FB
TW
0
De nemcsak illegális vámszedőhelyek létesültek, előfordult pl. révadományozás is. (Pl. tiszai révek adása a fehérvári káptalannak)
Oldal tetejére
# 199527
_Huitzhlipochtli (NPC/NJK)
Kelt 2003.01.05, 20:46
_Huitzhlipochtli (NPC/NJK)
-
- Látogató
Upsz, a pénzverés is királyi monopólium és regálé volt (ezzel függött össze a pénzrontás is). Bár ezt már Freisingi Ottó is megírta 
.
.
# 199524
_Huitzhlipochtli (NPC/NJK)
Kelt 2003.01.05, 20:41
_Huitzhlipochtli (NPC/NJK)
-
- Látogató
Szintén Zenész (leendő)
Szóval ez a vámszedés dolog tényleg érdekes jelenség volt a középkorban (Magyarországon is).
Eredetileg valóban csak a király szedhetett vámot, ez egyike volt az ún. regáléjogoknak, amikből a király a jövedelmeit húzta (plusz saját birtokainak a jövedelme - egységes központi királyi adó az Árpád-korban nem volt). Ezek voltak: bányabér (minden bánya csak királyi engedéllyel működhetett, ezért kellett a királynak pengetni), sókereskedelmi monopóliumból származó bevételek, kamarahaszna (szándékos pénzrontásból eredő haszon), a kül- ill. belkereskedelmi vámok (az áru értékének 30-ad ill. 20-ad része-ez mindig változott) és ha jól emlékszem a királyi városok adói is ide tartoztak (az Árpád-korban vagy egy tucat ilyen volt), de pl. a bányavárosok már más kasszába fizették az adójukat (nádornak vagy az országbírónak asszem).
E kis kitérő után vissza az eredeti témához:
A Raphael által említett forrás valóban igaz a korai Árpád-korra, amikor Magyarországon brutális volt a királyi hatalom fölénye a többi hatalmi tényezővel (egyház, magánföldesurak) szemben. Ez a királyi hatalom egyértelműen a vármegyerendszeren nyugodott, ami teljesen egyedi volt ilyen formában egész Európában (gyakorlatilag a földek 2/3-a az uralkodó kezén volt, a maradékon osztozkodtak a papok, a nemesek és a városok). Ebben az időben nem volt jellemző a magánszemélyek által birtokolt vámszedőhely (kevés embernek volt bátorsága ellenszegülni a királynak, és aki megtette az is hamarosan pórul járt), bár a királyok néha privilégiumként osztogatták őket egyháziaknak és nemeseknek, valamint a szabad királyi városoknak "alanyi jogon" járt.
A helyzet a XIII. században változott meg, amikor a királyok javarészt elosztogatták a birtokaikat (III. Béla volt az első király aki egész vármegyét adományozott, de az igazi nagy osztogatás II. András alatt indult meg) és ezzel a saját hatalmuk alól húzták ki a szőnyeget. A királyi hatalom gyengülésével aztán robbanásszerűen terjedtek az országban az "illegális vámszedőhelyek",amik elsősorban a nagyobb utak kereszteződésénél illetve a folyami réveknél voltak jellemzőek (mert híd ugye ekkor nem nagyon volt az országban).
Hmmm, asszem ennyi lett volna.
Szóval ez a vámszedés dolog tényleg érdekes jelenség volt a középkorban (Magyarországon is).
Eredetileg valóban csak a király szedhetett vámot, ez egyike volt az ún. regáléjogoknak, amikből a király a jövedelmeit húzta (plusz saját birtokainak a jövedelme - egységes központi királyi adó az Árpád-korban nem volt). Ezek voltak: bányabér (minden bánya csak királyi engedéllyel működhetett, ezért kellett a királynak pengetni), sókereskedelmi monopóliumból származó bevételek, kamarahaszna (szándékos pénzrontásból eredő haszon), a kül- ill. belkereskedelmi vámok (az áru értékének 30-ad ill. 20-ad része-ez mindig változott) és ha jól emlékszem a királyi városok adói is ide tartoztak (az Árpád-korban vagy egy tucat ilyen volt), de pl. a bányavárosok már más kasszába fizették az adójukat (nádornak vagy az országbírónak asszem).
E kis kitérő után vissza az eredeti témához:
A Raphael által említett forrás valóban igaz a korai Árpád-korra, amikor Magyarországon brutális volt a királyi hatalom fölénye a többi hatalmi tényezővel (egyház, magánföldesurak) szemben. Ez a királyi hatalom egyértelműen a vármegyerendszeren nyugodott, ami teljesen egyedi volt ilyen formában egész Európában (gyakorlatilag a földek 2/3-a az uralkodó kezén volt, a maradékon osztozkodtak a papok, a nemesek és a városok). Ebben az időben nem volt jellemző a magánszemélyek által birtokolt vámszedőhely (kevés embernek volt bátorsága ellenszegülni a királynak, és aki megtette az is hamarosan pórul járt), bár a királyok néha privilégiumként osztogatták őket egyháziaknak és nemeseknek, valamint a szabad királyi városoknak "alanyi jogon" járt.
A helyzet a XIII. században változott meg, amikor a királyok javarészt elosztogatták a birtokaikat (III. Béla volt az első király aki egész vármegyét adományozott, de az igazi nagy osztogatás II. András alatt indult meg) és ezzel a saját hatalmuk alól húzták ki a szőnyeget. A királyi hatalom gyengülésével aztán robbanásszerűen terjedtek az országban az "illegális vámszedőhelyek",amik elsősorban a nagyobb utak kereszteződésénél illetve a folyami réveknél voltak jellemzőek (mert híd ugye ekkor nem nagyon volt az országban).
Hmmm, asszem ennyi lett volna.
# 198291
Kelt 2003.01.01, 20:10
-
- Inactive
-
- 589 Hozzászólás
Törzs-fórumozó
Talaltam valamit vamugyben. Freisingi Otto nemet puspok 1147-ben Magyarorszagon jart es leirasaban emliti hogy "senki sem mer kiralyon kivul penzt verni vagy vamot szedni".
1 felhasználó olvassa épp ezen témát
0 tag, 1 látogató, 0 rejtett
