Ugrás tartalomhoz


Fotó

Mit olvasol eppen?


  • Válasz írásához lépj be
1819 hozzászólás érkezett eddig

Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2403 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.24, 17:34

Peremiczky Attila: Bagdadi töredékek

 

A szerző nem egy Hunter S. Thompson, de a gyalogos beszámolóiból is elég világosan kiderül, milyen ótvar hely volt Irak a 2003-as amcsi invázió idején, azóta még olyanabb lett.



Talbot

Talbot

    Újdonsült fórumozó

  • Fórumita
  • 16 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.24, 06:54

 

Arthur Conan Doyle: A skarlát tanulmány
 
Már régen olvastam Sherlock Holmes-t, gondoltam megnézem nem tiniként mennyire tetszik. (konkrétan ezt a regényt még nem olvastam)
Arra jól emlékeztem, hogy Sherlock és Watson jól működik együtt, mint a századfordulós dzsentri paródiája és kliséje. Maga a bűnügy annyira nem szövevényes, a bonyodalom inkább abból fakad, hogy Sherlock szeretné erőszak nélkül, elegánsan lezárni: kábé a könyv negyedénél megmondhatná a rendőröknek, hogy kit és hogyan keressenek, de inkább ő fogja el a gyilkost két nappal később.
 

 

A jómultkor töltöttem le egy appot, és olvastam el jóformán az összes magyarul publikált Sherlock történetet, köztük ezt is. Érdekes volt látni, hogy mi mindent ki lehetett hozni a gentleman magánnyomozóból, kezdve a fent említett vallási-politikai gyilkosságtól, a nyomozós-agyalós krimin át a kémregényekig.

Alapvetően háttérmunkát végeztem egy CoC / Dark Continent kalandhibridhez, a viktoriánus korszak Angliáját, mint helyszínt és az ott élők szokásait, viselkedését, a mára már jóformán eltűnt társadalmi tagozódást kutatva. A misztikus/természetfölötti háttérhez elolvastam még H. R. James: Szellemjárás Angliában jónéhány történetét. Ez utóbbit igazán csak ajánlani tudom a műfajra nyitott olvasóknak. :)



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.23, 13:48

Arthur Conan Doyle: A skarlát tanulmány
 
Már régen olvastam Sherlock Holmes-t, gondoltam megnézem nem tiniként mennyire tetszik. (konkrétan ezt a regényt még nem olvastam)
Arra jól emlékeztem, hogy Sherlock és Watson jól működik együtt, mint a századfordulós dzsentri paródiája és kliséje. Maga a bűnügy annyira nem szövevényes, a bonyodalom inkább abból fakad, hogy Sherlock szeretné erőszak nélkül, elegánsan lezárni: kábé a könyv negyedénél megmondhatná a rendőröknek, hogy kit és hogyan keressenek, de inkább ő fogja el a gyilkost két nappal később.
 
Érdekes módon sokkal jobban tetszett a gyilkosság hátterét felvázoló mormon-western bosszútörténet, mint maga a nyomozás. Furcsa, hogy a mormon "négyek tanácsa" és maga Brigham Young nem az áldozat, hanem az emberelen inkvizíció és a pozícióval való visszalélések jelképe. Ilyen szempontból még nem olvastam sehol Salt Lake City 19.századi viszonyairól.
 
Összességében kellemes kikapcsolódás, amit fura módon, a modern feldolgozásokhoz hasonlóan Holmes és Watson kettőse tesz érdekessé. Annak ellenére, hogy a későbbiekkel ellentétben itt Watson szerepe eléggé korlátozott (nade Holmes, ezt meg honnan tudta? Kb. ennyi)
 
 
 
Alexanre Dumas: A vörös szfinx
 
Szégyen, gyalázat. Nagy valószínűséggel ez lesz a következő könyv, amit félbe fogok hagyni, ráadásul az egyik kedvenc írómtól...
Dumas idős kori regénye, elvileg Richelieu bíboros államférfiúi nagyságának állított emlék.
A gyakorlatban azonban végtelen, és unalmas beszélgetések párizsi szalonokban, ahol Richelieu emberei is jelen vannak. Olyan témákról, hogy kinek hogy tetszett a balett, milyen bokrétája van X kisasszonynak, stb. Nagyon ritkán (~100 oldalanként) dobja fel a főszereplőnek szentelt egy-két fejezet.
 
Aki a Monte Cristo-t vagy a Három testőr trilógiát szerette, bele ne kezdjen! 
Még gondolkodom, hogy folytassam-e, de már nagyon régen jártam úgy, hogy inkább az egyes villamosból néztem kifelé olvasás helyett...


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.15, 19:01

Rájöttem :)

A női főszereplők kábé olyanok, mint Lőrincz L. László könyveiben. Ott van vagány pilótanő meg dögös professzor asszony, akik persze mindannyian Leslie karjaiba omlanak.

Kábé itt is ilyen női szereplők voltak, annyi kivétellel, hogy nem omlottak PEter Grant karjaiba. Még.



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.15, 18:02

Ben Aaronovitch: Rivers of London (USA-ban Midnight Riot, magyarul London folyói címen jelent meg)
 
A múltkor a Dresden-files kapcsán említettem, hogy éppen kezdek kiszeretni az urban fantasy műfajból, a klisék alkalmazása és a kelleténél gyakoribb monster of the week jelleg (vámpír-vérfarkas-szellem-démon-varázsló, stb.) miatt. Ezen sokat segített a Nagyrészt halott című könyv, és reménykedtem benne, hogy a London folyóit is a kellemes élmények közé sorolhatom majd. Részben így lett, de azért nem teljesen.
 
A könyv erényei között mindenképp meg kell említenem, hogy a szerző ismeri és imádja Londont, és ez nagyszerűen látszik is. Fura egy urban fantazitól, de a legjobban megírt, legfrappánsabb részek szerintem a város egyes részeit bemutató bekezdések. A másik nagy dolog, az a manapság már érdekesnek számító nézőpont karakter, Peter Grant. A fősulit épp befejezett fiatal rendőr ironikus humorral, kellő kezdeményezőkészséggel, potenciállal, de még nem a megszokott kőprofi. Fura így végiggondolni, de manapság ezek a Marty McFly-szerű figurák elég ritkák. (inkább a nagyon átlagos "te is lehetnél" Bella vagy a cinikus, borostás antihős Horrigan-Spade tűnik gyakorinak a zsánerben)
 
Megemlíteném azt is, hogy a két fő konfliktus is egész pofás, nem klisékből építkezik, és egész jól sikerült őket összefűzni. További ügyes megoldás a hagyományos és mágikus világ összekapcsolása, Aaronovitch egyiket sem vitte túlzásba.
 
 
Azonban nem minden fenékig tejfel.
 
A könyvvel több prolémám is van, ezek röviden, sorban:
 
A mellékszereplők elég sablonosak, ami sokuk esetében remek elvesztegetett lehetőségeket jelent. A fő pocséklás a főszereplő szintén kezdő rendőr(nő) Lesley, és Beverly Brooks orisha (~nimfa) esetében nyilvánvaló. Nagyon sok kihagyott ziccer, azért cserébe, hogy a főszereplőnek állandóan merevedése legyen (aki ezt egy urban fantasy férfi főhöstől megszokott módon kommentálja is). A sok klisé sajnos a misztikus szálat erősítő mesterfigurára, Nightingale-re is igaz.
 
A könyv elején van egy kisebb döccenő.
Spoiler
 
Annak ellenére, hogy egy ideje már befejeztem az olvasást, és nem írtam ismertetőt, az az oka, hogy rá akartam jönni, miért lankadt folyamatosan az érdeklődésem. Azt hiszem megfejtettem! Egy viszonylag rövid regényben elég sok helyet foglalnak el a jelenlegi cselekményhez nem kapcsolódó, a történetet előre nem mozdító, de a sorozatban később valószínűleg szerepet kapó figurák. Kicsit olyan, mintha kötelezőnek gondolná az író, hogy jó előre belengessen különböző karaktereket, amiket később fel tud majd használni. Csak hát... feláldozta érte a regény sodrását, nagyjából a felétől kifejezetten lassan haladtam.
 
 
Összességében nem győzött meg, hogy elkezdjem vakon berendelni a sorozatot, de nem rossz. Aki tesz vele egy próbát, mindenképp angolul olvassa. Nem tudom elképzelni, hogy a szlenget akárki átültesse magyarra.
 
Olyan 7/10
 
 
 
ismertetőn kívül:
ahogy látom angol nyelvű oldalakon ezt a könyvet is elkapták, mint a "miért ír egy fehér fószer sztereotíp kisebbségiekről egy könyvben, nem ismeri őket" témában. Nekem ezt olvasás közben nem sikerült belelátnom a szövegbe. Néhány esetben a narrátornak van egy-egy kiszólása, de szerintem a jogos fajtából. Egyik sem degradáló, de aki egy ilyen világvárosban lakik az felismer bizonyos mintákat... 
Kábé ahhoz tudnám hasonlítani, mikor egy céges ivászaton az egyik kollégám hülyített három lengyelt, hogy ismeri őket a "lengyel piacról", biztos bőrdzsekit és másolt kazettát árultak itt a kilencvenes években. Erre mindhárman mondták, hogy ja, tényleg így volt :)


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.05.07, 18:07

P. G. Wodehouse: Igenis, Jeeves!
 

Sosem látott comig out következik, végre felvállalom: imádom Wodehouse-t. Annak ellenére, hogy szeretem az angol humort, Bertie Wooster tökfilkó arisztokrata karakterének ki kellene vágnia nálam a biztosítékot, de valamiért nincs így. Kisebb szünetekkel végtelen mennyiségű Jeeves-történetet bírok fogyasztani, lassan a sorozat vége felé járok.

 

Így a nagy részével a hátam mögött három megjegyzésem lenne:

- valamiért mókásnak tartom, ahogy Wodehouse ír. Nem történik semmi érdekes, de a szöveg maga vicces tud lenni, ha valaki szereti az angol humort.

- Igaz a megállapítás, hogy aki egy Jeeves-t olvasott, mindet olvasta. Ennek a másik olvasata, amit én is osztok, hogy Wodehouse nem tud hibázni a párossal.

- ha jobban belegondolunk, akkor Jeeves elég genyó egy alak. Nem minden történetben kerül előtérbe, de olyan 5/1, 10/1 arányban azért igazán kitűnik az irányításmániás, önző énje. Ha figyelünk erre, akkor nem is annyira derűs ez a sorozat.

 

 

- És melyikünk fogja ezt megmondani Agatha néninek?
- Ha szabad egy javaslattal élnem, uram, én azt indítványoznám, hogy tekintsünk el a Mrs. Spenser Gregsonnal való mindennemű kommunikációtól. Valójában már becsomagoltam a bőröndjét. A kocsi percek leforgása alatt kihozható a garázsból...
- És irány a láthatár, ahol még férfi a férfi? 
- Pontosan, uram.
- Jeeves - mondtam -, még most sem vagyok biztos benne, hogy mindenben egyetértek magával, amit az utóbbi időben tett... Maga úgy gondolja, hogy fényt és kedvességet sugárzott mindenfelé. Én ebben nem vagyok annyira biztos. Ezzel a legutóbbi javaslatával azonban telibe talált. Akármilyen tüzetesen vizsgálom, nem lelek benne hibát. Ez jó. Azonnal hozom a kocsit.
- Igenis, uram.
- Jusson eszébe, Jeeves, hogy mit mondott Shakespeare, a költő!
- Mit mondott uram?
- "Sietve el: a medve üldözi." Benne van valamelyik darabjában. Emlékszem, diákkoromban le is rajzoltam a margóra.


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.29, 19:21

Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

 

Mikor az ember azt hinné, hogy kifutott a noir krimikből, előkerül egy gyöngyszem :)

Lehane-ről nem tudtam csak annyit, hogy ő írta az egyik kedvenc filmem, a Titokzatos folyó könyveredetijét. Ennek ellenére egy barátom ajánlása kellett, hogy belefogjak, már nem is nagyon értem miért.

 

A regény igazi hard-boiled krimi, a műfaj minden sajátosságával. Van itt apróságként induló, de vízbe dobott kavicsként hullámokat gerjesztő mocskos ügy, laza magándetektív, noir "megrázzuk a fát, hátha leesik valami" nyomozás, némi keménykedés és alkalmanként humor*.

 

Érdekes módon az idő nem a harmincas-negyvenes évek, hanem a kilencvenes évek elejének Bostonja, de meglepően jól működik a dolog. A szakadt környék az szakadt környék, a detektívekhez legalább annyira passzol, mint Spadehez San Francisco vagy Güntherhez Berlin.

 

A könyv egyetlen aspektusa, ami nálam nem talált be, az a fekete-fehér ellentét. Én értem, hogy egy évvel a "nap mikor LA lángokba borult" után írták**, de ezt a témát innen Magyarországról nem könnyű átérezni olyan formán, ahogy azt a helyiek megélik.

 

Összességében egy szórakoztató krimi, szerintem folytatom a sorozatot előbb-utóbb. (az Agavénél 4 Kenzie-Gennaro jelent meg magyarul úgy tíz-tizenkét éve)

 

 

 

*Gennaro és a Seggfej jelenete után nagyon viccesek a zsaruk, de Bubba is megéri a pénzét

 

**https://hu.wikipedia.org/wiki/1992-es_Los_Angeles-i_zavarg%C3%A1sok


Módosította galu22: 2019.04.29, 19:21


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.19, 18:28

Tinédzserkorom egyik kedvenc olvasmánya.
Több évtized távolságból nem rémlik, hogy fájóan unalmas rész lett volna benne.
(Lehet, felnött fejjel újraolvasva én is találnék ilyet.)


Lehet rosszul fogalmaztam, inkább úgy mondanám, hogy az összegyűjtött korabeli anekdotákhoz képest az író által hozzátoldott átvezetések kevésbé izgalmasak. Ezért is mondtam, hogy talán novellafüzérként jobban működne. (persze így sem rossz :D)


 

Hegedűs Géza: A milétoszi hajós
https://moly.hu/konyvek/hegedus-geza-a-miletoszi-hajos



Ezt olvastam, és tényleg jó!
Hegedűs Gézától tudom ajánlani a Megalázott Babilon című könyvet is. Annyival több, mint a Milétoszi hajós, hogy a kultúra (Babilon-Asszíria) kicsit idegenebb, és a nézőpont karakter érdekesebb dolgokra csodálkozik rá, mikor Ninivébe kerül, mint mikor a görögök kerülnek Perzsiába.

scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 654 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.19, 18:13

ÁTHELYEZVE: az előző hozzászólással is eltévesztettem a házszámot, mert ez az éppen mit olvasoll téma, nem pedig egy csevegő.

Bocs.


Módosította scaurus: 2019.04.19, 18:15


scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 654 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.19, 18:03

Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló
...

Tinédzserkorom egyik kedvenc olvasmánya.
Több évtized távolságból nem rémlik, hogy fájóan unalmas rész lett volna benne.
(Lehet, felnött fejjel újraolvasva én is találnék ilyet.)

Egyébként, ha már ifjúsági regényeknél tartunk, hasonlóan kedves emlékek:
 
Hegedűs Géza: A milétoszi hajós
https://moly.hu/konyvek/hegedus-geza-a-miletoszi-hajos

Száva István: A szirakuzai óriás
https://moly.hu/konyvek/szava-istvan-a-szirakuzai-orias
 
Anatolij Ribakov: Kros ​különös vakációja / Kros kalandjai
https://moly.hu/konyvek/anatolij-ribakov-kros-kulonos-vakacioja-kros-kalandjai
 
Pavel Vezsinov: A nyomok nem tűnnek el
https://moly.hu/konyvek/pavel-vezsinov-a-nyomok-nem-tunnek-el
 
Spoiler

Módosította scaurus: 2019.04.19, 18:04


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.18, 17:59

Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

 

Ötvenes évekbeli ifjúsági regény, afféle válogatás a Kempelen Farkas életében szájra kelt mendemondákból. 

A főszereplő fordulatos élete hálás téma, már szinte Jókai-hősként elevenedik meg a lapokon. Nyilván a sakkozógépre mindenki emlékszik vele kapcsolatban, de például őt küldték a Bánságba, hogy számolja fel az átgondolatlan betelepítések nyomán kialakult betyárvilágot, Mária Terézia bizalmi embereként lekapcsolta a sótolvaj '"maffiát", elintézte, hogy nehezen magára találó Budára kerüljön az ország egyik egyeteme, drámát írt, és túlélte a magyar jakobinusok bukását a bécsi titkosrendőrség megfigyelése ellenére.

 

Van anekdota bőven, viszont miután végigolvastam a regényt, az a véleményem, hogy sokkal élvezhetőbb lett volna, ha inkább novellafüzért írt volna a szerző. Így megmaradt volna a gyűjtésben található jelenetek humora, Kempelen érdekes figurája, de nem rontaná le az ilyen szakaszokat összekötő, nem túl érdekes stílusban megírt átvezető szöveg.

 

Nem arról van szó, hogy Szalatnai tehetségtelen író lett volna, egyszerűen csak nem tud felérni ezekhez a nép által kitalált és elterjesztett legendákhoz, mikor a szürke hétköznapokról kell írnia. 

 

 

Ha valaki fel tudja venni egy ötvenes évekbeli ifjúság regény jellegzetesen akadozó stílusát, az szerintem jól szórakozik majd a regény közben. Szerintem remek sorozatot lehetne belőle forgatni. (Kempelen téglagyára, Kempelen és az Arany basa, Kempelen és a spion, stb.)

 



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.12, 07:38

Persze a lényeget kihagytam.

 

A kisregénnyel kapcsolatban számomra a legfontosabb kérdés az volt, hogy túl tudom-e tenni magam azon, hogy egy jelenkori író egy elődje hagyatékát bővíti. Írhatott volna saját regényt is...

 

A végeredmény az lett, hogy ha tiszteletben tartja az eredeti szellemiséget, közben több emberhez jut el, és megállna a saját lábán is, akkor miért is ne? 

 

 

Szerintem elég nagy... bátorság? kell ahhoz, hogy valaki kijavítsa egy 100 éve halott író műveinek hibáit. Talán a bátorság helyett helyénvalóbb lenne a gőg szót használni :D

Az ilyen típusú írások nálam mindig hátrányból indulnak, és nehéz elérniük, hogy önmagukban szeressem őket.

Egyébként a Vellitt Boe legvégén is sokat gondolkodtam, szerintem Jurat figurája eléggé határeset. Nem akarom lelőni a poént, hátha elolvasod, de sokat gondolkodtam rajta, hogy nem vágja-e keresztbe az egész Lovecraft-mitológiát.

 

 

Számomra Johnson kapcsán ezek sokkal érdekesebb kérdések, mint az, hogy Vellitt karaktere nő, ami sokadik a sorban. Valószínűleg csak akkor fogok rá választ kapni, ha olvasok még tőle egy-két dolgot.



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.12, 07:14

Azta, a Randolph Carterban volt nő? Hol?

 

A kozmikus horror (ill. különféle derivatívumai) az a műfaj, ahol a szereplők neme tökmindegy, mert pont az ember jelentéktelenségéről van szó. HPL megírhatta volna, hogy elszigetelt női könyvtárosok meg professzorok kattannak meg a kuttogányoktól, csak ez 100 éve még kevéssé lett volna életszerű. A lenti műben van bármi jelentősége, hogy a hős nő? V. simán be lehetne helyettesíteni férfira?

 

 

Ha mindegy a főszereplő neme, akkor miért nem lehet nő? :)

 

Pont az lenne a lényeg, hogy a műfajban szokatlan narrátor más szemszögből világítsa meg a Carter által már felfedezett vidéket. Ennek egyébként csak egyik része az, hogy Vellitt nő, szerintem fontosabb, hogy már nem fiatal, és hogy az álomföldek az otthona. (meg is sértődik, mikor a Földre úgy hivatkoznak, hogy valódi világ)

 

Elvileg lehetséges lett volna egy új Randolph Carter történetet írni, de pont a lényeg veszett volna el.

 

 

Érdekes, hogy ez a téma máshol is felmerül. Én végig azon gondolkodtam, hogy a jó minőségű szöveg és az újítások ellenére megállja-e a helyét önálló kisregényként. (szvsz igen). Nem nagyon értem, hogy miért pont ez, a narrátor jellemzői közül a neme lett a fő téma.



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2403 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.11, 21:01

Azta, a Randolph Carterban volt nő? Hol?

 

A kozmikus horror (ill. különféle derivatívumai) az a műfaj, ahol a szereplők neme tökmindegy, mert pont az ember jelentéktelenségéről van szó. HPL megírhatta volna, hogy elszigetelt női könyvtárosok meg professzorok kattannak meg a kuttogányoktól, csak ez 100 éve még kevéssé lett volna életszerű. A lenti műben van bármi jelentősége, hogy a hős nő? V. simán be lehetne helyettesíteni férfira?


Módosította Marvin: 2019.04.11, 21:03


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.11, 19:30

Érdekes, a Geekzen lehúzták, az idézett részben elsőre én se érzem az egetverő minőséget.
 
https://geekz.444.hu/2019/03/17/kij-johnson-vellitt-boe-alom-utazasa-oncelu-tura-masvalaki-alomfoldjen

 

 

Ezen nem lepődtem meg, volt pár könyv ami óta beláttam, hogy a geekz véleménye számomra nem mérvadó. (régebben olvasgattam a rovatot, de volt pár ajánlásuk, ami nagyon besült nálam)

 

A feminista kontent, meg ha van (bár galu szerint nincs), finoman szólva vicces egy művésznőtől, akiről egy rég halott toxikus férfi nélkül a kutya se hallott volna.

 

 

 

Direkt csak utólag olvastam utána, hogy miket írnak róla máshol, és meglepett, hogy ez lett a fő vonal. A sokadik dolog, ami eszembe jut róla, hogy feminista regény.

Önmagában az, hogy a narrátor egy 55 éves nő, még nem feminista kontent szerintem. 

 

 

Összesen két bekezdés van benne, ami ilyen témába vág.

Az egyik már az ébredés után egy megjegyzés, hogy "az álomföldek után itt sem találja a helyét".

A másik pedig, hogy sok történetben a nők csak a férfiak kiegészítőiként szerepelnek. (ezt Vellitt konkrétan Randolph Carter kapcsán mondja, de .. egyébként tényleg így van általánosságban is)

 

A hibát (?) talán ott követte el a szerző, hogy az utószóban megemlíti, hogy felnőttként elcsodálkozott azon, hogy a fiatalkori kedvenceiben szinte egyáltalán (Lovecraft pl.) nem szerepelnek nők, és tett egy kísérletet arra, hogy milyen lenne egy ilyen könyv női szereplővel. Talán ezt értékelhetik feminista kiáltványként, de szerintem nem erről van szó.


Módosította galu22: 2019.04.11, 19:30


Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2403 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.11, 19:15

Viktor Pelevin: iPhuck10

 

A szokásos, lassan önismétlővé váló, bár még mindig igen szellemesen előadott pelevini agymenések (posztszovjet szürrealizmus + buddhista elmélkedés a lét természetéről + valami más, mondjuk vámpírok vagy farkasemberek, mint a nemrég újra kiadott, fiatalkori Omon Ré, bár abban csak emberek voltak) után a nagy ember ismét rendkívül színes és eleven művel állt elő. Természetesen vannak falrengető műelemzések a "Putyin elrabolja a szivárványt a buziktól"-szerű freskókról és sok minden másról, de az intellektuális villogás nem öncélú, ha a narrátor egy, a gipszkorszak (kora XXI. századi) melankolikus maradványait kutató, kopasz műgyűjtőnő titkárának beosztott rendőrségi MI, ami még könyvet is ír a történtekről.

 

"- És miért viseled ezt a pof***akállat, ha mindegy? Meg ezt a mundért? Nem túl mesterkélt?

- Ezt már elmagyaráztam - mondtam. - Van egy instrukciónk, amely szerint bizonyos hivatali külsőt kell mutatnunk, amely érzelmi kontaktust provokál a beszélgetőtársunkban. Ez segít abban, hogy elnyerjük a bizalmát, feltárjuk a jellemét, összegyűjtsük a bizonyítékokat és megalkossuk az irodalmi képét. Így oldjuk meg az ügyet, és így születik meg a mű.

- Ó, elfelejtettem, te még író is vagy... És ilyen őszintén beszélsz nekem mindenről?

- Az irodalmi fogásaim feltárása a legfőbb fegyverem - mondtam. - És a könyveim magas példányszámának a záloga.

- Na és milyen példányszámokban kelnek el a könyveid?

- A detektívregény műfajában nekem vannak a legjobb eladási mutatóim. Már úgy értem, a badi nélküli szegmensben. A rejtélyek bárkáját például százketten töltötték le. Az adóalanyok őszi perpatvarát negyvenhatan. De ezek a csúcsok. Általában jóval szerényebb az eredmény." 


(Haha, a vulgaritásgátló MI itt viszont láthatóan nem túl penge.) :D



scaurus

scaurus

    Törzs-fórumozó

  • Fórumita
  • 654 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.11, 18:38

...
Összességében azt mondanám, hogy egy kifejezetten színvonalas főhajtás a Zarándokút Kadathba felé, ami - fura ezt kimondani - sokak számára fogyaszthatóbb, mint az eléggé rosszul öregedő eredeti*.
 
 
*ilyesmire fogékony haverok is adtak vissza úgy kölcsönadott Lovecraftot, hogy nem értik miért nagy szám. Talán eljött az ideje, a világ kiegészítésének modernebb köntösben? Mindenesetre sokkal inkább Kij Johnson csinálja, mint August Derleth... 
...

Valószínűleg "eljött az ideje, a világ kiegészítésének modernebb köntösben".

 

Én magam már igencsak felnőtt fejjel, kb. 4-5 éve olvastam először (és eddig utoljára) Lovecraft-ot.

Valami novelláskötetet.

Se a kötet címe, se az egyes novellák címe mégcsak nem is rémlik, annyira érdektelennek és unalmasnak találtam.

Azóta se értem én sem, hogy mi a nagy szám Lovecraft-ban, pedig akkora a "hájp" körülötte, hogy, nyilván, valamit én nem veszek észre.



Marvin

Marvin

    Régi fórumozó

  • Fórumita
  • 2403 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.11, 18:36

Érdekes, a Geekzen lehúzták, az idézett részben elsőre én se érzem az egetverő minőséget. A feminista kontent, meg ha van (bár galu szerint nincs), finoman szólva vicces egy művésznőtől, akiről egy rég halott toxikus férfi nélkül a kutya se hallott volna.

 

https://geekz.444.hu/2019/03/17/kij-johnson-vellitt-boe-alom-utazasa-oncelu-tura-masvalaki-alomfoldjen



galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.11, 18:18

Kij Johnson: Vellitt Boe álom utazása

 

Ez egy érdekes kísérlet volt. Egy cimborám ajánlotta, akinek megbízok az ítéletében. Ugyanakkor szégyellem bevallani, de a borító vett meg kilóra.

Spoiler

 

 

Ha szigorúak akarunk lenni, akkor ez a kisregény egy fanfiction írás, egy időközben íróvá avanzsált Lovecraft-rajongó szerelmes levele az álomföldekhez. Ami kiemeli a sok száz (ezer?) béna próbálkozás közül az az, hogy Johnson nagyon jó író. A könyvnek még a kevésbé fantasztikus részei is teljesen beszippantottak, egyszerűen élmény olvasni a prózáját.

 

Félig kőből, félig fából készült házak ácsorogtak itt előreugró emeletekkel és hegyes tetőkkel. A házak közé templomok és középületek ékelődtek gránitból vagy labradoritból. A levegőben évszázados dohszag úszott, és keveredett a macskamenta, a ruta meg a bazsalikom illatával, ugyanis minden ablakból kosár lógott, amelyekben növények zöldelltek. Ahogy áthaladt az Afleur úton, az Új kollégium Könnyező torony nevezetű épületének egyik ablakában még fény derengett. Egy hallgató, aki a vizsgájára készül, ahogy Juratnak is kellene.

 

Számomra elsősorban két dolog miatt lett nagy kedvenc a könyv. Az egyik az, hogy az Álomföldeket ezúttal egy helyi lakos szemszögéből látjuk, más dolgokat talán furának és természetesnek, mint egy földi ember. A másik érdekes dolog a narrátor személye, aki nem afféle úriember-kalandor, hanem egy 50-60 közötti matematika professzor, Vellitt Boe. Az a tény, hogy a főszereplő egy tapasztalt, ekkorra már megállapodott nő, érdekes színben tünteti fel a Randolph Carter által már bejárt világot. 

Az egyetlen dolog amit talán megjegyezék a kisregény hibájaként az pont az, hogy igazán érdekes a második felében lesz, mikor Vellitt az alvilágba kerül, addig egy hagyományos túra leírását olvashatjuk. (amit egyébként szívesen olvastam, de itt még a szöveg minősége kötött le, nem a fantasztikum)

 

Összességében azt mondanám, hogy egy kifejezetten színvonalas főhajtás a Zarándokút Kadathba felé, ami - fura ezt kimondani - sokak számára fogyaszthatóbb, mint az eléggé rosszul öregedő eredeti*.

 

 

*ilyesmire fogékony haverok is adtak vissza úgy kölcsönadott Lovecraftot, hogy nem értik miért nagy szám. Talán eljött az ideje, a világ kiegészítésének modernebb köntösben? Mindenesetre sokkal inkább Kij Johnson csinálja, mint August Derleth... 

 

 

 

Két megjegyzés (edit: három):

- A "minőségi könyvek igényes olvasóknak" szerintem a leggázabb szlogen, amit valaha olvastam. Kínos.

- a könyv körül - angol fórumokon - kialakult antifemenista/túl polkorrekt hisztit nem nagyon értem. Igen, a könyv főszereplője egy ~55 éves nő, aki nem comic relief figura, hanem önálló karakter, aki nem szorul segítségre. Ettől szerintem csak érdekesebb lett az írás. Így belegondolva az a fura, hogy fantaziban nem jut eszembe hasonló narrátor, pedig egy viszonylag egyszerű módja lenne, hogy színesítsék a palettát. Nekem nem tűnt fel, hogy feminista kiáltvány lenne vagy valami. 

- edit: a 160 oldal becsapós. Ez egy kisregény, egy oldalon ~25 sorral, nagy betűtípussal felhizlalva. Hagyományosabb kiadásban nagyjából 90 oldal lenne.


Módosította galu22: 2019.04.11, 18:23


galu22

galu22

    A consiglieri.

  • Fórumita
  • 4611 Hozzászólás
Érdemrendek
Hírnevek
                       

Kelt 2019.04.09, 18:42

William C Dietz: Kárhozottak légiója

 

Egy ideje a polcomon volt már a könyv, sokáig halogattam. A Boros-Szikszai borítófestmény és maga a cím is Földi Pál színvonalat ígért. Kivételesen nem volt alaptalan az előítélet, de szerencsére azért nem rossz az  összkép.

Spoiler

 

 

A regény klasszikus űrgárdista sztori, támadó idegenekkel, szerencsétlenkedő politikusokkal, és mindhalálig harcoló katonákkal. Nagy újdonságot nem szabad várni tőle, de amit vállal azt szerintem becsülettel teljesíti.

 

A könyv legnagyobb erénye szerintem a csatajelenetek leírása. Mikor végeztem az olvasással gyorsan rákerestem a fickóra, mert volt egy olyan érzésem, hogy volt katona. Részleteket nem lehet tudni, de azt igen, hogy valamennyit szolgált a tengerészgyalogságnál valamilyen beosztásban (én szanitécre tippelnék az életrajzából). Ez a tapasztalat látszik a regényen, a csataleírásai mindenképp érzékletesek, ötletesek, mindezt nagyon szikár, lényegre törő stílusban. Talán ezek a könyv legjobb oldalai.

 

Ezen kívül további plusz pont jár az emberiség ellenségei, a hudaták bemutatásáért. Emberi ésszel bőven értelmezhető, ugyanakkor tőlünk fontos dolgokban különböző lények, a bemutatás nem lexikonszerű, hanem inkább párbeszédek folyamán történik.

 

A harmadik erősség a kiborgok bemutatása. Itt halálraítélt (vagy halálos beteg) emberek újrahasznosításáról van szó, akik egy robottestbe börtönözve, gyakorlatilag egy létfenntartón lévő agyként egy robottestet irányítva megpróbálhatják jóvátenni bűneiket. Kábé olyan, mint a Robotzsaru, csak a test nem emberi méretű, hanem olyan, mint egy STarcraft Goliath. A szerző igen jól érzékeltette ezeknek a nem-embereknek a kitaszítottságát, magányát.

 

 

Azonban nem minden játék és mese! Nem tudom, hogy az eredeti szöveg hibájából, vagy a fordítás minősége miatt, de néhány helyen konkrétan értelmetlen mondatok, néhol bekezdések maradtak a regényben. Logikai halálugrások is előfordulnak ("a szereplő nagyon életszerűtlenül viselkedik, mert ez viszi előre a cselekményt" fajtából), de itt most konkrétan a szöveg minőségére gondolok. Nem arről van szó, hogy tele van ezekkel a regény. De annyi azért van, hogy inkább nem hagyom szó nélkül.

 

És igen, a végére a legkellemetlenebb. A romantikus szálak, szerelmek és a könyvben szereplő egy-két szexjelenet borzasztóan kínos. Egytől-egyik mind a legrosszabb giccs, ezen a ponton nagyon elkelt volna egy keménykezű szerkesztő, aki kihúzza az egészet...

 

 

Összességében olyan 2,5 / 5 (nem fogok utánajárni a szerzőnek, de ha szembejön egy könyv, el fogom olvasni.)

 

 

Megjegyzés:

A 318 oldal megtévesztő. A Valhalla páholy végnapjaiban született, ahol a legfőbb szempont szemmel láthatóan a papír optimális kihasználása volt. Manapság 5-600 oldalas féltégla lenne.


Módosította galu22: 2019.04.09, 18:44



[Fantasy háttér] [Sötét háttér]