain ezredes karakterét, akkor nem hallgatom el, hogy aa "másik oldal" főszereplője, WEatherby viszont nagyon klisés, annyira, hogy utálni sem tudtam, csak bosszantott a jelenléte. Mivel trilógiáról van szó, talán jó így, mert van hova fejlődnie, de ebben a könyvben még csak az idegesítő tökfilkó oldalát látjuk.

3: ahhoz képest, hogy a könyv arcanepunk-része elvileg kifejezetten mesés, nem nagyon tartalmaz igazán kalandos elemeket. Inkább road-movie szerűen végigmegyünk a hőskor planetary romance helyszínein, mindenféle újdonság és izgalom nélkül. (talán a könyv eleji űrkikötő kivételével?) Ami azért elég fura, nem? Érdektelen mellékszereplők halnak meg izgalom nélkül, miközben a NAprendszer lakható bolygóin hajókáznak? Ezt hogy sikerült így megírni?

4: a low-fantasy közeljövő űrhajósai nagyon tájékozatlanok és/vagy hazudoznak. Meglepődnek (low-scifi űrhajósok!), hogy egy személyi asszisztens (kb tablet/mobiltelefon-személyi asszisztens szerű izé) adhat le rádiójelet, ha megbuherálják. Bolygón landolásnál (!) nem bekötve vannak a legbiztonságosabb (sugárvédett) pilótafülkében, hanem a raktérben kolbászolnak (!) és természetesen megmurdelnek mikor a raktér bekap egy meteort. Később kiküldenek egy csapatot, hogy megnézzék helyre lehet-e hozni a kényszerleszállást végzett űrhajót, ami hajtóművén/üzemanyagtartáján landolt. Ilyeneknél abba kellett hagynom az olvasást, mert azért elég idegesítő hibák. Nem vagyok penge fizikából, még érettségiznem sem kellett, de ezek már nekem is gáz dolgok voltak. Érdemes lett volna egyeztetni legalább egy gimis fizikatanárral.

5: Jain jól eltalált karakter, de a mellékszereplők azért lázítóak. A legkeményebb a francia tudós, akinek két tulajdonsága, hogy természetesen mindig flörtöl, és hogy néha beszúr egy francia szót. Mint mikor a régi amcsi filmekben a németek úgy beszélnek, hogy "jövőre találkozunk, JA?" Már vártam, hogy mikor mondja, hogy "allo! allo!"



Összességében erős közepes, és erényei ellenére nem hiszem, hogy fogom folytatni.
(csak a fordítást olvastam, elképzelhető, hogy angolul ezen hibák egy része nincs jelen)



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.24, 21:10

OFF

galu22: irigylem, hogy ennyit tudsz olvasni.

 

(OFF)Dél-Pestről Budaörsre ingázom. Mióta tavaly elesett a nullás,  Dombóvári út, a Hengermalom út és a Szerémi út, átlagosan másfél óra lett kocsival, ebből ~40-60 perc a Fehérvári úton megtett 1200 méter. Akkor visszaváltottam kötöttpályás tömegközlekedésre, és így végig tudok olvasni.

Az apokalipszis előtti 30-40 perces autókázáshoz képest persze szívás az egy óra MÁV+BKV, de legalább nem kell a forgalomra figyelni.(/OFF)



scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 658 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.24, 20:55

OFF

galu22: irigylem, hogy ennyit tudsz olvasni.
Én karácsony óta olvasom Jones, Brian Jay:
George Lucas - Galaxisokon innen és túl c. könyvét, és még nem értem a végére, s nem azért, mert ne lenne érdekes...

A refrakció az optikusoknak, fizikusoknak és a csillagászoknak, beleértve az amatőröket is (a lencsés távcsövekre magyarul is használják a refraktor megnevezést), ismerős, másoknak nemigen.

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.24, 19:42


Arkagyij Sztrugackij - Borisz Sztrugackij: Lakott sziget


Valahogy úgy alakult, hogy még nem olvastam semmit a sci-fi orosz mestereitől. Se Stalker, se A hétfő szombaton kezdőik, semmi. Valahogy a kezembe került a Lakott sziget, ami egy önálló trilógia kezdődarabjának tűnt, így bele is vágtam. (hozzátenném, hogy az önálló trilógia megállja a helyét, de a "Delelő univerzum" 14 kötetből áll.)


A regény kezdetén még nem voltam lenyűgözve. A földi XXIII. század ugyanis - Maxim viselkedése és emlékei alapján - nagyon utópisztikus hely. Idegen bolygók gyarmatosítása közben a mag bolygókon világbéke, felvilágosodás, optimizmus, általánosan elterjedt tudományos ismeretek. Igazi hiány/kereslet után meseország. A szerzők érzékét dicséri, hogy egy ilyen alapról indulva is letehetetlennek bizonyult a regényük.

A könyvnek két főszereplője van, az egyik a felfedező-Robinson űrhajós, Maxim Kammerer, a másik pedig a bolygó, ahol kényszerleszállást kell végrehajtania egy meteorzápor után.
A bolygó egy érdekes katyvasz, talán a legjobban a Fallout újabb részeihez tudnám hasonlítani, afféle poszt-poszt apokaliptikus disztópia. A környezeti károk felmérhetetlenek, a határvidéken mutánsok, az elfeledett háború emlékei lépten-nyomon hősünk elé kerülnek. De az új államok már néhány generáció óta léteznek a romokon, amiknek a központi területei vannak annyira élhetőek és népesek, hogy már megérje titkosrendőrséget, propagandát, állami agymosást és feszültséglevezető pogromokat használni a lakosság irányítására. Rokona a Fallout-Mad Max féle poszt-apok dolgoknak, de ezeknél sokkal nagyobb teret kap benne a közösség ereje (és persze a közösség irányításának/hülyítésének módjai)

Maxim, a könyv hivatalos főszereplője pedig a naív, szinte halhatatlan (betegséget-sugárzást-sebesülést szédítő gyorsasággal regeneráló), mindentudó, de idealista ember 2.0-ból folyamatosan a mérleg nyelvét jelentő fanatikussá válik. ugyanis a road movie-jellegű cselekmény során egyre-másra szembesül az elveit és lelkiismeretét semmibe vevő valósággal, valamint a dilemmával, hogy ha valakinek van lehetősége beavatkozni mások életébe, akkor mi jogosítja fel arra, hogy ezt kérdezés nélkül meg is tegye? Ha valamit sajnálok a regénnyel kapcsolatban az az, hogy ezt egy mellékszereplő konkrétan a szánkba is rágja, nehogy kárba vesszen a mondanivaló.


Összességében az összkép azért tetszetős, Sztrugackijék kreatívak és jól írnak, és a hatvanas évek patinája még jól is áll a regénynek.

 

 

edit:

- nem csodálom, hogy be volt tiltva a Szovjetunióban (és nálunk is)

- szerintem szerencsésebb lett volna, ha a többször előforduló refrakció szót legalább egyszer fénytörésnek fordítják. (tudom, hogy az én szegénységi bizonyítványom, de szerintem nem csak én néztem utána külön)


Módosította galu22: 2019.06.24, 19:45


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.17, 19:51

P. G. Wodehouse: Halihó, Jeeves! 

 

Ez a Jeeves&Wooster is olyan, mint a többi. Azaz Wodehouse nem tud hibázni :)

Hozzátenném, hogy jelen esetben (Cicero kiadó, 2007, fordította "Bakó") a fordítás jelentősen rontja az élményt. Bakó, aki titkolja a nevét, túlságosan modern szlenget használ, ami teljesen kizökkenti a gyanútlan olvasót. Utánanéztem, és a többi Cicero-t nem ő fordította :)

 

 

Azért így is van olyan mondat, amiből jól átjön a hangulat:

A nénihez fordultam, akinek a viselkedése mostanra teljesen olyan lett, mint az egyszeri hajadoné, aki százszorszépet szedett a töltésen, és a hátába kapta a fővárosi expresszt.


Módosította galu22: 2019.06.17, 19:51


Kaloz

Kaloz

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 1154 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.11, 12:49

Galu22: Nem vagyok reprezentatív minta, de én eddig mindenhol csak ezt a Mr. megszólítást hallottam-láttam. Valahol talán természetes, hogy egy ennyire szűk és zárt közösségben fontosabbá válnak a formalitások.
Egyébként nem tudom ismered-e a blogot, de ez a rész talán érdekes lehet:
https://htenger.blog.hu/2017/10/20/nelson_flottaja



Hoild

Hoild

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 225 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.10, 17:08

Why Aren’t Millennials Continuing Traditional Worship of the Elder Dark? by Matt Dovey

De az elvárásaimat alulmúlta, amely közös jellemzője az efféle "lovecraftoskodásoknak". Jó szívvel csak a szerző alábbi, műfajteremtő írását tudom javasolni:

 

Matt Dovey - Squalor & Sympathy

 

Spoiler

 



scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 658 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.09, 20:26

Patrick O'Brian: Kapitány és Katona

*ez azért probléma, mert általában az angol nyelven olvasás nem probléma, de haditengerészeti szavakkal (a "főcsarnakvitorla" magyarul is nehéz nekem :D) biztosan nem boldogulnék. Úgyhogy amíg nem fordítják le a többit, csak ezt a két részt fogom tudni elolvasni :(
[/i]


Sajnos, egyetértek.
Nekem hasonló okokból beletört a bicskám C.S.Forester Horatio Hornblower sorozatába.

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.09, 20:23

Egy negatívum:

a könyvben szerepel a "kötelező homoszexuális" karakter. Nem az a probléma, hogy homoszexuális, hanem az, hogy ez az egyetlen ismertetőjele, és főképp béna poénok céltáblája.

 

Hogyan lenne jobb? Ha saját jogán érdekes lenne, mint például Sulu (Star Trek). Talán még jobb példa Queequeg (Moby Dick). Ha odafigyelsz, akkor egyértelmű, de olyan érdekes figura, hogy sok olvasónak fel sem tűnik, hogy mi van köztük Ishmaellel.



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.09, 19:47

Patrick O'Brian: Kapitány és Katona
 
A regényből készült filmet úgy 15 éve láttam, úgy emlékszem először még moziban. Arra számítottam, hogy annak az eredetije lesz, de nem így van: a film néhány későbbi O'Brian-regény összegyúrva. (mert mint kiderült, bár magyarra csak két kötetet fordítottak, a sorozat közel húsz regényből áll!*)
 
Azt kell mondanom, hogy a regény a nyitójelenettel lekenyerezett. A Sophie jövőbeli kapitánya Aubrey, és hajóorvosa Maturin egymás mellé keveredik egy vonósnégyes hallgatása közben, és a belgyógyász rendre inti a hadnagyot: ha már mindenképp ütnie kell a taktust a térdén, akkor örülne neki, ha legalább az ütemet nem vétené el.
 
A haditengerészes regényeket valahogy mindig is romantikus olvasmányként élem meg. Van abban valami különleges és kábító, mikor a kapitány egy csata előtt teljes nyugalomban úgy instruálja az embereit, hogy "Mr. Babbington, készüljenek a csáklyázásra, Mr. Dillon, a jobboldali őrség kartácsra". Nem Dillon főtörzs, vagy hadnagy, hanem "Mr. Dillon". Menő. (ebben egyébként nyilvánvaló szerepet játszik, hogy az összecsapás felvállalásától az ütközetig tengeren órák tudnak eltelni. Néha még a reggelire is van idő mielőtt közel ér a másik hajó)
 
 
Eredetileg egy klasszikus kalandregényre számítottam, de annál sokkal többet kaptam. A regény nem nélkülözi a kötelező elemeket, van itt hadicsel, körültekintően megszervezett rajtaütés, igazi tökös "nincs más hátra, mint előre" összecsapás egy erősebb ellenféllel, sok siker, némi szerencse, és persze bukás is.
Ami nekem fura volt, hogy eddig még nem olvastam olyan regényt, ahogy így írnak egy vitorlásról. Érezni lehet a szövegen, hogy O'Brian a téma szerelmese! A témában abszolút járatlanként nekem semmi különleges nem volt egy kötélben vagy egy hosszú fadarabban (árbóc), de a leírások alapján igazi eseményként élhettem át a pillanatot, mikor a Sophie új, a réginél sokkal jobb minőségű árbócot kap. A leírások bár szét vannak szórva a regényben, de minden területet érintenek, így mikor végzünk az olvasással, mintegy mellékesen kapunk egy részletes ismertetőt is a 19. század elejének technológiájáról, és hogy milyen sok ember munkája szükséges egy hajó felszereléséhez és működtetéséhez. (olyan apróságok, hogy menet közben kaparják a hajó aljáról az oda tapadt és a kormányzást nehezítő csigákat és kagylókat, hogy a számvevő vért izzad amíg megmagyarázza a kapitánynak hogy XY tonna édesvíz kevés lesz az őrjárathoz, hogy az ütegek egymás közti versenyében az egyik kadét csal, "fogja a kötelet és megpróbál úgy nézni, mintha véletlenül állna ott, nem pedig épp kisegítené az embereit" stb.)
 
 
Már így is menő lenne a könyv, viszont van még egy kellemes meglepetés. Méghozzá Jack Aubry kapitány, Stephen Maturin hajóorvos és James Dillon hadnagy. 
 
A két főszereplő talán mindenben különbözik a zene szeretetét kivéve. Aubrey a szegénysorban töltött gyermek- és fiatalkor után mindennél jobban vágyik a zsákmányra (mindig megbotránkozást kelt, mikor azonnal elismeri, hogy így van), a tengeren magabiztos, rutinos öreg róka, akiben jelentős mértékű vállalkozó szellem és csibészség lakozik. Alapvetően jóindulatú, de műveletlen, vérbeli soviniszta angol protestáns. Ehhez még hozzáadódik, hogy amennyire ideális parancsnok tengeren, annyira balfék a szárazföldön. Rossz emberekbe köt bele, nem diszkrét a (házas) asszonyokkal folytatott viszonyai kapcsán, nem tud viselkedni ha iszik, ügyetlenül leplezi műveletlenségét...
 
Ezzel szemben Maturin, a csalódott ír forradalmár a távolságtartó, több szakterületen is képzett, de visszahúzódó szobatudós mintapéldánya, Aubrey afféle ellenpontja. Meglepő módon a regény egyik fő konfliktusában fő szerepet kap békéltető szerepben, és az érintettekkel folytatott filozófikus beszélgetései során**.
 
Itt lép be a képbe James Dillon hadnagy. A karakter segítségével O'Brian egy teljesen új, és szerintem a műfajban igazán meglepő elemet emel a regénybe. Mi van akkor, ha az ember alapvetően erkölcsös, de különféle elkötelezettségei ellentétbe kerülnek egymással? A kapott parancs a keresztény erkölccsel szemben? Feladat vagy dicsőség? Dicsőség vagy zsákmány? És a társadalmi elvárások? Dillon és Aubrey alapvetően kedvelik és tisztelik egymást, de úgy alakul, hogy a tengeren kívüli sikertelenségeiket, sérelmeiket legegyszerűbben egymásra tudják kivetíteni a másik egy-egy vélt hibáján keresztül, és így is tesznek. A probléma következő lépcsője a rang: Jack a kapitány, James a beosztott, nem tudnak olyan megoldást találni, ahol egyenlő feltételek mellett beszélni tudnának, ami mindkettőjüket baromira dühíti. 
A konfliktus, főleg Maturin közvetítésével és naplóbejegyései által igazán érdekes, és ad egy plusz dimenziót a regénynek.
 
 
 
Egy kicsit kusza lett a dolog, elég sok mondanivalóm volt a regény kapcsán, és nem volt időm letisztázni. 
 
Összefoglalás
Egy jófajta, hangulatos haditengerészes kalandregény a vitorlások hőskorában, ami nem fullad unalomba annak ellenére, hogy hitelesen leírja az akkori tengerészek életét; ráadásként a főszereplők szeretnivaló, tökéletlen, a korabeli elvárásokkal küszködő, életszerű alakok.
 
 
 
*ez azért probléma, mert általában az angol nyelven olvasás nem probléma, de haditengerészeti szavakkal (a "főcsarnakvitorla" magyarul is nehéz nekem :D) biztosan nem boldogulnék. Úgyhogy amíg nem fordítják le a többit, csak ezt a két részt fogom tudni elolvasni :(
 
 
**– Hát a hazafiság? 
– Drága uram, végeztem minden purparléval. Mellesleg maga is ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy a hazafiság csak egy szó; vagy azt jelenti, hogy az én hazám, ha igaza van, ha nem, ami becstelenség, vagy azt, hogy az én hazámnak mindig igaza van, ami bárgyúság.

Módosította galu22: 2019.06.09, 19:50


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.06, 20:08

OFF: A kötelezőt maguktól igen kevesen olvasnák el, de a nagy baj az szvsz, hogy ezzel a gyakorlattal az olvasási kedvet is elölik vele a picikből... nem is értik, mit olvasnak. Saját gyerekeimen látom, mennyit szenvednek, és amit én adok a kezükbe, azt is gyanúsan nézik.
Az alsósokkal Benedek Eleket, a felsősökkel Michael Endét, Roald Dahlt _IS_ olvastatnék, mert az erkölcsi alapelvek mellett a képzelőerő fejlesztését érzem fontosnak.



Konkrétan Jókaira gondoltam elsősorban. Van egy csomó olyan könyve, amit szerintem fiatalok is élveznének, de például az Arany ember szerintem nem ilyen. (ha jól emlékszem az osztály legalább fele el sem olvasta)
 

kötelezők általában:

Azt a részét értem, hogy vannak könyvek, amiket nem lehet kihagyni, annyira hozzátartoznak az általános műveltséghez, és szinte biztos, hogy magától nem olvasná el az ember. (15 évesen ki kezdene bele a Szigeti veszedelembe? és 25 évesen?) Hasonló az Anna Karenina is, amit (szerintem) nem azért tesznek kötelezővé, mert annyira jó, hanem mert ismerni illik. Az orosz realista regény kategórián, de még Tolsztoj művei közül is lenne szerintem érdekesebb választás.

Az esetemben egyébként a felnőttként újraolvasás sem segített, Vronszkijt ugyanannyira érdektelennek találtam, mint tiniként.

Van azonban egy másik csoport, ahol az időzítést nem értem. A legjobb példa rá az Árvácska, amit általánosban kellett olvasni. 13 évesen nekem és az osztálytársaimnak le se esett, hogy a kislány azt mondja el gyermeki szavakkal, hogy a szomszéd megerőszakolta. Egyszerűen senkiben fel sem merült, hogy erről van szó.

 

 

 


Ha már Jókait olvasol, javaslom tőle a Három márványfejet:

http://mek.oszk.hu/00700/00777/html/

(Mj.: A magyarokat nem éppen pozitívan ábrázolja benne - igaz, ők zsoldos várőrzők)

 

Köszi az ajánlást, pont most gondolkodtam, hogy mi legyen a következő. :) (Jókaitól épp nem volt több könyv csőre töltve)


Módosította galu22: 2019.06.06, 20:09


pierredelacroix

pierredelacroix

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 631 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.06, 15:18

Ha már Jókait olvasol, javaslom tőle a Három márványfejet:

http://mek.oszk.hu/00700/00777/html/

(Mj.: A magyarokat nem éppen pozitívan ábrázolja benne - igaz, ők zsoldos várőrzők)

 

Jókai Mór: A damokosok
 
 
Jóféle, könnyed, mesés elemekkel fűszerezett kalandregény a Rákóczi lengyel hadjáratát (és emiatt Erdély pusztulását) követő belviszály idején.
 
Jókai tudatosan elég lazán kezeli a történelmi tényeket, bár ezen - főleg manapság - kár rágódni. A regény ennek ellenére is élvezetes marad, főképp Boldizsár bá, a ravasz székely kapitány szinte már Münchausent idéző kalandjai és furfangja miatt.
A mellékszereplők elég elnagyoltak, egy-egy karakteres tulajondságra épülnek, de a céljukat, azaz hogy az öreg mellett díszleteként szolgáljanak, megfelelően teljesítik.
 
Két megjegyzés:
1. elolvastam az utószót, ahol a sorozat felügyelője hosszan magyarázza a könyv hibáit. Nyilván vannak ilyenek, de ebből csak azt tanultam meg, hogy nem fogok utószót olvasni, csak az élményt rontja.
2. Több (10?) kifejezetten könnyed Jókaival a hátam mögött nagyon érdekelne, hogy miért a picsogó arisztokratákat és a pozőr hazafiakat választják kötelező olvasmánynak, nem pedig a Boldizsár bákat, Szép Mikhálokat, kalandor konstelábereket? Főleg fiatal olvasók esetén?

 

 



Talbot

Talbot

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 27 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.05, 07:50

2. Több (10?) kifejezetten könnyed Jókaival a hátam mögött nagyon érdekelne, hogy miért a picsogó arisztokratákat és a pozőr hazafiakat választják kötelező olvasmánynak, nem pedig a Boldizsár bákat, Szép Mikhálokat, kalandor konstelábereket? Főleg fiatal olvasók esetén?


Ha nem költői volt a kérdésed: büntetésből. A begyöpösödött porosz oktatási bürokrácia rossz gyakorlata...

OFF: A kötelezőt maguktól igen kevesen olvasnák el, de a nagy baj az szvsz, hogy ezzel a gyakorlattal az olvasási kedvet is elölik vele a picikből... nem is értik, mit olvasnak. Saját gyerekeimen látom, mennyit szenvednek, és amit én adok a kezükbe, azt is gyanúsan nézik.
Az alsósokkal Benedek Eleket, a felsősökkel Michael Endét, Roald Dahlt _IS_ olvastatnék, mert az erkölcsi alapelvek mellett a képzelőerő fejlesztését érzem fontosnak.

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.04, 14:39

Jókai Mór: A damokosok
 
 
Jóféle, könnyed, mesés elemekkel fűszerezett kalandregény a Rákóczi lengyel hadjáratát (és emiatt Erdély pusztulását) követő belviszály idején.
 
Jókai tudatosan elég lazán kezeli a történelmi tényeket, bár ezen - főleg manapság - kár rágódni. A regény ennek ellenére is élvezetes marad, főképp Boldizsár bá, a ravasz székely kapitány szinte már Münchausent idéző kalandjai és furfangja miatt.
A mellékszereplők elég elnagyoltak, egy-egy karakteres tulajondságra épülnek, de a céljukat, azaz hogy az öreg mellett díszleteként szolgáljanak, megfelelően teljesítik.
 
Két megjegyzés:
1. elolvastam az utószót, ahol a sorozat felügyelője hosszan magyarázza a könyv hibáit. Nyilván vannak ilyenek, de ebből csak azt tanultam meg, hogy nem fogok utószót olvasni, csak az élményt rontja.
2. Több (10?) kifejezetten könnyed Jókaival a hátam mögött nagyon érdekelne, hogy miért a picsogó arisztokratákat és a pozőr hazafiakat választják kötelező olvasmánynak, nem pedig a Boldizsár bákat, Szép Mikhálokat, kalandor konstelábereket? Főleg fiatal olvasók esetén?


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.31, 09:50

Katherine Arden: A medve és a csalogány
 
Ez meglepő volt. Első ránézésre vérbeli "young adult" fantasy, a nem akciódús fajtából. Azonban ahogy olvassa az ember, egyre inkább fogva tartja a kiváló hangulat.
 
A regény megszokott sablonokból építkezik, mint például a falusiak által boszorkánynak tartott öntudatos, vagány lányka; a hajadon, akinek próbákat kell kiállnia mielőtt megkapja a jutalmát a félelmetes (de nem gonosz) erőktől; a hűséges/intelligens állati kísérő.
Ezeket a sablonokat azonban nagyszerűen használja fel, nem igazán kiszámítható melyik hogyan fog megjelenni.
 
A fő vonzerő azonban a kereszténység igazi megerősődése előtti (~13.századi) rusz környezetből adódik. Az "orosz" (bár ilyenkor még nincs Oroszország) népmesei lények, háziszellemek, babonák nagyon sokat tesznek hozzá a hangulathoz. Ebből a szempontból a könyv rendelkezik azzal az egyedi ízzel, amit mindig is hiányoltam a szláv környezetben játszódó fantazi történetekből.
 
 
Kellemes meglepetés volt!
 
 
ui.: a címe alapján trilógia lesz. Nem lepődnék meg, ha a pogány Csernobog (balti fagy és halálisten) a trilógia végére az ajándékot hozó Gyed Morozzá (Télapó) alakulna.

Módosította galu22: 2019.05.31, 09:50


Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2421 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.24, 17:34

Peremiczky Attila: Bagdadi töredékek

 

A szerző nem egy Hunter S. Thompson, de a gyalogos beszámolóiból is elég világosan kiderül, milyen ótvar hely volt Irak a 2003-as amcsi invázió idején, azóta még olyanabb lett.



Talbot

Talbot

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 27 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.24, 06:54

 

Arthur Conan Doyle: A skarlát tanulmány
 
Már régen olvastam Sherlock Holmes-t, gondoltam megnézem nem tiniként mennyire tetszik. (konkrétan ezt a regényt még nem olvastam)
Arra jól emlékeztem, hogy Sherlock és Watson jól működik együtt, mint a századfordulós dzsentri paródiája és kliséje. Maga a bűnügy annyira nem szövevényes, a bonyodalom inkább abból fakad, hogy Sherlock szeretné erőszak nélkül, elegánsan lezárni: kábé a könyv negyedénél megmondhatná a rendőröknek, hogy kit és hogyan keressenek, de inkább ő fogja el a gyilkost két nappal később.
 

 

A jómultkor töltöttem le egy appot, és olvastam el jóformán az összes magyarul publikált Sherlock történetet, köztük ezt is. Érdekes volt látni, hogy mi mindent ki lehetett hozni a gentleman magánnyomozóból, kezdve a fent említett vallási-politikai gyilkosságtól, a nyomozós-agyalós krimin át a kémregényekig.

Alapvetően háttérmunkát végeztem egy CoC / Dark Continent kalandhibridhez, a viktoriánus korszak Angliáját, mint helyszínt és az ott élők szokásait, viselkedését, a mára már jóformán eltűnt társadalmi tagozódást kutatva. A misztikus/természetfölötti háttérhez elolvastam még H. R. James: Szellemjárás Angliában jónéhány történetét. Ez utóbbit igazán csak ajánlani tudom a műfajra nyitott olvasóknak. :)



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4660 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.23, 13:48

Arthur Conan Doyle: A skarlát tanulmány
 
Már régen olvastam Sherlock Holmes-t, gondoltam megnézem nem tiniként mennyire tetszik. (konkrétan ezt a regényt még nem olvastam)
Arra jól emlékeztem, hogy Sherlock és Watson jól működik együtt, mint a századfordulós dzsentri paródiája és kliséje. Maga a bűnügy annyira nem szövevényes, a bonyodalom inkább abból fakad, hogy Sherlock szeretné erőszak nélkül, elegánsan lezárni: kábé a könyv negyedénél megmondhatná a rendőröknek, hogy kit és hogyan keressenek, de inkább ő fogja el a gyilkost két nappal később.
 
Érdekes módon sokkal jobban tetszett a gyilkosság hátterét felvázoló mormon-western bosszútörténet, mint maga a nyomozás. Furcsa, hogy a mormon "négyek tanácsa" és maga Brigham Young nem az áldozat, hanem az emberelen inkvizíció és a pozícióval való visszalélések jelképe. Ilyen szempontból még nem olvastam sehol Salt Lake City 19.századi viszonyairól.
 
Összességében kellemes kikapcsolódás, amit fura módon, a modern feldolgozásokhoz hasonlóan Holmes és Watson kettőse tesz érdekessé. Annak ellenére, hogy a későbbiekkel ellentétben itt Watson szerepe eléggé korlátozott (nade Holmes, ezt meg honnan tudta? Kb. ennyi)
 
 
 
Alexanre Dumas: A vörös szfinx
 
Szégyen, gyalázat. Nagy valószínűséggel ez lesz a következő könyv, amit félbe fogok hagyni, ráadásul az egyik kedvenc írómtól...
Dumas idős kori regénye, elvileg Richelieu bíboros államférfiúi nagyságának állított emlék.
A gyakorlatban azonban végtelen, és unalmas beszélgetések párizsi szalonokban, ahol Richelieu emberei is jelen vannak. Olyan témákról, hogy kinek hogy tetszett a balett, milyen bokrétája van X kisasszonynak, stb. Nagyon ritkán (~100 oldalanként) dobja fel a főszereplőnek szentelt egy-két fejezet.
 
Aki a Monte Cristo-t vagy a Három testőr trilógiát szerette, bele ne kezdjen! 
Még gondolkodom, hogy folytassam-e, de már nagyon régen jártam úgy, hogy inkább az egyes villamosból néztem kifelé olvasás helyett...



[Fantasy háttér] [Sötét háttér]