Erdőjárók sátra

*finom, frissen sült hús illatát hozza a szél, valahonnan az erdő széle felől, hazatért hosszú vándorlásából az öreg bujdosó, ezt ünnepli megfelelő lakomával, és víg, halk énekszóval*

-Igazad van.A plakát rossz ötlet.És a legtöbb nézeteddel egyet értek, és én is úgy gondolom.De mégis.Ha nem kerresük őket tudatosan, akkor mi értelme hogy itt vagyunk? Hogy rendbe hoztuk a sátrat,Hogy itt ügyködtünk.Egyáltalán akkor mi értelme volt annak hogy itt legyen ez a sátor?A sors akkor mért így hozta? Mért kellet idejönnöm? Mért találkoztam itt veled?Mért telt meg a szívem tenniakarással és reményekkel? Mért? Ha most feladjuk és nem folytatjuk tovább ennek a helynek a felvirágoztatását? Nem adhatjuk fel hogy csak így.Ilyen egyszerűen.És az erdőjárók sem hagynák ezt.Akik előttünk itt voltak.Én ebben hiszek.És ezek a kérdések tombolnak most bennem.
*Mondja és arcán látszik a felindultság.Érzelmi kitörése van*

- Plakátok? Az természetellenes lenne. Egyszerűen csak egy hívó szót kellene elengednünk, mely az igaz erdőjárók szívéhez talán eljutna... de gyöngyék vagyunk hozzá. Amerre jártam-keltem, mindenfelé egész nyugodalmas a természet. Volt, ahol a fákon figyeltek - tiltott erdő lehetett, így hát nem merészkedtem oda. Viszont ott volt élet... de kockázatos lenne.

- A sátor igen szép lett, gratulálok, jól megcsináltad. . Nem tudom, hogy mit fogunk ezek után kezdeni. Talán megismerhetnénk egymást. Tapasztalatcsere, egyebek. Bár az erdőjárók s druidák útja különböző helyeken fut, mégis, minden hasonló út egyszer összeér, és akkor talán egy csapattá áll össze az erdővédelmezők. Talán... erre kicsi az esély.

- Viszont minden ösvényen tovább kell indulni, így útjaink ismét elválnak, bármennyire is megkedvelnénk egymást, vagy ugyanazt a "hivatást" űzzük. S mikor az ösvénynek vége szakad, testünk elhasználódva, lelkünk elröppen, új testbe költözik, s újjászület. De mindenkinek rövidebb-hosszabb életútja van. Én abban hiszek, hogy mindenki maga írja sorsát. Nincsen előre meghatározva, hogy mikor és hol fog véget érni utad.

- Biztosan vannak erdőjárók, védelmezők, akik most is összetartanak, csak máshol. Ezt a csapatot viszont igen nehéz lenne megtalálni, hisz ha az erdőt védelmezik, ott is vannak, s csak akkor fedik fel magukat, hogyha minket érdemesnek találnának erre minket. Amennyiben nem feleltünk meg elvárásaiknak... nincs miért küzdenünk. Míg csak újoncként létezünk, akár legyünk húsz, kétszáz, háromszáz évesek is, tanulnunk kell, kezdők a mesterektől - és a mesterek a kezdőktől. Sosem leszünk tökéletesek - és ezt el kell fogadnunk.

- Amennyiben ezeket megfontoljuk, észrevehetjük, hogy igen kicsi az esély, hogy tudatosan bukkanjunk rá magunkfajtára. A sors, vagy a szerencse tán mellettünk áll - talán nem. Én nem hiszek istenekben, akik segítenének, mert még nem kísértek engem utamon egy áldásuk - vagy átkuk - sem.

*Szól, majd elhallgat. Tovább álldogáll a nő -előtt- mivel már Aalian megfordult.*

-Szia.Nem nem csinált semmi különöset.Nem találtál senkit? Ez rossz jel.Arra gondoltam hogy lehetne plakátokat csinálni, és kirakni fákra, vagy szétszórni az erdőben, ráírni hogy jöjjenek ha vannak itt erdőjárók.Meg akinek a szívében van az erdő.Valahogy ide kellene őket hívni.Lehet hogy csak eltűntek.Nem lehet?
*Kérdezi és becsukja a naplót*
-Még csak az elején járok.Semmi lényegeset nem találtam eddig.De a sátor már kész.Már csak vendégek vagy lakók kellenének.

*Macskaalakban surrant be a sátorba, s a női alakját fölvéve áll meg Aalian mögött.*
- Mit olvasol?
*Kérdezi, miközben arcán semmi nyoma sincs az örömnek. Mielőtt az új ismerőse feltenné a nyilvánvaló kérdést, válaszol is.*
- Nem találtam egy lelket sem, pedig körülnéztem. Ez az én szerencsém...
*Szól, kinyújtja kezét, majd magához hívja a botot, amely kezében terem.*
- Nem sipákolt, villogott, virított ez a bot, ugye?
*Kérdezi, miközben tekintete a naplón pihen, bár nem sokat tud abból most kihámozni.*

-Nah végre minden szép, kész és csillog.Mostmár csak az erdőjárók hiányoznak innen, hogy ne legyen síri a hangulat!
*Mondja mikozban körbenéz az üres (de már tiszta és rendes)sátorban,aztán tovább olvassa egy székre leülve a talált naplót.Nagyon érdekli hogy mi lehet az elf naplójában*

-Viszlát! És azért vigyázzon magára.Ki tudja mi van itt az erdőben.És ha találkozik valakivel, akkor hívja ide kérem.
*Nézegeti a botot ami a kezében van, aztán lerakja a most már tiszta asztalra, majd keres egy ronygyot és elkezdi törölgetni a port minden honnan.a könyvekről, stb...Meg pakolgat*

//Bye.Én is lépek.Holnap d.u-n leszek én is.Addig bye//

// Sajnos mennem kell. Holnap 13:00 felé leszek, vagy még max ma estefelé. Boccs .//

- Hát nem tudom.
*Motyogja, majd lassan végeznek a varrással is.*
- Körülnézek, hátha találok lényeket, akik még ehez a hivatáshoz kötöttek.
*Szól, majd csuklyáját újra fejére hajtja.*
- Ha nagyon kellenék...
*Odadobja a nőnek az alkarhosszúságú botot, melynek végén egy fehérmacska fej faragványa látható, s a macskafej szemüregében két smaragd csillog.*
- Nem ostobaság egy tárgyhoz beszélni, főleg ha mágikus. Csak szólítson a nevemen, ha bajban van.
*Majd kilép a sátorból, s alakja beleveszik az erdőbe.*

-Ez jó ötlet.a tanítás.Vagy az hogy legalább néha néha összejöjjenek az erdőjárók egy tanács erejéig.Vagy talán még létre sem jött köztük szövetség? Ezért nincs itt most senki? Talán nem is tartanak össze az erdőjárók és a druidák? Az viszont nagy baj lenne.
*elveszi a nőtől az anyagokat és elkezd foltozni lalkesen és szorgosan*

- És mi van, ha a sárkányok vannak veszélyben? De talán nem kéne ebbe beleavatkoznunk. Csupán annyi kéne, hogy néha találkozzanak egy egy tanácskozáson az Erdőjárók, és a Druidák. Ha meg már nincsenek... akkor tanítunk. Bár magam sem vagyok egy nagy erdőjáró, s mivel macskaszellem vagyok, így kissé nehéz helyzetben lennék. Mert van még olyan részem is, amit nem ismersz, de idővel megfogsz.
*Majd belenyúl egy ládába, ahonnan kiveszi a foltozáshoz szükséges anyagot. Tű, cérna, minden ami kell. Ad egy adagot a másik nőnek is, majd elkezdi eltűntetni a lyukakat.*

-Gondolod hogy sárkányok lehetnek a dolog mögött? Mert azt tudom hogy a kastélyból kitiltották őket.Talán az erdőbe kényszerültek és itt rosszalkodnak ill. rosszalkodtak?Mert akkor a csabdák nem sokat segítenek.Ellenük.
*Tovább pakolgat, már egy kicsit normálisabb kinézete van a sátornak*
-Meg kellene foltozni is.Amint látom eléggé megtépázták a viharok a sátrat.
*A sátor oldalán és tetején lévő lyukakra mutogat*

*Az egyik könyvön megakad a szeme. Sárkányok... olvassa a címet.*
- Ezt a könyvet nem is olyan régen használták.
*Szól, majd kinyitja, leporolja a borítóját.
Majd feláll, tovább pakolászik. A könyvet a napló mellett hagyja.*

-Igaza lehet.De akkor is.Valamit kellene csinálni.A környéket bejárni.Ha esetleg nem sikerült elüldözniük a veszélyt, akkor csapdákat kellene a sátor környékére rakni.Ezért is kellene a tanács.És megértem hogy nem bíznak bennünk.De én csak segíteni akarok.Gondolom ön is.Nincs semmi rossz szándékom.De közösen tudunk csak akármit is tenni.Ketten nem sokra megyünk.Szerintem.
*Elkezd rendet rakni, könyveket egy helyre rakni, székeket felállítani, a pókhálókat leszedni*

- A tanács jó ötlet lenne, csak két probléma van vele. Első; lehet már megszabadították az erdőt a veszélytől, de közben ők is odavesztek - így felesleges lenne a tanácsot összehívni. A második probléma; sajnos itt mindenki számára ismeretlenek vagyunk, így nem bíznak bennünk - ami jogos.
*Szól, közben elindul rendet rakni.*

-Veszélyes az erdő? Hm...
*Körbenéz a sátorban*
-Elég kupi van itt.Arra sem volt utalás hogy mért mentek el ilyen hirtelen mindent itthagyva.Nézze mag.a nyomok akkor is olyanok mintha menekültek volna.szerintem rendet kellene itt rakni, ismét alakalmas hellyé tenni, hogy idejöhessenek azok akiknek ez a hely áll.És ha tényleg veszély leselkedik az erdőben, akkor eggyüt kellene fellépni ellene.És figyelmeztetni a többieket.Tanácst kéne összehívni.Vagy ön nem így gondolja?

*Leugrik a macska, a köpenyre, majd ismét visszaváltozik nővé, (rajta a ruhával).*
- Semmi érdekes nyom. A naplóba már nem írták le, hogy probléma lett volna. Csak annyit írtak benne, hogy veszélyes az erdő. Ezt is teljesen nyugodtan. Azután becsapták a naplót, és elmentek.
*Számol be felfedezéseiről.*
- Igen most, vagyis tegnap. Itt éjszakáztam.

*Csak nézi a macskává változott nőt.~Hát én ilyet nem tudok az biztos~Gondolja és nézi hogy mit csinál a macska*
-Remélem talál valamit.Jó lenne tudni hogy mi volt itt.Kideríteni.Egyébként ön is most jött?
*Kérdezi a macskától~Hát én megőrültem.Egy macskával beszélgetek.És még választ is várok~*

- Persze. Inkább keresnünk kéne rajta nyomokat.
*Egyszercsak mintha testetlenné válna a nő, köpenye a földre hullik. A ruhazuhatag alól egy kamasz fehér macska bújik ki, majd felszökken a naplóra, s mancsával néhol arébb lapoz. Néhol lesimítja, mintegy nyomot keresve, hogy sietve írták-e. Smaragdzöld szemei mohón futják át a lapokat.*
~ Milyen sokat értek meg ezek az erdőjárók! ~

*Kezetfog a nővel*
-Aalian vagyok.És a naplóból? Hát még az elején tartok csak.Hogy milyen volt itt az élet, mit csináltak itt.Még nem jutottam el addig a részig ahol ez le lenne írva.
*Feltűnik neki a nő macska szeme.Bámulja egy darabig, aztán elkaja tekintetét*
-Ön is olvashatja ha szeretné.
*Mutat a könyvre*

- Fogalmam sincs mi tehette. Talán rossz óment kaptak a csillagokból.
*Szól, majd odalép a nőhöz. Kezetnyújt.*
- Echiko Momotani. Röviden Ech.
*Mutatkozik be, majd ha a kéznyújtást elfogadták, vagy elutasították, hátrahajtja csuklyáját. Szép, szabályos arc, de egy valami rémisztő lehet; pupillája pengevékony, most kicsit szélesebb. Aaliannak egyből beugorhat, hogy az macskatekintet.*
- Megtudott valamit a naplóból?
*Kérdezi, miközben a nyitott könyvre mutat.*