Hogy Nikon, vagy Canon az már izlés kérdése (mindkét márkának megvan a rajongói tábora).
Az alapgépet tekintve valószínűleg egy régebbi tipusba éri meg befektetni, mert az újabb, félprofi modellek sajnos igencsak elmentek a gagyi irányba (gagyi anyag, sokszor kevesebb tudású új gépek, mint a régiek).
Jómagam egy Canon EOS-100-zal kattintgattam pár évig, arról van tapasztalatom, sőt volt alkalmam összehasonlítani az EOS-300-zal, majd a digitális EOS-350D-vel is.
Egyedüli hiányossága talán a hangos működése volt, de ez is relatív, mert annakidején, amikor '80 táján kijött, akkor az ultrahalk gépek közé tartozott. Ezenfelül viszont mind beállítási lehetőségeit, mind záridejét tekinte jobb képességei vannak, mint a 300-asnak.
Nehezebb, jobban megfogható, még nekem is jobban kézreáll, pedig még lánynak is kicsi a kezem.
A beépített vörös színű autofókusz segédfénye nagyságrendekkel barátságosabb (és szerintem pontosabb), mint az EOS 300-é, vagy a 350D-é, ahol egyszerűen a vakut kell kinyitni, ha sötétben fókuszálni akarsz... akkor is, ha egyébként nem akarsz vakut használni.
Nincs benne ugyan többpontos fókuszálási lehetőség, de őszintén szólva cca. 6 év alatt, mióta tükörreflexes gépem van, ez sosem hiányzott.
A kiértékelő fénymérése sem olyan fejlett, mint az EOS-300-é, de ezt sem nagyon lehetett észrevenni az én amatőr szintemen.
Árát tekintve használtan minimális összegért fogsz tudni mind régi, mind új gépet venni, de a fentiek miatt szvsz a régebbiekkel jobban jársz.
A Nikon F sorozatából számomra az F-2 a csúcsragadozó, még akkor is, ha manuális filmtovábbítású gép - bár lehet hozzá venni motoros filmtovábbító kart). Nem műanyag, full fém, gyönyörű és szerintem mindent tud, amit csak kell. Ellenben az ára is olyan valószínűleg.

(6-7 éve 200-250e volt használtan egy váz)