Szerintem...
Alacsony műveltség + magas intelligencia:
Sokban összefügg a kettő, de jellemzően ide jöhetnek azok a remek átlátó- és elemzőképességgel, gyors és praktikus észjárással megáldott figurák, akiknek a lexikális tudásuk szinte semmi, de kiválóan elboldogulnak és alkalmazkodnak az életben.
Magas karizmájú karakter, alacsony karizmájú játékos:
A karizma - nálam - a markáns vonzerő, a frappáns szociális fellépés, a "belső varázs", az erőteljes, megragadó kisugárzás, a meggyőzőkészség és egyfajta dominancia kifejezésre juttatása, ami nagyobbrészt ösztönös adottságból fakad.
Noha nyilván a játékostársaknak és a mesélőnek is feladata, hogy kezelje a magas karizmát, leginkább a játékosnak kell kialakítania, de értelemszerűen ha nem megy, szerintem nem érdemes erőltetni, ugyanis eléggé hiteltelenné teszi a karaktert, legalábbis a szerepjátszós szerepjátékokban.
Játékos és karakter megjelenése:
Irreleváns. Szinte senki sem olyan küllemű karaktert alkot, mint amilyen ő, sok esetben még a kor, az etnikum vagy a nem is eltér ugye (mifelénk at least). Elég fantáziával nincs szükség hasonlóságra, mázra. Ha bele tudod élni magad egy lepukkant kis szobában abba, hogy egy misztikus, ködös erdőben vagy egy zsúfolt arab piacon bolyongsz, akkor az sem kihívás, hogy a melletted ülő szakállas, mackós pasas filigrán, madárcsontú lányka karakterét, vagy a hájas, lófogú, zsíros hajú debella nőci szupermodell szőke ciklon szereplőjét magad elé képzeld.
A "csábítás" és a "vonzerő" amúgy szerintem abszolút nem a megjelenés kérdése - ha valaki legalábbis nem túl előnytelen küllemű, akkor inkább a karizma, a fellépés, a rutin, és a célszemély ízlése a fontosabb tényezők. Bár értelemszerűen a kifejezetten szép/jóképű emberek általában könnyebben keltenek szimpátiát, úgy első benyomásra.
Magasabb IQ-jú (vagy műveltségű) karakter, alacsonyabb IQ-jú játékos:
Szerintem innentől a mesélő felelőssége a dolog - a mesélő elhinti a jeleket és nyomokat, és a brilliáns zseni karakter eccerű agyú játékosának elmondja szépen, hogy ebből mit tud összerakni, ergo hadd ne a játékos szenvedjen olyasmivel, amit nem képes átlátni.
Ugyanez a helyzet az olyan lexikális műveltséggel, amivel a karakter rendelkezik, a játékos meg nem.
Fordított esetben pedig a játékosnak kell visszafognia magát; ha össze is mozaikozta a megoldást, de a karaktere kőbuta, akkor ne brillírozzon, hanem alakítsa az értetlent. Szerintem pont ezek miatt, ha egy rendszer nem is modellezi az értelmi képességeket, akkor is érdemes meghatározni, mennyire eszes a karakterünk mondjuk hozzánk képest, a mesélőnek pedig eszerint alakítania a dolgokat.
Módosította LadyCrow: 2008.12.01, 08:33