1015 hozzászólás érkezett eddig

[naissa]

//Naissa Rameva//

*hálásan néz rájuk, hogy vele voltak. Nekik köszönhetően tudta az emlékeiről leszedni baj nélkül az elrejtő ködöt. Most jól esik neki minden gyengédség.
Az, hogy Crysalantanasia megérinti a vállát. Namirelen biztató mosolya és figyelmessége, hogy itt maradjon köztük ez a sok minden megmagyarázhatatlan történés és a zűrzavaros sötét múltja. Sajnálatot, szánalmat nem vár el tőlük, ahogyan ő se tenné meg fordított helyzetben, tehát azt kapja tőlük amit a kezdetek kezdetén látott bennük.
Kedvesek, segítőkészek, együtt érzőek, de meg van bennük a szigorúság és a határozottság. Ami nagyon jó neki. Mert ha most megszakadnának mindhárman, hát annak nem lenne sok értelme. Az se lenne jó, ha Namirelen kiröpítené az Amazon Erdőből hátsón rúgás keretében. Nagyon szép egyensúlyt produkálnak mindhárman egymás felé tehát.
Minden jól esik most neki. Különös erővel tölti el az ének és a fény érkezése. Úgy érzi most magát, mintha egy virág lenne, amely kibújt a földből és örül az életnek, a fénynek, és annak a kis esőnek, ami az imént jött a firmamentum meghatottságából.
Namirelenre néz. Úgy érzi, hogy megbocsátottak neki, úgy érzi, hogy elengedték őt a múlt szellemei. Tudja azonban, hogy kicsit magába kell szállnia most, hogy önmagának is meg tudjon bocsátani.*

Mit kell tennem, Nővéreim?

*Crysalantanasiat is megilleti ez a megszólítás. Számára komoly kapcsot jelent, hogy ebben a sötét órájában mellette volt azzal a megértéssel, amire kimondhatatlanul nagy szüksége volt. Nagyon nagy kegyelem, hogy a legjobb társaságban vészelte át önmagát.*

[Namirelen]

[a tisztás - Naissa és Crysalantanasia]

*Ahogy figyeli, mi történik, sajnos tisztában kell lennie, hogy pár dologgal ő is tisztában volt. Többet tudott Naissa múltjáról, mint amit ő elmondott bárkinek is. Már nagyon régen utána nézett bizonyos dolgoknak. Sajnálni nem sajnálja a lányt, hiszen a tettei miatt tényleg újra kell élnie mindent. De mikor az egésznek vége akkor mielőtt még Crysa belépne, elkapja a vállát a bárónőnek.*

- Várj, egy pillanatot kérlek!

*Oda lép az egyik fához és varázsát megszünteti, ami arra szolgált, hogy az amazon érzelmeit és minden erőt a tisztásra zárjon. Nem kívánta, hogy érezze az erdő vagy bárki bármi más a környékén. Az erdő még mindig sok titkot rejt még Nami számára is. Aztán biccent a bárónőnek, hogy most már rendben van. Ő is a nő után indul. Tudja, hiába az átélés hiába minden, még nagyon hosszú ideig fogja szenvedni tetteinek emlékeit. De az ember, ha igazán akar, tanul a hibáiból. Reméli Naissa is így lesz vele, mivel ő maga elmosolyodik. Felnéz az égre és mielőtt még bármi történne, már elmosolyodik. Most mindhármuk elméjében egy túlvilági ismeretlen nyelven éneklő női hang. Akár a szférák zenéje. Minden benne található. Nyugalom, béke, háború, harag düh. De még is gyönyörű, mindhárman tudják soha ilyen hang embertől és más evilági lénytől nem hallhatnak. A felhő mögül kikúszik a napnak egy kis sugara és hármukat sütve mosolyog rájuk. Mosolyogva néz mindkettő nőre.*

[Crysalantanasia]

[a tisztás - Lymira és Namirelen]

*Csak nézi Lymirát, mást nem nagyon tud tenni. Izmai megfeszülnek, arcán figyelem tükröződik, de keze időről-időre ökölbe szorul. Él benne az ösztön, hogy segítsen, hogy megfogja, támogassa a tántorgó nőt, de mégsem mozdul felé, tudja, hogy nem teheti - most nem, fizikailag nem.
Még neki is nehezen sikerül összeegyeztetnie a nőt, akit megismert azzal, akinek a múltjába most betekintést nyer - bár aligha mérhető össze az ő küzdelme Naissáéval, mégis, egy kisebb csata zajlik benne is. Hogy megértse, elfogadja, de végül a jobbik énje diadalmaskodik benne. Az új Naissa már nem egyenlő azzal, aki egykor volt; meghalt, megszenvedett és most újra szenved a tettei miatt. Jár neki is egy új lehetőség...*

*A végül térdelő, reszkető amazonon nyugszik a tekintete. Eltelik pár szívdobbanásnyi idő, s ha Namirelen nem mozdul s más sem történik, a lovaghölgy odalép, letérdel Naissához és szótlanul a vállára helyezi az egyik kezét.*

/Crysa/

[naissa]

(OFF)//három részre osztottam a könnyebbség kedvéért //(/OFF)

//tisztás - a barátnőkkel//

//Naissa Rameva ~Lymira~//

Spoiler

1.
Irgalmat!

*az emlékek érkezése lassulni kezd, Namirelen és Crysalantanasia hatására, nyugodt folyammá változik érkezésük. A kegyelem szállja meg az Erdőt, ami a prieriből árad feléje, és így, ahogy az esőcseppek koppannak a földön, a fákon, a tavakban, a temetkezési helyen, olyan aprólékosan is térnek vissza az emlékei. Ez jelenlevő barátnőinek köszönhető. Azonban a kegyelem és segítőszándék ellenére is borzalmas a nagyja annak, amit át kell élnie. A fájdalomtól és a bűntudattól így sem menekülhet, de a kegyelem nem is erre kell neki, hanem arra, hogy túlélje ezt az egészet.*

*leroskad a földre, és egy pillanatra elengedi a kardot és a pajzsot, mint egy fuldokló, ki levegő után kapkod, majd kitárja izmos karjait a mennyboltozat felé. Gesztusával Ayra irgalmát kéri. Miközben kitárja karjait, olyannak hat, mint aki karjára rögzített láncokat tépne ki közben a Föld gyomrából, mert úgy feszül meg az egész lénye Ayra szent színe előtt.*

Irgalmat! Irgalmat! Irgalmat!

*kiáltja torka szakadtból háromszor is az égre. Könyörgése után négykézlábra hanyatlik, újra megérintve a pajzsot és a kardot. Folytatja útját, miközben patakokban folyik szinte könnye az ég vizeivel egyetemben.*

*a múlt szellemei egyre csak látogatják őt. Nagy meglepetésére azonban nagyon sok olyan lélekkel is találkozik, amely már megbocsátott neki Odaát. Azonban nem kerülheti el a velük való szembenézést sem.
Arcán könnyek gyöngyöznek fel, megannyi érzés vetül ki orcájára. Némelyik emlékképén szemlélve néz végig, főleg azokon, amik még a Rosszá válás előtti időkből valók, de van, amelyikből viszont velőt rázón felsikolt.*

*olykor elengedi a pajzsot és a kardot. Láthatják, amint újra és újra erőt kell vennie magán azok visszavételére. Hihetetlen akaraterőre van ehhez szüksége.*

Spoiler

2.
Mélypont!

*a Mélyponthoz jut most el, amikor a Halálát kell újra élnie. Visszaemlékszik testében és lelkében megmérgezésére és elhunyására. Felkel, tántorogni kezd a múlt mérgétől Crysa és Nami előtt,. Haláltusáját újra eltáncolja előttük. Ahogy hűvös, rideg arccal megindul az ellenség felé, azonban egyszerre csak végig fut a méreg testében, egész teste megfeszül tőle. Azután hátához kap, görcsös, néma üvöltés az ég felé, mintha valaki hátulról vágott volna bele egy tőrt. Crysa és Nami láthatja megelevenedni a múlt eme gyilkosát, amint egy sötét elf hölgy szúrja hátba. Azonban ez nem az a sötét elf nő, akit Namirelen a Halálúr társaságában látott az Erdőben elveszett lélekként, akinek Elera megbocsátott végül is.
Összeesik a méreg hatására, ahogy erre vissza kell emlékeznie, és újra kell élnie haldoklását. Haldokló amazonjai még megérintik őt, hiszen ők is meglettek mérgezve vele együtt. Megszorítják kezét, ő is megszorítja az ő hűséges markukat, amellyel érte fogtak kardot annyi időn át. Egymás kebelén, hasán, hátán fekszenek el végül, és hagyják el az életet. Fogják egymás kezét, hogy együtt keljenek át a túlvilágon. Ezt mind láthatja Crysa és Nami.
Azután Naissa Rameva magához tér, a hűvös esőcseppek józanító hatására és az Amazon Erdő békés misztikumára. Újra magához veszi a pajzsot és a kardot. Tudja, hogy még szembe kell néznie múltbéli tetteivel.*

Spoiler

3.
A múlt szellemei

Megöltél! Felégetted házam! Megölted a bajtársam! Nincs hol laknom! Szukafattya! Ringyó!
Elvetted az életem! Árván maradtak a gyerekeim! Apa nélkül nőttem fel! Anyám rettegve mesélt rólad!

*a múlt szellemei megjelennek körülötte, és elkezdi hallani tőlük, hogy miket is tett. Van olyan, aki megköszön neki valamit, de van olyan, aki súlyosan hibáztatja és káromolja őt. Megannyi szidalmat lát, amiket újra átél, ahogy lelkéből elméjébe érkezik egy láthatatlan hídon át.*

Ezt nem én tettem!

*mondja visítva, sírva, próbálva nem nézni az egyikre, de kénytelen utána ránézni a másikra.*

Ezt sem én tettem! Nem én tettem!

*zokogja megtörten. A firmamentum eközben rázendít szerte az országban, vaskosabban öntözve a földeket. Az ég főként az Erdő fölé gyűjti erőit a mai napon.*

Nem tehettem róla! Nem akartam! Nem én csináltam! Kihez szóltok? Kivel tévesztetek össze?

*elhasal a földön, nem törődve a sárral, ami alatta keletkezett. Arcát a sárba nyomja, ahogy bűnbocsánatért esdekeljen Ayra előtt. Reszketve vágja magát sárba barátnőinek lábai elé.*

Nem én tettem… nem én öltelek meg… nem én rendeltem el… nem én adtam a parancsokat… nem én vagyok Naissa… Naissa Rameva nem én vagyok…

Naissát arra láttam!

*mutat egy irányba, próbálva elterelni a figyelmét a múlt szellemeinek, de azok figyelme így nem terelhető. Arcát sárral keni be egyik kezével teljesen. Behunyja szemeit, majd elfekszik összeesetten, megtörten. Hosszú percek telnek így el. Lassan kinyílik új tekintete. Mélysötét-zöld szemeiben értelem és megnyugvás csillan.*

Én vagyok Naissa Rameva, és én tettem ezeket. Bosszuljátok meg, vagy bocsássatok meg!


*adja meg a választást neki. Az Erdő hatására megszánják az egykori hadúrnőt. Feltérdel és magához öleli a múlt szellemeit, szinte gyermekeinek fogadva őket, öleli magához mindet. Felzokog szívből. Majd katarzist átélően sírni kezd, ami már nem szomorú és fájdalmas, hanem megtérő reszketés tör fel lényéből.*

*eltűnik körülötte minden rém, ahogy elméjébe és lelkébe visszatér megannyi emlék, esemény, és érzés. Jóval és rosszal egyaránt. A Poklot is látta valamelyest, de azt nem kellett újra élnie, mert az megőrjítette volna teljesen. A Pokolból csak annyi rést látott, amennyi Vadásszá tette az Amazont. Aki mindvégig Amazon marad hivatásával együtt.*

*térdepel előttük a sárban. Elengedi fegyvereit, és reszketve, egyre-egyre csak könnyekre fakad. Borzongatva járja át egy kérés, amit csak tátogni tud, miközben remeg.*

Bocsáss meg nekem, Ayra!

Módosította naissa: 2012.06.15, 04:36

[Crysalantanasia]

[a tisztás - Lymira és Namirelen]

Minden bizonnyal. De szerintem már annak is örülne, ha csak látna néha *feleli halvány mosollyal még Lymirának a Delilára vonatkozó kérésre*

*Namirelen biztató mosolya megerősíti őt is, mielőtt átadná a pajzsot és a kardot. Érzi, amint a prieri keze a vállához ér, s finoman húzná őt hátrafelé. Nem tiltakozik, vagy áll ellent. Tekintetét nem veszi le Lymiráról miközben lépésről-lépésre hátrál el tőle. Arcára hullik egy cseppníi víz, majd egy újabb... nemsokára sűrű esőcseppek kopognak a fák levelein, verik végig a tisztás füvét s áztatják át haját és ruháit. Némán állva nézi az egyedül féltérden álló, de nem magányos amazont, s az érkező fekete és fehér hasonmásokat. Hallgatja a nő szavait, a történetét, melyet eddig elrejtett önmaga ellen... A szavak megerősítik abban, amit már eddig is tudott: kemény csata lesz, az egyik legkeményebb a valaha vívható belső harcok közül.
Áll a tisztás szélén, Namirelen mellett. Áll és figyel - jelen van, itt van, Lymirával van. Ennél többet most nem tehet.*

/Crysa/

[naissa]

//Naissa Rameva ~ Lymira ~//

*Hypatia és testvére ez idő közben találkozott Naissa kivetüléseivel. A múlt szellemei velük együtt lépnek be az Amazon Erdőbe, és indulnak el felé, mikor Naissa átveszi először a pajzsot, majd a kardot. Az ég elszürkül közben felettük, majd zivatart jósló szelek süvítenek a tisztáson.*

Van valami, amit taníthatok a kislánynak szerinted?

*kérdezi még érdeklődve az amazon. Majd Crysalantanasiara néz, szemébe mosolyog bátran. Tekintete nyugodt egyelőre.*

Készen állok, mindig készen állok!

*válaszolja neki. Amikor a pajzsot kezébe veszi, tekintete elsötétül kicsit. Azonban nyugton marad még, miközben a kardért nyúl.*

Most már… tudom, hogy miért… ezt választotta… az a valami…

*mondja kicsit magyarázón, miközben elönti körülötte egy igen forró világ, annak ellenére, hogy esni kezd az eső Teráliában. Elszürkül az ég, és kövér cseppeket hullajt szerte az országban el. Közben a múlt szellemei elkezdenek vándorolni Naissába.
Hamarosan megérkezik a fekete és a fehér Naissa is. Láthatják őket Namirelen és Crysalantanasia. Az egyikükön hófehér, ragyogó vért van, a másikon ébenfekete baljós szintén könnyű vértezet van rajta. Hypatia tanácsára együtt mennek Naissához, miközben próbálják megbékéltetni vele az emlékeket, amik elárasztják őt.*

*Hypatia döntése nagyon fontos pont volt ehhez a helyzethez. Amennyiben a fehér mellett döntött volna, akkor Naissa száműzné magát legszívesebben. Amennyiben csak a fekete, az emlékei hatására mindent ott folytatna, amit a Halál félbeszakított nála egykoron. Azonban így ketten együtt békíteni tudják azzal, amit átél. Újra és újra megy tovább, azokban amiket lát, azzal, hogy a két pólus ki van békítve egymással.*

*fél térdre ereszkedik közben.*

Tudod… van az a képesség, hogy megérintek valamit, és újra élek dolgokat… látok eseményeket, érzéseket… és… most a sajátomat… élem újra… így kapom vissza az emlékeket ezek szerint.

*majd elhallgat, miközben meglódul körülötte az éter. Először a gyermekkorát látja. Amikor az édesapja a trónteremben felüvölt dühöngve, amiért lánya született, és nem fia, aki trónörökös lehetne. Fiatalon és nem jó viszonyban kellett tőlük megválnia. Egy napon megbukott annak a városnak a védelme, és ő ki lett menekítve. Röviddel ezután fogadta be őt az amazon törzs. Ahol később megismerkedett azokkal, akiket mára Vörös Amazonoknak ismernek, és akiknek vezére lett, miután prieri rangra emelkedett.*

*az amazon törzsben kiváló amazonnak, harcosnak, és felderítőnek számított. Igaz Hite még a papnőség felé is vitte volna a dolgot nála. Azonban ő a harcosok ösvényét választotta, és szembe szállt egy ellenséges ork törzzsel, akik az ő törzsüket is eltörölték volna.

Miközben azon dolgozott, hogy megvédje, akiket szeret, közben fura pletykák és hazugságok jutottak el róla oda, ahova tartozott, és kiközösítették őt. A kiközösítés hírét az ellenség által elkapott levélből kapta meg, majd pedig szembe kellett néznie a halállal, hogy másnap megölik őt. Ekkor jutott eszébe, hogy valódi szülei is kiközösítették őt. Fogolyként megkapta ezt a levelet az ellenség kezéből. Eszébe jutott, hogy királyi apja elátkozta születésének napját, mert fiút várt volna helyette. Szülővárosa szüleivel együtt eltűnt.
Egyedül, csalódottan, a másnap rá váró halálfélelmében, úgy érezte, ő nem kell senkinek. Így egyedül maradt érzéseivel, amelyek kifordították őt önmagából. Ekkor változott meg, és így menekült meg.

*láthatóan sok mindent újra él előttük. A fogságot, amiben elveszettnek hitte magát. A fogságban változott meg szíve, és megváltozott lényével tudott megmenekülni az ellenség kezéből. Az erdőben találkozott újra társaival, akik lehet, hogy ki tudták volna szabadítani, de addigra szíve megváltozott.*

*amiket átél, amiket lát, azokat Namirelen is és akár Crysalantanasiara is láthatja. Ezen a helyen a barátai elől nem rejti el, hogy ki ő. Majd pedig látja, amint elindul a hadi ösvényen, megváltozott szívével, nyomában az általa megszervezett Vörös Amazonokkal, és hadúrnőként először honvédő háborúkat vív, toborozva ezzel is seregébe embereket, meg különféle lényeket, majd hódító hadjáratba kezd egy váratlan fordulattal.*

*újra éli magában a bűnöket, a vétkeket, amiket elkövetett. Amilyen parancsokat kiadott. Feje elvörösödik eközben, ahogy fortyog a dühtől, hogy miket tett a múltjában.*

[Namirelen]

[Namirelen - Tisztás]

*Ő már nem mond semmit, csak bíztatóan Crysara mosolyog, hogy nem lehet semmi baj, hisz itt vannak mind a ketten. De mikor árkerülnek Naissa kezeibe a tulajdonai, akkor Crysa mögé lép, vállára teszi a kezét és kicsit hátrébb húzza a fák felé. Hisz tud magára vigyázni a nő, de amíg az amazonok erdejében tartózkodik ő felel a leendő királynő védelméért és ezért ugyan úgy meg tesz mindent, mint nővéreiért. A barátokért akár az életét is.*

[Crysalantanasia]

[a tisztás - Lymira és Namirelen]

*Hang nélkül halad Nami nyomán, mellett. Az erdőből merít erőt, biztatást, hogy amire készülnek, az jól fog véget érni. Egy ilyen helyen, ahol ennyire harmóniában van a természet önnön magával a visszatérő emlékek talán könnyebben feldolgozhatóak.
Megáll a tisztás szélén, megállítja a lovat is, majd elengedve a kantárszárat köszönti Lymirát.*

Shi'iah,! Igen, jól van, egyre jobb a kedve és egyre nyitottabb a világra, halad a tanulással. És nem felejtett el téged sem, örülne, ha majd meglátogatnád néha.

*Ezután visszalép Sámsonhoz, megsimogatja a nyakát leveszi róla a kardot és a pajzsot, melyeket Alew kapott a találkozón. Kezébe fogva azokat belép a tisztásra.*

Egyikünk sem tudja, mi következik, de itt vagyunk melletted, ha támaszra van szükséged. Hogy érzed, felkészültél?

*Megvárja, hogy az amazon elhelyezkedjen, s feleljen. Amennyiben igenló választ kap, küld még egy pillantást Namirelen felé, majd Lymirára irányítva minden figyelmét előbb a pajzsot nyújtja át neki, majd a kardot adja a kezébe. Egy lépést hátrébb lép, minden idegszálával az amazonra összpontosítva várja a hatást.*

/Crysa/

[naissa]

//Naissa Rameva ~Lymira//

Shi’iah Nami!

*köszönti őt; megtanulva, hogy jobb szereti az amazon, ha közöttük a hivatalos formára már nincsen szükség. Még ha rövid ideje is ismerik egymást, és alig tudnak a másikról valamit, mégis elég volt ahhoz, hogy részéről bízzon Namirelenbe. Majd Crysalantanasia jöttére is lelkes hangulat ül ki rá, annak ellenére, hogy olyan érzése van, mintha egy kötélhídon kéne átmennie egy szakadék fölött.*

Shi’iah Crysa! Delila jól van?

*kérdezi tőle. A ”hogy vagy?” kérdés valahogy nem igazán passzolna most ehhez az életre szóló helyzethez. Úgyhogy azt választotta ki kérdésnek, ami közöttük mindig rendben lesz.
Ruháját megigazítja magán. Körültekint, figyel, hogy mit csinál körülötte az Erdő.*

*izgatottnak és jókedvűnek láthatják őt. Az izgatottság a helyzet miatt van, a jókedv viszont Crysától és Namitól van neki. Nagyon megkedvelte őket.*

Nem tudom, hogy mi fog ezután következni, de örülök, hogy megismertelek titeket, és mindenkit. Amit már elmondtam neked Crysa, örülök, hogy így döntöttetek. Ha nem most, máskor jönnének elő az emlékeim, és nem biztos, hogy jó kezekből. Ha mondjuk halálom óráján döbbennék rá mindenre, elég szörnyű lelkiismeret-furdalásban elhunyni.

[Namirelen]

/Namirelen - tisztás/

*Míg útjuk tart szinte csendben marad egész végig. Ő lelkére is ború vetül, hiszen nem tudja, mit várjon el és mit nem. A Crysa és Alew búcsúján meg se lepődött, hiszen már régóta sejtette a dolgot, csak nem tudta.*

- Remélem elég is lesz, amennyit nyújtani tudunk.

*Mivel az erdő is segítette útjukat, mintha ösvények jelentek volna meg, majd végül mögöttük ismét a semmibe vesztek. Lassan oda érve a tisztásra elmosolyodik, de még is aggódik.*

-Shi'iah!

*Köszönti az amazont és ő az erdő szélén maradva Crysat oda engedi a felszereléssel. nem kíván belépni a tisztás körébe. Nem látja értelmét, közben végig simít az egyik fa törzsén és végig szimbólumok jelennek meg körben a tisztáson a fák törzsein, majd elhalványulva ismét eltűnnek.*

- Ha készen álltok. Akkor el kell kezdeni.

[Crysalantanasia]

[Az erdő széle és onnan befelé a tisztásra - Namirelen]

*Odasétál Namirhoz, arcán enyhe zavar, hiszen tudja, a nő látta a búcsújúkat. Nem mintha attól tartana, hogy az információ rossz helyre került volna.*

Ayra egyen veled, Namirelen. Enyém a megtiszteltetés, hogy újra itt lehetek.

*Kantárszáron vezeti lovát. Láthatóan a shire is jól érzi magát ebben a környezetben. Crysa is úgy érzi, hogy átjárja egész testét és lelkét a béke és nyugalom. Ember, állat és növények olyan harmóniája érződik itt, amit soha máshol nem tapasztalt. Most mégis némi gond árnyékolja be ezt a jóleső nyugalmat.*

Én is bízom benne, hogy helyesen cselekszünk. Annál többet nem tehetünk, hogy ott leszünk mellette, s körülötte az erdő szelleme. A harcot nem vívhatjuk meg helyette, de erőt adhatunk hozzá neki.

/Crysa/

[Namirelen]

/Namirelen - amazon erdő széle-tisztás felé/

*Igazából csak elmosolyodik, hiszen már régóta sejtette a helyzetet kettejük között, de azért még is csak elfordul és megvárja míg Crysa oda ér hozzá. Elmosolyodik és csak a fejét meghajtva halkan köszön.*

-Shi'iah! Üdvözöllek az Amazonok erdejében. Megtisztelő, hogy itt fogadhatlak!

*Aztán már az erdőbe is invitálja. Ahogy átlépik a határokat, lágy-langyos szellő kél életre körülöttük. Mint aki köszönti a vendéget. A fák árnyékában a madarak csiripelése közepette nyugalom és béke árad az egész hely, öreg nagyon öreg, de még is olyan békés, melyet az ember ritkán érez, ebben a mostani rohanó világban.*

- Remélem, nem döntünk rosszul. A tisztást a biztonság kedvéért megerősítettem. Nem lehet tudni, hogyan fog reagálni emlékeire. De remélem, semmi baj nem lesz belőle.

*Nami ló nélkül van, az állatok is közelebb merészkednek, vagy épp nem futnak el előlük. Az erdő szelleme és az itt élő emberek állatok törekednek az egyensúlyra és a harmóniára. Legalább ebben az egy kis pontban legyen minden tökéletes.*

[naissa]

//Naissa Rameva ~ Lymira ~//

*kiér a tisztásra, várva barátnőit, akik visszaadják az életét. Vajon egy kard és egy pajzs visszatud idézni mindent? Annak örül egyébként, hogy nem akkor fogja visszakapni az emlékeit, amikor a halálán van éppen, mert az nagy kiszúrás lenne azért, hogy szíve megállásakor kell szembenéznie mindennel, amit tett.*

*nem ismeri önmagát. Nincstelenül és egyedül érkezett Teráliába, bilincsekkel kezén. Kisírt szemekkel. Milyen érdekes volt először ránézni a világra. A színekre, az erdőre, az emberekre, régóta először volt rohadt éhes és rohadt szomjas. Azóta is furán néz a világra, mint valamire, amiről tudja, hogy csak ideiglenes, és most kell megragadnia a Naplementét és a Napfelkeltét.
Visszaemlékszik előző estéjére, amin nem aludt. Egész éjszakára őrséget vállalt. Különös villámlást látott az égen, mintha ő érte nyúlna le valami nagy mancs.
Fura lelki állapotban van... van-e joga élni? Mi ő? Visszaemlékszik titkos csatájára az arénában. Amikor majdnem meghalt egy illegális bunyón, és Látta az ellenfelét. Ahogy egymásnak ütköztek, hirtelen Látta a közönséget úgy, ahogy eddig sosem. Csontvázakat látott, vámpírt aki bűvöli áldozatát, démonokat, lidérceket seregleni elő. Ekkor érezte meg, hogy ezt abba kell hagynia, hogy eldobja az életét egy éjjeli bunyón. Az ellenfelével megegyeztek az ütközetük alatt titokban, hogy amelyikük vesztésre áll, az eljátssza a halált. Rákerült a sor. Elfogadta, hogy a másik a jobb, majd eljátszotta a halált.
A fura az volt, hogy valóban nem kapott levegőt eleinte. Valami mintha torkon ragadta volna, de azután minden jelenlévő erő úgy döntött, kap még egy esélyt az életben. Most pedig itt van.
Még sok mindent átgondolt magában, átérzett, elmélkedett az Amazon Erdőben magában. Volt olyan az este folyamán, hogy azt mondta, nem akarja az emlékeket, volt olyan, hogy belenyugodott. Volt olyan, mikor rettegést érzett, mikor megpróbált a sötétségbe visszaemlékezni magától. Azóta se jött össze visszaemlékezni, magától most se sikerült tehát.
Azonban a Naplementére rámosolygott, és úgy döntött, hogy elfogadja, és bármibe is kerül: túléli és legyőzi, amivel ma szembeállítják. Ez ő. Elszántság, túlélés, és egy csipetnyi okosság.*

[conBarten]

[Alew]

*Az most nem róluk, nem róla szól. Megcsókolja a nőt, megérinti a vállát, majd szótlanul ellovagol.*

~~~

Alew

[Crysalantanasia]

[az erdő szélén – Namirelen és Alew]

*Átveszi a két tárgyat Alewtől és felrögzíti őket a shire nyergére, a saját kardjával átellenes oldalon. Aztán visszalép a férfihoz és futó csókot ad neki.*

Mi minden megteszünk, ami tőlünk telik, de a legnehezebb feladat Lymarára vár. Indulok is, már biztos nagyon izgatott. Majd beszámolok mindenről.

*Kantárszáron indul az erdő felé, pár lépés után megpillantja Namirelent a fák alatt, így arrafelé irányítja lépteit.*

/Crysa/

[naissa]

//Naissa Rameva//

*miután beszélt Crysalantanasiaval még bolyongott magában az Erdőhöz vezető úton. Egyszerre örül, ugyanakkor egyszerre érzi úgy, mintha harcba kellene indulnia. A félelem erősen gyökeret ver benne, de igyekszik ezt nem mutatni.
Eltölt néhány napot szemlélődve és meditálva az előtte álló valamin, majd mikor megkapja az értesítést, hogy Namirelen várja őt, elindul oda, ahol már várják. Szép vöröses felsőjében és nadrágjában érkezik a tisztásra bíborszínű bakancsában. Arcán enyhe mosoly ma is csillan azért, hiszen jó társaság várja.
Fura kettőség játszódik le benne, hiszen egyszerre várja valahol az emlékeit vissza, mint egy régi ismerőst, akivel ezt azt meg kellene beszélni, másrészt viszont úgy érzi, hogy az ellensége is lehet ez a fura ajándék. A körülötte levők róla való reakciója alapján, valószínűleg sok rossz dolog történhetett múltjában. Miközben ő csak tette, amit tett Teráliában, edzett, pénzt keresett, kapcsolatokra tett szert, olykor birokra kelt olyanok ellen, akik az elhagyatott kastély vendégeit bántották volna. Közben megismerkedett fura adományával, miszerint megérint valamit, vagy valakit, és képes egy másik síkból látva több eseményt is meglátni. Esetleg átélni valami szörnyűt, az igazság meglátásához. Azonban ő nem mondott semmit magáról, hiszen nem is nagyon tud, de a környezete mégis megismerte őt.
Megérkezik a tisztásra. Várja barátnőinek érkezését. Reménykedik, hogy hasznára lehet azzal, hogy visszakapja önmagát.*

Módosította naissa: 2012.05.17, 13:36

[Namirelen]

/Namirelen/

*Ő már az erdő szélén várja a vendéget. Régen nem fogadott már senkit így. De most még is csak olyan ember jön, aki megérdemli azt a tiszeletet, hogy maga a prieri fogadja. Meg Crysa-t a barátjának is tartja. Meglátja a két lovast, de nem kívánja őket megzavarni. Csak a fák között, ha épp észre veszik, vehető ki egy alak. Megvárja amíg elköszönnek.*

[conBarten]

[Alew]

*Szikra, homlokán a szürke csillaggal, hátán a vörös palástköpenyébe burkolózott Alewvel békésen áll meg, Sámsontól kissé távolabb. Alew lehuppan, a ló nyeregkápájáról egy kardot és egy pajzsot emel le, mindkettő fekete vászonba tekerve. Megvárja, míg Crysa odalép mellé, és átadja neki a két tárgyat. Biztatóan elmosolyodik.*

Tudom Thrawynn, én is örülnék. De ez most így van rendjén. Ez azon kevés törvények egyike, amit megtűrök magam fölött, és nem akarom megváltoztatni kedvem szerint. Ez magasabb rendű törvény, mint Terália. Ezt üzenem Naminak is. Nem tudom, jól döntöttünk-e, de minden ember a maga sorsáért kell feleljen. Én bízom benned és Namiban is. Tudom, hogy helyesen fogtok cselekedni.

~~~

Alew

[Crysalantanasia]

[az erdő szélén]

*Kora reggel, alig valamivel hajnalhasadás után két lovas közelíti meg az erdőt. Egyikük lova fehér csillagot visel homlokán, akik ismerősek errefelé, már messziről felismerhetik benne a herceg hű hátasát. A másik ló még ennél is feltűnőbb a maga hatalmas termetével. Nyergében a bárónő ül. Térdig érő zöld tunikát, feszes nadrágot és könnyű csizmát visel, se vért,se köpeny nincs rajta. Kardja a nyereghez rögzítve, tőrei az övében. Kevéssel a határ előtt megállítja Sámsont és leszökken a földre. Alew mellé lép.*

Örülnék, ha tovább kísérhetnél, de a törvény szent. Remélem jól döntöttünk és Lymarának nem lesz ártalmára, amit tenni készülünk.

/Crysa/

[Namirelen]

/Namirelen/

*Elmosolyodik és bólint is egyet.*

- Ha úgy gondolod, hogy ide tartozol akkor ennek biztos, hogy így kellett lennie. De akkor most hagylak. Nekem is van egy kis dolgom.

*Aztán elindul a kis házikója felé. Összeszed pár felszerelést és indul is az erdőbe.*

/Kis idő után/

*A bárónő lassan meg fog érkezni az erdőbe. Addig teljesen fel akar készülni. Keres egy kis tisztást, ahol majd ez az egész folyamat végbe mehet. Vizet hozott ide és imádkozott Ayrahoz, hogy segítsen Naissa-nak mindent feldolgozni majd. Tart tőle a következményektől. De neki nincs joga senki helyett eldönteni mit is akar. Egy-két fához oda megy és tenyerét a fatörzsére helyezve mormolni kezd. Amulettje felizzik akár csak egy fényjel is a törzsön. Egy jó pár órát tölt el ezzel az egésszel. Mikor végzett az erdő széle felé indul, hogy majd fogadhassa vendégét illően. Közben Naissa-nak is üzen a faluba, hogy majd csatlakozzon ő is a tisztáson hozzájuk.*