Hali.
Kicsit felelevenítem a topikot!
lenienn írta 2008.11.17, 09:21 -n:
egypetéjű ikreknél olyan 99,99%-os a DNS egyezés, mindenesetre a mai műszerekkel nem megállapítható egy dns tesztből, hogy melyik ikerről van szó.
daekow írta 2009.02.17, 21:50 -n:
Az egypetéjű ikrek (és az esetleges klónok) DNS-e azonos. Nem mérés kérdése, nem gép kérdése, tényleg azonos.
Túrtam a témában egy kicsit, úgyhogy meg is osztanám a nagyérdeművel!
Az igazságügyi DNS-vizsgálat első módszere az ún. RFLP volt (restriction fragment length polymorphism). Ez a módszer két (illetve több) minta puszta összehasonlítását tette lehetővé, a vizsgálati eredmény gyakorlatilag nem volt számszerűsíthető, az eredményekből nem lehetett adatbázist képezni. Aki emlékszik az X-akták első ~5-6 évadára, abban gyakran használják ezt a módszert; átlátszó, "írásvetítős" fólián szürke pöttyökből képzett oszlopok. 1985-ben fejlesztette ki Alec Jeffreys, az FBI 1988-ban kezdte rutinszerűen használni. Az RFLP lényege, hogy agaróz-gélben végzett elektroforézissel "szétdobják" a DNS-darabokat, amelyeknek a mérete meghatározza, milyen sebességgel képesek az agaróz-gél térhálós szerkezetében a töltés felé kepeszteni. Adott idő alatt x1 darab y1 távolságra, x2 darab y2 távolságra stb. jut el; azonos forrásból származó DNS-ek esetén ez egyforma lesz: annyi kis oszlop képződik szürke pettyekből, ahány mintánk van; amelyik kettőben minden pötty azonos távolságra jut el, azok egy forrásból származnak. VAGY egypetéjű ikrek, mert az ő DNS-ük "egyforma" (lásd később...)
Az egyszerűség kedvéért a következő lépés a napjainkban is használt STR (short tandem repeats), ezt 1991-ben kezdték kifejleszteni, 1996-tól elérhetők a napi bűnügyi munkában az FBI-nál az ezen az elven működő kitek. Itt a DNS bizonyos szakaszit nézegetik, amelyek ún. nem kódoló szakaszok (bár a DNS nagyobbik része ilyen...), amely szakaszokon (az egyszerűség kedvéért...) egy négy bázispárból álló rövid szakasz ismétlődik X alkalommal. Ez az X alkalom mutat változatosságot. Pl. a D21S11 lokusz a 21. kromoszómán található ilyen szakasz; itt mondjuk a (TTCA) szakaszocska ("short tandem") ismétlődik. Adott egyednél ez az egyik kromoszómán mondjuk hússzor ismétlődik, a másik kromoszómán harminckétszer, de úgy, hogy a harminckettedik szakasz mögött még ott áll egy (TT) darabka; ekkor az adott egyed D21S11 lokuszán az allél: (20;32,2) lesz. Az igazságügyi vizsgálatok persze nem egyetlen lokuszt vizsgálnak, hanem pl. nyolcat, tizenhármat (ez a CODIS) vagy éppen tizenhatot. Már a tizenhárom is bőven egyedre azonosít. Az STR eredménye állandó, az egyes allélok adatbázisba vihetők, kereshetők, "genetikai ujjnyomok" mind elméletileg mind gyakorlatilag. Egyedül az egypetéjű ikreké lesz azonos evvel a vizsgálattal, függetlenül a vizsgált lokuszok számától.
Amikor azonban az egyed egy sejtjéből a TELJES DNS-t szekventáljuk, rábukkanunk egy újabb egyedi sajátosságra, ez az SNP (single nocleotid polymorfism) lesz. Az osztódás meg az egyebek során a véletlen is közbeszól, és egy-egy nukleotidot kicserél; ez gyakorlatilag abban mutatkozik meg, hogy a DNS bizonyos véletlenszerű szakaszain, egy-egy bázispár esetén nem a hagyományos párosítás történik (adenin - timin), hanem pl. adenin-citozin kerül egymással szembe. Mivel ez teljesen véletlenvezérelt jelenség, az SNP révén a teljes DNS eltérő lesz az egypetéjű ikrek között is! Ami a dolog szépséghibáját adja, az az, hogy az SNP-jelenség véletlenvezérelt lévén AZ EGYED EGYES SEJTJEI KÖZT IS KÉPES ELTÉRÉST PRODUKÁLNI! Tehát az SNP képes különbséget produkálni az ikerpár két tagjának jobb veséiből vett DNS-ei közt, de ez egyik tag jobb veséje és pl. egy kisagyi idegsejtje közt is.
Szóval...

...ha állást kellene foglalnom abban a kérdésben, hogy az egypetéjű ikrek DNS-e azonos-e vagy sem, én még mindig azt mondanám, hogy igen, gyakorlatilag azonos.
Ja, még fontos: fentiek a sejtmagi DNS-re vonatkoznak, a mitokondriális DNS-re nem. Az nőágon származik le, tehát az egyedé mindig az anyjáéval egyezik meg. (Prózai okból: az ondósejt "fejében" nincs mitokondrium, csak a kis testében meg a farkincájában van, de az nem jut be a petesejtbe megtermékenyítéskor, hanem kint marad...)
Evvel együtt én nem vagyok biológus, szóval várom a témában jártasak észrevételeit, kiigazításait!
És akkor a címlapon megjelent Félelmetes történetek - Call of Cthulhu kalandötletek #12 cikk (Aserminio_de_Mueria tollából, aki esetleg bele is javíthat a fenti okfejtésbe...

) alatti hozzászólások közül egyik-másikra reagálnék még.
"Ami miatt Kovács százados gyanakszik: Mindhárom áldozat rendszeresen látogatta a Popej edzőtermet, mindhárman komoly testépítőnek számítottak. A hivatalos álláspont szerint ez csak véletlen, mindhárom esetben más elkövetőt keresnek."
Mohan írta 2009-12-30 04:39, ID: 1686763 -n:
nincs magyarázat arra, hogy miért zárták ki a legfőbb nyomot, ahelyett, hogy módszeresen végigellenőrzik az edzőterem látogatóit?
Ez csak akkor "legfőbb nyom", ha a mesélő akként tálalja. Kisvárosról beszélünk. A kidobó / ügyvéd és a táncoslány lehetett éppen óvodai csoporttárs vagy osztálytárs, járhattak is korábban. Vagy éppen a kidobó és a táncoslány dolgozhattak ugyanott. Az ügyvéd védhette a kidobót egy súlyos testi sértéses ügyében, képviselhette a táncoslány mint sértett érdekeit egy nemi bűncselekmény vagy egy üzletszerű kéjelgés elősegítése / kitartottság bűncselekmény kapcsán, de lehetnek éppen szomszédok is. A táncoslány nővére lehet az ügyvédék bejárónője, a kidobó húga lehet az ügyvéd feleségének jó barátnője. Kisváros lévén mindannyian egymás (és pl. a régi templom vagy a feltárt avar-kori temető...) másfél kilométeres körzetében laknak. Ugyanott vásárolnak, ugyanott hívatják elő filmjeiket, ugyanaz a vízvezeték-szerelő jár hozzájuk és ugyanonnan van internetük. Remélem érthető, hogy mire akarok kilyukadni
Thirlen írta 2009-12-30 14:22, ID: 1686871 -n:
Ha a mai magyar rendőrséget vesszük példaként, már reális.
Fogalmazzunk úgy, hogy nem végzik a munkájukat. Egy lopás és két betörés szomorú szemlélőjeként mondom ezt.
Ez tényleg szomorú helyzet.
De.
Természetesen nem szabadna, hogy rendőri munka és rendőri munka minőségei közt különbség legyen, de sajnos van. Az ok prózai: egy betörést vagy egy lopást megkap felderítésre és bizonyításra egy nyomozó - harmincegyedik, harminckettedik ügynek. Valamennyi munkatársa ugyanekkora leterheltséggel küzd, tehát érdemi segítségükre alig számíthat. Szóval szörnyű, meg ellentmond minden alapelvnek, de attól még sajnos tény: ennyi ügyet egyszerre nem lehet érdemben feldolgozni. Másfelől egy "ismeretlenes emberölésnél" (tehát amikor a rendőrség nem csak statisztikai cicomázás kedvéért kezeli "ismeretlen tettesként" a tettenért elkövetőt, hanem valóban nem tudják, ki lehetett az...) az evvel foglalkozó nyomozónak ez majdnem az egyetlen ügye, ráadásul nem is egyedül foglalkozik a felderítéssel, hanem szinte mindig többen "állnak rá". Ezért (és csak ezért) van az, hogy a gyilkosságok felderítettsége mindig jóval magasabb a betörésekénél vagy az alkalmi lopásokénál.
Aserminio_de_Mueria írta 2009-12-31 11:39, ID: 1687095 -n:
Minden ilyen nyomozás esetén az első fázis a tagadás, vagyis annak kijelentése, hogy a gyilkosságok közt nincs semmilyen összefüggés sem, teljesen különálló, egyedi esetek.
Azon kívül ez gyakran lehet igaz is

Mindannyian tudjuk, hogy a média mindig csak részleteket kap a rendőrségtől; azok alapján pedig egy ügyes újságíró képes összekombinálni a dolgokat - de ugyanígy vetődhet árnyékra is, egyszerűen azért, mert kevés az információ, amiből építkezik. Lásd két éve Pécsett a kéziggránáttal meggyilkolt cigány házaspár esetét - ott rögtön adta magát, hogy sorozatgyilkosok csaptak le, aztán utána mégis másokat tartóztattak le. Ja, és botrány is lett, amikor a rendőrök mindjárt az eljárás elején kijelentették, hogy ezt nem sorozatgyilkos csinálta.

d.