2880 hozzászólás érkezett eddig

[aluminiumtrioxid]

Fywillan írta 2012.04.24, 21:46 -n:

A guardsmannek az a dolga, hogy elhulljon. Azt viszont lehet hősiesen.

OFF: De mindannyian tudjuk, hogy a "deréktól lefelé bénultan, összeszart uniformisban, a saját égett húsának bűzét szagolgatva, gyötrelmes kínok között" variáns jóval gyakoribb.

[Fywillan]

Morak írta 2012.04.24, 15:40 -n:

A hiba bennem lehet, de szerintem a W40k nem igazán támogatja azt a koncepciót, hogy valaki következmények nélkül tehessen bármit, és fényes páncélú lovagként masírozzon keresztül a csatatéren, miközben ünnepelt hősként minden szitiációból győztesként jöjjön ki. Talán túl komolyan veszem a "grim darkness of the far future" jelzőt...lehet. De a kezdetek kezdetén ez le lett fektetve, és nem merült fel elvárásként, hogy hősies legyen a világ hirtelenjében.

A GNS elmélet ködös terület, végül is nem kötelező abszolút elkülönülniük egymástól, lehet átfedés. De ha lenne ilyen éles határvonal, akkor ilyen kontextusban érthetőbb, hogy mire gondolok amikor azt írom, hogy N vagyok. ^^ Egyszerűbben szólva, számomra a G az a MAGUS/DnD/SW és társai...amit lehet nagyon darkosan játszani, meg full életszimulációként is, de nem erre lett kitalálva. Amúgy ez nem azt jelenti, hogy ezek rosszak...butaság lenne ilyen kijelentést tenni. Csak most nem ilyen jellegű mesékre van igényem.

Pedig az űrgárdisták rendszer szinten elég sok mindent kibírnak. (A múltkor az egyiket felrúgta egy Drenya és túlélte. -5 Woundon, de túlélte.)
Az Only Warban pedig inkább a hősi halál témáját lehetne boncolgatni. Szerintem ha valaha is mesélnék Only War-t, akkor ha nem lenne minden játékalkalmon Fate égetés vagy karakterhalál, akkor elgondolkodnék rajta, hogy erősíteni kell az ellenfeleket. A guardsmannek az a dolga, hogy elhulljon. Azt viszont lehet hősiesen.

[Urban]

Nekem az utóbbi pár hozzászólásból a következő jutott eszembe:

Lehetséges, hogy az illető nem hülyült meg, egész egyszerűen csak a hagyományos szerepjáték számára mindig is "kitérő" volt, és jobban érdekelnék olyan dolgok, mint például amatőr színjátszás vagy éppen valamiféle történetalkotós játék a történelmi személyiségekről.

Amennyiben ez a helyzet, sincs katasztrófa. Alkalmazkodás, alkalmi kitérés a kedvéért illetve baráti búcsú (kizárólag hagyományos szerepjáték téren) mind belefér kulturált emberek között.

[Morak]

Üdv!

Fywillan: Akkor félreértettelk. Bocsánat.

A hiba bennem lehet, de szerintem a W40k nem igazán támogatja azt a koncepciót, hogy valaki következmények nélkül tehessen bármit, és fényes páncélú lovagként masírozzon keresztül a csatatéren, miközben ünnepelt hősként minden szitiációból győztesként jöjjön ki. Talán túl komolyan veszem a "grim darkness of the far future" jelzőt...lehet. De a kezdetek kezdetén ez le lett fektetve, és nem merült fel elvárásként, hogy hősies legyen a világ hirtelenjében.

A GNS elmélet ködös terület, végül is nem kötelező abszolút elkülönülniük egymástól, lehet átfedés. De ha lenne ilyen éles határvonal, akkor ilyen kontextusban érthetőbb, hogy mire gondolok amikor azt írom, hogy N vagyok. ^^ Egyszerűbben szólva, számomra a G az a MAGUS/DnD/SW és társai...amit lehet nagyon darkosan játszani, meg full életszimulációként is, de nem erre lett kitalálva. Amúgy ez nem azt jelenti, hogy ezek rosszak...butaság lenne ilyen kijelentést tenni. Csak most nem ilyen jellegű mesékre van igényem.


Evil_abrosz: Jó dolgokat írtál. Szimpatikus. Néhány elemére pedig úgy érzem illenék válaszolni.

A játékosom ismereteim szerint 2003-2004 környékén kezdett játszani, de akkor már 20 felett volt életkorban. LARP-pal kezdett, asztali játékot rendszeresen lényegében miattam kezdett játszani 2006 körül. Az első szárnypróbálgatás a Ghost in the Shell d20 volt. (Nem tudom ez miben fontos, de a posztod alapján el tudom képzelni, hogy lesz jelentősége).

A kaland fővonaláról letérni nálam sosem volt deviancia, mert őszintén szólva már jó néhány éve arra törekszem, hogy szabadnak érezzék magukat (vagyis a döntéseik közül nincs olyan, hogy "rossz"), és ne egy előre megépített sínen zakatoljanak, hanem az legyen az érzetük, hogy szabadon járhatnak a világban amiben a karaktereik élnek.
A deviancia jelen esetben az, hogy nem akarja használni a karakterek által látott/hallott/talált dolgokat, hanem azokat addig facsarja, cincálja, elemzi, míg azok eredeti értelme elvész, és újakat alkot nekik amik annyira hibásak, hogy azok mentén haladva jobb esetben csak vakvágányra, több esetben pedig karakterhalálba vitte. Vannak a legtöbb szerepjátékvilágban olyan megalkotott és elfogadott szabályok amiket nem lehet felrúgni. Ha megtesszük, akkor elvész a világra jellemző sajátos íz, és értelmét veszti az egész játékülés (én pl. szeretem ezt a "catholic space nazis" feelinget ami körbelengi a Birodalmat, és a rettenetesen elnyomó rezsimen nem akarok és nem is fogok engedni, mert ha nem tetszenek a Birodalom szabályai akkor ott az eretnekek útja, és semmi szórakoztatót nem látok abban, hogy lazítsak a Birodalom szigorán).

Az írásod többi részéhez nem tudok mást hozzáfűzni csak azt, hogy köszönöm a tanácsokat.

Tisztelettel:
Morak

[evil_abrosz]

Morak

Legalább fél évtizede érdekli ennyire a történelem (diplomázott belőle + eleve ezért ment oda) és nagy alakjai, tehát a fél éve (hány alkalom?) elkezdett játékstílus-váltás nem lehet ennek közvetlen következménye. Előfordulhat, hogy a csapatmunkában végzett problémamegoldás helyett az énszimuláció, vagy karakter motivációi és a világban elfoglalt helye / -ra kifejtett hatása keltette fel a figyelmét (mióta játszik)?

Ha jól értem, wh40k.

Szankcionált psziként talán a birodalmi indoktrinációnak akar megfelelni, istencsászárabban az Istencsászárnál? A szerinte logikus kitalált összefüggések a karakter szerint azok? A játékos szerint a karakter szerint azok? A hősi önfeláldozás (For Mankind!) / bátorság (For the Glory!) nem csodálatra méltó erények? Belefutott valami háttéranyagba / regénybe / játékba és I'd be free to be so much more? A kaland tervezett útvonaláról letérni még nem deviancia.

Ha nyomozói sziporkái karakter és -világidegenek, másszon bele valami világhoz illő ártalmatlan / ortodox történésbe, majd kapja meg érte a rosszpontot a világtól. Ha jók, találjon egy másik összeesküvést / jusson kerülő úton az eredeti célhoz (pl. a tájékozatlan, beijedt elkövető merényelni próbál).
Ha öngyilkosjelöltként viselkedik, sebesüljön / haljon meg és okozzon pánikot a segédcsapatok soraiban. Felépülése után / a következő karakter értesülhet a hülyeségéről (Igen, szegény jó - rekurrens npc- X is elesett a kereszttűzben / Az előző pszi inkompetenciája miatt a fél második zászlóaljat lemészároltak, remélem neked több vér van a pucádban és okosabban viselkedsz majd).

Ha nem fekszik neki a szerep, válthasson harciasabbra (kérdezz rá). Így is felmerülhet az előző morális kérdés (második fele), a dicsőség hajszolásának negatív következményei a kívülállókra (áthaladás a hirtelen hősi roham elől sietve áthelyezett zárótűz lerombolta baráti lakónegyeden), az alárendeltekre (ki kell-e végezni gyávaságért a számukra óriási terhelés alatt megtörőket / harcérték csökkenése a kifáradás miatt / morál romlása, fegyelmi problémák, dezertálás / a többiek hátrahagyása árt a tervnek). Felismerés, hogy az ellenséges parancsnok mekkora hős a sajátjai körében (elfoglalt helyen parádé maradványai, poszterek, az ellenállás falfirkái). Felismerés, hogy a karakter elvei szerint is az. A sajátoldali dicsőítők kisszerűsége, korruptsága. Az előre tudottan laza mészárlásból hazatérve ugyanúgy éljenző tömeg (remek ötlet!). Az ügyetlenebb / gyávább, de jobb sajtójú / jobban helyezkedő / átmenetileg szerencsésebb vetélytárshoz gyorsan átpártoló tömeg. Stb (ügyelj rá, hogy az önfeláldozó és az önközpontú hősnek különbözők kellenek).

[Fywillan]

Morak írta 2012.04.23, 09:04 -n:

Fywillan: A Te javaslatod abszolút el kell utasítsam, bár tisztelettel megköszönöm, hogy segíteni próbáltál.
Az a gondom, hogy pont azt javaslod - vagy félreértettelek - amit el akarok kerülni. Nevezetesen, hogy támogassam a tévedésében és legyen megjutalmazva azért mert ő ilyen "hőst" játszik. Ebben sajnos kevéssé vagyok partner. A GNS-ből abszolút az N vagyok, és a passzívabb játékosom is nagyon szereti ezt a stílust, ezért nem tudom megtenni, hogy G és N is vagyok egyszerre egy kalandon belül, vagy a másik játékost belekényszeríteni egy olyan kalandba ami nem motiválja. Talán nem sikerült jól megfogalmaznom, ezért megírom Neked külön, hogy azért zavar csak ez a botladozás a játékosom részéről, mert ez előtt nem volt ilyen. Ez egy új defekt nála, amit erényként próbál kezelni.

Kis félreértés van csak: nem azt mondom, hogy jutalmazd meg, hanem azt, hogy legyen lehetősége az ilyen karakterrel játszani hosszabb távon (= ne nyírd ki folyton a karaktereit). Ehhez kell, hogy a világ valamennyire tolerálja ezt a fajta viselkedést, illetve, hogy mesélőként toleráld ezt a fajta viselkedést. Ha ezt nem akarod megtenni, akkor ne tedd, ez a Te döntésed. Viszont ellentétben T10 véleményével szerintem egyszerűen megunta azt a stílust, amit eddig játszottatok. Azt, hogy milyen kaladokat mesélj meg QuippeR és T10 már leírták.

Azt viszont nem egészen értem, hogy a fent (lent) boncolgatott téma miért G és miért nem lehet N stílusban foglalkozni a kérdéskörrel.

[Morak]

Üdv!

Elolvasva a legújabb ötleteket azért ezek közt is akad néhány használható. Sőt! A maga módján mindegyikben van fantázia.

A trauma részére nem tudok válaszolni. Nem csak mert nem lenne illő kiteregetni a szennyest, hanem igazából nem tudom. Furcsa lehet, de büszkeségi kérdésként van kezelve - ha volt - és nem mondja el. Ez nem a téma része, de most, hogy felmerült azért beindította a fantáziám, és elképzelhető, hogy érdemes lenne rástartolni huszadjára is. Hát ha...

Végiggondolom a leírtakat. Ha minden jól megy hétvégén tudunk találkozni aztán meglátjuk tudtam e hasznosítani ezeket a remek ötleteket.


Köszönöm mindenkinek.

Tisztelettel:
Morak

[T10]

Azt írod, korábban "jó" játékos volt, és csak mostanában "torzult" rá a "Hősiesen állva halok meg" vonalra. Irl is hasonló változások figyelhetőek meg nála?
Ha igen, valószínűleg érte valami trauma, ami miatt erre a vonalra állt. Tudatosan vagy sem, ebbe a világba menekült, valami feldolgozhatatlan elől.

Ha tudod, mi is érte őt, talán segíthetsz neki fel/ledolgozni.

Pl. írsz egy kalandot, egyszeri alkalomra, ahol teljes mértékben kiélheti ezt az ideológiai vágyálmot. Valóban ő lehet a hős, akit álmodik. Eleinte. Azután szépen fokozatosan szembesíted a környezet reakcióival, színezni kezded a fekete-fehér hátteret. Így talán visszaterelhető, megsegíthető.

[aluminiumtrioxid]

Morak írta 2012.04.22, 14:57 -n:

Mivel lételeme az ideológia, nálam kb. 100-szor olvasottabb ilyen témában, és amikor a magam józan gondolkozásával próbálom elmagyarázni miért rossz amit csinál, akkor valamilyen magasztos filozófiai-ideológiai maszlaggal válaszol, amit néha nem is értek. O.o Jójó, ez ciki, de engem ez a téma nem igazán mozgat, viszonylagosan elmondhatom, hogy két lábbal állok a földön.

Add ki bérmunkába. De most komolyan: felrakod az "Írjunk kalandot" topicba, hogy milyen ideológia körüljárása legyen a modul témája, aztán valaki csak ír rá valamit. A kapott ötletet a partira igazítod, lemeséled, mindenki hepi.

[Orastes]

Morak, szerintem egy mesélő kezében mindig kell lennie annyi "hatalomnak" hogy a játékos ne tudja csak úgy felrúgni azokat a kereteket, amit a mesélő megalkotott, vagyis egyszerűen ha kitalál a játékos valami oda nem illő baromságot, akkor a legegyszerűbb vele közölni, hogy: "ez ebben a vilűgban nem így működik." Pl. nem tud átjutni olyan szociális helyzezeken, amit nála sokkal nagyobb halak irányítanak, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják, amit akar. Végső esetben rá lehet küldeni olyan embereket, akik csak "figyelmeztetni" akarják, hogy oda köp bele, ahová nem kéne -nem bérgyilkosokat, de az lehet a következő lépes.

[Morak]

Üdv!

Köszönöm a javaslatokat, nagyon jól használható ötleteket kaptam, valamilyen sorrendben be is fogom vetni őket.

Auer javaslata az adott szitura "varázsütésre" megjelenő NJK-val aki kiosztja a kokit elég célravezetőnek tűnik ismerve a cimborámat. Szerencsére egy dologhoz konzekvensen ragaszkodik, hogy "mindig a GM-nek van igaza...mindig". Igaz, néha húzza a száját, de még sosem hazudtolta meg ezen elvét.
(Előző karaktere úgy halt meg, hogy besétált húsz sima milicistával egy kifejezetten erős Káosz Varázsló erődjébe. Az persze pszível átvette a hatalmat emberei felett akik elfogták, és egy tömlöcbe hurcolták. A varázsló elteleportált, a 20 ember pedig ott maradt őt vigyázni. Levetkőztették, fegyvereit elvették. Első ötlete az volt, hogy puszta kézzel nekitámad mind a 20 állig felfegyverzett és őrült katonának. Nagyon nehezen de lebeszéltem erről. Erre a következő megoldása az volt, hogy hátat fordít nekik és kisétál a tömlöcből. )

QuippeR javaslata pedig abszolút érdekes lehetőségeket és kérdéseket vet fel. Kicsit izgatottá is tett, hogy mi lesz majd ezekre a helyzetekre a válasza. Ha az amit remélek akkor nem veszett el belőle az a kiváló szerepjátékos aki egykor volt. Ha érzéketlen marad akkor muszáj lesz egy nagyon komoly beszélgetést lefolytatnom vele.

Premier ötlete pedig nagyon komoly és kockázatokkal teli, de igen tanulságos lehetőség. Megjegyzem én SOHA nem engedtem "pályafutásom" alatt, hogy ugyanazon a szinten hozzon új karaktert az ügyetlenkedő játékos, mint a csapat átlagszintje. Új karakter nálam mindig első szintű. A legdurvább táp amit szoktam adni, hogy ha nekem tetsző - elég szőrös szívű vagyok ilyen téren is - előtörténetet ír, akkor vagy egy tárgy vagy egy ingyen skill (alacsony szinten) aztán ezzel kifújt. De mint írtam, ez ritka. Sajnos eddig ez nem aggasztotta, hogy első vagy hetedik szintű karaktere halt meg, hoz újat és folytatja ahol abbahagyja. Ezért gondoltam, hogy a tetteinek a következményeit, illetve a hibás szál kidolgozását érdemes lenne végiggondolnom, ahogy írva volt. Kicsi plusz munka, de még mindig hatásosabb lehet, mint egy OOC veszekedés.
Edit: Amúgy gazad van ebben a "lefekvés" dologban, de mivel már 8 éve jó barátok vagyunk, gondoltam ennyi "áldozatot" tudnék hozni, de csak ha megéri.

Fywillan: A Te javaslatod abszolút el kell utasítsam, bár tisztelettel megköszönöm, hogy segíteni próbáltál.
Az a gondom, hogy pont azt javaslod - vagy félreértettelek - amit el akarok kerülni. Nevezetesen, hogy támogassam a tévedésében és legyen megjutalmazva azért mert ő ilyen "hőst" játszik. Ebben sajnos kevéssé vagyok partner. A GNS-ből abszolút az N vagyok, és a passzívabb játékosom is nagyon szereti ezt a stílust, ezért nem tudom megtenni, hogy G és N is vagyok egyszerre egy kalandon belül, vagy a másik játékost belekényszeríteni egy olyan kalandba ami nem motiválja. Talán nem sikerült jól megfogalmaznom, ezért megírom Neked külön, hogy azért zavar csak ez a botladozás a játékosom részéről, mert ez előtt nem volt ilyen. Ez egy új defekt nála, amit erényként próbál kezelni.

Tisztelettel:
Morak

Módosította Morak: 2012.04.23, 09:07

[Fywillan]

Mesélj neki olyan játékot, ahol jól szórakozhat a karaktereivel. Pl.: Pendragon (vagy hogy hívták. Ahol az ember bónuszpontokat kap, ha a lovagi erényeknek megfelel - már a karaktergenerálás során). Még a Warhammer 40k világa is tud ilyet (Deathwatch, vagy a hamarosan megjelenő Only War ideálisnak tűnik).
Szerintem a játéknak ne az legyen a lényege, hogy "jól" játszunk, vagy hogy "megtanítsuk játszani" a játékost, hanem hogy jól szórakozzunk. Szóval ha te és a másik játékos nem bánjátok, akkor szerintem ideje kipróbálni valami olyan játékot, ahol az effajta viselkedésnek van értelme (esetleg azzal a jó kis opcióval, hogy a játékosok limitált módon beleszólhatnak a történetszövésbe és akkor máris nem vakvágányon halad a nyomozás).

[Premier]

Vezesd végig a hülyesége következményeit. Ha harcban kamikázézik, akkor ne bánj vele kesztyűs kézzel, hagyd, hogy meghaljon - a következő karaktere pedig első szintű lesz (vagy, ha ez a bevett gyakorlat, X szinttel alacsonyabb, mint a legalacsonyabb szintű karakter).* Előbb-utóbb fel fogja ismerni, hogy a történelemben a lángoló ideológiájú mártírokat miért "mártírként" jegyzik. Ha nem zavarja, hogy mindig új és gyenge karakterrel játszik, akkor legyen meg az öröme; ha pedig zavarja, akkor magára vessen.

Úgyanígy, ha a nyomozás során hülye - és képes magával sodorni az egész csapatot -, akkor ennek legyen meg a következménye. Ez persze csak akkor működik, ha a kudarcnak VAN következménye: az összeesküvők megölik az uralkodót és hamis bizonyítékkal a csapatra kenik, az ellenség lerohanja az országot, a kultisták megidézik a démont, stb.. Ha ő maga nem javul, akkor előbb-utóbb a többi játékosban fog kitermelődni a gondolat, hogy "nem kéne erre a bolondra hallgatnunk, mert mindig rossz tanácsot ad."


* Ez kicsit általánosabb téma, mint amit felvetettél, de a karakterhalálnak igenis legyen negatív következménye, tehát ne az legyen, hogy az új karakter a régivel azonos szintű, mert "ez fair". Ez nem fair, mégpedig a többi játékossal szemben nem, akiknek az okosabb, ügyesebb játékát értelmetlenné teszi az egyenlítősdi.

EDIT:

Idézet

Szóval ha már lebeszélni nem tudom - esetleg ha van ötletetek szívesen fogadom - akkor abban segítsetek, hogy egy ilyen embernek miként tudnék élvezetes kalandot megteremteni? Hisz a nyomokat félreértelmezi, az összeesküvéseket félremagyarázza, a harcban szó szerint kamikaze. Tanácstalan kezdek lenni.

Itt a hiba. TE próbálsz befeküdni az Ő hülyesége alá. A mesélőnek nem az a dolga, hogy mindenáron sikerélményt biztosítson azoknak, akik rosszul játszanak; hanem, hogy fölállítson egy tényleges kihívást jelentő helyzetet, majd pedig igazságosan és objektíven lemesélje. Ennek pedig része az is, hogy aki hülye, az elbukik.

Módosította Premier: 2012.04.22, 16:43

[QuippeR]

A csaták morális következményeit is meséld le. A "nemzetnek" vagy bármiféle egyéb magasztos célnak jót tesz, ha megöli X-et, de ezeregy oka van, amiért ez az amúgy hősies cselekedet kettős érzelmeket ébreszt a karakterben.
A csatatéren meghaló ellenfelet látva dobja el a kardját az utolsó harcos és fakadjon sírva, amiért megölték az utolsó testvérét.
Találkozzon a halott ellenfelet gyászoló özveggyel, aki átkokat szór felé.
Legyen olyan küldetés, ahol kihívást nem jelentő plebszet kell lemészárolnia. Ezután lépten-nyomon hívják meg a kocsmában egy italra, amiért ilyen hősies dolgot művelt.
Legyen nagy és tiszteletreméltő ellenlábasa, akit legyűrve csak tovább romlik a helyzet, és ennek a romlásnak legyen egyértelmű oka, hogy megölte. (Például egy aggresszívabb vezető kerül a helyére.)

[auer]

Próbálj meg betenni egy NJK-t aki irányítja. Teszem azt elkezdi saját maga összekuszálni a dolgokat, akkor jön az njk ad egy kokit és azt mondja "nem", és megmutatja merre tovább*. Egyrészt frusztráló, viszont ahogy kiveszem a másik játékos nem túl aktív, tehát hagyja hogy tolja a hülyeségeit és megy is utána. Talán sikerül mederben tartani, csak zavaró.

*esetleg vmi pszi erőt lehetne használni (mondjuk jóslás módosítva) hogy a saját képét elgondolva csekkolja hogy mennyire helyes - km-ként meg válaszolsz rá.

Harc: igazából a legtöbb játékos így játszik (szöveget leszámítva) mostani partimban vannak akik fedezéket keresnek előtte, ez kész csoda. Ha ara céloztál h pszi-ként nem használja a pszi-t akkor meg kérdezd meg miért azt választotta. (másrészt volt olyan h jabba a hutthoz bementek felelősségre vonni és elszámoltatni (fegyver és felszerelés nélkül) - és azóta is is fel vannak háborodva h megöltem őket.)

[Morak]

Üdv!

A kérdésem félig-meddig pszichológia is, de minden tekintetben idevág.

Az egyik játékosomnak új betegsége lett, és nem tudom kezelni attól tartok. Történetesen arról van szó, hogy maga a játékos - aki jó barátom is - afféle ideológiai "harcos". Nem akarok belekeverni semmilyen részt a kérdésembe ami indulatokat kelt, maradjunk ennyiben. Továbbá, nem csak szereti a történelmet, hanem ez a "munkája", de eddig csak addig jutott vele, hogy történészként szerzett egy diplomát. Szóval a múlt "nagy hősei" az ideáljai, hadvezérek, nagy harcosok, ideológiákért küzdő történelmi hősök és antihősök, a lényeg, hogy valami magasztos vagy malasztos legyen az illető. Folyton bújja a katonai szakkönyveket, katonai szakkifejezések után kutatva, taktikákat, stratégiákat, hadi fogásokat, seregtípusokat, egységtípusokat kutat, fegyvernemeket, fegyvereket keres és magol be. Eddig ez nem baj, csak fontos, hogy értsétek a problémát.

Naszóval...korábban nem volt semmi baj vele, játszott ahogy kell. Mostanában - kb. fél éve - új stílust dolgozott ki magának. Nagyjából abból áll neki a játék, hogy harcon kívül teszem azt kap egy infót, hogy "Van ez a szervezet a Xyz Liga. Itt van hozzájuk minden infó. Iktasd ki őket valahogy." S miután megkapott minden infót, nem azt csinálja, hogy a kapott anyagból dolgozik, hanem elkezd kitalálni olyan összefüggéseket amik szerinte logikusak és azok alapján áll neki a feladat megoldásának. Mint a vígjátékok amatőr nyomozója, aki könyvből megtanulta Sherlock Holmes minden egyes ügyét, s amikor elé kerülnek a lábnyomok akkor nem azokat követi, hanem elkezd nagyítóval követni egy festéknyomot amit az útjavítók húznak.

Harcban meg azt csinálja, hogy "állok egy helyben és lövök, holttestem lesz a fal ami megvédi a hazám az ellenségtől"...teszi ezt lényegében bármilyen kaszt/foglalkozás képviselőjével. Legutóbbi remekműve, hogy a 2-3 Woundra leharcolt Szankcionált pszível 1 Fatigue ponttal (emiatt levonással kell harcolnia) visszament a csatába lövöldözni, mert "az a fegyver amit nem használnak az hasztalan".

Azért fordulok az lfg olvasótáborához, mert higyjétek el, hogy mindenfélével próbáltam már, hogy kicsit felrázzam ebből az állapotból, de van egy komoly problémám. Mivel lételeme az ideológia, nálam kb. 100-szor olvasottabb ilyen témában, és amikor a magam józan gondolkozásával próbálom elmagyarázni miért rossz amit csinál, akkor valamilyen magasztos filozófiai-ideológiai maszlaggal válaszol, amit néha nem is értek. O.o Jójó, ez ciki, de engem ez a téma nem igazán mozgat, viszonylagosan elmondhatom, hogy két lábbal állok a földön.

Azt az egy megoldást nem kultiválom, hogy elzavarjam a "csapatból" lévén az elmúlt 10 év alatt kb odáig fajultak a dolgok, hogy van ő, meg egy másik barátom és ezzel ki van lőve a "csapat", másrészt ott van egy nagyon jó fórumos társaság is de azért én szeretek asztali szerepjátékot mesélni, annak van egy sajátos hangulata amit a fórum nem ad vissza.

Szóval ha már lebeszélni nem tudom - esetleg ha van ötletetek szívesen fogadom - akkor abban segítsetek, hogy egy ilyen embernek miként tudnék élvezetes kalandot megteremteni? Hisz a nyomokat félreértelmezi, az összeesküvéseket félremagyarázza, a harcban szó szerint kamikaze. Tanácstalan kezdek lenni.

Tisztelettel:
Morak

Módosította Morak: 2012.04.22, 14:58

[auer]

Tisztában vagyok h extra, de kelleni fog (legalábbis szeretném kipróbálni). Kösz a forrásokat megnézem őket.

[Premier]

A helyzet az, hogy ha valami formalizált rendszert használsz erre, akkor a hegesztés helyett az üzemeltetés fogja nyomni a válladat - így vagy úgy, de mindenképpen extra munka a mezei dungeonhenteléshez képest.

Amúgy az ilyesmi a királyság/birodalom menedzselés tágabb kategóriájában tartozik. Az An Echo, Resounding egy absztrakt de részletes rendszer, ami a Labyrinth Lordra (gyakorlatilag Basic D&D) épül rá. Hasonló az Adventurer, Conqueror, King, szintén erősen D&D-s alapokkal. Nagyságrendekkel egyszerűbb a Kard és Mágia Bullák és Bányajogok része, bár az inkább kisebb, városállam méretű birodalmak menedzsmentjével foglalkozik, nem pedig háborúskodással.

[auer]

Ismer valaki olyan metódust/rendszert/tippeket/stb ami abban segít hogy egy nagyléptékű játékot kordában lehessen tartani? Nagy lépték alatt hadjáratot értek, amit valamilyen szinten a játékosok irányítanak. Nem az egyes csaták eldöntése, hanem egyfajta menedzsment dolog hova mennyi erőforrást irányítanak, mennyi marad mennyit vesztenek, mennyit termelnek újra. Erre valami mini-game vagy hasonló kéne. A lényeg h egy pártatlan rendszer kéne, ne teljesen a mesélőn múljon hogy hol mi történik, lehetőleg levéve km válláról egy ilyen rendszer összehegesztését.

[auer]

Idézet

Mondjuk 2 perc bőven elég, hogy egy ötletes játékos lementse pendrivera, vagy elküldje magának emailben.

Ez nem jutott eszembe de engedve sem lesz - mivel az adatok egy programban vannak közvetlenül nem elérhetők így nem is menti le egykönnyen.

Idézet

Akkor már inkább írj fel 10 hasznos információt egy egy sajtcetlire, és húzhatnak belőle mondjuk 5öt. Mivel a te esetedben a jóslat nem a jövőt mutatná meg, hanem a mesélő terveit, így ez sem lesz távolabb a "valós" jövőjüktől, viszont garantálható, hogy hasznos információkat kapnak, de nem mindet és nem túl hasznosat.

Egyrészt kísérletei a dolog, másrészt pedig így van esélyük olyan infót megtudni amit nem osztanék meg velük. Kb 1 világmegváltó dolog van, meg adott helyszínen elérhető extrák amik nem nyilvánvalók egyből. Azonkívül ad egy izgalmat h játékos merre indul el, mit akar megnézni.