Üdv!
Azt hiszem hat évvel ezelőtt olvastam Watsont, és arra emlékszem, hogy egyszerre nagyon megfogott és nagyon meg is utáltatta magát velem. A könyv tele van nagyon meredek részekkel, néha már túlságosan "grimdark" - szinte hihetetlen, de tényleg túlzásba viszi - és olyan képekkel operál, ami az akkori valómnak időnként sok volt. Ennek ellenére én alapműnek tartom, mert ugyan rengeteg hibát talál benne az ember, iszonyatos túlzásokat, de mégis megvan a hangulata.
Maga a 40k világa változott rengeteget a könyv születése óta, és bár meg vagyok győződve róla, hogy akkor is egy kicsit "sok" volt Watson, most már annyit fejlődött az univerzum, hogy egyáltalán nem tekinthetőek aktuálisnak a benne leírtak. Szóval maximálisan egyetértek a többiekkel, és ha van rá lehetőséged, olvasd el, és ne ijedj meg a néha előtörő logikátlanságokon (az én személyes kedvencem nem az Űrgárdista vagy az Inkvizítor, hanem a Torz csillagok volt).
Gaunt szellemei igazából egy remek sorozat, persze sokak ízlésének nem felel meg. Az igazság az, hogy nem kell tőle világmegváltó tetteket várni, és akkor pozitívan csalódsz. Az első két könyv nekem is nehezen ment, de a Nekropolisztól beindulnak az események, és elég sokáig fenntartja az érdeklődést. Talán a Végső Parancs volt az, amiben éreztem, hogy kezd kifulladni, de az utolsó négy kötetet még nem olvastam, szóval nem tudom merre viszi a történetet az író.
Sokan azzal vádolják, hogy egy szimpla háborús regényfolyam, amire ráhúzták a 40k világát, szerintem azért ennél több. Azt hiszem nem hiába DA a legnagyobb/legolvasottabb név a BL-nél...
Én most a Horus Heresy sorozatot gyűröm. Ha nem probléma az angol, akkor azt mindenképpen ajánlom. Mivel tucatnyian írják, így az egyes darabok színvonala változó, de mégis érdemes végigrágnod magad rajta, mert rengeteg olyan eseményt bemutat, amire 10000 évvel később visszautalnak. Itt is Dan Abnett viszi a prímet, valamint Graham McNeill - az általam eddig olvasott könyvek közül kettejük munkái emelkedtek igazán ki.
Sajnos magyarul kevés a hozzáférhető irodalom. A Szukits elkövette azt a hibát, hogy azok helyett a könyvek helyett, amiket az olvasóközönség már időtlen idők óta kér (Ravenor, Eisenhorn), egy olyan sorozatba ölte a pénzt, ami khmmm... nem éppen a legminőségibb darab. Én becsülettel megvettem és elolvastam (na jó, átszenvedtem magam rajta) a Dawn of War könyveket, de nagyon megbántam. Se eleje - se vége történet, deszkalap-összetettségű karakterek, unalmas összecsapások, és a felszín alatti hatalmas titkok helyett 3x 350 oldal gyötrődést jelentett nekem. De legalább támogathattam a kiadót