32 hozzászólás érkezett eddig

[Attila]

Blob:

Persze. Picasso késői képeit se értették volna a gonosz kritikusok, Billy Gibbons játéka se az a gitárhősi kaliber. De a Pablo gyerek előtte megtanult pár dolgot a vászon összekenéséről, a Billy is többet felejtett a gitározásból, mint amit mások egész életükben megtanultak. Örkény se az egypercesekkel kezdte. Ha meg akarod haladni az általános elvárásokat, előtte képben kell lenned azzal, mik azok.

Amit én láttam a pályázatokból, az alapján lazán ki lehet jelenteni, hogy nem volt köztük Örkény-kategóriás szerző. Ha a fenti, ortodox vagy miarák elvárásokkal nem egyeztek az eredmények azok nem a konvenciók tudatos átugrása miatt voltak, hanem azért, mert az alapokkal sincsenek tisztában a szerzők.

[wyquin]

Üdv Mindenkinek!

Blob

Idézet

Szóval a hosszas szerkesztői agymenésre csak annyit fűznék hozzá, hogy egy igazi, konzervatív írói iskola híve, amelyen valszeg egyetlen kortárs író sem menne át. Nem feltétlenül rossz ez a hozzáállás, de jelzem, hogy a láthatóan merev és hagyományőrző szerkesztési, értékelési elv pont megölheti az újítást. (Nem feltételezem, hogy egy Örkény vagy más írt épp novellát, csak rámutattam volna, hogy az általad megjelölt lózungok nem biztos, hogy minden alkalommal megállnák a helyüket.)

Azt hiszem, egy kicsit elment egymás mellett a cikk kapcsán a mondandó és az olvasó, legalábbis nálad ilyesmit érzékeltem. Talán egy-két részlet kiemelése vagy másféle megfogalmazása nem árt.

Az írói szabadság kérdésében személy szerint nekem az a véleményem, hogy hajlamosak vagyunk időnként félreérteni. Az írói szabadság nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok, és bármi elfogadható egy írásban. Ha elég kreatívak vagyunk, elég időt szánunk rá, gyakorlatilag bármilyen írásba bele lehet magyarázni bármit. Minden katasztrofálisan megfogalmazott, helyesírási hibáktól hemzsegő műbe bele lehet látni a konvenciók ellen lázadó, az akadémiai helyesírást megreformálni kívánó zseniális alkotást. Csak éppen általában nem ez a helyzet.

Ezúttal sem arról volt szó, hogy nem tűrjük a másféle írásokat, mint amit mi magunk kedvelünk, szívesen olvasunk. Arról van szó, hogy amikor valaki tudatosan, az előnyöket és hátrányokat mérlegre téve úgy dönt, hogy szokatlan fogalmazással, központozással, mondatszerkezettel él, akkor ennek nyoma van az írásban. És ezt úgy értem, a tudatosságnak, a következetességnek és a célnak van nyoma, különben az egész nem ér semmit.

Tehát ég és föld a különbség Cormack McCarthy Az út című regénye és egy ide beérkezett írás között abból a szempontból, hogy miért és hogyan használta a szerző a nyelvi eszközöket. Nyilván nem várjuk el, hogy az előbbihez hasonló színvonalú és minőségű művek között válogathassunk, bár ha ez esetleg bekövetkezik, esküszöm, nem fogok miatta panaszkodni. Viszont azt elvárhatónak tartom, hogy ha az ember nem is bánik virtuóz módon az írott szövegre vonatkozó szabályokkal, azért legalább az alapokkal tisztában legyen.

Érdekes, hogy a szavakhoz tapadó másodlagos jelentések, és az általában használt szövegkörnyezet, hangulat miatti jelentéstartalmak mennyire jelen vannak atmoszféra teremtő erőként egy szövegben. Ebből a szempontból például éles ellentétben vannak a Te hozzászólásodban bizonyos kifejezések és egyes mondatok elsődleges jelentései. Az agymenés és lózung szavak bizonytalanná teszik azt, hogy a "nem feltétlenül rossz ez a hozzáállás" mondatrészt mennyire vehetjük komolyan. Az ilyen és ehhez hasonló szövegbeli ellentétek megingatják az olvasót abbéli hitében, hogy az író - teszem azt novella esetén - kellő mértékben birtokában van a szövegalkotás képességének. Egy fórumos hozzászólás nyilván teljesen más kategória, bár ha tippelnem kellene, azt mondanám, a fenti szövegről alkotott véleményedet jobban kifejezi a lózung, mint az előtte udvariasan odatett mondat.

Még nagyon hosszan lehetne játszani a különböző megfogalmazásbeli finomságokkal, amikkel nem árt, ha egy író tisztában van. Ezeket fel lehet - fel is kellene! - használni karakteralkotásnál, mert néhány stílusjeggyel a beszédben, viselkedésben nagyon szépen lehet árnyalni a szereplőt anélkül, hogy hosszasan az olvasó szájába rágnánk a karakter jellemét, ami egyrészt nagy terjedelmű, másrészt nagyon nem elegáns. De igazából ezek a finomságok sosem tudnak érvényesülni, ha az író nem teremti meg annak illúzióját, hogy kézben tartja a sztorit minden szempontból. Aki már volt vizsgázni, netán vizsgáztatott vagy feleltetett valaha, emlékezhet rá, milyen különbség van a tömör, célratörő, pontos és kimerítő válaszok és a szaggatottan, hebegve előadott, szünetekkel tarkított rizsa között. Az, ha valaki tud, látszik a fellépéséből, a stílusából. Persze, van, akiből elő kell rángatni, és van, aki leblokkol, de egy ilyen pályázaton mindenki önként vállalja a megmérettetést, szóval a vizsgadrukk nem játszik igazán szerepet.

A nyelvtani, irodalmi, fogalmazási szakértelem hiányában persze nagyon nehéz a legjobb ötletből is jót kihozni. Az író rengeteg helyen elronthatja a történetet. Túl korán árul el dolgokat, vagy épp túl homályosan fogalmaz. Untat vagy érthetetlen. Primitív vagy patetikus. Stb. És akkor az olvasó, alkalmasint a szerkesztő leteszi az írást és nyúl a következőért.

Akármilyen is a tartalom, csak a megfelelő formában tud érvényesülni. Ezt mindenki, aki írással akar foglalkozni, kénytelen tudomásul venni, különben folyton csalódások fogják érni.

Azt gondolom, azért imádkozni, hogy a szerkesztő és az olvasó legyenek annyira igénytelenek és hozzá nem értők, hogy egy gyenge írás is dicséretet kapjon, nagyon nem a jó irány.

Üdv: Wyquin

[Blob]

Attila írta 2012.05.14, 06:13 -n:

Ez az Blob, mutasd csak meg a megmutatnivalót. Az lfg.hu valószínűleg csírájában eltiporta volna Örkény meg Esterházy (érte mondjuk nem lett volna kár) komplett munkásságát. Meg a világirodalmat is. Nem beszélve az újításról.

Olvastad a kirakott írásokat? Mielőtt az ember nekiáll feszegetni a határokat, előtte illik tisztában lennie az alapokkal, és nem vagyok arról meggyőzve, hogy ez bárkinél is meglett volna közülük...

Félreértesz, Attila.
A kirakott írásokat olvastam, átlag honlapos novellának elmennek, nyomtatásba nem adatnám őket. De nem erről írtam: csak arról, hogy a szerkesztő/bíráló kegyetlen magasságokba képzeli magát és objektív igazságként adja elő a saját szerkesztési alapelveit, amelyeket közben az irodalom "nagyágyúi" magasról leszarnak. Jelezni szerettem volna, hogy ahogy a beküldők se képzeljenek magukról sokat, azért a bírálók se higgyék magukat atyaúristennek...

http://mek.niif.hu/06300/06345/06345.htm
Javaslom elolvasni a Perpetuum Mobile című novellát.
A témaválasztás megfelelő, a karakterszám nem éri el a cikkban leírtakat, a párbeszédek nem szabályszerűek, mintha a 3. és 4. bekezdést akár össze is lehetne vonni. Egyébként szerintem k***a jó, a karakterek kellően élőek és jól meghatározottak. Akkor a lózungok (amelyek leírva lettek, mint szempontok) alapján most visszadobandó vagy nyertes pályamű lenne?

[Kavics]

"Az E/2. továbbra sem fekszik senkinek"
Palahniukon kivűl én még sehol nem láttam ilyet, tud valaki példát erre?

[QuippeR]

Gondolom azért mindenki tett volna rá magasról, hogy kiskötőjel vagy nagykötőjel van a párbeszéd előtt, meg merre barangolnak a szövegben az írásjelek, ha éppenséggel irodalmi teljesítményt mutat fel a formai hiányossággal küzdő pályamű. Legalábbis remélem.

[Marvin]

Formanyelvi bravúrokra meg magasirodalmi szerzőkre hivatkozni olyan kezdőknél, akik még normális ponyvát se tudnak írni, elég nagy aránytévesztés.

[Attila]

Jó hogy látlak Jaqs, mikor küldöd végre az elüldözöttek listáját?

[fbdbh]

Kellenek az ilyen bejegyzések.

Nagyon durva, mennyire nem fegyelmezik magukat néha a szerzők.

(Amúgy én is írtam, be is fejeztem, de megállítottam magamat, mielőtt beküldtem volna Állítom, ez egy mérföldkő az életemben.)

[Jaqs]

Tényleg nem volt valami nagy eresztés, de miért kell ezért egy többrészes ortodox leteremtést írni és kitenni?

Blob: Teljesen egyetértek, van egy gyanúm, hogy így akarják pótolni a várt tartalmat.
(Az meg egy dolog, hogy levették a láncot a kutyáról, de hogy már visszhangja is van? )

[auer]

Ha az alapok mennek tovább lehet lépni. De itt az alapok sem mentek ahogy látom.

[Attila]

Ez az Blob, mutasd csak meg a megmutatnivalót. Az lfg.hu valószínűleg csírájában eltiporta volna Örkény meg Esterházy (érte mondjuk nem lett volna kár) komplett munkásságát. Meg a világirodalmat is. Nem beszélve az újításról.

Olvastad a kirakott írásokat? Mielőtt az ember nekiáll feszegetni a határokat, előtte illik tisztában lennie az alapokkal, és nem vagyok arról meggyőzve, hogy ez bárkinél is meglett volna közülük...

[Blob]

"Érzésem szerint legalább 15 ezer leütés kell egy átgondolt novellához, amiben már megcsillannak a karakterek, fel lehet vázolni egy érdekes háttérvilágot, amiben már alkalmazható a fokozás, lesz tetőpontja, és még levezetésre is marad hely."
Ezt megbeszélted Örkénnyel is?

"Mindezekből az is következik, hogy a magyar nyelvtan helyesírási szabályai szerint nem idézőjellel jelöljük a párbeszédet, azt hagyjuk meg az angolszászoknak."
S ezt Eszterházyval? Hogy mondjuk írói szabadság keretei közé tartozik akár a tördeletlen, folyamatos párbeszéd is (lsd. Egy nő, pl.?)

"A pályázók közül egyesek nem érzékelték azt sem, hol ér véget egy bekezdés"

Olvastál már bekezdés nélküli prózát? Mert bőven van.

Szóval a hosszas szerkesztői agymenésre csak annyit fűznék hozzá, hogy egy igazi, konzervatív írói iskola híve, amelyen valszeg egyetlen kortárs író sem menne át. Nem feltétlenül rossz ez a hozzáállás, de jelzem, hogy a láthatóan merev és hagyományőrző szerkesztési, értékelési elv pont megölheti az újítást. (Nem feltételezem, hogy egy Örkény vagy más írt épp novellát, csak rámutattam volna, hogy az általad megjelölt lózungok nem biztos, hogy minden alkalommal megállnák a helyüket.)

[CikkBot]

Az Őrség idején volt az LFG.HU harmadik novellapályázata, és több szempontból is rendhagyónak bizonyult. Az egyik a rekord számú nevezés, a másik, hogy most először döntöttünk úgy, nem osztjuk ki az első három helyezést. Szerkesztői meglátások - első rész.... Gondolatok az Őrség idején mottójú pályázatunkról – I. rész