Ugrás tartalomhoz


Fotó

Mit olvasol eppen?


  • Válasz írásához lépj be
1765 hozzászólás érkezett eddig

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.12.29, 13:03

John le Carré: Ébresztő a halottnak (call for the dead)

 

(érdekes, hogy a magyar cím "ébresztő a halottnak", nem pedig "ébresztő a holtaknak")

 

Nagyon betalált nálam ez a Smiley-sorozat. Egyszerűen imádom ezt a figurát :) Igazi anti-Bond:

- békaszerű külső, amin a legjobb minőségű ruha is szánalmasan fest

- nem csajozik, hanem újra és újra megcsalja a felesége (újra és újra visszafogadja)

- testalkatából fakadóan bármilyen üldözésre vagy fizikai erőszakra teljesen alkalmatlan (a pisztolya is mindig az irodában van, mikor szüksége lenne rá)

- Bonddal ellentétben nem egy műveletlen tuskó bérgyilkos, hanem egy kifejezetten művelt figura, akinek nagy nehézséget okoz úgy fogalmazni, hogy egy átlagember ne érezze fellengzősnek

- nem társasági ember, hanem inkább egy elhivatott hivatalnok

 

 

Smiley három dolgot nem tud elviselni. Ha elhagyja a felesége, ha elveszít egy ügynököt, és ha valami alkalmatlan alak a felettese. Az alkalmatlan felettes egyébként azt a két regényt leszámítva, ahol Kontroll a főnök, végig fennáll a sorozatban, ami miatt Smiley mindig ideiglenesen visszavonul, ahogy most is.

 

Maga a regény egy rövid nyomozás (176 oldal), amit nem igazán lehet összefoglalni spoilerezés nélkül. Az alapszituáció szerint Smiley-ra osztanak egy rutin kihallgatást. A kihallgatott közepes rangú tisztviselő annak ellenére öngyilkos lesz, hogy másnapra új időpontot kért Smiley-tól. Természetesen az irodának nem hiányzik a hiszti, így hajlandóak elfogadni az öngyilkosságot, hősünk pedig a szokásos megoldást választja: felmond. Innentől kezdve a hírszerzés eszközeit nélkülözve, egy érintett nyugdíjas rendőr segítségével próbál felgöngyölíteni egy bűnügyet, és fogalma sincs mekkora veszélynek teszi ki magát. Természetesen tanítványa, Peter Guillam segít neki mikor komolyra fordul a dolog.

 

Összességében egy érdekes, csavaros, hidegháborús kémtörténet, mindenkinek ajánlom, aki szereti az ilyesmit.

 

8/10 (a 10/10 a Kém, aki bejött a hidegről, azért az az etalon)


Módosította galu22: 2018.12.29, 13:03


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.12.29, 12:48

Philip Kerr: Kieső helyen

Az író Berlin Noir trilógiáját szeretem (leginkább az első részt), így próbát tettem a Mason-sorozattal is. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem kellett volna.

Az alap cselekmény elég egyszerű, a City környékén lebzselő ukrán maffiózók, alvilági kapcsolatokkal rendelkező játékosügynökök és féltények focistafeleségek jól elterelik az olvasó gyanúját a valós, valójában elég pitiáner ügyről.

Van azonban néhány komolyabb problémám a regénnyel: 
1: Bernie esetén teljesen érthető, hogy a korabeli Berlin Kripója egysejtű verőembereket alkalmaz, akik bármilyen nyomozói munkára alkalmatlanok, de ez a londoni rendőrség esetén egyértelműen nem működik. Ennek nyilván van célja, de azért az már tényleg eléggé hihetetlen, hogy egy nyomozó kikezd egy olyan fociedzővel, akinek szerepe van három (!) nyitott ügyben, még ha nem is gyanúsítottként. Természetesen a szemüket kiveri nyomokat sem veszik észre, ami azért elég abszurd.

2. A Premier League világának belsős bemutatása szerintem jól sikerült, bár túlzásba viszi a „focisták tudatlan bunkók” sztereotípiát. Aki kicsit jobban odafigyel, tudja, hogy például egyes afrikai focisták egész falvakat tartanak el a fizetésükből, nagyon nehéz lehet huszonévesen ekkora teherrel boldogulni. 
Ami egyértelműen nem tetszett, az a profi foci enciklopédia-szerű bemutatása, ami sok esetben teljesen életszerűtlen párbeszédek során kerül elő. (akármiről is van szó, a főszereplőnek mindig játékosok és meccsek ugranak be). Mindenkinek van munkája, mindenkinek van hobbija, de nem ez tölti ki az összes privát beszélgetés minden percét.

3. A fordítás 
A cím (January window/Kieső helyen) fordítását nem értettem eredetileg, de utólag már azt kell mondanom, hogy zseniális megoldás. 
A focimeccsek leírása viszont… Maradjunk annyiban, hogy nagyon ráfért volna, hogy egy sportújságíró lektor átnézze a szöveget. Olyan szövegek vannak benne, amiket – szerencsére – húsz éve nem hallani közvetítések alkalmával, mint például „forintos labda” vagy „laszti”.

Összességében azt mondanám, hogy bátor próbálkozás volt a könyv (bármikor írhatott volna egy újabb Bernie-t), de kicsit beletört a bicskája, hogy egyszerre akart megfelelni a krimik és a futballrajongók által támasztott elvárásoknak.

Csak Kerr rajongóinak ajánlom, akik nem ismerik a munkáit, azok inkább a Márciusi ibolyákkal kezdjék az ismerkedést.

 

5/10



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.12.22, 18:30


Most nézem, hogy két régebben olvasott könyv kimaradt!


Alex Berenson: A hűséges kém

Imádom a kémtörténeteket. Annyi kitétellel, hogy a zsánerem inkább Jason Bourne, mint James Bond, de még inkább George Smiley, mint Jason Bourne.
Viszont ezt a témát azért nem lehet végtelenszer körbejárni, mégiscsak bérgyilkosok vagy hírszerzők a főszereplők, a lehetséges bonyodalmak száma véges.

Ebből a szempontból klasszikusnak mondható az ellenséges területen tevékenykedő beépített ember sztori. Ez is ilyen, de kivételesen a másik szemszögből: nem egy szovjet alvó ügynök a főszereplő, hanem a terroristák közé még az első csecsen háború alatt beépült muszlim vallású amerikai.
Az Al-Qaida nyilván nem bízik meg benne teljesen... Mivel azonban nem tudta előre, hogy merénylet készül a WTC ellen, így a CIA is lemondott róla. A regény legjobb részei ennek megfelelően azok, amikor stresszhelyzetben kell bizonyítani hűségét egyik vagy másik oldalnak. (ezek meglepően átgondolt csapdák a főszereplő számára, és általában nem is sikerül őket tökéletesen megoldani, de végig rögtönöznie kell)

A könyv viszont nem tökéletes. Viszonylag könnyen átadja az érzést, hogy mennyire kemény dolog a terroristák között beépülve dolgozni*, viszont ez túl hosszan van kifejtve, és elég unalmas egy idő után.

Összességében egy jó kémtörténet az új írógeneráció egyik tagjától, izgalmas, nem gyakran használt nézőponttal. Hogy nem kiemelkedő, azt azért mondom, mert nálam ilyen téren le Carré a mérce, aki nagyon elkapatott.


*Ahogy a főszereplő megfogalmazza: ha lebuktál a hidegháború alatt, kiutasítottak az országból. Esetleg fogva tartottak, amíg kicseréltek egy komcsira. Most felteszik a youtube-ra a lefejezésedről készült videót.

 

 

 

Joe Abercrombie: A penge maga

 

Ez a könyv tetszik is, meg nem is. A stílus érdekes, ezek a Ponyvaregény-Blöff stílusú párbeszédek nem gyakoriak fantaziban, de meglepően jól működnek. A karakterek mind érdekesek, tele nyilvánvaló hibákkal, de jól sikerült őket egyedi vonásokkal felruházni. 

A kedvencem talán a kőszívű manipulátor Bayaz, aki igazi Guy Ritchie figura. Egy vacsorán megalázák egy színházi jelenettel, amiben ő is szerepel

 

"Lassan elérkezett történetünk vége, Akit megbántottunk, bocsásson meg érte.

Egy nagy f***t bocsátok én meg - morogta Bayaz összeszorított fogain keresztül. "

 

Nyilvánvaló, hogy a Merlin-Gandalf klisé kifordítva, de igen jól sikerült.

 

 

A legszórakoztatóbbak azonban a mozgássérült inkvizítor fejezetei. Az önirónia, a másokkal kapcsolatos szellemes meglátásai nagyon humorosak, és mégis egyediek a karakter nem szokványos tulajdonságai miatt. 

 

"Glokta a praktikális után csoszogott, erősen a botjára támaszkodva, nehogy megcsússzon a koszos, nyálkás padlón. Kicsúszik alólam a lábam, és seggre esem itt, a madárszar közepén. Tökéletes lenne."

 

Jelenleg igencsak tépelődöm, hogy megvegyem-e a másik két részt. Ennek az az oka, hogy a regény erősségei ellenére nagy hiányérzetem van: nem szeretem, ha egy fantazi nem fantasztikus, gyakorlatilag minimális változtatások után játszódhatna egy itáliai városállamban vagy a végnapjait élő Bizáncban is...



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.12.21, 06:40

 

Glen Cook: A fekete sereg
 
Érdekes felállás. A főszereplők elvileg cinikus zsoldosok, akik "a gonosz oldal" szolgálatába szegődnek. A hangulata is fura, a szóhasználatuk alapján nekem az Aliens egymást ugrató laza katonái, és a Black Hawk Down szereplői jutottak eszembe. Érdekes módon ez a keverék igazán jól működik, csak néha-néha vontam fel a szemöldököm. (pl. repülő szőnyegekkel szállított utánpótlás)
Maga a sztori egy-két epizódot leszámítva annyira nem nagy durranás, inkább a hangulata teszi jól olvashatóvá, nem a fergeteges izgalmak. (bár, ha belegondolunk, a katonáskodás azért 90%-ban baromi unalmas őrködésből áll, és ez meg is jelenik a könyvben.
Talán lehetett volna jobb a könyv, ha nem csak dumálnak a szereplők a cinizmusról, hanem a tetteiken is ez látszódik. Ugyanis a cselekedeteik alapján a srácok nagy része érzelgős idealista. Ugyanez érződik a gonosz szolgálatában motívumon: jobb lett volna, ha nem derül ki szinte azonnal, hogy bár egy gonoszt szolgálnak, a másik oldal sokkal rosszabb.
 
Összességében ajánlom mindenkinek!
 
 
Glen Cook: Lappangó árnyak
 
A trilógia második része. Itt érződik igazán, ami az első részben is feltűnt, hogy a főbb szereplők azért mégiscsak idealisták, és jó fiúk a lelkük mélyén. A sztori teljesen más, mint az első. Ott az egész országot bejárták a hadmozdulatok során, itt pedig egy putri városban próbálnak meg elkapni egy gyilkost, afféle béna nyomozókként. Az első részhez képest sokkal jobban eltaláltak a mellékszereplők (a kocsmáros, az inkvizítor), akik ráadásul jellemfejlődésen (!) is átesnek, ami azért szokatlan egy eszképista fantasy-ban. 
 
Az az érdekes, hogy a nagy hirigek és a politika ezúttal kimarad, de kárpótol a környezet és az érdekesebb szereplők. 
Nekem jobban tetszett, mint az első rész, pedig az is jó a maga nemében.

 

 

Sikerült antikváriumból beszerezni a harmadik részt is :)

 

 

Glen Cook: A Fehér rózsa

 

A sztori ezúttal sem valami csavaros, de ezért bőven kárpótolt, hogy a Félelem földjén több a fantasztikum, mint az Úrnő birodalmának hétköznapibb területein, valamint, hogy ezúttal sem csak Vészmadár szerepel nézőpont karakterként, hanem a múltban Bomanz és Szarka is.

A félelem földje kifejezetten menő, a megszokott fantasy lények helyett újakat talált ki Cook (a kedvencek a menhirek), a megszokott kemény sivatagi környezet helyett érdekesebb hatások érik a főszereplőket. (változásviharok, élő korallok a sivatag közepén, stb.)

A sztorinak nagyon jót tesz a három mesélő váltogatása, kicsit izgalmasabbá teszi az egyébként elég lineáris sztorit. (ellentétben az első könyvvel, amik inkább epizódok a lázadók elleni hadjáratból, köztük hónapokra rúgó üresjáratokkal).

 

Összességében méltó lezárása a trilógiának, a végkifejlet tartalmaz egy-két nem várt csavart. Azt hiszem hiányozni fognak a fiúk :)

 

Mindenképp a kedvenc fantasy történeteim közé került, bár nem az első helyre. (szerintem ott marad Corum és Kull)

Utólag végiggongolva mindhárom regény jó, hajszállal a második, a Lappangó Árnyak a kedvencem.

 

 

 

Sajnos a "Books of the glittering stones" nem jelent meg magyarul. Ha valaki olvasta angolul, megírhatná, hogy maradt-e a színvonal, és így érdemes-e beszerezni!



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.12.10, 07:55

Glen Cook: A fekete sereg
 
Érdekes felállás. A főszereplők elvileg cinikus zsoldosok, akik "a gonosz oldal" szolgálatába szegődnek. A hangulata is fura, a szóhasználatuk alapján nekem az Aliens egymást ugrató laza katonái, és a Black Hawk Down szereplői jutottak eszembe. Érdekes módon ez a keverék igazán jól működik, csak néha-néha vontam fel a szemöldököm. (pl. repülő szőnyegekkel szállított utánpótlás)
Maga a sztori egy-két epizódot leszámítva annyira nem nagy durranás, inkább a hangulata teszi jól olvashatóvá, nem a fergeteges izgalmak. (bár, ha belegondolunk, a katonáskodás azért 90%-ban baromi unalmas őrködésből áll, és ez meg is jelenik a könyvben.
Talán lehetett volna jobb a könyv, ha nem csak dumálnak a szereplők a cinizmusról, hanem a tetteiken is ez látszódik. Ugyanis a cselekedeteik alapján a srácok nagy része érzelgős idealista. Ugyanez érződik a gonosz szolgálatában motívumon: jobb lett volna, ha nem derül ki szinte azonnal, hogy bár egy gonoszt szolgálnak, a másik oldal sokkal rosszabb.
 
Összességében ajánlom mindenkinek!
 
 
Glen Cook: Lappangó árnyak
 
A trilógia második része. Itt érződik igazán, ami az első részben is feltűnt, hogy a főbb szereplők azért mégiscsak idealisták, és jó fiúk a lelkük mélyén. A sztori teljesen más, mint az első. Ott az egész országot bejárták a hadmozdulatok során, itt pedig egy putri városban próbálnak meg elkapni egy gyilkost, afféle béna nyomozókként. Az első részhez képest sokkal jobban eltaláltak a mellékszereplők (a kocsmáros, az inkvizítor), akik ráadásul jellemfejlődésen (!) is átesnek, ami azért szokatlan egy eszképista fantasy-ban. 
 
Az az érdekes, hogy a nagy hirigek és a politika ezúttal kimarad, de kárpótol a környezet és az érdekesebb szereplők. 
Nekem jobban tetszett, mint az első rész, pedig az is jó a maga nemében.
 
 
 
John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről
 
A végére hagytam a legjobbat. Nem is tudom miért szereztem be, a Suszter, Szabó, Baka, Kém c. könyvből készült filmet láttam, de nem tetszett. Ennek ellenére belevágtam, és nem bántam meg.
Röviden: A Kém, aki bejött a hidegről a legjobb kémtörténet, amit valaha olvastam.
A sztori nagy vonalakban, spoilermentesen: az angol titkosszolgálat berlini rezindensét "hazahívják a hidegből", azaz leteszi a lantot, és végre élvezheti civil életét. Persze ez nem ilyen egyszerű, a rohamléptekben végrehajtott lecsúszás nem mindennapi, aztán lassan előkerülnek a tudására igényt tartó, egyelőre még rejtélyes érdeklődők. Innen már csak egy lépés, hogy nyugdíj helyett visszatérjen a frontvonalba. Spoilermentesen nem lehet többet.
 
Sokat gondolkodtam, hogy miért ilyen remek ez a könyv, de arra jutottam, hogy habár a stratégia életszerűtlen, de mégis elhiteti veled az író, hogy Kontrol, Smiley és Guillam annyira profi, hogy meg tudnak tervezni egy ilyen akciót.
A könyv főbb szereplői (Leamas, Mundt, Fiedler) összetett jellemek, amikből egyenesen következik a végkifejlet. Nem akarjuk elhinni, hogy ez megússza, az pedig nem, végig várjuk, hogy történjen valami váratlan, ha már ilyen nagy a befolyás alatt nem lévő tényezők száma. A regény nagy erénye, hogy mindig meg tud lepni valami váratlannal (sok esetben dúrva váratlannal.)
 
Aki szereti a kémtörténeteket, annak kötelező.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.12.10, 07:00

Mostanában könnyed szórakozásra vágyom, így elég sok ponyvát olvasok.

 

 

Brian Kerr: Halálos Március + A sápadt gonosztevő (Berlin Noir 1-2)

 

Klasszikus noir krimi, a szokásos Sam Spade karakterű magánnyomozóval, de megfűszerezve azzal, hogy a harmincas évek végén, Berlinben játszódik. 

Ennek megfelelően Bernie első világháborús veterán, aki természetesen először nevetségesnek, utána rémisztőnek találja a nácikat, könnyen elcsábítja egy szép nő, de végül azért átlát a szitán.

 

A kettő közül az első volt a jobb azt hiszem. Az egy noir hangulatú bonyolult bűntény, a második egy sorozatgyilkos után folytatott hajsza, így utóbbi sokkal linárisabb, ráadásul a "csattanó" is előre sejthető.

Így utólag értékelve a sápadt gonosztevőnek nem tesz jót, hogy Bernie-t rögtön a könyv elején zsarolással visszaveszik a Kripóba, hogy a nyilvánosság kizárásával kapja el a sorozatgyilkost (mivelhogy a HArmadik birodalomban nincsenek ilyenek, az köztudott)

 

Maga a helyszín és a korszak jelentősen feldobja a regényeket, bár nem képezik szerves részét annyira, mint a Budapest Noir-nak. Apróbb érdekességeket meg lehet tudni, a tárgyi tévedések nagyon ritkák. (pl. nem hinném, hogy a világháború előtti Berlinben lett volna Eisenhowerstrasse) Olyasmikre gondolok, hogy az első részben Bernie titkárnője úgy kerül hozzá, hogy újságírói munkáját elveszítette, mert minden másik nő is elveszítette a munkáját egy törvény miatt.

 

Összességében az első egy jóféle noir krimi, a második inkább "egyszer el lehet olvasni".

 

 

 

Jim Butcher: Átokvihar + Teliholdkór (Dresden-akták 1-2)

 

Szintén érdekes kettősség. Az Átokvihar (storm front) nagyon tetszett, a Teliholdkór (Fool Moon) nem annyira.

A magándetektív+varázsló koncepció működik, Dresden környezete is jól ki van találva. Külön plusz pont a varázslatok és bájitalok leírásáért, nagyon hangulatosra sikeredtek. Az első részben a bűntény és a nyomozás is érdekes. Az Átokvihar így egy jó urban fantasy regény.

 

A Teliholdkórba rögtön beruháztam az Átokvihar után, de kisebb csalódás ért. Az első rész Sam Spade-szerű Dresdenje ugyanis átalakult John McClane-né. A felállás pedig érdekesebbnek tűnik, több lehetőség volt benne. (itt az első könnyvvel ellentétben nem két oldal van, hanem négy, vagy inkább öt) Ennek ellenére körülbelül a könyv negyede után Dresden csak sodródik az árral, folyamatosan félholtra veri az érintettek közül valaki, amit nagy mázlival és néhány deus ex machina segítségével túlél. Ezek után jön, hogy mennyire fáj, hogy nyilall, mindjárt feladja, de természetesen megacélozza magát és újra felkel. Ez ilyen töménységben azért elég fárasztó.

 

Itt azt hiszem, hogy teszek egy próbát a harmadik résszel, ha az első részhez hasonló főszereplő lesz benne, akkor folytatom a sorozatot, ha a második részhez hasonló, akkor nem.

 

 



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4502 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.11.01, 10:58

Mostanában...

 

Pratchett-től olvastam három regényt (Hazafiak, Agyaglábak, Őrség!Őrség!). Alapvetően nem rosszak, de valami nem stimmel. Szerintem ezeknek nem áll jól, hogy Korongvilágba erőltette be őket. Olyasmikre gondolok, mint a márkával rendelkező tárgyak, hogy a szereplők a számszeríjat sörétes puskakánt használják, hogy biztosítást lehet kötni, hogy van újságpapír (ezek szerint újság is van)... Sokkal jobban élveztem volna, ha vagy kihagyja ezeket, vagy az egész sztorit egy technológiailag fejlettebb helyen meséli el.

További problémát okoznak számomra a viccesnek szánt párbeszédek. Pl. mikor Görcsiről kiderül, hogy arisztokrata ősei vannak: "nem hiszed el, pedigrét kaptam" "akkor tegyél csak magad alá egy kis újságpapírt". (ennél igényesebben van megfogalmazva, de kábé ez lenne a poén) Ezekből nagyon sok van, és ilyen tömegben nagyon fárasztó. (megmondom őszintén, hogy az ilyen helykitöltő, vicces párbeszédeket már inkább átlapoztam)

Maga a sztori sem volt annyira lenyűgöző. Az agyaglábak tetszett a legjobban, bár ezt mindenki olvashatta, mint mesterséges intelligenciás sci-fit. A hazafiak érdekes is lehetett volna, de a való életből vett szituációt (angliában élő arab bevándorlók) nem igazán sikerült jól ráhúzni a regény világára.

Összességében be kell látnom, hogy Pratchett nem nekem való.

 

 

 

Esterházy: Utazás a tizenhatos mélyére

Szokás szerint tetszett. A könyvben összegyűjtött anekdotáknak szokás szerint csak érintőlegesen van köze a választott témához (ami a foci). Nagyon szeretem, ahogy Esterházy egy-két mondattal képes érzékeltetni bonyolult szituációkat.

Van benne egy rész, ahol egy keletnémet vendéglátója elmondja neki, hogy a felesége jelentett róla a Stasinak (az író nem érti, hogy ezt miért mondja el). Majd éjjel ugyanez az ember felhívja, hogy tudja, hogy mindenki róla beszél úgy, hogy jelentett a feleségéről, de ez nem igaz. (valójában senki nem foglalkozott ezzel) Egy egykori spicli miért tesz meg mindent, hogy egy teljesen kívülálló, akivel soha többé nem fog találkozni, elhiggye neki, hogy nem volt spicli?

Idézet:

egy gimnáziumi osztálytalálkozón halálpontosan meg lehet mondani, ki az, aki időközben kiment nyugatra. Nem fájdalom, inkább nyúzottság látszik. A sejteknek valami fegyelmezetlensége, trehánysága, valami nemtörődömség. Valami olyan rossz, amiről nem vettük észre, hogy az is mi vagyunk; azt hittük, hogy az csupán a rendszer. Nagy, paradigmatikus tévedése a posztszocialista országoknak!

 

 

Kipling: Indiai történetek

Két rövid novelláskötet, az író Indiában szerzett élményei alapján. Alapvetően két dolog miatt tetszett. Az egyik, hogy nem azt mutatja be, hogy a "gyarmatosítás rossz", hanem azt, hogy miért van az, hogy néhányan mégis lubickoltak benne? A másik pedig az, hogy nagyon jól bemutatja az akkori Indiát. Elsősorban az angolok szemszögéből, de nem kizárólag.

 

 

Hasek: Svejk

Ez egy nagyon fura olvasmányélmény volt. Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy nekem egyben kicsit sok volt. Túl tömény, illetve néhány motívum túl gyakran ismétlődik. (veszélyes helyzet - Svejk játssza a hülyét, de okosan terelgeti az eseményeket - a legrosszabbat megússza) Gyorsan kiegészíteném azonban annyival, hogy ha lennének még papír alapú újságok, akkor alig várnám a vasárnapokat, hogy elolvassam a következő fejezetet.

Kiváló szatíra a századelő prágai viszonyairól, beleértve ebbe a monarchia talpnyalóit, az elvtelen opportunistákat, és a cseh "hazafiakat" is, mindenki megkapja a magáét. Előre szólok, hogy a humor sokszor inkább fekete humor, amin kínunkban nevetünk, és helyenként igen kemény tud lenni! (ld. Svejk reakcióját az alábbi sztorira)

 

Amikor Szerbiában voltam - mondta Vodicka - a mi dandárunknál cigarettát kaptak azok, akik jelentkeztek komitácsit akasztani. Minden felakasztott pasasért tíz Sport cigaretta járt, nőkért és gyerekekért öt. Aztán az intendatúra spórolni kezdett, és inkább csapatosan agyonlőtte őket. Velem szolgált egy cigány, és mi sokáig nem tudtunk róla, hogy ezt csinálja. Csak az volt a feltűnő, hogy éjszaka mindig behívták az irodára. Akkor a Drinánál álltunk. Egy éjszaka, mikor a cigány elment, valakinek eszébe jutott, hogy átkutatja a holmiját, és a bitangnak három százas csomag cigarettacsomagja volt a hátizsákjában. Aztán hajnal körül visszajött a csűrbe, ahol háltunk, és mi rövid úton elintéztük. Leterítettük a földre, és egy Beloun nevű bajtárs egy szíjjal megfojtotta. A bitang olyan szívós volt, mint egy macska.

Vodicka az öreg árkász, köpött egyet: - Az istennek se akart megfulladni, már összecsinálta magát nekünk, kidülledt a szeme, és még mindig életben volt, mint egy kakas, amelyiknek csak félig vágták el a nyakát. Erre ketten a fejét fogták, ketten a lábát, és kitekerték a nyakát. Ráhúztuk a hátizsákját, a cigarettákkal együtt, és szépen bedobtuk a Drinába. Ki is akart volna szívni olyan cigarettából? Reggel aztán mindent tűvé tettek érte.

- Jelenteni kellett volna, hogy megszökött - jegyezte meg bölcsen Svejk - hogy már régen készülődött rá, és mindennap mondta, hogy meg fog lógni.

- Eh, ki gondolt ilyesmire - felelte Vodicka - mi megtettük a magunkét és a többivel egyáltalán nem törődtünk. Ott nagyon könnyű volt az ilyesmi, mindennap eltűnt valaki, aztán a Drinából halászták ki. A felpuffadt komitácsik nagyon szépen úsztak ott a Drinán a Duna felé, a mi szétlőtt landvereseink mellett. Egy-két tapasztalatlan fiúcska, aki először látott ilyet, egy kis lázat is kapott tőle.

- Azoknak kinint kellett volna adni - mondta Svejk.


Módosította galu22: 2018.11.01, 10:59


Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2328 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.09.28, 14:25

Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás (1842)

 

A bárónőnek már a neve sem piskóta, de a stílusa egyenesen lenyűgöző, mint a rövid részlet is mutatja:

 

"A művészet példányait forró vággyal felkeresve s látva, szerencsés valék jeles műértőkkel is társalkodni, véleményeiket hallani, s így képes magamnak némi saját véleményeket alkotni. A művészek neveit és számos műszavakat meghagyom úgy, mint világszerte nevezik, értik, s nem vonom magyarosító kaptára. Véleményem szerint félreértett magyarság lenne a Belvederi Apollónak jól kipödrött bajuszat csípni oda." 



encian42eskesz

encian42eskesz

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 3 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.09.24, 16:36

Benedek István: Mandragóra

 

A cím az okkult hiedelmek sokarcúságára utal modern szemszögből (a mandragórát ugyanis mindenre és mindennek az ellenkezőjére is alkalmasnak tartották a régiek, a tudomány jóval később kiderítette, mi benne a hatóanyag, de univerzális csodaszer azért nem volt). A könyv orvostudománytörténeti értekezés józan és felvilágosult hangvétellel (kb. Várkonyi Nándor világos és bölcs szövege jut az olvasó eszébe) a világ egzotikus vidékein dívó ősi gyógyászati hiedelmekről, az 1. kötetben Tibetről (eddig elég ijesztő), a 2. Indiáról, több nem tudom, hogy volt-e, de lehetne.

 

Aranyos. Ha megélem, eolvasom üjra.

 

Bármi Dööotor Teklátől? Bálint Sándor? Ipolyi i Arnold ?Volt egy Fókusz-beszámoló emberekről, akik daturát ettek valahol Indiában. Ne, Próbájd, Meg.

 

Meg van ez az orosz népmesekönyv, A Rézhegyek Királynője. Egyiknek sem volt jó vége.

 

Írj tovább,



encian42eskesz

encian42eskesz

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 3 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.09.24, 16:13

Üdv!

Most éppen Rejtő Jenőtől olvasom az Ellopott futárt. Nagyon haláli, mondjuk kicsit ciki, amikor a vonaton felröhögök, és mindenki engem bámul, mintha valami földön kívüli, vagy háborodott lennék legalábbis.

Emlékszem ilyesmire, sztem nem ciki volt, hanem vicces, chillapodj



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2328 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.08.03, 14:12

Scott Frost: Dale Cooper naplója

 

A szerző tényleg létezik és tényleg Mark Frost testvére, nem csak a '90-es évek eleji kezdő magyar piacgazdaság kreatív képzeletének szülötte. A könyv egész jó, ilyen vicces mondatokkal, mint: "A Band Box Theater leégett. Itt láttam a Bonnie és Clyde-ot. Azt hiszem, én voltam az egyetlen néző, aki a rendőröknek drukkolt."



telge

telge

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 13 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.07.24, 00:46

Eliezer Yudkowski: Harry Potter and the Methods of Rationality

 

http://www.hpmor.com/chapter/1

 

Alapvetõen nem komálom a fanfictionöket, de ez elég jól sikerült.



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2328 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.07.21, 19:28

Benedek István: Mandragóra

 

A cím az okkult hiedelmek sokarcúságára utal modern szemszögből (a mandragórát ugyanis mindenre és mindennek az ellenkezőjére is alkalmasnak tartották a régiek, a tudomány jóval később kiderítette, mi benne a hatóanyag, de univerzális csodaszer azért nem volt). A könyv orvostudománytörténeti értekezés józan és felvilágosult hangvétellel (kb. Várkonyi Nándor világos és bölcs szövege jut az olvasó eszébe) a világ egzotikus vidékein dívó ősi gyógyászati hiedelmekről, az 1. kötetben Tibetről (eddig elég ijesztő), a 2. Indiáról, több nem tudom, hogy volt-e, de lehetne.



Dronner

Dronner

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 5295 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.07.05, 13:12

Közben tudtok nekem olyan Magus regényt mondani, ami nem arról szól, hogy übertáp karakterek szuperkompetensen megoldanak séróból minden eléjük kerülő feladatot, miközben az élet gyarlóságain filozofálnak?

A Kráni krónikák antológiában Jan van den Boomen: Homokszem, mind megannyi… c. novelláját ajánlom. Az alapfelállás hasonló, mint amit leírtál, de mégse

Spoiler



Acelpatkany

Acelpatkany

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 278 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.07.03, 19:54

Gondoltam, felelevenítem a Magus életérzést, és hogy ezt tiszta forrásból tegyem, elkezdtem olvasni Dale Avery: A renegát című könyvét. De valószínűleg túl sok dark&gritty dolgot olvastam, és a Trónok harca is túl magasra tette a mércét harci jelenetek terén, mert amikor a hősök a sokszoros túlerő ellenére is könnyedén harcolgatnak, és két kiscsaj is csupán reggeli tornaként legyak egy teljes városőr-szakaszt, akkor felmerült bennem a gondolat, hogy miért vesztegetem én erre az időmet. A történetvezetést pedig bármely random Forgotten Realms regény übereli. Nem is jutottam 20%-nál tovább, pedig nem egy hosszú regény.

Szerencsére Nyúl most már jobban fotóz, mint anno írt.

Ugyanitt Requiem szerepjáték alapkönyv eladó.

 

Közben tudtok nekem olyan Magus regényt mondani, ami nem arról szól, hogy übertáp karakterek szuperkompetensen megoldanak séróból minden eléjük kerülő feladatot, miközben az élet gyarlóságain filozofálnak?



scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 641 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.06.29, 11:43

...
Csodálatos regénysorozat, csak a szerző kiléphetne már George R. R. Martin szerepéből, és befejezhetné, amit elkezdett! :D

Ja, már ez is legendás.
Még a 13 Reasons Why sorozat dvd kiadásának extráiban is felmerül, Justin Prentice kamerán keresztül üzen a szerzőnek.

Módosította scaurus: 2018.06.29, 11:43


bahon

bahon

    Érdeklődő fórumozó

  • Fórumita
  • 91 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.06.28, 19:51

Csikász Lajos: Megátkozottak

 

Az Anjou sorozat 0., azaz előzmény része, ahol Kun László királyunk körül forognak az események.



Olman

Olman

    Magiszter

  • Fórumita
  • 2460 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.06.27, 06:42

 

Oké, Patrick Rothfuss akárhányológiájának a második részét (Bölcs ember félelme) olvasom, fantasy, jó nagyon, ha épp egy másik valóságot akarsz, mint a tiéd. Vagy ha érezni akarod a bodza és almabor illatát, akárhol vagy. (Vagy az alkímiára fogni, hogy meghúztak a vizsgán.) Nekem tetszik. Kilazít meló után.

 

 

Trilógia lenne, de a harmadik már egy évtized óta készülőben. Van még pár novella és egy kis mellékszálas kötet (A szótlan tárgyak lassú szemlélése). Csodálatos regénysorozat, csak a szerző kiléphetne már George R. R. Martin szerepéből, és befejezhetné, amit elkezdett! :D
 



encian42eskesz

encian42eskesz

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 3 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.06.14, 18:46

Henry Miller: A légkondicionált lidércnyomás

 

Amikor a szerző éppen le tud állni meglehetősen gyermeteg Amerika-anyázásával (ami furcsa módon még az átkosban íródott magyar előszóban is előkerül, mármint hogy kicsit el van túlozva), érdekes életképeket kapunk a múlt század közepének tengerentúljáról.

 

Úristen, Marvin, te még itt? 

 

Oké, Patrick Rothfuss akárhányológiájának a második részét (Bölcs ember félelme) olvasom, fantasy, jó nagyon, ha épp egy másik valóságot akarsz, mint a tiéd. Vagy ha érezni akarod a bodza és almabor illatát, akárhol vagy. (Vagy az alkímiára fogni, hogy meghúztak a vizsgán.) Nekem tetszik. Kilazít meló után.



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2328 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2018.06.13, 09:09

Henry Miller: A légkondicionált lidércnyomás

 

Amikor a szerző éppen le tud állni meglehetősen gyermeteg Amerika-anyázásával (ami furcsa módon még az átkosban íródott magyar előszóban is előkerül, mármint hogy kicsit el van túlozva), érdekes életképeket kapunk a múlt század közepének tengerentúljáról.




[Fantasy háttér] [Sötét háttér]