Ugrás tartalomhoz


Fotó

Mit olvasol eppen?


  • Válasz írásához lépj be
1850 hozzászólás érkezett eddig

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.09.16, 14:38

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A ​hétfő szombaton kezdődik
 
Népmesék, varázslat, abszurditás, szatíra, hivatali bürokrácia... Nagyon kellemes elegy, valószínűleg túl sokat vártam, azért nem tetszett annyira, mint vártam.
 
A könyv három részéből talán az első (a találkozás a misztikummal) tetszett legjobban, valószínűleg azért, mert az a leginkább népmesés. Viszont itt is bebizonyosodott, amit már a Boszorkányerdő (Patricia McKillip) kapcsán is éreztem: számomra a népmesei fordulatok az eredeti tömörségben működnek igazán.
 
A mondanivaló egyébként meglehetősen jól öregszik, a Szovjatunió már rég megszűnt, de a bürokrácia örök.
 
Szomorú, hogy ezekben a Dresden-aktás időkben ilyen messzire kell visszamenni, hogy valami különlegeset olvassunk urban fantasy témában. (na jó, Nagyrészt halott/Gladstone, de mostanság kábé ennyi)
 
3,5/5

Módosította galu22: 2019.09.16, 14:39


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.09.08, 08:21

 

...
Pérez-Reverte az Alatriste kapitánnyal belopta magát a szívembe, de a Dobpergés Sevillában azért eléggé elbizonytalanított. Szomorú, de ezen nem javít a Vívómester sem. Azt hiszem itt az ideje, hogy búcsút intsek neki.[/b]

Anno, láttam Polanski A kilencedik kapu című, igen rossz filmjét.

Amikor utánaolvastam, derült ki, hogy Arturo Pérez-Reverte A Dumas-klub című könyve alapján készült.
A könyv magyarul is megjelent, elolvastam.
Nem volt jó.
Már nem is nagyon emlékszem, hogy pontosan miről szól, csak arra, hogy a könyv is csalódást okozott.

 

 

Revertével az van, hogy elsősorban újságíró, másodsorban pedig szórja ki a könyveket. Ezek egy része történelmi ponyva, van néhány dokumentumregény, a harmadik rész pedig afféle spanyol életérzés, pici romantika, pici krimi. 

 

Nagyjából évente egy regényt ír, emiatt nagyon ingadozó a színvonal. Nálam az Alatriste-sorozat az, ami bőven átviszi a lécet, de a többi eddig nem győzött meg. 

Az Alatriste sem olyan nagyon különleges egyébként. Afféle Dumas-iránti tisztelgés, sok karakter visszaköszön onnan, a cselekmények is hasonlóak. A fő "megbízó" Conde-Duque de Olivares, afféle Richelieu (néhány történelmileg indokolt különbséggel). A fő vonzereje maga Alatriste, aki a népszerű antihős klisé: negyvenes, borostás, cinikus, de azért helyén van a szíve. Egyetlen igazi különlegessége, hogy az ilyen tőr és köpeny regényekben szokatlan a helyszín. Madrid, Breda ostroma és Flandria, berber kalózok, stb. Mindezt úgy, hogy ha jó napja van, Reverte azért elég jól tud hangulatot átadni, és röviden leírni a mindennapokat; mivel Madrid nem London vagy Párizs*, azért ez egy jelentős plusz. Összességében az a sorozat egy jóféle történelmi ponyva kategóriába került nálam.

 

 

 

*a jól megválasztott helyszín nagyon fontos klisés regényekben. Én például nem tudom megérteni, hogy miért játszódik minden urban fantasy Londonban...



scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 664 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.09.07, 15:18

...
Pérez-Reverte az Alatriste kapitánnyal belopta magát a szívembe, de a Dobpergés Sevillában azért eléggé elbizonytalanított. Szomorú, de ezen nem javít a Vívómester sem. Azt hiszem itt az ideje, hogy búcsút intsek neki.[/b]

Anno, láttam Polanski A kilencedik kapu című, igen rossz filmjét.

Amikor utánaolvastam, derült ki, hogy Arturo Pérez-Reverte A Dumas-klub című könyve alapján készült.
A könyv magyarul is megjelent, elolvastam.
Nem volt jó.
Már nem is nagyon emlékszem, hogy pontosan miről szól, csak arra, hogy a könyv is csalódást okozott.

Módosította scaurus: 2019.09.07, 15:19


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.09.04, 20:14

Arturo Pérez-Reverte: A Vívómester
 
Egy nem rosszul megírt, bár életszerűtlen párbeszédekkel tarkított noir-jellegű politikai nyomozás a tizenkilencedik századi Madridban, egy teljesen alkalmatlan nyomozóval, aki mellékesen Kuroszava roninjainak és a wuxia mozik lőfegyverekkel szemben elbukó verekedőinek spanyol rokona. Alapvetően érdekes koncepció, de mégsem működik igazán.
 
A regény központi alakja egy ismerős klisé. Az életét egy elavultnak tartott szabályok szerint leélt szamuráj vívómester, akinek a lőfegyverek, és a hanyatló erkölcsök lenézése maradt a végső leépülés előtt. Nem kifejezetten életszerű, vagy akár szórakoztató figura. Annak ellenére, hogy egy korabeli metropoliszban él, és minden nap találkozik közéleti szerepet vállaló barátaival, szinte érthetetlen számára a politika, ennek megfelelően elég botcsinálta nyomozónak bizonyul, akit (egyáltalán nem spoiler) többen is felhasználnak céljaik eléréséhez. 
 
A mellékszereplők sem túl érdekesek. Van itt Milady de Winter-klisé, harcos jakobinus, elsőre ellenszenves, ápolatlan, de utólag jó szakembernek bizonyuló, afféle Columbo-típusú rendőrbíró. Az egyetlen kivétel, akit üdítőnek találtam az a nagyszájú, de egyébként gyáva forradalmár. Róla el tudom képzelni, hogy kimegy a mosdóba, magára zárja az ajtót, és lélegzetvisszafojtva felírja, hogy "halál a királyokra", és közben nagyon nagy lázadónak hiszi magát. Kár, hogy csak epizódszereplő... Mindenesetre egy-két érdekes karakter azért nem tudja megmenteni a szereposztást.
 
Tovább rontják a helyzetet az életszerűtlen beszélgetések. Nincs belőlük sok, de a szerző (vagy a fordító?) rendszeresen kizökkentett a monológokkal. Helyenként olyan, mint egy rossz színház: szinte látom, hogy a színész kiáll középre, és a reflektorfényben magyaráz a közönségnek, mindezt párbeszédnek álcázva.
 
Maga a nyomozás egyébként érdekes. A főszereplő ugyan teljesen alkalmatlan, de a magyar olvasó is az: egy tizenkilencedik századi spanyol puccsról van szó, aminek a szereplői egyáltalán nem ismertek nálunk. Ez a része működik is, jól átérezzük a főszereplő nehézségeit mikor felváltva van szó 10-12 spanyol főrendről és bankárról. Ami miatt érdekesnek gondolom, hogy a kifejezetten figyelmes olvasó rögtön a könyv elején megismeri az áruló nevét, de mivel nem mond neki semmit egyik sem, így ez az információ mindenképp elsikkad a regény végéig. Mindenképp megjegyezném, hogy Reverte ötlete elég üdítő: ott van előtted a megoldás, de nem ismered fel. Szó sincs Agatha Christie-féle "offscreen beszéltem a fő tanúval" nyomozásról.
Spoiler
 
Pérez-Reverte az Alatriste kapitánnyal belopta magát a szívembe, de a Dobpergés Sevillában azért eléggé elbizonytalanított. Szomorú, de ezen nem javít a Vívómester sem. Azt hiszem itt az ideje, hogy búcsút intsek neki.

Módosította galu22: 2019.09.04, 20:15


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.08.28, 18:22

Alexandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
 
 
Néha akad egy-egy Nobel, ami csak bajt hoz a nyertes fejére. A második világháborús frontszolgálat, egy Sztálint bíráló magánlevél után a 11 év börtön, a Gulág, majd a száműzetés csak felvezetés ahhoz, ami a Nobel után jön. Kapitalista-imperialista-fasiszta-soviniszta-népellenes szégyenbélyeg, mellé egy huszonegy éves (!) amerikai száműzetés.
 
Mindez az Ivan Gyenyiszovics miatt, ami nem is tudom micsoda. Emlékmű a Gulágok áldozatainak? Segélykérés egy totalitárius rendszer elnyomottai nevében? Reménykeltő, optimista, gyűrjük fel az ingujjat nekigyürkőzés? Valószínűleg mind egyben.
 
Ami nagyon meglepett, hogy a könyv nagyon olvastatja magát, a szinte mikró szintre lebontott cselekmény ellenére: a Helikon kiadása 188 oldalas, amiben tényleg egy már rutinosnak számító fegyenc egy dolgos napját követhetjük nyomon. Semmi más, szívtelenül összefoglalva reggeli, munka, ebéd, munka, takarodó. Amíg bele nem kezdtem a könyvbe, el sem tudtam képzelni, hogy ezt hogyan lehet érdekesen és olvasmányosan megírni, de a szerzőnek mindenképpen sikerült, szinte nem tudtam letenni.
 
Annyit azért megjegyeznék, hogy a nap történései közt azért a rabok beszélgetéseiből, (Ivan Gyenyiszovics) Suhov gondolataiból rengeteget tudunk meg a munkatáborokról általában, a lakók által kifejlesztett túlélési stratégiákról, és röviden megismerünk jó néhány érdekes figurát.
 
Mindeközben pedig kifejezetten szívszorító, szinte érzi az ember az éhséget, a kimerültséget, a reményvesztettséget, a fagyot (közben elgondolkodik, hogy miken is szokott nyavalyogni). Az írás viszont teljesen mentes a pátosztól, és számomra váratlan módon tele van az élet szeretetével, és az emberi tartás dicséretével. Sapkában nem eszünk, még akkor sem, ha mínusz harminc fok van.
 
 
Ha nem olvasom, nem hiszem el, hogy ilyen témáról lehet ilyen regényt írni, semmi hatásvadászat, de mind a remény, mind a földi pokol kitűnően ábrázolva. Nagy élmény volt!
 
 
Erről az öregről Suhov már hallotta, hogy évtizedek óta járja a táborokat meg börtönöket, egyetlenegy amnesztia sem vonatkozott rá, s ahogy letelt az egyik tíz év, máris rányomták a következőt. Suhov most megnézte közelebbről. A táborban meggyörnyedt hátak közül szinte kiemelkedett az öreg egyenes háta, és mintha a padra még tett is volna valamit maga alá, úgy ült ott, kimagasodva. Tar fején már rég nem volt mit nyírni, az aranyélettől kihullt a haja. Az öreg tekintete nem fürkészte, mi történik az étkezőben. Suhov feje felett valahova messzire, a semmibe nézett. Csorba fakanalával tempósan kanalazza az üres zupát, de fejét nem dugja be a tányérba, mint a többiek, kanalát magasra a szájához emeli. Arca elgyötört, de nem úgy, mint a rozoga rokkantaké: sötét kőből faragott arc ez. Nagy, fekete repedésekkel barázdált keze elárulja, hogy a hosszú esztendők alatt nem sokat sikerült neki "lógni". De látszik, nem törődött bele a nyomorult sorsba, mint sokan: a harminc dekáját nem a piszkos, összefröccsentett asztalra rakja, hanem tisztára mosott vászondarabra.

Módosította galu22: 2019.08.28, 18:23


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.08.26, 13:03

Pierre Boulle: Nagyúri mesterség
 
A Híd a Kwai folyón egyik kedvenc könyvem, de szeretem a Majmok bolygóját is, gondoltam olvasok mást is Boulle-tól. A nagyúri mesterség elég szerencsés választásnak bizonyult.
 
 
A látszólagos cselekményre nem érdemes túl sok szót vesztegetni, egy viszonylag kiszámítható zsarolás második világháborús környezetben, az ellenség hátországába telepített ügynökkel. Mindössze annyi csavar van benne, hogy a főszereplő áruló, aki szeretné eltüntetni maga után a nyomokat.
 
Ami viszont mégis érdekessé teszi a regényt, az főképp az áruló és a lebuktatását előkészítő gépírónő-rádiós jelleme, és a cselekmény mellett, a háttérben történő párbajuk. Nagyon érdekes, ahogy kívülállók egy-egy feszült pillanatot, kihívó kacajt vagy görcsös izomrángást figyelnek meg rajtuk, de az olvasó tisztában van ezek valódi jelentőségével, és az érintettek által mozgósított energiákkal.
 
Az áruló maga érdekes módon nem túl összetett vagy szimpatikus, de logikus jellem, még az elsőre furcsának tűnő hősiessége, áldozatvállalása is a megismert vonásokból fakad. Szerencsére hasonlók a mellékszereplők is! Az igazi arisztokrata amatőr abwehr tiszt, fő ellenfele, a brit pszichológus-manipulátor, vagy a mély hallgatásba burkolózó anya mind érdekes.
 
Aki belekezd, mindenképp úgy álljon hozzá, hogy egyáltalán nem akciódús. Nem az a fő téma, hogy megfojtanak-e valakit hegedűhúrral, hanem az, hogy miért vagy miért nem. Akinek mond valamit: nem Suszter, Szabó, Baka, Kém, hanem Tükrök háborúja.
 
 
 
 
ui.: Hogyan tud valaki ennyire különböző regényeket írni, mint a Híd a Kwai folyón, a Majmok bolygója és a Nagyúri mesterség.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.08.13, 20:16

Jack McDevitt: Elveszett kolónia (Jack McDevitt: Seeker)
 
Röviden összefoglalva egy jóféle, nem túl komoly, strandra való, sci-fi díszletek előtt játszódó, Agatha Christie-szerű nyomozás egy elveszett űrhajó után.
 
Kicsit részletesebben.
McDevittől olvastam a Született stratéga című könyvet, és annak ellenére, hogy már jó régen történt (talán 9-10 éve?), több ott felhasznált sablont ismertem fel itt is. Ez nem túl jó hír a sorozatra nézve, bár tény, hogy két regényből nem illik következtetéseket levonni. 
Lényeges változás mindössze egy van, szerencsére a regény javára vált. A narrátor Benedict helyett asszisztense, Chase lett, aki szintén nem egy túl kidolgozott jellem, de annyit azért elér, hogy csak utólag látunk bele Benedict gondolataiba.
 
Maga az alapkoncepció egyébként nagyon érdekes: Benedict és Chase afféle űrrégészek. Mivel az emberiség ismert történelme a regény jelenében már kilencezer éves, van bőven mit találni a világűrben, de a lépték miatt nem lehetséges vaktában próbálkozni. 
Ennek megfelelően maga a kutatás érdekes, bár az Indiana Jones hasonlat, amit az ajánló is használ, egyáltalán nem állja meg a helyét, Benedict sokkal inkább egy Miss Marple. Figyel, elemez, ötletel, különböző helyekre küldi Chase-t, és főképp szakembereket azonosít be, majd inspirál megoldások leszállítására.
A könyv nyomozás szála egyébként meglepően jól működik, annak ellenére, hogy főleg tudósokkal beszél asztrofizikai vagy matematikai problémákról egy jó vacsora mellett, szerencsére konyhanyelven.
 
A regény sci-fi háttere viszont sajnos nem muzsikál ennyire jól. Kifejezetten fantáziátlan az egész, mintha a bolygók gyarmatosatosítása, a fénysebességgel történő űrutazás és kommunikáció, valamint egy értelmes idegen létforma megismerése semmilyen hatással nem lett volna az emberiségre. Erre a problémára McDevitt válasza, amit több szereplő konkrétan ki is mond a regényben az, hogy a történelem ciklikussága (felívelő időszakok és kataklizmák váltakozása) nem teszi lehetővé egy afféle plafon áttörését. Ez az alapvetés még az embertől teljesen idegen, gondolatolvasásra képes "némák" esetében is így van.
 
Ez utóbbi pont a legnagyobb problémám a regénnyel, és az elsődleges oka, hogy nem merném bárkinek ajánlani. A könyv szórakoztató, de mielőtt belekezd valaki, látatlanban el kell fogadnia, hogy a sci-fi elemek csak a hangulat miatt kerültek be, valódi szerepük nincs.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.29, 18:56

@galu22: Krabatról tervezel ismertetőt írni? ;)


Szóval. Ha nem olvastad még, akkor mindenképp szerezd be.

A sztori alapja nem kifejezetten bonyolult. A harminc éves háború színfalai előtt a gyerekkorú koldus Krabat elszegődik molnárlegények. A malomban gyorsan ráébred, hogy ez egy világtól elzárt feketeiskola, ahol a molnárlegények egyrészt fekete mágiát tanulhatnak a mestertől, másrészt ennek keményen meg is fizetik az árát.

Nem túl csavaros sztori a jó és a rossz harcáról, aminek a végkifejletét szerintem nem sikerült tökéletesen felépíteni. (bevallom a megoldással kapcsolatban volt egy kis hiányérzetem)

Ami miatt mégis mindenkinek ajánlom, az az atmoszféra. Ahogy Krabat egyre közelebb kerül a tudáshoz (majd a problémához), egyre jobban szippantja be az olvasót a regény. Ezt pedig egy viszonylag egyszerű, de munkaigényes módszerrel, a néprajzos kutatási anyagok szelektált felhasználásával éri el a szerző. Komolyan, szinte oldalanként van valami hangulatos babona, legenda vagy akár a magyar népmesékbe is beilleszthető epizód.

Erre egy példa, ami nem spoileres: évente egy nap szabadságot kapnak a legények. Mikor visszajönnek a malomba, a mester a verandán fogadja őket, a bejárat előtt derékmagasságban egy járommal. A legényeknek térden át kell bújnia alatta, majd mikor a másik oldalon felállnak, kapnak egy hatalmas pofont a mestertől, és elismerik, hogy ez járt nekik, mert hogy ő a mester. (így újítja meg a mester az esküjüket minden évben)

Ezen kívül, mintegy mellékesen, a 17. századi mindennapokba is bepillantást ad néhány epizódban. Érdekes módon szerintem ez sokszor legalább olyan érdekes, mint mikor a mestertől (vagy egymástól) varázslatokat tanulnak. Van például egy fejezet, ami arról szól, hogy a legények kicserélik a malomkereket. (daru és modern szerszámok nélkül pontosan be kell illeszteni a helyére. Érdekes hogyan csinálják)


Összességében az egyik kedvencem tavalyról, biztosan újra fogom még olvasni, és eddig mindenkinek tetszett, akiknek kölcsönadtam.
Mivel ez azért ifjúsági regény, vannak azért gyenge pontjai (egyszerű mondanivaló, kiszámítható végkifejlet), de megbocsátható, nem még épphogy harmincas felnőtteknek szánták.

Módosította galu22: 2019.07.29, 19:00


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.29, 11:15

A láthatatlan ember (a Gárdonyi-féle) egyébként szerintem megfilmesítésért kiált. Van benne minden, ami egy sikeres adaptációhoz kellhet. Filmként és sorozatként is működne, akár külföldön is. Nem is értem, miért nem vágott még bele senki. (Oké, lehet, hogy külföldi forgalmazás esetén a címet át kellene írni, hogy ne keverjék össze egy másik láthatatlan emberrel.)

 

Egyébként ez igaz. Fura, hogy nem lopta el egyik nagy stúdió sem a kilencvenes években :)

 

cím: más nyelveken általában nem ilyen címeken jelent meg. Olyanok vannak, hogy Zéta, Attila halála, Attila temetése, Hunok rabszolgája (slave of huns)

 

 

 

@galu22: Krabatról tervezel ismertetőt írni?  ;)

 

 

Az volt az első regény amit beszereztem a Móra új sorozatából (ezen kívül csak egy nagyon régi fellelhetetlen kiadás létezik), de azt hittem mindenki ismeri, azért is nem ajánlottam külön. Írok róla majd pár sort, ha van rá igény. Sok szempontból kivételesen jó, de több másikból pedig nagyon ifjúsági regény.


Módosította galu22: 2019.07.29, 11:16


Garaboncias

Garaboncias

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 949 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.29, 10:41

A láthatatlan ember (a Gárdonyi-féle) egyébként szerintem megfilmesítésért kiált. Van benne minden, ami egy sikeres adaptációhoz kellhet. Filmként és sorozatként is működne, akár külföldön is. Nem is értem, miért nem vágott még bele senki. (Oké, lehet, hogy külföldi forgalmazás esetén a címet át kellene írni, hogy ne keverjék össze egy másik láthatatlan emberrel.)



Talbot

Talbot

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 28 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.29, 09:38

Mary shelley: Frankenstein

A leginkább meglepő azonban nem is maga a nyelvezet vagy a sztori, hanem az, hogy Mary Shelley 1818-ban, tizenkilenc évesen belevágott egy ilyen történetbe. Egy ilyen többféle metaforaként is értelmezhető írást hogyan lehet tiniként letenni az asztalra? Rendben, hatékonyan ír magányról, az elbizakodottságról, végülis tini, pont jó korban volt hozzá. De teremtéstörténet-kritika 1818-ban?


Emlékeim (és a legenda) szerint egy társas beszélgetésből és fogadásból nőtte ki magát ez a regény is. Szívesen ott lettem
volna fültanúként a keletkezéskor. :O

Sok éve olvastam, ideje lenne újrázni. De ha nyaralok, Rejtőt szoktam olvasni. Arról is ér írni ide? :)

@galu22: Krabatról tervezel ismertetőt írni? ;)

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.27, 06:53

Mary shelley: Frankenstein

Ebben a regényben talán az a legfurcsább, hogy mindenki ismeri a sztorit, de jellemzően nem olvasták. Többek közt én sem, ezen szerettem volna változtatni.

Mivel ennyire a popkultúra része, ezért sem a cselekmény, sem a jellemek, sem a stílus nem tud meglepetéssel szolgálni, így inkább a számomra váratlan dolgokra térnék ki:

Az első a jó minőségű szöveg, és Göncz Árpád kiváló fordítása. Helyenként azért tartogat kihívásokat ez a túlburjánzó romantikus szöveg, de ha belerázódik az ember, mindenképp élmény olvasni.

Mikor túlléptem azon, hogy a regény nem igazán horror, nagyon megragadott, hogy a szerző mennyire jól tudja érzékeltetni - elsősorban a szörny - magányát, és egyediségét. Ez utóbbi egyébként Victorra is igaz, bár a regény sztárja nem ő. Ha van igazán időtálló dolog a regényben, akkor az valószínűleg ez.

Shelley hatásosan ír. A konkrét célját, hogy Victort tragikus hősnek lássam, mikor a hübrisz elnyeri büntetését nem érte el, de többször megszántam a regény folyamán. (nyilvánvaló módon a teremtményt minden olvasó jobban sajnálja, egészen addig, amíg gyilkolni kezd)

A leginkább meglepő azonban nem is maga a nyelvezet vagy a sztori, hanem az, hogy Mary Shelley 1818-ban, tizenkilenc évesen belevágott egy ilyen történetbe. Egy ilyen többféle metaforaként is értelmezhető írást hogyan lehet tiniként letenni az asztalra? Rendben, hatékonyan ír magányról, az elbizakodottságról, végülis tini, pont jó korban volt hozzá. De teremtéstörténet-kritika 1818-ban?



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.25, 17:50

Kapva kapok Galu alábbi Gárdonyi ismertetőjén, ugyanis szintén klasszikusokat "binge" olvastam most, mégpedig Takaró Mihály irodalmi életrajz előadásaitól feltüzelve.



Erre most nem tudom mit mondjak, egyik szemem sír, a másik nevet. Mindig szeretek ajánlót olvasni, de Nyilas Misit azért kár volt behozni a fórumra.

Takaró idézetekkel nem terhelném a fórumot, ha megengeditek.
Nyugodtan ki lehet moderálni a hozzászólásomat.

Hoild

Hoild

    Rendszeres fórumozó

  • Fórumita
  • 228 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.24, 22:44

Kapva kapok Galu alábbi Gárdonyi ismertetőjén, ugyanis szintén klasszikusokat "binge" olvastam most, mégpedig Takaró Mihály irodalmi életrajz előadásaitól feltüzelve. A Jókai élete és művészete című rész annyira jól összefogottan, élvezetes és pikáns módon tálalta a szerző rendkívüli életútját és műveit, hogy az olvasólistám sorsa el is dölt ezáltal.
Sajnos az előadás YouTube-ra feltöltött kópiája áldozatul esett a jelenlegi veszett cenzúrázásnak, de remélem valaki felteszi majd a bitchute-ra vagy más nemcenzorkodó videómegosztóra.

Takarónak a Gárdonyiról készült életrajzi ismertetője azonban jelenleg is elérhető az YT-n, de számomra ez mind a szerző élete, mind annak "tálalása" tekintetében sokkal kevésbé érdekfeszítő:
    https://www.youtube.com/watch?v=JdomrA4dA3s
Arra azért megfelelt a végignézése, hogy figyelmembe ajánlja azt a regényt, melyet Gárdonyi a legkedvesebb saját művének tartott:

Gárdonyi Géza - Isten rabjai
    http://mek.oszk.hu/00600/00661/
    http://mek.oszk.hu/06600/06666
    http://mek.oszk.hu/07600/07665

Éppen csak egy évtizeddel a tatárdúlás után indul a történet, mely a szentéletű Margit királyleány és egy szerzetesnek beállt kertészlegény sorsát követi. Használható forrásanyag XIII. századi magyarhoni mesékhez vagy kampányokhoz, és különösképp a "szerzet" (szerzetesrendek) és apácakolostorok életébe ad mély betekintést. Amiatt is jól kapcsolódik a Galu által ismertetett A láthatatlan emberhez, mert mindkét műben Gárdonyi a beteljesületlen-beteljesíthetetlen szerelmet írja meg szépségesen.


Jókai Mór - Ahol a pénz nem isten
    http://mek.oszk.hu/00700/00778/

Érezhetően rutinból rittyentett, ugyanakkor rendhagyó stílusú és tartalmú műve a szerzőnek -- modern Vernei kalandregény forradalmian haladó utópista eszmékkel kitömve. A korra jellemző egyszerűsítő rassz és nemzeti sztereotípiákon nomeg a térítő vallásosságon viszont nem lépett túl Jókai, ami furcsán felemássá tette a végeredményt. Későn, 1900 után írta, és szerintem vaskosan újrahasznosította benne Az arany ember (1874) egyes elemeit.
A leírt furia infernalis (pokolbéli fúria) eset azonban jól használható lápos-mocsaras felfedezős kalandokban.


Jókai Mór - A barátfalvi lévita
    http://mek.oszk.hu/00700/00785/

Szokványos, Jókaitól elvárható, a XVIII. században játszódó "poszt-pikareszk", melyben vaskosan karikírozza az akkori társadalmi és bürökratikus rendszert egy bosszúért kiáltó pörpatvar keretében.
Tömegtermelt írásainak egyike, amely nem ér nyomába pl. Az egy hírhedett kalandornak. Szintén késői, 1890 utáni műve, úgyszintén némi Az arany ember "recyclinggal".
 

 

A fenti MEK kópiákhoz több tucat szedési és OCR hibát jelentettem be, és a jelenlegi fájlokban ezek javarészt már javításra is kerültek a szorgos MEK-könyvtárosok jóvoltából.



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.22, 09:10

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
 
Diákként nagyon tetszett, gondoltam megnézem milyen felnőtt fejjel. Tetszett, de más miatt, mint tizenöt éve.
Akkoriban még nem tűnt fel, hogy mennyire eljárt az idő a regény történelmi háttere felett. Sajnálatos, hogy Gárdonyi megpróbált hitelesen írni a korról, el is végezte a kutatómunkát, de néhány évtizeden belül elavult a megjelenített világkép.
 
Ami szintén lefelé rontja az összképet az az, hogy az Egri csillagokhoz hasonlóan itt sem sikerült egy lendületes csatajelenetet írni. A könyv egyik csúcspontjának számító Catalaum-i csata olyan unalmasra sikerült, hogy majdnem átlapoztam. Érdekesség, hogy szintén az Egri csillagokhoz hasonlóan a csata utóéletének, a sebesülteknek, haldoklóknak, hazatérőknek az ábrázolása viszont kifejezetten érzékletes, sokkal  olvasmányabb is, mint maga a harc.
 
Ami az újraolvasás során legérdekesnek találtam, az Zéta és Emőke kapcsolata volt. Viszonylag ritkán indul úgy látszólag romantikus történet, hogy a nő lovaglópálcával arconvágja a férfit :)
 
Ezen kívül mindenképp kiemelném még a barbár hétköznapok, tanácskozások, követjárások ábrázolását is, amik kifejezetten hangulatosak lettek.
 
Habár hivatalosan ifjúsági regény, szerintem felnőttek is bátran tehetnek vele próbát.
 
Habár hivatalosan ifjúsági regény, szerintem felnőttek is bátran tehetnek vele próbát. (bár a „valódi” romantikus száltól nem kell csodát várni. A tanulság annyi, hogy ha ló nincs, jó a szamár is)
 
ui.: a Móra klassz sorozat eddig nagyon jó. (Krabat-Láthatatlan ember-Frankenstein)


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.10, 18:25

Veres Attila: Éjféli iskolák
 
Furcsa, hogy eddig, a klasszikusokon kívül kifejezetten nem szerettem kozmikus horror történeteket olvasni, de idén ez már a második, ami nagyon tetszett. (a Vellit Boe mellett) 
 
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mitől ilyen hangulatosak a gyűjtemény novellái, de nincs rá magyarázatom. Talán az tetszik benne leginkább, hogy felvállaltan ponyva, de általában mindben van egy-egy érdekesebb gondolat, metafora, vagy nézőpont, ami miatt több lesz, mint egy egyszerű trash horror. Ez, és a humor; Veres Attila nagyon érti ezt az abszurd humor vonalat*.
 
Természetesen azon kívül, hogy van egy-két kifejezetten meglepő húzás is a válogatásban. Elsősorban a Borostyán komplexre és a Varjakkel teli ég, aztán semmi című novellákra gondolok. Az előbbi talán a legjobb írás, amit piálásról (vagy a borról) olvastam, a második pedig a kísértés fura hangulata, és a számomra váratlan végkimenetel miatt tetszett nagyon.
 
Ezenkívül kiemelkedő volt számomra még a Szorozva nullával, amiről nem igazán tudom eldönteni, hogy Lovecraft-hommage, vagy a lovecraft-i örökség filléresítése miatti dühkitörés akar lenni. Akárminek is szánta a szerző, annyira abszurd, hogy már röhejes, kábé mint egy Sam Raimi horrormozi. Annak ellenére, hogy nem szeretem a Lovecraftot utánzó szerzőket, ez instant kedvenc lett.
 
Nem tetszett azonban minden novella, és kicsit hosszúnak is találtam a kötetet, körülbelül a felénél-kétharmadánál tartanom kellett pár nap szünetet. Szerintem jobb lett volna az összkép, ha szortíroznak és szerkesztenek még egy kicsit. (a botrányos tördelésről már nem is beszélve)
 
 
Érdekesség: bár a novella helyenként kifejezetten magyar, a könyvben található ország azért a fantázia terméke. Ebből a szempontból kicsit olyan "sosevolt" hely, mint Wodehouse balfék arisztokratákkal teli Londonja. Legalábbis szerintem nem jellemző, hogy a magyarok a munkájukat gyűlölő, minden hétköznap vedelő és kokózó partiállatok. (ez a pornó metafora mellett nagyon gyakran előforduló klisé a könyvben) Ezt csak azért jegyeztem meg, hogy senkit se az rettentsen el, hogy Magyarországon játszódnak a sztorik. Szigorúan véve igaz, de csak annyira, mint amennyire Bertie Wooster egy tipikus angol arisztokrata pénzember.
 
 
 
 
 
*kedvencem talán a Ködváros című ál-oknyomozó írás szerkesztője: 
"mindketten gyászoltunk, ő is, én is, ez erős kapcsolat. (Baszki, Juli, hogy tudsz ilyet a szájába adni, ez nem autentikus hang! - a szerk.)"
"kamaszszerelemmel égett Brigitta iránt. (Senki se írjon már olyat, hogy "szerelemmel égett" - a szerk.)

Módosította galu22: 2019.07.10, 18:25


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.07.03, 18:21

Michael J. Martinez: A Deadalus-indicens (Daedalus 1)

Vannak könyvek, amiknek az alapvetése szinte garantálja, hogy imádni fogom. A keverék nagyon ígéretes, minden elemét imádom: spelljammer (vitorlások az űrben), huszadik század eleji planetary romance (vénuszi gyíkemberekkel és miegymással), dimenziók közti átjárás, és mindez megfűszerezve a 18.század végének haditengerészetével ("Mr. Plumb! Jobboldali sortűz! Mr. Weatherby! Csáklyázáshoz felkészülni"). Ráadásként még az egyik főszereplő (Shaila Jain) is érdekes választás.. De valamiért nem működött a dolog.

Nem régen jelent meg a könyv magyarul, így nem spoilereznék (hátha elolvassa valaki), de megpróbálom összefogalni, hogy mire számítsatok.


PRO

1: fantazi világépítés szempontból jeles. Van egy alap ötlet (működő alkímia + vitorlások az űrben), és ez megfelelően végig van vezetve a társadalmon, kezdve a britek ellen fellázadt Ganümédészi szabadságharcosokkal, a vitorlásokon szolgáló másodosztályú alkimistákkal át, a gyarmatokon másképp értelmezett női szerepekkel.

2: az egyik főszereplő, a földi közeljövő- low sci-fi szálban szereplő Shaila Jain elég érdekes választás. Első ránézésre a történelem legrosszabb parancsnoka, mindez ráadásul súlyosbítva üldözési mániával. Nem teljesíti a parancsokat, elhallgat fontos információkat, folyamatosan veszélyezteti a saját és a rá bízott civilek életét, és folyamatosan fitogtatja a (kiképzésének köszönhető) fizikai fölényét, mikor néha elver egy-egy bányászt. Pluszban valamiért mindenért "a vállalatot okolja"*. Kifejezetten utáltam, de ha végiggondolom, a rosszul megírt jellemeket nem tudnám utálni, szóval mégiscsak rendben van. Ja, Shaila Jain, a marsi kolónia ezredese egy birminghami származású indiai nő. Ami végleg átbillentette a mérleg nyelvét vele kapcsolatban pont ez: úgy sikerült egy érdekes (bár nem szimpi) női karaktert beírni egy sci-fibe, hogy valódi jellem.
(*megjegyezném, hogy a bányászok képviselője teljesen jól látja mikor kijelenti, hogy Jain alkalmatlan a feladatra, amit el kellene látnia. Tényleg az)


KONTRA

1: a cselekmény elég kiszámítható, a könyv végi "nagy csavarra" is lehet számítani. Ezen még lehetett volna dolgozni.

2: ha megdicsértem Jain ezredes karakterét, akkor nem hallgatom el, hogy aa "másik oldal" főszereplője, WEatherby viszont nagyon klisés, annyira, hogy utálni sem tudtam, csak bosszantott a jelenléte. Mivel trilógiáról van szó, talán jó így, mert van hova fejlődnie, de ebben a könyvben még csak az idegesítő tökfilkó oldalát látjuk.

3: ahhoz képest, hogy a könyv arcanepunk-része elvileg kifejezetten mesés, nem nagyon tartalmaz igazán kalandos elemeket. Inkább road-movie szerűen végigmegyünk a hőskor planetary romance helyszínein, mindenféle újdonság és izgalom nélkül. (talán a könyv eleji űrkikötő kivételével?) Ami azért elég fura, nem? Érdektelen mellékszereplők halnak meg izgalom nélkül, miközben a NAprendszer lakható bolygóin hajókáznak? Ezt hogy sikerült így megírni?

4: a low-fantasy közeljövő űrhajósai nagyon tájékozatlanok és/vagy hazudoznak. Meglepődnek (low-scifi űrhajósok!), hogy egy személyi asszisztens (kb tablet/mobiltelefon-személyi asszisztens szerű izé) adhat le rádiójelet, ha megbuherálják. Bolygón landolásnál (!) nem bekötve vannak a legbiztonságosabb (sugárvédett) pilótafülkében, hanem a raktérben kolbászolnak (!) és természetesen megmurdelnek mikor a raktér bekap egy meteort. Később kiküldenek egy csapatot, hogy megnézzék helyre lehet-e hozni a kényszerleszállást végzett űrhajót, ami hajtóművén/üzemanyagtartáján landolt. Ilyeneknél abba kellett hagynom az olvasást, mert azért elég idegesítő hibák. Nem vagyok penge fizikából, még érettségiznem sem kellett, de ezek már nekem is gáz dolgok voltak. Érdemes lett volna egyeztetni legalább egy gimis fizikatanárral.

5: Jain jól eltalált karakter, de a mellékszereplők azért lázítóak. A legkeményebb a francia tudós, akinek két tulajdonsága, hogy természetesen mindig flörtöl, és hogy néha beszúr egy francia szót. Mint mikor a régi amcsi filmekben a németek úgy beszélnek, hogy "jövőre találkozunk, JA?" Már vártam, hogy mikor mondja, hogy "allo! allo!"



Összességében erős közepes, és erényei ellenére nem hiszem, hogy fogom folytatni.
(csak a fordítást olvastam, elképzelhető, hogy angolul ezen hibák egy része nincs jelen)



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.24, 21:10

OFF

galu22: irigylem, hogy ennyit tudsz olvasni.

 

(OFF)Dél-Pestről Budaörsre ingázom. Mióta tavaly elesett a nullás,  Dombóvári út, a Hengermalom út és a Szerémi út, átlagosan másfél óra lett kocsival, ebből ~40-60 perc a Fehérvári úton megtett 1200 méter. Akkor visszaváltottam kötöttpályás tömegközlekedésre, és így végig tudok olvasni.

Az apokalipszis előtti 30-40 perces autókázáshoz képest persze szívás az egy óra MÁV+BKV, de legalább nem kell a forgalomra figyelni.(/OFF)



scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 664 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.24, 20:55

OFF

galu22: irigylem, hogy ennyit tudsz olvasni.
Én karácsony óta olvasom Jones, Brian Jay:
George Lucas - Galaxisokon innen és túl c. könyvét, és még nem értem a végére, s nem azért, mert ne lenne érdekes...

A refrakció az optikusoknak, fizikusoknak és a csillagászoknak, beleértve az amatőröket is (a lencsés távcsövekre magyarul is használják a refraktor megnevezést), ismerős, másoknak nemigen.

galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4695 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.06.24, 19:42


Arkagyij Sztrugackij - Borisz Sztrugackij: Lakott sziget


Valahogy úgy alakult, hogy még nem olvastam semmit a sci-fi orosz mestereitől. Se Stalker, se A hétfő szombaton kezdőik, semmi. Valahogy a kezembe került a Lakott sziget, ami egy önálló trilógia kezdődarabjának tűnt, így bele is vágtam. (hozzátenném, hogy az önálló trilógia megállja a helyét, de a "Delelő univerzum" 14 kötetből áll.)


A regény kezdetén még nem voltam lenyűgözve. A földi XXIII. század ugyanis - Maxim viselkedése és emlékei alapján - nagyon utópisztikus hely. Idegen bolygók gyarmatosítása közben a mag bolygókon világbéke, felvilágosodás, optimizmus, általánosan elterjedt tudományos ismeretek. Igazi hiány/kereslet után meseország. A szerzők érzékét dicséri, hogy egy ilyen alapról indulva is letehetetlennek bizonyult a regényük.

A könyvnek két főszereplője van, az egyik a felfedező-Robinson űrhajós, Maxim Kammerer, a másik pedig a bolygó, ahol kényszerleszállást kell végrehajtania egy meteorzápor után.
A bolygó egy érdekes katyvasz, talán a legjobban a Fallout újabb részeihez tudnám hasonlítani, afféle poszt-poszt apokaliptikus disztópia. A környezeti károk felmérhetetlenek, a határvidéken mutánsok, az elfeledett háború emlékei lépten-nyomon hősünk elé kerülnek. De az új államok már néhány generáció óta léteznek a romokon, amiknek a központi területei vannak annyira élhetőek és népesek, hogy már megérje titkosrendőrséget, propagandát, állami agymosást és feszültséglevezető pogromokat használni a lakosság irányítására. Rokona a Fallout-Mad Max féle poszt-apok dolgoknak, de ezeknél sokkal nagyobb teret kap benne a közösség ereje (és persze a közösség irányításának/hülyítésének módjai)

Maxim, a könyv hivatalos főszereplője pedig a naív, szinte halhatatlan (betegséget-sugárzást-sebesülést szédítő gyorsasággal regeneráló), mindentudó, de idealista ember 2.0-ból folyamatosan a mérleg nyelvét jelentő fanatikussá válik. ugyanis a road movie-jellegű cselekmény során egyre-másra szembesül az elveit és lelkiismeretét semmibe vevő valósággal, valamint a dilemmával, hogy ha valakinek van lehetősége beavatkozni mások életébe, akkor mi jogosítja fel arra, hogy ezt kérdezés nélkül meg is tegye? Ha valamit sajnálok a regénnyel kapcsolatban az az, hogy ezt egy mellékszereplő konkrétan a szánkba is rágja, nehogy kárba vesszen a mondanivaló.


Összességében az összkép azért tetszetős, Sztrugackijék kreatívak és jól írnak, és a hatvanas évek patinája még jól is áll a regénynek.

 

 

edit:

- nem csodálom, hogy be volt tiltva a Szovjetunióban (és nálunk is)

- szerintem szerencsésebb lett volna, ha a többször előforduló refrakció szót legalább egyszer fénytörésnek fordítják. (tudom, hogy az én szegénységi bizonyítványom, de szerintem nem csak én néztem utána külön)


Módosította galu22: 2019.06.24, 19:45



[Fantasy háttér] [Sötét háttér]