1015 hozzászólás érkezett eddig

[naissa]

//Naissa Rameva//

Azonban még nem csendesedett el minden. Csak most készülődünk, újra összekapjuk magunkat, és egy napon többen leszünk, mint akár Scipio seregei. Úgy érzem, hogy valóban itt van a helyem.

*mondja, majd figyelmesen nézi és méri fel környezetét, miközben Namirelen bemutatja neki az Erdőt. Neki még nincsen összehasonlítási alapja, addig, amíg nem térnek vissza hozzá az emlékei. Azonban ő úgy gondolja, hogy az Erdő most egy pihenő állat, amely gyűjti az erejét a következő portyához. Úgy gondolja, hogy nem lesz mindig ilyen a helyzet.*

Ma egész éjszakára vállalom az őrséget.

*itt nem követik annyira lázálmai a rémes képekkel. Biztonságban lesz itt azoktól. Reméli, hogy minél hasznosabb tagja tud majd lenni az Amazon Erdőnek.*

[Namirelen]

/Namirelen/


*Ahogy haladnak egyre jobban a törzsnek a kis faluja felé Naissa érzékelheti, mintha az erdő maga mutatná az utat. Így olyan érzése lehet, hogy még hamarabb is teszik meg. De mielőtt oda érnének az eddig csendes Nami megszólal. Hangja dallamos és barátságos.*


- Tudod, manapság az erdő igen csendes amazon nevetés nélkül. De amíg ismét nem térnek vissza a nővéreink, nem kívánok semmilyen feladatot adni. Hiszen még olyan sok a feladat, hogy az lehetetlen is lenne. Úgy vélem, amiben úgy érzed, hogy tudsz segíteni és amit úgy érzel szívesen is csinálsz kezd el.


*Közben beérnek a faluba. A faluban körülbelül 5 faházikó van. Nincs több, hiszen régen is nővéreik többsége nem kívánta, inkább maradtak a nagyobb sátraknál. De az egyik faházikó kifejezetten gyönyörű. A borostyán végig benőtte, az ablakok és az ajtó kivételével, körülötte a fű zöldek és rengeteg gyönyörű virág nyílt.*


- Az a ház ott Ayranak van szentelve. Többségében a gyógyításokat és a szenteléseket abban a házban végeztem, de több nővérünk régen ott is mutatta be étel vagy ital áldozatát Ayra-nak. Az a másik faház ott, az élelem és az ital plusz a már elpakolt sátraknak a raktára lett. Abban ott régen a fegyverek és a hozzá való anyagok voltak. Mára már majdnem üres. Abban a kis házban lakom én jelenleg vagy is, amikor itt tartózkodom. A másik ház üres, mostanában kezdtem rendbe hozni. A lyukak és a belső szerkezete már úgy ahogy rendben. De még elég koszos. Pár sátrat már felállítottam.


*Mutat végig. 3 nagyobb sátor van felállítva az érkező amazonoknak vagy vendégeknek. Azért azok is vannak olyan kényelmesek, mint egy kis kunyhó.*


- A nagy tűz régen az még a gyülekező hely volt. Az ünnepségek közép pontja. Mára már elcsendesült.


*Egy elég nagy tűzrakó hely és mellette egy nagy fából ácsolt totem szerű oszlop áll, melyben kivehetően szellemek alakja van vésve.*


- Nos! Nem tartalak most fel. Pakolj oda ahová szeretnél és aztán megbeszéljük, mivel szeretnél foglalkozni. Egyből viszont nem engedek. Éjszakai őrség tartása hetente 3x kötelező lesz neked is.

[naissa]

//Karakter: Naissa Rameva//

*örül annak, hogy itt lehet Ayra jóindulatából. Hálás magában azért, hogy Namirelen megértően és szívélyesen fogadja őt. Reménnyel és békével kereste az idevezető rejtélyes utakat.
Megrendülésből és meghatódottságában követte azokat a mozdulatokat, amiket szívében helyesnek vélt, és végre is hajtott. Miközben ezeket tette, jól érezte magát, hogy kimutathatja az igazságot a prieri felé. Mindent, amivel legfőképp szeretné szolgálni az amazonok ügyét. A hűséget, a vele járó kiszolgáltatottságot is vállalva, és azt, hogy nagyon tiszteli Namirelent.
A prieri szavai fontos üzenetként szolgálnak neki. Eddig nem nagyon gondolkodott jövőről. Levette valaki róla a bilincset, és azóta csak a jelennek él, hiszen a múltjáról se tudott sokat.
Jó érzéssel és reménnyel töltik el az ígéretes szavak, miszerint valóban azért érkezett, hogy most már legyen jövője. Szíve dobbanásának, annak megállásáig értelmes élet vezethet Ayrán keresztül. Elindul nővérével azon az úton, amelyen kísérni kívánja az Erdőben.*

*Nem tudja, hogy Namirelen mit tud róla. Igazából Elfeledte régi lényét, és köztük csak a teremben voltak rá utalások, hogy esetleg sejt valamit abból, amit időnként Lát maga körül. Azonban nem tudja, hogy Namirelen többet tud ő róla, mint gondolná. Így gyanakodás nélkül érkezett.*

Módosította naissa: 2012.04.27, 01:22

[Namirelen]

/Namirelen/

*Nem szól semmit és végig engedi a lánynak minden tettét. Nem szól közbe, hiszen mindenki maga módján rója a tiszteletet. Ám mikor meglátja, az angyalt elmosolyodik.*
~Remény gyúl az erdőben, az ifjak visszatérnek. Ismét lesz hangja a törzsnek és áldása az életünknek~
*Mikor fél térdre ereszkedik Naissa ő is mellé térdel és letörli a könnycseppet az arcáról. Nem kíván ellene lenni, még ha sejti vagy akár tudja is tetteit.*
- Ayra útja követhető, ha valaki hisz abban, hogy van élete és jövője. Üdvözöllek itthon. Az amazonok szent erdejében. Bármely törzs örök otthonában.
*A lány vállára teszi kezét és az falu irányába int a fejével*
- Keressünk számodra megfelelő helyet.

[naissa]

//Karakter: Naissa Rameva//

*ő is úgy érzi, ahogy Namirelen üdvözli őt, hogy hazajött. Mintha hosszú és reménytelen vándorlás után valóban haza érkezhetett. Elmosolyodik a szavakra és a prieri jöttére.*

Haza…

*körülnéz az Erdőben. Felnéz a kúszó bárányfelhőkre, majd a zengő ligetek levelein. Végignéz az erőn, ami körülveszi őt.
Namirelen elé lép, majd lefekszik elé a földre, és megcsókolja lábfejét, szemét behunyva. Majd feltérdel, szeme még mindig csukva van, miközben szívét felforrósítja az Erdőbe érkező reggeli fény és az Erdő erőtere. Könnycsepp gördül le arcán.
Miközben fél térden áll. Namirelen egy tiszta lényt láthat háta mögött, aki vállán tartja kezét. Hirtelen egy angyal jelenik meg a színen, amint védencén tartja kezét, majd ismét Láthatatlanná válik.
Felkel Naissa. Kinyúlna egyik kezével, hogy letörölje első könnycseppjét, mióta öntudatra ébredt, de megáll mozdulatával, és megvonja vállát. Így, könnyesen... rámosolyog Namirelenre.*

Ez vagyok.

Módosította naissa: 2012.04.25, 02:15

[Namirelen]

/Namirelen/

*Kis idő múlva az egyik fa takarásából jön Naissatól nem messze. Csak figyeli, egy pár másodpercig aztán halkan megszólal. Hangja tiszta és kellemes. Mintha valami nem evilági lenne. Bár ez most csak a miatt van, mert a varázslata még frissen ég a felébresztett erdőben.*
- Üdvözöllek itthon. Megérkeztél hát.
*Mint aki már várta az érkeztét. Elmosolyodik, fegyver most egyáltalán nem található vagy látható rajta. De jelen pillanatban Naissa gondolhatja erre nincs is szüksége.*

[naissa]

//Naissa Rameva//

*meghallja Ayra hívó szavát az Erdő lényéből. Miután a Napfelkelte befejezte színpompás előadását, amelyet mindig szívesen végignéz, elindul a szél által hozott dallamok és a sodródó levelek kíséretével. Úgy tartja magában, hogy a levelekkel üzennek olykor az erők valamit.
Reméli, hogy elkezdheti itt az életét felépíteni. Bár nem ismeri önmagát, az emlékeit valami elzárja elméjében, de úgy érzi, hogy ha valahol, hát az amazonok között van igazi helye, és nem másutt. Reméli, hogy időben érkezett, és reméli, hogy tud tenni valami helyeset, azzal, hogy erre a helyre megérkezett.
Léptei nyugodtakká válnak. Tudja, hogy jó helyre jött, és szívesen várják itt. Ő is szívesen jött, és örül annak, hogy Ayra megmutatta az utat Ide.*

Módosította naissa: 2012.04.23, 12:50

[Namirelen]

/Namirelen/


*Naissa érkezte akár csak más igaz hittel belépőt az erdőbe, köszöntés fogadja. Az erdő dala, mely felé sodorja, a leveleket a szél dallama mely kellemes illatokat hoz magával valamint, kellemes halk madárcsicsergést. Nyugalom járja át. Az erdő ismét pulzál az élettől. Érezhető, még akár azon emberek számára is, akik nem képesek mágiát érzékelni. Namirelen jelen pillanatban az amazonok táboránál van. Ahol az elmúlt napokban egy-két házat, melyet régen az amazonok húztak fel kitakarította és rendbe tette. A sátrakat ismét felállította. Ismét kezdi vissza nyerni régi varázsát. Bár amazonok nélkül, kihalt kopárság csak. De tudja. Ha a hívást meghallják, ismét visszatérnek. Nem hozzá, az erdőhöz a családhoz. De az erdő jelzi neki a vendéget. Bár nem tudja ki érkezett, de feláll. Az egyik kis kertben kezdett egy gyógynövényeket ültetni el. Egy ideig csak figyeli az erdőt, mit is rejthet még magában. De aztán lassan elindul abba az irányban merre Naissa is tartózkodik. Viszont a lány néha-néha elsuhanó árny alakokat vélhet felfedezni. Ami egyedül meglepheti ebben a látványban az, hogy nem érez felőlük semmit. Így sejtheti, az erdőhöz van közük.*

[naissa]

//Karakter: Naissa Rameva//

*hosszú útból tér meg az Erdőbe Ayra hívására. A felkelő nap vöröses színben köszönti az érkezőt, így a napfelkeltét az Erdőből tudja szemlélni. Eljött a fényre hívásnak az ideje, a Sötétségből való kilépés, és annak reménye, hogy megtalálja önmagát Namirelen segítségével talán.
Ugyanakkor kicsit fél attól, hogy megtalálja önmagát. Hiszen sötét látomásai és a pokolt idéző rémképei azt a benyomást keltik számára, hogy talán nem véletlenül kellett elfelejtenie, hogy ki volt. Azonban a létezés nem lehet teljes a múlt ismerete nélkül. Ahogy véget ért múltkor egy kóborlással teli nap, és a múlté vált a vándorlás, most annak az ideje jött el, hogy az érkező nap üzenete ő maga legyen az Amazonok Erdejében.
Öltözete olyannak hat, mintha egy királynő vezekelni indult volna egy zarándokúton. Szürke köpenyegének csuklyája arcába van húzva az új Napot köszöntő szél elől. Köpenyege lefedi táskáját és egészen bokájáig lefedi őt. Vörös virágmintás vászonblúzra bőr-felsőt vett fel. Hozzáillő ékköves nadrágot visel. Lábbeliként pedig csak kopott bakancs van rajta.
Érkezésekor belső béke járja át. Érzi magában az Erdő misztikumba rejtett védelmét, és úgy érzi, hogy jelenlétével erősíti azt, ami őt is védi. Kölcsönös függésben lehet itt egy megmagyarázhatatlan erő az amazonokkal. Az erő, amely védelmezi őket, bár nagyobb náluk, mégis az erő nem lehet teljes anélkül, hogy az amazonok elfogadnák azt, és Ayra iránt érzett hűségükkel megerősítenék azt.
Miközben felkel a Nap, és vöröses ragyogással palástot terít le elé, féltérdre ereszkedik. A Napra néz, majd marék földet vesz fel. Majd felemeli kezét, és a szél felkapja a port a Napfelkeltében, majd nyugat felé száll vele.*

Módosította naissa: 2012.04.22, 06:48

[Namirelen]

[Namirelen]

*Az erdőt járja és ismét Ayra segítségével az erdőt ismét mágikus erővel tölti fel. Mely régen is védte most is életre kel. Egy tisztás közepén térdel és egy dallam és egy mondat csak mi folyamatosan ismétlődik tőle. Amulettje fénylik, mely jelzi, ismét papnői hatalomhoz fordul. Nem árt senkinek. Most a szellemeket hívja elő. A fák, a tisztás a folyók szellemeit, melyet az erdőben leltek menedéket, de mióta eltűnt megint mindenki az erdőből és szinte kihaltnak tűnt, ők is nyugovóra tértek. Visszahúzódtak saját életterükbe. De most a dallam ismét hívja őket, melyre válaszolnak is. A tisztás felé indulnak, mind. Mivel mindezt sötétedés után történik, hogy a szellemek ismét visszatérnek így ki az erdőben tartózkodik vagy elég közel, néha fel-felvillanó fények jelennek meg. Akár a táncoló tündérek. Életre kelni látszik az erdő, mely érződik a közelben is. Namirelen egyre inkább fárad. Két pengéje jobb és bal oldalt mellette vannak elhelyezve tőre előtte „fekszik”. Egy egyszerű dísztelen fehér csuklyás köpenyt visel csak. Más ruha nem látszik vagy nincs is. Szemeit végig csukva tartotta, de most már több órája ugyan abban a pózban és ugyan azt kántálva végzi a szertartást. Egy kisebb zsák a tisztás szélén hever. Az állatok is mozgolódni kezdtek. Mintha ők is éreznének valamit. Mikor úgy érzi végzett, megpróbál felállni, de a teste teljesen elgémberedett. Szinte nem is érzi a lábát. Nagyon nehezen tápászkodik fel. A fel-felvillanó fényeket ő is észleli, ami jó hír. Mert, azt jelenti a természet szellemei meghallották hívását. Ismét, teljes figyelmet fordítanak az erdőnek és népének. Mindig is harmóniában élt velük és Ayra segedelmével megtalálta az utat hozzájuk és el is fogadták segítség kérését. A zsákhoz sétál, közben kicsit masszírozgatja a lábát is. Visszasétál a tartalommal a tisztás szélére, ahol egy fehér kő is helyet kapott. Egy kulacs tiszta vizet vesz először elő és egy kis repedésbe tölti, ami csak egy kis belső repedésen folyik el valamerre.*
- Táplálja a földet és mutassa a tiszta utat, az eltévedettek számára. Ne hagyd, hogy tévútra vigyenek. Figyelj a szíved hangjára.
*Következőnek pár gyümölcsöt és egy kevés húst tesz a kőre.*
- Tápláljon minket és bocsásd meg tévedésünket, ha rossz utat is választunk. Ne hagyj el minket és vezess tovább. Vezess, amíg érdemesnek tartasz.
*Végül mikor végzett, meghajol, még pár szót ejt saját nyelvén és visszaindul az erdő azon részére, ahol az amazonfalu is elhelyezkedik. Ott is még sok dolga van.*

[conBarten]

*A lovas ébren figyeli a nőt, majd mikor az suttog, enyhén bólint, bár nem biztos benne, hogy a mondat neki szólt. Elbúcsúzik, és lovára ülve elvágtat, port hagyva csak maga után, és a levelet.*

---

Alew

[Namirelen]

*Elolvasva a levelet, elmosolyodik, nagy levegőt vesz. Halkan jegyzi csak meg, szinte a szélnek súgja.*
- Az amazonok Alewyan del Consetin herceg mellet állnak, amíg erejük engedi.
*Majd visszaindul az erdőbe. Régen ő képviselte az amazonokat. De, mivel mást jelen pillanatban e helyre nem állíthat, így maga fog megjelenni személyesen. Aminek Kyl biztos nem fog örülni, de ő is biztosan úgy is jelen lesz majd.*

[conBarten]

*A levél egyszerű, csontszínű merített papírra íródott szálkás, erős fekete betűkkel. A pecsét vörös viaszban vadkanfej.*

Az Amazonok prierijének kezébe!

Országunk áldatlan állapotai nem tűrnek több türelmet és tétlenséget. Fosztogatók, barbárok, portyázó martalócok prédálják a Királyságot, démonok és önjelölt hadurak marakodnak a Trónért és az országért. A Királyi Udvar üres, a királyi trónt por lepi, a hivatalok betöltetlenek, a Királyi Kincstár kong, a nép elhanyagolva.

Ezen ügyek megoldására, a Királyság áldatlan állapotainak rendezésére, Terália új alapokra helyezésére ezért nagyobb szükség van, mint valaha. Hogy ügyeinket és véleményünket közösen megvitathassuk, össze kell hívni a Királyi Nagytanácsot.

Teráliát nem irányíthatja tanácsadók, nemesek, polgárok és a köznép szava nélkül uralkodó - minden törvényt a Nagytanácsnak kell meghoznia, és a Nagytanácsnak kell uralkodót választania a trónra.

Mint Terália régi barátai és erdőinek, dombjainak, ligeteinek őrei, számos csata hősei és veteránjai, a Királyság igaz szövetségesei, az amazonok szava és tanácsa nagyon sokat számít nekünk. Ha Terália jövője és érdeke bármennyire is az Amazonok ügye is, úgy kérem, jöjjenek el, képviseljék magukat a Nagytanácsban, és vezetőjük éljen régi szavazati jogával.

A Királyi Udvar nagytanácsterme nyitva fog állni.

Alewyan del Consetin, Mitfien hercege, Gronfor ura
Vadászmester

---

Alew

[Namirelen]

*Nézi a futárt, de aztán elveszi a nyílvesszőt, nézi a rajta lévő levelet.*
- Nagydolog lehet, ha Alew levelet küld az amazonoknak is.
*De nem várva választ letekeri és elkezdi olvasni. Mint mindig, persze most is elfelejteni, megköszönni a futárnak a levelet. Bizonyos rossz szokásokról még mindig nem szokott le.*
~Lássuk, mit takar a levél~

[conBarten]

*A férfi leereszti az íjat, és nyílvesszővel együtt átnyújtja a levelet.*

Jó napot, asszonyom. Nem névre szóló, az amazonok nagyasszonyának, prieriéjének vagy bármely hatalmasságának kell átadnom. A levél Alewyan del Consetin hercegtől van, én csak futár vagyok. Nem tudom mi van benne pontosan, csak annyit, hogy valamiféle meghívó.

---

Alew

[Namirelen]

*Akkor hallgatja kiabálását, de csak akkor lép ki mikor már elhaladt és neki háttal van. Mikor már íját is elővette.*
- Nem hiszem, hogy arra szükség lesz. Milyen levelet hoztál? Majd én átveszem, amennyiben nem névre szóló az üzenet!
*Tekintete nyugodt és talán még békésnek is mondható. Két kard markolata látható a vállánál, de ennél több nem. Nem takarja őt most, se csuklya se köpeny.*

[conBarten]

*Valószínűtlen, hogy a lovas észrevegyen egy amazont az erdőben, ha az nem akarja. Mélán kószál a fák vonalán kívül, és félhangosan szólongat bárkit, aki odabent lehet. Levelet, üzenetet hozott - kiáltja - az Amazonoknak. Várja, hogy valaki átvegye tőle, bár egyre inkább meggyőződése, hogy egy halott erdőhöz küldték. Íjat emel le a nyeregkápáról, majd ügyetlen kézzel a levéltekercset egy nyílvesszőre kötözi.*

---

Alew

[Namirelen]

*Az egyik fa törzsének támaszkodva figyeli a lovast, amíg magtól észre nem veszi. Bár nem szívesen ismeri be, de az erdő hiába maradt az amazonok szent területe, mára már csak egy kihalt erdő. Más élet nem igen pulzál benne, mint a benne lévő teremtmények és növények. Már csak néha-néha átjáróban lévő amazonok vannak. Talán már az is megesett, hogy valaki áthaladhatott a nélkül rajta, hogy bármilyen atrocitás érte volna. Amennyiben a lovas észreveszi, kilép a fák védelmező területéről és a lovas irányába indul*

[conBarten]

*Magányos lovas érkezik az erőd szélére, bőven kívül maradva a szent terület határán. Vezetőt, nagyasszonyt, priorit keres, üzenetet hozott. Vörös-fekete vadkanos hímzés díszíti köpenyét, kezében papírtekercsek.*

Alew

[naissa]

//Karakter: Naissa Rameva//

*maga mögött hagyva eddigi kalandor-életmódját útban van az Erdő felé. Ismerős érzés szállja meg őt, ahogy halad az ünnepségre sietve a vékonyodó hóban Nami tanácsára. Nem tudja, hogy merre visz az útja amnéziájából és egyáltalán miért engedelmeskedik a Hívásnak, de úgy gondolja, hogy Ayra vezeti őt a sűrűben.
A trónteremben nem sokat tudott meg magáról. Egy kedves lány, Myria, adott neki egy nevet: Lymira. Ezzel a névvel mutatkozott be, és így is ismerik őt már sok helyen.
De nem ez az igazi neve. Elfeledett szellemnek érzi magát, aki nem tud semmit magáról. Dorr szerint a jellem nem változik. Ez remek gondolat a feltalálótól. Iránytűvé válhat a jelleme önmaga feltérképezéséhez.
Halkan járja az erdőt és már lassan az Erdőt is. Szereti a természetet és az erdőjárásban mély ismereteket sajátított már el. Csendes szellemé válik szinte tudásával a rengetegben.
Rövid időre vált kalandorrá. Volt pár kalandja és megbízása. Azonban ez is egy állomás az életében, amit most maga mögött hagy. Talán ez az élet csak egy híd volt a Mostani és a Régmúlt lénye között. A kalandor életmódot befejezettnek tekinti magában és most hátat fordít neki; és ha igaz, hogy ő amazon, akkor harcosként folytatja életét.
A Nap már lenyugodott és a sötétben kell tovább haladnia a fenyvesben. Árnyak ülnek le a levelekre és a törzsekre. Közben emelkedőre tér rá lépteivel.
Szürke köpenyegének csuklyája arcába húzva. Köpenyege lefedi táskáját és egészen bokájáig lefedi őt. Vörös virágmintás vászonblúzra bőr-felsőt vett fel. Hozzáillő ékköves nadrágot visel ma. Lábbeliként pedig kopott bakancs van rajta.
Az emelkedőre felérve kitisztul szelleme. Lelkében maga mögött hagyja félelmét és teljesen nyitottá és elfogadottá válik magában Nami iránt. Lefelé indul a lejtőn miután óvatosan szétnézett; majd nyugodt léptekkel indul el az Erdőbe, ahova Ayra hívja. Érzi, hogy valaki közeledik a helyes irány felől.*