Ugrás tartalomhoz


Fotó

Mit olvasol eppen?


  • Válasz írásához lépj be
1939 hozzászólás érkezett eddig

Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2610 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt Tegnap, 18:59

William Burroughs: The cat inside

 

A híres homokos heroinista felforgató öregkorában, amikor underground celebként sem tudta/akarta fizetni a pincebérletet New Yorkban, visszaköltözött szülőhelyére, nyugalmas redneckségben tölteni hátralévő éveit. A hozzá beköltözött macskák sztorijait tartalmazza ez a vékony kis könyv, macskarajongáson kívül a szokásos látomások a meleg vágyképek és kegyetlen narkósvíziók helyett most megható emlékek inkább. Árához képest igen rövid, de legalább nem csak elkezdtem, hanem végre ki is olvastam egy könyvet.

 

"I award Fletch a four-star cuteness rating. Like most qualities, cuteness is delienated by what it isn't. Most people aren't cute at all, or if so they quickly outgrow their cuteness. Elegance, grace, delicacy, beauty, and a lack of self-consciousness: a creature who kows he is cute soon isn't. Diminutive size: a leopard is too big and too dangerous to be cute. Innocence and trust. I remember forty years ago in my East Texas pot patch I looked up from examining a plant and there was a baby skunk. I reached and stroked it and it looked at me with absolute trust."



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.06.28, 11:16

Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána (2018)

Az Ingókövek nyelvezetét nagyon szerettem, de voltak problémáim a történetvezetéssel, így érdekelt, hogy milyen is Lőrinczy Judit második regénye.

Röviden talán úgy tudnám összefoglalni, hogy minden tekintetben négyzetre emelte amit Sztálingrádban tapasztaltam, beleértve azokat a hibákat is, amit ott még a rutintalanság számlájára írtam.


Erények:
- a szerző továbbra is szépen fogalmaz, sokszor jártam úgy, hogy újraolvastam tetszetős mondatokat
- hangulatépítésben ügyes, ez vonatkozik a könyv kétharmadát kitevő viktoriánus városi fantazira, és az utolsó harmadban található utazásra is
- kiemelném, hogy bár ismert témákat választ, egyik részben sem használ sablonokat. Főképp a határon túli világ van tele olyan ötletekkel, amikre még Moorcock vagy Wolfe is büszke lehetne
- számomra meglepő végkifejlet. A regény elején fel sem vetődött bennem ennyire cinikus  világkép, pedig elég mélyről indultunk (viktoriánus-szakszervezetes nyomor, súlyosbítva vallási fanatikus titkosrendőrséggel)

De azért vannak dolgok, amik nem tetszettek:
- végig problémát jelent a cselekmény üteme. Az író hosszasan elidőz olyan karaktereknél, történetíveknél, amiknek a lezárás ismeretében semmi értelme.

Spoiler

- túl sok ötlet. Egyrészt nagyon éles a váltás a regény két fő része között, másrészt az alapozás mélysége miatt nagyon furcsa, hogy a magyarázat annyira elkapkodott. Ez a regény szerintem jobban működött volna két különálló történetként.
- nagyon zavaróak a nevek. Sadness Springs, Omerigo, Alberd Butch... Nehezen tudom megfogalmazni, de látszik rajtuk, hogy mesterséges nevek. A legrosszabb alighanem Hubb Hogart (Humphrey Bogart :( ) Azt hittem meg tudom majd szokni, de még a regény végén is zavartak.
- a legfontosabb azonban az, hogy a szereplők egyszerűen nem említenek meg fontos információkat addig, amíg a cselekményt előre kellene mozdítani valahogy. Mikor a szerző egy ilyen pontra ér, viszont elkezdenek beszélni, függetlenül attól, hogy ez illik -e a jellemükhöz vagy nem. Grr...


Összességében picit több negatívumot soroltam fel, de ennek az az oka, hogy igazából a fantasztikusabb elemek működnek jól, azokat pedig nem akarom leleplezni. Mivel kifejezetten ritka a fantasztikumban gazdag fantazi (fura, de így van), ezért hibái ellenére nincs szívem közepest adni neki.




ui.:
A könyv kb. felétől az foglalkoztatott, hogy miért nem szerkesztette a regényt a szerkesztő? Végül arra jutottam, hogy ez nem fair, ugyanis a kéziratot nem láttam, tehát lehet ez volt a legtöbb, amit ki lehetett hozni belőle. Mindenesetre lehet jobban járt volna a regény, ha egy szigorúbb szerkesztő jelentősen megrövidíti az írást. Lőrinczy Judit személyesen viszont nem feltétlenül járt volna jobban így, szóval ki tudja.

 

3,5 vagy 4 / 5



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.06.14, 12:27

Agatha Christie: Nyílt kártyákkal

Érdekes Agatha Christie-regény.
Egyrészt a nyomozás sokkal kevésbé érdekes a megszokottnál, ráadásul az utolsó csavar kifejezetten alávaló.

Spoiler

Másrészt sokkal több érdekes figura szerepel benne, mint a szerző más írásaiban; mivel az írónő esetén ezeket legalább annyira szeretem, mint magát a nyomozást, összességében egy erős közepesnek mondanám.


Van azonban valami, ami szöget ütött a fejembe. Miss Oliver, a könyvben szereplő írőnő (és amatőr nyomozó) ezt mondja:

Vannak olyan napok, amikor csak úgy tudok dolgozni ha újra meg újra elmondom magamnak, mekkora összeget kaphatok a következő regény folytatásos közléséért. Tudja, ez aztán munkára sarkallja az embert. Miként a bankszámla is, amelyen már régen nincs fedezet .

 

Ez talán magyarázatot adhat Agatha Christie regényeinek ingadozó színvonalára. Bár igazán rosszat még nem olvastam tőle, de a Murder of Roger Ackroyd-hoz hasonló brilliáns regény is elég ritka.


Módosította galu22: 2020.06.14, 12:28


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.06.08, 15:54

Tom Sweterlitsch: Letűnt világok (The gone world)
 
Ritkán járok úgy, hogy egy regényt ajánlás és utánajárás nélkül kezdek el olvasni, és utólag tetszik. A Letűnt világok ebből a szempontból kivételes, sokat adott az élményhez, hogy nem tudtam mire számíthatok. Mivel a regény egy-két szerkesztési bakit leszámítva nem túl bőbeszédű, és kifejezetten a cselekmény a lényeg, ezért spoilermentesen nehéz róla írni.
 
Egy dolgot mindenképp elmondanék róla, a fülszövegen úgyis szerepel... Sweterlitsch-nek nagyon jól sikerült az időutazást központi elemként használni. Csak a jövő irányába lehetséges, és mindig csak egy alternatív jövőbe, ami az utazó távozásával azonnal meg is szűnik. Így csak korlátozottan alkalmas a jelen megváltoztatására.
 
A szerző továbbá nagyon ügyesen vezeti le a korlátozott időutazás főszereplőre való hatását, kezdve az ismerősöknél gyorsabbnak tűnő öregedéstől az alternatív jövőben megismert szimpatikus emberek haláláig (amint távozik, megszűnnek létezni). Nem időzsaru, kifejezetten megterhelő egy ilyen út a regényben.
 
A számba vett erények között az utolsó a túlzó magyarázatok hiánya. Sci-fi regényekben elég gyakori, hogy a hátteret jelentő elméletet megpróbálják elmagyarázni az olvasónak, ami jelentősen kizökkenti a cselekményt. Itt ezeket kifejezetten frappánsan sikerült elintézni, bár szükség is volt rá, mégiscsak thrillerről van szó.
 
A könyv azonban nem hiba nélküli, bár a problémák felett könnyű szemet hunyni.
Az egyik legnagyobb problémám a főszereplő, Shannon figurája. Ahhoz képest, hogy kiképzett rendőr (NCIS), folyamatosan olyan hibákat vét, amik még nekem is feltűnnek. Nem életet ment, hanem egy fegyverest üldöz, nem fel akar számolni egy terrorista sejtet, hanem berúgja az ajtót egyedül. A Hollywood-i kliséknek megfelelő női akcióhős, de annak ellenére nem túl életszerű, hogy a szerző jelentős energiát fektetett abba, hogy hihetőnek tűnjön. Vannak traumái, testi fogyatékossága, értékes gondolatai, de ezeknél sokkal hatékonyabb lett volna, ha néha gondolkodik, ha már nyomozó.
 
A másik problémám, hogy ráfért volna egy szerkesztő, az író helyenként túlságosan elidőzik egy-egy funkciótlan jelenetben. A legjobb példa mikor Shannon barátkozik egy alternatív jövőben (Cole és Nestor). Eredetileg talán az lehetett a cél, hogy kicsit több legyen a végeredmény, mint egy kiváló ponyva, de ezt a célt nem sikerült elérni ezekkel az oldalakkal. El is érkeztünk az utolsó problémámhoz. A regény többnek akar látszódni, mint ami. Ez egy nagyszerű kikapcsolódást jelentő időutazós thriller, de az írónak ez nem volt elég. A regény utolsó harmadában sajnos egyre szaporodnak a komolynak szánt gondolatokk, helyenként céltalanná válik a bemutatott erőszak, az epilógus pedig Christopher Nolan legrosszabb pillanatait idézi.
 
 
A kezdetei lelkesedésem csökkent ugyan, de ez a regény egy remek időutazós thriller. Aki nem bírja az ilyesmit, vegye figyelembe, hogy két-három helyen meglepően erőszakos.
 
olyan 4/5 vagy 4,5/5


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.05.29, 11:24

Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce
 
Az első részt szórakoztatónak találtam, de Tallin és Melchior miatt, nem pedig a nyomozás miatt, ami kisebb csalódást okozott.
 
Ezúttal kicsit fordult a kocka. Bár két-három helyen feltűnik egy tizenötödik századi város, az érdekes korabeli szokások és bolondos szereplők, de most sokkal érdekesebb a nyomozás. Számomra meglepő módon Hargla horrorszerzői múltjához is ügyesen nyúlt vissza, helyenként elég aljas bűnökkel találkozik az olvasó.
 
Továbbra is nagy előnye a sorozatnak, hogy ügyesen elkerüli a középkori regényekekre, filmekre jellemző nyomorpornót, de nem modern gondolkozásúak a főhőseik. Erre jó példa a városi bíró Wenczel Dorn, aki a regény elején azon szomorkodik, hogy hiába akart jót, nem tudhatta előre, hogy azzal, hogy korbácsolásra ítélt egy tolvajt kézlevágás helyett, aláírta a halálos ítéletét.
 
A regény erényei mellett továbbra is vannak benne funkció nélküli 18+ fejezetek. Bár nem sok ilyen van, továbbra sincs semmi szerepük a történetben.
 
Összességében szórakoztató olvasmány, ezúttal kevesebb észt országimázs, de érdekesebb nyomozás. Nyomokban horrort tartalmaz.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.05.25, 07:17

Agatha Christie: Gloriett a hullának (Dead man's folly)
 
Nem tudom elképzelni, hogy valaki ne tudja mire számíthat egy Agatha Christie regénytől, így nem is térnék ki a cselekményre. Egyébként is a szokásos. A belga nyomozó és a rendőrség, ezúttal az alapos Bland felügyelő (micsoda név már!) sok nem együttműködő személlyel készít interjút, sok részlet félrevezeti őket, de mivel Poirot sosem adja fel, az utolsó tíz oldalon kiderül az igazság.
 
Abból a szempontból kifejezetten érdekes az eset, hogy miután Poirot elmagyarázza, hogy mi történt, kiderül, hogy tényleg minden nyom a rendelkezésemre állt, de addigra már régen feladtam a találgatást.
 
A humor a szokásos módon működik, Poirot kedvelhető figura, vannak fura mellékszereplők, és AC-től meglepő módon ezúttal még megvethető gazdagok is.
Bár sok újdonságot nem nyújt, nem Agatha Christie TOP5, de hozza a szokásos színvonalat. Igazán rossz Poirot még nem olvastam (szerencsére).
 


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.05.20, 15:50

William Gibson: Virtuálfény
 
A Virtuálfény Gibson korábbi regényeinél egy közelebbi jövőbe teszi a bemutatott disztópiát, így ritkábbak az igazán fantasztikus elemek. A cselekmény egyszerű és annak ellenére könnyen követhető, hogy Gibson szokás szerint nem használ értékelhető bevezetést. A téma is kicsit más, mint a korábbiak, itt inkább az igénytelen tévézési szokások, a celebkultusz, az információ eltitkolása a téma, és bár az ember nem ezt várná, Gibson korábbi forradalmárai, a hackerek is a gazdagok zsoldjában lépnek pástra. 
 
Mindezek ellenére tetszett a könyv, és ennek egyetlen oka van, az Gibson nagyon jól tud atmoszférát teremteni. Ráadásul helyenként olyan mondatai vannak, hogy meg kell állnom az olvasásban. 
The music, some weird hollow techie stuff that sounded like bombs going off in echo-chambers, started to make a different kind of sense.
 
Nekem igazából a Virtuálfény (és az Idoru egy-két fejezete) jelentette a cyberpunk lényegét, és valahogy úgy alakult, hogy ezt az atmoszférát hiába keresem máshol. (még a Neurománcban sincs meg)
 
A regényt inkább thrillerként ajánlanám, nem sok hackert, krómot és gépfegyvert tartalmaz.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.22, 14:14

Robert van Gulik: Az elhagyott templom titka

 

Szórakoztató detektívregény a középkori kínában, elég érdekes mixnek ígérkezett. A szerző holland orientalista, aki az élete nagy részét a Távol-Keleten töltötte, megismerkedett a kínai detektívregényekkel, és belekezdett egy saját, hasonló sorozatba.

 

Van néhány specialitása, ami a kínai jogrendből fakad:

- a detektív, Di járásfőnök a törvény embere, majdnem korlátlan hatalma van

- a meghallgatások mindig nyilvánosak

- csak akkor ítélhet el valakit, ha az illető nyilvánosan vállalja a bűneit

- használhatnak kínzást, de kárt nem tehet a gyanúsítottban (Di bíró maga inkább cáfolhatatlan bizonyítékokat hoz elő. A vádlott egyetlen igazi választása az együttműködés, mert a társadalom már nem fogadná vissza)

- úgy tűnik, hogy nem az igazságosság a lényeg, hanem a közösség stabilitása (pl. a bíró elfogadja, hogy a megerőszakolt lányt kitagadja az apja és a férje is, mert nem vigyázott az ártatlanságára!)

- a bíró három, egymástól teljesen különálló bűntényben nyomoz

 

 

Maga a regény elég fura, de inkább szórakoztató, mint nem.

A bíró inkább alapos, nem igazán zseniális. Kicsit felvilágosultabb, mint a környezete, amit egyébként nem szeretnék, de kellő ellensúlyt biztosít a helyenként embertelen szokásokkal szemben. A segítői inkább tipikus kalandozó figurák, kedvelhető alakok.

 

A bűntények nem kifejezetten csavarosak, inkább a prezentálásuk teszi őket érdekessé: a bíró és az olvasó is eléggé szabálytalanul jut hozzá különféle nyomokhoz, amikről elsőre még az sem egyértelmű, hogy a három közül melyik bűntényhez kapcsolódik.

 

A kínai helyszín érdekes, annak ellenére, hogy nem igazán ez a fő téma. Talán úgy lehet megfogalmazni, hogy nagyságrendileg annyit nyújt, mint egy 10-20 perces wikipedia utánajárás. A valójában felhasznált helyi sajátosságok inkább színesítenek, nem pedig központi témát nyújtanak. Példák:

- szerepel a bűntény során szerzetesrend, de a szerepük szerint lehetnének keresztények, vagy akár kereskedők is, nem tér ki a regény a konfucianizmusra és a buddhizmusra. (illetve arra sem, hogy ha van államvallás, akkor miért van a városnak saját istene, és miért van harcok szentélye a fő téren? Ez mondjuk érdekelt volna).

- kiderül, hogy van többnejűség és a feleséggel egy háztartásban élő ágyas. De csak annyi szót szánnak rá, hogy a férj és a három nő azért jó, mert mindig elegen vannak kártyázni.

 

 

Összességében jól szórakoztam, de egy kicsit több Kína jót tett volna a regénynek.



Petrus

Petrus

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 4442 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.17, 16:25

Mivel most sokan ülnek otthon, az Agave kiadó több magyar írója ingyen letölthetővé tette több könyvét a DiBook-nál. (Részletek a Könyvesblogon.)

Módosította Petrus: 2020.03.17, 16:26


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.15, 13:20

Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

 

Az az érdekes, hogy általában szeretem az angol humort, de úgy tűnik, hogy Douglas Adamst nem. Elég fura a cselekmény is: két részre bomlik, amiből az első feleslegesnek tűnik a könyv végigolvasása után.

Nem nekem való.



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.09, 21:32

Andrea Camilleri: Montalbano
 

Nem adtam fel a jó krimik felkutatását, és szerencsére ezúttal siker koronázta a fáradozást :)

Elsősorban két dolog miatt vágtam bele nagy kíváncsisággal. Az egyik cimborám ajánlotta Camillerit, szerinte tetszene nekem, azonban a könyvei valósággal beszerezhetetlenek. (2020.03.09-én a bookline-on Az agyagkutya 11000 huf!)

 

A másik dolog, hogy a kötet harminc novellát tartalmaz, és előzetesen el sem tudtam képzelni, hogyan lehet húsz-huszonöt oldalban krimit írni...

 

 

Terjedelmi korlátok miatt nem elemeznék harminc novellát, de annyit megjegyeznék, hogy nagyjából a fele valami miatt nagyon tetszett, és nem nagyon van olyan, amit nem olvasnék újra... Talán egy-kettő az egész gyűjteményben. Nagyon kellemes meglepetés az egyenletesen jó minőség.

Már egy ideje befejeztem, mert nehezen tudtam megfogalmazni miért is tetszett ennyire. Végül három pontot tudtam összeszedni.

 

1: commissario Montalbano maga. Bár nagyon jó nyomozó, de nem annyira alapos, mint az igazi klasszikusok, és nem tud minden ügyet megoldani. Kicsit életszerűbb, a humorával és a hibáival együtt egy szerethetőbb figura, mint mondjuk Sherlock.

Illetve van még valami, a felügyelő ugyanis kollégáihoz képest nehezített pályán mozog. Rengeteg alkut kell kötnie, szívességet tennie vagy kérnie, hatalmasok érdekeit figyelembe venni úgy, hogy azért el tudja végezni a munkáját. Nem könnyen, de azért meg tudja oldani.

 

2: A környezet nagyon olasz. Több novella is van a műben, ahol maga a bűntény nem is annyira érdekes, de néhány jelenet, szereplő vagy jelenet annyira jellegzetes, hogy jól szórakoztam az egyszerű bűncselekmény ellenére. Például egy férjét féltő feleség nem a férje nyakába omlik zokogva, hanem a kíváncsiskodó szomszédok előtt bömbölve ordítozik vele az udvaron hogy a merénylő "milyen mocskos szarul céloz".

A novellák alapján úgy tűnik, hogy Camilleri számára a detektívtörténetek inkább egy eszközt jelentettek, hogy szórakoztató köntösben mutathassa be Szicília (és Olaszország) szociális, gazdasági gondjait, a politika visszásságait, az elszegényedő vidékek mindennapjait, valamint a déli és északi mentalitás találkozásából fakadó problémákat, illetve az országra nehezedő nyomást (nemzetközi közösség - egyház - szervezett bűnözés).

Plusz pontért a harminc novellából csak kettőben szerepel maffiacsalád!

 

3: A harmadik pontot a legnehezebb megfogalmazni, pedig már gondolkodom rajta egy ideje. Ami nagyon tetszett a novellákban az az, hogy nem olyan szövegek, amit egy írástanár szívesen látna egy diákjától, az egész valahogy mégis működik. Mivel minden esetben így volt, ezért gyanítom, hogy ez tudatos trükk a szerzőtől...

Nem csak meglepetésekre gondolok, olyan dolgokról is szó van, hogy a szöveg lendülete nem stimmel (a végére látszik, hogy így szórakoztatóbb lett), váratlan és illetlen a csattanó (mire a felügyelő végez a nyomozással, egy kolléga lekapcsolja a bűnöst), vagy egyszerűen furcsa a novella struktúrája. 

 

 

Hirtelen nem is tudom, hogy a kedvenc nyomozóm lett-e, de szerintem igen.

 

 

 

 

- Te jól értesz a nőkhöz: mondd csak, milyen asszony ez a Rosina?

- Fogyasztható - felelte Mimí -, a gyász ellenére közszemlére teszi terjedelmes mellét. Szerinted van köze a dologhoz?

- Passz - válaszolta a felügyelő. - Végül is a férje nem alkalmatlankodott sokat: évente csak kétszer-háromszor járt Vigátában, akkor is csak pár napig maradt. Ilyen kényelmes férjet nem illik meggyilkolni.



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.03.03, 12:54

Dick Francis: Összetörve
 
Fura könyv ez. 
Az előnye a szokatlan környezet (ezredfordulós falusi anglia, bukmékerek, kézművesek, zsokék, stb.), és a szokatlan főszereplő. Botcsinálta nyomozó, de a műfajban megszokottnál sokkal kevésbé erőszakos, és sokkal inkább megértő...
 
Ez azonban nem elég, hogy megmentse a regényt. 
A nyomozás hardboiled valami akar lenni, a szokásos módszert alkalmazza a főszereplő: újra és újra sorra veszi a gyanusítottakat, nyomás alá helyezi őket, hátha esik valami. De ez érthető okokból, a főszereplő jelleméből fakadóan nem működik, és a beszélgetések pedig elég óvodás szintre süllyednek le.
- tudom, hogy te voltál
- bizonyíték?
- az nincs, de találni fogok
- tipli
 
 
Őszintén szólva csak azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik az ilyen Kisvárosi gyilkosságok-szerű angol sorozatokat.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.02.28, 15:11

Harlan Coben: Senkinek egy szót se
 
Jól sikerült nyomozós thriller, amit fura módon nem fedezett fel Hollywood. Hangulatilag olyasmi, mint a Szökevény vagy a Pelikán ügyirat, kisember a mogul ellen.
 
Amit érdemes kiemelni, azok a néhány ecsetvonással felvázolt érdekes mellékszereplők, és a lendületes cselekmény. Mindent apránként, izgalmasan, de talán életszerűen tudunk meg, nincs Poirot-féle szembesítés.
 
Kifejezetten kellemes kikapcsolódás!


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.02.26, 19:33

Szerepjátékos szettingnek a Stalker viszont ideális, furcsállom is, hogy nincs belőle (1 rajongói változatról tudok, ami a crpg elég fantáziátlan visszabarkácsolása).

 

Ezzel egyetértek, bár kell hozzá egy fantáziadús mesélő, és egy picit kevésbé halálos zóna. (játék közben azért nem nagyon működne, hogy a halálcsapda egyetlen jele, hogy egy bizonyos parkolóban húsz éve nem rozsdásodnak a kocsik...)

 

Olyan szempontból ideális, hogy itt tényleg bármi elfér, talán az itt berendezkedett civilizációkat leszámítva.



T10

T10

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 605 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.02.26, 06:56

Inkább kalandjátékhoz látom alkalmasnak. Rpg-hez elég behatárolt.



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2610 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.02.25, 21:27

Szerepjátékos szettingnek a Stalker viszont ideális, furcsállom is, hogy nincs belőle (1 rajongói változatról tudok, ami a crpg elég fantáziátlan visszabarkácsolása).


Módosította Marvin: 2020.02.25, 21:28


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.02.25, 21:10

" ...csak az idegenek hátrahagyott tárgyaiból próbálhatunk meg ötleteket gyártani az okokra. "

 

Azért ez annyira nem ritka: Randevú a Rámával (Arthur C. Clarke), Átjáró-könyvek (Frederik Pohl), Hátország (William Gibson) meg biztos van még. 

 

Inkább úgy fogalmaznék, hogy kicsit az szokatlan, hogy itt jártak az idegenek, de vagy nem találtak alkalmasnak a kommunikációra, vagy egyáltalán nem érdekelte őket, hogy már van itt valaki.

 

Kicsit megalázóbb, pesszimistább, mint mikor találsz egy monolitot az Európán (azt hiszem ott)



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2610 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.02.25, 21:00

" ...csak az idegenek hátrahagyott tárgyaiból próbálhatunk meg ötleteket gyártani az okokra. "

 

Azért ez annyira nem ritka: Randevú a Rámával (Arthur C. Clarke), Átjáró-könyvek (Frederik Pohl), Hátország (William Gibson) meg biztos van még. 



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 5074 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.02.25, 19:51

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton

 

(belekezdek klasszikusokba, amiket már ismerek úgy, hogy sosem olvastam őket)

 

Érdekes feldolgozása a sci-fi egyik szokásos témájának, az első kapcsolatfelvételnek. Érdekes, mert máshol szerintem még nem olvastam azt a megoldást, hogy a valódi kapcsolatfeltétel elmarad, csak az idegenek hátrahagyott tárgyaiból próbálhatunk meg ötleteket gyártani az okokra. 

 

A könyv szerint a látogatások helyszínének felderítése illegálisan működő stalkerekre marad. Jól fizető, bár szörnyen veszélyes munka: a fizikai szabályait semmibe vevő anomáliák, betegségek, mutációk, csapdák még a hidegvérüket megőrizni képes veteránokra is halálosak lehetnek, pláne az először próbálkozó idealistákra.

Maga a zóna szinte önálló szereplő a kihalt lakótelepi utcákkal, otthagyott teherautókkal, fura módon nem betört ablakokkal. (ameddig nem olvastam mikor jelent meg, biztos voltam benne, hogy Csernobil után, de valójában 1971-es írás)

 

Az alapkoncepció tehát hibátlan, és ehhez csatlakozik még a Sztrugackij-testvérek azon képessége, hogy kiválóan tudnak atmoszférát teremteni. Pont mindig annyi információ, ami beindítja a fantáziát, semmi nincs túlmagyarázva... A szöveg valahogy inspirálja a gondolatokat. Ehhez csatlakozik még, hogy egyszerű a regény kapcsán metaforákban gondolkodni, ami maga után vonja az érdekes haveri beszélgetéseket.

 

A könyv azonban nem hibátlan, elsősorban a szereplők jellemével kapcsolatban van hiányérzetem. 

Illetve az úgy tűnik szokásos fájó pont: nem az első Sztrugackij, ahol a regény alapgondolatát két szereplő megbeszéli, hogy az olvasó még véletlenül se sikkadjon el felette. Erre nem tudom mi szükség volt, de itt sem sült el jól.

 

Az utószóban a szerző valahogy úgy fogalmaz, hogy hiányosságai ellenére nyilvánvaló értékekkel rendelkezik a könyv. Egyetértek! Sci-fi rajongóknak kötelező, a sztori szerintem jól öregszik, bátran bele lehet fogni manapság is!


Módosította galu22: 2020.02.25, 19:55


Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2610 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                         

Kelt 2020.02.23, 16:38

William Gibson: Agency

 

Az agyeldobás eddig sajnos elmaradt, simán folynak az események a Peripheral folytatásában (és ez a vallásos áhítattal övezett mester első könyve, ami tényleg folytatás, mint egy nyamvadt YA-széria ötszázadik része, önmagában egyáltalán nem biztos, hogy megállna a lábán). Az elnöki családdá _avanzsált_ Flynne & co. tovább kepesztenek az atomháború felé sodrodó csonkjukban (nemtom, magyarul így hívták-e a stubot, el kéne olvasni anyanyelvünkön is) a posztapokaliptik Londonból meghekkelt alternatív jelen-jövőjükben, amelytől (mármint az atomtól) Eunice, az MI és a gardedámja próbálja megóvni őket. Hihetetlenül menő minimalizmus és hideg kiberlíra helyett, mint mondtam, csak történnek a dolgok, mint egy mindenféle kimódolt tu-fa blikkfanggal telepakolt, átlagos regényben, az orrba-szájba trendiskedés pedig most először fárasztó, még ha paródiának is szánták, meg ha ez a nyugati parton, ahol az utcaseprők is ironikus pólóban söprik az utcát startupalapítás közben, valszeg elkerülhetetlen. Szóval remélem még javul.




[Fantasy háttér] [Sötét háttér]