4001 hozzászólás érkezett eddig

[Bulldy]

Heti kalandötlet: IRL megadungeons?

Bulldy

[Ynas_Midgard]

Urban írta Ma, 00:19 -n:

Be akar valaki beszállni a Torchbearerbe? 4 db keményborítós + pdf közösen rendelve csak 200 USD, elosztva tehát fejenként 50 USD! Határidő május 30!

Gondolkodtam rajta, de sajnos a jelenlegi büdzsémből nem jön ki ennyi szerepjátékra; egy PDF erejéig szálltam be, és nagyon várom már

Módosította Ynas_Midgard: Ma, 11:03

[Urban]

Be akar valaki beszállni a Torchbearerbe? 4 db keményborítós + pdf közösen rendelve csak 200 USD, elosztva tehát fejenként 50 USD! Határidő május 30!

[galu22]

Hú, tényleg! Alap a környékre tévedő, vietnámi veteránokból álló, füvet/drogot áruló motorosbanda. Chopperekkel, bőrcuccokban, tetoválásokkal, marushin m1887 sörétespuskával, kendőkkel, metal zenével, stb.

[Bendoin]

Nemrég a tévében láttam egy filmet a témában:
Bronxi mese

Abban volt:
baseball-rajongás. illegális szerencsejáték, lóverseny-fogadási-csalás, kedves és csinos gengszter-barátnő (ez lehet, másik filmekben). bolt-molotovkoktélozás. a környékre tévedt motoros banda elnáspángolása, aztán húzzunk, mielőtt a zsaruk ideérnek, "így nem lesz belőled rendes ember" -fejcsóváló working class szülők. Szerelem a másik bandába/negyedbe/rasszba tartozó lánnyal.

[grungi]

Premier írta 2013.05.22, 11:26 -n:

Nem 70-es, 80-as évek, hanem kb. kortárs, és nem amatőr, mert kábítószer-kereskedelem*, de a The Wire című tévésorozat erősen ajánlott "olvasmány".

* Illetve kiderül belőle, hogy ebben a társadalmi közegben a "mi életünk" kategória az igazából különválaszthatatlan a szervezett bűnözéstől.

A bűnözés és a környező átlagemberek közötti kapcsolatról sokat mesél Ben Affleck filmjei is:

• 2007 Hideg nyomon (Gone Baby Gone)
  
• 2010 Tolvajok városa (The Town)

[Urban]

Köszönök minden forrást, sok jó ötletet adtatok! (Bevallom, a Volt egyszer egy Amerikát még nem láttam, de mihamarabb bepótlom)

Engem a kultikus B film, a The Warriors (1979) ihletett meg, az nem a szervezett bűnözésről meg a kemény maffiákról szól, hanem azokról a bizonyos utcai bandákról meg turfokról, amelyeket egyébként eléggé idealizált formában mutat be.

Rendszerszinten Apocalyspe World hekkelésben gondolkodom és keresem a legmegfelelőbb alaptevékenységeket lépésként való kidolgozásra. Eddig arra jutottam, hogy a legérdemesebb úgy csoportosítanom és szűrnöm ezeket, hogy vannak frontális, direkt megoldások és vannak kerülőutas, indirekt megoldások. Ezek alapján például meg lehet próbálni egy helyzetet megoldani verbálisan, és azon belül félredumálni, magyarázkodni (indirekt) és fenyegetőzni meg keménykedni (direkt). Hasonlóképpen feszült helyzetben fel is lehet szívódni és seggbe is lehet rúgni az illetőt. A többiben még nem vagyok biztos.

[Premier]

Nem 70-es, 80-as évek, hanem kb. kortárs, és nem amatőr, mert kábítószer-kereskedelem*, de a The Wire című tévésorozat erősen ajánlott "olvasmány".

* Illetve kiderül belőle, hogy ebben a társadalmi közegben a "mi életünk" kategória az igazából különválaszthatatlan a szervezett bűnözéstől.

[galu22]

grungi írta 2013.05.22, 07:35 -n:

A Scarface szerintem echte 70-80-as évek, nem véletlen, hogy a Vice City-t megihlette jelentős mértékben.
Erről jut eszembe Miami Vice szintén ótentikus, mondjuk abból is inkább a bevándorló aljanép passzol ide mint a nagymenő kábítószercsempész bandák.

Néhány adalék:

-Spicliskedni majd menekülni a bandatársak elől.
-Családot félteni/bujtatni rivális bandától/rendőröktől.
-Családi veszekedés rendőr-bandatag között.
-Drogot árulni a banda tag-el ellátott templom előtt.
-Utcai harcos versenyen indulni.
-Illegális szerencsejáték félreeső kihalt (pince,parkoló,gyártelep) helyen.

Majd még írok, ha eszembejut valami.

Igazad van, de szerintem a 70es évek "amatőr" fiatal bandái, és a 80as évek kemény bűnözői (itt jönnek be a kolumbiaiakkal, puerto rico-iakkal lepaktáló kubaiak-iak, akiket Fidel átengedett az USA-ba (80ban) eléggé más hangulat, nem tudom Urban melyikre gondolt.


Még valami:
- az ilyen filmekben elég gyakori, hogy fiatalon szülnek gyereket a csajok (a 18-19 éves bandatagoknak sokszor van már gyerekük)
- egy figura (pap, tanár) aki próbál érvelni az erkölcsös élet mellett (utóbb igaza lesz)
- a barátnő aki el akar költözni

[grungi]

galu22 írta 2013.05.22, 07:03 -n:

Urban írta 2013.05.21, 20:49 -n:

Segítségre van szükségem!

Kalandot írok a 70-es 80-as évek amerikai nagyvárosaiban lévő utcai bandákról (nem a szervezett bűnözésre gondolok, hanem inkább az "ez a mi területünk" fajta fiatal galerikről) és próbálom összegyűjteni a legtipikusabb tevékenységeket, jeleneteket, hogy mit szoktak csinálni a popkultúra szerint. Amire eddig jutottam:

• házlépcsőn, grundon, sikátorban vagy bevásárlóközpontban napot lopni
  
• vágyálmokat szövögetni a jövőbeli kitörésről
  
• bedumálni valamit egy csajnak vagy havernak, kidumálni magad a rendőrnél
  
• közösen lazulni, zenét hallgatni, szert használni, bulizni
  
• járókelőket ijesztgetni, kemény csávókat cukkolni, más bandát hergelni, fenyegetőzni
  
• megpróbálni pénz szerezni, de semmiképpen sem a "nehéz de becsületes" úton
  
• járőrözni este a területeden
  
• átmenni más területére rosszalkodni, belógni valami tiltott területre
  
• bunyózni (vérre menően, de nem szándékosan gyilkolni!)
  
• tiplizni, spurizni, lelécelni, ha para van

Szerintetek mit hagytam ki?

A 70-80as évek az inkább már a Shaft/Carlito útja/Francia kapcsolat, mint Keresztapa/Sebhelyes arcú.

Ide illik még:
- sportkarrierről álmodozás (kosárlabda, amerikai foci)
- korrupt rendőröknek végzett aljamunka (hogy ne csukjanak le)
- kormányellenes/muszlim vallásra áttért agitátor a haverok közt

Meg szerintem ez az az időszak, amikor az olaszok mellett (akiknek nincsenek kapcsolataik sok csóró - puerto rico-i, afro-amerikai, ír - környéken) egy csomó kisebb kaliberű banda feltör.

A Scarface szerintem echte 70-80-as évek, nem véletlen, hogy a Vice City-t megihlette jelentős mértékben.
Erről jut eszembe Miami Vice szintén ótentikus, mondjuk abból is inkább a bevándorló aljanép passzol ide mint a nagymenő kábítószercsempész bandák.

Néhány adalék:

-Spicliskedni majd menekülni a bandatársak elől.
-Családot félteni/bujtatni rivális bandától/rendőröktől.
-Családi veszekedés rendőr-bandatag között.
-Drogot árulni a banda tag-el ellátott templom előtt.
-Utcai harcos versenyen indulni.
-Illegális szerencsejáték félreeső kihalt (pince,parkoló,gyártelep) helyen.

Majd még írok, ha eszembejut valami.

[galu22]

Urban írta 2013.05.21, 20:49 -n:

Segítségre van szükségem!

Kalandot írok a 70-es 80-as évek amerikai nagyvárosaiban lévő utcai bandákról (nem a szervezett bűnözésre gondolok, hanem inkább az "ez a mi területünk" fajta fiatal galerikről) és próbálom összegyűjteni a legtipikusabb tevékenységeket, jeleneteket, hogy mit szoktak csinálni a popkultúra szerint. Amire eddig jutottam:

• házlépcsőn, grundon, sikátorban vagy bevásárlóközpontban napot lopni
  
• vágyálmokat szövögetni a jövőbeli kitörésről
  
• bedumálni valamit egy csajnak vagy havernak, kidumálni magad a rendőrnél
  
• közösen lazulni, zenét hallgatni, szert használni, bulizni
  
• járókelőket ijesztgetni, kemény csávókat cukkolni, más bandát hergelni, fenyegetőzni
  
• megpróbálni pénz szerezni, de semmiképpen sem a "nehéz de becsületes" úton
  
• járőrözni este a területeden
  
• átmenni más területére rosszalkodni, belógni valami tiltott területre
  
• bunyózni (vérre menően, de nem szándékosan gyilkolni!)
  
• tiplizni, spurizni, lelécelni, ha para van

Szerintetek mit hagytam ki?

A 70-80as évek az inkább már a Shaft/Carlito útja/Francia kapcsolat, mint Keresztapa/Sebhelyes arcú.

Ide illik még:
- sportkarrierről álmodozás (kosárlabda, amerikai foci)
- korrupt rendőröknek végzett aljamunka (hogy ne csukjanak le)
- kormányellenes/muszlim vallásra áttért agitátor a haverok közt

Meg szerintem ez az az időszak, amikor az olaszok mellett (akiknek nincsenek kapcsolataik sok csóró - puerto rico-i, afro-amerikai, ír - környéken) egy csomó kisebb kaliberű banda feltör.

[Callinicus]

Én Battletech-ben meséltem ilyesmit, 3045-ben, Shadowrun szabályokkal.

Egyetlen releváns kérdés létezik.

Hányszor nézted meg a "Volt egyszer egy Amerikát" a modul előtt?

[Urban]

Segítségre van szükségem!

Kalandot írok a 70-es 80-as évek amerikai nagyvárosaiban lévő utcai bandákról (nem a szervezett bűnözésre gondolok, hanem inkább az "ez a mi területünk" fajta fiatal galerikről) és próbálom összegyűjteni a legtipikusabb tevékenységeket, jeleneteket, hogy mit szoktak csinálni a popkultúra szerint. Amire eddig jutottam:

• házlépcsőn, grundon, sikátorban vagy bevásárlóközpontban napot lopni
  
• vágyálmokat szövögetni a jövőbeli kitörésről
  
• bedumálni valamit egy csajnak vagy havernak, kidumálni magad a rendőrnél
  
• közösen lazulni, zenét hallgatni, szert használni, bulizni
  
• járókelőket ijesztgetni, kemény csávókat cukkolni, más bandát hergelni, fenyegetőzni
  
• megpróbálni pénz szerezni, de semmiképpen sem a "nehéz de becsületes" úton
  
• járőrözni este a területeden
  
• átmenni más területére rosszalkodni, belógni valami tiltott területre
  
• bunyózni (vérre menően, de nem szándékosan gyilkolni!)
  
• tiplizni, spurizni, lelécelni, ha para van

Szerintetek mit hagytam ki?

Módosította Urban: 2013.05.21, 20:50

[galu22]

Ynas_Midgard írta 2013.05.10, 13:03 -n:

Dor hozzászólása elgondolkodtatott: mitől is függ, hogy két csapat ugyanazt játsza-e vagy sem? Például nagyon sokan játszották már végig a B2 modult. Nyilván nem ugyanolyan sorrendben járták be a helyszíneket, és valószínűleg nem ugyanúgy beszélgettek az NPC-kkel; mégis, mondhatjuk azt, hogy ezért nem ugyanazt játszották?

Tegyük fel, hogy két csapat ugyanazokat a helyeket járta be, ugyanolyan sorrendben, de mondjuk nem ugyanazokat dobták támadásra meg sebzésre, és így az egyik csapatban volt karakterhalál egy harcban, a másiknál nem.

Vagy pusztán az a tény, hogy nem ugyanazok a játékosok vesznek részt a játékban, már másik játékká minősíti az egészet? Még akkor is, ha ugyanazt teszik pontról pontra, ugyanazt érik el rendszerszinten is (i.e. effektíve olyan, mintha mindig ugyanazt dobták volna); sőt, tegyük fel, hogy a karaktereik is ugyanazok voltak.

Vagy elég azt mondanunk, hogy mivel a mesélő ugyanazon elemekkel dolgozott mindkét csapatban, az ő részéről ugyanaz a játék volt, még ha a játékosok különbözőképpen is viselkedtek (feltéve, hogy ha a két csapat "fordítva" cselekszik, vagyis A és B csapat megcserélték volna a döntéseiket, a mesélők is így tettek volna)?

Szerintem ha a modul ugyanaz mindkét esetben, akkor ugyanazt játszották, attól függetlenül, hogy mit tesznek hozzá személyükben.

Én jártam már úgy, hogy előre generált karakterekkel meséltem két csapatnak ugyanazt a modult. Az egyik a tervezett módon reagált és ment végig a kihívásokon, a másikban pedig 4 órát töltöttünk azzal, hogy a törpe karakter játékosa kitalálta hogy egy törpe NPC a klánjából van, és neki segítettek inkább.

[Ynas_Midgard]

Dor hozzászólása elgondolkodtatott: mitől is függ, hogy két csapat ugyanazt játsza-e vagy sem? Például nagyon sokan játszották már végig a B2 modult. Nyilván nem ugyanolyan sorrendben járták be a helyszíneket, és valószínűleg nem ugyanúgy beszélgettek az NPC-kkel; mégis, mondhatjuk azt, hogy ezért nem ugyanazt játszották?

Tegyük fel, hogy két csapat ugyanazokat a helyeket járta be, ugyanolyan sorrendben, de mondjuk nem ugyanazokat dobták támadásra meg sebzésre, és így az egyik csapatban volt karakterhalál egy harcban, a másiknál nem.

Vagy pusztán az a tény, hogy nem ugyanazok a játékosok vesznek részt a játékban, már másik játékká minősíti az egészet? Még akkor is, ha ugyanazt teszik pontról pontra, ugyanazt érik el rendszerszinten is (i.e. effektíve olyan, mintha mindig ugyanazt dobták volna); sőt, tegyük fel, hogy a karaktereik is ugyanazok voltak.

Vagy elég azt mondanunk, hogy mivel a mesélő ugyanazon elemekkel dolgozott mindkét csapatban, az ő részéről ugyanaz a játék volt, még ha a játékosok különbözőképpen is viselkedtek (feltéve, hogy ha a két csapat "fordítva" cselekszik, vagyis A és B csapat megcserélték volna a döntéseiket, a mesélők is így tettek volna)?

[chomy]

Idézet

Én simán örülnék egy olyannak, hogy fel van sorolva egy halom színes NJK (nem csak a céljaik miatt színesek, hanem valóban egyedik), infókkal, célokkal, stb. Elolvasás közben összeállhat egy (vagy aminek én jobban örülnék több) lehetőség, hogy miféle történet keveredhet belőle. Ha akarom használhatom az NJK-kat a saját kalandjaimban függetlenül az egész modultól, de ha úgy gondolom elsüthetem az egész csoportot.

Megspékelhető néhány, a karakterektől független (random, vagy meghatározott sorrendben történő), avagy reaktív eseménnyel, ill. adható a fontos NPC-knek egyfajta cselekvési, még inkább: törekvési lista (mivel próbálkozik be valószínűleg a céljai eléréséhez).

Ez még szvsz nem ront a felhasználhatóságon, amennyiben nincs belőle túl sok, de jól jöhet, ha a parti leül és hirtelen be kell dobni valamit, ami felrázza őket, illetve akkor is, ha akarsz valamilyen fő eseményszálat a kalandnak. (Ez már csak azért sem baj, mert a mesélő részéről figyelmen kívül is hagyható, ha valami mást akar kihozni a kezdő szituációból, ugyanakkor mégis közvetít valamit azoknak, akik szeretik a vezérfonalat a teljesen nyitott sandboxszal szemben.)

Ami szerintem fontos, de a (publikálatlan) nyomozgatós/városi kalandjaimban rendszeresen elrontom: ne komplett jeleneteket írjunk. A tárgyilagos, vázlatos leírás ("Lajos ezt teszi, amúgy meg azt teszi") bőven elég. Egyrészt a mesélőnek is izgalmasabb ha a helyszínen, mesélés közben kell kiszínesíteni a jeleneteket és az NJK-k viselkedését, másrészt meg kevesebb információt kell feldolgoznia és észben tartania, de az - jó esetben - legalább tényleg lényeges és használható.

Mint a jobban sikerült egyoldalasok is mutatják, a rövid, emészthető, de lényegre törő leírás inspiratív. A dagályos leírás fárasztó.

UFF.

[Dor]

Én azt mondom, hogy a téma nehézsége nem abban van, hogy nehéz jól megírni, hanem hogy nehéz úgy megírni, hogy sokak tudják használni.

Az intrikás városi kalandokat szerintem sokkal szerteágazóbban mesélik/kezelik/írják le maguknak a különböző mesélők, mint mondjuk a többi kaland típust. Ez már az eddig hozzászólásokból is látszik; ha leülünk egy dungeont kidolgozni azt mindannyian nagyjából ugyanúgy fogjuk kidolgozni, de egy intrikás kalandot már nem, és amikor a kezünkbe veszünk egy kidolgozott modult, akkor azt szeretjük, ha az a mi kidolgozási stílusunkhoz közel áll.

A másik kérdés, hogy mire szánjuk az adott modult. Az azt játszó csapat játsszon egy hasonló történetet, mint mi? Vagy csak a hangulat lesz hasonló és minden csapat szinte egészen más történetet kerekít a modulból? A csapat ugyanazokon a konfliktusokon fog keresztül vergődni mint a tesztjátékosok vagy a konfliktusokat és nehézségeket az aktív játék fogja csak megteremteni az általános keretekből kifolyólag?
Én simán örülnék egy olyannak, hogy fel van sorolva egy halom színes NJK (nem csak a céljaik miatt színesek, hanem valóban egyedik), infókkal, célokkal, stb. Elolvasás közben összeállhat egy (vagy aminek én jobban örülnék több) lehetőség, hogy miféle történet keveredhet belőle. Ha akarom használhatom az NJK-kat a saját kalandjaimban függetlenül az egész modultól, de ha úgy gondolom elsüthetem az egész csoportot.

Én mondjuk az ilyet lefektetett forgatókönyv nélkül mesélném és hagynám, hogy az aktív játékban derüljön ki számomra is, hogy mi lesz a történet. Ez szórakoztatóbb mesélői oldalról is.
Az előző mondataimtól függetlenül írom, hogy az ilyen „replay”-ek nekem szimpatikusak és egy modullal együtt sokkal érdekfeszítőbb, mint egy játékbeszámoló. Megfordítva pedig egy játékbeszámoló is sokkal érdekesebb lehet vele együtt. Ha a játékbeszámolóból kivesszük a szerepjáték nyújtotta sajátságokat (akár mechanika terén: „és pont itt megdobta a kritikus 20-at!; akár társaság terén: „a csapat végül elindult a barlangba, szerencséjükre ma nem tudott eljönni a Pixivámpír karakter játékosi így nem volt ellenvetés”), akkor egy novellára kezd hajazni, ami nem baj, de abban a gyengébb kategóriába fog kerülni. És miért olvasnánk gyenge novellát, ha olvashatnánk jót is?

Természetesen ezek a replayek is addig lehetnek jók, míg nem esnek át a ló másik oldalára és megmaradnak fűszerként. Egy-egy érdekesebb rész bemutatása a mesélői paraván mögött szerintem mindig érdekes olvasmány.

[QuippeR]

Narmor írta 2013.05.06, 23:04 -n:

Nem kell kötött legyen a kezdés, vagy nem annyira: csinálhatsz véletlen táblázatot, hogy eldöntsd, a JK-k milyen módon és kivel állnak kapcsolatban a játék elején. Így aztán a csapaton belül is kialakulhatnak ellenkező érdekek, ami igencsak növeli az intrikázás lehetőségeit. Így előfordulhat, a nagybácsi szolgálatában állnak, akinek az lenne az érdeke, hogy az ő fia vegye el a lányt, aki azonban jövendőbelijénél is jobban irtózik a "második jelölttől", s szó mi szó, a jarlnak sem tetszik túlzottan ez az ötlet... bezzeg a jarl felesége annál inkább támogatja ezt stb.

Legkésőbb a DitV megjelenése óta alapvetés, és én ehhez tartanám magam, hogy arra készülünk fel, ami akkor történne, ha a játékos karakterek nem léteznének, vagy legalábbis a közelébe se mennének a problémának. A játékosok kezéből így sosem kerül ki a döntés, és nagyjából arról is van elképzelésünk, hogy bármiféle döntés esetén ki hogyan reagálna.

[Urban]

Narmor írta 2013.05.06, 23:04 -n:

Félreértettem, de egy ilyen jegyzőkönyvszerű dolog sem kell az "ideál" modulba, persze csak abba, melyet én elképzelek. Nyilvánvalóan nem kizárólagos a véleményem, saját mesélői stílusom erőteljesen befolyásol. Az ilyesmiket szívesen olvasom egy szabálykönyvben, de nem egy modulban.

Ezért írtam eredetileg azt, hogy van amit nem modul, hanem replay formájában érdemes leírni "mesélői titkok" háttérdobozokkal kiegészítve.

Egy csomó kalandtípus nehezen foglalható össze modulszerkezetbe, viszont jobban átjön a lényege más formátumban, és könnyebb olyan alapján rekonstruálni és lemesélni. Legközelebb majd jobban kifejtem

[Narmor]

Urban írta 2013.05.06, 17:34 -n:

Narmor írta 2013.05.06, 07:40 -n:

Erre ott van a játékbeszámoló, egy modult nem szabad megterhelni sallanggal. (Kivéve mondjuk, ha oktató jellege van, de ez itt elvileg nem merült fel.)

Akkor félreértetted a replay lényegét. A replay nem egy résztvevő összefoglalóját tartalmazza a játékvilágban történtekről, hanem azt, ami a résztvevőkkel a valóságban történt, mi hangzott el az asztal felett (és mi történt a háttérben mesélőként, játékosként). Azaz leginkább a szabálykönyvek példajátékaira emlékeztet, és szerintem azokból a legkönnyebb eltanulni egy játékot. Persze japánon kívül keveseknek van idejük ilyet írni (de azért egy példát találtam).

Félreértettem, de egy ilyen jegyzőkönyvszerű dolog sem kell az "ideál" modulba, persze csak abba, melyet én elképzelek. Nyilvánvalóan nem kizárólagos a véleményem, saját mesélői stílusom erőteljesen befolyásol. Az ilyesmiket szívesen olvasom egy szabálykönyvben, de nem egy modulban.


Ynas: Nem kell kötött legyen a kezdés, vagy nem annyira: csinálhatsz véletlen táblázatot, hogy eldöntsd, a JK-k milyen módon és kivel állnak kapcsolatban a játék elején. Így aztán a csapaton belül is kialakulhatnak ellenkező érdekek, ami igencsak növeli az intrikázás lehetőségeit. Így előfordulhat, a nagybácsi szolgálatában állnak, akinek az lenne az érdeke, hogy az ő fia vegye el a lányt, aki azonban jövendőbelijénél is jobban irtózik a "második jelölttől", s szó mi szó, a jarlnak sem tetszik túlzottan ez az ötlet... bezzeg a jarl felesége annál inkább támogatja ezt stb.