Nem tudom, láttátok-e a Jake Smiles álnevű magyar szerző 1link c. művét, v. legalább a címlapját. 1-2 éve jelent meg, akkor elvette tőlem a kedvemet, hogy a Libri Top 10 polcán a Katherine M. cekcuális izélései meg valami nőklapjás okosság mellett állt, és a hátlapon található kultúrsznob, taszító hájpolások se sokat segítettek. Jól fejlett rpg-dork sznobizmusom akkor viszont félrevezetett, mert most véletlenül belelapoztam a boltban (a könyvbe, nem a sznobizmusomba), és az első oldal elég volt, hogy megtérjek.
Az ajnározásokkal ellentétben nem egy Gibson vagy egy Generation P, náluk jóval kaotikusabb, szedett-vedettebb a hangnem. A pár oldalanként újra meg újra előbüfögő, amolyan "mostaztándeflegma meg depolgárpukkasztó leszek"-típusú lapos pornográfia nekem nem hiányzana, de ne hagyjátok, hogy ez letérítsen az útról: emmellett vannak gyönyörű ábrázolásai is annak számgép-szimbióta életformának, ami sokunkhoz közel áll. Pl.: "Arányait tekintve a képernyő ógörög színpad, biztonságos, megnyugtatóan zárt, de benne minden ígéret. Ha viszont Smiles feláll a gép elől, naponta egyszer, majdnem közvetlenül lefekvés előtt, mintha a semmibe lépne, mindenféle dimenziók rémítik, másfelé van az erre meg az arra, kézzel elérhetőnek tűnik, ami nincs, klikkelésnyire a hold, és a teste valaki másé, kívülről biztos esetlen zombinak látni, és legalább tíz centire érzi magát a talajtól, otromba koturnuszban botladozik, és gyanakvást ébreszt e világban."
A cselekmény, amennyire van, arról szól, miként küzd a főhős a tényleg undorítóan anyagi ká-európai valósággal, meg hogy kiderül, évek óta tulajdon kisokos gyerekének virtuális identitását molesztálja a város (nem értem, miért nem lehetett nagy V-vel írni, annyi hatásvadászat után nem mindegy), azaz egy játékuniverzum valóságában, aztán ebből jönnek a bonyodalmak. Nézzétek meg.
__________________
Beauty in dorkness.