4 hozzászólás érkezett eddig

[Justin]

Én is inkább az írónő másik novelláját tartom jobbnak. Emez képzeletgazdag, de nem eléggé összeszedett: ennél sokkal fegyelmezettebben kellett volna kifejteni ezt a témát, mert a terjedelmi korlátok miatt kifejtetlenül marad számos fontos elem (ami még úgy is negatívum, hogy egyébként nem muszáj mindent alaposan megmagyarázni). Sokat kapkod az ide-oda amúgy ígéretes ötletek között. És tudom, hogy nehéz dolog a komolyabb karakterábrázolás ekkorka novellánál, de a dialógusok erre jó alkalmat biztosítanának- itt viszont pl. Mira és Joshi eléggé egyezően beszélnek, az író belső monológjává válik az egész (amúgy is túl sok infót kell közölniük a párbeszédeknek, ez is az egyénítés ellen hat).

[Nil]

Az utolsó mondatot leszámítva maximálisan egyetértek Zsolttal. De szerintem még számos negatívuma ellenére is jobb, mint a másik.

[Kornya_Zsolt]

Hát ez így sajnos roppantul keszekusza. Az idősíkváltásokra való törekvés dicséretes, de a szerző nem ura a technikának, úgyhogy az eredmény ugyanolyan zavaros lesz, mint a víz az Idő Kútjában. A szereplőket talán nem ártott volna egy pöttyet egyéníteni, mert így csak egy halom üres sablont kapunk, karaktervonások és érthető motivációk nélkül. A novellán nagyon érződik a terjedelmi korlát szorítása, az egy-egy mondatba sűrített eseményleírások sikeresen agyonvágják a narrációt. A prózaökonómia távol áll az ideálistól, inkább egy lötyögő harmonikára emlékeztet:

Idézet

Egymást érték a kocsmák, a játéktermek, a kínzókamrák, és a gladiátor-

illetve bestiaküzdelmekre kialakított beltéri arénák. Vér és égett hús

szaga töltötte be a levegőt, az utcasarkokon züllött varázslók és

jövendőmondók kínálták bagóért álságos tudományukat.

És szinte közvetlenül utána:

Idézet

Megtudta, hogy csak törzsvendégek nyerhetnek bebocsátást szigorúan

meghívásos alapon. Nem tehetett egyebet, minthogy tervet készített, és

másnap technikai felszereléssel együtt tért vissza.

De mondjuk ez se semmi egy akciójelenet lezárásának:

Idézet

Amikor Maximus látta, hogy támadásai hiábavalóak visszavonult, de még aznap este üzenetet küldött a Felügyelőnek:

Aztán speciel én szerettem volna megtudni, hogy ugyan már kik azok a tisztalelkűek meg a tisztátalanok (kisbetűvel),  mi a frászt keresnek itt a Földön ezer évek óta, és pontosan mi a különbség közöttük azon kívül, hogy a tisztalelkűek hűdenagyonjók, a tisztátalanokban meg démon fészkel. (Egyáltalán, mik azok a démonok és honnan pottyantak ide?) Mert hogy két római gladiátor viszályából bontakozik ki a nagy posztmodern apokalipszis, ez így picikét lóg a levegőben. Nem is beszélve arról, hogy kétszeresen megreformált időutazónknak csak hangyányit kéne messzebb visszamennie, hogy az első Maximust még csecsemő korában a vízbe fojtsa, és a probléma mindenféle kiskapu nyitva hagyása nélkül meg lenne oldva. Az időparadoxonba csúnyán beletört az író bicskája, jobban át kellett volna gondolnia.

Turbulens, áttekinthetetlen kavargás, temérdek mágiával nyakon öntve, a végén gyermeteg csattanóval: a sokat markol, keveset fog tipikus esete. A szerzőnek érdemesebb volna a másik novellája által kijelölt úton tovább haladnia, abban sokkal több a kakaó.

Módosította Kornya_Zsolt: 2011.10.14, 01:55

[BePe]

Meltan kapja a pontszamokat a novella

[CikkBot]

Közönségszavazás - Az asztal körül négy ember kártyázott. Egyikük erősen vesztésre állt, és rémülten a szoba sarkában álló, csuklyás mágusra pislogott. Az asztalfőn ülő figura szájában felparázslott a cigaretta, puha, párnás kezét előrelendítette, és felfedte lapjait. Vizenyős, szürke szemével közömbösen elbámult a fejek fölött, és rekedt hangon így szólt: Mutasd, mid van, Felügyelő!
Bökös Borbála: Joshi mágiája