2702 hozzászólás érkezett eddig

[elGabor]

Xinaf: Jó! Köszönöm a beszámolót, inspiráló.

[xinaf]

Én pedig az elismerő szavakat köszönöm!
Nagy élmény volt egyszerű falusival játszani, akinek azok, amik a bajnokaimnak csuklómozdulat, kegyetlen ellenfelet jelentettek!

[Urban]

Én is köszönöm, nagyon meghozta a kedvemet az 1-1 játékhoz. Egy csomó olyan lehetőséget látok az ilyen játékban, ami több játékossal már nem működik (és fordítva is, hasonló mód)

[Bendoin]

Kösz xinaf (és alister), hangulatosra sikerült a beszámoló

[xinaf]

Sword&Wirtschaft játékbeszámoló, de most a játékos szemszögéből! A mesélő Alister volt, akinek ezúton is köszi a remek lehetőséget! (1 játékos - 1 mesélős játék volt).

"Mielőtt történetembe belekezdenék, had mutatkozzam be: a nevem Damien. Nem vagyok én sem harcos, sem garabonciás, de még csak valamiféle nemes úr sem. Csak egy egyszerű sörfőző legény vagyok, aki a jóságos Motte mester ivójában dolgozik. Főzöm a sert, felsöprök, kiszolgálom a vendégeket, és a többi. Motte mester, a gazduram jól bánik velem, ha nem kap lazsáláson. Nem csoda, hiszen rajtam kívül senkije sincs, csak a kislánya, Yvonne, de hát ő még csak 8 éves.
No, szóval ez a nap is úgy kezdődött, ahogy az összes. Felkeltem, és kis kunyhómból átall mentem a fogadóba. Ott Motte mester egy hordó seritallal várt, hogy vigyem el a kolostorba, hogy a szerzetesek imádkozzanak a beteg kis Yvonne-ért.

Fel is kerekedtem, bár még sosem voltam távol a falutól, kivéve Argentou várost, ahová a misékre járunk az ünnepeken. Na, a szerzetesek nem arra vannak, ezt tudtam, mert néha belátogat egyik-másik a faluba.
Út közben belebotlottam egy fickóba, aki nagyon kedvesnek tűnt, és csatlakozott is hozzám. Benyakaltunk a jóféle házi itókából, és vidáman telt az út a kolostorig. Na, ottan átadtuk a csomagot, meg az üzenetet, és ők meg adtak valami zöldséget, amit ki kell főzni, és megitatni a kislánnyal. Visszafele menve az utazótárs reám támadt, ráadásul felvette a pofázmányomat. Nosza, adtam az Alakváltónak a faragott bottal, és volt is neki nemulass!
Miután kiütöttem, visszavittem a szerzetesekhez. Fura volt, mert átalakult teljesen, ájulatában, már más képe volt, de nem törődtem vele, nem kenyerem a bűbájoskodás!

A faluban nagy hősként ünnepeltek, mikor elmeséltem a kalandom, meg is ittuk az ünnepit. Megbeszéltük, hogy az ilyen pokoli lényeknek biztos a Kék Varázsló parancsolja ide, és el kéne menni megmondani neki, hogy ezt ne tegye már!
Fene a nagy pofámat, hát nem engem küldtek? Nem vagyok betojós, de a varázslók azok fura lények, nem jó velük újat húzni, de most már mindegy...

Másnap hajnalban indultam, és jártamban, keltemben egy kis mitugrász lény pattant elém. Azt mondta, ha hozok neki ágat az Éneklő Fáról, akkor segít megtalálni a varázslót. Megmutatta, merre van a fa, ami nagyon nagy volt, és csendesen csilingeltek az ágai, mint ha üvegek lennének. Fogtam, és letörtem egyet, mire jól megvagdosott ez a fura fa! Pedig futottam, de nem elég sebesen. Na, a kis lény egy irányba elmutatott, majd az ággal iszkiri el!
Valami különös okból visszamentem, és beszélni kezdtem a fához, aki mint ha értette volna. Azt mondtam, visszahozom az ágát, mire az összes ága egy irányba tódult. Na, ennek a fele se tréfa, mondtam, és nekiveselkedtem.
A kis lény egy odúban volt, és kiabálta, hogy ő valami Koboldkirály. Bezörgettem, majd mikor kijött, jó fejbe sunytam a botommal. Erre ő vagdalkozni kezdett a letörött ággal, de végül ő húzta a rövidebbet!
No, áttapogattam az odvat, és fura folyadékra leltem valami üvegcsében. Eltettem, és visszavittem a fának az ágát, ami szépen visszaolvadt rá.

Este valami helyet kerestem, ahol hálhatnék, mire egy áttetsző Szellem jelent meg, és azt mondta, ő Édouard mester előző feleségének szelleme, akit orvul meggyilkolt a férje. Édouard mester a falu bírája, és a molnár is, igen befolyásos ember. De a szellemtől becsináltam majdnem, így azt mondtam, segítek rajta bosszút állni.
Ezután már tényleg nagyon aludni akartam, és találtam is egy remek kis kövekből rakott kört. Behúzódtam az egyik nagy kő alá, mire 3 borzasztó, rémes Boszorkány jött elő, és főztek valamit, de nem láttak meg, így kikémlelhettem őket. Aztán, mikor végeztek, el is mentek.

Másnap már csak elértem estére egy fura tornyot, amit körülugráltak az állatok... nem féltek, és ez gyanús volt. Nyulak, őzek, és mindenféle szerzet, de egyik sem szaladt el, mint illett volna. Nem tudtam rá felmászni, mert igen magas volt, kapu meg sehol.
No, mit lehet tenni? Beleittam a Koboldkirály italába, ami erős és rossz ízű volt, majd ugrottam egyet, és lebegni kezdtem. No, ez nagy mázli volt, hallják-e! Sikerült fellebegnem a torony tetejére, ahonnan be is mentem.
A Kék Varázsló már aludt, én meg nem akartam zavarni, így a torony tetején lefeküdtem, és másnap mentem csak be hozzá.
Elmondtam, hogy ne háborgasson minket, és minden más kalandomat is. Azt mondta, hogy valami nagy madártól kéne neki tojás, és cserébe sok mindent adna nékem. És megígérte, hogy nem bántja a falut. Meg elmondta, hogy a szellemeknek tett ígértet be kell tartani!

Visszamentem a faluba, és ottan elmondtam, hogy a varázsló nem fog minket bántani. Nagy hős lettem ám! Igen ám, de a szellemről nem beszéltem, de nem ám! Azt mondtam, a varázslótól hallottam, hogy Édouard mester feleségét megölték!
Erre a molnár rögvest Argentou-be akart meneszteni egy legényt, hogy idecsődítse az inkvizíciót, én azonban nem hagytam. Megbújtam az erdőben, amíg a legény szerelkezett, majd leütöttem a lóról mikor már a falun kívül járt, és elvettem tőle két papíros fecnit, de mivel nem tudok olvasni, nem értettem, mik vannak ott. Az egyik a legény ruhájának varrásába volt rejtve. Különös ez...

Éduard mester engem vádolt, bár a kölyök nem látta, ki ütötte le, és boszorkányságot hitt. Elment személyesen a városba, én pedig cselből szintén elindultam a városba, de aztán éjszaka belopóztam a molnár házába, és ott majdnem leszúrt egy garabonciás, aki a molnár feleségével paráználkodott. De rájött, hogy nem vagyok ellenség, és életben hagyott. Én pedig eztán hagytam is őket, majd bemásztam a tetőről a padlásra. Ott az egyik molnár legény éppen próbált kivinni egy vedret, tele fura porral. Elvettem tőle, és azt mondtam neki, segítek. Azt hitte, betörő vagyok, de adtam neki egy ezüstöt (van nekem ám gyűjtött pénzem!), és így végre ott hagyott. Azt még a lelkére kötöttem, hogy azt hazudja, a patakba öntötte a vödröt, ahogy a gazdája kérte.
A poros vedret eldugtam az egyik gerendára, majd kimásztam, és elmentem az Őrtoronyba.

Ott sikerült beszélnem Guy de Argentou-vel, aki ott a lovag. Nem akartam elmondani a kínosabb részeket, így csak hebegtem, mire a vén lovag elindult velem a faluba vissza, hogy nyomozzon.
Na, ott lett csak tele a nadrág!

Visszatért Éduard mester, de nem egyedül! Egy inkvizítor és annak a kísérete, csupa dalia is vele volt. A molnár megvádolt azzal, hogy bűbájos vagyok, és hogy leütöttem a fiát, akit a városba menesztett. Én azt mondtam, hogy nem én, hanem ő barátkozik a gonosszal.
Mindkettőnket lefogattak, majd a tekintetes inkvizítor úr faggatni kezdet. Én próbáltam nem említeni a Szellemet, mert nem jó jel, ha ilyenekkel beszélek, de az inkvizítor átlátott rajtam, de szerencsére a molnáron is. Végül is mindent bevallottam, ráadásul a daliák meglelték a mérget Éduárd mester padlásán. Így végül jó lett a vége, csak engem a hazugságaim miatt penitenciaként elküldtek, hogy egy évig dolgozzak a kolostorba.
Lehetett volna rosszabb is. Talán nem minden pont így volt, de hát én csak egy serfőző legény vagyok, Damien a faluból..."

[elGabor]

Igen, a varázslat hatóidejéig.

[Orastes]

kérdés, egy varázslat kapcsán: az "Isteni erő" olyan támadást ad a papnak, mint a harcosé (1/szint) ugye elvben egy 7.szintű harcos így támad: +7/+2. A papok is, ezzel a varázslattal?

Isteni erő
Szint: Pap 4
Távolság: 0
Hatóidő: 1 kör/szint
Terület: pap
Mentődobás: -
Amíg a varázslat hat, addig a pap harcosnak megfelelően
harcol (támadásbónusza 1/szint), Ereje 16-ra
nő (ha annál nem magasabb) és kap szintenként +1
ideiglenes Hp-t, amelyek a varázslat végén elvesznek.

[alister]

Mert olyan baromi régen írtam már kalandbeszámolót... szóval ezt meséltem vasárnap.


Az elátkozott mutatványosok

A hétvégi meglepetésszerűen mégis összeszerveződő Wirtschaft kalandban hőseink (Claude d'Armolis megbízott inkvizítor (harcos 2, nemes 1, inkvizítor1) és segítőtársa és helyettese, Jehan Candal (harcos 1, zsivány 3)) Rhodába visszatérve nem pihentek hosszasan a babérjaikon, lévén Claude-ot atyja elküldte (megkérte) egy távoli, nem túl előkelő rokon esküvőjére, valahová Argen délnyugati részébe, Jehan pedig elkísérte. Hőseink a Ximes-tavat keletről megkerülve (nem fűlött a foguk átvágni a nyugati lápvidéken, de ezért nem tudom őket kárhoztatni), Vidence, a tartományi főváros érintésével szándékozták megtenni az utat.
A második napon tó keleti partján éjszakázva találkoztak egy zárt batárral, amin egy különös mutatványostársaság utazott. Másnap pedig csatlakoztak is hozzájuk, védelmül a banditákkal szemben. Egy rendkívül béna rablóbandát vissza (és szét) is vertek: négy banditát levágtak, egy elinalt, egyet foglyul ejtettek. A bandita sikertelenül próbálta megvesztegetni őket, és a furcsa társulat (egy pojáca "varázsló", egy hallgatag kocsis, egy halszemű késdobáló és egy bájos cigánylány) tulajdonosa (a kocsis gazdának, a "varázsló" mesternek nevezte) iránt is felébredt bennük a gyanakvás. a szép cigánylány kikezdett Claude-dal, aki némi biztonsági intézkedés után engedett is a csábításnak. A gyanakvásuk ettől még nem oszlott el, így éjszaka éberek maradtak, és ez ki is fizetődött a számukra: végignézték, ahogy a egy sötét árny jön elő a batárból, és emészti el a foglyukat.
Claude és Jehan gondolkodóba estek. Azt tervezték, hogy Argenig kísérik a különös kompániát, és ott a helyi erők támogatásával veszik fel a harcot a Gonosszal, mert Claude nem akarta, hogy a cigánylánynak (akiben nem érzékelt gonoszt) baja essen. Ám végül pont a lány miatt került sor hamarabb a kenyértörésre, a békaképű öregasszony fogadójában. A lányt a batárba cipelni akaró kocsist leütötték, a késdobálót elcsalták és megölték, majd megküzdöttek a rájuk rontó rémmel, és legyőzték. A Gonosz ködpászma képében igyekezett vissza a kocsijához, de Claude megelőzte, és felgyújtotta a batárt. otthona pusztulása (hőseink meglátása szerint) elpusztította a démont, így a társulat életben maradó tagjait szélnek eresztették. A cigánylány Vidence-ig velük utazott, és hálából megtanította őket a cigány nyelv alapjaira.

[Dor]

Micsoda diszkrimináció...ja én a te asztalodnál ülök, akkor nem az.

Ui.: Na, most tönkre tetted az egész kalandot.

[doc]

Gyertek, gyertek! Bár van még egy valószínű résztvevő nálam, de így is lesz hely. Remek a hangulat, meg a pizza is finom :-).
Sőt a feleségem sütit is fog sütni a neves alkalomra (bár most mondta, hogy csak az asztalnál ülők ehetnek belőle, meg elGabor ).

ui: Dor megfejtettem a kis spoileredet: neilA
ui2: Most gondoltam végig, hogy utoljára kb 8 hónapja postoltam ebbe a topicba. Hiába, a sok munka az sok munka....

[Dor]

Urban írta 2013.04.13, 12:38 -n:

Aki szeretné kipróbálni a Kard és Mágiát vagy csak érdeklik a játékban rejlő lehetőségek, azoknak ajánlom a hatodik Véletlen Találkozások három kalandját, melyeknél még van szabad hely. Doc Titános kalózszigetes kalandot mesél, alister a szürrealitás felé kacsingat, Dor pedig a mágiát ütközteti a technológiával. Jelentkezni a honlapon kell, itt.

Bizony! És mindegyiket kalandot merem ajánlani. Alisternél és Docnál is már is játszottam és mindegyik kiválóan sikerült, remek mesélők. Nem véletlen hogy most is Doc-hoz jelentkeztem.
A harmadik meg magától érthető...
(Kis spoiler: Alien fordítva... )

[Urban]

Aki szeretné kipróbálni a Kard és Mágiát vagy csak érdeklik a játékban rejlő lehetőségek, azoknak ajánlom a hatodik Véletlen Találkozások három kalandját, melyeknél még van szabad hely. Doc Titános kalózszigetes kalandot mesél, alister a szürrealitás felé kacsingat, Dor pedig a mágiát ütközteti a technológiával. Jelentkezni a honlapon kell, itt.

Módosította Urban: 2013.04.13, 12:39

[Dor]

Köszi az érdeklődést. A befejezés nagyon friss (pénteki), de egy kis idő múlva valamilyen formában írok róla. Egyelőre csak annyit, hogy mi 11 nagyjából 8-10 órás játékalkalmat játszottunk és úgy látom, hogy az anyag nagyon sokféle módon felhasználható. Lehet akár néhány alkalmas kalandot játszani benne, de akár kétszer hosszabbat is, mint amit mi játszottunk.

[Urban]

Dor, írnál a Koshura kampányotokról? Szerintem sokakat érdekelne a dolog!

[GothPunk]

Premier írta 2013.01.26, 01:57 -n:

Gothpunk: nekem az a bajom ezzel a rendszerrel, hogy nincs benne helye a játékosi képességnek (v.ö.: "player skill"). Ahogy olvasom, az egész akörül forog, hogy kiválasztunk különféle számokat a karakterlapról és dobunk rájuk. Közben pedig sehol nincs olyan fázis, ahol a játékos félreteszi a karakterlapot, és a saját eszét, belátását, ötleteit használva hoz egy döntést, aminek értelmes hatása van a dolgok menetére.

Korábban felmerült a kérdés, hogy miként lehetne egyszerűen modellezni. Hogyha a játékosok és a mesélő másként akarja csinálni, akkor simán lehet a játékosokra is bízni, csak azt tapasztaltam már sokszor, hogy az ilyen homályos kérdésekben vagy oda jutunk, hogy mikromenedzsment, vagy oda, hogy a játékosok (és a mesélő) azon vitatkoznak, hogy akkor a karakterüknek hány liter vizet is kellett volna hozni a hat hetes útra és miért elég az, amennyit hoztak és hogy nem is poshad meg, hiába van 47 fok átlagosan. Szóval ízlés szerint, igyekeztem az lehető legtöbb dobás-lehetőséget összeszedni, amit megad a rendszer. Én pont ezt azért mesélném így, mert nekem mesélőként ez a része a játéknak így intézhető el a legegyszerűbben, több idő maradhat az egyéb játékelemekre.

[alister]

chomy írta 2013.01.27, 20:52 -n:

szó sem volt róla, hogy a játékosi kreativitás nem pótolhatja a télikabátot.

Személyes példa: a csapat egy süllyedőfélben lévő hajón van. A keresett ládáról tudtuk, hogy a kapitány kabinjában van, ami viszont már víz alatt volt. A gond: a víz hőmérséklete egy-két fok, azaz hibába tud a karakterem úgy úszni, mint a hal, ebbe azért jó eséllyel beledöglene. Fűtött (vagy akármilyen) búvárruha nincsen, de találtam egy hordó fókazsírt. Kérdeztem, azzal működhete, a mesélő rábólintott. A karakter gatyára vetkőzött, a derekára kötelet kötött, majd bekente magát tetőt talpig zsírral, jó vastagon, aztán úgy be a vízbe. Leúszott a kabinba, a kötelet a ládára kötötte, és húzott kifelé. Kint persze rögtön szőrmébe bugyolálták, stb, de meglett a láda.

[chomy]

elGabor írta 2013.01.27, 20:19 -n:

A Realms of Arcaniáról nekem mindig az jut eszembe, amikor a karaktereimnek nem vettem zoknit, és meghaltak tüdőgyulladásban. Úgy éreztem, hogy ez egy kicsit talán extrém.

Emlékeim szerint zoknit nem, de télikabátot muszáj volt vásárolni. Viszont jó herbalista csodákra volt képes néhány óra gyógynövénykeresgetés után.

Humort félretéve: amit mondasz, az teljesen igaz. Ezért is írtam, hogy az efféle hazárdokat célszerű módjával bevetni. Amit nem írtam, de szintén lényeges (és köszi, hogy rávilágítottál), hogy az ilyen környezeti ártalmak hatását is célszerű értelmes határok közt kezelni. Néhány levonás láz miatt még elmegy, a tüdőgyusziban megpusztulás szerintem is túlzás kissé.

Birbin:

Idézet

ha kötelezően elhasználandó erőforrás az útravaló, akkor az pusztán adminisztrációs nyűg, nem látja el a hangulatteremtő szerepét... Ha viszont bónuszt biztosít, máris vonzóbb dolog és kevésbé macerás adminisztrálni.

és

Idézet

célszerű kitalálni rá valami gördülékeny, gyorsan számolható és adminisztrálható módszert.

Arra próbáltam rávilágítani, hogy ha a hatás hasonló, adminisztrációs szempontból mindegy, hogy milyen erőforrásokat adminisztrálunk: gyógyitalt és aranyat, vagy pálinkát és rézpénzt. Hangulatfestő eszköz.

Amit Auer írt, azt viszont sosem állítottam. Az már inkább nanomenedzsment, vagy méginkább pöcskörészés a részleteken. A sátorépítős példa ott állna meg nálam, hogy ha a karakterek megmondják, hogy miből építenek sátrat (kötél és poncsó), akkor dobatnék valamilyen képzettségpróbát. Ha sikerül, van sátor, ha nem, akkor meg elfújta a szél.

A természeti jelenségek okozta kihívások nem arról szólnak, hogy a KM dörzsöli a tenyerét és szivatja a játékosokat (ezt is írtam, nem is értem hogy merült fel). Ezek jól megfontolt gyakorisággal bevetett, és gyorsan lebonyolítható próbákat jelentenek, amiknek hangulatfestő célja van, és szó sem volt róla, hogy a játékosi kreativitás nem pótolhatja a télikabátot.

[elGabor]

A Realms of Arcaniáról nekem mindig az jut eszembe, amikor a karaktereimnek nem vettem zoknit, és meghaltak tüdőgyulladásban. Úgy éreztem, hogy ez egy kicsit talán extrém.

(Azzal önmagában nincs bajom, hogy a felszereléssel kell kombinálni. A tegnapi játékban pl. a karakterem felvágta az álöltözetnek szánt extra ruháját, hogy legyen kötszerre való. Ez persze nem reális, de reálisszerű.)

Módosította elGabor: 2013.01.27, 20:24

[Birbin]

auer írta 2013.01.27, 19:06 -n:

Ez megint olyan h mindkét fél számára kényelmetlen ha kint derül ki h kéne de nincs, a játékos nem szokta meg/nem gondolt rá, a km meg titokban dörzsölte előre a kezét.

Az ilyen km elég szánalmas.

Ez az erőforrásos dolog ez számítógépen oké, de asztali rpg-nél unalmas.

[auer]

Ez érdekes így leírva, viszont kíváncsi vagyok gyakorlatba mennyire ültethető át. A felszerelés mikromenedzsmentje nagyon sok időt követel, radírozás, átszámolás, átírás stb, ami a normál játékidő rovására megy/mehet.

Plusz amit én nagyobb nehézségnek látok h mindezt a km-nek szabályszinten meg kell alkotnia, és nagyon nehéz megtartani az egyensúlyt. Pl.: viharos idő nincs igazi sátruk mert csórók. Találékony játékos kitalálja hogy a poncsóikat (~katonai sátorlap) kikötve alakot fedezéket a vihar elől. A dolog okés hisz valóságban is működik. De van-e kötél. Ha igen akkor több darabra kell vágni hogy a 4 saroknál kiköthesse. Tartsa számon hogy van 4 db 1.5m-es kötele?
Lehet h még a vihar előtt húzza fel a menedéket. Az esővíztől megfeszülhet a kötél, eltépi az egész rögtönzött menedéket. Ez már inkább a játékosi és karaktertudás dobás nem dobás problémája ami lejjebb szóba került. Ilyenkor egy a vita h karakternek illet volna tudni, vagy nem.
Ez igaz a felszerelési tárgyak jó részére. A legtöbb játékosnál van tűzszerszám, kötél, csáklya, váltás ruha pokróc kb. Ennél sokkal több dolog kell h vki tudjon boldogulni a természetben (eszközök (balta), főzőfelszerelés (edény), tisztálkodószerek (pl.borotva) vagy csak egy sima kés) Ez megint olyan h mindkét fél számára kényelmetlen ha kint derül ki h kéne de nincs, a játékos nem szokta meg/nem gondolt rá, a km meg titokban dörzsölte előre a kezét.