2215 hozzászólás érkezett eddig

[naissa]

conBarten írta 2012.05.03, 08:29 -n:

[Alew]

A gyanakvás a valóm részévé vált, de értem, hogy a Halálúr milyen áldozatokat hoz a bizalmam elnyerésének érdekében. És értékelem. Találkozzunk ma éjjel a Víg Özvegyhez címzett fogadóban. Én egyedül leszek. Megegyeztünk?

~~~

Alew

//Karakter: Arenhisa//

Köszönöm együttérzését, herceg.

*köszöni meg az együttérzést. Hangja továbbra is kimért, érzelmekről alig tanúskodó. Azonban az arcára jobban kiül, amit kitérőnek ható mondata alá rejtett. Majd felel a kérdésre.*

Természetesen.

*táskájából előveszi naplóját, majd tintás üvegcsébe helyezi író madártollát és felírja Alew hely és idő megjelölését. A görény közben vállán felnéz felágaskodva a mellé ülő úrra nézve. Igen gyorsan kanyarítja be a betűket.*

Ő Garuna. Az udvari ork őrségünk vezetőjéről neveztem el. Úgy hallom, hogy mostanában abban a hírhedt trónteremben az erdő környékén, ahova be nem tenném a lábam személyi testőrségem nélkül, ott is vigyáznak a teremre orkok mostanában. Divatos lett az alkalmazásuk.

*láthatóan naplója tele vannak írva dolgokkal. Képletekkel, különböző rítushoz használatos jelekkel és szimbólumokkal. Nevek összekapcsolva egymással. Becsukja kis naplóját, és felkel.*

Akkor átadom az üzenetét a Halálúrnak. Ő pedig ott lesz. Könnyű lesz felismernie őt. Azonban elképzelhető, hogy mások előtt álcázza majd magát. Az-az semmilyen bizonyíték nem lesz arra, hogy a Halálúrral tárgyalt. Tehát nem lesz kellemetlensége ebből később. Ez legalábbis a terv.

Módosította naissa: 2012.05.03, 11:27

[conBarten]

[Gronfor]

*Klew érdeklődve nézi a kosarat, sejti, mi van benne. Aztán sarkon fordul, és elsiet italért. A tíz katona a lugas szélén maradnak, hallótávolságon kívül. Jó pár perc telik el, csak a szél játszik az ágak és indák között, lepték és méhek zümmögnek. Aztán egyszer csak rekedtes, éles hápogás hallatszik, és az egyik ösvényen hat sárga tollú, jól táplált, rémülten menekülő kacsa rohan át, nyomukban egy vállig érő, vörös szalagokkal összekötött fekete hajú, fekete mandulaszemű, aranybőrű három-négy körüli kislány rohan át fehér kötényruhában, egy méretéhez képest aggasztóan nagy bottal kergetve a nyomorult szárnyasokat. A madarak körbe-körbe menekülnek, a kislány néha elesik, amint kergeti őket, de csak nevet, és fut tovább, amint felkelt. Erre a jelentre ér vissza Klew, kezében egy tálcán két kupa hideg borral. Megáll, és gyengéd, de határozott hangon rászól a kislányra.*

Nem szabad Min, nem szabad! Ne bántsd a kacsákat! Na lerin Min, na lerin dak! Daer na wasan enthyr!

*A kislány szomorúnak tettetett arccal megáll, a botot durcásan a földre dobja, de láthatólag igazán nem csalódott. A kacsák egy bokor tövébe fészkelik be magukat. Mikor a kacsák helyett másra is tud figyelni, a kislány észreveszi Crysát - majd elkerekedett szemekkel, riadtan elfut. Klew megvonja a vállát.*

Elnézést, a húgom nem igen tiszteli az élőlényeket és a jó modort. Persze, még nagyon kicsi, de a fogait már jól használja. Parancsoljon.

*Egy kupa könnyű, vizezett bort nyújt át a nőnek, ős maga elveszi a másikat. Leül a padra, a tálcát a térdére fekteti.*

Sokszor járt már itt, Gronforban? Apám ezen kérdésben szűkszavú volt. Milyen az élet az ön kastélyában? És az Udvar? Milyen érzés Királynőnek lenni? Mennyi...bocsánat, tele vagyok kérdéssel.

*Zavartan elmosolyodik. Nem akarta így letámadni a nőt, de olyan érdekes, és olyan sok kérdésre választ adhatna. Akár a szavaival, akár a tetteivel. Eszébe jut, mit hallott erről a nőről Eradwiában, és mit hallott róla itt Teráliában.*

~~~

Alew

[Crysalantanasia]

[Gronfor]

*Lépteit az ifjúéhoz igazítva halad mellette, érzi a kastély nyüzsgését maga körül. Gronfor minden kétséget kizáróan teljesen magához tért legutóbbi ittléte óta, falai közé visszaköltözött az élet.*

Miként ő sem kevésbé fontos az én számomra *feleli az igazságnak megfelelően. Bárcsak tudná, mi járhat a fiú fejében. Nem gyerek már, s ha az apja éles eszét is örökölte, ahogy bizonyára így is van, s nem csak a külső jegyeit, akkor bizonyára többet tud és ért annál, mint amennyit ebből elárul.
Ahogy közelednek a lugashoz a látvány igencsak megkapó, bár a legkevésbé sem hasonlít Tallnerre. A birtok minden ízében magán viseli ura jellemét, vad, szabadon áramló mégis van benne valami, ami a maga természetességével megragadó. Leül az egyik padra, mikor hellyel kínálják, a kosarat maga mellé helyezi. Mintha az kissé mocorogna még magától.*

Köszönöm szépen, igazán kitűnő itt a vendégszeretet *emeli a fiúra a tekintetét, s rámosolyog. Az ifjú már-már zavarba ejtően hasonlít atyjára. Kínosnak érzi a csendet, de ez azon ritka alkalmak egyike, mikor cserben hagyják a szavak.*

/Crysa/

[conBarten]

[Gronfor]

*Rewal lovag és Klewyan is kezet csókolnak Crysának, és illő mód megcsodálják a ruháját. Az öreg várnagy ezek után a maga dolgára megy húsz díszőrrel, így Klew és tíz őr kíséri el Crysát a lugasba.*

Akár csak atyám önről, Denevro bárónő. Nagyon fontos személy lett az életében.

*A fiú hangja tárgyilagos, teljesen semleges, csak a szemei furcsa fénye mutatja, hogy több van benne, mint látszik. A kastély öregtornya melletti keskeny, kanyargós sikátorban vezeti a nőt, melynek jobb kéz felől az öregtorony alsó szintje alkotja a falát, bal kéz felől pedig az istállók, szolgaszállások, műhelyek és konyhák előtti borostyánnal futtatott palánkkerítés. Itt-ott hordók, szalmabálák, kocsikerekek, egy foltos macska fut át, a torony falának magas létra támasztva, a palánkra kiterítve néhol ruhák. Mindent együtt véve azonban a kis sikátor nem mocskos, nem elhanyagolt - épp hogy a gyakori használat, a mozgalmasság látszik rajta. Az embermagas palánkon túlról mozgás, jövés-menés hallatszik, gyereksírás, tűz ropogása, kalapácsok és vésők hangja, lovak prüszkölése. Az ösvény végén hirtelen kitágul a tér, ahogy előbb az öregtorony ér véget jobbra, majd a palánkkerítés is balra, és a kastély hátsó lugásba jutnak. A lágy domboldalról fehér kövekkel kirakott kanyargós, hullámos vonalvezetésű ösvények futnak le apró kőpatakokként, látszólag minden tervezettség nélkül, természetes vadságban, közöttük harsogóan zöld fű és rendezetlen, véletlenszerű virágágyások, itt-ott egy-egy bodzabokor. A lugas maga fehér nyírfából épült, jókora alapterületű, középpontja egy nagy, felül nyitott, oldalt nyírfarácsokkal zárt, hatszög alakú tér, fehér kővel rakott aljzattal, melynek hat oldalán egy-egy pad áll - ide futnak be az ösvények, és ide vezetnek a nyírfából ácsolt lugasfolyosók, melyeket borostyán, vadszőlő és vadrózsa nő be dúsan és buján. Klew egy ösvényről egy lugasfolyosóra sétál be, majd azon át a központi részhez vezeti a nőt. Fény és árnyékfoltok váltakoznak, a nyárias tavaszi szél leveleket és vadrózsaszirmokat borzol, a levegőben friss, zöld illatok úsznak zsenge virág- és édeskés bodzaillattal keveredve. Mikor egy padhoz érnek, Klew megáll.*

Üljön le kérem, hozatok frissítőt.

*Barátságosan rámosolyog a nőre - mosolya gyerekes, arca kamaszos, tekintete egy fiatal férfié.*

~~~

Alew

[conBarten]

[Alew]

*A herceg leszáll a lováról, és odaül a nő mellé a szobor talapzatára. Nem akar nagyon mit mondani a nő fájdalmasan egyszerű önfényezésére.*

Részvétem a gyásza miatt. Sajnálom, hogy nem fűzik közelebbi rokoni szálak _azokhoz_ a Dragonclawokhoz, kedveltem őket. Hiányoznak.

*Meghallgatja a nő dagályos mondanivalóját, csak itt-ott bólint.*

A gyanakvás a valóm részévé vált, de értem, hogy a Halálúr milyen áldozatokat hoz a bizalmam elnyerésének érdekében. És értékelem. Találkozzunk ma éjjel a Víg Özvegyhez címzett fogadóban. Én egyedül leszek. Megegyeztünk?

~~~

Alew

[Crysalantanasia]

[Gronfor, Alew kastélya]

*Amennyiben engedik hát, úgy a hintó végiggördül azt úton egészen a kastély előtti fakockákkal kirakott térségig. Ott a hajtó megállítja a szürke lovakat, s a kísérők a jármű mögé besorolva elfoglalják helyüket. A hajtó azonnal leszökken a bakról, hogy nyissa az ajtót s a lépcsőt, így Klewyannak az a feladat jut, hogy kisegítse a hölgyet.

A bárónő hosszú, aranyszállal hímzett égkék selyemruhát visel, melyet derekán arasznyi széles aranyszín selyemszalag ölel át. Kardja szemmel láthatóan nincs most nála, csak a levél tőr, az is zárt hüvelyben, csak a rózsa markolatgomb és a leveles keresztvas látszik belőle. A kocsiból fonott, mély kosarat vesz elő, mely egy könnyű kendővel van lefedve, s karjára akasztja azt. Illő mód köszönti a ház ifjabbik urát, majd del Rewal lovagot is. Utoljára akkor látta a várnagyot, mikor csoportosan érkeztek a kastélyba a jégkamrán keresztül. Nem szívesen emlékszik erre vissza, gyorsan másfelé tereli a gondolatait.*

Üdvözlöm, Klewyan úrfi, örülök, hogy megismerhetem. Atyja igen meleg szívvel szokott nyilatkozni Önről. Természetesen, kérem mutass az utat.
Hangja kedves és barátságos, bár belül feszültebbnek érzi magát, mint a túlhúzott órarugó. Csak a sok évi rutinnak köszönheti, hogy ennek jelei alig-alig látszhatnak meg rajta.*

/Crysa/

[naissa]

//Karakter: Arenhisa//

Másokat is várok, de kegyelmedet vártam természetesen a legjobban *feleli.* Arenhisa Dragonclaw grófnő vagyok, nemzetségemben nemsokára megkapom a hercegnői címet. Mielőtt túl sok kérdést vetne fel, a nevem, csak messzi rokoni szálak vannak azon Dragonclawekkel, akikre esetleg gondolni óhajt *mondja. Hangja kimérten hűvös, némi arrogancia érződik belőle, de hát ezt szokta meg neveltetésével. Hercegnőnek készül, még ha ezzel sokáig nem is megy messzire, de neveltetése túlzott kényelemmel, pompával és tanítással, hogy már modorában is kiskirálynőnek higgye kicsit magát.* A napokban mély gyász csendesítette el házunkat *mondja talán csakúgy, mert nem kívánja egyenlőre részletezni. Arcán azonban némi színárnyalat átmegy sápadt fehér arcán.*

Ideje a lényegre térnem, azt hiszem. Nem tudom mennyi ideje van, ezért röviden összefoglalom. Most sok olyan dolgot fogok mondani, kegyelmednek, amit nem fog érteni elsőre talán. Ezért ha jónak látja, vagy van rá ideje, akkor elmondom majd részletesebben is a helyzetet. Majd ezt ön eldönti.

A Halálúr szeretne segíteni legyőzni a Halálkirálynőt. Aki annyi bajt okozott eddig Teráliának. Lényük hasonló, és ugyanazt a tisztséget töltik be a Pokolban, de a Halálúr Terália védelmének oldalán áll. Szeretne önnel találkozni, hogy elmondja, hogy miként kell őt legyőzni. A Halálúr nem kér ezért semmit, mielőtt gyanakvásba kezdene. Csak annyit kér öntől, hogy este találkozzanak, és lehetőleg egyedül jöjjön. Ő is egyedül fog jönni.

"Lehetőleg" alatt azt kell érteni, hogy nem kell feltétlenül egyedül jönnie. Csak ne jöjjön egy személy társaságánál többel! Továbbá, ne olyan személy legyen, aki egyből megtámadná őt! Segíteni akar csak. Részéről nem lesz támadás, nem fog senki sem megsérülni, csak tárgyalni kíván. A Halálúr szerint sokan megsérülhetnek, ha nincsen tisztában azzal, hogy a Halálkirálynőt hogyan kell legyőzni.

Én pedig az a személy vagyok, aki megkérdezi öntől, hogy mikor és hol lenne önnek alkalmas. Miután egyeztettük az Időt és a Teret, átadom neki az üzenetét. Átadom neki az ön óhaját vele kapcsolatban.

Mikor felelne meg önnek?

Módosította naissa: 2012.05.02, 23:00

[Scipio]

[Proconsulatus]

...hát... pedig pontosan úgy tér vissza a Római, mint várták... miként diadalmas
csatából érkező sereg, és annak félisteni hérosza, ollasformán érkezik meg, s vonul végig
a Proconsulatus földjein Scipio, és "hada"... nem ellenzik az ünneplést, sőt, legtöbbször
bátorítják, s kegyesen, zord-katonás örömmel fogadják azt... igen, a visszaérkező hadban
ott vannak a régi Vezetők, az utolsó Proconsul, a szép-nemes, fekete hajában egyetlen
fura-fehér tincset "viselő" Flavinia Avio Gleria, a méltóságteljes-katonás Propraetor,
Spártai Gleriosz, az aszott-keménynek tetszhető lovastiszt, Numida Suphax, a
hatalmas-veszedelmes kinézetű Germán Granc, és így tovább, sorban, a Proconsulatus
egykori vezetői-hősei-katonái... és igen, az ugyan nem fehér, inkább éjfeketeszín, de
robosztus-zord kinézetű csataménjén lovagló Scipio, kinek vértje-öltözete olyan, mintha
csak most ért volna vissza a Kloer-i harczokból, de egyben mégis nemes-méltóságteljes,
kinek orczája-tartása katonás-rezzenéstelennek tetszhet, igen, mintha csak márványból
volna faragva az orcza, mely egy-egy őt fogadó, s köszöntő ünnepség alkalmával végignéz a
sokaságon, s egyben hű emberein... igen, a Római, aki a halálból is visszatért, hogy
ismét megvédje eme földet...
...az viszonyt szintén bizonyos, az első pillanatoktól kezdve egyértelműen állítják
vissza a korábban, Scipio "halála" után bevezetett kormányzati rendszert, és eszközöket,
azaz mind a partszakaszon, mind a szárazföld belsejében a Római Sas Házának földjei ismét
a "régi" Proconsulatus formáját öltik majd, mind kívülröl (ami az elzárkózást,
megközelíthetetlenséget, bivalyerősvédelmet jelenti, látszólag csupán Consetin
Birtokaival tartva szorosabbnak nevezhető kapcsolatot, de az elzárkózást afelé is
tartva), mind belülröl, ami pedig a következöket... egyrészt Consetin tanácsadóinak,
másrészt Alew katonáinak, embereinek, hazaküldése, illetve érdekeltségeinek felszámolása
udvariasnak-tisztelettelinek nevezhetően, de ha kell vaskezű szigorral történik meg, már
az első napokban... másrészt a Bandérium ismét felállításra kerül, azaz a Római hű
embereinek kezei alatt harczedzett katonákká érett teralok ismét fegyvert foghatnak
kezükbe, teljes jogú tagjaiként a Proconsulatus seregének, illetve a korábban, egész
birtokhatár-hosszan kiépített "áthatolhatatlan" erődrendszer is mét használatba kerül,
immáron az ismét hadra fogott teralokkal is kiegészítve... többedrészt a Senatus, és a
Tribunusok Tanácsa ismét felállításra kerül, ugyanúgy a helyiek bevonásával, azaz a helyi
tekintélyes-bölcs öreg "tiszttartók" ugyanúgy nem lesznek "félretéve", elvégre ha elég
tekintélyesek voltak, akkor korábban is tagjai lehettek a Proconsulatus Senatusának...
mégtöbbedrészt ámbátor megkérdőjelezhetetlen, hogy Scipio a Tartomány Ura és
Parancsolója, mégis marad a Római Sas Házának távozta előtti hierarchia, és vezetés, azaz
Flavinia, mint Proconsul, Gleriosz, mint Propraetor, és a Tribunusok is... mégsokkal
többedrészt, az esetlegesen, távollétük alatt elhanyagolt templomaikba visszatérnek a
Római Sas Házának papjai, s felújítva azokat, folytatják korábbi nem erőszakos, de
hatékony "térítésüket"... legsokkaltöbbedrészt pedig... az első napokban már,
Proconsulatus-szerte szárnyra kap a hír, miszerint a Római oldalán immár asszony is
leledzik, aki nem más, mint a Római Sas Házának Pontifexe, Clavia Dementia Curio a'Dorad,
bizony...

[conBarten]

[Alew]

*Miután Crysát elkísérte a Lovagok Belső Körébe, majd tett-vett még kicsit a Királyi Udvarban, a Főváros utcáin lovagol, hogy hazatérjen. Persze, akár a KU Térkapuját is használhatná, akár utazhatna jégen át... de tudja, hogy valaki még vár rá. Így aztán nyergében magasra felülve keresi a vörös nőt a terek, utcák forgatagában. Mikor a szobor árnyékában kiszúrja, könnyedén odaléptek Szikrával. A ló fekete, kecses, erős kanca, homlokán szétfutó szürke csillag. Alew maga könnyű, nyárias ruhát visel csak, vállán vékony köpeny.*

Engem vár, hölgyem?

*Néz le mosolyogva.*

~~~

Alew

[naissa]

//Kaland: Időpont egyeztetés//

//Karakter: Arenhisa//

*mint egy vércsepp, úgy fodrozódik ruhája a hirtelen felkerekedő szélben. Csendesen, nyugodtan áll benne, majd mikor lecsillapodik a szél, folytatja az olvasást. Vörös csuhában foglal helyet egy szobornál, és folytatja könyve tanulmányozását.
Öltözete egyszerű misztikumot sugall csak magából. Kevésbé érződik viselőjén, hogy a ruhához tartozó szellemiség érdekelné őt. Hideg közömbösség látszik tekintetén még az iránt is, amit tud és sejteni vél. Talán tisztában van vele, hogy ő egyszerű láncszem, akinek csak üzeneteket kell átadnia valahonnan valakinek.
Kettős életet él. Ismert életében ő egy hercegnő egy közeli dinasztián, akik nem tudtak bejutni az Udvarba képviseletükkel a legutóbbi választás alkalmával, amikor a sötét elf alá tolták a trónt. A rejtett életében, egy vörös csuhában rohangáló hírvivő lett, aki a Vörös Szellem társaság néven elhíresült testvériség tagja lett.
Jelenlegi ruhája tükrözi valamelyest kettősségét. Miszerint csuháján futótórózsák szaladnak díszítésként lábától válláig. Csuklyája éppen, hogy fejébe van húzva.
Arisztokratikus vonású hűvös arca körül olykor szőkés hajszálak tűnnek fel, az olykor felkerekedő enyhe szélben. Magabiztos tekintetében kék szembogarak ülnek. Elmélyülten olvassa magával hozott könyveit, miközben körülötte a kis görénye rohangál és vadászik.*

Módosította naissa: 2012.05.02, 12:26

[conBarten]

[Proconsulatus]

*A vidék csöndes, békés, a parasztok, letelepített katonák földjüket művelik, kis műhelyeikben dolgoznak, élik a maguk egyszerű életét. Mióta uraik elmentek, és a birtok "gondokságát" átvette Consetin, nem sok minden változott. A Bandériumot leszerelték, így még több katona került vissza az eke szarva mellé - ezt leszámítva komoly átalakítás nem történt. Alew három tiszttartót nevezett ki a helyiek közül a birtok irányítására, saját tanácsadóival és embereivel kiegészítve. Mindhárom tiszteletre méltó, idős, bölcs férfi, gazdag, befolyásos emberek. Consetin zászlaja, katonái sehol nem tűnnek föl, semmi nem utal arra, hogy ő itt az úr, leszámítva a vadkant viselő futárokat és hírnököket. Így mikor a rómaiak partra szállnak, és elkezdik birtokba venni földjeiket, semmi ellenállásba nem ütköznek - ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek itt Alewnek katonái, emberei és érdekeltségei, mindössze nincsenek szem előtt.

A falvakban, kisvárosokban, tanyákon, bányákban, erdőkben hamar elterjed a híre, hogy Scipio visszatért, így alattvalói ünnepségekkel, ökörsütéssel, hálaimákkal és csodálkozó megdöbbenéssel fogadják. Ők egy aranypáncélos, márványarcú félistent vártak hófehér lovon, vörös-arany lobogók alatt. Noha nem ezt kapják, ez sem hűségüket, sem alázatukat nem csökkenti. Így aztán Lucius Cornelius Scipio félelem, áhítat, megdöbbenés és csodálat közepette tér vissza földjére.*

[Gronfor]

*A hintó hajtója és utasa számára is meglepő lehet, hogy senki nem állítja meg őket. A külső fal kapuja kitárva várja őket, és a belső vár erődfalának kapuja is kinyílik előttük. A falak oromzatán vadkanos lobogókat ráz a szél, és a Gronfor-t körülvevő dombok között nem lehet nem észrevenni a kisebb-nagyobb katonai táborokat, mintha az egész Mitfien háborúra készülne. Ennek ellenére maga Gronfor békés, csak a szokásos őrség van szolgálatban. A fakockákkal kirakott tágas belső udvaron harminc katona várja a hintót díszőrségben - vörös köpenyt viselnek, fekete csizmát, fekete nadrágot és zekét, pikkelyvértjük bronzzal futtatott, fegyverük széles fejű pallosalabárd.

Az udvar közepén két férfi - az egyik hatvan körül jár, kopasz, arcát erős barkó keretezi, a másik tizennéhány éves, sűrű, fekete hajú fiú. Az idősebb férfi, del Rewal lovag, Gronfor várnagya egyszerű szegecselt fekete bőrvértet visel, ujjast és nadrágot, a fiú, Alew legidősebb gyereke könnyű, nyárias vérszínű zekét és barna atlaszszövet nadrágot hord, mindkettejük oldalán kard. Végül ő lép előre, és nyitja ki a hintó ajtaját, hogy kisegítse belőle Crysát.*

Úrnőm, üdvözlöm Gronforban, Klewyan del Consetin vagyok. Sajnos atyám épp vadászik, de bármelyik percben hazaérhet - addig kérem, hadd kísérjem a lugasba.

*Kedvesen, kiskamaszosan mosolyog, de a szemeiben ül valami nyugtalanító.*

~~~

Alew

[Crysalantanasia]

[Gronfor, Alew kastélya]


*Már messziről látható, amint egy hintó közeledik az úton, oldalán a stilizált rózsa jelzi, kit rejt a belsejében. A bakon ülő férfi, aki a két szürke lovat hajtja vörös-fehér egyenruhát visel, akárcsak a két kísérő lovas katona, rózsás mellvértben és vérvörös köpennyel. Odagördül a hintó a kapuhoz, hogy az ablakán keresztül egy jól ismert hegdíszitette arcú hölgy elegyedjen szóba a valószínűleg odalépő örökkel.*

Üdvözlöm! A herceghez érkeztem a megbeszélt találkozóra *mondja a tőle megszokott barátságos hanglejtéssel. A hintó belsejéből kutyaugatás hallatszik ki.*


/Crysa/

[Scipio]

[...a Római Sas Háza - a Visszatérés... - a Proconsulatus partjai, és földje, azaz a "Rómaiak" Birtoka]

...eljött hát a nap... a nap, mikoron a hirtelen-furán távozó csapatok-emberek-hajók visszatérnek Teraliaba, folytatni a nemes hagyományt, Teralia szolgálatát... ahogy mindig is... Teralia határvidékén, a valahavolt Proconsulatus földjeinek tengerpartjain fura-erős flotta tünik fel... a Római Sas Házának flottája, mely amilyen hirtelen-furán távozott e vidékről, ugyanoly hirtelen-furán jött-jönne vissza, hogy visszavegye az irányítást, Birtokain-földjein...
...tehát, megérkezett, Teralia-ba, ismét, a Proconsulatus saját flottája is, mely erejében megközelíti a teral flottát, bár sajna „mozgékonyságában” is… De partjai, és saját szállítmányainak védelmére tökéletesen megfelelt korábban is, mostanság is megfelel majd, biztosan.... Gerincét hat, valahavolt római hadigálya képezi, melyek azonban már rég nem emlékeztetnek eredeti mivoltukra. Evezősorok helyett példának okáért gőzgépek hajtják e robosztus alkotmányokat, és a régimódi, jól bevált katapulták, balliszták, egyebek mellett biza ágyúk is találhatók mindegyiken, szép számmal… De ott van még vagy két tucatnyi, kisebb, gyorsabb mozgású, fegyverzettel kevésbé ellátott, ellenben nagytömegű szárazföldi csapatok szállítására igencsak alkalmatos naszádféle, nomeg… a Hárpia…
…a Hárpia, mely érdekes látvány, amúgy is… kinézetre egy római hadigályára hajazna, orrdíszén egy különös, kiterjesztett szárnyú telt keblű, karmos lábú, öregasszony arcú nőalakkal, de… de árbocai, vitorlái számosabbak, jobbak egy olyanénál, és lassan lapátoló evezősorokat biza nem látni rajta… sőt… ha jobban megnézi valaki, biza észlelheti, hogy ezen alkalmatosság a víz felett pár arasznyival siklana, nem is merülve bele a vízbe, odalát, hasát sem borítja a hajók ilyetén részeire szokványosan rátelepedő tengeri „üledék”… legénység sem igazán látszik „nyüzsögni” fedélzetén, vitorlái is koszhadtak, szakadozottak… igen, pontosan… mint egy kísértet-hajó… az is volna? nem valószínű… mivelhogy a Proconsulatus felségjeleit viseli, ahogy méltóságteljesformán ismét. mint korábban anyniszor máskor "végigsuhan" a Római Sas Háza birtokainak partjai mentén, mellette még egy fura, vérvörös mezőben, kettéhasadt, fekete szív alakú, belül rothadó almát ábrázoló zászlóval kiegészítve… azon kevés komor, szikár, nem túl bizalomgerjesztő alak is, kik időnként a fedélzeten mozogni látszanak, mind azon a zászlón díszelgő címerfélét viseli öltözékén…
...de... de a Vezérhajó... az Elefánt... aminek orrában egy délcegnek tetszhető alak áll... bizony-bizony, nem más ő, mint... Lucius Cornelius Scipio, a Római, a valahavolt teral Marshall... jött, hogy visszavegye Birtokait a Jegestől... ahogy mindig is...
...amennyiben peidglen Alewyan Consetin, s emberei-csapatai nem támasztanak akadályt, akkor bizony alig egy héten belül lezajlik az "invázió", azaz inkább a "hazatérés"... mert bizony annyi bizonyos, hogy korábbi alattvalóik-társaik-embereik-katonáik örömmel fogadják a "rómaiakat"... ahogy mindig is...

[conBarten]

[Gronfor, Alew kastélya]

*A kastély egy lankás, enyhe emelkedésű domboldalban áll, mögötte magasra nőtt, a zöld mindenféle árnyalatában pompázó lombos erdő, melynek fái ritkuló csoportokban leérnek a kastély kertjébe. Ebből a zöld, puhán hullámzó, hol foltokban eltűnő, hol sűrűn összetömörödő szőnyegből emelkedik ki maga a kastély zord, szikár, erőt sugárzó tömbje. A falak és az öregtorony északi módra épültek, semmi fölösleges díszítés, csak kemény, szögletesre faragott kőtömbök összeillesztve, az ablakok íves záródásúak, sok köztük az ikerablak, az oromzaton nincs sem kőcsipke, sem szobrok, vízköpők. A falak párkányzatát vakárkádok és faragott domborművek tarkítják, a falak oromzatán fából ácsolt gyilokjárók.

A kastély falainak lábától lefelé elterülő kert jóval barátságosabb, tele van apró bokrokkal, ösvényekkel, virágágyásokkal és szépen elhelyezett kőcsoportokkal. Egy hátsó, sövénnyel elkerített kis részen homokkal felszórt sziklakert áll, benne formára nyírt, egzotikus növények és egy kis pavilon, rokugani stílusban. A kert alapvetően azonban rendezetlen és természetes hatású, nincs túlságosan rendezve, inkább egy idilli ligetes vadon képét mutatja, amint felfut a domboldalra. A kerten túl helyezkednek el a nem közvetlen kiszolgáló épületek, a műhelyek, szállások és a külső fal magas, szürke vonala. Azon túl már a rendezetlen vidék, malmok, szántók és kis falvak.

A külső falon át vezet egy széles, kövezett országút egészen Gronfor öregtornyáig - ezen az úton halad egy négylovas hintó és számos lovas. Az elől léptető lovas hatalmas vörös-fekete-ezüst zászlót hordoz, a lobogón Consetin vadkanja acsarkodik, és ugyanezen színeket és jelképet viseli minden más zászló, köpeny, lótakaró is, és ez van a hintó oldalára festve. Száz lovaskatona, harminc nehéz vértes lovag, jó ötven szolgáló ló vagy öszvérháton. A menet élén, a zászlóhordozó mellett két férfi lovagol - apa és fia.

Alew lovagi vértjét viseli, fényes, ezüsttel futtatott, vörös zománccal díszített mellvértjén vadkanok néznek egymással farkasszemet, vállvasai egy-egy vadkanfej, melyek szemei vörös rubintok, köpenye vörös, lova, Szikra fekete. Idősebb fia, Klew még csak tizennéhány éves, nyurga, szögletes arcú, csillogó fekete szemű fiú, ő is vörös köpenyt visel, páncélja csak keményített bőrvért, melynek nyakában ezüst vadkant ábrázoló medál függ, oldalán könnyített kard.

A menet lassú lépésben halad végig az úton, át a külső fal kapuján - érkezésüket lovasfutár és kürtszó adja hírül. Végighaladnak a lírai vadságú kerten, a belső falnál a lovaskatonák lemaradnak, be Gronforba csak a harminc lovag, a szolgálók, a hintó követi Alewet és fiát. A lovagok laza gyűrűbe rendeződnek a keményfa kockakövekkel kirakott belső udvaron a hintó körül, az öregtorony nagylépcsőjén néhány szolgáló jön le, hogy üdvözöljék a ház urát, nyomukban egy idős, kopasz, erős pof***akállú férfi, Morlis del Rawen lovag, Gronfor várnagya.

Miközben Klewyan lováról leszállva örömteli arccal néz körbe, és üdvözli mosolyogva Rawen lovagot, Alew kinyitja a hintó ajtaját. Két tíz éves körüli gyerek száll ki nevelőnőjük és tanítójuk kíséretében - egy fiú és egy lány, igen hasonlóak egymáshoz mind termetre, mind arcra. A fiú haja vállig ér, hullámos fekete, szemei meleg barnák, tűzött zekét visel, oldalán dísztőr, arca szabályos, lágy vonású. A lány haja derékig érő fekete zuhatag, szemei komolyak, gyönyörű prémköpeny és finom selyemruha van rajta, arca neki is, mint ikerfivérének, lágy, kellemes.

Rawen lovag arcára csodálkozás és kétkedés ül ki, a szolgálók összesúgnak - mindenkinek feltűnik, hogy sem Chelia úrnő, sem a legkisebb gyerek nincs sehol. Alew egyetlen hideg pillantással elhallgattatja Rawent, mielőtt az megszólalna, és bekíséri három gyermekét a kastélyba.*

~~~

Alew

[Crysalantanasia]

[Gronfor, Alew kastélya - Alew]

Nekem van ehhez a legkevesebb közöm. Én csak szorongattam a jéghideg kezedet, de aligha hinném, hogy ez tartott közöttünk. Rendben, elfogadom a kíséretet, de csak mert tudom, hogy téged ez megnyugtat.

*Kilépéskor visszaint a férfinek, majd miután a lelkére kötötte a személyzetnek, hogy ha bármi történne, szóljanak neki, némi útmutatást kérve az istállóba siet és elhagyja a két katona kíséretében elhagyja a kastélyt.*

/Crysa/

[conBarten]

[Gronfor, Alew kastélya - Crysalantanasia]

Hála a szakácsomnak, a körtének, a húslevesnek, az ágyamnak, és legfőképpen, hála neked. Ebben az ég semmi szerepet nem játszott. Engedd meg, hogy két katonám elkísérjen haza. Én ígérem, vigyázok magamra. Olyan jó leszek, mint még soha. Nem erőltetem túl magamat, nem kerülök bajba, és betartom a határokat.

*Mikor a nő odahajol hozzá, mosolyogva megszorítja a kaját, és kissé megöleli. Mikor Crysa távozóban visszanéz, ártatlan, békés mosoly ül az arcán, úgy integet.

Odakint egy szolgáló várja a lovaghölgyet, hogy elvezesse az istállóba, a konyhába, vagy bárhova, ahova menni kíván.*

~~~

Alew

[Crysalantanasia]

[Gronfor, Alew kastélya - Alew és Eladamir]

*Komoly arccal hallgatja Elad szavait.*

Csak azt tudom mondani, amit Alew is *szólal meg végül* Örömmel venném a jelenléted, akár csak mint egyszerű barát, de megértem, ha nem jössz el. Már az is sokat jelent, hogy egyáltalán ennyit foglalkozol a témával és nem utasítod el rögtön a lehetőséget.

*Aztán ha Eladamir indul akkor elbúcsúzik tőle, s megvárja míg távozik, aztán Alewhez fordul.*

Most? Nos, mivel hála az égnek úgy néz ki, hogy te is jobban vagy, így magam is elindulok. Köszönöm, hogy felajánlottál egy lakosztályt, de... azt hiszem jobb lesz nekem otthon. Ha megkérhetlek vigyázz magadra!

*Búcsúzóul ad egy csókot Alew homlokára, majd magára teríti a fehér köpenyt és az ajtóból még egyszer aggódva visszanéz, mielőtt távozna.*

/Crysa/

[conBarten]

[Gronfor, Alew kastélya - Crysalantanasia és Eladamir]

*Alew nem is veszteget több szót a sötét elfekre. Számára minden sötét elf potenciálisan Morgwaith embere. Régen sem kedvelte őket különösebben, de most...paranoiájának fő tárgyai lettek.*

Jól van Elad, megértelek. Már így is hálás vagyok neked, hogy egyáltalán megfontolod a dolgot. Nem erőltetem a döntésed - ha eljössz a Tanácsba, végtelenül hálás leszek érte. Ha nem, az sem fog semmit csorbítani az irántad érzett tiszteletemen.

Az istállóban válassz egy lovat, az hazavisz. Előtte nézz be a konyhára még egy kis elemózsiáért. Örülök Elad, hogy benéztél.

*Ha a férfi megy, elbúcsúzik tőle, majd visszaroskad az ágyába.*

És most Crysa, hogyan tovább?

~~~

Alew

[Eladamir]

[Gronfor, Alew kastélya - Crysalantanasia & Alew]

A gőg, nem hiszem, hogy más vezérelte volna a sötét elfeket. Gondolom a föld alatt is megsínylették a létet, itt pedig könnyebbnek gondolták a mindennapokat. No mindegy is. Kár rájuk több szót pazarolni.

* Az tényt, hogy az Elestrys-es témát Alew félreérti inkább bölcsen elhallgatja. Gondolatait hamarosan úgy is ennél komolyabb kérdések megválaszolásának kell szentelnie. Figyelmes tekintete követi a Helytartót miközben felkel, ám a szavait hallgatva látszik, hogy mintha más vizeken evezne. *

* Persze ez nem azt jelenti, hogy nem jut el tudatáig a monológ. Mi több, felkavarja benne az érzelmeket - döntéskényszer elé állítja, amit csak és kizárólag Ő válaszolhat meg. Nagy sóhaj szakad fel belőle. *

Egyelőre ennyi elég lesz Alew. Nem akarlak Téged, pontosabban Titeket hitegetni sőt itt és most dönteni nem tudok. Vagyis inkább nem akarok. Ez változás, komoly változás. Egy nap, ennyire szükségem van. Ha megjelenek a Tanács színe előtt mindketten tudni fogjátok, hogy döntöttem.

Addig pedig...

* Mosoly, melybe némi őszintétlenség is vegyül ahogy a fájdalom átjárja mozgolódó testét. *

...amennyiben megbocsájtotok; távozom. Köszönöm a kosztot és a kvártéjt, nem kevésbé a társaságot.

A mihamarabbi viszont látásig: Minden kedvezőt, nyereséget, kedvet és egészséget, mindenkor.

[conBarten]

[Gronfor, Alew kastélya - Crysalantanasia és Eladamir]

Örülök, hogy revansot vehettél rajtuk - és örülök, hogy végül nem öltük meg őket. Nem tudom mit képzeltek magukról, és miért akartak az élő fába is belekötni, de rajtavesztek - ez remélhetőleg tanulság lesz számukra. Ha nem, legközelebb is állunk elébük. Csak tudnám, miért csinálják.

*Mélázva lecsap az utolsó körtére, miután Eladamir kiszolgálta magát.*

Én sem tartom feltétlenül pusztán a vakszerencsének, hogy Elestrys ott volt. Ez azonban nem kisebbíti az iránta érzett hálámat.

*Feláll az ágyából, és az öltözőkomódjának támaszkodik.*

Akkor itt két különálló kérdés van, Elad. Az egyik, hogy akarod-e végleg, pontosabban határozatlanul hosszú ideig magad mögött hagyni a világfi létedet, és megkomolyodni. A másik, hogy akarsz-e segíteni nekünk Terália újraépítésében. A kettő nem feltétele egymásnak, de nem is ellentétesek. Bármilyen felállásban működőképes lehet a dolog.

A végső kérdés az, hogy a hátunk mögött tudjuk-e hagyni apáink akaratát és árnyékát, és a saját utunkat tudjuk-e járni. Tudunk-e az lenni, akik mi akarunk, függetlenül a múlttól és annak eseményeitől? Nem az a kérdés, hogy apáink mit akartak tőlünk - a kérdés az, hogy mi mit akarunk magunktól és a világtól, és persze a világ mit akar tőlünk. Saját magunk urai vagyunk, saját sorsunk kerekének forgatói, saját szerencsénk kovácsai. Nem valaki mögül kinőve, valaki vállára állva kell naggyá lennünk - de ettől még maga a nagyság nem elvetendő.

Én bizalmi pozíciót ajánlok neked Elad - az rajtad áll, hogy elfogadod-e, és ha nemet is mondasz, nem fogok egy pillanatig sem neheztelni rád. Viszont ahogy Crysának is, nekem is sokat jelentene egy régi barátot a hátam mögött tudni - fájóan kevés van mostanában belőletek.

~~~

Alew