1334 hozzászólás érkezett eddig

[BePe]

http://lfg.hu/59965/hirek/uj-magus-uj-logo-uj-reneszansz-uj/

Egy csak egy idogepet kernek, hogy mindez sok evvel korabban tortenjen meg...

[Mantriel]

irgumburgum írta 2013.05.13, 10:57 -n:

Mantriel írta 2013.05.12, 20:41 -n:

Van egy Cyberpunk novella az egyik Rúna magazinban, amit szeretnék újra olvasni, de a Rúnáim már nincsenek meg, és nem emlékszek a novella írójára vagy címére.

Úgy emlékszem, hogy vagy a 2. évfolyam 1. számában volt, vagy a 3. évfolyam 2. számában.
A történet egy a rendőrök és "betörők" közötti lövöldözést ír le, ha jól emlékszek nagyon röviden 2 oldalon.

Valaki meg tudná nézni nekem, hogy ki írta és/vagy mi a novella neve?

Előre is köszönöm.

Ray O Sullivan: Technomancer. III/2. 42.old.

John Shirley: Bejrúti kószálás II/1. 44. old.

Pat Cadigan: Csak rock II/1. 52. old.

Fogalmam sincs, melyikre gondolhatsz. Talán segítettem.


Üdv!

Azt hiszem A Bejrúti kószálás lesz az.
Nagyon köszönöm.
Most már csak le kell vadásznom. X)

Módosította Mantriel: 2013.05.13, 19:17

[irgumburgum]

Mantriel írta 2013.05.12, 20:41 -n:

Van egy Cyberpunk novella az egyik Rúna magazinban, amit szeretnék újra olvasni, de a Rúnáim már nincsenek meg, és nem emlékszek a novella írójára vagy címére.

Úgy emlékszem, hogy vagy a 2. évfolyam 1. számában volt, vagy a 3. évfolyam 2. számában.
A történet egy a rendőrök és "betörők" közötti lövöldözést ír le, ha jól emlékszek nagyon röviden 2 oldalon.

Valaki meg tudná nézni nekem, hogy ki írta és/vagy mi a novella neve?

Előre is köszönöm.

Ray O Sullivan: Technomancer. III/2. 42.old.

John Shirley: Bejrúti kószálás II/1. 44. old.

Pat Cadigan: Csak rock II/1. 52. old.

Fogalmam sincs, melyikre gondolhatsz. Talán segítettem.


Üdv!

[Mantriel]

Van egy Cyberpunk novella az egyik Rúna magazinban, amit szeretnék újra olvasni, de a Rúnáim már nincsenek meg, és nem emlékszek a novella írójára vagy címére.

Úgy emlékszem, hogy vagy a 2. évfolyam 1. számában volt, vagy a 3. évfolyam 2. számában.
A történet egy a rendőrök és "betörők" közötti lövöldözést ír le, ha jól emlékszek nagyon röviden 2 oldalon.

Valaki meg tudná nézni nekem, hogy ki írta és/vagy mi a novella neve?

Előre is köszönöm.

[lacxox]

auer írta 2013.02.20, 09:57 -n:

Szerintem használd az apróhirdetés témát kicsit feljebb.

Logikus... Igazából a M.A.G.U.S.-on belül kerestem Shuluri Viadal topicot, de azt meg nem találtam... Sorry a zavarásért.

[auer]

Szerintem használd az apróhirdetés témát kicsit feljebb.

[lacxox]

Sziasztok, bocsánat, ha rossz helyre írok (bár ez offtopic , azért nyugodtan irányítsatok jó helyre fenékbe rúgással, ha eltévedtem), csak azt gondoltam, a M.A.G.U.S. fórumában lehetne legtöbb értelme megemlítenem, hogy van egy eladó, jó állapotú Shuluri viadalom. Érdekel valakit?

[daekow]

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!



...ha már a világvége elmaradt... Gondolom vagy megint a gladiátor nyert a Napfordulós Játékokon, vagy a Déli Kolostorokban tudták végigmondani idén is életük árán egy hangsúlyt sem tévesztve a nem emberi nyelvű imát...


d.

[Aleister]

Köszi a választ!

A könyvet olvastam, és tán meg is van. Sőt, anno a modult is tartottam a kezemben, de oly régen volt, hogy fogalmam sincs, hogy milyen formában.

[daekow]

Hali.

Aleister írta 2012.10.21, 11:57 -n:

Valahonnét le lehet tölteni a Jó széllel toroni partra modult?

Aligha, lévén szerzői jogvédelem alatt, mióta megjelent az Ynevi kóborlások című 1998-as modulgyűjteményben... mondjuk valakitől hallottam, hogy léteznek komplett M*-kötetetek .pdf-ben, de ezt a modulgyűjteményt pont nem találtam.

Ha a regény érdekel, írj rám egy u2u-t...


d.

[Aleister]

Sziasztok!

Valahonnét le lehet tölteni a Jó széllel toroni partra modult?

[hysteria]

tar242 írta 2012.07.30, 18:23 -n:

Valaha sokat tököltem rajta, hogy vajon miért kapok heveny hányingert a tradicionális hősi fantasytől, és végül arra jutottam, hogy azért, mert én általában a gyengébb,esélytelenebb félnek szurkolok.
Márpedig a hősi fantasy-ben (pláne a Chapman-féle "szélsőséges" vonulatban - ennek csimborasszója az ÉL) a HŐS alapból esélyesebb, sőt borítékolhatóan a GYŐZTES. Ezzel még nem is lenne annyira baj, ha az ellenfelek nem a szétalázott, szerencsétlen, szánalmas nímandok szintjén mozognának, hanem olyan komolyan vehető, erős, MÉLTÓ karakterek lennének, akikről az olvasóval el tudja hinni, hogy erősek annyira, hogy komoly nehézségeket okoznak a hősnek (és okoznak is), sőt (horrible dictu) azt, hogy esélyesek akár a végső győzelemre. Azaz az olvasó megkapja azt az illúziót, hogy nem, ez nem egy lefutott meccs és ezért "izgul" a hős győzelméért, ha úgy tetszik " félti" a hőst.
A hősi fantasynek ez a "szélsőséges", "győzhetetlen félisten vagyok és nekem borítékolhatóan mindig minden sikerül, mert én vagyok a HŐS" ága, ettől az izgalomtól fosztja meg az olvasót. Úgyis mindig, minden sikerül neki, akkor mi a frászért izguljak érte vagy szurkoljak neki? Akkor már több izgalmat jelent, ha a nyilvánvalóan kudarcra ítélt, gyengébb és esélytelen (és számomra pont ezért rokonszenvesebb) ellenfeleinek drukkolok, hogy felülkerekedjenek saját sorsukon és az esélytelen küzdelemben legalább méltó módon helytálljanak félisteni ellenfelükkel szemben, előre eldöntött sorsuk, a tragikus elbukás előtt.
Ráadásul ezzel az író pont, hogy a "hősies" jellegtől fosztja meg a hősét. Hiszen mitől hős a hős? Attól, hogy vállalja a bizonytalanságot, az esélytelenséget és ezek ellenére kiáll és cselekszik; attól, hogy legyőzve félelmét kiáll a (látszólag vagy ténylegesen) erősebbel szemben; attól, hogy a bukás után újra talpraáll, stb, stb.
Ezeket egy győzhetetlen félisten nem tudja megtenni, hiszen végig ő a tuti befutó, a győzhetetlen hős - ő csakis a szerencsétlen gyengébbeket tudja elverni. Tulajdonképpen paradox módon ezen regényekben a nagybetűs "hős" ellenfelei cselekszenek igazi tragikus hős módjára, hiszen ők vállalják fel a küzdelmet a nyilvánvalóan erősebbel, a biztos győztessel szemben, úgy, hogy biztosak lehetünk benne, hogy végső sorsuk a tragikus elbukás.

Hát nem tudom; lehet idealizálni gyengébb/erősebb felosztási tengely mentén is, bevallom őszintén, nekem ez soha nem ment... Számomra mindig az volt a HŐS, akinek a jelleme, karaktere a legszimpatikusabb volt, függetlenül attól, hogy kétlábon járó Halálcsillag, avagy harmatgyenge esetlenke az illető. Kiváló példa erre épp az egyik Chapman-könyv, a Csepp és Tenger: itt eleinte mint mindenkinek, nekem is Gorduin volt a kedvencem, ám a helyét hamarosan átvette Biorno Vermini. Végül, a könyv harmadik harmadában ("na ezt lessétek meg, lumazzuk!") már egyértelműen, és végérvényesen Graumot tartottam a legnagyobb hősnek - no meg persze a testvéréért önkéntesen mártírhalált vállaló Berent...

[tar242]

hysteria írta 2012.07.30, 17:47 -n:

tar242 írta 2012.07.30, 17:24 -n:

Elképesztően ellenszenvessé teszi az alapból tökéletes(nek látszatni szándékozott) kiskedvenceket és óhatatlanul az ellenfeleik válnak számomra rokonszenvessé. (lsd. Észak Lángjai, ahol kb. a könyv harmadánál már teljes szívvel a nyilvánvalóan esélytelen toroniaknak szurkoltam, hogy emberfeletti erőfeszítéssel kerekedjenek felül a sorson és legalább 1-2-t tegyenek el láb alól a tökéletesen fésült, győzhetetlen "hős"-ök közül. Zavart az, hogy az előre lezsírozott végkifejlet ennyire nyilvánvaló a könyv elejétől fogva.)

Na, eegen... Olyan ez, int az amerikai western kontra olasz western. Paradox, de valahogy az olasz makaróni-western, melyben minden hős koszos, izzadt, sokrétű jellem, valóságosabbnak tűnik, mint az amerikai, a maga gáncstalan, prérit átlovagolt, mégis frissen borotvált bighero revolverhőseivel... Azt sem szabad feledni azonban, hogy a fantasy irodalmi hagyományok tradicionálisan hősközpontú történeteket feltételeznek (lásd Conantól Skandar Graunig a legtöbb főszereplőt).

Valaha sokat tököltem rajta, hogy vajon miért kapok heveny hányingert a tradicionális hősi fantasytől, és végül arra jutottam, hogy azért, mert én általában a gyengébb,esélytelenebb félnek szurkolok.
Márpedig a hősi fantasy-ben (pláne a Chapman-féle "szélsőséges" vonulatban - ennek csimborasszója az ÉL) a HŐS alapból esélyesebb, sőt borítékolhatóan a GYŐZTES. Ezzel még nem is lenne annyira baj, ha az ellenfelek nem a szétalázott, szerencsétlen, szánalmas nímandok szintjén mozognának, hanem olyan komolyan vehető, erős, MÉLTÓ karakterek lennének, akikről az olvasóval el tudja hinni, hogy erősek annyira, hogy komoly nehézségeket okoznak a hősnek (és okoznak is), sőt (horrible dictu) azt, hogy esélyesek akár a végső győzelemre. Azaz az olvasó megkapja azt az illúziót, hogy nem, ez nem egy lefutott meccs és ezért "izgul" a hős győzelméért, ha úgy tetszik " félti" a hőst.
A hősi fantasynek ez a "szélsőséges", "győzhetetlen félisten vagyok és nekem borítékolhatóan mindig minden sikerül, mert én vagyok a HŐS" ága, ettől az izgalomtól fosztja meg az olvasót. Úgyis mindig, minden sikerül neki, akkor mi a frászért izguljak érte vagy szurkoljak neki? Akkor már több izgalmat jelent, ha a nyilvánvalóan kudarcra ítélt, gyengébb és esélytelen (és számomra pont ezért rokonszenvesebb) ellenfeleinek drukkolok, hogy felülkerekedjenek saját sorsukon és az esélytelen küzdelemben legalább méltó módon helytálljanak félisteni ellenfelükkel szemben, előre eldöntött sorsuk, a tragikus elbukás előtt.
Ráadásul ezzel az író pont, hogy a "hősies" jellegtől fosztja meg a hősét. Hiszen mitől hős a hős? Attól, hogy vállalja a bizonytalanságot, az esélytelenséget és ezek ellenére kiáll és cselekszik; attól, hogy legyőzve félelmét kiáll a (látszólag vagy ténylegesen) erősebbel szemben; attól, hogy a bukás után újra talpraáll, stb, stb.
Ezeket egy győzhetetlen félisten nem tudja megtenni, hiszen végig ő a tuti befutó, a győzhetetlen hős - ő csakis a szerencsétlen gyengébbeket tudja elverni. Tulajdonképpen paradox módon ezen regényekben a nagybetűs "hős" ellenfelei cselekszenek igazi tragikus hős módjára, hiszen ők vállalják fel a küzdelmet a nyilvánvalóan erősebbel, a biztos győztessel szemben, úgy, hogy biztosak lehetünk benne, hogy végső sorsuk a tragikus elbukás.

Módosította tar242: 2012.07.30, 18:27

[Dallasz]

daekow írta 2012.07.29, 13:50 -n:

Hali.

Ha van Yneven kutyaviadal, akkor eléggé szabálytalan dolog az állatba mágiával belepiszkítani. Mondjuk mint a dopping az olimpián. Tehát a "belepiszkálok az asztráljába, majd előreküldöm az időben..." elsősorban szabálytalan lesz a kutyaviadal szempontjából - az ellenfél nem állítja ki a "közönséges" harci kutyáját ezután, mert nehéz lesz hitelesen előadni, hogy öngyógyító, izomerősítő, fanatizáló, méregharapásos stb. varázslatot nem kapott a kutya, csak időugrást.

Majdnem két héttel vagy lemaradva...

[daekow]

Hali.

Ha van Yneven kutyaviadal, akkor eléggé szabálytalan dolog az állatba mágiával belepiszkítani. Mondjuk mint a dopping az olimpián. Tehát a "belepiszkálok az asztráljába, majd előreküldöm az időben..." elsősorban szabálytalan lesz a kutyaviadal szempontjából - az ellenfél nem állítja ki a "közönséges" harci kutyáját ezután, mert nehéz lesz hitelesen előadni, hogy öngyógyító, izomerősítő, fanatizáló, méregharapásos stb. varázslatot nem kapott a kutya, csak időugrást.

Ha elvonatkoztatunk a szikár játéktechnikai leírásoktól, akkor egy időugrást kísérhet olyan mellékhatás, amit mondjuk órák, napok alatt lehet kipihenni. Nem komoly mellékhatás, de egy feszes versenyben 5-10% minusz is döntő lehet.

A nyomozó varázslatok fókusza meg nem olyan éles. Ha megtudom egy ember egész élettörténetét, abból mekkora hányad jut a halálára? Milyen élességgel fogom azt látni? Mennyi olyan információt nyerek, ami adott (szerencsés) esetben szem- fültanúktól már nem szerezhető be. Érthetőbben: ezek a varázslatok kb. egyenértékűek egy félig megbízható szem- és két megbízható fültanú vallomásával. Persze, hogy több a semminél, de ha bedönti a kalandot, akkor ott bajok vannak.

Ide kívánkozó megjegyzés: lelket visszaidézni és utolsó életével kapcsolatos dolgokról vele kommunikálni NÁLAM nagyon határeset. Bár nyilván nincs játéktechnika arra, hogy mekkora százalékot kell megdobni az idéző litániánál ahhoz, hogy pl. Ranagol poklából kiszabaduljon a lélek; vagy hogy hogyan is néznek ki a lélek emlékei az előző életeiről...


d.

[auer]

A gond az hogy hivatalosannincs időmágia blokkoló hatás. Vagy létrejön az időugrás, vagy nem jön létre két estben: egy a jövőben ott van valami. Kettő kompletten a mágia van levédve a területen. Mindkét megoldás h arrébb próbálkozunk.

Ha km kitalál vmi egyedi védelmet akkor újra indulhat a véget nem érő vita.

[Klizen]

Szeritnem abból, hogy elkasztolja és nem jön létre a hatás, még nem következik feltétlenül az, hogy kitallálja, hogy ez az oka, inkább keresne valami leplezett időmágia blokkoló hatást, persze ha többször is megpróbálja térben máshol, akkor egy idő után sikerülni fog neki, ha addig nem adta föl.

[sika]

Ez kézenfekvő megoldás, de túl nyilvánvaló sajnos, egyértelmű mesélő szívatásnak tűnik, úgy lenne korrekt, ha dobna egy százalékos esélyt, és persze utána lehet ismételten próbálkozni.

[auer]

Igen kb ez az egyetlen megoldás a trükk ellen viszont sokszor lehet próbálkozni a és mesélői szivatsának is van határa.

[Klizen]

Időugratás ellen van egy mocsok módszer: az időugrás nem jön létre, ha az érkezés pillanatában a helyszínn van valami szilárd tárgy, ami megakadályozná a megérkezést. A km meg azt mondja, hogy nem sikerült előreküldeni, a JK-k nem értik miért aztán ha elviszik máshova a kutyát, úgy hogy nem tudják a többiek, hogy mi lett vele, akkor egy hét alatt átalakítják raktárrá azt a termet, vagy csak beállítanak bármi dobozt, széket oda, ahova megérkezett ovlna a kutya.